Nagy feltűnést keltett az ENSZ-ben Karin Kneissl, a szélsőjobboldali Szabadságpárt politikusa, amikor arról beszélt, hogy a Közel-Keleten mindig az olajért folynak a háborúk.
Karin Kneissl arabul kezdte beszédét, és azt mondta: a térségben mindig az olajért és az olajvezetékekért háborúznak, és az ott élők ennek áldozatai. Szerinte ez a szíriai háborúra is igaz.
Szíriában hetedik éve tart a háború, amelynek kitöréséhez valójában semmi köze nem volt az olajnak: a szíriaiak több demokráciát követelve kezdtek tüntetni a diktátor, Bassár el-Aszad rezsimje ellen, ő azonban
brutális kegyetlenséggel lépett fel a tiltakozók ellen,
így a békés tüntetések fegyveres felkelésbe csaptak át, a konfliktus pedig nemzetközivé lett. Több százezren meghaltak azóta, több millió embernek pedig menekülnie kellett.
Az osztrák külügyminiszter bírálta az Egyesült Államokat is, mert politikája következetlen a Közel-Keleten. Hibáztatta Donald Trumpot azért, mert kiléptette az Egyesült Államokat az iráni atomalkuból.
Ausztria jelenleg az Európai Unió soros elnöke,
és komolyan is veszi ezt a feladatát. Sebastian Kurz kancellár, aki korábban külügyminiszter volt, több javaslatot is tett a menekültprobléma megoldására. Ezeknek az a lényege, hogy az EU-török szerződéshez hasonlóan megállapodna néhány állammal, hogy saját területükön állítsák meg a migrációt. Ezért persze az Európai Uniónak komoly pénzeket kellene fizetnie.
Karin Kneissl külügyminiszternek nem ez az első furcsasága: nemrég még a bulvársajtóba is bekerült, amikor az esküvőjén táncolt Vlagyimir Putyin orosz elnökkel. Ez persze nem olyan meglepő:
a Szabadságpárt kifejezetten oroszbarát,
az olasz Ligához, Matteo Salvini pártjával ők Putyinék legfontosabb szövetségesei Európában.
A párt aktívan lobbizik azért, hogy az Európai Unió feloldja a szankciókat Oroszországgal szemben. A Közel-Keleten egyébként Irán mellett Oroszország Szíria legfőbb támogatója.
Iránnak van egy másik nukleáris központja is, amelyet eltitkol a külvilág elől – állította Benjamin Netanjahu miniszterelnök az ENSZ közgyűlésében. A perzsa állam nevetségesnek minősítette Netanjahu állításait. Mohammad Dzsavad Zarif iráni külügyminiszter szerint inkább Izrael atomfegyvereit kellene alaposabban megvizsgálni. Egyúttal azzal vádolta Izraelt, hogy elszigeteli az USA-t a Közel-Keleten.
Donald Trump amerikai elnök élesen támadta Iránt az ENSZ közgyűlésben. Az ynetnews izraeli portál megkérdezte a Pentagont Washingtonban, hogy mit tudnak a „második iráni nukleáris központról”? A magát megnevezni nem kívánó illetékes csak annyit árult el, hogy tudnak róla. A létesítmény egy raktárépület, ahol a nukleáris dokumentumokat őrzik.
A válaszból kiderült, hogy az Egyesült Államok nem veszi túlságosan komolyan Benjamin Netanjahu erre vonatkozó állításait.
Az izraeli kormányfő az ENSZ-ben azt is sérelmezte, hogy Irán korszerű rakétákkal látta el a Hezbollah siita milíciát Libanonban. A Hezbollah rendszeresen támadja Izraelt ezekkel a rakétákkal. Az izraeli diplomácia vezetője szerint Irán, amely a zsidó államnak még a létjogosultságát sem ismeri el, arra törekszik, hogy bekerítse ellenfelét. Ezért szállít rakétákat a Hezbollahnak, és ezért rendezkedik be katonailag is az Izraellel szomszédos Szíriában. Benjamin Netanjahu megerősítette: az izraeli légierő továbbra is támadni fogja az iráni célpontokat Szíriában, annak ellenére, hogy az oroszok S 300-as modern rakétavédelmi rendszert telepítenek oda.
