Kezdőlap Címkék Vujity Tvrtko

Címke: Vujity Tvrtko

Miben hisz Vujity Tvrtko és miben nem?

Én sosem hittem a jobboldali meg baloldali újságírásban, mert szerintem ez így rémálom.” Vujity Tvrtko jegyezte meg ezt így, elvi alapon a mai ATV Startban.

Miközben az MSZP-s Szakács László azt kifogásolja, hogy a kormánytöbbség az üzemanyagárak adótartalmát emeli, és ezért is drágul a benzin, miközben a válságban az emberek elvesztették jövedelmük egy részét.

Vujity szerint más lapokat kinyitva azt olvassuk, hogy miközben az emberek a válságban elvesztették jövedelmük egy részét, a fővárosi önkormányzat a parkolási díjakat emeli. Nem értek egyet azzal sem, ahogy Szakács képviselő lovagolja meg az üzemanyagárak emelkedése miatti elégedetlenséget, és azzal sem, ahogy a kormányközeli sajtó a parkolási díjak ügyében támadja a fővárosi önkormányzatot.

Ezúttal azonban nem ez foglalkoztat, hanem Vujity Tvrtko elvi éllel tett megállapítása.

Ő magát újságírónak tekinti, s talán tudja, hogy az újságírásnak ugyanúgy műfaja az általa a Startban művelt interjú, mint a kommentár, a publicisztika. Ezekben a műfajokban az újságíró a véleményét ismerteti az olvasóval, hallgatóval, nézővel. Talán arról is hallott már, hogy, mondjuk, a Guardianben másképp kommentálnak egy eseményt, mint a Timesban, a Frankfurter Allgemeine Zeitungban másképp, mint a Süddeutsche Zeitungban, a Monde-ban másképp, mint a Figaroban. Vagy, hogy egy hozzá talán közelebb álló példát mondjak – hiszen ő járatosabb Amerikában, mint Nyugat-Európában –, az amerikai Fox Newsban másképp, mint a CNN-en.

Sőt, nemcsak másképpen kommentálják az eseményeket, de másképpen is kérdeznek róluk.

Mert az újságírónak is van véleménye, és az olvasónak is van. Az olvasó, a rádióhallgató és a tévénéző rendszerint abból a hírforrásból tájékozódik, amely egészében véve a neki elfogadható módon kezeli a híreket, az eseményeket, mert így könnyebben tudja azokat a maga gondolkodásához igazítva értelmezni, mintha egy nagyon más világképet követő médiumból tájékozódna. Olyan dolog ez, mint hogy könnyebben értem meg a híreket egy magyar újságból, rádióból, televízióból, vagy akár egy általam jól beszélt nyelven kiadott újságból, működő rádióból, televízióból, mint egy számomra idegen nyelvűből.

Lehetséges, hogy a médiafogyasztásnak ezt az alapvető sajátosságát Vujity Tvrtko nem ismeri?

Vagy csak úgy tesz, mintha nem ismerné?

Vujity Tvrtko államtitkárt kérdez

A sztárriporter Vujity Tvrtko keményen szokta kérdezni az ellenzéki politikusokat. Csak őket, mert az ATV reggeli műsorában csak elvétve mennek el a kormányoldal emberei, s ha olykor-olykor el is mennek, sosem Vujity Tvrtkóval ülnek szembe, így nem tudhatjuk, őket is tudja-e harcosan kérdezni. Ezért is voltam kíváncsi, amikor néhány napja kiderült, hogy Menczer Tamás külügyi államtitkárral ő fog beszélgetni.

Az elmúlt héten többször is elégedetlenkedett azzal, hogy milyen élesek a viták a kormánypárti és ellenzéki politikusok között, miközben a járvány elleni védekezésben szerinte össze kellene fogniuk. Már a Start bevezetőjében némi gúnyolódással fűszerezve vezette fel a témát, így:
Én magam végignéztem a népjóléti bizottság ülését. Ez volt az az ülés, ahol ellenzéki és kormánypárti képviselők szívélyesen barátkoztak, meg is ölelték egymást, kávéval kínálták, együtt pogácsáztak … sem, tehát ez nem történt meg, viszont elhangzott a szégyellje magát, ez felháborító, tönkretették az országot, ócska politikai hangulatkeltés. Kíváncsi voltam én, aki néztem ezt az adást, és az én adófizetői forintomból van ez az egész finanszírozva, hogy biztos jó-e ez például a járványügyi védekezésben.”

