Kezdőlap Címkék Maffiaállam

Címke: maffiaállam

Soros: Magyarország Orbán maffia állama

A CEU évzárója kapcsán fejtette ki gondolatait az egyetem alapító atyja, aki a rendszerváltás előtt Orbán Viktor tanulását is támogatta. Soros György, aki már elmúlt kilencven éves, most arról beszélt online a CEU végzős hallgatóinak, azért kellett az egyetemet részben Bécsbe költöztetni, mert Ausztriában demokrácia van. Magyarországról Orbán Viktor miniszterelnök azt állítja, hogy illiberális demokrácia, de valójában jobban illik rá a maffia állam kifejezés – hangsúlyozta Soros György.

A maffiaállam kifejezést Magyar Bálint, az SZDSZ egykori vezetője alkalmazta a nemzeti együttműködés rendszerére, melyet Orbán Viktor 2010 óta alakított ki Magyarországon.

Soros és a Marshall segély

A rendszerváltás idején Soros György tisztában volt azzal, hogy Magyarországnak és a többi demokráciává vált egykori szocialista országnak Európa szegényebbik felében, szüksége van komoly pénzügyi támogatásra ahhoz, hogy versenyképes rendszert alakithasson ki, és főként: emelni tudja a lakosság életszínvonalát. Soros György ezért az óriási államadósságok elengedését és Marshall segélyt javasolt, de a nyugati hatalmak – élükön az Egyesült Államokkal – ezt elutasították. Az ok meglehetősen nyilvánvaló: az USA azért támogatta az európai gazdaságokat, hogy a társadalmak megszabaduljanak a fasiszta örökségtől és ne essenek a kommunista kísértés csapdájába. 1990-ben a kelet-európai országok számára nemigen volt más alternatíva, ezért Washingtonban joggal kérdezhették: miért adjunk pénzt valamiért, ami ingyen is megvan!

Soros most Kína miatt aggódik

Orbán Viktor nyilvánvalóan alternatívát keres a nyugati partnerekkel szemben, ezért barátkozik Moszkvával és Pekinggel. Soros György emiatt elítéli a magyar miniszterelnököt – éppúgy mint a washingtoni diplomácia, melyet Tony Blinken irányít. Az amerikai külügyminiszter családja Soros György baráti köréhez tartozik. Az idősebb Blinken amikor budapesti nagykövet volt, akkor támogatta a CEU könyvtárát.

Az USA igyekszik újra megteremteni a nyugati világ egységét, de ehhez elég kevés eszköz áll a rendelkezésére. Biden elnök az 1945-ös emlékekre hivatkozik, nem véletlenül a partraszállás 77-ik évfordulóján jött Európába. Csakhogy akkor az Egyesült Államok volt az egyetlen világhatalom. Mindenki más rengeteget veszített a második világháborúban. Ma viszont a feltörekvő Kína reális alternatívát jelenthet. Ez kiderült amikor a Huawei 5G rendszerrel jelentkezett Európában. Washington igyekszik erről lebeszélni európai szövetségeseit, de maga nem kínál reális alternatívát! A nyugati világnak egyelőre nincs versenyképes 5G rendszere.

Kína időközben az Európai Unió legfontosabb kereskedelmi partnere lett – az USA-t megelőzve. A pandemiát követő gazdasági válságot Kína sokkal hatékonyabban kezelte mint az USA vagy Európa.

A Kína ellenesség nem tűnik túlságosan kifizetődő vállalkozásnak különösen, hogy az USA – ból csak tilalmak érkeznek Európába, de pénz és technológia nem.

Kiteljesedik a maffiaállam?

Ami ma Magyarországon működik az egy posztkommunista maffiaállam – mondta Magyar Bálint volt oktatásügyi miniszter, aki az ATV Egyenes beszéd című műsorának volt a vendége. A Fidesz a nyugati értelemben vett demokratikus pártból először centralizált párt lett, utána lett vazallus-párt (2002 óta a párt elnöke maga nevezhetett ki gyakorlatilag mindenkit), majd odáig jutottak el, hogy a hatalmon levő pártnak gyakorlatilag nincs semmilyen döntésjoga.

Több ilyen posztkommunista maffiaállam is van, nem csak Magyarország, hanem Oroszország és más volt szovjet tagállam is – mondta Magyar Bálint.

“Félrevezető az, amikor azt mondjuk, hogy a Fidesz döntött vagy a kormány döntött erről vagy arról. Ezek nem döntenek semmiről.”