Izrael és Irán szembenállása tovább fokozódik, hiszen novemberben életbe lépnek azok a szankciók, amelyekkel az USA a perzsa államot sújtja.
A hat nagyhatalommal megkötött atomalku megkötésekor ugyan megszüntették a szankciókat, de Donald Trump most kilépett az atomalkuból. Mohammad Dzsarif Zavad iráni külügyminiszter szavaiból arra lehet következtetni: Teheránban reménykednek abban, hogy esetleg Trump még visszatáncol, látva, hogy a másik öt nagyhatalom (Oroszország, Kína, Nagy Britannia, Franciaország és Németország) tartja magát az Iránnal megkötött atomalkuhoz.
Pedig a gépet valójában a szíriai légvédelem lőtte le – amelyet pont az oroszok fegyvereztek fel.
Az Iljusin 20-as gép, fedélzetén 15 főnyi személyzettel visszatérőben volt az oroszok Latakia melletti támaszpontjára, amikor eltűnt a radarok képernyőjéről. Amerikai források szerint a szíriai légvédelem tévedésből lőtte le, amikor egy, a rezsim állásai elleni izraeli légicsapást próbált megakadályozni.
Orosz források is elismerték, hogy valóban
a szíriaiak lőtték le a repülőt.
A védelmi minisztérium szerint akkor vesztették el vele a kapcsolatot, amikor négy izraeli F-16-os földi célpontokat támadott Latakia tartományban. Az ellenük való védekezés közben lőtték le az orosz gépet.
Éppen ezért, az orosz védelmi minisztérium szóvivője Izraelt hibáztatta. Mint mondta, az F-16-osok a jóval nagyobb orosz felderítőgép fedezékében repültek, ezért a légvédelmi rakéták a nagyobb gépre álltak rá.
Izrael az elmúlt másfél évben legalább kétszáz alkalommal mért légicsapást szíriai célpontokra,
többségében olyanokra, ahol Irán is berendezkedett. Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök korábban megígérte Putyinnak, hogy a légicsapásokról előre értesítik az oroszokat, nehogy közvetlen katonai konfliktus jöjjön létre a két állam között.
Az oroszok most azzal vádolják Izraelt, hogy annyira az utolsó pillanatban szóltak, hogy már nem tudták értesíteni a felderítőgépet.
A szíriai légvédelmet egyébként pont Oroszország fegyverezte fel.
A mekkai zarándoklat idején jelentette be a történelmi hírt Mihail Bogdanov külügyminiszter-helyettes.
Szalmán király korábban 1500 tagú kísérettel tárgyalt Moszkvában, ezzel megtörve a jeget Szaúd-Arábia és Oroszország között. Szaúd-Arábia ugyanis korábban elképzelhetetlennek tartotta a kapcsolatot az ateista Szovjetunióval.
Amikor a szovjet hadsereg bevonult Afganisztánba 1979-ben, akkor rengeteg fiatal szaúd-arábiai iszlámista vállalkozott arra, hogy szembeszáll velük. Köztük volt például Oszama bin Láden is. A Szovjetunió bukása után aztán a két ország közeledni kezdett egymáshoz. Végül tavaly októberben látogatott Szalmán király Moszkvába, majd a foci vb-n a fia, az országot ténylegesen irányító Mohammed bin Szalmán együtt ült a díszpáholyban Vlagyimir Putyinnal a két válogatott meccsén.
Közben pedig az olajárakról is egyeztettek,
nagy olajexportőrként ebben ugyanis közösek az érdekeik.
