Kezdőlap Címkék újságíró

Címke: újságíró

Putyin rendszerében az újságíró fogyóeszköz: újabb gyanús halál Oroszországban

Valószínűleg megmérgezték Zoja Konovalovát és férjét, akiket holtan találtak Krasznodarban. Zoja Konovalova egy állami televíziós csatorna internetes részlegének főnökasszonya volt, és Putyin hűséges hívének látszott. Néhány napja egy másik orosz újságíró holttestét találták meg egy autópálya mellett. Alekszandr Rübin halálának okát nem közölték.

Anna Csareva furcsa tüneteket produkált a halála előtt majd hirtelen meg is halt – valószínűleg őt is megmérgezték. Sztálin idejében az állambiztonsági szolgálat vegykonyhát hozott létre, melyet azóta sem szüntettek meg. A Novicsok idegméreggel próbálta meg eltenni láb alól Nagy Britanniában az orosz hírszerzés híres árulóját, aki 100 ezer dollárért eladta az egész hálózatot a briteknek és az amerikaiaknak. Az ezredest és a lányát nem sikerült eltenni láb alól Nagy Britanniában, de ők azóta is védőőrizet alatt állnak.

Amióta megindult Putyin agressziója Ukrajna ellen megsokasodtak a furcsa halálesetek Oroszországban.

Putyin példát statuál

Az orosz elnök rendszere távolról sem sebezhetetlen, jól megmutatta ezt a Prigozsin lázadás amikor Moszkva felé meneteltek a Wagner zsoldos hadsereg katonái, akiket senki sem sietett megállítani. Putyin eltűnt a nyilvánosság elől, és csak azután került elő, hogy Nyikolaj Patrusev tábornok megállapodott Prigozsinnal a lázadás lezárásáról. Nyikolaj Patrusev tábornok volt Putyin utóda az FSZB élén, és jelenleg a majd mindenható Nemzetvédelmi Tanács titkára. Az FSZB ma is közvetlenül az ő ellenőrzése alatt áll. A gyilkosságokat Putyin rendeli el, de Patrusev a végrehajtói, aki mindig gondoskodik arról, hogy a gyilkosságok megfélemlítőek legyenek. Emiatt van az, hogy családtagokat is ölnek: az újságírónő férje is a hullaházba került. Korábban még gyerekek is voltak az áldozatok között, ezeket a rémes akciókat családirtásnak állította be a szigorúan ellenőrzött orosz sajtó: “a családfő lemészárolta családját!“ Miért? Ezt éppúgy nem illet megkérdezni mint 1951-ben amikor Magyarországon Zöld Sándor belügyminiszter végzett saját családjával és saját magával is.

Moszkvában állítólag Patrusev tábornok találta ki az orosz Windows programot: az áldozatok kiesnek az ablakon. A főpróba a Covid járvány idején volt amikor a káoszt kritizáló orvosok estek ki az ablakon. Putyin Ukrajna elleni agressziója óta elsősorban a hatalom emberei távoznak ily furcsa módon az élők sorából. A leghíresebb eset ebből a szempontból a Lukoil olaj óriás igazgató tanácsának elnöke volt, aki egy kórház hatodik emeleti ablakából zuhant ki. Az angol lapok meg is írták, hogy miért. A brit hírszerzés tőle szerzett meg egy listát arról, hogy Putyin kiket finanszíroz Nyugaton. A brit hírszerzés átadta a listát az amerikaiaknak, akik meg is kezdték Putyin embereinek levadászását. Orbán Viktor megbízásából a washingtoni magyar nagykövetség is érdeklődött a listáról, de állítólag azt a választ kapták: egyelőre magyar nevet nem találtunk Putyin listáján…

Hungarikum

Újságíró ír. Újságíró azért ír, mert nyilván kereslet van, echte magyar kereslet, mégpedig az ő saját, személyes írásaira, melyek tűpontossággal mutatnak rá a dolgok lényegére, mintegy szikével kimetszve mindazt, ami fontos, villámfénnyel világítva meg.

Majd ő megmondja miről van szó, ő már hajszálpontosan kielemezte  ezért  csak az a balgák dolga, hogy megtudja a tutit. Ha nem így volna, biztos rosszul tudnák, de a rosszul tudás csak az ellenzékről engedélyezett (lásd pl. „Gyurcsányék halálba küldenék fiainkat”), sőt az ő esetükben kötelező a napi többszöri ismételgetés, azaz a villámfénnyel való rávilágításba ez is beletartozik.

Újságíró el van szomorodva az élet folyásán, mert az élet őszerinte rossz irányba folyik.
O tempora, o mores, sírhatná rá bánatát a monitorra, de nem bízik benne, hogy ebből az őt olvasók bármit értenének, ezért a sokkal közismertebb gennyláda fogalmat használja. A gennyláda, lévén szó „a hatalom ellen tüntetőkről”, bárki lehetne… de csak lehetne! Jobb, ha ilyesmire még véletlenül se gondol senki, a nép döntő többsége olyan régre hálaisten nem emlékezik, keresőprogramja meg nincs neki. Vagy ha van is, nem tudja, hogy mire jó.

