Az az igazság, hogy Szijjártót én nem tartom teljesen ostobának. Közel van hozzá, közel, de akkor se. Vannak ugyanis arra utaló jelek, hogy hivatalának legfontosabb tevékenységeit el tudja végezni. Például ha egy szöveget küldenek neki a Központból, hogy azt kell elmondania, simán képes bemagolni, és még hiba nélkül el is mondja. Fura hangsúlyozással, de hibátlanul.
A mi külügy- és külgazdasági Miniszterünk elment a Harcosok Órájába, ami nem valami időjelző szerkezet, hanem egy álhír leleplező fórum. Egy Facebook-You Tube kombináció. Bizony. Persze nem minden álhírt lepleznek le, hanem csak a Főharcos által kijelölteket, például azt az álhírt, hogy a regnálók és csatolt részeik túl jól élnek. Az ugyanis egy akkora fake news, hogy még helikopterrel sem lehet körbejárni. Mint Szijjártó erről elmondotta volt:
„Jó pár olyan vállalkozót, vállalatvezetőt, gazdag embert ismerek, aki legalább ezen az életszínvonalon él, mint Mészáros Lőrinc, csak őket éppen a média nem találja meg, nem keresi, nem kezdi ki.”
Itt ugyan megbicsaklik kicsit a „Szijjártót nem tartom teljesen ostobának” vélemény, mert aki nem veszi észre, hogy Mészároséknak nem az életszínvonalukkal van baj, hanem a lopásaikkal, annak az IQ szintje kicsit gyanús. Ha Mészárosék nem lopnának, pláne nem szemkiszúró módon, a média nem találná meg, nem is keresné, és nem kezdené ki őket, mert ilyesmivel akkor már csak az erre specializálódott Hadházy Ákos foglalkozna, akinek a szeme nagyon érzékeny, ezért a drága holmik különösen irritálják. Főleg a balt. Hogy ez a derék ember miért a polgárok irigységfaktorára játszik hasznos felvilágosítás helyett, azt tőle kell megkérdezni.
A fentiek alapján engem, és még sokunkat egyáltalán nem érdekli az, aki NEM a közösből való „pénzkimarkolásokkal” gazdagodott meg. Így aztán tőlem Zuckerberg akár egész Jeruzsálemet is kibérelheti a névnapjára, miért ne, hisz saját pénzből fizeti, de hogy valaki az én adómból utazzon el magángépen jachtozni, az azért erősen dühít.
Szóval a Harcosok Órája tele van igazi hírrel. Egyik igazibb, mint a másik. Itt van például az EU, annak is a bizottsági elnöke, von der Leyen asszony, aki Kínában járt, és ott kijelentette, ha Peking nem engedi be az európai árut, nem tudják fenntartani Kínával a kereskedelmi kapcsolatot. Az EU bezárja piacát a kínai exporttermékek előtt, hacsak Peking nem tesz határozott lépéseket az egyensúly helyreállítására. Kiemelte továbbá azt is, hogy az EU kereskedelmi hiánya Kínával szemben az elmúlt tíz évben megduplázódott, és meghaladta a 300 milliárd eurót. Hozzátette, hogy a tárgyaláson Peking hajlandóságot mutatott az exporttöbblet csökkentésére olyan termékekből, mint az acél, a napelemek vagy az akkumulátorok, ám ha nem történik előrelépés, az Európai Unió változtat a hozzáállásán.
Értelmesebbek számára ez azt jelenti, hogy az elnökasszony megfenyegette Pekinget. Közölte azt is, Peking láthatóan hajlandó engedni, de várja tőle a konkrét lépéseket, különben Európa lép, és az Kínának nem lesz kellemes.
A Harcosok Órájában a magyar külügy- és külgazdasági miniszter kicsit másképp értékelte a helyzetet. Természetesen nem foglalkozott olyan pimf dolgokkal, mint Kína megfenyegetése, vagy Kína hajlandósága az engedményekre, amelyek értéke többszázmilliárd még euróban is, mert egy sokkal fontosabb dologra kellett rámutatnia. Az pedig a busz. Az öttagú EU küldöttséget ugyanis egy busszal vitték a repülőtérről a tárgyalás színhelyére, nem pedig mind az ötüket külön protokolláris személygépkocsival. Sőt, nem fogadta őket potentát az érkezéskor, csak a tárgyalás helyszínén volt vörös szőnyeg meg katonai díszsorfal, és Hszi sem vágta magát hasra az érkezésükkor üdvözlés gyanánt. Jöttek, tárgyaltak, hazamentek, oszt annyi. A NER sajtó ezt megtudva többször elalélt az örömtől, hogy bezzeg az Orbán Viktor! Hogy őtet hogy fogadták a ferdeszeműek! Szijjártó is lihegett egyet arról, hogy von der Leyent úgy kezelték, mintha turista lenne, de vannak további zakkant társai, akik szerint:
„A háborúpárti vezetők korábbi Kína-ellenes ámokfutása után a protokoll most betuszkolta őket egy buszba.”
