Orbán Viktor; Facebook:
„Felszámoljuk a pénzügyi gépezetet, amely korrupt dollárokból vásárolt meg politikusokat, bírókat, újságírókat, álcivil szervezeteket és politikai aktivistákat. Felszámoljuk az egész árnyékhadsereget. Ők a mi újkori labancaink, a brüsszeli kegyencek, akik hazájuk ellenében, pénzért a birodalom szekerét tolják. Ismerünk benneteket. Hiába bújtatok új európai pártgúnyába. A gazdáitok ugyanazok. A terveitek ugyanazok. És ne reménykedjetek, a sorsotok is ugyanaz lesz. Legyőzünk bennetek újra. Újra és újra. Mert fényesebb a láncnál a kard!”
Ez az Orbán Viktor nevű, magyar miniszterelnök-szerűség legújabb aduásza. A gépezet. Amelyet a terv szerint majd fölszámolnak. És akkor minden jó lesz. Remélem, érthető.
A rezsicsökkentés (2014.), a migránsozás (2018.), majd a „háborúpárti” Márki-Zay-jal való ijesztgetés (2022.) után a fideszes agytröszt ismét talált valamit, amellyel a szerencsétlen szavazókat az újabb győzelem érdekében tovább lehet hülyíteni. Ugyanakkor a miniszterelnök is kiélheti magát, teljes erővel vagdalkozhat a félhomályban, ahol a fenyegető árnyakat látja, illetve hát láttatják vele. Teszi is. Teljes erőből, ahogy szokta, ahogy várható.
A „láttatják vele” kifejezés azért került ide, mert a szegény Orbán Viktort messze nem tartom annyira okosnak, hogy ezeket az igencsak primitív, és pont emiatt rendkívül zseniális jelszavakat kitalálja. Ehhez komoly agymunka kell, amely tőle nagyon idegen. A miniszterelnök úrtól várható egyetlen tevékenység a permanens diadalt aratás, és az utána következő lelkes túlzásokba esés, melyeket aztán hallgatni is tereh. Nem ő tehát a fő éceszgéber, azt mondhatom, ő csak eladja az árut (ami önmaga), de abban sem valami nagy tehetség.
Magyarország hatalmas hátránya, hogy a fenti ragyogó propagandafogásokat kitaláló fideszes agytröszt az országkormányzást illetően messze nem olyan tehetséges, mint a néphülyítésben, így aztán az ország ott tart, ahol, és már az utolsó hely elkerüléséért szkanderezünk Bulgáriával, ami dicsőségnek nem valami nagy. Annyiban persze ők sem hülyék, hogy a kormányzati intézkedések nagy része ne gazdagítaná tovább a gazdagokat, és miután ők is gazdagok, a rezsi- meg az adócsökkentések főleg az ő vagyonukat növelik, amely pluszt nem ám Orbán biztosítja saját zsebből, hanem a magyar adófizetőktől beszedett közpénz. Így aztán „a zemberek életét könnyítő intézkedések” révén a kormányzat a szegények adójából (pl.: világbajnok, 27 %-os ÁFA) támogatják a gazdagok nagy fogyasztását (pl.: rezsicsökkentés). A szegények is részesülnek persze a rezsicsökkentésből, csak a kis áram- meg gázfogyasztásuk miatt jóval kevésbe, mint a gazdagok. Fizetni viszont főleg ők fizetnek, ahogy ez egy jobboldali kormányhoz illik is.
Néha már sajnálom szegény Orbánékat. Az eltelt 15 év alatt nem sikerült a kormányzatnak semmi. Se az Ausztriához való felzárkóztatás (még Romániától is leszakadtunk), se a COVID járvány profi kezelése (tarolt helyette a dilettantizmus), se az infláció megfékezése, se az oktatás felzárkóztatása, se annak megakadályozása, hogy az egészségügy az összeomlás szélére kerüljön, se a GDP arányos államadósság csökkentése (2010-ben ugyan 80 % volt, de a fiókban talált 10 %-nyi MANYUP vagyont is figyelembe véve a nettó csak 70 % – ma ez az érték 75 %, és hol van már a MANYUP 2700 milliárdja!), se a közszolgáltatások fejlesztése (lásd: MÁV, HÉV, stb.), se a szegények gazdagoktól való leszakadásának megakadályozása (egyre nagyobb a rés), se a nyugdíjak bérektől való lemaradásának kivédése (olyan a rendszer, hogy a lemaradás bele van programozva), szóval az égadta világon semmi, ami elvárható lenne a regnálóktól. Minden paraméterünk negatív.
Az egyetlen „eredmény”, hogy hosszú, szívós, kitartó munkával, amely főleg pávatáncból meg az EU folyamatos szidalmazásából és/vagy hitegetéséből áll (mikor melyik), sikerült az országunkat úgy megutáltatnia az EU-s tagtársakkal, hogy nehezen fogunk mi már kapni bármit tőlük, nemhogy pénzt. Jó, persze az ország fölzárkóztatása az EU pénzekkel se ment valami félelmetesen, hát még, mikor már az sincs, és nem is nagyon lesz. Néhányan mondják ugyan, hogy az EU az Orbán kormányt bünteti, nem Magyarországot, de ez egy hülyeség, mert egyrészt Orbánt külön nem lehet, másrészt meg Magyarország népe választja őt állandóan újra és újra miniszterelnökének, azaz nem mondhatjuk, hogy mi, magyarok ebben olyan ártatlanok volnánk.
