Amíg nem tartanak túlságosan az inflációtól, addíg nem állítják le a mennyiségi lazítást, de meddig lehet ezt csinálni? Erről írt cikket a Chicagói egyetem pénzügyi tanszékének professzora a Project Syndicate portálon.
Raghuram G. Rajan legutóbbi könyvének a címe is sokatmondó: Hogy hagyja maga mögött a Közösséget a Piac és az Állam?
Az infláció nő az USA-ban, a munkaerőpiac munkaerőhiánnyal küzd, és a 10 éves kincstárjegy mégiscsak 1,24% kamatot ígér miközben ez 2,4%-os inflációt feltételez. Közben pedig a tőzsde egyre másra döntögeti a rekordokat. Hogy is van ez?
Lehet persze, hogy a kötvény piacon elhiszik a Federal Reserve Boardnak, hogy az infláció csak átmeneti jelenség, a jegybank kézben tudja tartani a dolgokat. Ha a Fed hosszú ideig alacsonyan tudja tartani a kamatlábat, akkor beindul a növekedés, mert a lakosság rengeteg pénzt tett félre az elzárások idején, az állam pedig önti a támogatási pénzeket a családoknak és a vállalkozásoknak. Ezenkívül óriási állami fejlesztési programok vannak készülőben.
Mindez azonban nem magyarázza meg azt, hogy miért ilyen alacsony a tízéves kincstárjegy kamata hiszen ez a gyakorlatban negatív kamatot vetít előre tíz évre!
Lehet, hogy így lesz: újabb elzárások következnek be a fejlett és a fejlődő országokban a Covid 19 vírus mutációi miatt. Lehet, hogy ez még jobban megviseli a feltörekvő államokat mint a fejletteket. Új vírusvariációk is felbukkanhatnak. Megszakadhatnak a tárgyalások a washingtoni kongresszusban a nagy állami fejlesztési tervekről.
Csakhogy ebben az esetben mivel magyarázzuk azt, hogy a tőzsde szárnyal és az infláció növekszik?
Hogy emelkedhetnek egyszerre a részvény és kötvény árak? Úgy, hogy a vagyonkezelők mindenképp profitot akarnak. Akit ez zavar, az megörülhetett annak, hogy Jerome Powell, a Fed főnöke jelezte: közel az idő amikor a jegybank már nem vásárol havonta 120 milliárd dollárért kötvényeket a gazdaság fellendítésére.
Mikor érhet véget a mennyiségi lazítás?
Sok közgazdász immár úgy véli, hogy elavult az a régi tétel, mely szerint amint felbukkan az infláció kísértete máris véget kell vetni a mennyiségi lazításnak. Az alacsony infláció két évtizede arról győzte meg a jegybankok vezetőit, hogy várhatnak még.
De meddig? Ugyanis nemcsak az infláció jelenthet veszélyt hanem az is, hogy az államadósság az egekbe nő. Ha megkezdődik a kamatláb emelés, ennek óriási kockázata lehet. Az elmúlt két évtizedben azt lehetett tapasztalni a fejlett országokban, hogy bár növekedett az államadósság, de nem nőtt a kamatkiadás, sőt a GDP-hez viszonyítva még csökkent is. De mi lesz akkor, ha megkezdődik a kamatláb emelése miközben az államadóság már elérte a GDP 125%-át? Erre azt válaszolják a mennyiségi lazítás hívei, hogy az államadósság lejárati dátumai különböznek egymástól. Nagy Britannia esetében például az átlag 15 év vagyis nem egyszerre mutatkozik meg a kamatláb emelésének a hatása hanem fokozatosan.
A probléma az, hogy más országokban kevésbé előnyös az államadóság átlagos lejárata: az USA-ban például csak 5,8 év. A másik gond a hatalmas összeg, amelyet elő kell teremteni, ha lejár az államadósság egy része. Akkor új kölcsönt kell felvenni – természetesen magasabb kamattal. Mi történik ilyenkor? Azokban az országokban, ahol a jegybank az állam egyik része, az következik be, hogy az ötéves kölcsön azonnalivá /overnight/ változik. Ily módon nagyon megnő az állam kiszolgáltatottsága a piacoknak, és főként a kamatláb emeléseknek – figyelmeztet a szerző, aki régebben maga is jegybankár volt Indiában. Raghuram G. Rajan végül hozzáteszi: a Federal Reserve Board már így is az USA államadósságának a negyedén ül. Vagyis a mennyiségi lazítás meghosszabbítása távolról sem kockázatmentes vállalkozás – érvel a pénzügyi professzora a Project Syndicate portálon.
