A tegnapi „Összehozta a zsidókat és palesztinokat a járvány” című cikkünk viszonylag nagy látogatottság mellett is csak két olvasónkat késztette hozzászólásra.
Egyikőjük kifogásolta, hogy a mellékelt fényképen az írás címe ellenére is csak üres tér látható, ami nem bizonyítja a nagy összeborulást a két egymással eddig közel sem baráti viszonyt ápoló lakosság között. De sebaj, magát cikket elolvasni nem kötelező annak ellenére sem, ha a cím felkeltette az érdeklődésünket.
Na, de érkezett még egy kedves kommentelő, aki – isten tartsa meg jó szokását – rendszeres olvasónk és ami még fontosabb észrevételeivel ajándékozza meg gyatra írásainkat.
Ha Önök még nem olvasták echte szkíta sólyom nyomán szárnyaló elmefuttatásait csak azért van, mert azokat szinte kivétel nélkül közlésre alkalmatlannak találtuk. Egyszerűen azért, mert szerkesztőségünk minden igyekezete ellenére sem volt képes olyan magas fellegekig szárnyalni, hogy rálássunk az írás értelmére, de sok esetben a tartalmát sem sikerült megfejtenünk.
Hogy az ilyen vírussal terhelt időkben mégis kivételt teszünk és közöljük mondandóját az csak azért van, mert reméljük Önök megértik és hozzászólásaikkal megvilágítják szerkesztőségünk munkatársainak elméjét.
Hozzászólás
„KÖROSZTÁSÚ JELZÉS azaz JÉZUS KRISZTUS GYILKOSAIVAL NEM KÖTÜNK BÉKÉT!!!
ISRAHELL, MINT MŰÁLLAM MINDADDIG MEGSZÁLLÓ AGRESSZOR MARAD; – MÍG EL NEM TAKARODIK A MAGYAR PÁLOSOK (PALESZTINA!!!) FÖLDJÉRŐL!!!
Mária országának egyetlen külső területe volt 700 éven keresztül folytatólagosan: 1218-1918-ig, és ez éppen Jézus megfeszítésének a városa; amit ma héberre úgy ferdítenek: Jeruzsálem.
JERUZSÁLEM = HIEROSOLYMA = A FEHÉR SÓLYOM VÁROSA!!! ELÉGGÉ MAGYARUL VAN; – UGYE?!
Emlékezzünk a tökös UNESCO-határozatra: Jeruzsálemben az ún. zsidó ISRAHELL, mint műállam megszálló hatalom!!!
Szent István királyunk Máriának ajánlotta fel országát, szerte a világon
Magyarországot általában nem így hívták a Turul dinasztiák korában (az Árpád-házi utólagos hazugság), hanem Regnum Marianumnak. Még különösebb: Mária országának egyetlen külső területe volt 700 éven keresztül folytatólagosan: 1218-1918-ig, és ez éppen Jézus megfeszítésének a városa.
II.Andrásnak köszönhetjük (két szentté avatott lányán és a magyar föld védelmén felül – Aranybulla) a címet, melyet keresztes hadjárata alkalmával érdemelt ki: a mindenkori magyar király Jeruzsálem örökös királya.
Kr. e. XIV. században Jeruzsálemet nem Jeruzsálemnek, hanem a város építőjének (Melkizedek) nevéről Šalemnek hívták. A „Békeváros” jelentés későbbi népetimológián alapul. Az egyiptomi szövegekben Urushalim, a Tell-el-Amarna-i levelekben Urusalim, az asszír ékiratokban Šulman/Urusilimmu. A görög forrásokban Hieroszolüma, a rómaiban Hierosolyma, magyarul Sólyomváros. Héberül Jeruzsálem(Jerûšalîm). A Bibliának köszönhetően e név terjedt el a köztudatban.
Zsidó Lexikon /1929/ is beismeri, hogy a mai Izraelnek nem a zsidók, hanem a szumírok az őslakói: „Erec Jiszróel, Palesztina héber neve, szó szerint: Izráel országa. Történetének rövid áttekintése a következő: Az időszámítás előtt való 4000-3000 táján szumírok és akkádok lakják, 2600 táján a szumírok meghódítják Szíriát.” /237.old./ A későbbi Juda-t előtte Kos-nak nevezték, míg Jeruzsálem eredeti neve Urusolyma, majd Nagy Sándor után Hierosolyma és csak az ariánus keresztények visszaszorítása utáni időben lett Jeruzsálem.