Amikor leült Menczerrel szemben, hagyta, hogy az államtitkár a szokásos módon részletesen elmesélje, hogy mennyi védőfelszerelést hoznak be, és kérdésre azt is elmondja, hogy annak csak két százalékát adjuk tovább más országokba, majd a végén rátért a beharangozott témára:

Utolsó fél percünk van. Engedje meg nekem, hogy egy személyes megjegyzést tegyek. Én néztem a népjóléti bizottság ülését. Annak a vitának Ön is részese volt. Láttam a szavakat például a Demokratikus Koalíció képviselőjétől, és az Ön válaszát is láttam. Repkedtek a szégyellje magát, felháborító, újra szégyellje magát szavak, és én adófizető állampolgárként úgy éreztem, hogy nézem, és ezt én finanszírozom.
Egy ilyen járványügyben hogy gondolja, nem lenne jobb valamilyen módon összefogni. És nyilván mindig a másik oldal a hibás, de nem lenne jobb példát mutatni a politikusoknak?”
Menczer válasza így hangzott: „Ne haragudjon, Ön rossz embernek címzi a kérdését. Ezt a kérdést a Demokratikus Koalíció képviselőjének kell föltenni, aki megtámadta azt a tiszti főorvost, aki hónapok óta irányítja a védekezést, és reggeltől estig dolgozik. Rossz helyre címzi a kérdést.”
Vujity pedig nem kérdezett vissza, hanem megnyugodva zárta le a dolgot: „Én pedig biztosíthatom Önt, hogy egyáltalán nem haragszom.

Pedig lett volna miért visszakérdeznie.

Az ATV felvételéből tudjuk, hogy mit is mondott a két szereplő. Varga Zoltántól, a népjóléti bizottság DK-s tagjától a következőt rögzítette a kamera:

Tisztelt Tiszti Főorvosnő! Én szeretném figyelmeztetni, hogy Ön egy olyan útra lépett, amikor szemmel láthatóan Ön most próbálja kiszolgálni a politikát.”

A képviselő szavaiban semmilyen durvaság vagy akár illetlenség nincs, szabatosan megfogalmaz egy olyan bírálatot, amely – ha figyelembe vesszük, ahogy a tiszti főorvos a Pesti úti idősotthon ügyében valóban részt vett egy nyilvánvalóan politikai célzatú kampányban – megalapozottnak tűnik. Semmivel sem ment túl azon, ami egy ellenzéki képviselő feladata egy többpárti parlamentben. És mit válaszolt az államtitkár? Lássuk ismét, amit a kamera rögzített:

Ön egy szégyen. Ön, ha egy napig csinálná csak azt, amit a főorvos asszony hónapok óta, végelgyengülésben térden járva könyörögne irgalomért.”

Ez bizony érdemi válasz helyett durva sértegetés. Saját elmondása szerint Vujity Tvrtko is látta a felvételt, akkor pedig vissza kellett volna erre kérdeznie, de nem tette. (Hogy nem volt idő visszakérdezni, az nem érv, hiszen ő osztja be az interjú idejét.)

Jól láthatóan kiszolgálta a kormányoldalt: az államtitkár hosszasan beszélhetett arról, amiről beszélni akart, és nem kérdezett vissza az elfogadhatatlan válaszra.

Két megjegyzés kívánkozik a végére.
Az egyik: ahogy az országgyűlési képviselők munkáját az adófizető állampolgárok fizetik, köztük Vujity Tvrtko, úgy az ő munkáját mint az ATV műsorvezetőjéét mi, tévénézők fizetjük, amikor a kábelhálózatoknak a műsorokért fizetünk.
A másik megjegyzésem az ellenzék feladatára vonatkozik. Elterjedt hiedelem, sokszor halljuk ellenzéki politikusoktól is, hogy a járvány idején mindenkinek össze kell fognia, nincs itt az ideje annak, hogy az ellenzék a kormányt bírálja. Ez félreértés. Összefogniuk azoknak kell, akik cselekvő pozícióban vannak. A kormánynak és az önkormányzatoknak, köztük az ellenzéki vezetésűeknek is valóban össze kell fogniuk, és úgy tűnik, az ellenzéki pártok által vezetett önkormányzatok erre törekednek. A kormány mintha kevésbé igyekezne összefogni az ellenzéki vezetésű önkormányzatokkal, amire éppen a Pesti úti idősotthon ügye az egyik legjobb példa.

Ami viszont a parlamenti ellenzék képviselőit, frakcióit illeti, nekik nem feladatuk valamiféle összefogás, hiszen nincsenek cselekvő helyzetben. Nekik arra van módjuk, hogy helyeseljenek, ha a kormány helyesen cselekszik, ugyanakkor kötelességük bírálni, ha helytelenül.

Nekem úgy tűnik, hogy ezt teszik.
Nekünk, választóknak jár az, hogy az ellenzéki képviselők mindig, a járvány idején is véleményt alkossanak a kormány tevékenységéről és ismertessék azt velünk, legyen az akár pozitív, akár negatív vélemény. Ha a politikai újságíró ezt kifogásolja, akkor nem érti, hogy mi az ellenzék dolga.

