„Brüsszelnek nem számít, ha a pénztárcánk bánja: elvárják, hogy leváljunk az orosz nyersanyagokról.”
Ej, ez a Brüsszel, ej, ez a Brüsszel, ej, ej, ej… hát nem elvárja tőlünk… illetve hát van pofája elvárni tőlünk ugyanazt, amit ők már korábban megtettek? Hát nem elég nekik, hogy ők kárt szenvednek, még mi is szenvedjünk kárt? Mi, szegény magyarok? Szemét húzás, mocskos húzás, kihasználja azt, hogy a jelenlegi magyar „vezetés” dilettánsok, lusták és haszonlesők gyülekezete. Hát szabadna Brüsszelnek ezt a kicsike kis hátrányunkat kihasználni? Ugye hogy nem? Sőt, semmiképp!
Az, hogy mi, azaz dehogy mi, hanem a jelenlegi magyar kormány Orbán vezérletével éjjel-nappal szidja és rugdossa őket, nem jelent semmit. Attól ők még maradhatnának úrilányok meg úrifiúk, és teljesíthetnék a mi összes kívánságunkat, ahogy illik is a magyar király és a brüsszeli szolgasereg esetében… oppá… lehet, hogy hibáztam, mert az isteni teremtés sorrendjének megfelelően „úrifiúk meg úrilányok”-at kellett volna írnom! Na, mindegy, megtörtént a baj, várhatom a Pokolra kerülést, de eggyel több vagy kevesebb ok most már úgyse számít.
Lássuk inkább a tényeket
A pszichopata orosz tömeggyilkos dicsvágyból és persze kihasználva azt, hogy az orosz népnek történelmi okokból nem nagyon számít az emberélet, megtámadta Ukrajnát. A másik tény, amit kihasznált, hogy a világ nem csak a józan észre támaszkodó, empatikus, az erőszakot, mint módszert mélyen megvető, ezért annak minden formáját elvető, együttműködésre szakosodott országokból áll, hanem vannak bőven a saját hasznukat kereső, az elveket gyengeségnek tartó, a hullarablástól sem ódzkodó és a végletekig önző nemzetállamok is. Utóbbiak önzésének általában az az oka, hogy az ilyen országok vezetésének sok, a nép megvesztegetéséhez szükséges pénzeszköz kell, hogy hatalmukat meg tudják őrizni, mert a demokrácia nekik csak egy pimf agyagdarab, amelyet olyan formára gyúrnak, amilyen épp kell nekik. Így aztán akár még fillérekre is ugranak, főleg a kaparj kurta jellegű, kisebb nemzetállamok, kivéve természetesen, ha „szuverenitásukból” (= minden úgy lesz, ahogy én akarom) kellene engedni a pénzért, mert akkor inkább vesszen minden, de ők nem engednek! Az Atyaúristennek se.
Ha csak empatikus országokból állna a világ, Putyin diktatúrája pillanatok alatt és minden téren elszigetelődött volna, ezzel a háború azonnal befejeződik, sőt el sem indul, mert annyira az oroszok sem hülyék, hogy egy ilyen világban megkockáztassák a totális kivetettséget és partnerhiányt, magyarán a saját jövendő nagyságától begőzölt Putyin jóval előbb esne ki egy nyolcadik emeleti ablakon, mintsem hogy kiadhatná a parancsot a támadásra.
Szóval az empatikusok döntő többsége jól jött volna. Mindenkinek. De nem így lett. Sajnos az önérdekűek vannak többen, ráadásul hozzájuk csatlakozott most az Egyesült Államok a „minden hájjal megkent” üzletember megválasztásával, aki hozza is a szokott amerikai formát, a gátlástalanságot, a többi ember semmibe vételét, a zsarolást, valamint mások szorult helyzetének pirulás nélküli kihasználását.
Business as usual. Right?
A háborús kár hatalmas, és egyre nő, ha pedig Oroszországhoz még Pakisztán + India (Kashmir), Kína (Tajvan) és az USA (Grönland) is csatlakozik egy kis erőszakoskodással, nem tudom, hol lesz a vége. A lényeg annyi, az országok többsége az erőszakoskodókat nem szigeteli el, sőt kihasználják a lehetőségeket, lásd például India meg Kína orosz energiahordozó vásárlásait, amellyel támogatják Oroszországot, némileg kompenzálva a nyugati szankciók által csökkenő bevételeket, miközben maguk hozzájutnak az olcsó olajhoz meg gázhoz. Hogy ez ócska viselkedés? Az. Hogy mennyire? Nagyon. Viszont van haszna is. A győzelem napi díszszemlén ott volt Moszkvában Hszi Csin-ping, sőt kezet is fogott a tömeggyilkossal, ami ugyan minősíthetetlen, viszont a saját szempontjából nagyon praktikus.