Újságíró csodálkozva nézi, mit akarhatnak a kis gennyládák, mikor mindenük megvan (a tanárokon kívül, de a tanárhiány jelentősége egy munkaalapú társadalomban zérus). Újságíró szerint vidáman élhetnék világukat, de nem. Ők nem. Inkább tüntikéznek. Bezzeg Újságírónak akad dolga bőven, éjt nappallá téve muszáj gürcölnie, mert hiába veri naponta vissza a pöcébe a rosszakat, újból és újból előmásznak.

Ez a sok ávós, gyilkos, rohadt, szar, kretén, ballib gazember képtelen megérteni, hogy kizárólag a fideszes gondolkodásmódba hézag nélkül illeszkedők kaphatnak Magyar Érdemrend lovagkeresztet, persze ők is csak akkor, ha szent esküvéssel megígérik, hogy két éven belül katolizálnak.

A fenti mondatból azonnal látszik Újságíró papírral igazolt jótollúsága, főleg idemásolt jelzőinek barokkos burjánzása révén, markáns ecsetvonásokkal vázolva föl a siralomvölgyi élet káoszát az isteni rendhez képest. A jelzők ugyan nem korrelálnak az úrifiúsággal, de azt tőle nem is várja senki.

Újságíró műsort vezet (valahogy meg kell fizetni).

Múltkorában a főigazgató-professzorasszony érkezett a sóra, aki illeszkedésileg szintén hézag nélküli, ahogy a komplett csatorna is (az áldatlan viták elkerülése érdekében). Felmondta, amit kell neki, ez a háború nem háború, csak egy kisebb zsoldoscsapatot dobott át Putyin rendet csinálni, de hogyha kell, majd megindul a sokmilliós hadsereg. Eddig ezek szerint nem kellett. Nyilván így jó az oroszoknak, az eredmény ugyan siralmas, a veszteség meg százezer felett, viszont az elhullott zsoldosokat nem kell tovább fizetni. Az is valami. Úgysem megy most jól a gáz. Kína például azt közölte, szívesen átveszi az Európa miatt kieső mennyiséget, és hogy mindenki lássa, milyen rendesek, fizetnek köbméteréért akár tizenöt, vagy tán még tizennyolc dollárcentet is. Persze csak akkor, ha egy köbméter harminc dollárcent a tőzsén, mert ha ott olcsóbb, akkor annyit nem.

Néhányan a professzorasszony… illetve hát Putyin ravasz tervét hallva rögtön azt gondolták, ha ez így van, az orosz vezetés teljesen hülye, mert ahelyett, hogy a kérdést az említett többmilliós hadsereggel pár nap alatt lerendezte volna, immár másfél éve áldoznak be élőerőt és haditechnikát, porrá rombolva ott az összes létesítményt és megölve vagy elüldözve mindenkit onnan, amely területért küzdenek. Ami győzelem esetén marad nekik, az az élettelen mozdulatlanságba dermedt síkság, romokkal, taposóaknákkal meg kilőtt tankokkal ékesítve, a leendő öngyilkosok és a katasztrófaturisták nagy-nagy örömére.

Tényleg ezt tervezték? Vagy csak kamu az a többmilliós hadsereg?

Újságírót persze nem azért tartják súlyos pénzekért, hogy pimf tüntetésekről meg uncsi szláv belharcokról írjon, hanem azért, mert ő jövőbe lát.

„Reméljük, a szétrothadás állapotában lévő emberiség nem fogja megsemmisíteni e mai kor minden dokumentumát, „kulturális” és „civilizációs” emlékét, s majd a kőbaltákkal megvívott negyedik világháború után, a maroknyi túlélő rá fog lelni e kor emlékeire…

Tökéletes. Egyszerűen minden benne van, amit erről a szétrothadó korról tudni kell. S éppen ezért reméljük, fennmarad örökre. Mert amennyire a … nyomorultul elpusztuló, teljesen felesleges életű korunk hőse nem hiányzik ebből a világból, úgy hiányozna, ha a szégyene nem élné túl, s nem szolgálna figyelmeztetésül a maroknyi túlélőnek egykoron, mit ne tegyenek, mit ne engedjenek meg – mi az egyenes út a szétrothadáshoz…”

Negyedik világháború! Kőbaltával! Aszta! Odáig ellátni, az már teljesítmény. Plusz a felesleges élet… amely ráadásul szégyenletes is…

