Győzelmi kényszer

0
221
Facebook

Kicsit sok az Orbán féle diadalvijjogásból. Ezt az irritáló hangot, amely zene a fideszesek füleinek, immár 2010. óta hallani, és mostantól nem csak a magyar, hanem az amerikai választások után is.

A Holdról is látható ((Hungary), meg a zsákban a győzelem (United States) szövegek pontosan mutatják, hogy Orbán sohasem az okos, az országot előre vivő kormányzás érdekében akarja megszerezni a választási győzelmet, hanem magának a győzelemnek az érdekében, és mikor azt megszerezte, egyértelműen úgy tekinti, hogy az ország ettől kezdve az ő játszótere. Szabad kezet kap. Azt csinál, amit akar, hiszen győzött, nem? Sok hülye!

Építi is a homokozóban a várakat, meg körbe-körbe száguld a körhintán, melyre nagy betűkkel ráírta, hogy az ország előre megy, nem hátra, de sajnos ebből csak a „nem hátra” igaz. Még nagyobb baj, hogy közben a többiek, akik le voltak tőlünk maradva, a közös autóbuszon ülnek, amelyik tényleg halad, nem úgy, mint a körhinta, amely a játszótér átadása óta ott van, ahová az építők lebetonozták.

A forint az euróval szemben ma 411-en áll, az adósságszolgálat pedig (tőketörlesztés plusz kamatfizetés) a GDP 4,7 %-a, azaz ha ennyivel nőne a GDP, és ezzel együtt természetesen az adók is, akkor sem lenne a költségvetésben egy fillérrel sem több pénz, amelyből például a kórházi klímák karbantartását meg a tanári fizetések emelését fedezni lehetne. Tovább rontja a helyzetet, hogy a GDP növekedés jó, ha eléri az 1,8 %-ot, azaz ha nem is növekvő, de legalább változatlan költségvetési bevételek eléréséhez az adókat kellene megemelni. Nem kicsit. Az viszont megszorítás, amelyet csak a zemútnyócévesek csináltak (igaz, hogy arra is Orbán miatt volt szükség), a Nemzet Kormánya ilyet nem tehet! Még csak az kéne, ugyebár! Mást kell kitalálni, ha nem akarunk végleg és végzetesen lemaradni a feljövő Balkán mögött.

Az egyik adóemelés nélküli lehetőség, hogy mások hozzanak tőkét ide. Beruházást, építkezést, satöbbi, utána majd épül a vasút, termel a gyár, minden műszakváltáskor munka hadának a lépése dobog, csak azt kell elintézni, hogy legyen elegendő munkáskéz, azaz a munka hadát kell kinevelnünk. Ezért a tudásalapú társadalom nem lehet cél, az csak elrontaná a szép elképzelést.

Volnának persze még más lehetőségek is, de ezek hallatán a miniszterelnök urat kiveri a víz, és olyan hányingerrel kevert gyomorgörcs fogja el, hogy inkább meg se említsük neki. Ilyen például, hogy a törvényhozás teljesíti az EU által előírt 27 pontot (rendeleti kormányzással – és most nálunk az van – egy nap alatt meg lehet csinálni), akkor az EU rövid időn belül küldi a most visszatartott felzárkóztatási támogatást. Miután azonban a miniszterelnök úr megesküdött, hogy ezt nem, juszt sem, sőt csakazért sem, plusz dafke nem, azaz ott dögöljön meg minden brüsszelita, aki az ő korlátlan hatalmát, törvény előtti egyenlőtlenségét valamint kedves saját (jórészt az adófizetők pénzéből fönntartott) médiabirodalmát veszélyezteti, semmi esélye a pénzek hazahozásának. Előny: lehet szidni az ellenzéket, hogy a hazahozás ellen dolgoznak, holott pont Orbán az, aki elintézte, hogy ne küldjék.

A másik lehetőség: nem a rezsit kéne csökkenteni mindenkinél, hanem csak a szegényeket támogatni, akkor jóval kevesebb pénzből oldható meg a lakosság változatlanul ugyanolyan szintű energia- és létbiztonsága. Igaz, hogy akkor a Garancsi, az Orbán meg a Mészáros család elveszti a jelenleg nekik is járó rezsitámogatási összeget, de van egy olyan sanda gyanúm, hogy ők akkor sem fognak télen úgy megfagyni a fűtetlen otthonukban vagy az utcán, ahogy nálunk évente úgy 200 – 300-an megteszik. Rezsicsökkentés ide vagy oda.

Az országot jelenleg a felső tízezer irányítja (tényleg kb. annyian vannak, azaz a lakosság 1 ezreléke), illetve hát dehogy irányítja, ők csak megpróbálják pontosan aszerint tenni a dolgukat, ahogy a főnök azt üres óráiban kitalálja, esetleg valakik bemesélik neki, vagy olvassa valahol, és attól kezdve azt hiszi. Ilyen helyzetben hátrány a gondolkodás, ezért a vezető réteg erőteljesen kontraszelektált, mert a nem kontraszelektáltak nem is vállalkoznának rá. A legfelső vezetés a vállalkozókat jól fizetett, zsíros állásokkal kötelezi le, így aztán ez nem egy hivatalos rendben működő állami bürokrácia, hanem leginkább rokoni és haveri kapcsolatok szövevénye, amely az „Én fedezem a te lopásodat, te fedezed az én lopásomat” elv alapján működik. Érdekessége, hogy a régi dal esetén Veress ugyan a szocializmusra értette a „Még meg sem hozta a gólya máris volt protekciója” szöveget (Dinnyés volt az előadó), de ide is pontosan illik.

