A Független Hírügynökségnek nyilatkozó Elek István közíró szerint a Fidesz és Orbán Viktor zsarolja az Európai Néppártot.
Címke: zsarolás
Kit lehet zsarolni, és kit nem?
A belga miniszterelnök még február elején „meglebegtette”, hogy a magyarországi támogatásokat ezután majd ahhoz kötik, hajlandóak vagyunk-e engedni a menekültek befogadásának szigorú elutasításából, vagy sem. A miniszterelnökünk kiállt ország-világ elé, és azt mondta: vesszen inkább az a pénz, neki csak Magyarország a fontos. Ide aztán be nem teszi a lábát senki idegen! (Később kiderült, hogy bőven vannak „migránsok” akik mégis „betették a lábukat” de azokról mélyen hallgattak.) Tökös lépés volt, gondolhattuk, Orbánt nem lehet zsarolni.
A napokban arról kellett szavazniuk a képviselőknek, egyetértenek-e azzal, hogy felemeljék a havi apanázsukat, vagy inkább ne. „Nehéz döntés” elé állították őket: ha igent mondanak, az eddigi havi 748 ezer forintról 948 ezerre nőhet a fizetésük, a frakcióvezetők ennek a dupláját, a frakcióvezető-helyettesek pedig kicsivel több, mint a másfélszeresét keresnék az újonnan megállapított képviselői alapfizetésnek. De a javaslat csapdát rejtett: ha elfogadják, azzal igent mondanak arra is, hogy a képviselők havi működési keretét a fizetésüknek megfelelő szintre emeljék, ha nem, erre is nemet mondanak. Akkor a frakciók támogatásának csökkentéséből finanszírozzák a képviselők fizetésemelését. Aki listán került be, az a fizetésével megegyező összeggel gazdálkodhatna, aki egyéniben jutott be, az a fizetése kétszeresével. A Fidesz mosta kezeit: lehetett volna nemet is mondani, de ők engedtek „az ellenzék kérésének”.
Pedig, ha nemet mondanak, kiállhatnak ország-világ elé és elmondhatták volna, akár csak Orbán tette, lám, ők is tökös legények! Nem engednek a zsarolásnak! Vesszen inkább az a pénz, de senki ne mondhassa rájuk, hogy megvásárolhatók!
A bérük így is, úgy is emelkedik, ez ellen nem tehetnek, a kétharmad az erősebb, de amazok elvehetik a beígért működési keret emelését. Az ellenzéki pártok frakcióiban a listás képviselők vannak többségben, ha ez utóbbi történik, a képviselőcsoportok az eddiginél jóval kevesebbet költhetnek vidéki irodák bérlésére. Kevesebb pénz marad szakértőkre, a pártalapítványaik támogatására. Netán kénytelenek lettek volna a saját, magasabb bérükből kipótolni a hiányzó tízezreket…
A végeredményt már tudjuk:
a képviselők majd 20 százalékkal felemelték a saját bérüket.
Akik igennel szavaztak, most mentegetőzhetnek: ők csak azért nyomták meg az igen gombot, mert a „homlokukhoz revolvert szorítottak”. Csak a jobb feltételeket akarták kiharcolni az ellenzék parlamenti munkájához. Senki ne gondolja, hogy nyalókára meg sütire költik majd azt a sok-sok pénzt. Egyedül a köz érdekében engedtek az erőszaknak…
Akárhonnan nézzük, töketlen lépés volt, ami aligha növelte az ellenzék tekintélyét.
Akik nemmel szavaztak, most kárörvendőn közölhetik a renegátok névsorát. Verhetik a saját mellüket, lám, ők milyen karakán politikusok. Próbálkozhatnak jó pontokat gyűjteni a választók szemében azzal is, hogy a saját oldalukon álló – de az ő szemükben „elgyengült” politikustársaikat – rövidlátónak, meg ocsmányul viselkedőnek mondják. Írhatnak politikai pamfleteket fagylaltról és nyalásról, valahol ők ugyanolyanok:
töketlenek és megzsaroltak.