Magától értetődő, hogy a minden részletében az ősi, keresztény Bibliára, azaz az Ószövetségre épülő konzervativizmus a fajfenntartást minden részletében uralni vágyja (mégpedig mindenkiét! A tiédet is, hülyegyerek!), és hogy ha kell, hát kemény törvényekkel is („A szex nem játék, hanem az isteni parancs teljesítésének eszköze! Az abortusz gyilkosság! Az apa férfi! Az anya nő!). Az emberek létfenntartásával viszont egyáltalán nem törődik, azaz a „Hadd hulljon a férgese!” elvet követi, mert így kapja a legtágabb teret az evolúció, egyrészt a minél több egyed születésével, másrészt a védelem nélkül hagyott gyengék gyors kiselejteződésével, ami a fajt tekintve a legolcsóbb és a legkevesebb energiát igénylő, mégis a legtöbb változást hozó lehetőség. A kicsit kevésbé alkalmatlanok tartják el az alkalmasakat, akikből a következő nemzedék elitje majd kikerül.

Az ellenoldal azaz az ellenzék ezzel szemben sok gondot fordít nem csak az alkalmatlanok védelmére és életben tartására, hanem a minél jobb élet biztosítására a kevésbé életrevalóak esetében is. A támogatási technika a társadalom által termelt javak jelentős átcsoportosítása az erősektől a gyengék felé

(„Minden élet számít” elv a „Senkit nem hagyunk az út szélén”-nel kombinálva).

A fajfenntartást és összes tartozékát ugyanakkor abszolút magánügynek tekinti, amelyhez másoknak szerinte semmi köze sincs, azaz sokkal, de sokkal megengedőbb („A szex nyugodtan lehet játék, és ha valaki nem a rántotthúst szereti, hanem a marinált paradicsomos shirataki tésztát ráksalátával, hát akkor egye azt”). Ez az engedékenység rendkívüli módon irritálja a konzervatívokat. Oka egyelőre ismeretlen, de a filozófusok már dolgoznak rajta (nekik van a legnagyobb esélyük arra, hogy ebből vastag könyveket írjanak, sok egymásra hivatkozással, természetesen).

Szegény konzervatívoknak persze, akik az erotikából csak a „sötétben, felöltözve az ágy két oldalára ülünk” pózt ismerik, már az időnkénti hátrafordulás is perverzió, így a még ennél is bonyolultabb testiséget csak az Emberiség többszörös szétrothadásaként képesek appercipiálni… ha ugyan egyáltalán, azaz ha közben nem ájulnak el. Arról viszont, hogy a szörnyűségek művelői mit ártanak nekik, vagy akár a nagybetűs Emberiségnek, és hogy a mások eltérő ízlése miért lenne szégyen, halvány fogalmuk sincs.

Egyet tudnak, de azt isteni parancsként: a perverzek élete totál felesleges! Ahogy például a Alan Turing nevűé is, akinek 2009-es rehabilitációjakor a brit miniszterelnök azt találta mondani:

„Túlzás nélkül kijelenthetjük, hogy Turing kiemelkedő tevékenysége nélkül a második világháború története nagyon másként alakult volna. A hála, amivel neki tartozunk, még borzasztóbbá teszi azt az embertelenséget, amiben része volt.”

Na de ők britek, a halódó Nyugat eltévelyedettjei, akiknek szivárványos pusztulás a sorsuk, ahogy például Németország is eltűnt a süllyesztőben, mantrázzák konzervatívék, egymásnak sűrűn bólogatva. Ettől kicsit meg is nyugszanak, és simán bojkottálják, hogy a Turing nevüről (Jézus!) Orbán Magyarországán (Teszűzmária!) parkot nevezzenek el. Hiszen kisgyermekes anyák és ártatlan fiatalok is odatévedhetnek abba a parkba! Hová vezetne az, tessék mondani?

Ki felesleges, ki nem, azt majd mimagyarok, defőlegén megmondjuk

kristálytiszta hungarikuma mellett azért akad a történetben némi bohemikum is. Rendkívül kíváncsi lennék, hogy a Hradec Králové Egyetemi Kórház orvosai vajon milyen célból számoltak be pont erről a halálos balesetről, ugyanis a leírtak szerint orvosi szempontból semmiféle különlegessége nincs. De még a leghalványabb erre utalás sem.

Azt nem akarnám feltételezni, hogy a fehérköpenyesek ennyire szeretik a kuncogással vegyes jóízű csámcsogást, vagy ilyen rettenetesen haragudtak a szerencsétlen áldozatra, de hogy a közölt paraméterek alapján mindenki tudni fogja, hogy név szerint ki ő, és hogy a háló gonosz ostobái meg fogják találni a családot, meg a sírját, abban biztos vagyok.

Holott ez a legszemélyesebb magánügy, amelyhez épelméjű országokban senkinek semmi köze sincs.

Nagy grat, doktorok.

