Egészség(telen )ügy

Azt mondja a fészbúk videóban a Deutsch Tamás nevű brüsszeli kiküldöttünk (én ugyan nem küldtem, de ha már ott van maradhatna is), hogy „Mintegy 3,4 milliárd forint kórházfejlesztés valósul meg Budapest VI. és VII. kerületében. A fejlesztéseknek köszönhetően a terézvárosiak és az erzsébetvárosiak még magasabb szintű ellátásban részesülnek a lakóhelyükön.”

Az ember erre azonnal fölkapja a fejét, és csak hápogni tud döbbenetében. Hogyan? Még magasabb? Még ennél is magasabb szintű ellátásban, mint ami most van? Hiszen az szinte lehetetlen!

Maga megnyugtatásaképpen gyorsan elolvas egy másik írást, amely arról szól, hogy a Mászáros család napi jövedelme 410 millió HUF, azaz 10 napi jótékonykodásból (10/365 >> évi 2,7 %) simán meg tudnák oldani két kerület egészségügyi fejlesztését úgy, hogy még maradna is valami 700 milliócska. Na, így már rendben.

A fontossági sorrend és a pénzjuttatási arány nem sérül, a (köz)pénz nagy része jó helyre jut. Illetve a kívánt helyre, ami a NER esetében nagyon fontos mozzanat.

Tovább gondolva a dolgot mondható, hogy Mészáros ugyan valóban meg tudná oldani, de ez természetesen nem az ő dolga, hanem a magyar adófizetőké, akik Lőrinc pénzecskéjét is nagyrészt összedobják. Örüljön a nép, hogy a NER oligarchák utáni maradékból a jóságos kormány döntése alapján ilyen félelmetes ütemben fejlesztik a kórházat, mely a VI. kerület (36 686 lakos) és a VII. kerület (50 196 lakos) ellátási szintjét gyakorlatilag az egekbe emeli. Negyvenezer forint per lakos. „Ammán asztán valami!”

Mint Deutsch kiemelte (de ki ám!), „Az erzsébetvárosiak és a terézvárosiak azt kérték, hogy fejlesszék a VI. és a VII. kerület egészségügyi intézményeit is”. És íme: forró imáik meghallgatásra leltek, mostantól lehet örülniük. Még tán klíma is lesz a Péterffyben! Bár az már erős túlzás, sőt magát a Kánaánt idéző gondolat…

Deutsch Tamás hangsúlyozta, hogy „A 2010-es kormányváltáskor a romokban lévő egészségügyet a feje tetejéről a talpára kellett állítani.„ Ez, kérem, nem képzavar, nem a nyilatkozó idiotizmusára vall, sőt csöppet sem arra, mivel kristálytiszta módon tükrözi a helyzetet. Akkoriban ugyanis az állami egészségügy volt a talp, és csak az fordult a magánorvosokhoz, aki, sok pénze lévén, minőségibb betegkezelést akart, ma viszont mindenkinek a fizetős egészségügyet kell igénybe venni, már aki egyáltalán ellátást akar. Így aztán az lett a talp, és csak azok fordulnak az ingyenes állami gyógyító intézményekhez, azaz a mai fejhez, akiknek a fizetős talpra végképp nem telik.

A „romokban lévő” kifejezéssel nem tudtam mit kezdeni. Azt nem hiszem, hogy Deutsch találta ki, ahhoz túlságosan bonyolult, a megfogalmazója viszont erőlködhetett volna jobban (ha én írom, akkor „romokban heverő”). Aki élt akkor, az persze tudja, hogy a fele sem igaz, ám hogy a nemzet Tomija jól megtanulta, és jól is kommunikálta, igencsak dicséretes. Így aztán nincs fideszes választó, aki kételkedne benne, vagyis ez megint egy újabb, friss szög Gyurcsány immáron fémkoporsójába. Nagy kár, hogy az ilyen szöveg Magyar és a TISZA esetében teljesen hatástalan, mivel ő sohasem működtette az egészségügyet, na, legföljebb igénybe vette néhanap.

Fokozás (szintén Deutsch):

„Amíg a 2010 előtti baloldali kormányok 600 milliárd forintot elvontak az ágazattól, kórházakat zártak be és vizitdíjat vezettek be, addig az elmúlt 14 évben a polgári kormány mintegy 30 ezer milliárd forintot fordított az egészségügyre, ami a rendszerváltoztatás óta soha nem látott mértékű összeg – mondta, majd hozzátette: 2025-ben egészségügyi célokra több mint 3700 milliárd forint fog rendelkezésre állni, ami 2500 milliárd forinttal több, mint 2010-ben volt.”

A fenti szöveg nagyon hatásos. Erősen emlékeztet Varga Mihály kijelentéseire, aki, mikor pénzügyminiszterként(!) igazán nagyot akart mondani, az inflációról meg a GDP növekedésről gondosan elfelejtkezett (lévén szakember – aha). Jelen esetünkben Deutsch is ezt csinálta. A GDP-t illetően megjegyzendő, hogy a növekedése nagyrészt a 2011-től kezdődő világgazdasági fellendülés és a beérkező EU pénzek következménye, ugyanis Orbánék inkább rontottak, mint javítottak rajta. Folyamatosan.

A fenti zavaró tényezők kiküszöbölése érdekében szokták az egészségügy kiadásait (ahogy a többi kiadást is) a GDP-hez mérni, mert az úgy reális értéket ad.

Mint a KSH-tól tudjuk, 2010-ben az állam közegészségügyi kiadásai (világválság volt!) a GDP 5,0 %-ára rúgtak, ugyanakkor „2024-re a költségvetési törvény számításai szerint GDP 3,8 százaléka jut közegészségügyre, ami egyébként az uniós átlag felét teszi ki, mondta egy egészségügyi konferencián Sinkó Eszter egészségügyi közgazdász.”

Ebből következően lehet ugyan brillírozni a milliárdokkal, ahogy például Deutsch teszi, de az csak népátverésre szolgál. Az ilyen népátverésnek két oka lehetséges. Az egyik, hogy az ember maga hülye, és nem ismeri a témát, amiről hablatyol, a másik, hogy a választókat nézi hülyének. A valóság valószínűleg a két ok keveréke.

Az egészségügyet tehát Orbánék az uniós átlag felére küzdötték le. Ehhez 14 év kellett, de sikerült nekik, és most, hogy semmire sincs pénz, legkevésbé az egészségügyre, kénytelenek halálra hazudozni magukat, mert egyre nagyobb a baj. Megjegyzendő, hogy én hazudozásnak tekintem azt is, ha lényeges, a hazudozó által közölt adatokat döntően módosító tényezőket elhallgatnak, ez ugyanis a kevesebb információval bíró átlagpolgár ugyanolyan átverése, mintha tényszerűen hazudnának neki.

A német vagy a holland egészségügy persze akkor is jobb lenne, ha GDP arányosan azonos százalékot fordítanánk rá, mert náluk lényegesen nagyobb az egy főre jutó GDP, mint nálunk, de így, hogy még csak százalékban sem érjük el őket, a mai törekvés erősen hasonlít a „Pusztuljon a férgese” politikára. Utóbbit alkalmazva azon az alapon ítélik meg az állampolgárokat, hogy ki mennyire hasznos a társadalom számára (akkumulátor darabszám + gyerek darabszám), és aki nem nagyon, azt nem akarják meggyógyítani, kezelni, segélyezni, támogatni, magyarán úgy az út szélén hagyják, mint a sicc.

Ahogyan az Lukács evangéliumában írva vagyon: „Akinek van, annak adatik, és akinek nincs, attól az is elvétetik, amije van”, illetve (gazdag) lázári megfogalmazásban: „Akinek nincs semmije, az annyit is ér”.

Hát igen. Trafikolni (L.J.), lélegeztetőgépezni (Sz.P.), bevándorlási kötvényezni (R.A.) tudni kell, és akkor, ha már közpénzből az ember jól megszedte magát, nyújthatja a kezét, hogy adjanak neki még. Van persze, hogy a köz- vagy EU-s pénzért csinálni is kell valamit, pl. követ szállítani a bányából, kastélyokat felújítani, kínai vasutat építeni, de ha jó helyre kerül az ember, és valakinek a valakije, az sem jövedelmez rosszul, bármit is csinál a kuratóriumban.

A kérdésre, hogy aki az ilyen szöveget nyomja, az a hülye, vagy csak a népet nézi annak, többfajta válasz lehetséges. A leggyakoribb, hogy a Központ kijelöl valakit, aki nem tudja, hogy miről van szó. Utóbbi fontos, mert aki tudja, és van valami halvány szakmai vagy politikusi becsülete is, az nem vállalja, mert leégne a képéről a bőr. A kiválasztás után a delikvens a Központból kapott szöveget bemagolja, és az erre a célra megszervezett módon közli a nagyközönséggel, jelen esetben tehát mindkét feltételezés igaz. Az, hogy most Brüsszelből kellett hazahívni valakit szövegközlési célból, egyértelműen mutatja, hogy igen nagy a baj, mert itthon már nem vállalja senki. A regnálók szerencséje, hogy főleg arra a néprétegre építettek, amelyik általában nem tud, hanem hisz, és nem is akar tudni, mert az csak megzavarná, így aztán tökmindegy a NER-nek, hogy a kisebb választói rész röhög a szövegen is, meg a terjesztőjén is, a lényeg, hogy a nagyobbik rész minden további nélkül elhiszi, és akkor tuti Orbán Viktor újabb kétharmada.

Az ilyen szövegek természetesen gondosan kimunkáltak, ezektől eltérni nem lehet. Egyetlen ember kivétel, az akármit mondhat, ha hülyeség, ha nem, ha hallotta valakitől, ha ő találta ki, lényegtelen, és ha kimondta, egy hatalmas apparátus igyekszik igazolni minden szavát, még ha azt az orbitális ökörséget mondaná is, hogy „Én (egyes szám, első személy!) a rezsicsökkentés révén minden háztartást havi 181 000 forinttal támogatok!”, holott az az országnak évi 9000 milliárdjába kerülne, ami maga az azonnali csőd. Így aztán nem is lett belőle semmiféle balhé, az ország népe úgy tért felette napirendre, mintha tényleg igaz volna.

Szombatonként a nagy olvasottságú napilapban bizonyos B.Gy. szokta kivesézni a miniszterelnök úr hazugságait és ostobaságait, amely íráson évente 52-szer az ország azt a lapot olvasó része úgy siklik át, hogy ugyan kérem! Méghogy az Orbán? Hiszen mindenki tudja, hogy a Gyurcsány a hazudozós! Nem tudjuk ugyan, konkrétan mit, de ő mondta!

A NER-esek meg nem olvassák. A lapot se, nemhogy azt az írást. Vagy ha olvasnák is, úgysem értenék. Hogy B.Gy. miért csinálja mégis, nagy rejtély lehet.