Kezdőlap Címkék Vajdaság

Címke: Vajdaság

A vajdasági Fidesz vereséggel felérő győzelme

Nem volt kétséges, hogy a 200 ezres szerbiai kisebbség állampártja, a Fidesz délvidéki fiókszervezeteként működő Vajdasági Magyar Szövetség megnyeri a vasárnapi választásokat a 35 tagú kisebbségi „parlament” mandátumaiért. Az egyetlen érdemi kérdés az volt, hogy hányan mennek el szavazni: itt megbuktak.

A véglegesnek vehető adatok szerint a regisztrált majdnem 130 ezer vajdasági magyar szavazó mindössze 36 százaléka járult az urnák elé. Ez a valaha legrosszabb részvételi arány. Amióta ugyanis Szerbiában törvényi szintre emelték a kisebbségi önkormányzatiságot vagy perszonális/kulturális autonómiát immár harmadszor tartottak választásokat a magukat valamilyen kisebbséghez tartozónak vallók körében. A több mint húsz szerbiai nemszerb nemzetiség közül a magyar a messze a legnépesebb (a tömeges elvándorlás ellenére még mindig 200 ezer körül lehet). A megválasztott önkormányzati testület a nemzeti tanács, a mi esetünkben a Magyar Nemzeti Tanács. Ennek a testületnek beleszólási vagy véleményezési joga van oktatási, kulturális és médiaügyekben.

A gyakorlatban például ez úgy néz ki, hogy az egyetlen magyar nyelvű nyomtatott napilapnak, a Magyar Szónak már régen nem a tartományi (Vajdaság) törvényhozás az alapítója, hanem a nemzeti tanács. Ennek az lett a következménye, hogy a jobb időket is látott és a hatalommal egykor nyíltan szembeszálló (Milošević idején) Magyar Szó az MNT-ben négyötödös többséggel rendelkező VMSZ propaganda szócsövévé vált. Mivel a párt vezetése (Pásztor István és fia Bálint) a Fidesz feltétel nélküli kiszolgálója, ez a napilap is pontosan olyan témákról (migránsok, Soros) és olyan hangnemben ír, mint mondjuk a Magyar Idők vagy a Magyar Hírlap.

De ennek fejében folyamatosan jön a magyarországi adófizetők pénze, stadionokat, fociakadémiákat avatnak. És szállítják a szavazatokat a Fidesznek bárminemű választásokra. Legutóbb április nyolcadikán, de, úgy tűnik, a jövő májusi európai parlamenti megmérettetésre is. Még csak a magyarországi önkormányzati választásokra kell találni valamilyen formulát, hogy lakcímkártya nélküli állampolgárok hogyan választhatják meg a helyi polgármestereket.

Nos, a nemzeti tanácsi rendszer bevezetése óta ez a vasárnapi volt a harmadik megmérettetés. Az elsőt 2010-ben tartották, akkor 138 660 személy szerepelt a magyar választói névjegyzékben. A választások alkalmával 76 900-an mentek el szavazni, ami 55,46 százalékos részvételt jelentett.

A 2014-es Magyar Nemzeti Tanács választásakor 137 111-en iratkoztak fel a választói névjegyzékre, s ebből 55 671-en adták le a voksukat, ami nem egész 15 százalékkal volt kevesebb, mint négy évvel korábban (40,6 százalék).

Amikor kiírták a 2018-as nemzeti tanácsi választásokat, a magyar választói névjegyzéken 129 328 név volt. És közülük mindössze 45 ezren szavaztak (a 36 százalékos részvételi arány ennyit jelent).

Ez a 200 ezres vajdasági magyarságnak még a negyede sem. De még ez a torta sem egészében a VMSZ-é, mert a párt egykori disszidensei és néhány liberális értelmiségi által alapított Magyar Mozgalom ebből lecsípett néhány szeletet.

A választások estéjén Pásztor István pártelnök és Hajnal Jenő, a VMSZ listavezetője és az eddigi MNT elnök azt nyilatkozta, hogy a 35 helyből a VMSZ 30-at, a MM ötöt szerzett.

Mindebből azt a következtetést lehet levonni, hogy a Fidesz vajdasági fiókpártja mindössze 35-37 ezer vajdasági magyar bizalmát élvezi vagy azt a magyarországi adófizetők pénzén megvette.

A szavazók megállíthatatlan és folyamatos fogyásának a trendje fog elvezetni Orbán Viktor és Pásztor István eddig megbonthatatlan és örök barátságának a végéhez.

Nyílt levél Pásztor Istvánhoz, a Vajdasági Magyar Szövetség elnökéhez

0

Azért írok nyílt levelet, mert Te a halandó emberekkel nem foglalkozol, nem hogy meghallanád panaszaikat, vagy elolvasnád leveleiket! A tegezés részemről nem tiszteletlenség, hanem bajtársiasság. Tudod, nagy szarban vagyunk és nincs idő a finomkodásra!
Szépen tudtok beszélni, hiszen tied a média. A sokmilliós székházban, ti jól érzitek magatokat. Túl jól is, talán. Azért mondom ezt, mert mostanában lekezelően beszélsz velünk! Velünk, a vajdasági magyar néppel. Tudom, nem szavaztam rád… De nem is fogok, a rohadt életben, soha! Azok sem szavaztak rád, és nem is fognak, akikkel olyan lekezelően, fölényesen viselkedsz az utóbbi pár évben!
Egy intelligens ember az ellenségével is tisztességesebben bánik, mint te a saját nemzeteddel! Mert nem az ellenséged vagyok, sem azok, akiket úgy minősítesz, hogy „rázzák a ketrecet”, hanem a nemzettársad. Csak más a véleményünk. Igen, azok, akiket a saját hódolóiddal, rajongóiddal együtt elárultál!
Sok magyar ember éhezik itt, Vajdaságban, és sok magyar ember nem tud még füzeteket sem venni gyermekeinek, hogy ne szégyenkezve induljanak iskolába hétfőn! Honnan tudom? Tapasztalom. Tudod, én itt élek köztük és beszélgetek velük, meghallgatom őket. Sok család szakadt szét, élnek egymástól több ezer kilométerre! No, nem azért, mert kalandvágyból kivándoroltak! Hanem, mert Te, a fiad és a többi hozzád hasonló, nem tesznek semmit azért, hogy a szegényebb rétegnek is meglegyenek a minimális feltételei az élethez: a létminimum. Neked ezektől az emberektől, valld be, csak a szavazataik kellenek! Ebben a rohadt életben, egyszer lehetnél őszinte is!
Most már úgy is mindegy! Olyanok vagyunk, mint az indiánok. Kihaló félbe levő nemzet. A vajdasági magyart, amennyire csak tudtad, kihasználtad, megosztottad, elárultad. Pont úgy, mint 200 évvel ezelőtt az indiánokkal is történt egy másik földrészen. Ez is egy történelmi cselekedet. Ha az volt a célod, hogy majd valamikor benne legyél a történelemkönyvekben, azt hiszem, ez sikerült. Gratulálok, egyszer „híres” ember leszel!
Tudom, a koalíció kompromisszumokkal jár, és Soros is ellenünk van. Csak azt mond meg, Pista, mi a fenéből gazdagodtál te meg, és ugyanúgy a fiad is, és még jó pár hódolod?! Költői kérdés volt, hiszen mindannyian tudjuk. Igazából, leszarom, mennyi pénzetek van, kivel, mit szavaztok meg ellenünk. De egy valamire megkérlek: beszélj velünk és rólunk tisztelettel! Minden körülmények között, akkor is, ha majd megérdemelt sorsod utolér, és addig is, amíg élvezed a hatalmat! Itt vajdasági magyar emberek küzdenek nap mint nap a megélhetésért, a fennmaradásért, a Te és a fajtád megmaradásáért is, és nem ketrecbe zárt majmok, még ha Te annak is tekintesz bennünket!
Viselkedjél, Pista! Kérlek! Ahogyan az egy ilyen nagy méltósághoz illik! Nem kell már sokáig eltűrnöd bennünket. Lassan, de biztosan kihalunk, kivándorlunk, elfogyunk. Szépen kérlek minden vajdasági magyar nevében, akikkel mostanában nagyon tiszteletlenül viselkedsz!
A Jó Isten legyen veled, Pista bajtársam!
Róbert Yugovich