Orbán: uniós tagságunk kényszer

0

A magyar miniszterelnök külföldi újságírókat fogadott a Karmelita kolostorban, és kifejtette nézeteit az Európai Unióval és az ukrajnai háborúval kapcsolatban. Rod Dreher, az American Conservative felelős szerkesztője így foglalta össze a beszélgetést.

Orbán nem szereti, hogy Magyarország az Európai Unió tagja, de nem tehet mást hiszen a magyar kivitel 85%-a az Európai Unió tagállamaiba irányul. Az elmúlt 30 évben minden rossz az Európai Unió miatt történt – fejtegette Orbán, aki már több mint 30 éve jár Brüsszelbe hiszen az első parlamentben ő volt az uniós bizottság elnöke. Miben látja a hibát a magyar miniszterelnök?

“Olyan társadalmi szerkezet alakult ki Európában, amely ellentétes az emberi természettel.

Egyre nagyobb a szakadék Magyarország és az Európai Unió között. Ez az egész összeomlik persze nem Armageddonnal.”

Ha Orbán ezt komolyan gondolja, akkor ez azt jelenti, hogy tovább akar menetelni a zsákutcában előre, de valószínű, hogy csak a meghívott konzervatív újságíróknak ad elő ilyesmit. Ilyen gyenge társadalom filozófiát csak az amerikai republikánusok körében lehet eladni, Európában nem.

Putyin győzni fog

Ezt jósolja Orbán Viktor. A magyar miniszterelnök szerint Putyin már régen realizálta, hogy nem tudja meghódítani Ukrajnát, nem képes arra, hogy hatalomra segítsen egy baráti kormányt. Épp ezért “az orosz elnök célja az, hogy megakadályozza a Nyugat győzelmét és közben irányíthatatlan roncs állammá változtathassa Ukrajnát. Ez már meg is történt. Ukrajna olyan mint Afganisztán. A NATO nem érti, hogy az idő Putyinnak dolgozik. Mi pedig háborúban állunk Oroszországgal.

A németek nem tudnak nemet mondani Bidennek. Víziója a jövőről egyedül Macron francia elnöknek van, de az liberális” míg Orbán elkötelezte magát a keresztény jövőkép mellett.

Kérdés, hogy legalább ő tudja e mi lehet az?

Érdekes, hogy a gazdasági válságról, amely megrendítheti a Nemzeti Együttműködés  Rendszerét Magyarországon, nem kérdezték a konzervatív újságírók Orbán Viktort. De hát az egész médiaesemény az amerikai televízióknak készült, ahol Orbán Viktor szívesen szerepelne még többet – írja Rod Dreher.

A magyar választópolgárok ezután már csak azt kérdezhetik: jó ez nekünk?

Egy újságíró halála

Hogy tette el láb alól a hatalom Szlovákiában a fiatal oknyomozó újságírót és menyasszonyát? Erről szól a film, melyet egy budapesti filmfesztiválon is bemutattak.

2018-ban történt a gyilkosság, melybe Fico miniszterelnök nemzeti együttműködési rendszere belebukott. Vagy legalábbis megingott. A vizsgálat ugyanis nem érte el a hatalom csúcsát. Megálltak Marian Kocner oligarchánál, akiről Jan Kuciak oknyomozó újságíró megírta, hogy egyaránt kapcsolatban áll a kormánnyal, a rendőrséggel és a Szlovákiába betelepült olasz maffiával.

Szép csendesen együtt nyúlják le az uniós pénzeket. Ismerős történet?

Az, de Szlovákiába ebbe belebukott a miniszterelnök, a belügyminiszter és több rendőrkapitány. Az egyikük öngyilkos lett a vizsgálati fogság idején. A hatalom érintettségéről sok újat nem tudtunk meg a filmből hiszen Fico újra kormányfő akar lenni, és erre van is esélye. Ki mondana rosszat egy visszatérő Keresztapáról?! Kiderült viszont, hogy Marian Kocner oligarcha hogyan zsarolta a hatalom embereit.

Keresd a nőt!

Alena Zsuzsova szállította a korrupt oligarchának a zsarolásra alkalmas dokumentumokat. Hogy szerezte meg ezeket? Kamu profilokat hozott létre a Facebookon, melyek szexuális szolgáltatásokat ígértek. Búgó hangon társalgott a kiválasztott férfiakkal, akik készséggel osztották meg vele szexuális tapasztalataikat és kívánságaikat. A befolyásos férfiak egymásnak ajánlgatták a búgó hangú szex szolgáltatást. A Facebook oldalra Alena Zsuzsova szex bombák képeit tette ki, hogy izgassa a partnerei fantáziáját. Szlovákia kis ország, a pozsonyi elitben mindenki ismer mindenkit. Így aztán az egyszerű ötlet pompás zsarolási hátteret teremtett az erkölcsi skrupulusoktól mentes oligarchának. Aki aztán ex rendőrökből válogatta ki a gyilkos kommandót. A gyilkosság politikai vihart kavart. Mozgalom indult a korrupt összefonódás leleplezésére. Vezetője ma Szlovákia elnökasszonya. Aki manapság meglehetősen magányos. A kormánypártok ugyanis egymással marakodnak ahelyett, hogy megpróbálnák megoldani Szlovákia problémáit.

Robert Fico pedig visszatérésre készül. Bár Fico baloldalinak vallja magát Orbán pedig jobboldalinak, de kiválóan megértik egymást. Mindketten a köréjük csoportosuló elitnek akarják lenyúlni a nagy pénzt miközben a szavazó polgároknak annyit juttatnak, amennyi elég ahhoz, hogy rájuk szavazzanak, de ahhoz már nem, hogy az államtól függetlenül boldoguljanak. Ha pedig függő helyzetben maradnak, akkor a nemzeti együttműködés rendszere “örökkön örökké” fennmaradhat. Ha pedig egy oknyomozó újságíró ezt megírja, akkor jó eséllyel idő előtt távozik a túlvilágra.

Orbán Viktor a sajtószabadság ellensége

A Riporterek Határok Nélkül nemzetközi újságíró szervezet szerint Orbán Viktor a sajtószabadság ellensége. A magyar miniszterelnök az első olyan uniós vezető, aki rákerült a szégyen listára.

Ezen a listán olyan nevek szerepelnek mint Kim Dzsong un, a duci diktátor Észak Koreából. Rajta kivül Hszi Csinping elnök Kínából, aki Hongkongban számolja fel a független sajtót. Lukasenka, fehérorosz elnök, aki egy repülőgépet is eltérített, hogy egy ellenzéki politikust elfogjon.

Mit rónak fel Orbán Viktornak?

Azt, hogy a hatalom közvetlenül vagy hozzá hű oligarchák révén ellenőrzi a magyar média több mint 80%-át! A Riporterek Határok Nélkül jelentésében beszámolnak arról, hogy miképp került kormánypárti kézbe az Index, és hogy milyen módszerekkel halgattatta el Orbán Viktor az őt bíráló Klubrádiót a Médiatanács segítségével.

Magyarország a 92-ik

Idáig csúszott vissza a sajtószabadság listán a nemzeti együttműködés rendszere, amely szisztematikusan leszalámizza a független sajtót. Jellemző, hogy a hírhedt Ibiza videóban a szélsőjobboldali Szabadságpárt akkori vezére arról beszélt, hogy olyan sajtóbirodalmat szeretne Ausztriában mint amilyen Magyarországon Orbán Viktornak van.

Az USA felújította a Szabad Európa rádiót, hogy ily módon próbálja meg ellensúlyozni a hatalom egyoldalú információs monopóliumát. Az Európai Unió is többször bírálta már emiatt a magyar kormányt, de Brüsszel tenni nem sokat tehet, hiszen ez nemzeti hatáskör.

Az uniós tagság mindenesetre arra jó, hogy Magyarországon nem börtönözhetnek be tömegesen ellenzéki újságírókat mint Törökországban, melynek elnöke, Erdogan igazán szívélyes kapcsolatban áll Orbán Viktorral.

Az újságíró, akinek azért kellett meghalnia, mert leleplezte a hatalmat

A köztársaság elnökasszonya emlékezett meg Szlovákiában arról, hogy három évvel ezelőtt gyilkolták meg Jan Kuciak oknyomozó újságírót és kedvesét.

A fiatal újságíró a többi között arról írt, hogy szövevényes háló fűzi össze a kormányzati hatalmat és a maffiát Szlovákiában. Robert Fico kormánya bele is bukott a gyilkosságba. A köztársasági elnök asszony épp az ellene szervezett kampány keretében vált népszerű politkussá Szlovákiában.

„Ma már ismerjük a gyilkosság elkövetőit, de kik voltak a megrendelők?!”

– tette fel három év után a jogos kérdést Szlovákia köztársasági elnöke.

Egy Miroslav Marcsek nevű gengsztert a bíróság elítélt a gyilkosságért. A bűnbanda többi tagja is súlyos büntetést kapott, de a megrendelőt, Marian Kocner vállalkozót, a bíróság felmentette. Ő ettől függetlenül börtönben marad, mert más ügyekben is érintett. Ő volt az, aki a hatalom megbízásából tartotta a kapcsolatot a gazdasági élet vezetőivel és a maffiák főnökeivel. Az elmúlt hetekben a rendőrség egy tucat magasrangú rendőri vezetőt vett őrizetbe. Az egykori rendőrkapitány zárkájában öngyilkos lett. Mindenki azt várja, hogy a magasrangú rendőrtisztek rávalljanak a megbízóikra, akik nagy valószínűség szerint Fico ex miniszterelnök köréből kerültek ki.