A volt oktatásügyi miniszter szerint a posztkommunista maffiaállamokban az ellenzéki pártoknak alapvetően négy típusa van: vannak marginalizált pártok – ide sorolná a Demokratikus Koalíciót: a pártelnök személyével, mint egy termosztát működik a párt, 5 és 7 százalék között mozog. A második kategória a háziasított, domesztikált pártok, amelyek a Fidesz közvetlen irányítása alatt vannak (egyesek ügynökökről is beszélnek, ami Magyar szerint túlzás). Ide tartozik az LMP, az MSZP részben. Aztán vannak likvidált pártok – Magyarországon erre nem nagyon volt példa, habár, ami az MDF-el történt az ebbe a modellbe illeszthető – például a Jobbik, amelynek belengették a 600 milliós tartozást és ezzel gyakorlatilag hibernálták a tevékenységét. A negyedik kategóriába tartoznak a kamupártok, amelyeket többé kevésbé az uralkodópárt hoz létre, például a Toroczkai-féle párt.

Magyar Bálint szerint ez nem magyar jelenség, hiszen az oroszországi pártok is ebbe a négy kategóriába tartoznak.

Valamikor a demokratikus ellenzék korában azt mondtuk, hogy ügynök az, aki úgy mozog mint egy ügynök – mondta a volt oktatásügyi miniszter arra a kérdésre válaszolva, hogy az LMP-t és az MSZP-t valóban a domesztikált pártok közé sorolta: “az LMP háromszor segítette hozzá, hogy a Fidesz kétharmadot szerezzen”.

Nincs értelme nagyon szavazni, mert nincs választék a másik oldalon – állapította meg Magyar Bálint arra a feltevésre, hogy ha most lennének választások, kire szavazna. Szerinte olyan még nem történt meg, mint a mostani választáskor, hogy gyakorlatilag öt perc alatt el lehetett volna dönteni, hogy a Fidesznek ne legyen kétharmada és, hogy mégsem jött létre ez nem lehet a véletlen műve. Mint az LMP-nél és a Momentumnál is eljárások indultak azok a „renitensek” ellen, akik visszaléptek és így nem biztosították a Fidesz kényelmes, 6,7,8 mandátumos többletét. A Fidesz így csak 2 mandátumos többlettel kénytelen megelégedni.

A keresztapa országa lettünk, avagy “point of no return”

Ha kétharmadot szerez a Fidesz, elérkezünk ahhoz a ponthoz, ahonnan már nincs visszaút (point of no return) – mondja Magyar Bálint a Független Hírügynökségnek adott nyilatkozatában.  A maffiaállam ebben az esetben ki fog teljesedni, egy olyan rendszer, amely már lényegében most is működik. Itt minden a Keresztapától függ, az is, hogy vagyonos leszel, vagy elveszted a vagyonodat; olyan piramis épül, amelyben a csúcstól a legalsóbb pontig minden egy személytől függ. Ha az ellenzék továbbra is egymás ellen küzd, és elveszíti az amúgy megnyerhető Budapestet, akkor lehetetlen megakadályozni a kétharmados győzelmet.

 

Nem gondolja-e, hogy azt a meghatározást, amelyet ön jónéhány évvel ezelőtt papírra vetett, mára túlhaladottá vált. Akkor az Orbán-rendszert maffiaállamnak nevezte, de számomra ez egy romantikusan szép kifejezés ahhoz képest, amit látunk, tapasztalunk…