Egy ilyen rendszer működtetése esetén sajnos a dolgok nem annyira mennek (pláne nem jól), mint inkább gurulnak, mégpedig a lejtőn lefele, ezért külső segítségre feltétlenül szükség van. A mi főnökünket  sajnos olyan, illetve csak olyan dolgok jellemzik, amelyeket a brüsszeli européerek nehezen tolerálnak, ezért hiába, hogy velük vagyunk gazdasági szimbiózisban, máshol kell keresnünk a bukszából hiányzó manit.

A kipcsák-türk vonal láthatóan elhalálozott, onnét se üzlet, se pénz nem várható, maradt Kína, meg a tengerentúl, ahol megint a Nagy Testvér lett a főnök, és a kistesó itt nálunk igencsak örvendezik, mert azt hiszi, hogy ebből a politikai mellett pénzügyi előny is kovácsolható. Nem veszi észre, hogy Trump pont annyira patrióta nemzetállam hívő (= önző), mint ő, azaz nem lesz a dolog olyan egyszerű. A nárcisztikus alakokra különben sem jellemző a hála. Na de legalább Pressman ki lesz rúgva. Az is valami.

Marad Kína. Nekik nagyon kapóra jön, hogy van itt Európában egy ország, amely az EU tagja, viszont nincs jó viszonyban vele, ráadásul meg van szorulva, és úgy kell neki a külföldi tőke, mint egy falat kenyér. Így aztán a derék kínaiak az ide telepített autó- meg akkugyáraikkal Magyarországon keresztül lépnek be az EU belső piacára, és vám meg hosszú szállítási útvonal helyett helyben gyártják, és vám nélkül terítik az árut, amely aztán a fenti költségek elmaradása miatt igencsak olcsó tud ám lenni. Dolgos kéz van bőven, ha nem lenne, Pintér majd intézkedik (megszüntet néhány egyetemet meg főiskolát), áram meg majd lesz az orosz gázból, amennyi kell az üzemeknek.

A Budapest – Belgrád vasútvonalat persze nem a kínaiak találták ki, hanem nyilván a magyar kormány javasolta Hszi Csin-pingéknek, mert a nagyra növesztett házi (nem hazai!) oligarcháik túl nagyra nőttek. Mivel külföldön a leghalványabb esélyük sincs tendert nyerni, itthon meg maszek megrendelésük nincsen, ezért valamilyen állami munkát folyamatosan ki kell nekik találni, hogy össze ne omoljanak. Látványos pofáraesés lenne a sok csőd, ahogy demonstrálná, mennyire „oligarchák” ezek. Tisztára, mint a kövér macska, amelyeik nem megy el otthonról, hogy egeret fogjon magának, és hozzon is haza belőle valamit, helyette naphosszat ott fekszik a tálkája mellett, várja a kaját, és ha nem kap enni, éhen hal. A nagy vasútprojekttel viszont így elvan Mészáros is, meg Orbán Győző is. Egy darabig. Ha a projektnek vége, ki kell találni nekik valami mást, például a Duna budapesti szakaszának lebetonozása. Utána nem lenne gondunk a hidakkal, a rakpartokkal, és új belváros épülhetne a Kossuth tér meg a Batthyány tér között, aranyáron értékesíthető lakásokkal.

Pénz persze nem volt a Budapest – Belgrád vasútprojektre, de a kínaiak szívesen adtak azt is. Nekik van belőle nekik bőven, a hitel haszna az övék, a károsultak nyavajgása meg számukra érdektelen. Na, ezért kellett ezt a nekünk szörnyen ráfizetéses projektet erőltetni, titkosítani és tűzzel-vassal megvédeni minden támadástól. A többi érdektelen, a magyar adófizetők majd összedobják azt a 750 milliárd + kamatot, a kormány meg visszafizeti a hitelt kínaiaknak, oszt annyi.

Kíváncsian várom a további lépéseket, melyekkel Orbánék majd pénzt szereznek a 2026-os választások megnyeréséhez, mert hogy osztogatás lesz, az tuti.

Na ja, könnyen megtehetik, nem az ő pénzük, hanem az adófizetőké, így aztán annyiszor százmilliárdot nyúlnak le a kasszából, amennyi kell, nem úgy, mint az ellenzék, amely itthon nem tud pénzt szerezni, külföldről meg nem szabad neki (lásd Szuverenitásvédelmi Hivatal, ÁSZ, NAV, Ügyészség, satöbbi), így aztán, a médiafölényt is belekalkulálva, nem lesz itt gond, azt hiszem. 2026-ban sem.

Tán még a kétharmad is újból összejön. A győzelmi kényszer megköveteli.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .