Orbán Viktor kollektív zaklatásnak minősítette, hogy kérdezni merték, Netanjahu a magyar futballsikereket lesné el Felcsúton. Heti összefoglaló.
Megkérdezték a miniszterelnököt a parlamentben, hogy miért volt szükség arra, hogy a képviselők fizetését még a nyári szünet előtt felemeljék. Egy ilyen kérdésre sokféleképpen lehet válaszolni. Normálisan például, hogy azért, mert jobb sok pénzt keresni, mint keveset, tegye fel a kezét, aki keveset akar keresni, amikor sokat is zsebre tehet?
Na ugye.
Lehetett volna mellébeszélni, maszatolni, ködösíteni – fel sem tűnt volna, megszoktuk már az ilyesmit, igen erős a mezőny. És mondhatta volna azt is Orbán, hogy nem is emelték fel a képviselők fizetését. Ez ugyan egy nettó hazugság, de mi magyarok szeretjük, ha szépeket hazudnak nekünk.
Orbán Viktor azonban a fenti megoldások egyikével sem élt, hanem azt mondta az őt kérdező sajtómunkásnak, hogy csúnya dolog a kollektív zaklatás.
Vagyis, ő miniszterelnökként zaklatásként élte meg, hogy valaki valamit kérdezett tőle. Talán azért, mert – sok más mellett – épp azon napon fogadta el az országgyűlés azt a törvényt hogy a képviselőket munkaidő után nem szabad kérdezni, mert az zaklatásnak minősül. (Nyilván munkaidő alatt sem szabad őket háborgatni, mert akkor dolgoznak, és ebben vétek lenne megzavarni ő
Orbán Viktor valamikor biztosan tudta, amit mostanra elfelejtett: hogy a politikusoktól kérdezni szoktak az újságírók. A miniszterelnök, és azok a képviselők, akiket rendszeresen látunk a híradókban, amikor épp elhajtják az őket kérdező sajtót, nem egy magáncég, hanem az adófizetők pénzén ülnek vagy éppen alszanak a parlamentben. Nem az újságírót hajtják el, amikor nem válaszolnak egy kérdésre, hanem a nyilvánosságnak üzenik, hogy menj te a fenébe nyilvánosság, semmi közöd semmihez, politikus vagyok, te meg dögöljél meg, ott, ahol vagy. Jobb kocsmákban persze jól szájba verik azt, aki pökhendien és gyomorforgató módon viselkedik, de az a legkevesebb, hogy senki nem hajlandó egy asztalhoz ülni vele.
Ezt az otrombaságot tudjuk be annak, hogy Orbán Viktor fáradt volt. Aznap érkezett meg Izraelből, ahonnan egyenesen a magyar parlamentbe sietett, hogy részt vehessen a költségvetés, valamint más törvények megszavazásán.
Izraeli útja egyébként nagyon jól sikerült. Netanjahu miniszterelnök nagyon udvarias vendéglátónak bizonyult, egyetlen szót sem szólt a Soros ellenes plakátokról, sem arról, hogy Orbán Viktor nem is olyan régen kiemelkedő államférfinak nevezte a magyar zsidók haláláért felelős Horthy Miklóst.
Nem mindenki örült Izraelben Orbán látogatásának, még szerencse, hogy a tiltakozásokról a magyar közmédia nem számolt be. Miért is tette volna, nem kell az embereket a nyári rekkenőben mindenféle rossz hírekkel riogatni. Netanjahu miniszterelnök, nem hiába Orbán Viktor jó barátja és szövetségese, naprakészen tájékozott a magyarországi viszonyokról. Ezért mondhatta azt, hogy megfigyelőket küld Felcsútra, hogy tanulmányozzák az ottani futballakadémia munkáját, mert azt szeretné, ha a legközelebb labdarúgó világbajnokságra az izraeli válogatott is kijutna.
Nyilván nem merték megmondani neki, hogy a magyar nemzeti tizenegy utoljára 32 évvel ezelőtt játszott világbajnokságon, klubcsapataink tavaszra már sehol sincsenek az európai kupákban, és Felcsút sem a futballjáról, hanem pénzelnyelő képességéről, magyarul, stadionjáról és a kisvasútjáról híres.
Utóbbit, ha sokat támadják, meghosszabbítják Makótól Jeruzsálemig.