A béremelés rájuk is érvényes, a megemelt támogatást ők is megkapják majd. Más lenne persze a helyzet, ha kiállnának ország-világ elé és azt mondanák: ami többletpénzt a zsarolóktól kapnak, azt az utolsó forintig átutalják ennek vagy annak a rászoruló társaságnak. Netán valamelyik civil szervezetnek, amely egyetlen fillérre sem számíthat a NER kormányától.
De ennyire egyikük sem tökös gyerek.
Mentséget könnyű találni. A demokratikusnak nem mondható ellenzéki párt szóvivője a „nyomorukkal” érvelt, amikor igennel voksolt. Szerintük az volt a kérdés, hogy meg tudják-e menteni a frakciójukat, avagy sem. Ha annyira tökös legények lettek volna ebben is, mint amennyire a választási kampányban híresztelték magukról, nemmel szavaznak, még ha ezzel el is követik azt a feltételezett politikai harakirit. Alighanem egy fejjel nagyobbak lettek volna legközelebb a választóik szemében.
Besorolt a töketlenek közé a maga se hideg, se meleg állásfoglalásával a „XXI. század pártja” is: egyszerűen el sem mentek a szavazásra. Attól tarthattak, ha nemet mondanak, megorrol rájuk a kormányerő, és akkor még akár a tálcán nyújtott kétharmadért kijáró hálájukat is képesek feledni. Ha valaki, ők aztán pontosan tudják, hogy a hála nem politikai kategória, a politikai pedig sokféle módon lehet más és más, nem árt tehát csendben maradni.
Okosabb töketlennek látszani.
Okosabb túlélni, mint szembe menni a kétharmados kormánytöbbséggel.
Okosabb szemet hunyni a zsarolás felett, mint verni a tamtamot, fellármázni országot-világot, lám, megint csapdát állítottak a demokráciának. Okosabb elfogadni, mint veszni hagyni a júdáspénzt, úgyis tudja mindenki, hogy nekik csak Magyarország számít…
Ezt biztosan mindenki tudja.
Képviselői fizetés: egy zsarolás finomságai
Kétféle képviselő lett volna a javadalmazás alapján: egyéni és listás. Emiatt az ellenzéki pártok elbukták volna pénzük felét-nyolctizedét, utóbbival gyarapodott volna a Fidesz. Ezzel a zsarolással érte el a többség, hogy az ellenzék is megszavazza a fizetések megemelését.
„Pisztolyt nyomták a halántékunknak” – mondta az RTL Híradójában egy szocialista képviselő azután, hogy a Fidesz elérte: az ellenzék többsége (MSZP, Párbeszéd és Jobbik) mégis megszavazta a képviselői javadalmazás 748 ezerről 948 ezer forintra emelését. Előzőleg az ellenzék egységesen elutasította a javaslatot. (Amely “szokás szerint” úgynevezett salátatörvény néhány passzusa a jövő évi költségvetést megalapozó törvényhez benyújtott egységes módosítás részeként, a foglalkoztatási és csődszabályoktól a szakképzésen át az ügyészek jogállásáig bezárólag.)
Ha megnézzük a részleteket, kiviláglik, hogy
precízen megásott csapdába kényszerítette a Fidesz az ellenzéket,
amikor „saját jogán” meglévő (ily módon elégséges) kétharmadához az ellenzék nagyobb részének támogatását is megkívánta a közvélemény szemében nem éppen népszerű fizetésemeléshez (ami ezzel a mindenkori statisztikai bruttó kereset háromszorosára nőne). A frakcióvezető juttatása ennek duplája, helyetteseié 1,7-szeres.
A csapda lényege:
különféle javadalmazások szempontjából lett volna első és másodosztályú képviselő: egyéni és listáról mandátumot szerzett.