„Nagyon bízom benne, hogy a következő hónapokban megérjük azt is: kiderül, hogy ki volt az igazi megbízója a Jan Kuciak gyilkosságnak?!” – hangsúlyozta Zuzana Caputova, Szlovákia elnökasszonya.

Felmentették az újságíró gyilkossággal vádolt vállalkozót

Szlovákiában még a miniszterelnöknek is távoznia kellett egy oknyomozó újságíró megölése miatt. Jan Kuciakot és kedvesét azért gyilkolta meg egy kommandó, mert cikksorozatban leplezte le Fico miniszterelnök környezetét – nagyszabású korrupciós ügyeket feltárva.

A merénylet megszervezésével az ügyészség Marian Kocner nagy vállalkozót vádolta meg, de a különleges bíróság felmentette őt – bizonyítékok hiányában. Hasonlóképp szabadon távozhat a bíróságról Alena Zsuzsova, aki a nagyvállalkozó nevében felbérelte a gyilkos kommandót. A bíróság ugyanakkor 25 éves börtönbüntetésre ítélte Tomas Szabót, a gyilkos kommandó egyik tagját. Magát a gyilkosságot Miroslav Marcek követte el, őt 23 évre ítélték.

Valószínű, hogy az ítélet ellen fellebbeznek, mert a közvélemény aligha törődik bele abba, hogy nincs felelőse az újságíró gyilkosságnak.

Politikai fordulat

Az újságíró meggyilkolása lánc reakciót indított el: végzetesen meggyengült Fico miniszterelnök gondosan kialakított nemzeti együttműködési rendszere. A belügyminiszternek kellett előbb távoznia, majd Fico is lemondásra kényszerült. Utóda bizalmi embere, Pellegrin lett. Ám ő nemrég elveszítette a választást, és hatalomra került az ellenzék Pozsonyban, amely aligha nézi tétlenül, hogy futni hagyják a Fico ex miniszterelnökhöz közel álló vállalkozót, akivel kapcsolatban azt gyanítják: nem saját akaratából döntött a gyilkosság megrendelése mellett hanem arról az akkori kormányfő is tudott.

Szabad a megvert ellenzéki újságíró Oroszországban

0

Ritka esemény Putyin Oroszországában: a hatalom meghátrált. Immár nem gyanúsítják kábítószer üzérkedéssel Ivan Golunov ellenzéki újságírót. „A hatalom meghallotta a társadalom szavát”- írta a Medúza portál, mely alkalmazza az újságírót. Az Európai Unió üdvözölte az orosz döntést.

Az előzmények:

Mi vagyunk Golunov – ezzel a címlappal jelent meg több orosz újság. Ivan Golunov ellenzéki újságírót ugyanis kórházba kellett szállítani, mert a börtönben úgy megverték, hogy több bordája is eltört. Emiatt az orosz sajtóban még a kormánypárti média vezetői és munkatársai is szép számban tiltakoztak. A sajtóban kiemelten foglalkoznak az ellenzéki újságíró kálváriájával. Még Putyin elnököt is meg akarták kérdezni, aki épp Hszi Csinping kínai elnökkel tárgyalt Szentpéterváron. Putyin egyik tanácsadója megígérte: alaposan kivizsgálják az ügyet.

Ivan Golunov a Meduza  nevű ellenzéki portál oknyomozó újságírója, aki az utóbbi időben több életveszélyes fenyegetést kapott. Azt próbálta ugyanis kideríteni, hogy a nagy moszkvai temetkezési bizniszben milyen szerepet játszik a polgármesteri hivatal és a titkosszolgálat, az FSZB. Hogy került börtönbe az ellenzéki újságíró?

A rendőrség azzal a gyanúval tartóztatta le, hogy kábítószer üzér, de az oknyomozó újságíró tagadja ezt. Szerinte a titkosszolgálat csapdájába lépett bele. Maga Putyin is a titkosszolgálat ezredese volt a szovjet időkben. Elnökként rendkívüli mértékben támaszkodik a különböző titkosszolgálatokra, melyek tagjai számtalan magán bizniszben is benne vannak. Ezért életveszélyes vállalkozás Ivan Golunové. A Meduza portál, amelyiknek dolgozik, ezért is helyezte át a székhelyét Lettországba. A kis balti állam,mely nagy orosz kisebbséggel rendelkezik, az Európai Unió tagja. Ezért ott az orosz titkosszolgálat nem garázdálkodhat kedvére mint Oroszországban, ahol az oknyomozó újságírót úgy megverték a börtönben, hogy kórházba kellett szállítani.

A 36 éves Ivan Golunov immár szabad, de ettől még senki sem képzeli azt, hogy helyreállt a sajtószabadság Putyin Oroszországában.