A háborúpártiság már mindenkinek a könyökén jön ki (egyébként Oroszország segítésével Kína is háborúpárti ám, csak Orbánék körében erről nagy a kuss), ezért az „ámokfutás” az igazi! Kész röhej, hogy a fentebb leírt fenyegetéssel von der Leyen Pekingben is futott egy könnyed, Kína-ellenes ámokot, ráadásul egyáltalán nem tartott attól, hogy ilyen csúnya viselkedés esetén legközelebb az EU küldöttség minden tagja érkezéskor még a repülőtéren kap egy biciklit meg egy GPS-t, aztán gyerünk! A biciklibe legalább nem kell őket betuszkolni, sőt ha Hszinek aznap jó kedve van, a hajtás akár még elektromos is lehet.
A hülyeséget félretéve (nem én kezdtem!), mondható, hogy az elnökasszony nem államfő. Az EU legfőbb szerve nem a Bizottság, hanem az Európa Tanács, és noha von der Leyen a Bizottság első embere, de az egyenlők között első, így tökéletesen érthető, hogy miután öten nehezen fértek volna be egy autóba, egy kisebb busszal együtt érkeztek a tanácskozás helyszínére. Még az is lehet, hogy ők kérték így, mert csúnyán nézett volna ki, ha az elnökasszony autóval jön, a többiek meg busszal. A tárgyalás nem politikai volt, hanem a gazdaságról szólt, semmi értelme sem lett volna felturbózni, és államfői protokoll szerint fogadni azt, aki nem is az. A többieket meg pláne nem. Akivel meg föl szokták mosni a padlót az sohasem a fenyegető, hanem leginkább a fenyegetett.
Szijjártó esetében jól látható, hogy általa Kubatovék a Brüsszel+von der Leyen lejáratási faktort próbálják erősíteni, a választók többségének úgyis az érzelem a fontos, és Szijjártó szorgalmasan teszi a dolgát az ügyben. Néha még hasonlít is egy papagájra, de csak a véletlen műve, gondolom. Még szerencse, hogy tudja, mi a protokoll. Például itt.
Áttérve a másik találkozóra, ez is nagyon fontos volt az EU-nak. Itt fordított a helyzet, az EU van exportfölényben, ugyanis eddig 2,5 százalékos vámmal sújtotta az európai árukat az Egyesült Államok, Európa meg 10 százalékossal az amerikait. Ebből adódón az európai exporttöbblet több száz milliárd euró. Európa első ajánlata az volt, hogy legyen a vám mindkét irányban 10 százalék, de Trump ezt természetesen nem fogadta el, és beígérte a 30 százalékot minden európai árura. Ha Európa fölveszi a kesztyűt, és azt mondja, ha te úgy, én is úgy, majd szintén fölemeli a vámot 30 százalékra, igencsak bajba kerültek volna a kulcságazatok. Például az autóipar, a sok-sok beszállítójával együtt. Az áruforgalom erőteljesen lecsökken, és az Európában sokkal nagyobb kárral járt volna, mint az Egyesült Államokban. Ebből következően a 15 százalék az EU-nak jó kompromisszum, és nagy öröm, hogy ezt egyáltalán el lehetett érni. Ha tehát valaki (Szijjártó) azt mondja, hogy „Hatszor annyi vámot fizethetünk, mint eddig, és akkor Ursula von der Leyen örül magának, s ott ülnek mellette az emberek, és megtapsolják Skóciában. Tényleg az embernek ilyen szekunder szégyenérzete van, hogy egy ilyen ember képviseli az Európai Uniót”, arról tudható, hogy vagy bemagolt propagandaszöveget nyomat, vagy kifejezetten buta a gazdasághoz. Ugyanis, ha nem engedünk, fizethetnénk akár tizenkétszer annyi vámot is (30 %). És ha Trump egyszer begorombul…
A hozzá nem értést ékesen bizonyítja az a rengeteg lélegeztetőgép, amelyek vagy 300 milliárdért ott porosodnak a raktárakban valahol, mert egyrészt messze nem volt annyira szükség, másrészt úgyse lett volna hozzájuk személyzet, harmadrészt meg jó részük nem is alkalmas a feladatra. Az üzletet Szijjártó ütötte nyélbe (mi csak kifizettük), így aztán erős a gyanúm, ha ő tárgyal Skóciában Trumppal, vén kontinensünk végleg lehúzhatta volna a rolót. A szégyenérzet akkor lenne ám az igazi!
Az a tény, hogy sokan vannak, akiknek fogalmuk sincs, se a köröttük lévő dolgokról, se a lehetőségekről, nagyon lehangoló. Talán a véletlen műve, hogy ezek a szerencsétlenek szinte mind itt sűrűsödnek a magyar kormányban és a környékén, bár az is lehet, hogy számításból játszanak hülyét (nehogy okosabbnak látszódjanak a Nagyfőnöknél, mert abból baj lehet!). Hát… elnézve őket, úgy gondolom, nem szükséges nekik játszani. Jön az náluk ösztönből is.
Mint derék külügy- és külgazdasági miniszterünk mondta a Bizottság elnökasszonyáról:
„Tehát először felmosták vele a padlót Kínában, utána felmosta vele a padlót az amerikai elnök. Ma az Európai Unió arca gyakorlatilag megaláztatás és nevetség tárgya a világpolitikában. Ide jutottunk el.”
A szomorú helyzet az, hogy Szijjártónak a fentiek szerint önmagával sikerült a padlót felmosnia. Csak még nem tud róla.
Sajnos a FIDESZ szavazók nagy része sem.