Nem hiszem, hogy túlhaladottá vált. Kornai János meghatározásából indulnék ki, aki a posztkommunista rendszereket három csoportra osztotta: demokráciákra, autokráciákra és diktatúrákra. Az autokráciák és a diktatúrák között elég világos megkülönböztetést tesz: a diktatúrák totalitárius rendszerek, egypártrendszerek, formálisan sincs bennük több párt, a választások, ha vannak, nem tekinthetők annak, ellenzéki és civil szervezetek nem léteznek. Ebből a szempontból tehát az, amiben mi élünk, autokratikusnak nevezhető. Egyébként klasszikus totalitárius diktatúrák ma már nem nagyon léteznek, talán Észak-Korea mondható annak. Amúgy az autokráciáknak is sok válfaja van, épp úgy, mint a demokráciáknak. Én a rendszermeghatározásnál politikai aspektusok mellett a gazdaságiakat és szociológiaiakat is figyelembe veszem. Így rokonítottam a magyar rendszert az orosz és a közép-ázsiai rendszerekkel, ezek alapján neveztem a magyart maffiaállamnak. Nem hinném, hogy a szabadságjogok Magyarországon nagyobb mértékben vannak korlátozva, mint Oroszországban, és biztos, hogy kisebb mértékben, mint a közép-ázsiai volt szovjet köztársaságokban.  Merthogy ezeket nevezem én maffiaállamnak, mégpedig abból a szempontból, hogy ezeknél a gazdaság gyakorlatilag visszaágyazódik a politika szférájába. Így jön létre az az uralmi elit, amelyet fogadott politikai családnak nevezek. Ez egy klán típusú szerveződés, amelyben a nem vérségi kapcsolatokat is kvázi vérségivé stilizálják, egyfajta, idézőjelbe tett vérszerződés keretében. Ez azt jelenti, hogy az uralkodó elithez nem egyénileg csatlakoznak, sokkal inkább családi alapon. Ezzel együtt jár az, hogy a klán feje a pater familias, azaz a Keresztapa, aki mint egy patriarchális családot vezeti ezt a képződményt. A formális intézményekből a tényleges döntéshozatal vegyes, informális intézményekbe kerül, amelyben vannak formális és informális pozícióban lévő személyek.  A klasszikus politológiai meghatározások tehát, amikor arról beszélnek az elemzők, hogy a Fidesz, vagy a parlament, vagy a kormány dönt bizonyos kérdésekről, már a nyelvezetükben is félrevezetőek, hiszen ezek semmilyen döntést nem hoznak, hanem végrehajtanak. Végrehajtanak egy informális szervezetben, a fogadott családban született döntéseket.

Azért beszéltem, meglehet túlzásba esve, arról, hogy számomra romantikusnak nevezhető már a maffaiállam elnevezés is, mert  a maffiában léteznek bizonyos szabályok, itt azonban ilyenek nincsenek, mert folyamatosan átírják őket, az akaratukhoz igazítva.

Szerintem nagyon is vannak szabályok. Elfogadom, hogy ha más paradigmában közelítünk hozzájuk, akkor irracionálisnak tűnnek. A könyvemben azt a példát írtam le, hogy ha egy nagyon pici képernyőn keresztül nézünk egy futballmeccset, akkor a labda nem látható, emiatt pedig az egész játék értelmetlennek tűnik.

Ha viszont belehelyezzük a labdát, mindjárt világossá válik, hogy miért rohangálnak ide vagy oda a játékosok. Itt, ebben a „játékban” a hatalom és a személyes vagyonosodás jelenti a labdát. Nincsen hatalom tulajdon nélkül, és nincsen tulajdon hatalom nélkül. Ezért mondom én azt, hogy nem igaz az az állítás, miszerint itt a tulajdonnak nincs biztonsága, mert a kormányzat cselekvése nem kiszámítható. Ez nincs így: teljes mértékben kiszámítható, a maffiaállamokban, ahol egyetlen egy patrónus-kliens hálózat kerül domináns pozícióba és rendel maga alá minden mást, az azt jelenti, hogy csak a Keresztapának van joga és lehetősége megfosztani téged a tulajdonodtól, mások ilyen típusú kísérletétől megóv téged.

Nem véletlen, hogy amikor Putyin rendszere bekeményedett, 2003-ban, akkor egy híres találkozón összehívta a huszonegynéhány vezető oligarchát, és közölte velük: amennyiben nem politizálnak, akkor a tulajdonuk biztonságban van.

És, hogy ennek nyomatékot is adjon, akkor a saját vagyonával politikai szerepre is törő Hodorkovszkijt bebörtönözte, azokat az oligarchákat, akik tévécsatornával rendelkeztek – kettő is volt ilyen – kiszorította az országból, az egyik gyanús körülmények között öngyilkos is lett; ebből megértette a többi oligarcha, hogy amennyiben illeszkedik a hatalomhoz, akkor azon a pályán játszhat, a megszabott feltételekkel. Ez történik nálunk is. Vagyis üzletszerűen kiszámíthatóak az elemek, nem pusztán a gazdagodás oldalán, hogy Garancsikra, Vajnákra, Mészáros Lőrincekre utaljak, hanem a vagyonfosztás oldalán is.

 

Kikre gondol?