A Közel Keleten már inkább az ellentétek dominálnak. Szaúd-Arábia szemben áll az oroszokkal jó viszonyban lévő Iránnal, és mindent megtett azért, hogy megbuktassa a szíriai diktátort, Bassár el-Aszadot, akit az oroszok támogatnak. Szíriában rengeteg orosz zsoldos mellett hivatásos katonák is támogatták a rezsimet.
Minden bizonnyal beszélnek a terrorizmusról is: Csecsenföldön például a most kezdődött iszlám ünnep előestéjén hajtottak végre merényletet. A terroristák közül sokan a vahhabita ideológiát követik – ami viszont gyakorlatilag államvallás Szaúd-Arábiában.
Putyin látogatása Szaúd-Arábiában tehát sok szempontból érdekesnek ígérkezik, hiszen némileg újra is rajzolhatja a szövetségesi rendszereket a Közel-Keleten.
Több, mint ötmillióan hagyták el Szíriát a hétéves polgárháború idején, mondta az orosz elnök, amikor Angela Merkel kancellárral tárgyalt Berlin közelében egy kastélyban. Hárommillió szír menekült él Törökországban, 1-1 millió Jordániában és Libanonban. Nagy részük haza kíván térni. Ehhez viszont újjá kell épiteni a polgárháborúban lerombolt Szíriát – jelentette ki Vladimir Putyin.
Arra a menekültinvázióra utalt, melynek a célpontja elsősorban Németország volt 2015-ben. Merkel úgy oldotta meg a válságot, hogy egyezményt kötött Erdogan török elnökkel arról, hogy nem küldi a menekültek százezreit nyugatra. Ezért
az Európai Unió évente 3 milliárd eurót fizet Törökországnak.
Putyin ezen felül újabb uniós pénzeket sürget Szíriának, de Merkel óvatosan csak annyit mondott: el kell kerülni a humanitárius katasztrófát Szíriában.
Merkel és Putyin megvitatták Ukrajna ügyét is. Az EU az USA-hoz hasonlóan szankciókkal sújtja Oroszországot, mert 2014-ben annektálta a nagyrészt oroszok által lakott Krím-félszigetet. Ukrajna és Oroszország viszonya azóta is pocsék. Moszkva a többi között azzal fenyegetőzik, hogy leállítja a földgázszállítást Ukrajnán keresztül, ha megépül a Nord Stream 2 vezeték a Balti tenger alatt. Trump bírálta ezt, és azt mondta: Németország Oroszország foglya.
Merkel szeretné kihúzni az amerikai bírálat méregfogát. Ezért arra kérte Putyint, hogy továbbra is szállítsanak földgázt Ukrajnán keresztül, akkor is, ha már működik a Nord Stream 2 vezeték Oroszország és Németország között.
Putyin sejtelmesen annyit mondott, hogy ez nem politikai, hanem gazdasági kérdés.
Vagyis nincs akadálya annak, hogy Oroszország folytassa a földgáz szállítását Ukrajnán keresztül. Csak épp ehhez meg kellene egyezni az ukránokkal az árakról.
Merkel és Putyin találkozója tehát nem hozott áttörést. Annál nagyobb volt annak a sajtóvisszhangja, hogy Putyin táncolt Ausztria külügyminiszterével annak esküvőjén. A Szabadságpárthoz tartozó külügyminiszter mindig is nagy barátja volt Oroszországnak, és elszántan lobbizik a szankciók ellen.
(MTI/APpool/Roland Schlager)
Ausztria nem tagja a NATO-nak, az EU-nak viszont igen. Bécsben sokan bírálják a kormány Oroszország-politikáját, melynek alapjait még Kreisky kancellár vetette meg. Kezdetben a baloldal volt az orosz kapcsolatok építésének a fő híve Ausztriában, de a huszonegyedik században a szélsőjobboldal vette át ezt a szerepet.
Állandósultak a dzsihádisták által végrehajtott támadások Irakban, közben pedig az Iszlám Államhoz köthető terroristák újabb országokban követtek el merényleteket. A kalifátus összeomlása nem érte felkészületlenül a terrorszervezet vezetőit: visszatértek ahhoz a stratégiához, amely hasonló helyzetben egyszer már sikerre vezetett.
Biciklis turistákat gázoltak el két hete Tádzsikisztánban: a héttagú csoportból két amerikai, egy svájci és egy holland biciklis meghalt. A merénylet elkövetőjeként nem sokkal később az Iszlám Állam jelentkezett, és videót is közöltek a támadókról.
Ezen az látszik, hogy öt fiatal férfi egy fa alatt ül a hegyvidéken, mögöttük a terrorszervezet zászlajával. Arról beszélnek, hogy a tádzsik vezetők elhagyták hitüket, megengedték, hogy hitetlenek foglalják el az országot, majd
hűséget fogadtak Abu Bakr al-Bagdadinak, az Iszlám Állam vezetőjének,
és felesküdtek a hitetlenek elleni támadásra.
A tádzsik hatóságok szerint kések és lőfegyverek is voltak náluk. A csoport tagjai közül négyet azóta elfogtak, négy másikat agyonlőttek.
A tádzsikisztáni merénylők. Fotó: Amak
Nem ez volt az Iszlám Állam által adott egyetlen életjel az elmúlt hetekben. Szíria asz-Szuvajda nevű tartományában több öngyilkos merényletet is végrehajtottak, az Emberi Jogok Szíriai Megfigyelőközpontja nevű szervezet jelentése szerint 255 embert öltek meg. Emellett
sok nőt és gyereket el is raboltak.
Júliusban végrehajtottak egy merényletet Pakisztán Beludzsisztán nevű tartományában is, itt 159-en haltak meg.
Pedig Donald Trump már többször büszkélkedett azzal, hogy legyőzték a terrorszervezetet, Helsinkiben, Putyinnal való találkozóján pedig azt mondta: az Iszlám Állam elleni harc 98-99%-ban véget ért. Az iraki kormány meg már decemberben bejelentette, hogy legyőzték a terroristákat, és olyan hírek is voltak, hogy maga Abu Bakr al-Bagdadi is súlyosan megsérült.
Akkor mi történt?
Valójában az Iszlám Állam már hónapokkal korábban felkészült a katonai vereségekre és elkezdte újjászervezni magát. Jennifer Cafarella, az Institute for the Study of War nevű think tank elemzője nemrég az NPR-nek arról beszélt, hogy a szervezet vezetői felismerték: nem tudnak kitartani a koalíciós erőkkel szemben és el fogják veszíteni a területük nagy részét, de ezt nem tekintették úgy, hogy a háborút is elvesztették. Ehelyett
elkezdtek a túlélésre berendezkedni, és felkészültek a harc következő szakaszára.
A helyzet ráadásul nem is új nekik: 11 évvel ezelőtt egyszer már gyakorlatilag minden érintett kormány bejelentette, hogy legyőzték az Iszlám Állam elődszervezetét, az iraki al-Kaidát, amely akkor valóban az összeomlás és teljes eljelentéktelenedés határára jutott.
Ahogy korábban is írtunk róla, az iraki al-Kaida 2003 és 2006 között rettegésben tartotta Irakot. A jordániai származású Abu Muszab az-Zarkávi által alapított és vezetett szervezet féktelen brutalitásáról volt hírhedt, emberei rengeteg véres merényletet követtek el (2003-ban például a bagdadi ENSZ-képviselet, a jordániai nagykövetség és a nedzsefi mecset ellen), és ők tettek közzé olyan videókat is, amelyeken amerikai túszokat fejeztek le.
Kegyetlensége miatt azonban az őt eleinte a síita elnyomás miatt támogató szunniták is elfordultak Zarkávitól, aki 2006 júniusában egy amerikai légicsapásban meghalt, a következő években pedig az Iraki Iszlám Állam nevet felvevő szervezet folyamatosan gyengült. Vezetőit sorra megölték vagy elfogták,
egy adott ponton állítólag mindössze néhány tucatnyi tagja maradt.
Szinte szó szerint a föld alá, vagy a sivatagos vidékekre kényszerültek, alig volt pénzük, nem tudtak szabadon mozogni – vagyis hasonló volt a helyzet, mint most.
2010-ben azonban Abu Bakr al-Bagdadi került a szervezet élére, amely két-három év alatt feltámadt. 2013-ban már beszivárogtak Szíriába, közben kihasználták az iraki kormány elleni elégedetlenséget is, kiszabadították szimpatizánsaikat a börtönökből, majd célzott támadásokat hajtottak végre a katonák és rendőrök ellen. 2014 júliusában pedig, a második legnagyobb iraki város, Moszul elfoglalása után, kikiáltották a kalifátust.
Abu Bakr al-Bagdadi Fotó: MTI/EPA/Iszlám Állam
A New Statesman elemzése szerint az Iszlám Állam hatalma csúcspontján is több volt, mint egy állam: inkább egyfajta mozgalom, amelynek az államalapítás csak egy állomása volt. A dzsihádisták ugyanis
a világ végét megelőző végső harcra készülnek:
Mohamed jóslatainak megfelelően, aki szerint a világ vége előtt nem sokkal a kalifátus meg fogja hódítani a világot.
Éppen ezért a mostani vereségek, bár átmenetileg gyengítették az ideológiát is, nem jelentik a szervezet végső kudarcát. Sőt, a Soufan Center elemzése szerint az Iszlám Állam ugyanazzal a módszerrel készíti elő visszatérését, mint amilyet 2013 előtt is alkalmazott: például az iraki tisztviselők, elsősorban a rendőrök és a biztonsági szolgálatok tagjai elleni célzott gyilkosságokkal.
Úgy fogalmaznak:
„a meggyengült Iszlám Állam a múltat akarja újrateremteni,”
és ahhoz, hogy esélyük legyen újra a 2014-eshez hasonló sikereket elérni, előbb 2013-at és az akkori tevékenységüket kell felidézniük.
Éppen ezért Irakban már hónapok óta rabolnak el és ölnek meg embereket, főleg Kirkuk, Dijala és Szalahuddin tartományokban – ezt a térséget többen már a halál háromszögeként emlegetik. Most napi átlagban közel három ilyen támadás történik, és ez jelentős növekedésnek számít, ugyanis egész márciusban összesen volt hét ilyen akció.
Fotó: Dabik
Több támadást videóra is vettek, de arra is volt példa, hogy a túszokkal küldtek videoüzenetet. Az egyik támadás során hat síita rendőrt raboltak el, akiket aztán a terrorszervezet zászlója elé térdeltettek, majd el kellett mondaniuk, hogy kivégzik őket, ha a kormány nem engedi el a fogságban tartott szunnita nőket. Néhány nappal később megtalálták a túszok holttestét.
Szakértők szerint az Iszlám Államnak nagyjából ezer embere lehet Irakban, 500 a sivatagos részeken, 500 a hegyekben. Az ilyen támadásokhoz viszont
nincs szükség sok emberre,
jellemzően 3-5 fős csoportok hajtják végre az akciót, amely után gyorsan vissza is vonulnak. David Sterman, a New America Foundation szakértője szerint a stratégiájuk leginkább az, hogy káoszt teremtsenek.
Azt is ki tudják használni, hogy Irakban sok olyan terület van, ahonnan négy éve tízezrek menekültek el az Iszlám Állam elől, és ők még nem tértek haza, így teljes falvak, kisebb városok állnak üresen, ami tökéletes terep a bujkáláshoz.
A Jamestown elemzése szerint az állandósult merényletek komoly dühöt váltottak ki a síita közösségből, de ez a düh (legalábbis egyelőre) nem általánosságban a szunniták ellen irányul, hanem inkább a kormány ellen, amely hiába próbál katonai erővel fellépni a dzsihádisták ellen. Az elhagyatott területeket, a sivatagot, a hegyvidéket ugyanis a kormánycsapatok nehezen ellenőrzik.
