Felismerték, hogy nagy a baj az oktatásban?

0
263
A hivatalos fotón boldogok a gyerekek a tankönyvvel. Fotó: Botár Gergely/kormany.hu

Lehetséges, hogy az oktatásért felelős tárcán belül rájöttek, tényleg nagy a baj a közoktatásban, kiszivárgott hírek szerint megpróbálják visszaszorítani a Parragh-féle szakképzést. Az érdekeltek által bírált tankönyvek színvonalát magánkiadványok megvásárlásával szeretnék emelni. A NAT közzététele mindenesetre máris csúszik.

Persze mindent kétséggel kell kezelni, de elképzelhető, hogy valami változás észlelhető a közoktatásban. Arról hallani meg nem erősített híreket, hogy jelentősen csökkentenék a tananyagot, a lexikális anyagok arányát, és a tanításban a pedagógusok szabad döntési jogát a jelenlegi 10-ről 30 százalékra növelnék (vissza).

Ez szöges ellentétben lenne a 2010 utáni kurzussal – mondta a Független Hírügynökségnek a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének (PDSZ) elnöke. Szűcs Tamás arról számolt be, hogy az eddigi hivatalos találkozókból azt a következtetést vonták le, hogy

a kormányban is felismerték: nem biorobotokat kell képezni

a gazdaság számára. Ennek jegyében esetleg hozzányúlnának a szakgimnáziumi oktatáshoz, az első két év tananyaga összeérne a „rendes” gimnáziumokéval, a szakismeretek tehát ezután kerülnének terítékre.

Ez a Parragh László, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke által favorizált képzés visszaszorításával járna; ennek keretében mára lényegében kicsontozták a közismereti tárgyakat a tantervből, minden esélyt elvéve a felsőoktatási továbbtanulás elől. Ezt a rendszert a diákok is elutasítják.

Az új Nemzeti Alaptantervből fog kiderülni, így lesz-e, a belső küzdelmekre utalhat mindenesetre, hogy az augusztus elején (amikor a tervezetet átvették a munkabizottságtól) még az erre a hónapra ígért közzététel (társadalmi vita) kezdetét egy hete bizonytalan időpontú őszre tolták ki az EMMI-ben – derült ki a múlt heti szakmai tanévnyitó konferencián.

A tananyag-csökkentés és a tanári oktatói szabadság visszabővítése a 2010 előtti időszakéra a minimális feltétele annak, hogy

tartalmában is új, korszerűbb módszerrel oktathassák a gyerekeket

– mondta Szűcs Tamás.

Arról azonban teljes a hallgatás, hogy a 2019-es tanévtől kezdődően már csak kétféle tankönyv lenne: egy állami és egy egyházi, keresztény szemléletű, ezekből lehetne „válogatni” – ahogyan nemrégiben megírta a Népszava. Az akkori információt erősíti azonban, hogy a NAT-ot állítólag nem egy lépésben vezetnék be, új tankönyveket először csak az első öt általános iskolai évfolyamok kapnának. Az ötödikes tananyagot ugyanakkor rögtön digitalizálnák, és minden gyerek tabletet kapna ehhez – legalábbis így értesült a PDSZ elnöke. (Az ördög persze a részletekben rejlik, ingyenes mobilinternet nélkül a gyerekek többsége vajmi keveset kezdhet a tablettel.)

Jelenleg azonban a mostani, zömében a sokat bírált állami tankönyveket szállítják ki az iskolákhoz: 12,5 milliót, amelyben 8,5 millió új, az állam által kifejlesztett, míg 4 millió a különböző cégektől beszerzett tankönyv.

Az idei – legalábbis a jelenlegi állapot szerint – az utolsó tanév, amikor még van lehetőség magánkiadók tankönyveit rendelni – azokat, amelyek rajta vannak az engedélyesek listáján. Felmérések szerint a szülők és a tanárok is ezeket tartják sokkal jobb minőségűnek. A kizárólag állami kiadású könyvek létét a szülők elsöprő többsége (84 százaléka) az államiak silány minősége miatt elutasítja, gyerekére nézve hátrányosnak tartja – derül ki a Szülői Hang Közösség felméréséből.

Az Orbán-kormány nem szereti beismerni, ha tévedett, a jelek szerint a tapintható ellenérzés élét úgy próbálják elvenni, hogy – amint azt Maruzsa Zoltán helyettes államtitkár bejelentette az említett konferencián –

az állam megvásárolná a korábbi népszerű magánkiadói tankönyvek jogdíjait.

A szülők válaszaiból az is kiderül, hogy a tartalmi kifogások mellett komoly bajok vannak a tankönyvek „ingyenességével” is. Amellett – amit sokan elmondtak már, legutóbb az ATV-ben -, hogy igazságtalan a jómódú szülőket is mentesíteni a tankönyv megvétele alól, ezt a pénzt inkább a nehéz sorsú családok gyerekeinek iskolai segítésére kéne fordítani.

Jelenleg a 3-9. osztályok tanulói úgy jutnak hozzá az ingyenes tankönyvhöz, hogy azt az év végén vissza kell adni az iskolának. A felmérésben a szülők elmondták, hogy ez gyakorlati nehézségeket okoz, mert a tananyag gyakran „visszaküldi” a gyereket az előző évben olvasottak felidézéséhez, ami a leadott kölcsönkönyv híján képtelenség.

Ennél súlyosabb baj, hogy a kölcsönkönyvekbe – értelemszerűen – nem szabad beleírni, szöveget kiemelni, aláhúzni, saját kiegészítést (például az órán hallottakat) tenni, és általában is újszerű állapotban kell megtartani azt. Ez különösen kisdiákkal szemben életszerűtlen követelmény, ráadásul nehezíti az anyag közvetlen feldolgozását, folyamatos jegyzetelésre kényszeríti a gyerekeket, ami el is vonja a figyelem egy részét.

Ennek következménye azonban az, hogy a szülők jelentős része kénytelen az év végén megvásárolni (vagy az iskolának kifizetni) az „ingyen” tankönyvet. Egyes iskolák nagyvonalúságán (esetenként anyagi lehetőségén) múlik, hogy „csak” 65 százalékuk kényszerül erre.

Forrás: Szülői Hang

Átlagosan 10 százalékuk ezt úgy oldja meg, hogy inkább megveszi a könyvet, de a gimnáziumokban ez az arány majdnem 20 százalék, és a nagyvárosokban is meghaladja ezt a hányadot. Vagyis ismét a „jobban eleresztett” családok gyerekei járnak jól, nem csak a stressz alól mentesülnek, hanem könnyebben tanulhatnak a megkötések nélkül.

Mindenesetre a szülők azt tapasztalták, hogy a kapott könyveknek 60 százaléka eleve használt volt, s ezeken belül is csak 40 százalék jó állapotú, beleírás nélküli.

A visszaszolgáltatás miatti feszültségekre utal, hogy míg a nagyvárosokban 30 százaléknál kisebb arányban vizsgálja meg az iskola, milyen állapotban kapta meg a könyvet, a községekben ez 40 százalék.

Ezért aztán „helyiértéken” kezelendő Rétvári Bence EMMI-államtitkár képviselői kérdésre adott válaszának azon kitétele, amely szerint az állami kiadású tankönyvek 2013-hoz képest 40 százalékkal olcsóbbak lettek, és a közoktatásban részesülő gyerekek 85 százaléka, mintegy egymillióan ingyen kapják az eszközt. A KSH friss kimutatása szerint az előző tanévben átlagosan 7147 forintot kellett tankönyvekre költeni gyerekenként.

Összességében a szülők nagyjából héttizede szerint korlátozza gyereke tanulását a kölcsönrendszer.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..