A kedvenc példám az egykor az MSZP-vel szimpatizáló Leisztinger Tamás esete. Őt még a legelső Fidesz-kormány idején fosztottak meg, állami erőszak segítségével, a BÁV-tól, később, 2010 után a Kopaszi-gáttól, majd később a Hunguest szálloda láncának a döntő többségétől. De: a tulajdonfosztás ilyenkor sosem totális, Leisztinger, azaz egy alávetetett oligarcha választása a Keresztapával szemben abban áll, hogy mégis kap-e a konfiskált javaiért valamennyi pénzt, ha a piaci árnál kevesebbet is,  megtarthatja-e egyéb tulajdonait és szabadlábon lehet-e? Mert ebben a rendszerben a Keresztapa bármikor elvitetheti, és olyan eljárásokat indíttathat ellene, amelyeket nyilvánvalóan szeretne elkerülni. Ilyen értelemben tehát kiszámítható a dolog; Leisztinger nem fog politikailag szembe fordulni, és nem szponzorál rivális politikai erőket. Így tovább tud működni, szép vagyona marad, csak éppen, amire a Keresztapának szüksége volt, azt elvették tőle. De más nem veheti el tőle a tulajdonát.

Ha maradunk a maffia meghatározásnál: a maffiától többnyire egy másik maffia szokta elvenni a hatalmát. Itt is ez várható?

Van egy hatalmas különbség:

Magyarországon a maffia hatóköre maga az ország.

Tehát az állam…

Igen, ezért beszélek maffiaállamról. Nem arról van szó, hogy az oligarchák szállták meg az államot és ejtették foglyul, hanem egy politikai vállalkozás vált gazdasági vállalkozássá is, maga alá gyűrve nem pusztán az államot, hanem az egymással rivalizáló patrónus-kliens rendszereket. Ehhez természetesen a politikai hatalom monopóliumával kell rendelkeznie. Ennek eléréséhez, más tényezők mellett szükség volt egy aránytalan választási rendszerre, arra, hogy ne legyen egy osztott végrehajtó hatalom. Vagyis szemben néhány más kelet-európai országgal, mint például Szlovákia, Bulgária, vagy Románia, ahol arányos választási rendszer van egyfelől, másfelől a végrehajtó hatalom meg van osztva a kormány és köztársasági elnök között, az megakadályozza azt, hogy egy patrónus-kliens hálózat monopolhelyzetbe kerülhessen. Ha ez a két intézményi gát felszámolódna, gyorsan kialakulna ezekben az országokban is a magyar modell.

Ez viszont azt is jelenti, hogy ezt a rendszert nem egy másik maffia fogja leváltani. De ha nem, akkor ki?

Hát ez az. Mások is utaltak rá, és én is azon a véleményen vagyok, amikor elérünk a point of no return-höz, azaz oda, ahonnan már nincs visszaút. Ez az a pont, amikor hatalom már nem váltható le demokratikus eszközökkel. Ennek az áprilisi választásnak, éppen ezért, nem az a tétje, hogy le lehet-e váltani a kormányt, a Fideszt, hanem az, hogy újra kétharmados hatalmat ér-e el a parlamentben. Amennyiben ez bekövetkezik, öt fontos területen léphet előre az autokratikus állam továbbépítésében, és kreálhat egy olyan helyzetet, mint amilyen Oroszországban van, ahol már föl sem merül az a kérdés, hogy le lehet-e váltani Putyint.

Mi ez az öt terület?

Megregulázza a sajtót, a civilszervezeteket kriminalizálja és marginalizálja, az önkormányzatiságot gyakorlatilag fölszámolja, a bíróságokat véglegesen maga alá gyűri, és – amennyiben szükségét érzi -elindul egy szuperprezidenciális rendszer felé. Ezért lényeges, hogy a Fidesz ne érjen el kétharmadot a választásokon. Ez azonban csak akkor sikerülhet, ha az ellenzék az egyéni körzetekben jól szerepel, és elég sokat képes megnyerni közülük. Vidéken, a Jobbik erős jelenléte miatt kevés ilyen hely van, ezért válik kulcsfontosságúvá Budapest. Már 2014-ben nyolc választókerületben győzött a baloldal, és további nyolcban az LMP-vel együtt több szavazatot kaptak, mint a Fidesz. Most az látszik, hogy ha Budapesten nincs az egyéni körzetek többsége elhódítva a Fidesztől, akkor kizárható, hogy megakadályozzák a kétharmadát. Mert gondoljunk csak arra, hogy ezúttal nem száz, hanem háromszázezer szavazatot össze lehet gyűjteni a határon túli magyaroktól, akár törvénytelen eszközökkel is, ugyanakkor jelentősen nőtt a Nyugaton dolgozók száma, ők viszont gyakorlatilag meg vannak fosztva a szavazás lehetőségétől, pedig ők, vélhetően inkább kritikusan viszonyulnak az Orbán-rendszerhez. Ez egyben azt jelenti majd, hogy olyan önkormányzati választási szisztémát fognak Budapesten bevezetni, amellyel lehetetlenné teszik, hogy a fővárost vissza lehessen hódítani. Budapest visszahódítása nélkül pedig nincs olyan kimenet, amelyben a rendszer békés körülmények között megváltoztatható lenne. Úgy is fogalmazhatnék: szabad Budapest nélkül nincs szabad Magyarország. És ebben az esetben a 2022-es választás is elúszott; a rendszer csak összeomlással szűnhet meg. Abban pedig nem hiszek, hogy az uniós pénzek csökkenése, vagy a jelenleginél kedvezőtlenebb gazdasági környezet automatikusan változást hozna. Mégpedig azért nem, mert az ilyen rendszerek, az adakozás és az erőszak egyfajta egyensúlyával sokáig el tudnak evickélni.

