Kezdőlap Címkék Transindex

Címke: Transindex

Nem csak egy egyetem távozik a CEU-val

A Közép-európai Egyetem (CEU) az egyetemem, és most mindörökre elvész – írja hosszú cikkében a transindex.ro-n Labanino Rafael. Szerinte az elmúlt nyolc évben a hazája fokozatosan tűnt el. Az ő Magyarországát tudatosan felszámolják.

Én a CEU-t tekintem az egyetememnek. Ott voltam egyetemista – áll a magyar nyelvű romániai portálon megjelent írásban. Számára a CEU-n új világ, új szerzők, új távlatok tárultak fel. „A CEU-n egy nemzetközi, multikulturális, interdiszciplináris, soknyelvű közegben éltem, olyan nézőpontokat, tapasztalatokat szereztem, olyan beszélgetéseket folytattam, amikre a CEU nélkül soha nem lett volna lehetőségem” – írja Labanino Rafael.

Következtetése lesújtó:

ilyen minőségű, ilyen távlatú intézménynek, ilyen sokszínű, toleráns közösségnek nincs helye Orbán Magyarországán.

Visszaemlékszik a rendszerváltás idejére, amikor szüleink úgy hitték, hogy nem kell soha senkinek elmenekülnie, nem törnek meg, kárhoztatnak tétlenségre, boldogtalanságra, árulásra senkit. Vége az áporodott szagú diktatúráknak, nem kell többé hősnek lennie ahhoz senkinek, hogy egyenes derékkal élhessen. Kelet-Közép-Európa népei végre élhetnek azzal a lehetőséggel, amit elszalasztottak a birodalmak felbomlásával járó I. világháború után.

Az elmúlt 28 év mérlege természetesen nem fekete-fehér, de sok örömre nincs okunk. Már 1990-ben is úgy volt, hogy egy Václav Havelre, Göncz Árpádra, Antall Józsefre vagy Lech Wałęsára jutott egy Vladimír Mečiar, egy Jan Olszewski, egy Csurka István vagy egy Ion Iliescu. A volt Jugoszlávia gyilkos háborúba és népirtásokba süllyedt. Mégis, a 2000-es évek elején-közepén úgy tűnt, hogy a rendszerváltások talán tényleg beválthatják ígéretüket.

Most úgy látszik, nem így történt. Az EU-tagságnak köszönhetően az egyéni menekülési út sosem volt ilyen könnyű, magyarok százezrei, románok vagy lengyelek milliói mentek el már és mennek el folyamatosan.

A szerző úgy érzi, hogy az elmúlt nyolc évben hazája fokozatosan tűnt el, az ő Magyarországát tudatosan felszámolják.

„A Fidesz fokozatosan számol fel mindent, ami nekem fontos, ami nekem a hazámat jelentette”

– írja: újságokat, színházakat, iskolákat, egyetemeket, klubokat, egyesületeket, alapítványokat, szobrokat, és az ezek teremtette közösségeket.

„Orbánék a fél országot kirekesztik a nemzetből.”

Az egykori CEU-hallgató úgy gondolja, hogy az egyetem Bécsben még akár jobbá is válhat, de mégsem lesz olyan, amilyen Budapesten volt. Mindezek mellett a magyarságnak a CEU elüldözése azt is jelenti, hogy nem fognak többé a jövőbeli román, szlovák, szerb és ukrán csúcsértelmiségek ezrei Budapesten tanulni. Márpedig a magyarság negyede-harmada ezekben az országokban él…

„Szar-gentini”, avagy szomorú arcomon redők

0

Miközben tömegek ujjonganak a Lajtától a Tatrosig, vagy éppen az EU megannyi szegletében (a kivándoroltak), hogy Sógor Csaba micsoda kemény fickó és milyen prímán megmondta, aközben nem árt egy picit elgondolkodni. Ugyan a politikának nem a köznapi elvek mentén alakul a moralitása, az Európai Unió egyik legfontosabb intézményében attól, akit én a politikai képviseletemmel felruháztam, attól elvárom, hogy az ilyen beszédektől tartózkodjék.

… Az intézet egyik részlegén, ahol dolgozom, sokáig én voltam az egyetlen magyar anyanyelvű. Hamar rá kellett jönnöm, hogy a román anyanyelvű kollégák számára én voltam az ERDÉLYI MAGYAR archetípusa. Ha valami bajuk volt a magyarokkal, akkor nekem mondták, többes szám, második személyt használva ránk. Ha valamilyen érdekesebb ételt vittem, például egyszer bárányfej levest, akkor azt hitték, hogy az összes erdélyi magyar ezt eszik húsvétkor. És így tovább, és így tovább. Ezért mindig igyekeztem nem nagy marhaságokat csinálni, hogy aztán ne az erdélyi magyarok egészére húzzák rá hülyeségeimet. A politikusok a fentiekről, életünk apró, de meghatározó történeteiről minden bizonnyal hajlamosak elfeledkezni. Másképpen egészen biztosan nem hangzott volna el egy erdélyi magyar képviselő szájából a következő mondat az Európai Parlament egyik strasbourgi ülésén: „Nemcsak SZAR-gentinit, hanem mind a 448 képviselőt minősíti egy ilyen színvonalú jelentés elkészülte”. A politikai hadakozások hevében, az érzelmi politizálás közben, sok minden megtörténhet és talán elfogadott is. Csakhogy egy ilyen, szerencsékre a tolmácsok által nehezen lefordítható mondat, akkor is több mint kínos: szégyenletes. Gyakorlatilag azt állítja a poénos kedvében levő képviselőnk, hogy 448 munkatársa ócska viccek tárgya lehet a plénumban, és még annál is rosszabbat is gondol róluk. Nem mellékes, de ha egy ilyent eresztett volna meg a Magyar Országgyűlésben egy nem a 2/3-hoz tartozó képviselő valamelyik exponáltabb kormánypártiról, akkor egészen biztosan kapott volna egy kis pénzbírságot Kövér László házelnök úrtól. Miközben tömegek ujjongnak a Lajtától a Tatrosig, vagy éppen az EU megannyi szegletében (a kivándoroltak), hogy Sógor Csaba micsoda kemény fickó és milyen prímán megmondta, aközben nem árt egy picit elgondolkodni. Ugyan a politikának nem a köznapi elvek mentén alakul a moralitása, az Európai Unió egyik legfontosabb intézményében attól, akit én a politikai képviseletemmel felruháztam, attól elvárom, hogy az ilyen beszédektől tartózkodjék. Mert ez a performance nemcsak teljes tiszteletlenség, hanem totális diplomáciai öngyilkosság is volt egyben. Kisebbségiként, erdélyi magyarként az identitásunk egyik fontos eleme a nevünk, a bevezetőben már említettem, hogy sok esetben miért. Ha mi nem tiszteljük a másét, akkor mégis mi alapján várjuk el, hogy majd legközelebb tisztelettel viseltessenek irántunk? De ha nem is ezért, hanem pusztán pragmatikus okokból, hiszen legközelebb, ha éppen Romániát kell valamiért figyelmeztetni (sokszor jogosan egyébként) vagy szövetségeseket keresni, akkor kihez fog fordulni Sógor Csaba? Azokhoz, akik egy kétharmadhoz tartoznak és akiket szarnak nevezett? Mindenki el tudja képzelni, hogy milyen hatékonysággal fog majd támogatókat találni, hiszen a képviselő is ember, neki is vannak tűréshatárai. Csupán két képviselőnk van az EU parlamentjében (most hadd tekintsük el, a magyar színekben játszó Tőkés Lászlótól). E két veterán politikus testesíti meg mindazt, amit az EU fontos döntéshozói rólunk, erdélyi magyarokról megtudnak. Ők az erdélyi díszmagyarok Brüsszelben és Strasbourgban. És bár nem vagyok református, azért remélem, hogy a képviselők nem tudják: az egyikük református pap, mert még az erdélyi reformátusokat is ilyen szar poénkodóknak találják gondolni. A politikus, akit a szavazatom révén képviseletemmel felruháztam, vitatkozzon, érveljen, legyen szenvedélyes ha olyan a habitusa, kössön szövetséget, mondjon erős beszédeket és érjen el eredményeket. De soha nem szabad elfelejtenie, hogy figyelem a tevékenységét, és amint egy bizonyos szint fölött lesüllyed egy bizonyos szint alá, legközelebb másra ruházom át képviseletem jogát. Remélem nem csak én vagyok így ezzel az erdélyi magyarok közül.

