Az elkülönülő hatalmi ágakról tudjuk, hogy a modern államok működésének alapját képezik. Elvileg három van belőlük: a törvényhozás (törvények alkotása), a végrehajtás (jogszabályok, döntések végrehajtása) és az igazságszolgáltatás (jogszabályok betartatása, viták rendezése).
A jogállamiság alapvető feltétele, hogy a fentiek kellően szét legyenek választva, hogy ezáltal megakadályozzák a hatalom koncentrációját, annak a túlzó beavatkozását, más szóval: működhessen egy modern, emberközpontú demokrácia. Negyedik hatalmi ágnak szokták nevezni a médiát, nem alaptalanul.
Jelenleg a Fidesz, azaz Orbán kezében van teljes egészben a törvényhozás (az Országgyűlés), a végrehajtás (a Kormány és alsóbb szervei), és úgy kétharmadban az igazságszolgáltatás, amit a nyomás alatt álló még viszonylag független bíróságok és a teljes egészben elfoglalt ügyészség tesz ki. A média, mit negyedik hatalmi ág arányait, háttérországát tekintve legalább 3/4-ben szintén Orbán uralma alatt áll. Azaz az országot elfoglalta, megszállta.
2026-tól nem a Magyar Közlönyben jelennek meg az Alkotmánybíróság határozatai, hanem egy „külön felületen”. A módosítást nem indokolta az előterjesztő, noha erre vonatkozóan kötelezettsége áll fenn.
Mondhatjuk rá: „kiafasztérdekel, főleg Szilveszterkor?!”.
Mi azonban mást mondunk, pontosabban elmesélem, miért gondoljuk, hogy itt valami nagy dolog van szervezés alatt:
Az Alkotmánybíróságot jelenleg Polt Péter korábbi Fidesz háziszolga-főügyész vezeti, aki nem hosszú időre, éppen csak 12 évre, 2037-ig kapta a megbízatását. Hagyok időt felfogni ezt az időtávlatot.
Az csak egy dolog, hogy a politikailag súlyosan befolyásolt előélete is alkalmatlanná teszi őt a tisztségre, de a megválasztásának körülményei is egyértelműen mutatták, ki is ő a rendszerben. A 70 éves jelölési korhatárt ugyanis szeptember 6-án érte volna el, de csodák csodájára június 9-én megszüntették a legfőbb ügyészi megbízatását, majd viszonylag hosszú töltődést és pihenést követően már másnap, 10-én alkotmánybíró lett.
Három hónappal a jelölését kizáró életkora betöltése előtt tehát Magyarország egyik közjogi méltóságává vált: évtizedes politikai betonba öntött fékévé vált minden jogállami törekvésnek.
Az Alkotmánybíróság feladatainak ismertetése egyrészt nem ennek a cikknek feladata, másrészt nem célunk, hogy sírva röhögjük végig a szavakban szép listát: mindenki tudja milyen szerepet tölt be ma ez a testület. Ami itt a nagy kérdés az az, hogy mi okból kellett ürgevágtában kipakolni az AB határozatokat a Magyar Közlönyből?
A HVG felvetése logikus, lefordítom közérthetőre: a lengyel példán okulva azért szervezik ki az Alkotmánybíróság dokumentumainak közzétételét a Magyar Közlönyből, nehogy az történjen, mint a barátainknál a kormány bukása esetén. A lengyel parlament nem fogadja el törvényesnek a saját alkotmánybíróságukat, ezért nem engedi megjelenni a hivatalos közlönyben a határozataikat, így azok nem hatályosak. Azaz könnyen lehet, hogy itthon elébe akarnak menni egy ilyen helyzetnek, és csinálnak egy privát hivatalos lapot, amire a Tisza kormány nem, vagy csak nehezen tudja rátenni a kezét. Ez nagyon szép, és csak tovább táplálja azt a gyanút, van forgatókönyv arra, hogy Orbán beüljön köztársasági elnöknek, akit majd szépen az AB is körbebástyáz mindenféle jogi védelemmel.
A helyzet az, hogy ha valami ilyesmiről van szó, akkor Orbán éppen most hoz létre egy újabb illiberális precedens hatalmi ágat, az Új Alkotmánybíróságot.
Ez egy hatalmi ág beteges leágaztatása abból a célból, hogy az elvesztett törvényhozó és végrehajtó hatalommal, és remélhetőleg kiegyenlített médiával szemben az emberei által ellensúlyt tartson a megszállt igazságszolgáltatás, alkotmánybíráskodás és a felturbósított köztársasági elnöki pozíció segítségével.
Ez pedig bizony hosszú-hosszú évekre belpolitikai állóháborút jelent, amibe szépen belerokkan a most épp lázadozó, de már egészen kimerült ország. Egy sikertelen, eredménytelen és elhúzódó patthelyzetet az ellenzék magját adó fiatalság nem fogja tolerálni: lelép, amíg még az Európai Unió tagjai vagyunk. Akkor pedig máris többségben lesznek a Fidesz szavazói. És minden visszarendeződik.
Záró gondolatként Batsányi János (1763-1845) „A franciaországi változásokra” című, huszonhat évesen, (1789) Kassán írt verséből idézek, kicsit változtatva azon:
„Jertek, s hogy sorsotok előre nézzétek,
Vigyázó szemetek” az Alkotmánybíróságra „vessétek”!