Ön mivel magyarázza azt, hogy miközben az emberek többsége látja, tudja, hogy ez az ön által leírt maffiaállam működik, látja, hogy miként gazdagodnak azok oligarchák – akár strómanként is -, akikről említést tett, hogyan jutnak jelentős vagyonhoz a szűken vett család tagjai, mégis csendben, beletörődéssel figyelik a fejleményeket?

Ennek vannak történelmi hagyományai is. Arra gondolok, hogy a levert forradalmaink utáni konszolidációs időszakban nem a kollektív ellenállás, hanem az egyéni útkeresést, boldogulást, a hatalommal kötött egyéni alkuk kultúráját tanulták meg az emberek. Ez megtörténhet most is.

Amikor egy egyközpontú patrónus-kliens rendszer kiépüléséről beszélünk, akkor látni kell, hogy ez a politikai és civil intézmények autonómiájának felszámolását, és az egyének gazdasági autonómiájának felszámolását jelenti.

Magyarországon egyre kevésbé beszélhetünk a nyugati értelemben vett piacgazdaságról, sokkal inkább kapcsolati gazdaságról, „relational economy”-ról, mikor is a hatalmi pozíciók egyben meghatározzák a gazdasági lehetőségeket is. Ez azt jelenti, hogy egy olyan piramisszerű patrónus-kliens hálózat jön létre, amelyben nem pusztán a piramis felső régióiban lévő oligarchák függnek ezektől a politikai kapcsolatoktól, hanem egész mélységében, a közmunkásokig kialakul egy olyan rendszer, amelyben egyedi, diszkrecionális döntéseken múlik az, hogy valakinek vagyona van-e, vagy csak a minimálbér felével rendelkezik, vagy megfosztják a vagyonától, vagy éppen a munkájától, anélkül, hogy lényegében bármilyen jogorvoslati lehetősége lenne ez ellen. Emiatt óhatatlanul kialakul egy igazodási kényszer a rendszerhez, nem a klasszikus diktatúrák fizikai terrorja dominál, hanem az egzisztenciális kiszolgáltatottság, ahol minden szinten mindenkinek van valami vesztenivalója.

Erre is mondana példát?

Nézzük meg, hogy az Orbánnal szemben fellépő Simicska vagyona és lehetőségei hogyan szűkülnek be, vagy éppen a Lázár-Spéder páros esetlegesen kialakuló Fideszen belüli alternatívára hogyan csapott le a Keresztapa, és gyakorlatilag forgatta ki a vagyonából Spédert, aki azért néhány milliárddal a zsebében egyelőre szabadlábon megúszta a még csak elképzelt akciót. De nézhetjük a piramis alján lévő beszállító alvállalkozókat, akik függnek attól, hogy a közpénzeket elnyerő, és a pályázatokat elhozó néhány oligarcha hálózatába bekerülhetnek-e vagy nem. Vagy akár a közmunkásokra is gondolhatunk, akik viszont bármilyen indoklás nélkül bármikor elveszíthetik még ezt a nyomorúságos keresetüket is. A választók számára, kiváltképp, ha ilyen siralmas az ellenzék, akkor nem nyílik alternatíva. Ilyenkor az állampolgár elgondolkodik azon, hogy az egzisztenciájának a teljes veszélyeztetésével járó hősies ellenállás hozhat e számára bármilyen eredményt. És mert arra jut, hogy nem, inkább elkezd igazodni a rendszerhez. Ennek ellenére, még a Fidesz-szavazók hét százaléka is maffiaállamnak hívja a rendszert, tehát tisztában van annak természetével.

És a nem fideszeseknél hogyan néz ki ez az arány?

Még a pártot választani nem tudók között is toronymagasan a maffiaállam vezet, az ellenzéki hívők körében pedig harminc százalékkal vezetnek azok, akik ezt a kategóriát választották. Ami azért is meglepő, mert a megkérdezettek inkább ezt a szociológikus megnevezést választották, annak ellenére, hogy a pártok kevéssé használják a bűnöző állam eme elnevezését, bár szólni gyakran szólnak a korrupcióról.