Újságírósorsok

Az újságírót mindenki szidja, de mindenki olvassa, rendszerint vagy az a baj vele, hogy nem ír diktálás után, vagy az, hogy igen, vagy sokat keres vagy keveset, vagy ért ahhoz, amivel foglalkozik, vagy nem, de baj minden – sokszor mondtam, hogy meg kéne szüntetni a magyar sajtót, akkor lenne közmegelégedés, de ezt meg rövidesen úgyis megteszi a kormány.

De mi lesz az újságíróból, ha beteljesedik a kommentelők átka, és többet nem írhat újságot? Igaz, a kommentelők általában az ember halálát is kívánják, vagy legalábbis súlyos megnyomorodását, erről most nincs szó – azonban tényleg, mi történt a három évvel ezelőtt megtrollkodott Orbán-interjú körül megvádolt – és különben teljesen ártatlan! – kollégákkal?

Hogy legyünk képben az eseményekkel, röviden elmondanám, mi is történt három éve.

A Pannon Lapok Társasága által kiadott sajtótermékek egyikében, vagyis egy megyei napilapban kicsit módosította valaki a miniszterelnökkel készült karácsonyi nagyinterjút. Mármost azt nem akárki írta volt, hanem Szakács Árpád az akkori Magyar Időktől, mostani Magyar Nemzettől, aki utóbb a kultúrharc terén vált minimum generalisszimusszá, csak a kormányközeli kézben lévő vidéki sajtóba már akkor is a pesti központokból küldték a vezércikkeket, a szerkesztőségeknek csak a helyi hírekkel volt szabad foglalkozni.

No, ebbe a központi anyagba írt bele valaki, igen szépeket, éspedig csak egy lapba – lássuk, miket:

A következőket mondja Orbán Viktor az interjúban:

„A kórházi hullák száma is emelkedik”, „Magyarország azért stabil ország a forrongó nyugati világban, mert mi kikértük az emberek véleményét, bár nem érdekelt minket.”, „A korrupciós vád mint politikai lejárató eszköz teljes mértékben megszokottá vált. Mi is használjuk.”, valamint azt kívánja, hogy „minél többen találjanak vissza a karácsony pogány értelméhez”.

Hát, utánanéztem, összevetettem az eredeti, Szakács-féle szöveggel: először egy egész félmondatot kellett beszúrni, a második és negyedik esetben már elég volt három szócskát, a harmadikban csak egy szó változott. Erre bizony bárki képes, akinek van jelszava. Az elkövető egy olyan kollégáét használta, aki akkor éppen ráadásul szabadságon is volt – de azonnal kitört az inkvizíció a Pannon Lapoknál.

Az Átlátszó nézett utána, mi lett ennek az eredménye mára.

Nemrég lezárult a 2016-os „hamisított Orbán-interjú” ügyben indult munkaügyi per, amelyben két székesfehérvári lapszerkesztő kért kártérítést. 2018. november végén jogerősen nyertek ugyan, ám hátra volt még az alperes Mediaworks 60 napos lehetősége, hogy felülvizsgálatért a Kúriához forduljon. Nem tették meg.

Hát akkor minden rendben, visszavették a kirúgottakat? Dehogy vették, sőt. Még a szakmától is elzárták őket. De hát kiket bocsátottak el?

„A munkáltató szinte azonnal kirúgta a székesfehérvári szerkesztőségben a megjelenés előtti napon ügyeletes két szerkesztőt (Hajnal Csillát és Klecska Ernőt), továbbá a Fejér Megyei Hírlap főszerkesztőjét és azokat, akiknek a veszprémi központi szerkesztőségben (innen került ugyanis az interjú a többi szerkesztőséghez) közük lehetett hozzá: Földesi Gábor digitális menedzsert és az ő főnökét, Németh F. Bernadettet, a Veszprémi Napló főszerkesztőjét.” (Átlátszó)

Az akkori hírek szerint napokig folytak a kihallgatások az ügyben, nem a rendőrség, hanem a munkaadó tartotta őket, botrány botrányt követett – és fejek hullottak.

Azt ugyan ma sem tudjuk, ki firkált bele az Orbán-interjúba, csak azt tudhatjuk a bíróság ítélete alapján, ki nem tehette – azok, akiket elbocsátottak.

De velük mi lett?