A nap kérdése – Vajdasági gazdaságfejlesztés magyar forrásból?

0

2019-től újabb négyéves ciklus kezdődik a magyar kormány által támogatott vajdasági gazdaságfejlesztésben. A mezőgazdasági és házvásárlási pályázatok mellett turisztikai beruházások is lesznek. 100 milliárd forint forrást kapnának ehhez.

 

Szavazzon!

Egyetért azzal, hogy a magyar kormány 100 milliárd forinttal támogassa a vajdasági gazdaságfejlesztést?

Orbán szabadkai kijelentéseit bírálta a Jobbik

A miniszterelnök szerint példaértékű, ahogy Szerbia védi a kisebbségeit. A Jobbik nem ért ezzel egyet.

Szávay István, a Jobbik parlamenti képviselője a Facebookon azt írta: Orbán Viktor „nem fukarkodott” a szerb kormány dicséretével, amikor felavatta a szabadkai zsinagógát, többek között azt mondta: „egész Európának példaértékű Szerbia kisebbségvédelmi modellje”.

Szávay erre válaszul azt írta: ha a „délvidéki magyar választók is egyetértenek ezzel a kijelentéssel”, vagyis szerintük is irigylésre méltó a nemzeti közösségük sorsa és a szerb kormány valóban megbecsüli kisebbségeit, akkor

„szavazzanak csak nyugodtan a magyar választásokon Orbán Viktorra és a Fideszre.”

Szávay szerint viszont a Jobbik úgy látja, hogy „többé nem kapnak állami támogatást azok az általános iskolások, akik Magyarországra szeretnének látogatni (…) mert a szerb oktatási minisztérium szerint a diákoknak először Szerbiát kell megismerniük.” Megemlíti többek között azt is, hogy a vajdasági magyar autonómia letéteményesének tekintett Magyar Nemzeti Tanácsnak

folyamatosan szűkülnek a jogkörei.

A Jobbik szerint az valóban példaértékű, amilyen autonómiát Szerbia a koszovói szerbeknek kiharcolt, de ezt nem akarják a vajdasági magyaroknak biztosítani.

Szávay azt írja: „Orbán Viktor számára – fokozódó külpolitikai elszigetelődése okán is – sokkal fontosabb a szerb elnök és kormányának barátsága, így nem először áldozza fel nemzeti ügyeinket saját (párt)érdekei oltárán. Ugyanezt tette egyébként a felvidéki magyarság és Fico volt szlovák kormányfő esetében is.”

A vér bódító szava(zata) – Egy kampánylózung álnokságáról

0

Amit viszont nem hagyhatunk szó nélkül, az a szó szerinti vér-lázítás. Mert ez egy újabb meggondolatlan lépés a szakadék felé. Mi lenne ugyanis, ha a románok és a szlovákok is rázendítenének egy ilyen nótára: ők is nyilván „egy vérből valónak” érzik magukat – a többieknek meg le is út, fel is út?! A figyelmes szemlélő azt is észreveheti, hogy a reklám Országháza jelképesen az ezeréves ország árnyképe fölött emelkedik – Galíciától Dalmáciáig –, ami még inkább döbbenetessé teszi az „egy vérből valók” hazafiságára való apellátát.

Van egy csodálatosan szép, lírai dala az Ismerős Arcoknak, amelyre könnyezve csápolnak a koncertlátogatók – a Nélküled. A nemzeti rock jellegzetesen magyar műfajába tartozó himnusz azt ígéri,

„Hogy történjen bármi, amíg élünk s meghalunk,

Mi egy vérből valók vagyunk!”

A vérpezsdítő refrén az országgyűlési választásokon való részvétel promóciójának egyik központi csatakiáltásává „szellemült át” – de egyelőre csak a határon túli jogosultak buzdítására. Magyarországon nem használja ezt az ottani kormány, amely aláíratlanul fizeti (vagy közvetett módon finanszírozza) az egészoldalas politikai reklámokat külföldön.

Mindennek kérdéses legalitásáról már írtunk, úgyhogy most hagyjuk is azt. Ugyancsak tekintsünk el a dalsor logikátlanságától („amíg élünk s meghalunk” – hogy lehet ezt a kettőt egyszerre?), hiszen az utóbbi a művészi szabadság birodalmába tartozik. Az pedig továbbá a kultúrszociológia meg a muzikológia feladata, hogy besorolja a nemzeti rockot (konkrét esetben a fehér szuprematista zene kategóriájába, ami viszont a neofasizmus mélyebb rétegeinek egyike).

A vérre való hivatkozás egy választási kampány keretében azonban már kőkemény politika, s így annak szabályai alapján kell megítélni. Talán éppen ezért nem használják ezt a magyar kormánypropagandisták saját hazájukban, mert ott azért lenne ehhez néhány szava a tarka ellenzéknek, a józan észnek – sőt talán még a narancssárga alkotmánybíróságnak is. Viszont felmerül a kérdés, hogy ha a magyarországi magyarok „nem egy vérből valók”, akkor mi, határon túli magyarok hogyan lehetünk azok – és kivel. De ez is csak a logikát, értelmet keresőknek tűnik fel – tehát hagyjuk ezt is!

A vér voksolásra hívó szava egy aláíratlan politikai reklámon, amely a vajdasági közmédiában jelent meg.

Amit viszont nem hagyhatunk szó nélkül, az a szó szerinti vér-lázítás. Mert ez egy újabb meggondolatlan lépés a szakadék felé. Mi lenne ugyanis, ha a románok és a szlovákok is rázendítenének egy ilyen nótára: ők is nyilván „egy vérből valónak” érzik magukat – a többieknek meg le is út, fel is út?! A figyelmes szemlélő azt is észreveheti, hogy a reklám Országháza jelképesen az ezeréves ország árnyképe fölött emelkedik – Galíciától Dalmáciáig –, ami még inkább döbbenetessé teszi az „egy vérből valók” hazafiságára való apellációt.