Tehát az az ön állítása, erősítsük meg, hogy ha újra kétharmad lesz a Fidesznek, akkor elérkezünk ahhoz a ponthoz, ahonnan már nincs visszaút…

Most is csak azért van erre esély, mert bent vagyunk még az Európai Unióban. Már beszéltem róla: Putyin 2003 körül a két nagy kereskedelmi tévécsatornát lerabolta. Magyarországon is ez volt a terv; ezt meg lehetett tenni a gyengélkedő Tv2-vel, de az RTL Klub, amely külföldi tulajdonban van, az Unión belül ellen tudott állni a kísérletnek. Kérdés, hogy ez így marad-e a jövőben is? Mik lehetnek azok az alkuk, amikor is az Unió szemet huny az ilyen állami erőszak, a politikai célokat is szolgáló, kikényszerített vagyonrablások fölött. Az a nemzetközi helyzet, amelyben a konfrontáció Oroszországgal csak növekszik, felértékeli a magyar kormányzat zsarolási potenciálját, ami azt jelenti, hogy továbbra is elnézőek lehetnek a belső autokratikus megoldásokkal szemben. Négy éve írtunk Ara-Kovács Attilával egy cikket arról, hogy a többsebességes Európa létrejötte nem egy lehetőség, hanem kikerülhetetlenül bekövetkező esemény lesz, mégpedig azért, mert egy érték és érdek ütközik a szövetségen belül: egyrészt az, hogy ez liberális demokráciák értékközössége, amelyen belül azokat az országokat, amelyek feladják ezeket az értékeket ki lehet nyomni, másrészt ez ütközik azzal a geopolitikai érdekkel, hogy ha bárki kikerül az Unióból, abba a geopolitikai vákuumba Oroszország benyomul. A vége mindenképpen az lesz, hogy kialakul a mag Európa, és paradox módon pont az orbáni érvek segíthetnek nekik ebben: ha nemzetállami Európát akartok, akkor hogyan lehetne megtiltani egyes nemzeteknek, hogy szorosabbra fűzzék a kapcsolataikat?

Azt jósolja tehát, hogy az Európai Unió a szervezeti gyengeségei miatt tartja rendszeren belül, például Magyarországot, de úgy, hogy egy kicsit kijjebb tolja…

Alapvetően geopolitikai okok miatt. De a kelet-európai országok éles kérdés elé néznek: vajon ebbe a mag Európába akarnak tartozni, vagy sem. A csehek, szlovákok, láthatóan igen, tehát a V4-ek között nincs ebben a kérdésben semmilyen homogenitás. Lengyelország különleges eset, mert ők lehetnének egy erősebb integráció legnagyobb nyertesei, ha odatartoznának, ha egy torz politikai folyamat nem lökné most őket Európa perifériájára. Ugyanakkor Románia, de még Bulgária sem akarna kimaradni egy erősödő integrációból. Miközben Orbán a nemzetállamot hangsúlyozza, ugyanakkor vétójogot követel magának az Unión belüli kérdésekben. Ez egy röhejes álláspont. Sehol nem tapasztalni az Unión belül azt, hogy egy ország vezetőjének személyes ambíciói ennyire ne legyenek összhangban az adott ország ténylegesen betölthető helyével.

Térjünk vissza a belpolitikához: mennyire szükségszerű, hogy ez a mai ellenzék ennyire szétesett képet mutasson?

Megint az lesz, mint négy éve: az együttműködést fogják hibáztatni. Pedig nem a céllal, illetve az együttműködéssel van a baj, hanem azzal, ahogyan ezt produkálták. 2014-ben nyilvánvaló volt, hogy Bajnai Gordon személyében van egy esélyes kihívó, de az ő pozícióját először a pártján belül ásták alá, majd a szocialisták tették ezt, és csak harmadrészt a Fidesz. Másfelől én értem, hogy az új politikai erőknek nehéz összefogni a korábbi, a konzekvenciákat nem levonó szereplőkkel, de attól, hogy ezek az egy és hat százalék között mozgó pártok azt mantrázzák, ők képesek egyedül is legyőzni a Fideszt, ez azt közvetíti a választók felé, hogy ők is hülyének nézik őket, s ugyanakkor a saját kormányképességükbe vetett hitet is aláássa. Végül pedig, ha el is jutnak a megegyezésig, akkor is fennmarad az egymással vívott értelmetlen küzdelem. Az ugyan akceptálható, hogy azok a pártok, amelyek öt százalék fölé képesek nőni, listán külön mérettessék meg magukat, másfelől viszont fontos lenne az egyéni körzetekben a megállapodás. Ha viszont azt látjuk, és különösen fontos itt Budapesten, hogy pártalkuk révén olyan jelölteket billentenek ki, akik négy éve megnyerték a körzetüket, akkor az ember elgondolkodik azon, hogy komolyan veszik-e a Fidesz elleni küzdelmüket. Ennek rossz az üzente, egészen pontosan az, hogy az egyéni teljesítménytől függetlenül bármikor politikai alkuk tárgyává válhat bárki.

