Mit ért el Magyarország 2010 és 2025 között? – A „Csapda” című dokumentumfilm tanulságai
Mit ért el Magyarország 2010 és 2025 között, amikor Orbán Viktor szinte teljhatalommal irányította az országot? Erre a kérdésre keresi a választ a Direkt36 új, egész estés dokumentumfilmje, a Csapda, amelyet a választási kampányra időzítve mutattak be.
Panyi Szabolcs a Facebookon hívta fel a figyelmet a filmre, amely a nemzeti együttműködés rendszerét elszalasztott történelmi lehetőségként mutatja be – olyan rendszerként, amelyet Orbán Viktor kétharmados győzelmei tettek lehetővé, ám amely végül nem a közszolgáltatások fejlesztésére, hanem más célokra koncentrált.
A „Dinasztia” sikere után érkezik a „Csapda”
Egy évvel korábban a Dinasztia című dokumentumfilm mutatta be, milyen luxusélet zajlik Tiborcz István elit klubjában – jelentős részben a magyar adófizetők pénzéből. Közismert, hogy Brüsszel azért függesztette fel az uniós források egy részének átutalását, mert azt tapasztalta: a pénzek nem Magyarország gyarapodását szolgálják, hanem a miniszterelnök rokonainak, barátainak és üzletfeleinek meggazdagodását. A Dinasztia hatalmas közönségsikert aratott, a YouTube-on már több mint négymillió megtekintést regisztráltak.
A Csapda egyik alkotója, Pethő András a Kreatívnak nyilatkozva elmondta: „Az Orbán-kormány 16 évét tekintjük át. Megvizsgáltuk a 2010-es ígéreteket és a tényleges teljesítményt. A Dinasztia sikere lehetővé tette, hogy a Csapda jobb anyagi körülmények között készüljön. Elsősorban a közszolgáltatásokra koncentráltunk: az egészségügyre, az oktatásra, a szociális ellátásra.”
Pethő szerint a Csapda sok szempontból még fontosabb film, mint a Dinasztia, mert megmutatja, mi történik a közszolgáltatásokkal, ha a politikai hatalom fókusza máshol van – elsősorban a gazdasági térfoglaláson. Ugyanezt hangsúlyozta Magyar Bálint egykori oktatási miniszter is a Klubrádióban.
A maffiaállam célja: az egyéni gazdagodás
Magyar Bálint több mint tíz éve nevezte először „maffiaállamnak” Orbán rendszerét. Arra a kérdésre, hogyan találta meg ilyen gyorsan ezt a kifejezést, így válaszolt: „Régről ismertem őket.” A nyolcvanas években ugyanis mind ő, mind Orbán Viktor Soros György támogatását élvezte.
A beszélgetés során azonban több fontos kérdésre nem adott választ: miért bukott meg az SZDSZ? Miért vált Orbán Viktor liberálisból illiberálissá? Miért lett Andrej Babiš, Macron korábbi liberális szövetségese Orbán partnere a Patrióták szövetségében? És miért tűnt el szinte teljesen a baloldal a magyar politikai térképről?
Magyar Bálint szerint a digitális globalizáció új helyzetet teremtett: futószalagon termeli a veszteseket, akik reményeiket Orbán Viktorba vagy Donald Trumpba vetik. A nyugati világot pedig válságba sodorja Kína és más alacsony bérszínvonalú országok kereskedelmi offenzívája, valamint a mesterséges intelligencia térnyerése.
Európa gyenge válasza a globális kihívásokra
Az európai államok általában gyengén reagáltak ezekre a folyamatokra – erre mutatott rá Mario Draghi nevezetes jelentése is. Nemcsak Orbán rendszere bizonyult sikertelennek: Európa egészében nehezen találja a helyét a globális versenyben, miközben olyan államok törnek előre, mint Kína a maga autoriter kapitalizmusával, vagy Szingapúr, amely brit jogi alapokra épített autokratikus modellt.
Teng Hsziao-ping híres mondása ma is érvényes:
„Nem az a fontos, hogy a macska fehér-e vagy fekete, hanem az, hogy megfogja-e az egeret.”
A kínai állam – minden korrupciója és maffiaszerű működése ellenére – megfogja az egeret a világpiacon. A magyar állam viszont nem: a magyar export döntő részét a hazánkban működő külföldi cégek adják, a hazai gazdaságpolitika pedig nem tud áttörést felmutatni.
A maffiaállam lebontása önmagában kevés
A maffiaállam felszámolása önmagában aligha hozna gazdasági fellendülést – ha egyáltalán bekövetkezik. Magyar Bálint maga hozta fel Tunézia példáját: a kis észak-afrikai ország mintaszerű demokráciát épített a diktátor elűzése után, ám mivel nem tudott gazdasági növekedést produkálni, ma újra autokrácia. Ahogy Fernando Pessoa írta:
„a semmiből nem lesz semmi.”
Magyarország előtt tehát nemcsak politikai, hanem mély gazdasági kihívások állnak. A Csapda című film arra figyelmeztet: a 2010 és 2025 közötti időszak elszalasztott lehetőség volt arra, hogy a kétharmados hatalom valódi modernizációt hozzon. Ehelyett a rendszer fókusza máshová került – és ennek árát a közszolgáltatások, végső soron pedig a társadalom fizeti meg.