De a feltételesség helyett felhozhatunk nagyon is valós példákat: az egész délszláv háború abból fakadt, hogy a szerb, horvát stb. nacionalisták is törzsenként „egy vérből valónak” érezték magukat – aminek a kikényszerítéséért semmi sem volt drága, az emberélet különösen nem.

Manapság, amikor a neofasizmus terjedésével egyre kevesebbet tanulhatnak a fiatalok a fasizmus meg a nemzetiszocializmus először „vérvédő”, majd „vérlázító”, végül pedig a világot vértengerbe merítő katasztrófájáról, és ahelyett „ismerős arcok” Wass Albert-féle elméletekre alapozott nemzetirockkal bódítják őket, akkor egyszerűen nem lehet szó nélkül elmenni az effajta – még oly naiv és primitív – szavazóverbuválás mellett.

A náci Blut und Boden-elmélet (Vér és Rög) is egy határon túli (Argentínában született) német birodalmi falugazda mezőgazdaságfejlesztési programjából (Hermann Reischle: Reichsbauernführer Darré, der Kämpfer für Blut und Boden, eine Lebensbeschreibung. Berlin, 1933) indult ki – hogy Endlösungot erőltető világháborúvá durvuljon, amelyben Magyarország, másodszor is a rossz oldalon kitartva végleg elveszítette ezeréves területeit. Nem jó nekünk a vér és a rög bódítása! Álljunk egyszer végre az értelem oldalára – pontosan azért, hogy a tisztességes, szabad nemzetekkel együtt – nem pedig ellenük – ünnepelhessük saját nemzeti lényegünket, kultúránkat. A vérre való hivatkozás nélkül.

Íme még egy nagyon közeli példa arra, hogyan válik halott röggé a vér – többszörös áttétellel, a nemzeti propagandisták fondorlatain, valamint a vér bódító szavára ugrani kész forrófejű követők primitivizmusán keresztül.

Az Élő Segélytől a halálba taszításig

Volt egyszer egy Queen nevű rockbanda, amely a Wembley-stadionban 1985-ben megtartott világhírű Live Aid jótékonysági koncerten aratott sikert a One Vision című dalával, az etiópiai éhezők megsegítését és a világ népeinek egységét hirdetve:

„One flesh one bone,

One true religion,

One voice one hope,

One real decision,

Wowowowo gimme one vision”

Két évre rá a szlovén Laibach német átköltésben adta elő ugyanazt a dalt (Geburt einer Nation, Egy nemzet születése), az alábbi, vérlázítónak tűnő sorokkal, amelyekről azóta sem dőlt el, hogy a szlovén nacionalizmus – és a jugoszláv polgárháború – előszele voltak-e, vagy a neofasizmus iróniába csomagolt elutasítása:

Ein Fleisch, ein Blut,

ein wahrer Glaube.

Ein Ruf, ein Traum,

ein starker Wille

Gibt mir ein Leitbild.

De mindegy is: a lényeg az, hogy érdemes csínján bánni a vér szavával és tisztességes politikai kampányban nem használni azt. Mert a kedvenc nemzetirock-bandák nem próféták, ők sem tudhatják előre, milyen ismeretlen arcok jelennek meg később a kerítésnél – amit az Ismerős Arcok 2012-ben még minden erővel bontani akart:

„Nálam a fejsze, de ölni azt nem fogok

Kerítést bontok, szabadságot hozok!

Szabadságot hozok!

A fejem tiszta, a céljaim pontosak

Nem lehet semmi, mi ennél most fontosabb

Szégyenkezni a múltért már nem fogok

Kerítést bontok, szabadságot hozok!

Szabadságot hozok!”

A szabadságot nem a vérlázító lózungok (és az azok mentén kipattanó Endlösungok) hozzák, hanem a józan ész, a higgadt mérlegelés, az együttműködés tudománya és művészete – végső soron az embert ember farkasává tévő kerítések bontása. Ne szavazzunk a vérre, szavazzunk az épelméjűségre!

Az angol és a német dalrészlet hevenyészett fordítása:

One Vision (Queen)

„Egy hús, egy csont,

Egy igaz vallás,

Egy hang, egy remény,

Egy valódi döntés,

Adj hát egy víziót!”

 

Geburt einer Nation (Laibach)

„Egy hús, egy vér,

Egy igaz hit.

Egy hívás, egy álom,

Egy erős akarat

Nyújt követendő eszmét.”

Purger Tibor (Washington)

 

„Remélem, hogy a zenémen nem érződik a közhangulat”

0

Lajkó Félix nem hisz a kottában, sem a lemezekben. A vajdasági virtuóz játékát amúgy sem elég hallgatni, legalább egyszer látni is kell őt a színpadon, hogy megértsük, mi az, ami a rajongókat több mint két évtizede transzállapotban tartja. Az energikus művész a magánéletben nyugodt, egyszerű életet él, legszívesebben elvonul a tanyájára, a nyugalom megzavarására alkalmas közéleti hatásokat pedig a távirányító power gombjával tartja távol az otthonától.

Húsz éve jelent meg az első lemezed. Visszahallgatva a ’97-es felvételeket, miben változott leginkább a muzsikád?

Nem hiszem, hogy nagymértékben megváltozott volna bármi is, persze valamiben azért más lett a hangzás. Ha egyre gondolunk, akkor az egy stúdióalbum volt, meglehet, hogy ma már tisztább a felvétel, visszahallgatva valószínűleg nem lennék megelégedve. Viszont annak is megvan a varázsa, hogy akkor nagyon sok embert tudtunk összehívni, többek között egy tamburazenekar is közreműködött, és ezen a lemezen hallható az a bizonyos Etno Camp című szám is, amelynek nagy visszhangja volt. Végül is egy szép emlék, de ma már minden CD ilyen, leginkább csak emléknek jó.

Mikor érezted úgy istenigazából, hogy most aztán tétje van a muzsikálásnak?

Mindig van tétje a zenélésnek. Még annak is van tétje, amikor az ember otthon gyakorol, hogy sikerül-e felkészülni az előtte álló fellépésre. A bulis játéknak is van tétje, hogy én és a körülöttem lévők jól érzik-e magukat. A koncertnek meg pláne, egyrészt az, hogy elégedett-e a közönség, másrészt viszont egy rossz koncert talán még nem a világvége, de ha valaki sorozatban nem teljesít, az a jövőjére is hatással lehet. Még most is lámpalázas vagyok, de már nem akarok annyira megfelelni.

Az utóbbi években a világzenei együttesekkel, énekesekkel való közös produkcióktól hangos a sajtó, mégis úgy tudom rólad, hogy szólóban szeretsz a színpadon állni, ez igaz?

Igen, úgy tudom magam leginkább kifejezni, ha egyedül zenélek. Viszont az együtt zenélés ugyanolyan fontos számomra, mint a szólófellépések.

Milyen a viszonyod a közép-kelet-európai zenével, közel áll hozzád ez a dallamvilág?