A politikai gengszterek kora – a magyar korrupciós színtér

Az FBI is beszállt a Microsoft magyarországi érdekeltségét érintő korrupciós ügy továbbra is folyamatban lévő nyomozásába – derül ki egyebek között abból az írásból, amelyet most tett közzé a Frontiers of Freedom jobbközép értékeket követő amerikai intézet. Szerzője a külpolitikai kérdésekkel foglalkozó, magyar származású alelnöke, dr. Radványi K. Miklós, aki az Orbán Viktorhoz intézett december eleji nyílt levele után most a magyarországi korrupcióval foglalkozik, azt négy konkrét példán keresztül mutatva be. „Semmi nem veszélyezteti egy nemzet politikai életét annyira, mint a korrupt és aljas politikusok. Orbán Viktor világában a cél – nevezetesen saját maga és családja meggazdagodása – igazolja az eszközt – azaz a rendőrállam kiépítését és a lakosság elszegényítését” – állítja.

 

„A soron következő választások eredményétől függetlenül Magyarországnak előbb vagy utóbb szembesülnie kell a korrupció halálos politikai mételyével. Ellenkező esetben az ország és lakosai soha nem tapasztalhatják meg az igazi szabadságot, igazságosságot, jólétet és társadalmi harmóniát” – figyelmeztet legújabb elemzésében dr. Radványi K. Miklós. Ahogy azt a Független Hírügynökségnek december elején adott interjújában ( már jelezte, ezúttal a magyarországi korrupcióval foglalkozik a  Frontiers of Freedom honlapján megjelent írásában.

A „Magyarország beteg alkotmányos berendezkedése: a politikai gengszterek kora” címet viselő, 19 oldalas elemzés négy korrupciós ügyön – Paks II, a letelepedési kötvények, a Microsoft-botrány és az Orbán-vő Tiborcz István által fémjelzett LED-közvilágítás – keresztül mutatja be Orbán Viktor és körei ilyetén tevékenységét, leszögezve: „Egyértelmű, hogy Magyarország megérett a rendszerszintű korrupció kitakarítására.

“Független bíróságnak kell majd kimondania, vajon Orbán Viktor és kegyencei, valamint az összes stróman bűnösek-e különféle bűncselekmények elkövetésében”

– szögezi le az évtizedekig a republikánusok legmagasabb körei számára tanácsadóként dolgozó Radványi, aki szerint az idén tavasszal megtartandó országgyűlési választások elhozhatnak olyan változásokat, amelyek aktiválják a bűnüldöző szerveket.

Az elemzés részben az előző rendszernek tudja be azt a mérhetetlen korrupciót, amely átszövi a magyar társadalmat, mondván: még a legifjabb generáció tagjai is „Kádár gyermekei”, s az akkori belügyminiszter veje, Stumpf István körül felnőtt immár közel nyolc éve abszolút hatalmat gyakorló Orbánék pontosan olyan diktatórikusak lettek, mint kommunista elődeik voltak. Ennek jegyében született meg az egypártrendszer alapja, az új alaptörvény, majd annak a módosításai.

Radványi nem ért egyet azzal a Nyugaton uralkodó, de még Magyarországon is terjedő általános nézettel, mely szerint az új politikai osztály maffiaállamot épített ki – szerinte Amerika és Európa szeme láttára a vagyonalapú diktatúra legitimizációja zajlott le  kikezdhetetlenül demokratikus választásokon keresztül.

„Semmi nem veszélyezteti egy nemzet politikai életét annyira, mint a korrupt és aljas politikusok. Orbán Viktor világában a cél – nevezetesen saját maga és családja meggazdagodása – igazolja az eszközt – azaz a rendőrállam kiépítését és a lakosság elszegényítését” – írja a jobboldali politikai tanácsadó és elemző, aki a sok korrupciós ügy közül („egy egész könyvtár nem lenne elegendő a dokumentumok tárolására”) négyen keresztül mutatja be, hogyan működik a korrupció az orbáni Magyarországon, s hogyan fonódik ez össze elvtelen és nemtelen alkukkal, egyebek között Putyinnal, illetve, hogyan keverednek bele nemzetközileg ismert nyugati tanácsadók és politikusok, például a német Klaus Mangold és a szintén német, ám európai uniós politikussá lett Gunther Oettinger.