Mint az ismeretes, az EU, az energiahordozókra vonatkozó szankciókat vezetett be Oroszország ellen, mondván, ne az EU finanszírozza az Ukrajna elleni háborúját. A szankciók hallatán a magyar kormány azonnal kiabálni kezdett, hogy nincsen tengerpartja, a Horvátországból hozzánk vezető vezeték meg szűk, és a MOL is rögtön csatlakozott hozzá, hogy jelenleg csak orosz olajat tud feldolgozni, és rengeteg pénzbe kerülne az átállás. Az EU ezt figyelembe véve energiahordozó vásárlás bevezetésekor két államnak haladékot adott, mondván, nagyon megdrágítaná az életüket, ha nem vehetnének Oroszországtól energiahordozót. A kivételezés azonban csak átmeneti jellegű volt, hogy az így kapott néhány évben a tengerparttal nem rendelkező országok a jövőben kiépíthessék maguknak az alternatív ellátást.
Magyarország viszont úgy gondolta ez nem feladat, helyette igyekezett maximálisan kihasználni a kivételezett helyzetet. A MOL rengeteg pénzt keresett azzal, hogy többet vásárolt olajból és a nyersolaj egy részét, meg az abból készült termékeket értékesítette, ugyanis olcsóbban jutott az orosz olajhoz, mintha a piacon vette volna.
A MOL megnövekedett hasznának jó részét a magyar állam gondosan elvonta, így ki tudta egészíteni a költségvetést.
Egyes források szerint a MOL működési bevétele 34 százalékkal nőtt, a magyar állam pedig több mint 500 millió dollárt fordíthatott az orosz olajból származó profitadók révén a hazai költségvetési hiányok betömésére.
Az így szerzett többletpénzből egy helyre nem jutott. Az alternatív ellátási vonalak kiépítésére és tartalékképzésre (arról valahogy megfeledkeztek odafent), így aztán most, mikor az EU újabb szankciókat készül kivetni, nagy a magyar kormány felháborodása. Brüsszel az orosz energiakapcsolatok teljes megszakítását tervezi, Magyarország és Szlovákia azonban tiltakozik ez ellen, mert szerintük „veszélybe kerülne az országok energiaellátása, valamint a fogyasztói ár is megnövekedne a lakosság számára”. Nemrég a két ország közös nyilatkozatban fejezte ki „komoly aggodalmát” a javaslatokkal kapcsolatban, logisztikai akadályokra hivatkozva és „magasabb és ingadozóbb energiaárakra” figyelmeztetve.
Nem jelent energiabiztonsági kockázatot Magyarországra és Szlovákiára nézve az orosz üzemanyagtól való függetlenedés, ezért mindkét országtól elvárható, hogy eleget tegyen az uniós elvárásnak – írták a lapok a Központ az Energia és a Tiszta Levegő Kutatásáért (CREA) friss munkájára hivatkozva. A kutatás szerint mindkét ország számára rengeteg egyéb alternatíva lenne, igaz azzal anyagilag nem járnának olyan jól, de Brüsszel hozzáállása alapján ez nem is szempont, a cél ugyanis Oroszország megbüntetése. Akik eddig hasznot húztak a kivételezésből, azoknak erről nemsokára le kell mondani.
Az ügy komoly, a Bizottság mostani javaslata szerint legfeljebb 2027 végéig vásárolhatna Magyarország orosz olajat, a gáz esetében pedig még rosszabb a helyzet, idén év végétől ugyanis megtiltanák új szerződések kötését az oroszokkal. Ráadásul az EU nem szankcióként állítaná le az üzletet, hanem az úgynevezett REPowerEU nevű csomagot egészítené ki vele, ami révén a kereskedelmi szabályozások közé sorolja, és ennek elfogadásához elég a tagállamok minősített többségének támogatása is. Robert Fico hiába ígérte meg Vlagyimir Putyinnak Moszkvában, hogy a szlovák kormány majd megvétózza az Európai Tanácsban a tervezetet, erre még Magyarországgal együtt sem lenne elég ereje. Sőt, ha addigra Románia elnöke George Simion lenne, akit esetleg Orbán és Fico maga mellé állítana Brüsszelben, még e három ország szövetsége is kevés lenne a leszavazásához.
Ha pedig belegondolok abba, hogy Magyarországnak záros határidőn belül összesen ~1500 MW teljesítményű gáztüzelésű, kombi blokkokat kell megépítenie a túl nagy magyar áramimport kiváltására, a napelemek hektikus üzemelésének kiegyenlítésére, a betelepített akkumulátorgyárak nagy teljesítményigényének biztosítására, valamint Paks II. komoly időbeli csúszása miatt, mely gáztüzelésű blokkokat már nem az olcsó orosz, hanem a nemzetközi piacon vett gázzal fogjuk üzemeltetni, hát…