Az Átlátszó beszélt az egyik érintettel, Gidai Judittal, aki csak tanú volt a perben, igaz, előtte huszonöt évig szerkesztette a lapot, idézzük őt a munkakeresésről:

„A leggyakoribb persze az, hogy eltűnnek, nem hívnak vissza, mismásolnak. Az már üde színfolt volt, hogy valaki őszintén bele mondta a szemembe: „Ne haragudj, kéne ember, de téged nem merlek felvenni, neked már ott van a bélyeg a homlokodon.” Nyilván – a felmondásomkor sem titkoltam, mit gondolok, kerek-perec elmondtam, hogy nekem innentől a legnagyobb célom a NER bontása lesz. Az apolitikusság számomra nem opció. Hogy mennyire bontható a NER? Kevéssé. Mindenki buborékban él, az ellenzéki hang el sem jut az emberek zöméhez.” (Átlátszó)

A kirúgott újságírók közül volt, aki kamionvezető lett, volt, aki kórházi asszisztens, voltak, akik átmenetileg kulturális közmunkások.

A művészeti kritikus előbb kalauztanfolyamot végzett és vonatjegyeket árult a nyári szezonban a Balatonnál, de teremőrként is dolgozott egy vidéki múzeumban, a római kori fűszerkertet kapálta. Hajnal Csilla, a több évtizedes gyakorlattal rendelkező szerkesztőnő jelenleg a helyi önkormányzathoz tartozó programszervező cég alkalmazottjaként a hozzájuk tartozó eseményekről készít előzeteseket és tudósításokat. Klecska Ernő – Gidai Judithoz hasonlóan – egy ideig szintén tevékenykedett az underground ellenzéki sajtó berkeiben, közben Budapesten hasznosította korábbi mérnöki és tanári tapasztalatait egy iskolában, majd nemrég elhagyta az országot.

Hát ezt írta meg pontos, szép, tényfeltáró írásában Kocsis Noémi az Átlátszó hasábjain. Lélekbemarkoló: ártatlan, ötven fölötti, több évtizedes gyakorlattal rendelkező kollégák kálváriája a politikai hiúság és a személyi kultusz miatt. Rákosi idejéből tudunk ilyen sorsokról.

És nem kétlem, pillanatig sem, hogy lesz olyan kommentelő, aki majd ehhez az íráshoz is azt fűzi, hogy „nem kaptak eleget”, mert azt hiszi, hogy a kicsinyes gyűlölködését jegyzik valakik, valahol, és egyszer majd ezek miatt lehet belőle viceházmester. Nem kétlem, hogy lesz ilyen ember, de azt viszont tudom, hogy ezeket senki és sehol nem jegyzi, nincsenek piros és fekete pontok. Csak buta és gonosz emberek vannak, akik önszorgalomból nyalják a nagy hatalmú talpakat.

Már, amikor talpakat.

És soha, sehol sajtómunkásnak még olyan megalázó sors nem jutott, mint manapság Hunniában: lehet, hogy rosszabb, mikor megölik az újságírókat, mint orosz barátainknál, ahol egyszerűen agyonverik őket az utcán – nálunk csak annyi a különbség, hogy otthon halnak éhen.

Bár, ha előtte kilakoltatják őket, akkor az utcán.

Így tessék a sajtómunkásoknak rosszat kívánni.

Olyan időket élünk, hogy valóra válik minden átok.

De vissza is hull majd mindazok fejére, akik mondták.

Elhunyt Baló György (1947-2019)

0

Baló György magyar televíziós újságíró, a Magyar Televízió volt kulturális igazgatója.

1965-ben érettségizett, majd felvették az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának magyar-angol-német szakára, ahol 1970-ben szerzett bölcsész diplomát. Diplomájának megszerzése után az MTV Híradójánál kezdett el dolgozni, előbb gyakornokként, majd szerkesztő-műsorvezetőként.

1975-től az MTV külpolitikai szerkesztőségének munkatársa, később a szerkesztőség helyettes vezetője lett.

1995-ben rövid ideig a magánszférába ment: egy magyar, majd külföldi többségi tulajdonú kft. ügyvezetője volt.

Főszerkesztőként irányította a TV 3-at. Ez a kábeltévé 1997-ben pályázott a meghirdetett földi sugárzású tévés frekvenciákra. A kétes körülmények közt lebonyolított pályázaton az Írisz TV/TV 3 vesztett az RTL-lel és a TV2-vel szemben.

Ezután 2000-ben visszatért a Magyar Televízióhoz, szerződéses műsorkészítőként dolgozott, működése során az Aktuális és a Záróra című műsorok készítésében vett részt.

A közszolgálati televízió több pályázatán a csatorna elnöki posztjára is pályázott. Mindkét alkalommal megkapta a kuratóriumi elnökség támogatását, de ez a civil kurátorokkal kiegészített testület egy alkalommal sem választotta meg. Utolsó politikai műsora Kassza címmel futott 2010 elején. 2010 júniusától nem került képernyőre.

2012. január 13-án távozott az MTV-től. 2015-től az RTL-nél műsort kapott Magyarul Balóval címmel, 2019. január 7-én este bejelentette hogy saját kérésére a műsor másnaptól felfüggesztésre kerül. Indoklása szerint pihenésre és kezelésre volt szüksége.
hirado.hu/wikipedia

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!