Dr. Zakar András pápai prelátus és szumirológus írja A sumér hitvilág és a Biblia’ 113. oldalán, Ijjas Antal püspök Jézus élete’ (1970) c. művére hivatkozva:
„Erről érdekes részleteket közöl Ijjas Antal legújabb munkájában. Az 1968. évi jeruzsálemi ásatások során a várfal felszín alatti részén, zsidó régészek szkíta rovásfeliratokat találtak. Ekkor azonban a kutatóárkokat sietve visszatemették.”
A Kr. e. 3.800-ban alapított Urusolymot az Egyiptomból kivonuló hikszoszok Urusolyma néven erőddé alakították, írja Flavius. (hikszosz = hys-Kos, gis-KUS; királyi szittyák, Kosiak.) Az eredeti SOLYMA elé Nagy Sándor idejében írtak a „Hiero” (szent) nevet, úgy lett belőle Hierosolyma s abból Jeruzsálem.
Hogy a zsidók hogyan kerültek a mai Izrael (Palesztina) földjére, arra ismét Zakar prelátus vet fényt ugyanazon a helyen:
„Valószínű, hogy a hikszoszok (szkíták) Egyiptomra mért súlyos csapásai tették lehetővé a zsidó nép Egyiptomból való kimenekülését és az elpusztított városokban talált aranytárgyak magukkal vitelét.
Ezt a lovas szittya népet követték, aztán a zsidók a pusztai vándorlásuk után Kánaánba is, ahol már addig a szittyák jól berendezkedtek, városokat építettek. Hogy miképpen irtották ki fokozatosan a zsidók a szittyákat, arról elég bőséges adatokat közölnek a szentírás könyvei.”
„J. Fitzgerald Lee és többen, Josephus Flavius, Plutarchos és Eusebius nyomán úgy vélik, hogy a hikszoszok a Nilus alsó táján, Avaris városa körül éltek, amíg Amenophis fáraóval össze nem ütköztek. A fáraó előbb kitért és Etiópiába húzódott hatalmas seregével. A hikszoszok azután elhagyták Egyiptomot és Jeruzsálem vidékén telepedtek le.
George Adam Smith szerint Josephus, aki az ő hellenista módján állandóan a Hierosolyma formát használja, azt többször Solyma alakból származtatja, elvégre neki jobban kellett tudnia. Ez pedig Melkizedek Sáleme. Görög írók már használták ezt a formát.
Idézi azután Cholerilos görög költőt, aki szerinte a Kr.e.V. században beszélt a judeai hegyvidékről, mint a Solymai hegyekről’, Maneto pedig szól a zsidókról, akik szintén elhagyták Egyiptomot, mint előbb a solymaiak. Azonosítani szokták ezt a nevet a Homérosnál található Lycian Solymival is.”
Maga Josephus Flavius ezt mondja: a városnak régen Solyma volt a neve.’ Ezek után nem nehéz összefüggést találni a lovas kultúrájú fémműves szkíták (szittyák) Szent Sólyom tisztelete (számos egyiptomi emlék ábrázolja) s ennek Kánaánba átültetett fővárosa a későbbi Szent Sólyom – Hierosolyma között.” (Görög nyelven „hierosz” = „szent”) A hikszoszok ragozó nyelven beszéltek. A Del-Kanaani Juda törzs lakterületét Kr. e. 600-ig KOS-nak nevezték…Jebuzeusok, hittitak, a Harant alapito Hurok, ragozó nyelvet beszéltek, turániak voltak a James Biblia magyarázó szótára szerint is.
Végül Zakar prelátus megállapítja:
„A szittyák után a kánaánita népek is folytatták Jeruzsálemben a Nap tiszteletét, sokáig még párhuzamosan a zsidó istentisztelettel is.”
Na, megyek, hátha történik a világban más hasonlóan fontos dolog is.