Orbán Trump győzelme óta naponta ül tort, és nagyon elégedett azzal, hogy az EU-ban ő dolgozik a legtöbbet az EU jelenleg két legnagyobb ellensége érdekében az EU ellen. Úgy gondolja szegény, hogy most mi vagyunk a főutcán, és az Egyesült Államokkal dübörgünk együtt, csak azt nem veszi észre, hogy ha az emberiség az „Önzés és Erőszak” korszakába lép (ő szuverenitásnak hívja), és most az irány nagyon így néz ki, akkor nekünk a méretünk miatt maximum a „kaparj kurta” szerep juthat, nem az együtt dübörgés. Persze, az is csak addig, amíg ránk nem lép az egyik elefánt. Na, nem direkt (kicsit sem érdekeljük őket, hiába hisz akármit Orbán), hanem véletlenül. Az egereket az elefántok egyrészt nem veszik észre, másrészt nem nagyon törődnek azzal, ha valaki az útjukba kerül. Aki láb alatt van, az arrébb ugrik, vagy ha nem, hát annak annyi. Nehéz korszak következik, a világ újrafelosztási korszaka, azaz nem ujjongani kéne, hanem sokkal inkább félni, és ezért olyan szövetségeseket keresni, akik nem elefántok, és nem az „Önzés és Erőszak” programot követik (ilyen pl. az EU). A probléma sajnos az, hogy az együttműködés Orbánéknak nem megy, mert ők az együttműködés előnyeit elfogadják, sőt követelik, de a hátrányait nem vállalják, ami viszont nem együttműködés. Kellemetlen mellékhatása az ügynek, hogy magyar állampolgárként ezzel a kétbalkezes miniszterelnök vezette dilettáns kormánnyal olyan nyugodt az ember nem lehet.
Az ellenzék új befeketítési programja viszont zseniális. Ez is hülyeségek garmadája, ugyanis úgy tekinti, hogy az ellenzéki politikusok, újságírók, álcivil szervezetek és politikai aktivisták, ha nem fizetné meg őket a Tuggyukki, reggeltől estig Orbánt dicsérő zsoltárokat énekelnének a klastrom kapuja előtt az arra mászkáló külföldi csoportok nagy-nagy örömére, ám mivel a Tuggyukki és bandája küldi nekik a manit, dicséret helyett kritizálják szegény miniszterelnök urat. Ebből következően, amit mondanak, az biztosan hazugság, hiszen nem önszántukból mondják, hanem pénzért, ráadásul nagyon csúnya dolog a magánjóért (egyéni pénzbevétel) a közjó feláldozása. A közjó, mint az nyilvánvaló, egyértelmű, valamint magától értetődő, az, ha továbbra is Orbán Viktor marad a miniszterelnök. Ezért az ő bírálata a hazugságon túlmenően a közjó megtámadása, azaz színtiszta hazaárulás (lásd még Madách: Az ember tragédiája, I. szín; Az Úr: „Csak hódolat illet, nem bírálat”). A totálisan sikertelen kormányzás sem lehet indok semmire. Főleg a kritikára nem, hiszen egyrészt hazugság, másrészt még rosszabb lenne Gyurcsány… illetve most már Magyar. A Weber fióka, mint az köztudott. A magyar közügyekbe való beavatkozás így világosan látható, hiszen ha a Tuggyukki nem fizetne, mindenki Orbánt támogatná, ugyebár.
Hát, kérem, ennyi marhaságot ritkán sikerül összehozni, ennek ellenére biztos lesz hatása. A cél mára erősen leszűkült, csak a törzsszavazókat kell, mert csak őket lehet egyben tartani. A szóhasználat ennek megfelel, labancok, kegyencek, birodalom, szekértolás, melyekről a fideszes törzsszavazói pontosan tudnak mindent, ami kell, és halálbiztosan szavaznak jövőre is, pont arra, akire kell.
Van azért még egy csoport, amelyik szavazóként megnyerhető. Ez a szélsőjobb csoportja, és bár Orbánéknak pont annyira hiányzik a Pride betiltása, mint egy nagy púp a hátukra, mégis megteszik. Nagyon kell a szavazat, ha szélsőjobbos is. Könyvet darálni nem biztos, hogy fognak, de azért… még az is elképzelhető. Főleg amiatt, hogy a liberális értelmiség még jobban felháborodjon, az ugyanis a szélsőjobbon, de a saját szavazóik közt is sokat segít nekik.
Ezt persze a liberális értelmiségi tömb nem fogja észrevenni, és tovább tolja a FIDESZ szekerét. Igaz, a sok-sok demokratikus év alatt már annyi mindent nem vettek észre, eggyel több vagy kevesebb nem számít nekik.
Nekünk, magyar választóknak sajnos nagyon.