Nem igényelt nagy rákészülést a lengyel Volosi vonósbandával való közös zenélés, sem a román Alexander Bălănescuval. Mi, zenészek nagyjából ugyanúgy gondolkodunk itt, a közép-kelet-európai vagy nyugat-balkáni régióban. Általában tudjuk, hogy mire gondol a másik, nincsenek nagy magyarázgatások, sem pedig eltérések a zenében. A lengyelek például ugyanolyan kísérőhangszereket használnak, mint az erdélyi népzenészek. Zeneileg és földrajzilag is közel állnak egymáshoz ezek a területek, és emberileg szintén. A nevetséges az egészben az, hogy angolul beszélgetek ezekkel a művészekkel, talán nem ártana megtanulni valami más itteni nyelvet is, de egyelőre az angolul történő kommunikáció a legegyszerűbb megoldás.

Számodra mit jelent az, hogy világzenésznek neveznek, és mit jelent maga a világzene?

Semmit (nevet). Valamit biztosan ki kellett találni arra, hogy különböző népek zenei és az ehhez kapcsolódó zenei stílusok egyvelegét meghatározzák, és ez lett ennek az elnevezése. Szerintem egy kicsit talán korai volt, de annyira nem is hangzik rosszul. Más zenei korszakokról csak jóval később született meg az ítélet, hogy azok micsodák, például a barokkról. Ez viszont egy olyan kor, amikor mindent fel kell címkézni ahhoz, hogy eladhatóvá váljon, mert máshogy nem értik meg az emberek.

A te zenédet meg különösen nehéz besorolni valahova, viszont közönséged az van. Úgy érted, hogy ők megértenek?

Azt, amit játszom, talán megértik, elméletileg tetszik nekik, szoktak tapsolni. Hogy igazán megértjük-e egymást, azt nem tudom, talán nem is az a lényeg, hogy mindenben egyetértsünk, hanem hogy valamiféle közös szeánsz legyen a koncert.

Szerbiában nőttél fel, itt élsz, megtaláltad a magad helyét az otthoni zenei piacon?

Mostanában nagyon ritkán játszom Szerbiában, az utóbbi időben egy belgrádi koncertem volt, Vajdaságban a Dombos Festen játszom minden évben. Nem hívnak, de nyilván azért is van így, mert Magyarországon van egy erős PR-csapat mögöttem, jól működik a német vonal is, a szerb meg valahogy leállt.

Az improvizáción túl van olyan késztetésed, hogy az utókor, az örökkévalóság számára valamit papíron, kottában is megfogalmazz?

Nincsen, arra valók a felvételek, hogy remélhetőleg az szól majd az utókornak, de kottát nem gondolok írni. Manapság akár egy gép is le tudja írni azt, hogy milyen hangok szólnak. Másfelől pedig nem hiszek a kottában, ami a papíron van, az a fele a zenének, csak az információrésze, hogy milyen hangokról van szó. Régen is azért írtak kottát, mert nem volt lehetőség rögzíteni a hangot. A kottákról szólt az akkor még nem létező jogdíj, ahhoz, hogy ne kelljen folyamatosan koncertezniük, kottákat adtak ki, és ebből éltek a zenészek, később lemezeket adtak ki, ma pedig már azt se.

Mennyire tartod a lépést a technológiával?

Valójában mindent használok, a repülőtől kezdve az okostelefonon keresztül a szuperszonikus stúdióig, de elektronikus zenét én magam nem csinálok. Zenélek ugyan együtt elektronikus zenei előadókkal, de a velük közös produkcióban is akusztikus hangszereken játszom.

Ilyen volt az idei Sziget Fesztiválon az Óperentziával közös produkció. Szeretsz fesztiválzenét játszani?

Szeretek, de az idén egy kicsit túlzásba vittem a fesztiválozást, majdnem mindennap játszottam, közel 60 fesztiválkoncertem volt a nyár folyamán. Jövőre már nem szeretnék ennyit vállalni. Magyarországon kicsit mintha túl sok is lenne a fesztivál, nekem persze nem kellene emiatt panaszkodnom, és azt sem hiszem, hogy minden fesztivál vásári komédia lenne, de megterhelő a folyamatos utazás és fellépés.

Az utóbbi években szinte minden évre jutott egy új lemez vagy inkább kétévente kettő. 2018-ban is „duplázol”?

Egy külföldi kiadó részéről kaptam egy lemezfelkérést. Valójában ma már a lemezek inkább csak szuvenírok, meg szokás még őket olykor-olykor díjazni. Viszont manapság már az internetnek készülnek a nóták. Magyarországi lemezt is tervezünk a lengyel Volosi együttessel közös felállásban.

Mennyire vagytok bajban amiatt, hogy a felhasználók ingyen férnek hozzá a tartalomhoz a régióban?

– Szerintem ez egyáltalán nem baj, akár inspiráló is lehet, mert mindig valami újjal kell előállni. Az előadók ma már nem lemezben, hanem egy-egy dalban gondolkodnak. Régebben is volt egy húzódal, most viszont nincs szükség a sallangra, amellyel az egyórás lemezt kitöltik, elég arra az egy nótára összpontosítani.

Káprázatos az otthonotok, az interjú alatt kétszer hallottunk kutyaugatást, amúgy teljes a csend, a nyugalom, a bútorokból árad a természetesség. Van abban tudatosság, hogy itt, Palicson megteremtsd magadnak az elefántcsonttornyot, vagy még ide is beszivárog a közhangulat?

A magyar nincs hatással rám, mert nem vagyok odavaló, Szerbiában pedig abszolút nem tudom, hogy mi zajlik. Elviszem a gyereket az iskolába, kimegyek a tanyára. Vannak ugyan információim, de legfeljebb elcsapom a tévét, ha felbosszant valami.

A zenédben sem reagálsz minderre?

Annak idején azt mondták, hogy mondjuk, a délszláv háborúk érződnek a zenémen, de szerintem inkább az érződött, hogy egy kamasz voltam. Remélem, hogy a zenémen nem érződik a közhangulat.

Hol hallhatunk legközelebb?

Az év végén, december 30-án a Gödöllői Királyi Kastélyban játszom a megszokott trióban Brasnyó Antal brácsással és Szabó Csobán Gergő nagybőgőssel, majd jön az évindító koncert a Zeneakadémián, 8-án a Müpában a lengyel Volosi népi-klasszikus vonós együttessel és Alexander Bălănescu világhírű román származású hegedűvirtuózzal kiegészülve lépünk színpadra egy igazi jam sessionnel, január 24-én pedig a müncheni Gasteigben muzsikálok.

Immár negyedszer indítod az új évet a Zeneakadémián, ezeknek a szólókoncerteknek van valamiféle összegzésértékük?

Szeretem a Zeneakadémiát, már nem magát az intézményt, hanem a termet, jól szól benne a hegedű, akusztikus, ezért szeretek ott játszani. A nyár elmúltával jó pár új nótát szerzek, ezeket mutatom be ilyenkor az év első napjaiban. Most egy kicsit talán líraibb lesz a koncert, de ez mindig a helyszínen dől el.

Basity Gréta

Ez volt ma – 2017. december 11.

0

Emelkedő bérleti díjak, feleslegesen elszórt milliárdok, feljelentett Fidesz, ügynökök a parlamentben, terrortámadás Manhattanben: összefoglaljuk a nap legfontosabb eseményeit.

A lakbérek nem bírják az iramot az árakkal

MTI Fotó: Balaton József

Sok üzleti szándékú lakásvásárló számolta el magát, a bérleti díjak képtelenek követni az elszabadult lakásárakat. Nő a megtérülési idő, szaporodnak a kockázatok. Az ingatlanpiac mostanában tetőzhet,

2020 utánra már nincsenek építési tervek.

Egy szakértő szerint az ingatlancégek fele el fog tűnni, az árak az 5-7 évvel ezelőtti szintre zuhanhatnak. Már most is inkább eladni érdemes, venni nem.

A magyar kormány forintmilliárdjai a szemfényvesztés szolgálatában

„A magyar kormány által is támogatott szerbiai magyar kisebbségvédelem

maga a megtestesült kudarc és katasztrófa.

Egyetlen egy újonnan létesült munkahelyről sincs hiteles adat. Közben a Vajdaságban élő magyar lakosság 35-40%-a már kivándorolt Magyarországra, Nyugat-Európába.” Ezt mondta a FüHü-nek adott interjúban Kókai Péter, a Magyar Szó egykori főszerkesztője, a Magyar Mozgalom társelnöke.

Feljelentik a Fideszt, tiltott pártfinanszírozás miatt

Az MSZP képviselői feljelentést tesznek az Állami Számvevőszéknél a XVIII. kerületben mintegy 30 millió forint közpénzből kiadott fideszes propagandafüzet miatt. A 43 ezer példányban kiküldött Kucsák László fideszes országgyűlési képviselő 196 oldalas propagandafüzetét 43 ezer példányban küldték szét.

Ügynöklista van – meglepetés nincs

Nyolc volt FKGP-s, 5 MDF-es, 3 SZDSZ-es, 2-2 MSZP-s, illetve KDNP-s politikus neve található abban a listában, amely

a rendszerváltás utáni első Országgyűlésben helyet elnyert képviselők közül az ügynökök nevét tartalmazza,

és amelyet ma ismertetett az Index. Az Antall-kormány több minisztere is érintett. Sokukról azonban már a listában is az áll, hogy „érdemi munkát nem végzett”, „a munkát megtagadta”, stb.

Az ország feljelentője most a Karácsony-felvétel miatt jelent

A legnagyobb magyar feljelentő, Tényi István bejelentést tett az V. Kerületi Ügyészségen ismeretlen elkövető ellen, személyes adattal való visszaélés gyanúja miatt. Egy blogon ugyanis megjelent egy felvétel, amelyen Karácsony Gergely

nem éppen irodalmi stílusban

fejezte ki megbánását a jelöltség elfogadásával kapcsolatban.

Republikon: Rekordmagasságban a Fidesz támogatottsága

Tovább erősödött a Fidesz a Republikon Intézet által készített, és most közzétett októberi közvélemény-kutatás eredménye szerint.  Megállt az MSZP támogatottságának az esése, a többi ellenzéki párt stagnál, vagy a népszerűsége a hibahatáron belül mozog. A DK 5, az LMP 6 százalékon áll.

Bánja a polgármester a Quimby kitüntetését

Nem tartja méltónak a Dunaújvárosért Díjra a Quimby együttest a város polgármestere, az elismerést mégsem vonja vissza, mert azt nem illik – erről Cserna Gábor beszélt november közepén, a közgyűlésen.

Terrortámadás New York belvárosában

Testre erősített csőbombával robbantottak a New York-i metrónál, a rendkívül forgalmas Port Authority buszállomásnál, reggel fél nyolckor. Négyen sérültek meg.

Egy 27 éves férfi volt a merénylő,

nem tudni, miért robbantott.

Putyin: Oroszország kivonja csapatait Szíriából


Fotó: MTI/EPA/Szputnyik/Kreml pool/Mihail Klimentyev

Előre be nem jelentett látogatást tett Szíriában az orosz elnök, aki találkozott Bassár el-Aszad szír elnökkel is egy orosz támaszponton. Putyin bejelentette:

mivel az Iszlám Államot legyőzték, nincs már szükség orosz katonákra Szíriában.

Igaz, a hadi kikötőjükben és a támaszpontjaikon azért ott maradnak az orosz katonák.

Csúcsrangadók lesznek a BL-ben

Már a nyolcaddöntőben összesorsolták a PSG-t a Real Madriddal, a Barcelonát pedig a Chelsea-vel. A többi párosítást itt olvashatja el.

Megsérült az MVP-esélyes irányító, megvolt az első havas meccs

Hatalmas hóban játszották a Bills-Colts meccset az NFL 14. játékhetének vasárnapi fordulójában, amelyen több csúcsrangadót is rendeztek. A legjobban várt meccsen a Rams fogadta az Eaglest – a vendégek nyertek, de megsérült irányítójuk, Carson Wentz, lehet, hogy elszakadt a térdszalagja. A Browns majdnem megszerezte első győzelmét a Packers ellen, de végül drámai körülmények között mégis elvesztették a meccset. Két csapat már biztos rájátszás-résztvevő.

A magyar kormány forintmilliárdjai a szemfényvesztés szolgálatában

„A magyar kormány által is támogatott szerbiai magyar kisebbségvédelem maga a megtestesült kudarc és katasztrófa. Egyetlen egy újonnan létesült munkahelyről sincs hiteles adat. Közben a Vajdaságban élő magyar lakosság 35-40%-a már kivándorolt Magyarországra, Nyugat-Európába.” Interjú Kókai Péterrel, a Magyar Szó egykori főszerkesztőjével, a Magyar Mozgalom társelnökével.

 

A határon túli vagy újkori szóhasználattal a külhoni magyarok legtöbbször akkor kerülnek a magyarországi közbeszédbe, amikor az oda juttatott forintmilliárdokról van szó, vagy amikor valamelyik ellenzéki pártnak eszébe jut a külhoniak szavazati joga és ezt kampánycélokra használja fel. Az Orbán-kormánynak sikerült mára már annyira megváltoztatni a határon túli tájképet, hogy az ottani pártok, elsősorban az RMDSZ és a VMSZ a Fidesz fiókszervezetének számítanak. Vajdaságban, akárcsak Szlovákiában azonban még működik a magyar pluralizmus, elsősorban a Magyar Mozgalomnak köszönhetőn, amelyet a VMSZ disszidensei alapítottak és amely az első megmérettetés után (a koalíciós partner, a Vajdasági Magyar Demokratikus Közösséggel együtt) több magyarok is lakta városban, illetve a tartományi parlamentben szerephez jutott.

Az Orbán kormány Vajdaságban csak a Vajdasági Magyar Szövetséget tekinti partnernek. A Magyar Mozgalom viszont a magyarországi ellenzéki pártokkal vette fel a kapcsolatot. Először a Jobbikkal, utána pedig az Együttel. Mennyire eredményes ez az együttműködés?

– Először is ki kell egészítenem a felsorolást. Még valamikor a tavaly áprilisi szerbiai választások után, 2016 májusában volt egy kapcsolatfelvétel a Demokratikus Koalícióval, idén decemberben pedig küldöttségünk részt vett az LMP kecskeméti kongresszusán. Jobbik, Együtt, DK, LMP: ez a felsorolás már jól szemlélteti a Magyar Mozgalomnak azt a – saját programjában rögzített – álláspontját, mely szerint „kész partneri és/vagy szövetségi viszonyt kialakítani minden egyénnel és szervezettel, aki és amely tiszteletben tartja a Hitvallásunkat, a programcéljainkat és nem vall és hirdet szélsőséges nézeteket”. Ennél fogva természetesen ugyanez vonatkozik a Fidesz-re és a KDNP-re is – csakhogy ők azok, akik következetesen nem hajlandóak még csak szóba sem állni velünk! Ha ennél a pontnál megállnának, az még talán az elfogadhatóság határain belül lenne: végül is nekik is joguk van eldönteni, kivel akarnak beszélgetni, és kivel nem. De az, hogy eleve, anélkül, hogy akár egyszer is meghallgattak, vagy megkérdeztek volna bennünket, kikiáltják a Magyar Mozgalmat valamiféle „idegen érdekek kiszolgálóinak”, és még ki tudja, minek, azt gondolom, hogy bőven súrolja a politikai jóízlés határát, mélyen sértő és visszautasítandó.

Ezekről a kialakulófélben levő együttműködésekről csak pozitívan nyilatkozhatok. A Jobbik több ízben is felszólalt az érdekünkben, mindazokon a magyarországi fórumokon, ahol ezt tehette, számon kérte például, hogy az MM-t miért nem hívják meg a MÁÉRT üléseire. Az Együtt parlamenti képviselője rásegített arra a kampányunkra, amelyet a magyar-szerb határátkelőhelyeken tapasztalt áldatlan állapotok rendezése érdekében indítottunk, elvitte hangunkat a magyar parlamentbe. Az LMP-vel a legfrissebb a kapcsolatunk, de már az első találkozásunk során sikerült körvonalazni az együttműködés néhány konkrét irányát. Egyedül a DK-val lesz nehéz megtalálni a közös nevezőt Gyurcsány Ferencnek – nyilván a közelgő magyarországi választási kampány által motivált – a kettős állampolgárságra vonatkozó kijelentései után. Összességében azonban az a közös ezekben a kapcsolatépítésekben, hogy valamennyien partnernek, egyenrangú félnek és – nem utolsósorban – embernek tekintenek bennünket.

A magyar kormány milliárdokat adományozott a vajdasági magyarok intézményeinek, vállalkozóinak megsegítésére. Hogyan osztják el ezeket a pénzeket Vajdaságban? Kik ennek az elosztásnak a haszonélvezői?

– Ketté kell választani ezt a kérdést. A Magyarországról ide áramló pénzek egy jelentős része gazdaságfejlesztési, munkahelyteremtési célokat szolgál. Ezekre az eszközökre nyilván csak azt lehet mondani, hogy ha valóban a fenti célokat szolgálja, ha ténylegesen oda kerülnek, ahol arra szükség van, és ott tényleg a célnak megfelelően hasznosítják, akkor ez üdvözlendő, és köszönet érte.

Van azonban ezeknek a pénzeknek egy jóval kevésbé átlátható, pontosabban fogalmazva, átláthatatlan csatornája is. Itt van például a VMSZ elhíresült, 1,2 millió eurós székházának az esete.

A budapesti ingatlanárakhoz szokott olvasónál valószínűleg maga az összeg nem veri ki a biztosítékot, de ha úgy fogalmazunk, hogy a VMSZ a szabadkai ingatlanpiaci árfekvés háromszorosáéért, azaz 300%-os áron vásárolt magának székházat, akkor az – normális esetben és egy jogállamban – akár az adóhatóság érdeklődését is felkeltheti.

Honnan van a VMSZ-nek pénze arra, hogy millió eurós székházat vásároljon magának? A párt elnöke erről mélyen hallgat, újságírói kérdésekre válaszolva csupán azt hangoztatta, hogy minden legálisan történt, és minden adót kifizettek a vásárlás után. Hát persze, azt nem is feltételezte senki, hogy ellopták volna az ingatlant, vagy hogy jogtalanul beköltöztek oda, de a kérdés nem is ez volt, hanem az, hogy miért kellett egy ingatlant háromszoros áron megvásárolni, és hogy honnan volt erre pénzük? És ez csupán egy – minden bizonnyal a legkirívóbb és leglátványosabb – eset azok közül, amelyek jogosan táplálják azt a gyanút, hogy bizony a közpénzek nem biztos, hogy mindig a közérdeknek megfelelően hasznosulnak.

A határon túlra juttatott forintok ideológiája az, hogy „magyar munkahelyeket” teremtsen és ezzel megvalósuljon a legfontosabb cél: a szülőföldön maradás. Viszont az elvándorlás sohasem látott méreteket öltött. Mit nem csinál jól ezen a téren a VMSZ, amely minden szinten koalíciós partnere a kormányzó Szerb Haladó Pártnak?

Egy (nem tőlem származó) bölcs gondolat szerint: egyetlenegy sikeres kisebbségvédelem létezik, az, ha a kisebbség megmarad.

Ha ezt a gondolatot vesszük alapul, és ha ezt tekintjük mércének, akkor megállapítható, hogy a magyar kormány által is támogatott szerbiai magyar kisebbségvédelem maga a megtestesült kudarc és katasztrófa. Mert ez a kisebbség bizony nem marad meg, hanem drasztikusan, riasztó méreteket öltve fogy. Pontos adataink nincsenek, egyes becslések szerint az itt élő magyar lakosság 35-40%-a már kivándorolt Magyarországra, Nyugat-Európába.

Hogy mit nem csinál jól a VMSZ?

Csak egy példát mondok. A gazdaságfejlesztésre szánt magyarországi pénzeket Vajdaságban a Prosperitati Alapítvány kezeli és osztja. A Prosperitati pályázati kiírásai, vagy épp a szerződések aláírása alkalmából rendezett ceremoniális ünnepségeken rendszeresen megjelenik a magyar kormány valamelyik képviselője is, és a vezérszónokok ilyenkor mindig elmondják: ezeknek az eszközöknek köszönhetően ennyi és ennyi új munkahely „nyílik majd”. Vagy: „jön létre”. Vagy: „fog létesülni”. Amire rá szeretnék mutatni, az a jövő idő. De eddig még soha, egyetlenegyszer sem láttunk egy olyan, nyilvános, transzparens és ellenőrizhető kimutatást, amelyik arról szólt volna, hogy ténylegesen hány új munkahely jött létre- múlt időben és kijelentő módban. Én magam is látok a közvetlen környezetemben számos olyan példát, ahol ezekből a pénzekből új szőlőprést, másológépet, ekét, házat, vendégszobát, gépkocsit, traktort, permetezőt vásároltak, de nem nagyon tapasztalom, hogy ezekhez az eszközökhöz új arcok, új munkásmezek is párosultak volna. Amikor pedig mindemellett olyat is hallani – amit persze nagyon nehéz, szinte lehetetlen bizonyítani, de attól még az emberek beszélnek róla –, hogy

a nagyvállalkozó már előre elbocsájtott x számú embert, hogy a helyükre ezekből a pénzekből felvegyen ugyanannyit, munkahelyteremtés címén, nos, akkor az emberben felerősödik a gyanú, hogy az egésznek van egy szemfényvesztés, kirakatpolitizálás jellege.

Vagyis, ha a VMSZ komolyan, hitelesen és őszintén azt akarja, hogy ezekből a pénzekből új munkahelyek jöjjenek létre, akkor azt szigorúan kérje is számon. A saját embereitől is, sőt, elsősorban azoktól, majd hozza mindezt nyilvánosságra.

Úgy tűnik a VMSZ a koalíciós partnerének olyan engedményeket tesz, ami az elsődleges feladata, a magyar érdekvédelem kárára megy. Vannak erre konkrét példák?

– Sajnos olyan sok a konkrét példa, hogy itt már kénytelen vagyok távirati stílust alkalmazni, csak röviden felsorolni a példákat. Idén augusztusban látott napvilágot a hír, hogy Vajdaság Hivatalos Lapját – tehát, amelyben a tartományi parlament, a kormány és az igazgatási szervek aktusai és döntései jelennek meg – ezentúl nem, illetve csak részlegesen fordítják le a kisebbségek nyelvére, így magyar nyelvre is. Az eset pikantériája, hogy az erre vonatkozó javaslatot maga a VMSZ tisztségviselője adta. A döntés azzal indokolták, hogy a fordítószolgálat nem győzi a fordítást. Több évtizedes szerzett jog csorbult, illetve szűnt meg ezzel.

Magyarkanizsán – tehát a „legmagyarabb” szerbiai községben – maga a VMSZ tisztségviselője az, aki arra szólítja fel a községi képviselő testületet, hogy ne fogadja el azt az ellenzéki indítványt, hogy a polgárok magyar nyelven is kapják meg a nekik kézbesített önkormányzati dokumentumokat! A VMSZ szerint ugyanis ez csak „felesleges pénzkidobás”.

Zentán, a második „legmagyarabb” községben, ahol a VMSZ szintén hatalmi pozícióban van, szintén nem szavazzák meg azt a – szintén ellenzéki padsorokból érkező – javaslatot, hogy a helyi közigazgatásban dolgozók esetében foglalják rendeletbe mindkét nyelv (szerb, magyar) kötelező ismeretét! Szerintük ez felesleges.

De akár azt is mondhatnánk, hogy az eddig felsorolt esetek eltörpülnek a legfrissebb példa mellett, amely már a Szerbiában élő magyarság legmagasabb szintű önkormányzati szervét, a Magyar Nemzeti Tanácsot érinti. Az illetékes minisztérium előkészítette ugyanis a Szerbiában működő nemzeti tanácsokról szóló törvény módosítására vonatkozó tervezetét, amely az eddigi hatáskörök és jogosítványok olyan mértékű megnyirbálását irányozza elő, hogy azt még felsorolni is sok lenne. Valóban, ezeknek a változtatásoknak csupán a tételes felsorolása is bőven meghaladná ennek az interjúnak a kereteit, ezért azt javaslom, akit érdekelnek a részletek, keresse meg a Magyar Mozgalom ezzel kapcsolatban kiadott közleményét. A lényeg a nemzeti tanácsok – és ezzel a Magyar Nemzeti Tanács – teljes degradálása és kiskorúsítása, a nyelvhasználat és a jogosítványok terén egyaránt.

Ami az igazán elszomorító, az az, hogy mint a felsorolt példákból is látható, a VMSZ nem egy esetben nem csupán a néma szemlélője és elszenvedője ezeknek a jogcsorbításoknak, hanem gyakran az aktív kezdeményezője is. Teljes mértékben érvényesül a koalíciós partnernek való megfelelési kényszer. És eközben ne feledjük: ezek a kiragadott példák csupán egyetlen területre, az anyanyelv használatára vonatkoztak!

Ami a vajdasági magyar sajtószabadságot illeti, az szinte tükörképe a magyarországinak: az egyetlen napilap, a Magyar Szó teljes pártellenőrzés alatt áll, nemkülönben a Pannon RTV, most már a Hét Nap hetilap is, de a kulturális intézmények élén is, tisztelet a kivételnek, a VMSZ-hez hű káderek ülnek. Hogyan tud nyilvánossághoz jutni ilyen körülmények között egy ellenzéki párt?

– Kezdjük azzal, hogy a bevezető megállapítással teljes mértékben egyetértek. Ha valaki tudni szeretné, milyen viszonyok uralkodnak a vajdasági magyar sajtópiacon, elég, ha szétnéz Magyarországon, és az ott tapasztaltakat elosztja tízzel, vagy hússzal. Teljes tükörképe az egyik a másiknak: ugyanazok a módszerek, manipulációk és technikák, ugyanaz a nívótlanság, ugyanaz a gyűlöletbeszéd és kirakatvalóság, csak épp a dimenziók mások.  De mivel a közeg ilyen szempontból ugyanaz, a lehetséges kitörési pontok is hasonlóak, mint például egy magyarországi ellenzéki erő esetében. Elsősorban is élünk az egyetlen olyan kommunikációs felülettel, amelyre a VMSZ nem tud rátenyerelni: az internettel. Sőt, ezen a téren nem is állunk rosszul. Másodsorban, ha szabad egy mondat erejéig elemezni és nivellálni a fontosabb vajdasági magyar médiumokat, akkor elmondható, hogy a Vajdasági RTV magyar szerkesztősége még mindig igyekszik eleget tenni a közszolgálatiság követelményeinek, a Pannon RTV pedig a sajtószabadság bástyájának minősül ahhoz képest, amilyen állapotok uralkodnak a Hét Napban, és elsősorban a Magyar Szóban. A leglátványosabb tisztogatás egyébként ebben az utóbbiban zajlott, de a nagy múltú és egyetlen vajdasági magyar napilapot is utolérte a sorsa: az elmúlt bő egy év során körülbelül kétszer annyi újságíró, szerkesztő és munkatárs mondott fel önként, mint ahányat előtte erőszakkal kirúgtak, mert már nem bírták az ottani légkört, és mára a Magyar Szó szakmailag halott. Ahol tehát még hagynak bennünket megszólalni, ott megszólalunk. Harmadrészt pedig bátorkodom megemlíteni a Családi kör hetilapot és a Szabad Magyar Szó (www.szabadmagyarszo) internetes fórumot, mint annak a példáit és bizonyítékait, hogy mindennek ellenére Vajdaságban is létezik szabad és független sajtó.