És Wudersch? És Bizonja?

Vujity Tvrtko azzal büszkélkedik az ATV Startban, hogy felvetette a Facebook-oldalán, hogy a magyar vasútállomások tájékoztató tábláin ne csak románul írják ki Cluj-Napocát és Oradeát a vonatok úticéljaként, hanem Kolozsvárt és Nagyváradot is. És persze Bratislava mellett Pozsonyt, Subotica mellett Szabadkát, és így tovább, és a MÁV elfogadta a javaslatot, átalakítják az utastájékoztató rendszereket, a vonatok oldalán látható tájékoztató táblákat.
Vujity Tvrtko szerint ezt igénylik a hazai és határon túli magyarok. Rendben van. Csak a javaslat és az intézkedés szerintem féloldalas.
A mai magyar államterületen kevés a nemzetiségek létszáma, de azért vannak néhány százezren. Jól beszélnek magyarul, nagy többségük asszimilálódott a magyar lakosságba. Van néhány tucatnyi település, köztük néhány város is, ahol a lakosság számottevő része, olykor többsége valamely nemzeti kisebbséghez tartozik. Ezeknek a településeknek a közúti bejáratánál kétnyelvű névtáblát találunk. Olykor a polgármesteri hivatalon is látunk kétnyelvű feliratot. A vasútállomáson azonban nem. Emlékszem rá, hogy a kisebbségi magyarok a Vajdaságban is, Szlovákiában is szorgalmazták, hogy a vasútállomásokon két nyelven tüntessék fel a település nevét. Ezt vajon miért nem veti fel Vujity Tvrtko? Miért nem terjed ki erre is a MÁV intézkedése? Miért nem lesz Budaörsön kiírva a vasútállomásra Wudersch, Méhkeréken Micherechi, Tótkomlóson SlovenskýKomlóš vagy a Vujityhoz alighanem közelebb álló horvát példával Bezenyén Bizonja? A magyarországi nemzeti kisebbségekhez tartozók szempontja nem számít?
Remélem, ezt a Facebook-bejegyzést is elolvassák a MÁV-nál, és intézkednek.

Elmagyarázom Tvrtkonak

Ma reggel Vujity Tvrtko megint a következő megjegyzést tette az ATV Startban: „én még most sem értem, hogy mi az a kormánypárti meg ellenzéki sajtó, de egyszer majd meg fogom érteni” (2019. 06.16. 06:32)

Félig persze igaza van: ellenzéki sajtó, tehát az ellenzék instrukcióit végrehajtó sajtó valóban nincs Magyarországon, legfeljebb független sajtó, független média. De hogy kormánysajtó, kormánymédia ne lenne, azt Vujity Tvrtko sem gondolhatja komolyan. De ha komolyan nem érti a különbségtételt, akkor megpróbálom elmagyarázni.

Lassan két évtizede tapasztaljuk, hogy van olyan országos napilap, és vannak olyan hetilapok, ahol úgy jelennek meg a Fidesz közleményei, mint egykor a Szabad Népben majd Népszabadságban az egykori állampárté. Sőt azt is, hogy a Fidesz kezében levő ügyészségtől származó információk először a Magyar Nemzetben (néhány évi szünettel, akkor a Magyar Idők töltötte be ezt a szerepet) jelennek meg. A parlamentben azután mint „sajtóra” hivatkoznak ezekre az információkra.

Azt is láttuk, hogy a Hírtévé (ismét néhány éves szünettel) mint a Fidesz illetve az Orbán-kormány hivatalos televíziója működött, ott is csak azt lehetett látni-hallani, amit a Fidesz láttatni-hallatni akart. Az elmúlt kilenc év „köz”-televíziója és átvétele óta a TV2 is a Fidesz illetve az Orbán-kormány szócsöve: amit ők mondani akarnak, azt ezek a csatornák elmondják, amiről ők hallgatni akarnak, arról ezek a csatornák hallgatnak.

Én ezt határozottan állíthatom, mert rendszeresen megnézem a „köz”-televízió adásait. Azok a rádió- és televíziós csatornák, azok a nyomtatott és elektronikus sajtótermékek, amelyek nem így működnek, függetlenek, és okkal megkülönböztethetők azoktól, amelyek, mint az egykori pártállamban annak sajtója, rádiója és televíziója, „pártunk és kormányunk” szellemi és politikai képviseletét tekintette illetve tekinti feladatának.

Próbálok segíteni, hogy az „egyszer majd meg fogom érteni” mielőbb bekövetkezzék.

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!