Részletesen leírja az említett négy korrupciós példa történetét, Paks II kapcsán felidézi Simicska Lajos RTL Klubnak mondott szavait, mely szerint Orbán közölte vele, hogy a televíziós társaság megvételét a Roszatom kész fedezni. „Máig nem érkezett sem hivatalos, sem nem hivatalos cáfolat a történések Simicska-féle olvasatára” – jegyzi meg sokatmondóan a szerző.

A letelepedési kötvények konstrukcióját vázolva Radványi  kifejti, hogy az az orosz és a kínai kormányzati tényezők ösztönzésére jött egyáltalán létre.

„Gyanítható, hogy ezeknek a kormányoknak és Orbán Viktornak az összefonódása létező fenyegetést jelent és fog jelenteni a jövőben az Európai Unió biztonságára, pénzügyi és gazdasági stabilitására”.

„Történelmileg példa nélküli korrupciós szintet jelent a nemzetközi botrány új dimenzióját megnyitó, a Microsoft magyarországi érdekeltségét érintő ügy” – áll az írásban, amely új értesüléseket is közöl. Eszerint magát megnevezni nem kívánó források szerint tovább folytatódik a Microsoft-üggyel kapcsolatos nyomozás, amelybe az FBI is beszállt. Az ügy azért is érdemel különös figyelmet, mert

egy gyakorlatilag monopolhelyzetben lévő nemzetközi cég hívta fel demonstratív módon a figyelmet a saját termékeinek forgalmazását érintő felháborító szintű korrucióra.

„Vélhetően a Microsoft úgy ítélte meg, hogy nem engedheti meg magának, hogy ilyen szintű korrupció árnyéka vetüljön rá” – írja Radványi.

„Magyarország páratlan tragédiája a történelmileg példa nélküli álló korrupció, amely már  megmérgezte az egész társadalmat” – összegez Radványi, hozzátéve: „Magyarországon szinte nem múlik nap anélkül, hogy ne derülne fény valamilyen sikkasztási, zsarolási, vesztegetési, pénzmosási ügyletre, amelynek szereplője valamely prominens figura vagy annak strómanja. Az igazságszolgáltatás a végső bizonyíték arra, hogy a korrupciót rendszerszinten védik, az, hogy a legfőbb ügyész, Polt Péter és a különböző szinteken dolgozó bírók a miniszterelnök politikai akaratának engedelmes végrehajtói”.

Radványi  korábbi elemzését Orbánhoz intézett nyílt levél formájában tette közzé, s ebben a többi között azt írta, hogy „Az Ön beteg egója despota és morálisan üres államért kiált. Csalódást okozott a népének. Azt kell remélniük, hogy Ön sürgősen távozik hivatalából, mert csak akkor tudnak újra szabadon élni, normálisan gondolkodni, és újra egy jobb jövőről álmodni”.

Az Együtt feljelent – Orbánt és Simicskát is meghallgattatná

0

Feljelentést tesz a Legfőbb Ügyészségen az Együtt azzal, hogy Orbán egy maffiafőnök a fideszes maffiaállam élén, aki társaival szervezetten állam elleni, korrupciós és vagyon elleni bűncselekményeket (maffiaállam létrehozása) követett el.

 

Az RTL Klub 2017. november 28. napján 18 órakor sugárzott adásában Simicska Lajos vállalkozóval közölt riportot amelyben utalás történt arra, hogy bizonyos személyek 1990 és 2015 közötti időszakban megállapodást kötöttek, hogy szervezetten állam elleni, korrupciós és vagyon elleni bűncselekményeket (maffiaállam létrehozása) követnek el. Az interjúból az is megállapítható, hogy a megállapodásban részt vevők közül egy személy később önként elállt a bűncselekmény illetve bűncselekmények elkövetésétől – fejti ki az Együtt Berkecz Balázs alelnök által jegyzett közleménye.

A nyilvánosságra került súlyos bűncselekmények gyanújára tekintettel, Berkecz feljelentést tesz, és kéri a nyomozás elrendelését és lefolytatását. Emellett a Legfőbb Ügyészségnél indítványozza, hogy az ügyben nyilatkozó Simicska Lajost és a nyilatkozatban megjelölt Orbán Viktort hallgassák meg az eljárás során.

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK