Kezdőlap Címkék Szlovénia

Címke: Szlovénia

A gyors reagálású katonai alakulat és Piszkos Fred

Az afganisztáni kivonulás megmutatta, hogy az Európai Uniónak szüksége van saját gyors reagálású katonai alakulatra, mert  nem függhet teljes mértékben az Egyesült Államoktól – hangsúlyozta Josep Borrell.

Az Európai Unió külügyi főképviselője megvitatja ezt a kérdést az uniós külügy és hadügyminiszterekkel Szlovéniában, ahol informális tanácskozást tartanak. A magyar kormány elvben támogatja a közös európai haderőt.

Orbán az EU jövőjéről

A magyar miniszterelnök Bledben arról beszélt, hogy az Európai Unió egyben marad, de az a kérdés, hogy hogyan?

„A jövő kulcsa a gazdasági siker, amihez politikai döntést kellene hozni a közös értékekről”

– mondta Orbán Viktor, aki Szerbia uniós tagsága mellett lobbizott a szlovén városban.

„Az Európai Uniónak nagyobb szüksége van Szerbiára mint Szerbiának az Európai Unióra ” – jelentette ki a magyar miniszterelnök, aki azt szeretné, ha az Európai Unió déli határa nem Magyarország hanem Szerbia lenne. A migránsok ugyanis akkor ott érkeznének meg az uniós határra.

Miért szereti ennyire Orbán Szerbiát?

A magyar miniszterelnök kiváló kapcsolatot ápol Vucsics szerb államfővel, akinek nacionalista politikája odavezetett, hogy a magyar kisebbség tagjai folyamatosan hagyják el a Vajdaságot.

Orbán viszont kiváló hátországnak tekinti Szerbiát arra az esetre, ha távozni kényszerülne a hatalomból.

Szerbia azért jó menekülő út, mert nem tagja az Európai Uniónak viszont nagyon közel van Magyarországhoz éppúgy mint Elba szigete ahonnan Napóleon visszatért a hatalomba.

Szerbiában a pénzügyi ellenőrzésnek nem kell megfelelnie az európai normáknak, ezért ott a pénzek könnyebben elrejthetőek az avatatlan tekintetek elől.

Belgrád azért is jó partner Orbán számára, mert Putyin legfőbb szövetségese a térségben.

Ezért is lobbizik Orbán Szerbia mielőbbi uniós tagsága mellett, amelyről persze a magyar miniszterelnök pontosan tudja, hogy a közeli jövőben nem következik be. Az Európai Uniónak rengeteg megoldatlan problémája van, és ezt még nem kívánja tetézni a nemzeti együttműködés rendszerének szerb változatával, amely oly tökéletes, hogy már ellenzék sincsen benne.

Orbán ajánlása jelenleg olyan mint Piszkos Fred barátsága: ha Brüsszelben meghallják, hogy a magyar miniszterelnök támogat valakit, akkor az biztos lehet abban, hogy esélyei rohamosan csökkennek. Orbánból egy is sok Brüsszelben…

Elfogyott a türelmem!

Korózs Lajos kíméletlen küzdelmet folytat a hozzánk beáramló jelentős mennyiségű Horvát és Szlovén szennyvíziszap ellen. Munkája nem eredménytelen, de Facebook bejegyzéséből látható, hogy a részsikerek ellenére az ügyben tisztán látni csak sokára fogunk.

Korózs közel egy hónapja fordult közadatigényléssel a Pest Megyei Kormányhivatal vezetőjéhez dr. Tarnai Richárd úrhoz. A törvény szerint 15 napon belül válaszolnia kellett volna, vagy 8 napon belül megtagadni a válaszadást. Mindkettőt elmulasztották.

Szennyvíziszap újratöltve!

Elfogyott a türelmem! Közel egy hónapja (július 19-én) fordultam közadatigényléssel a Pest Megyei Kormányhivatal vezetőjéhez dr. Tarnai Richárd úrhoz. A törvény szerint 15 napon belül válaszolnia kellett volna, vagy 8 napon belül megtagadni a válaszadást. Mindkettőt elmulasztották. Nyilván való, hogy valamit el akarnak hallgatni a nyilvánosság elől!Az elmúlt hetekben számos információt megosztottam önökkel. Többek között, hogy a Pest Megyei Kormányhivatal adta ki azokat az engedélyeket, amelyek alapján Horvátországból hatalmas mennyiségű szennyvíziszapot szállítanak Magyarországra, és teszik azt le Székesfehérvár mellett, illetve Pápa mellett, Tapolcafőn. Minkét helyen személyesen jártam. Magam is meggyőződtem a lerakás tényéről. Sőt a tapolcafői áldatlan állapotokról is. Régebben fényképeket is posztoltam az elhullott állatról a szétfolyó szennyvíziszapról, az inert és fémhulladék egy helyen történő lerakásáról.A sajtó nyilvánossága előtt mutattam be az eddig beszerzett dokumentumokat. Többek között és két év alatt különböző kvóták szerint és eltérő kódszámok alapján a Pest Megyei Kormányhivataltól származó információk szerint a horvát állami tulajdonban lévő Girk Kalun előbb 34 ezer, a Kemis Termoclean pedig 7 ezer tonna szennyvíziszapot hozott be Magyarországra. Az exporttal a két cég lényegében megszabadította Horvátországot Zágráb teljes évi szennyvíziszaptermésének elhelyezési gondjától. Csak megjegyzem, a horvát főváros napi 100 tonnányi iszapot termel, ez a mennyiség teszi ki az országban keletkező iszap felét. A fentieken túl szintén a Pest Megyei Kormányhivatal adatai alapján 2018-ban 41 ezer tonna szennyvíziszap behozatalára adott ki engedélyt, ennek alapján a horvát állami tulajdonban lévő Girk Kalun 34 ezer, a Kemis Termoclean pedig 7 ezer tonna szennyvíziszapot hozott be Magyarországra. Az idei évre nemcsak meghosszabbították Girk Kalun szállítási engedélyét, hanem megemelték a kvótáját, ennek alapján 48 ezer tonna szennyvíziszapot szállíthat be Zágrábból az év végéig.És most kapaszkodjon meg mindenki! Ugyanis ennél is sokkal többről van szó:2018-ban Szlovénia egy éves termelésének megfelelő mennyiségű szennyvíziszap érkezett két magyar feldolgozótelepre! Ezen túl, személyesen is meggyőződtem arról, hogy szlovén rendszámú kamionok is hoznak és ürítenek szennyvíziszapot hazánkban. A múlt héten fél éjszakát a horvát és fél éjszakát a szlovén határon töltöttem (erről is tettem ki posztot és fotót). Egy szó, mint száz. Közérdekű adatokat kértem, amit eddig nem kaptam meg. A türelmem fogytán! Azt hiszem pör lesz! Valamit nagyon el akarnak titkolni!!!Egyébiránt ezeket az egyszerű kérdéseket tettem fel1. 2015. január 1. és 2019. július 19. között milyen engedélyeket adtak ki, hányat és kiknek a részére külföldről származó szennyvíziszap Magyarországra történő beszállítására? 2. 2015. január 1. és 2019. július 19. között milyen engedélyeket adtak ki, hányat és kiknek a részére külföldről származó szennyvíziszap Magyarországon történő elhelyezésére, lerakására? 3. Szlovéniából érkező szennyvíziszapot szállító cégek milyen mennyiség beszállítására kaptak engedélyt 2017-ben, 2018-ban, és 2019-ben? 4. A Szlovéniából érkező szennyvíziszapot szállító cégek milyen mennyiség Magyarország területén történő szállítására kaptak engedélyt 2017-ben, 2018-ban és 2019-ben? 5. A Szlovéniából érkező szennyvíziszapot szállító cégek milyen mennyiség elhelyezésére, lerakására kaptak engedélyt 2017-ben, 2018-ban és 2019-ben? 6. Szlovéniából érkező szennyvíziszapot szállító cégek milyen mennyiség beszállítására kaptak engedélyt 2017-ben? 7. A Szlovéniából érkező szennyvíziszapot szállító cégek milyen mennyiség elhelyezésére, lerakására kaptak engedélyt 2017-ben? 8. Szlovéniából érkező szennyvíziszapot szállító cégek milyen mennyiség beszállítására kaptak engedélyt 2016-ban? 9. A Szlovéniából érkező szennyvíziszapot szállító cégek milyen mennyiség elhelyezésére, lerakására kaptak engedélyt 2016-ban? 10. Szlovéniából érkező szennyvíziszapot szállító cégek milyen mennyiség beszállítására kaptak engedélyt 2015-ben? 11. A Szlovéniából érkező szennyvíziszapot szállító cégek milyen mennyiség elhelyezésére, lerakására kaptak engedélyt 2015-ben? Végezetül itt van néhány link a sajtóból:1. https://greenfo.hu/hir/europai-szenny-nagyhatalom-leszunk/2. https://www.napi.hu/magyar_vallalatok/elkepeszto_szennyes_sztori_szekesfehervarrol_a_kormanyhivatal_engedelyevel.686828.html?fbclid=IwAR0KZO9wnsGms_iP_LGnXBmj9QsDogezoXXb-q5CFeoLZgA8x9nVavDWcpk3. https://mszp.hu/hir/a_szennyviziszap_pikans_ugye_felvetelek_bizonyitjak_hogy_masra_szol_az_engedely?fbclid=IwAR2Z9UQxyXHhitUlONKN8Rma4ycLRqiWzeU3Iy-TNCph912r8TZCSclGZTs4. https://www.facebook.com/korozslajos/posts/29536764813254895. https://24.hu/fn/gazdasag/2019/06/26/szennyviziszap-szekesfehervar/

Közzétette: Korózs Lajos – 2019. augusztus 15., csütörtök

Nyilvánvaló, hogy valamit el akarnak hallgatni a nyilvánosság elől!

Az elmúlt hetekben számos információt megosztottam önökkel. Többek között, hogy a Pest Megyei Kormányhivatal adta ki azokat az engedélyeket, amelyek alapján Horvátországból hatalmas mennyiségű szennyvíziszapot szállítanak Magyarországra, és teszik azt le Székesfehérvár mellett, illetve Pápa mellett, Tapolcafőn. Minkét helyen személyesen jártam. Magam is meggyőződtem a lerakás tényéről. Sőt a tapolcafői áldatlan állapotokról is. Régebben fényképeket is posztoltam az elhullott állatról a szétfolyó szennyvíziszapról, az inert és fémhulladék egy helyen történő lerakásáról.

A sajtó nyilvánossága előtt mutattam be az eddig beszerzett dokumentumokat. Többek között és két év alatt különböző kvóták szerint és eltérő kódszámok alapján a Pest Megyei Kormányhivataltól származó információk szerint a horvát állami tulajdonban lévő Girk Kalun előbb 34 ezer, a Kemis Termoclean pedig 7 ezer tonna szennyvíziszapot hozott be Magyarországra. Az exporttal a két cég lényegében megszabadította Horvátországot Zágráb teljes évi szennyvíziszaptermésének elhelyezési gondjától. Csak megjegyzem, a horvát főváros napi 100 tonnányi iszapot termel, ez a mennyiség teszi ki az országban keletkező iszap felét.

A fentieken túl szintén a Pest Megyei Kormányhivatal adatai alapján 2018-ban 41 ezer tonna szennyvíziszap behozatalára adott ki engedélyt, ennek alapján a horvát állami tulajdonban lévő Girk Kalun 34 ezer, a Kemis Termoclean pedig 7 ezer tonna szennyvíziszapot hozott be Magyarországra. Az idei évre nemcsak meghosszabbították Girk Kalun szállítási engedélyét, hanem megemelték a kvótáját, ennek alapján 48 ezer tonna szennyvíziszapot szállíthat be Zágrábból az év végéig.

És most kapaszkodjon meg mindenki! Ugyanis ennél is sokkal többről van szó:

2018-ban Szlovénia egy éves termelésének megfelelő mennyiségű szennyvíziszap érkezett két magyar feldolgozótelepre! Ezen túl, személyesen is meggyőződtem arról, hogy szlovén rendszámú kamionok is hoznak és ürítenek szennyvíziszapot hazánkban. A múlt héten fél éjszakát a horvát és fél éjszakát a szlovén határon töltöttem (erről is tettem ki posztot és fotót). Egy szó, mint száz. Közérdekű adatokat kértem, amit eddig nem kaptam meg. A türelmem fogytán! Azt hiszem pör lesz! Valamit nagyon el akarnak titkolni!!!

Egyébiránt ezeket az egyszerű kérdéseket tettem fel

1. 2015. január 1. és 2019. július 19. között milyen engedélyeket adtak ki, hányat és kiknek a részére külföldről származó szennyvíziszap Magyarországra történő beszállítására?
2. 2015. január 1. és 2019. július 19. között milyen engedélyeket adtak ki, hányat és kiknek a részére külföldről származó szennyvíziszap Magyarországon történő elhelyezésére, lerakására?
3. Szlovéniából érkező szennyvíziszapot szállító cégek milyen mennyiség beszállítására kaptak engedélyt 2017-ben, 2018-ban, és 2019-ben?
4. A Szlovéniából érkező szennyvíziszapot szállító cégek milyen mennyiség Magyarország területén történő szállítására kaptak engedélyt 2017-ben, 2018-ban és 2019-ben?
5. A Szlovéniából érkező szennyvíziszapot szállító cégek milyen mennyiség elhelyezésére, lerakására kaptak engedélyt 2017-ben, 2018-ban és 2019-ben?
6. Szlovéniából érkező szennyvíziszapot szállító cégek milyen mennyiség beszállítására kaptak engedélyt 2017-ben?
7. A Szlovéniából érkező szennyvíziszapot szállító cégek milyen mennyiség elhelyezésére, lerakására kaptak engedélyt 2017-ben?
8. Szlovéniából érkező szennyvíziszapot szállító cégek milyen mennyiség beszállítására kaptak engedélyt 2016-ban?
9. A Szlovéniából érkező szennyvíziszapot szállító cégek milyen mennyiség elhelyezésére, lerakására kaptak engedélyt 2016-ban?
10. Szlovéniából érkező szennyvíziszapot szállító cégek milyen mennyiség beszállítására kaptak engedélyt 2015-ben?
11. A Szlovéniából érkező szennyvíziszapot szállító cégek milyen mennyiség elhelyezésére, lerakására kaptak engedélyt 2015-ben?

Karikatúraháború – Déli kávé Szele Tamással

Mégpedig Szlovéniával. Mégpedig Magyarország háborúzott, igaz, csak papíron, ami türelmes, de azért alaposan kiállította magáról a magyar diplomácia a szegénységi bizonyítványt – a szlovén sajtó pedig bebizonyította, hogy szabad, mit több, humoránál is van. Humoránál is marad, amit viszont a KESMA médiumairól nem tudunk elmondani.

No, de ehhez a történethez kell egy kávé, duplát kérek, két cukorral. Lássuk csak, hogyan is volt ez a kesernyésen mulatságos eset. Úgy történt, hogy a szlovén Mladina címlapján két hete érdekes karikatúra jelent meg: Orbán Viktor lengette a karját rajta, mint egy Ezeréves Adolf, körülötte a hozzá bújó szlovén politikusokkal. Rajta a felirat: „Evropo damo, Orbána ne damo”. Azaz: „Európát adjuk, Orbánt nem adjuk!” Ez különben a régi isztriai partizánjelszó parafrazálása, mely szerint „Életünket adjuk, de Isztriát nem adjuk”. Mindennek a hátterében magyar zászló lobog.

Hát, van a dologban valami. Ugyanis a magyar kormány rengeteg valódi – tehát nem pusztán sikkasztási célú – befektetést eszközölt Szlovéniában, és nyakló nélkül támogatja a Janez Janša vezette Demokrata Pártot (SDS) és a hozzá közel álló sajtótermékeket. Nyakló nélkül, de nem teljesen törvényesen: ez nem azonos a határon túli magyar szervezetek támogatásával, az legális, de Janša pártja nem nemzetiségi, hanem politikai szervezet, így tulajdonképpen Szlovénia belügyeiben kotorászunk, viszont legalább könyékig. Ezzel együtt sem néz ki túl nagy siker magukat demokratának hazudó szlovén populistáknak, de ez már hadd legyen az ő bajuk.

Nos, erre a címlapra – mely azért nem oktalan, hanem kifejezetten okos gúnyolódás volt! – igencsak felhorgadt Budapest ljubljanai nagykövete, Szilágyiné Bátorfi Edit. Tán a buzgalom vitte rá, tán az, hogy „mentse az arcát” – de olvasói levelet írt a Mladinának, melyben közölte, hogy a karikatúra „minden határt átlépett, felháborító és sajnálatos”.

Ezt talán nem kellett volna: magam előtt látom a jelenetet, ahogy a szerkesztő megvonja a vállát, leül egy sörre a karikaturistával, megbeszélik, amit kell – és a Mladina másnap új címlappal jelent meg, melyen ugyanazok voltak láthatóak, ugyanabban a testhelyzetben, csak éppen nem magyar, hanem szivárványszínű lobogó alatt. És Orbánnak margaréta volt a hajában. Így aztán már nem lehet azt mondani, hogy ez a magyar nemzeti jelkép megsértése (engem is zavar, mikor Orbán és nemzeti lobogónk egy képre kerül, igaz, ami igaz), így már a kép a férfibarátság eszményítéséről szól.

Egy-null Szlovénia javára.

No, mondhatta Szilágyiné Bátorfi Edit nagykövet, ha ők úgy, hát mi is úgy, megpödörte a lokniját, ha már bajsza nincs, és írt egy tiltakozó hivatalos jegyzéket a szlovén külügynek, miszerint lesznek szívesek azonnal megfegyelmezni a Mladinát, mert különben dér és dúr. Hozzátenném, hogy a nemzetközi diplomáciában az ilyen, sajtószabadság korlátozásáról szóló jegyzék ritka, mint a fehér holló, hamarjában csak egy eset jut eszembe: az 1930-as években talán a New York Times közölt egy nem túl hízelgő karikatúrát Hirohito császárról, minek következtében a japán követség követelni kezdte Roosevelt elnöktől, hogy adják ki nekik a rajzolót, hadd büntethessék meg japán törvények szerint. Ez egyértelműen lefejezést jelentett volna. Roosevelt nem szerette a konfliktust ugyan, de szerette a sajtószabadságot és a demokráciát, így tehát azt válaszolta a bonsai-diplomatáknak:

„Az amerikai elnök nagy úr, sokat megtehet, Két dologra nincs befolyása: arra, milyen idő lesz holnap, és arra, mi jelenik meg a sajtóban.”

A japánok és a magyarok között az a különbség, hogy a japánok értettek a szóból és nem erőltették tovább a dolgokat, mi meg – lefogadom nagyobb összegben – még sokáig fogunk hisztériázni ezen az ügyön. Ugyanis a szlovén külügy dicséretes gyorsasággal válaszolt, éspedig azt, miszerint a szlovén állam nem avatkozik be a szerkesztőségi politikába és
tiszteletben tartja a sajtószabadságot.

Kettő-null Szlovéniának.

A Mladina mai vezércikkében Grega Repovz főszerkesztő is elmondja a véleményét:

„Maga a jegyzék is mutatja, hogy kivel van dolga Európának. Egy olyan állam, amely merészeli azt követelni egy másik állam kormányától, hogy lépjen fel újságírók ellen, biztonsági fenyegetést jelent az egész régiónak.”

Három-null Szovénia javára.

De ha mindez nem volna elég, a Mladinában megjelent a karikaturista olyannyira követelt bocsánatkérő levele is. Elnézést kért, de úgy ám, hogy azt se a ljubljanai magyar jkövetség, se a budapesti kormány nem teszi az ablakba. Itt közöljük, változatás nélkül a magyar fordítását (forrás: Index).

„Hálás vagyok a magyar nagykövetnek, és arra kérem, fogadja el őszinte bocsánatkérésemet, amiért a miniszterelnökét a Mladina lapjain szemtelenül és teljesen valószerűtlenül ábrázoltam. Abszolút jogosan háborodott fel rajta.

Az ön által küldött levél után mélyen magamba néztem, és felismertem, hogy hibáztam. Tudom, hogy ami történt, nem lehet semmissé tenni, de hadd hozzak fel néhány érvet védekezésképp, hiszen én is csak a körülmények ártatlan áldozata vagyok. Hadd mutassak rá a történet igazi bűnöseire.

Első helyen áll természetesen az a kommunista oktatási rendszer, ami agymosást végzett rajtam, és megtörte a nemzet- és vallástudatomat. Bűnösök még a lap főnökei és szerkesztői, akiket jobban kéne figyelni és időben megállítani, hiszen tudják, hogy én milyen felelőtlen és naiv vagyok politikai kérdésekben, meg hát mindenről elhiszem, hogy az úgy van, ahogy. És végül, de nem utolsósorban, bűnös a mi elnéző igazságszolgáltatásunk, ami nem bünteti az ennyire kirívó társadalmi szabálytalanságokat.

Hölgyem, én arra kérem önt, ne essen kétségbe miattunk, inkább folytassa segítő munkáját azzal, hogy jó tanácsokkal és jó szándékú kritikával lát el minket, hogy mi magunk is elérhessük azt a példaértékű objektivitást és egyhangúságot, amit önök a magyar médiában már létrehoztak, és hogy újra elhozhassuk azt a rendet, nemzeti erkölcsösséget és keresztényi szeretetet a drótkerítések iránt, ahogyan azt az önök szelíd és jogosan szeretett vezetője, Orbán Viktor parancsolta.”

Hát kérem, ezt sem nekem mondták. Külön szép a keresztényi szeretet a drótkerítések iránt, ez magyar határon (és irodalmon) belülről úgy néz ki, hogy az ország állandó jelzője lett négy év alatt a „drótoktól ölelt”, Radnóti idejében még lángok ölelték, most már más a helyzet.

Eddig négy-nullra vezet Szlovénia.

Csak nem nagyon más…

Ha van egy csepp esze a magyar diplomáciának, zsebrevágja ezt a Monty Python-szintű bocsánatkérést és sürgősen elkezd úgy tenni, mintha semmi sem történt volna, az is csak halkan, de ismerem őket, és tudom, hogy nincs nekik ennyi eszük.

Folytatni fogják a hőbörgést, követelőzést, ami azért is kellemetlen, mert a sajtószabadság megnyirbálásának követelésével egy sorba állítják magukat a második világháborús Japán Császársággal, valamint a dán sajtó elnémítását követelő és a Charlie Hebdo szerkesztőségében gyilkoló vallási fanatikusokkal.

Bálványimádók ők, még abban sem vagyok biztos, hogy ez a botrány Orbán tudtával tört ki, meglehet, hogy csak a nagyköveti túlbuzgalom és a hűség mindenáron való bizonyítása juttatta idáig a dolgokat. Hiszen gyalázat érte az Ikont, ezért a nagy duzzadás.

Ugye, Palivec vendéglőst is bevitték a Pakrácba, mert a legyek leszarták a Ferenc Jóska-képet.

Csak jelezném, hogy helyes volna gyűjtést indítani a ljubljanai követségünk személyzete számára, ha elég pénz összegyűlne, vegyünk nekik egy térképet, amin be van jelölve, hogy Ljubljana nem Prága, és egy naptárat, ami megmutatja, hogy 2019-et írunk, nem 1914-et.

Valamint egy Ki kicsodát, ami világosan megmutatja nekik, hogy Orbán Viktor nem Ferenc József, Isten kedvező kegyelméből Ausztria császára, Magyarország, Csehország, Dalmácia, Horvátország, Szlavónia, Galícia, Ladoméria, Ráma, Szerbia, Kunország és Bulgária apostoli, valamint Illíria, Jeruzsálem stb. királya; Ausztria főhercege, Toscana és Krakkó nagyhercege, Lotaringia, Salzburg, Stájerország, Karintia, Krajna és Bukovina hercege; Erdély nagyfejedelme; Morvaország őrgrófja, Felső- és Alsó-Szilézia, Modena, Parma, Piacenza, Guastalla, Auschwitz és Zator, Teschen, Friaul, Ragusa és Zára stb. hercege; Habsburg, Tirol, Kyburg, Görz és Gradiska hercegesített grófja; Trient és Brixen fejedelme; Felső- és Alsó-Lausitz és Isztria őrgrófja; Hohenembs, Feldkirch, Bregenz, Sonnenberg stb. grófja; Trieszt, Cattaro és a Vend határvidék ura.

Legfeljebb nagyon szeretne az lenni.

De nem is lesz.

Európai tényező meg főleg nem.

Egyelőre négy-null Szlovénia és a Mladina javára.

Egyelőre.

Lesz ez több.

A magyar külpolitikai kilátásokról

0

Szlovénia nem adja meg magát a Putyin-Orbán-Habony tengelynek. Szerencsére a magyar minta már nem tűnik vonzónak senki számára, a korábbi félelmeink dacára ma úgy tűnik, elmúlt a lehetősége az áttörésre.

Lengyelország is beleunni látszik a (mienknél jóval enyhébb) orbanizációba. Ha a Brexitet is sikerül visszafordítani, a Putyin kezére játszó „sárga mellényeseket” hazaküldeni és Macronnak stabilizálnia a hatalmát, Németországban a centrista CDU-jelölt lesz a pártvezér, az EU-ban tavasszal meggyőzően szerepel a centrum, Weber pedig megválasztva valóban elkezd foglalkozni az európai értékekkel is, ezzel párhuzamosan sikerül az orosz információs hadviselést végre megbízhatóan feltartóztatni, a demokrata képviselőház – noha az amerikai külpolitika alapvetően elnöki hatáskörbe tartozik – visszatereli Trumpot az atlantista irányba, illetve az utóbbi harciassága Kínáról az oroszokra tevődik át, akkor könnyen lehet, hogy megint érvényesül a magyar külpolitikai hagyomány és nemcsak megint beszorulunk a rossz oldalra, de a legtöbbet is veszítünk vele.

Sok a „ha”, de az EU talán már elérte a mélypontját

Magyarország még messze van attól, mert az ottani stabilizáció itt agressziót fog szülni és a magyarok kárára akarja majd élezni a két „tábor” közötti helyzetet. Kevés az esély arra is, hogy ha az EU stabilizációja előrehalad, akkor az Orbán-kormányt kívülről meg akarnák majd buktatni; nem lesz ez senkinek érdeke, ha már csak a magyaroknak tud ártani, a nyugati érdekeket viszont kiszolgálja a megfelelő gazdasági környezet fenntartásával.

Eközben az olajárak újabb esése és az energiapiac átalakulása, az esetleges újabb fegyverkezési verseny a 80-as évek után megint a padlóra fogja vinni az oroszokat, amihez a gazdaságuk állapotát látva nem sok kell már; szóval nekünk Pakssal, az ide koncentrálódó orosz gazdasági és külpolitikai érdekekkel, bankokkal, hírszerzői hálózattal, a fontos embereknek nyújtott menekülési útvonallal – egyszóval derékig az orosz hínárban – az egyik oldalon, a szövetségi rendszereinkben elszenvedett bizalomvesztéssel a másikon oldalon, pusztán alacsony hozzáadott értékű gazdasági beszállítóként, így együtt, nagyon rossz lehet. Mármint nekünk, a magyarok 95%-ának.

Béndek Péter

Orbán engedelmes országa

A szélsőséges, bevándorlás ellenes pártok sok helyütt (csak az utóbbi időben: Németország, Ausztria, Olaszország, Szlovénia) előre törtek, sőt kormányokban fontos és kártékony szerepet töltenek be, de egyik országban sem vált uralkodó ideológiává, a rendszer sziklaszilárd alapjává a rasszizmus.

 

A kivétel természetesen Magyarország. Ennek több magyarázata is lehet és közülük az egyik bizonyára az, hogy volt rá igény. Egy másik pedig az, hogy sehol egyetlen egy politikai erőnek nem sikerült az, ami a Fidesznek. Vagyis, hogy a szavazni egyáltalán hajlandók felét tudhatja maga mögött. Lehet, persze ezt árnyalni: hogy Budapest azért más, hogy egyre kevesebb és halkabb a független média, hogy a választási törvény súlyosan részrehajló. A végeredmény azonban ugyanaz.

Szlovénia, mint a legutóbbi összehasonlítási alap, merőben más képet mutat. Ennek valószínűleg történelmi alapjai is vannak, hiszen, például az antifasizmus a szlovén társadalom egyik igen erős történelmi öröksége, amit Magyarországra a legnagyobb jóindulattal sem lehet ráfogni. Erre nem csak az a tény utal, hogy a kommunista és antifasiszta országlapító jugoszláv partizánok első két embere félig, illetve egészében szlovén nemzetiségű volt (Tito és Kardelj). Utódjaik vették a bátorságot és szakítottak a nacionalista (és rasszista) Milošević-rezsimmel.

Ennek tudható be, hogy Orbán legjobb szlovén tanítványa (Janez Janša) csak a szavazatok negyedét tudta begyűjteni,

pedig bevetette a világtrendet: az idegengyűlöletet.

A másik különbség, hogy – nemcsak a relatív alacsony négy százalékos választási küszöbnek köszönhetően – több mint tíz párt került be a parlamentbe, 4-12 százalékos teljesítménnyel. Ezeknek a pártoknak az üzenetét „vették” a szavazók, legalábbis egy jól kitapintható részük.

Ilyen Magyarországon nincs, hiszen a kirekesztő jobboldalnak (másmilyen is létezik!) több mint háromnegyedes többsége lenne, ha a Fidesz és a Jobbik összeállna. De ez a hatalom szempontjából teljesen felesleges.

Ez annyit jelent, hogy a magyar választók óriási többségét egyetlen egy üzenettel meg lehet venni.

Ha valakinek van kedve ezt is árnyalni, árnyalja, de ettől még nem lesz vidámabb a kedve.

A valódi, égető menekültválsággal és a teljesen lejáratódott politikai elittel küszködő olaszok is jobb híján szavaztak a szélsőjobbra és a populistákra. Akik egyre népszerűbbek, az uniós elit meg egyre ügyetlenebbül kezeli őket. De Olaszországban sincs egy domináns párt és a szintén gazdag örökségre visszatekintő baloldal sem vált jelentéktelen és a baloldaliságot lejárató gyülekezetté, mint Magyarországon.

A magyar miniszterelnök meg, valódi politikai ellenfél és kritikus közvélemény hiányában, elkezdhette megvalósítani világpolitikai álmait.

Vagy valaki másnak az álmait. Végeredményben mindegy.

És gyarapodnak a lehetséges szövetségesek is. Ilyen engedelmes hátországgal ez egy kellemes időtöltés lehet.

Az Orbán-klón nyert, de a baloldal alakíthat kormányt

Janez Janša eszdéesze (SDS, Szlovén Demokrata Párt) nyerte a legtöbb mandátumot Szlovéniában a szavazatok mintegy negyedével, de aligha akad komolyabb koalíciós partnere. Az 5-12 százalékot szerzett baloldali, balközép pártoknak összességében sokkal több parlamenti helye lesz. Éppen ezért megdöbbentő, hogy a magyarországi portálok kritikátlanul átvették az MTI tudósítását, miszerint Exit poll: győzött a jobboldal.

Egy pici kis matematikai művelet elegendő lett volna, hogy a szerkesztők rájöjjenek: a szlovéniai jobboldal, dacára Janša „győzelmének” nem tud kormányzó többséget összehozni, hacsak nem sikerül átcsábítania több baloldali pártot. Ennek a feltételezésnek két dolog is ellent mond. Egy: miért társulnának Janšáékhoz, amikor maguk között is elintézhetik az új kormány megalakítását. Kettő: nem is a radikális jobboldalinak tartott SDS a vállalhatatlan a többi párt és a szlovén közvélemény háromnegyede számára, hanem maga a pártelnök személye. Janša ugyanis a nyolcvanas évek végén került, önhibáján kívül, reflektorfénybe, amikor a Mladina nevű, a volt Jugoszlávia legbátrabb hetilapjának külső munkatársaként a kommunista hatalom disszidensévé vált. Nem volt kevésbé ellentmondásos a szerepvállalása a 10 napos szlovéniai háború idején, amikor az akkori Jugoszláv Néphadsereg erőszakkal akarta megakadályozni a leggazdagabb tagköztársaság kiválását a föderációból. Kétszer is volt miniszterelnök, másodszorra igen rövid ideig, mert kenőpénz elfogadása miatt (Szlovénia finn páncélkocsikat vásárolt) került börtönközelbe. Azóta az országban aligha akad komolyabban vehető pártvezető, aki összekötné karrierjét a politikai szélhámosnak tartott Janšával.

Nem úgy a magyar miniszterelnök, akinek semmi sem drága, hogy a lengyelek mellett még egy hálás szövetségesre tegyen szert az unió legfelsőbb döntéshozó testületében.

Nem ártana Janšát maga mellett tudnia, amikor sorozatban indulnak az eljárások Magyarország ellen.

A következő napokban eldől, hogy érdemes volt-e a magyar előfizetők milliárdjait költeni a Janša körüli média felvásárlására/finanszírozására. Egy országos televízióról (Nova TV), egy politikai hetilapról (Demokracija), egy bulvár hetilapról (Ripost) és hét internetes portálról van szó. Amit eddig lehet tudni. És akkor még nem beszéltünk a Lendava Nafta nevű focicsapatról, amelyet a ZTE tulajdonosa vett meg és amelynek fociakadémiája a magyar államtól kap pénzügyi támogatást. A futballtörténelmet kevésbé ismerőknek eláruljuk azt is, hogy

a volt Jugoszláviában a leggyengébb focit éppen Szlovéniában játszották,

ahol egy Oblak nevű labdarugón kívül aligha akadt más, ismertebb focistája a szlovénoknak.

De hát nem erről van szó.

Az eredmények megjelenése után Janez Janša azt mondta, hogy ajtajuk nyitva áll a leendő koalíciós partnerek számára.

A második legnépszerűbb párt vezetője, Marjan Šarec viszont korábban azt írta Twitter-üzenetében, hogy

hogyan lenne elvárható a független kormányzás a Szlovén Demokrata Párttól, ha külföldről pénzelik a kampányát.

Hogy félreértés ne essék a külföldről való pénzelés az Orbán kormányra vonatkozik. Tiltott kampány finanszírozás miatt eljárás is indult közvetlen a választások előtt. Tegyük hozzá: Szlovéniában a független igazságszolgáltatás nem kelet-európai szinten van.

Janez Janša, Orbán szlovén klónja

Június elején előrehozott parlamenti választásokat tartanak Szlovéniában, mert az eddigi liberális kormányfő egy alkotmánybírósági döntés miatt váratlanul lemondott. Előre törőben van a Janez Janša vezette szélsőjobb, amely akár be is kerülhet egy következő szlovén kormányba.

A magyar miniszterelnöknek hosszú éves, baráti kapcsolata van a Szlovén Demokrata Párt (SDS) immár negyedszázados vezetőjével, aki gazdag, igaz kacskaringós politikai karriert tudhat maga mögött. Borut Mekina, a legendás, még a rendszerváltás előtt létesült, változatlanul merészhangú Mladina hetilap szerkesztője írta majd egy évvel ezelőtt a Magyar Narancsban, hogy Szlovéniában politikusok jönnek és mennek, Janša népszerűsége viszont még 2014-ben sem zuhant meg, amikor egy fegyvervásárlási korrupciós ügy miatt börtönbe vonult – a büntetés letöltését aztán megszakították, s az alkotmánybíróság döntése miatt elévült.

Janša önhibáján kívül lett a volt Jugoszlávia kommunista hatalmának „mártírja”, aki miatt szimpátia tüntetések voltak a nyolcvanas évek végén. A már említett Mladina ugyanis 1988-ban megszerezte a Jugoszláv Néphadsereg titkos tervét, amellyel a másként gondolkodókkal akartak leszámolni. A lap forrását, két szerkesztőjét és az itt néha publikáló szerzőt, Janšát letartóztatták.

Az önállósodó Szlovénia idején nem tartozott a vezető politikusok közé, ennek ellenére Janez Drnovšek, minden idők legnépszerűbb, korán elhunyt politikusa megtette védelmi miniszternek, de csakhamar egy botrány miatt leváltotta.

Már minden lényeges lejátszódott Szlovéniában (függetlenség, EU-, NATO tagság), amikor a közvélemény megunta a Drnovšek vezette Liberális Demokrata Pártot és megválasztotta a kommunista ellenes retorikájához ragaszkodó Janšát. Olyan országról, nemzetről van szó, amelynek nagyon erős antifasiszta hagyománya van (például Tito is félig szlovén volt, jobbkeze Edvard Kardelj, a szocialista önigazgatás kiötlője pedig teljes egészében). Kormányfőként kétszer állt az ország élén, először 2004 és 2008 között, másodszor pedig 2012-ben, amikor is idő előtt távoznia kellett a posztról. Egy parlamenti korrupcióellenes vizsgálóbizottság ugyanis arra a megállapításra jutott, hogy Janša lényegesen több pénzt költ, mint amennyi hivatalos jövedelme van.

Miniszterelnöksége pedig gazdasági értelemben valóságos katasztrófának bizonyult

– írta a már említett Borut Mekina. Az állami vállalatok élére barátait vagy a párt tagjait ültette, akik nemhogy híján voltak minden releváns tapasztalatnak, de a politikában is kudarcot vallottak. Janša és hívei pedig megvonták a vállukat: a kommunisták még rosszabbak voltak.

Az SDS „antikommunizmusa” olyan szólam, amely szükség szerint változik és mindig az időszerű ellenségre ragad rá. A legutóbbi ellenség természetesen a menekültek, akik ellen az SDS „spontán népi megmozdulásokat” és állítólagos civil kezdeményezéseket szervezett. A menekültek előtt Szlovénia fő ellenségei a melegek voltak, kicsivel korábban a szerb és a horvát kisebbség, meg az egykor a volt Jugoszlávia területéről érkezett „migránsok”. Azaz a bosnyákok.

A mostani előre hozott választásokon az SDS-nek arra van esélye, hogy második pártként fusson be a célba. Előtte csak a Marjan Šarec Listája végezhet. A humoristaként és színészként ismert Šarec azzal robbant be az országos politikába, hogy a tavalyi elnökválasztáson, egy kisvárosi polgármesterként (Kamnik) alig maradt alul az addigi és mostani államfő Borut Pahor mögött.

Janša nagy esélye, hogy Šarecék nem zárták ki az együttműködést.

Ezzel megszegnék a szlovén politikai élet íratlan szabályát, miszerint mindenkivel igen csak Janšával nem.

A jó vastag magyar szál

Orbán Viktor igyekezett politikailag is mindig Janša segítségére sietni. Tavaly felszólalt a párt kongresszusán, egy héttel ezelőtt pedig a magyarok által is lakott Lendván vett rész a szlovén demokraták választási gyűlésén,  amelyen az ottani magyarok szavazatára is számíthatnak

A Fideszben és az SDS-ben közös, hogy mindkét pártot az amerikai Nemzetközi Republikánus Intézet (International Republican Instiute, IRI) támogatja és látja el választási tanácsokkal. Az EU-ban az SDS képviselője sietett Orbán segítségére, amikor az új médiatörvény miatt került össztűz alá. A magyar miniszterelnök ezt ljubljanai látogatással viszonozta, amikor Janša korrupciós botrányba keveredett.

2017-ben ajándékozta meg Orbánt Lövészárkok című könyvével. És nincsenek véletlenek: a könyvet a Terror Háza alá tartozó, Schmidt Mária vezette Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítvány adta ki. 5,3 millió forintjába került a magyar adófizetőknek.

Sőt: Habony és az azóta elhunyt Finkelstein is adott tanácsokat az SDS-nek. Janšaék Fidesz példára hírtelevíziót, hetilapot és és több internetes portált is alapítottak. Ezekbe bevásárolták magukat a magyar kormányhoz közel álló üzletemberek.

Sokak szerint Szlovéniában, függetlenül attól, hogy ki nyeri a választásokat komoly infrastrukturális beruházások várhatók.

Az ideológia barátságot így lehet nagy pénzre váltani.

Miniszterelnökségemet egy vasútért – A szlovén kormányfő bukása

Számtalan anekdota forrása, hogy Szlovákiát és Szlovéniát már a függetlenségük óta gyakran összekeverik egymással nemcsak a médiában, hanem a politikában is. Nincs ez most másképp sem: ugyanazon a napon, amikor Robert Fico lemondott Szlovákiában a miniszterelnöki posztjáról, Miro Cerar szintén távozott a kormány éléről. Habár a szlovén kormányfő teljesen más okok miatt kényszerült elhagyni a székét, legalább olyan belpolitikai bizonytalanságot hagyott maga után, mint a szlovák kollégája. 

 

„Egyesek meg akarják állítani Szlovénia fejlődését, pedig az ország sokkal jobb állapotban van, mint amikor négy évvel ezelőtt átvettem a kormányzást”

– többek közt ezekkel a szavakkal búcsúzott Miro Cerar, amikor március 15-én Borut Pahor köztársasági elnök a ljubljanai Elnöki Palotában hivatalosan elfogadta a miniszterelnök lemondását. Ezzel párhuzamosan pedig megkezdődtek a többpárti egyeztetések az előrehozott választásokról: egyelőre csak annyi biztos, hogy valamikor májusban fog erre sor kerülni, vagyis az eredetileg júniusra tervezett parlamenti választások előtt alig egy hónappal. Addig Cerar ügyvivő kormányfőként fogja vezetni Szlovéniát.

2017. december 14-én Brüsszelben készített kép Miro Cerar szlovén miniszterelnökről. Édesapja híres olimpiai tornászbajnok. A francia elnökválasztások alatt sokan vontak párhuzamot közte és a francia elnök, Emmanuel Macron között, hiszen ugyanúgy a „semmiből” jöttek és pár hét alatt építették fel a pártjukat.  A kép forrása: MTI/EPA/Stephanie Lecocq.

Természetesen nem kellett sok időnek eltelnie ahhoz, hogy a közösségi oldalakon és a médiában megint viccet csináljanak Szlovákia és Szlovénia összetévesztéséből, főleg azért, mert mindkét országban nagyjából egy időben robbant ki egy belpolitikai válság, több tízezer fős tüntetések zajlottak a városokban, illetve miniszterelnökök mondtak le a tisztségükről. Ugyanakkor Cerar – a szlovák társától eltérően – egy sokkal „enyhébb” ügy miatt kényszerült távozni a hatalomból: március 14-én a szlovén Legfelsőbb Bíróság alkotmányellenesnek nevezte egy tavaly szeptemberi népszavazás eredményét.

Elfuserált népszavazás 

A referendum Cerar pártjának, a Modern Közép Pártnak(SMC) az egyik legjelentősebb és régóta dédelgetett álmának megvalósításáról szólt, vagyis az olasz határ mellett fekvő Divača város és Koper – Szlovénia legfontosabb kikötővárosa – közötti vasútvonal fejlesztéséről. A stratégiai beruházás még a legalacsonyabb becslések szerint is 1,3 milliárd euróba került, amellyel jelentősen növelték volna Szlovénia logisztikai képességeit és tranzitszerepét, s ebből az Európai Unió tagállamai éppúgy profitáltak volna, mint Kína. Sőt, a második vasúti vágány megépítésében Magyarország is részt vett volna: februárban Budapest felajánlotta, hogy 200 millió euróval járulna hozzá a projekthez, cserébe a magyar vállalatoknak komoly szerepet kellett volna játszaniuk a fejlesztésben.

A Divača Koper közötti vasútvonal. A kép forrása: Wikimedia Commons

Habár a szlovén parlamentben 2017.május 18-án elfogadták a vasútfejlesztési tervet, az ellenzék nem hagyta annyiban a kérdést. A jobbközép Szlovén Demokrata Párt (SDS) és egy „Adófizetők nem adják fel” nevű civil szervezet kezdeményezte, hogy tartsanak referendumot. Janez Jansa, az SDS vezetője szerint az egész terv túl drága és eleve rosszul kidolgozott volt, amellyel csak a korrupciót növelték volna az országban. Vili Kovačič idős szlovén aktivista pedig több mint 40 000 aláírást gyűjtött össze, és így 2017 szeptember végén népszavazást tartottak Szlovéniában.

Csakhogy rendkívül alacsony volt a részvételi arány – a szavazóképes szlovén lakosság alig 20 százaléka – és kis többséggel ugyan (53 százalékkal), de a projekt támogatói győztek. A népszavazást kezdeményezők azzal magyarázták a vereségüket, hogy ők nem kaptak elegendő állami pénzt, valamint állításaikkal nem nagyon lehetett találkozni sem a médiában, sem a politikában. A kampány alatt kizárólag a kormány érveit mutattak be, ezek reklámozását pedig közel 95,000 eurónyi közpénzből finanszírozták. Kovačič nem hagyta annyiban a dolgot és a Legfelsőbb Bírósághoz fordult, amely a múlt héten hozott ítéletet. Egy új referendum megtartását rendelték el, de a szakértők és elemzők szerint ez sokkal rosszabbul végződött volna, ezért Cerar a lemondásával lényegében előremenekült.

A sárga ruhában Vili Kovačič, akiből tavaly óta igazi médiaceleb lett Szlovéniában. A kép forrása: Wikimedia Commons.

Macron bétaverzió 

Nem a népszavazás volt Cerar bukásának egyetlen oka. Az elmúlt hónapokban több olyan dolog is történt, amely következtében megrendült a belé vetett bizalom, pedig Szlovéniában 2000 óta egyetlen párt sem került hatalomra olyan nagy támogatottsággal, mint az SMC. A liberális párt alig egy hónappal a 2014-es választások – amelyek szintén előrehozottak voltak Alenka Bratusek szlovén miniszterelnök asszony távozása miatt – előtt alakult meg. A szlovénok 34,6 százaléka szavazott az SMC-re, és így Cerar-pártja 36 mandátumot szerezett a 90 fős szlovén nemzetgyűlésben. Viszonylag rövid idő alatt sikerült tető alá hozni egy kormánykoalíciót a balközép Szlovén Nyugdíjasok Demokrata Pártjával (DeSUS-al) és a Szociáldemokratákkal (DS).

Cerar elsősorban a 2008 óta tartó gazdasági recesszió megállítását tűzte ki célul. Ez kétségkívül sikerült neki: Szlovénia tavaly öt százalékos GDP-növekedést produkált, amellyel Ljubljana az Európai Unió gazdasági élbolyába került. Évek óta most a legalacsonyabb a szlovén munkanélküliségi ráta (6,1 százalék); a költségvetési hiányt 3 százaléka alá szorították; a pénzügyi szektorban már nincsenek akkora kilengések, mint 2008 utáni években, illetve számtalan külföldi beruházást eszközöltek az országban.

Azonban ezek is kevésnek tűntek: az elmúlt években drasztikus mértékben csökkent az SMC népszerűsége, a közvélemény-kutatók csak 2018-ban, még a miniszterelnök lemondása előtt,

 5-8 százalékot mértek, ami óriási visszaesés a 2014-es választások idején mért több mint 30 százalékhoz képest.

Ennek egyik oka, hogy az elmúlt hetekben az orvosok és a tanárok tíz százalékos béremelkedésért sztrájkoltak. Február 14-én mintegy 40 000-en vonultak utcára, de múlt hét szerdán is bezártak az iskolák a pedagógusok tüntetése miatt. Ezen felbátorodva a rendőrök, a szociális szektorokban dolgozók és a bürokraták rövid időre felfüggesztették a munkájukat. Viszont Cerar hajthatatlan maradt és a költségvetés felborításától tartva elutasított minden közalkalmazotti béremelést. Az SMC szerint több mint egy milliárd euróba kerülne a szakszervezetek követeléseinek teljesítése, ráadásul eleve a GDP-jük több mint tíz százalékát eleve a közszférára költik.

A tanárok tüntetése Ljubljanában.

Szlovéniában a kormány migrációs politikájával sem nagyon voltak elégedettek. Habár Ljubljana eddig nagyrészt teljesítette az uniós kvótákat – a hivatalos adatok szerint az 567-ből eddig 335 menedékkérőt fogadtak be – és csökkent a belső határellenőrzésekből, kerítésépítésekből és visszatoloncolásokból fakadó feszültség a környező államokkal, a koalíciós tagokat mindig megosztja a kérdés. Miközben az SD teljes mellszélességgel támogatja a menekültek befogadását, addig a DeSUS ezen a téren egyetért a migrációellenes és Orbán-barát SDS-el.

A DeSUS volt az egyik legfőbb kezdeményezője a 2017 elején elfogadott szigorúbb szabályozásnak, ami lehetővé tette, hogy az illegális migránsok belépését Szlovéniába már a határon elutasítsák. Tavaly novemberben pedig kisebb kormányválságot idézett elő az az eset, amikor az SMC a korábban hozott törvényekkel szembemenve meg akarta akadályozni egy szíriai menekült Horvátországba való toloncolását. A kormánypárt megpróbálta visszatartani és a dublini rendszert megkerülni, miközben az SD képviselők a szlovén parlamentben próbálták „elrejteni” az illetőt. Csakhogy Karl Erjavec külügyminiszter és a DeSUS vezetője a kilépéssel fenyegetőzött, ha nem deportálják a menekültet, ezért az SMC inkább visszavonulót fújt.

Ahmad Shamieh szíriai menekült, aki miatt majdnem bukott a Cerar-kormány. Megtanult szlovénul és humanitárius programokban vett részt. A kép forrása: Flickr.

A Pirangate-botrány

Egy határvita szintén közrejátszhatott Cerar bukásában. Horvátország és Szlovénia Jugoszlávia felbomlása (1991) óta nem tud megegyezni a Pirani-öböl egy bizonyos szakaszának hovatartozásáról. Ljubljana számára különösen fontos kérdésről van szó, hiszen csak ezen a tengeri szakaszon juthat ki a nemzetközi vizekre. Zágráb egyfajta politikai nyomásgyakorló eszközként akarta felhasználni a vitát, de végül a szlovénok évekig blokkolták a horvátok uniós csatlakozását.

Habár a két ország 2011-ben a nemzetközi döntőbírósághoz fordult, ebből a horvátok 2015-ben kihátráltak, mivel a helyi sajtó értesülései szerint az egyik szlovén bíró magántalálkozókon vett részt a szlovén külügy egyik hivatalnokával, ami az ilyen ügyek esetében tilosnak számít.  Hágában 2017. június 29-én Szlovénia javára döntöttek, és ezentúl a szlovén hajók szabadon, horvát engedélyek kérése nélkül hajózhatnak ki az Adriai-tengerre. Azonban Zágráb a mai napig nem fogadta el a döntést a korábban említett „részlehajlás” miatt. Természetesen ennek gazdasági okai is vannak: a horvát Fiume (Rijeka) és az olasz Trieszt kikötővárosok között már évek óta zajlik a verseny a közép-európai piacokért, s Horvátország ezen a téren nem akart egy újabb riválist.

A horvát-szlovén határvita. A balkáni sajtó egyszerűen Pirangate-nek nevezi az ügyet. A kép forrása: Link.

Egyelőre még kérdéses, hogy vajon a felbomlott kormánykoalíció és egy előrehozott választás milyen új irányba tereli a vitát. Ezen a téren ugyanis lényegében konszenzus van a szlovén kormány és ellenzék között: már az összes parlamenti párt és a tavalyi októberi elnökválasztáson győzelmet arató Pahor szinte követeli az Európai Bizottság beavatkozását az ügyben.

Ugyanúgy gyakran bírálták Cerart, hogy túl „enyhe válaszokat ad” és nem kezeli megfelelően a vitát. Az ő számlájára írták azt is, hogy az elmúlt hetekben ismét kiújult a feszültség a Pirani-öbölben. A horvát halászhajókat rendőri kísérettel védik, amikor ők a Zágráb által el nem ismert szlovén felségterületű vizeken fogják ki a halakat, miközben a szlovén partiőrség felsőbb utasításra semmit sem tesz. Jelzésértékű, hogy Cerar lemondása után Ljubljana egy több száz oldalas levelet küldött az EB-nek, hogy mivel a horvát vezetés továbbra sem hajlandó teljesíteni a hágai döntést, ezért mindenképp gyakoroljon nagyobb nyomást Horvátországra. Ha pedig ez nem történik meg, akkor Szlovénia saját kézbe veszi az ügyet, és ő maga keres támogatókat az EU-ban.

Fordulatra készülj? 

A szlovák és a szlovén miniszterelnök egyidejű távozása igencsak érdekes helyzeteket teremtett a környező országokban. Ám miközben az északi szomszédunk esetében nem nagyon várható lényeges változás – legalábbis egy-két területet leszámítva – az eddigi politikai irányvonalban, addig Szlovéniában egy előrehozott választás komoly fordulatot hozhat Ljubljana bel- és külpolitikájában. Különösen Magyarország számára lehet érdekes majd az eredmény: a közvélemény-kutatásokban jelenleg két párt vezet, amelyek közül az egyik (SD) keményen Orbán-ellenes, miközben a másik (SDS) a Fidesz bevándorlási és gazdaságpolitikáját tartja követendő mintának.

Állami pénzből kampányoltak egy népszavazáson, lemondott a kormányfő

0

Szlovéniában a legfelsőbb bíróság megsemmisítette a kormány csaknem egymilliárd eurós kiemelt projektjéről, a Koper-Divaca vasútvonal bővítéséről szeptemberben rendezett népszavazás eredményét, mert a kampányt a kormány állami pénz felhasználásával finanszírozta. Ezért lemondott Miro Cerar miniszterelnök.

Cerar a kormány rendkívüli ülésén jelentette be lemondását. „Ez volt az utolsó csepp a pohárban, a második vágány megépítését újabb támadás érte, és ebben a folyamatban én nem akarok részt venni” – mondta. Szerinte egyesek meg akarják állítani Szlovénia fejlődését, pedig az ország jobb állapotban van, mint amikor négy éve átvette a vezetését. Azt mondta:

„Most visszaadom az önök kezébe az irányítást.”

Megígérte, hogy a kabinet ellátja mindennapi feladatát és megpróbálja megőrizni a békét és a stabilitást az országban, amíg új választásokat nem írnak ki, és nem alakul meg az új kormány.

Miro Cerar hivatalosan csütörtökön nyújtja be lemondását Borut Pahor államfőnek.

A népszavazást a projektről egy civil szervezet és Janez Jansa volt miniszterelnök ellenzéki, jobbközép pártja kezdeményezte tavaly, mert szerintük túl drága volt a kivitelezés, és teret adhatott a korrupciónak. A népszavazás az alacsony részvételi arány miatt azonban érvénytelen lett. A civil szervezet először az alkotmánybírósághoz fordult jogorvoslatért, majd a legfelsőbb bíróság hozott végleges döntést az ügyben: mivel a kormány állami pénzből kampányolt, ezért

megsemmisítette a népszavazás eredményét és új kiírását rendelte el,

amivel kétségessé vált a projekt kivitelezése.

Cerar korábban úgy nyilatkozott: a projekt növelné az állami tulajdonban lévő koperi kikötő versenyképességét, adriai-tengeri és európai viszonylatban egyaránt. Szerinte Szlovénia számára stratégiai fontosságú beruházásról van szó, amely a gazdaságra sokoldalú és erősítő hatást gyakorolna.

120 perc – 2018. január 27. 16:00

0

LMP: a Fidesz az adófizetők pénzén kampányol

Ungár Péter, a párt elnökségi tagja szerint a Fidesz kampánytevékenysége, hogy „kitalálták a mesebeli Soros-tervet, ami nem létezik, ami kincs, ami nincs”, és csak arra szolgál, hogy elfedje a Fidesz kormányzásának kudarcát. Ehelyett Orbán Viktornak arról kellene beszélnie, miért zajlik OLAF-vizsgálat egyik rokona ellen.

MSZP: a Fidesznek nem számít a magyarok biztonsága

A párt közleménye szerint „a Fidesz a magyarok biztonságával nem törődve osztogatja az állampolgárságot magyar gyökerekkel nem rendelkező ukránoknak és oroszoknak. Emellett 20 ezer gazdasági bevándorlót is idetelepítettek.” Vizsgálatot követelnek az ügyben.

Tiltakoznak a horvátok a szlovéneknél

A szlovén rendőrség felszólítást küldött a horvát halászoknak a Pirani-öbölben húzódó határvonal megsértéséért. Emiatt a horvát külügyminisztérium tiltakozó jegyzéket küldött. A határról a hágai bíróság döntött, de Horvátország nem ismeri el a döntést.

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!