Előbbi kapta volna a sokkal több pénzt. Mivel az egyéni kerületek többségét a Fidesz nyerte meg, nekik kedvezett volna a változás. Nagyon.
Mindenekelőtt megváltozott volna a képviselőcsoportok költségvetési juttatása. Most kapnak alapdíjat, ami a képviselői fizetés tízszerese (ami tehát 7,48 millióra hízna), amit azonban kiegészít a költségvetés további összeggel, ami a frakciók számához igazodik. A Fidesz kilátásba helyezte, hogy eltörli az alapdíjat, maradt volna a képviselők számától függő pótlék, ami a „létszámot” elnézve egyértelműen neki lett volna előnyös.
A szűkös működési kiadások fedezésének egyik forrása a szakértői munkát támogató keret, ami a képviselők alapfizetésének duplája. A zsarolás jegyében az egyéni képviselő keretét kétszeresére emelték volna, a listások juttatása maradt volna a jelenlegi.
A szakértői keret az egyik kiegészítő finanszírozás az ellenzék számára,
amelynek nem állnak rendelkezésre az államapparátus tagjai.
A másik pótlólagos forrás a pártoknak az irodafenntartási hozzájárulás, amellyel a vidéki hálózatot tudja az ellenzék úgy-ahogy fenntartani. Az egyéni képviselő itt is többet ért volna: a jelenlegi azonos összeg helyett ők az alapfizetésük (tiszteletdíj) 90 százalékát kapták volna, a listások az ötödét. Könnyű belátni, hogy ez mihez vezetett volna: az ellenzéki pártok
lényegében becsukhatták volna irodáikat,
bennük az egy-két fős személyzettel (már ahol egyáltalán jut erre, és nem valamely „kulcsos emberük” nyitja-zárja a helyiséget). Ugyanezt a szegmenst sújtotta volna az irodafenntartási támogatás, amit az egyéniben győztes képviselőnek kerületében kell elköltenie.
Ezek után meglehetősen cinizmus-gyanúsak a Fidesz közleményének azon fordulatai, hogy „az ellenzék kérésére”, „kompromisszumos javaslat” alapján tekintettek el attól, hogy a képviselők fizetését a frakciótámogatás terhére emeljék meg.
Gyurcsány, vagy Simicska dobja le Orbánra az atomot?
Amint arról a Független Hírügynökség is beszámolt, csütörtökön a Hír TV-ben sokat sejtetően arra utalt Gyurcsány Ferenc, hogy még az áprilisi választás előtt napvilágra kerülhetnek terhelő bizonyítékok Orbán Viktorral kapcsolatban. Egy nappal később, pénteken, már egy fokkal konkrétabban fogalmazott a Klubrádióban. A Demokratikus Koalíció elnöke a rádió Megbeszéljük című műsorában arról beszélt, hogy hallotta az Orbánra nézve terhelő felvételeket, jelenleg gépelik a szöveget és biztos benne, hogy ezek közül valami még a választás előtt nyilvánosságra kerül. Gyurcsány Ferenc mindehhez még hozzátette: szerinte más pártoknál is lehetnek bizonyítékok.
Ezzel ismét téma lett az, amiről a DK elnöke nem egészen egy évvel ezelőtt beszélt először. Akkor folyamatosan csöpögtette az információt, s azt állította, hogy felajánlották neki az Orbán svájci bankszámláinak létét bizonyító dokumentumot, de nem akar lyukra futni, szeretne megbizonyosodni arról, hogy a dokumentum eredeti-e. Később arról beszélt a volt miniszterelnök, hogy egymillió eurót kérnek a papírokért, és ha bebizonyosodik, hogy a dokumentum hiteles, akkor kész azt megvásárolni.
Aztán – egészen mostanáig – úgy tűnt, hogy elhalt az ügy. Most azonban Gyurcsány már konkrétan fenyegeti Orbánt azzal, hogy megvannak a dokumentumok, és a választásig nyilvánosságra kerülnek.
Ez mindenképpen új fejlemény az eddigiekhez képest.
A történetnek egyébként van egy másik szála is, amely Simicska Lajoshoz vezet. Az Orbán egykori barátjával és üzlettársával rendre kapcsolatba hozott Jobbik-elnök, Vona Gábor, tavaly ősszel szintén beszélt egy neki felajánlott dokumentumról, amely Orbán Viktor zsarolhatóságát bizonyítaná, ám hozzátette, hogy már nem foglalkozik vele, mert a kapcsolat elhalt.
Amúgy meg, már napokkal ezelőtt lehetett sejteni, hogy valami készül. A kormánypárti sajtó az elmúlt napokban feltűnően sokat foglalkozott Gyurcsány osztrák bankszámlájával – ebből a sokat megélt olvasó, aki ismeri a politikai kommunikáció természetét, sejthette, hogy a másik oldalon készül valami, ezért kezdett megelőző csapásba a miniszterelnök kommunikációs csapata és médiája.
Gyurcsány egy évvel ezelőtti bejelentése egyébként megosztotta a közvéleményt. Nem kevesen vannak, akik azt gondolták (és gondolják ma is), hogy a volt miniszterelnök blöfföl. A levegőbe beszél, és a végén majd szépen kitöri a nyakát, mert kiderül, hogy kamu az egész.
Mások szerint egy jól megírt forgatókönyvet látunk, és az sem kizárt, hogy már jó ideje Gyurcsány kezében vannak az Orbán zsarolhatóságát alátámasztó dokumentumok, és a DK elnöke csak a kedvező időpontra vár, hogy kiterítse a lapjait.
Az elmúlt két nap történései alapján erősödött annak az esélye, hogy Gyurcsány Ferenc „fenyegetését” komolyan kell venni. Kérdés persze, hogy egy botrányos és bizonyító erejű dokumentum képes-e megrengetni Orbán és a Fidesz hatalmát. A magyar választók ugyanis beárazták már a pártokat, így az Orbán Viktor vezette Fideszt is – nehéz nekik bárkiről újat mondani.
Ha Gyurcsány azt szeretné, hogy a bejelentése nagyot üssön és mély sebet vágjon a miniszterelnök rendszerén, akkor nem elegendő elmenni a Hír TV-be, vagy megszólalni a Klubrádióban. Ha azt akarja, hogy az ország polgárainak nagyobb részéhez eljusson az általa közölni kívánt információ, akkor minimum egy nemzetközi sajtótájékoztatón kell bemutatnia az Orbán bűnösségét és zsarolhatóságát igazoló dokumentumokat.
Lehet, még ez is kevés a sikerhez. A kormánypárti média feltehetőleg nem fog kapkodni, hogy mihamarabb megossza az ország lakosságával a miniszterelnökkel kapcsolatos negatív híreket, és legföljebb akkor mondanak majd valamit, amikor már készen állnak egy cáfolattal. Ezt a cáfolatot fogja látni, hallani és olvasni az ország népe – Mari néni Dunarettentőn és Józsi bácsi Balatonborzadályon.
Nem elég tehát kitálalni – ki is kell találni, hogy miként jusson el az információ azokhoz, akik eddig csak a közmédia adásaiból, vagy a döntően Mészáros Lőrinc fennhatósága alá hajtott megyei napilapokból tájékozódtak. Mindez nem ígérkezik könnyű feladatnak.
Mindenesetre, az a sugalmazás, hogy Gyurcsány Ferenc szerint más pártoknál is lehetnek terhelő dokumentumok Orbán Viktorra vagy/és kormányára nézve, új frontot nyit ebben a különös bozótharcban. Hogy mi lesz a vége, azt ma még nem lehet megjósolni. Ha Simicska Lajos is színre lép – ne feledjük, közeledik a nevezetes G-nap évfordulója – akkor a választásig hátralévő időben minden korábbinál mozgalmasabb heteknek nézünk elébe.