A következő választásokon – Szerbiában ezeket bármikor kiírhatják – milyen eredményre számít a Magyar Mozgalom?

– Az ilyenkor kötelező kincstári optimizmus persze azt mondatná velem, hogy győzelemre. Ezt egyébként így is gondolom: az a fajta politika, amelyik a megfélemlítésre, a represszióra, a zsarolásra, a kirúgásokra, a fenyegetésre és a gyűlöletkeltésre alapozza választási sikerét, előbb-utóbb bukásra van ítélve, mert folyamatosan termeli maga körül a megsértett, megalázott, tönkretett és kisemmizett embereket. Egyre többen akarják a változásokat nálunk is. A közvetlen és rövid távú politikai rivalizáláson túl azonban várható egy másik „eredmény” is, ami viszont aligha örvendetes. Mint az eddigiekből is kiderült, ezt a helyzetet, és ezeket a politikai és közállapotokat ugyanis

nagyon sokan nem úgy reagálják le, hogy „na, akkor legközelebb majd másra szavazunk”, hanem úgy, hogy „na, akkor csomagolunk”.

Ezért a legközelebbi választásoknak – írják ki bármikor is őket –, a VMSZ, a Magyar Mozgalom, vagy bármely más politikai tényező konkrét százalékszámain és képviselői helyein túl az lesz az „eredménye”, hogy tovább – és félő, hogy drasztikusan – csökken a vajdasági magyarság politikai súlya és érdekérvényesítő képessége Szerbiában.

A románok mellett a szerbek is készülnek a centenáriumra

0

Nincs fontosabb és jelentősebb nap annál, mint Vajdaság Szerbiához való csatolásának a dátuma, jelentette ki Újvidéken Aleksandar Vučić szerb államfő.

Vučić a tartományi vezetőkkel folytatott megbeszélésen elmondta, hogy jövőre ennek az eseménynek a századik évfordulóját méltóképpen fogják megünnepelni, a központi ünnepség pedig Belgrádban lesz.

„Ily módon mutatjuk meg azt, hogy Szerbia számára nincs fontosabb dátum annál, mint amikor a Nagy Nemzetgyűlés úgy döntött, hogy Vajdaságot csatolják Szerbiához”,

nyilatkozta Vučić.

Ezzel megmutatjuk, hogy közösségünket nem lehet semmivel sem megtörni, és hogy mennyire szeretjük és tiszteljük mindazokat, akik a többnemzetiségű Vajdaságban élnek, „akik békében élnek itt és a hazájuknak tekintik ezt az országot”.

Azok pedig, akik megpróbálták tönkretenni az országunkat, akik lángba borították városainkat és épületeinket, ezzel csak egyetlen dolgot értek el, mégpedig azt, hogy még ellenállóbbá és szilárdabbá váltunk, és mindennél jobban szeretjük a szabad és független Szerbiát.

„Szerbia polgárai ma is emelt fővel járhatnak, szabadon élhetnek a független, szuverén Szerbiában, amely senkinek sem engedi meg, hogy megalázza, amely megteremti és védelmezi saját jövőjét”, üzente az államfő a polgároknak a Tanjug jelentése szerint.

A katalán gyutacs

A spanyol kormány elképesztő dilettantizmusa miatt erőszakba torkollott a katalán, egyébként alkotmányellenes népszavazás. Ezzel nagyon megnőtt Katalónia függetlenedésének esélye. Ennek hatása lehet további szeparatista törekvésekre Európában.

Anélkül, hogy belebonyolódnánk a magyar kormány Brüsszellel vívott, kizárólag belpolitikai célokra használt „függetlenedési” harcára, le kell szögezni, hogy

az Európai Unió megalakulása óta valóságos struccpolitikát folytat kisebbségügyben.

Ennek legújabb bizonyítékai azok a brüsszeli reagálások, amelyek a vasárnapi katalán népszavazás első rendőrerőszakról szóló híreire érkeztek. Mármint, hogy ez kizárólag Madrid és Barcelona belügye. Utána, a több száz sebesült hatására már változott a hangnem: az erőszak beszüntetése követelésének irányába.

Fotó: MTI/EPAAndreu Dalmau

De ez csak a legutolsó példa. Az unió, miközben például a belépni kívánó tagjelöltjeitől megköveteli, hogy a szomszédjaikkal jóban legyenek, jobban mondva ne legyen konfliktusuk, addig a jelöltek, de főleg a tagállamok saját kisebbségeikkel szinte azt tesznek, amit akarnak. Brüsszelnek nem fűlik a foga, hogy ilyen ügyekbe beleszóljon. Jelképesen a belga főváros a saját ügyeibe sem avatkozik be: a függetlenedni kívánó flamandok a vallonokkal egyezkednek a szövetségi államról. A katalán ügy ezt, a nem is annyira lappangó viszályt is felélesztheti.

Vannak még szeparatista törekvések Európában.

Például a spanyolországi Baszkföld, amely a spanyol tartományok között az egyik legkevésbé fejlett és amelynek pénzügyi támogatásában jócskán kiveszi részét az egyik legfejlettebb régió, Katalónia.

A katalánok elégedetlenségének egyik forrása éppen az, hogy sokat kell beadniuk a közös állami kasszába, ahonnan a fejletleneket finanszírozza Madrid.

A baszk szeparatizmus összehasonlíthatatlanul agresszívabb mint a katalán:

az ETA terrorszervezet 50 év alatt több mint 800 halálos áldozatot követelő terrorcselekményt hajtott végre. 2011-ben hagyott fel az erőszakkal. Itt is tartottak 2014-ben egy függetlenségi népszavazást, amit azonban senki nem ismert el.

Említhetnénk még Korzikát, Skóciát, Észak Olaszországot, Dél-Tirolt, sőt még Bajorországot is,

ahol az Angela Merkel vezette CDU ottani testvérpártjában, a CSU-ban is fel-felhangzanak függetlenségi felhangok.

És a magyarok?

Erdélyben évtizedek óta napirenden van a magyar autonómia (kulturális, területi) kérdése, habár komolyabb lépések ilyen irányban nem történtek, inkább tetszetősnek tűnő választási szlogenné satnyult a kérdés. Annál is inkább, mert az utóbbi időben a legnagyobb romániai magyar érdekszervezet, az RMDSZ is inkább a Fidesz jövő évi választási kampányába szállt be.

Szlovákiában viszont inkább a szlovák-magyar együttműködésre helyezi a hangsúlyt az egyetlen parlamenti tényező, a Híd-Most párt. A Fidesz ottani kliense, az MKP pedig már régóta nem meghatározó politikai tényező.

Vajdaságban néhány párt lelkesen üdvözölte a katalánok bátorságát. A bökkenő csak az, hogy nem magyar előjelű pártokról van szó, hanem újvidéki székhelyű úgynevezett autonomista szervezetekről, amelyek a tartomány autonómiáért küzdenek. Ez pedig soha nem volt egy magyar többségű terület, hanem többnemzetiségű.

Koszovóban, amellyel a legtöbben hasonlítják össze Katalóniát, pedig azt mondják: „Nálunk is így kezdődött”.

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!