Silye Lóránd

(A szerző geológus, a Babeş-Bolyai Tudományegyetem Geológiai Intézete magyar tagozatának oktatója)

(Transindex)

Az első erdélyi metoo-ügy eddig egy főszerkesztő lemondásával járt

A Fidesz-klienssé vált Romániai Magyar Demokratikus Szövetség közvetlen befolyása alól kikerült Transindex portál főszerkesztője indította el a lavinát egy vélt vagy valós zaklatási ügy feltárásával. A nyilvánosságra hozatal módja vagy a kiváltott reakciók miatt Kulcsár Árpád levonta a következményeket és lemondott.

A Transindex főszerkesztője egy héttel ezelőtt „Erdélyben nem merült fel senkinek a neve szexuális zaklatások kapcsán? Akkor íme egy történet” címmel közölt egy cikket. Ennek a lényege, hogy Kulcsár egyik régi barátja, Szabi felkereste, hogy írna egy cikket. Végül nem írt, helyette Kulcsár mesélt el, saját tapasztalata alapján egy történetet, amelynek lényege, hogy Váta Rólánd színész molesztálta az említett Szabit. A bántalmazott végül nem a Transindexen, hanem egy facebook bejegyzésben írt a történtekről, a többi között a következőket: „Viszont pár napja, azzal a természetes kíváncsisággal kerestem rá romániai lapokra, hogy megtudjam, kik azok, akiket szexualis zaklatással vádolnak, hogyan vannak az egyes sztorik elmesélve, karakterek leírva. Srácok, odab…tt. Tényleg, senki?

Erdély tényleg az a mesés hely, aminek a Duna TV-n tűnik, ahol az emberek családtervezési céllal közösülnek csak?

Persze, közben elítéli mindenki Weinsteint, mert ő egy g..i, és, milyen jó, hogy nálunk ilyenek nincsenek… Nincsenek, mert Váta Lóri például, ő nem olyan, ő csak nyomulós.”

Kulcsár ezzel zárja a történetet: „Ennek körülbelül nyolc éve, Szabi azt mondja, azért jött elő a történettel, mert nem ő az egyetlen szereplő, akivel szemben Váta így lépett fel, és károsnak tartja, hogy ez mindenféle következmény nélkül maradhat. Szabi elmondása szerint Váta Lóránd azóta nem kért bocsánatot.”

A cikk számtalan reakciót váltott ki és közlése másnapján a Transindex még egy tanú beszámolóját hozta le:

„Barta Máté keresett meg minket az ő történetével Váta Lórándról: röviden arról van szó, hogy több, mint két éven keresztül lakótárs voltam Váta Lórival, egészen most szeptember elsejéig.

Körülbelül fél év után kezdett el szexuálisan zaklatni,

és amikor megfenyegettem, hogy feladom a rendőrségen, akkor írt egy panaszlevelet a lakástulajdonosnak, és kidobtak a lakásomból. Az elején nem is jöttem rá, hogy ilyesmiről lenne szó, aztán próbáltam kerülni, amennyire tudtam, de ő meg egyre jobban nyomult. SMS-eseket írt, meg ilyesmi, aztán miután megfenyegettem, még jobban erőlködött, de már azt is mondta, hogy menjek el, ha nem akarom ezt csinálni. Letiltottam vagy három telefonszámát is, de folyton megváltoztatta, írt, hívott, aztán megírta a panaszlevelet és engem pedig kidobtak.”

Váta Lóránd Facebookon reagált a személyét érintő vádakra:

„Határozottan kijelentem, hogy mindkét esetet rágalomnak és a szándékos befeketítésnek tekintem.

A hamis tényeken alapuló írásokat közlő médiacsatornának ezért vállalnia kell a jogi következményeket.”

Négy nappal a Transindexben megjelent első írás után Kulcsár Árpád lemondott.

„Mindezeket figyelembe véve és a hibákat elismerve lemondok a főszerkesztői pozíciómról. Mentségemre szolgáljon, hogy sosem volt precedens arra, amit megpróbáltam, az erdélyi magyar sajtó hasonló eseteket nem tárt még fel.

Lemondásom nem valamilyen nyomásra történik, leszámítva a felém irányuló lincshangulat bizonyos nyomását.

Ez természetesen nem jelenti azt, hogy kihátrálnék az általam felvállalt esetek mögül. Fenntartom, hogy a két megszólaló bátor személy történetét figyelmesen meg kell hallgatni. És az ellenem irányuló támadások pontosan erről terelik el a figyelmet. Ugyanakkor a Transindex garanciát vállal rá, hogy továbbra is felvállalja a bántalmazottak, szexuálisan zaklatottak eseteit.”

Tusványos utórezgései

Egy héttel a hagyományos tusnádfürdői dzsembori után a határon túli magyar médiában még mindig téma, elsősorban Orbán Viktor magyar miniszterelnök előadása.

Szűcs László az erport.hu (a megszüntetett Erdélyi Riport szerkesztőinek oldala) például így sommáza az ott elhangzottakat:

„Bő hete már, hogy elhangzott a várva várt, a hegyek által is visszhangzott, s a környék medvéit is mélyen megindító beszéd. S milyen szerencse, hogy július 22-ről csak az Orbánt kifütyülő nő bántalmazása marad meg a kollektív emlékezetben, esetleg a miniszterelnök halványzöld ingje és helyre kalapja. Ugyanis ebben az évben a tusnádfürdői Szombat Délelőtt nem adott a nemzetnek méretes, rágni való csontot, nem épül be a köztudatba olyan új szó, mint az illiberális, s nem nyit új fejezetet az egyetemes politikatörténet lapjain, mert az üzenet kimerült a szokványos sorosozással elegy nem kevés öntömjénezésben.

Ami újból szembeötlő volt, hogy a szónok nem is azokhoz szólt, akikhez jött.

Mert jelenlegi életük nem érdekli. Csak a szavazatuk kell, vagy ha dolgos kezűek és ivarérettek, akkor ők maguk.”

Végel László, vajdasági író évek óta megjelenő közéleti naplójában írja:

„Orbán Viktor beszél a Tusványosi Nyári Egyetemen. Meg kell erősíteni a magyar haderőt. Magyarország a szögesdróttal megvédte Európát, s ezért bosszúhadjárat indult ellene. Kitér a globalisták és a patrióták közötti konfliktusra is.  Legyen Magyarország a magyaroké, Németország a németeké, Lengyelország a lengyeleké, mondja, de nem folytatja. Mások folytatni fogják, minden nemzetállamnak van ezzel kapcsolatos mondandója. Legyen Szerbia a szerbeké, Szlovákia a szlovákoké, Románia a románoké…

Végül is, minden politikai elit a saját szája íze szerint értelmezi a patriotizmust.

Nem légből kapott gondolatokról van szó, a kelet-közép-európai államok vezetői attól tartanak, hogy Brüsszel meg akarja csonkítani a hatalmukat. Ezek évek óta terjednek a térségben, a programalkotó Orbán Viktor gondosan pontokba szedte őket, amelyeket a helyi kisebbségi politikusok – Orbán Viktor mondathangsúlyait imitálva –  majd naponta ismételgetnek. Persze, nagy lesz a különbség az eredeti és az utánzat között.”

A Magyarország magyaroké jelszó Horváth-Kovács Szilárdnak (Transindex) sem nyerte el a tetszését:

Mikor Orbán ilyeneket mond, nem veszi figyelembe, hogy mindenféle „erős hazafias nemzetállam” nem csak Magyarországon szimpatikus gondolat: hanem Románia számára is. És amikor valaki ezt hirdeti Romániában, akkor ezzel az eszmével a mi létünket teszi kockára. Hiszen maga Orbán mondta, hogy jelenleg Európában a vezérkérdés az, hogy „az európaiaké marad-e Európa?”, amely számára azt jelenti, hogy „a magyaroké marad-e Magyarország?”… s mi muszáj tovább gondolkozzunk, s kérdezzünk: ez román szempontból azt jelenti, hogy a „románoké marad Románia? vagy az Erdélyieké marad Erdély? És itt lapul a magyar miniszterelnök által hirdetett eszme mély problémája.

Kisebbségiként nem kívánhatom, hogy a románoké legyen Románia.

Legyen egységes állam, legyen erős állam, de ne etnikai alapokon. Orbán azt mondja, hogy egy idegen kultúra sikeres integrációját sem ismerjük, és hozzátette azt is: „Egymással ellentétes célokat képviselő emberek, ha egy rendszerbe, országba kerülnek, abból nem integráció lesz, hanem káosz.” „Egymással ellentétes eszmék és értékek egyszerre, egy időben nem érvényesíthetőek, ugyanis kizárják egymást”. A „hazafias kormányzat” kultúrája, értéke, eszméje ellentétes a kisebbségi kultúrával, annak értékeivel, annak eszméjével. S még valami többel, sokkal fontosabbal, mint a politika: a létével. Orbán eszméje a mi létünkkel ellenkezik.

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!