Kicsit paradox módon korábban,
amíg az Iszlám Állam nagy területet uralt, harcolni is könnyebb volt ellene:
lehetett tudni, hol találják meg a harcosaikat. Most viszont szétszóródtak, ráadásul az ellenük való harcot nehezítik az iraki kormány és a kurdok közti ellentétek is.
A dzsihádisták pedig mindezeket ki is használják. Továbbra is vannak komoly fegyvereik, de a városokba egyelőre nehezebben szivárognak be. A kétezres közepén, valamint 4-5 évvel ezelőtt azért tudtak ilyen téren sikeresek lenni, mert a síita kormány elnyomása miatt a szunniták közül sokan szimpatizáltak a radikális ideológiákkal – utána viszont megtapasztalták az Iszlám Állam rémuralmát.
Így viszont egyelőre kicsi az esély arra, hogy a terroristák elkezdjenek mondjuk egy olyan autóbombás merényletsorozatot, ami korábban szinte a védjegyükké vált. Ugyanakkor azt is bizonyították, hogy így is képesek a kormány ellenőrzése alatt álló nagyvárosokban támadni: néhány hete Bagdadban hajtottak végre merényletet.
Összedőlt ház az Iszlám Állam egyik bagdadi merénylete után. Fotó: MTI/EPA/Ahmed Ali
Azt, hogy milyen taktikát követnek, jól jelzi a kommunikáció is. Az Iszlám Állam szóvivője, Abu al-Hasszán al-Muhadzsir áprilisban egy üzenetben arra szólította fel a követőiket, hogy a kormánnyal együttműködő szunniták ellen hajtsanak végre merényleteket. A terrorszervezet egyik propagandalapja, az an-Naba pedig nemrég azt írta: a jelenlegi helyzetben nincs szükség nagy csoportokra, sok képzett harcossal, komoly fegyverzettel,
elég egyetlen ember, aki bármilyen, általa beszerezhető eszközzel támadást tud indítani.
Emellett továbbra is lépést tartanak a technika fejlődésével: a titkosított kommunikációs csatornákat már régóta használják, de a New York Times szerint újabban már a Bitcoinban érkező támogatást is fel tudják használni.
A propaganda pedig továbbra is aktív, és globálisan célozzák vele a potenciális követőket. Arról sem szabad elfeledkezni, hogy
a terrorszervezetnek nem csak Szíriában és Irakban van bázisa,
Afgán források szerint az országba folyamatosan érkeznek a harcosok Észak-Afrikából, Közép-Ázsiából, de Oroszországból és Franciaországból is, januárban pedig a Fülöp-szigeteki hatóságok fogtak el egy spanyol férfit, aki Mindanao szigetén akart csatlakozni az Iszlám Állam helyi szervezetéhez.
Korábban Líbiában is próbálták megvetni a lábukat, és bár Szurt városát elvesztették, 3-4 ezer harcosuk még mindig lehet az országban. Egyiptomban a Sínai-félsziget északi részén vannak olyan, összeségében több száz fős terrorcsoportok, amelyek hűséget esküdtek Abu Bakr al-Bagdadinak, és a Száhel-övezetben is erősödnek a hozzájuk köthető csoportok.
Nagy európai terrortámadásnak viszont egyelőre kisebb a veszélye,
Szülővárosában, Szentpéterváron ünnepelte a Flotta napját Oroszország elnöke, aki megszemlélte a vízi parádét a Néván. Volt mit néznie: 39 csatahajó 4000 tengerésszel parádézott az orosz elnök előtt.
Putyin a sajtónak elmondta: 26 új csatahajót állítanak rendszerbe az idén, közülük négy fel lesz szerelve Kalibr tipusú cirkáló rakétákkal. Ezek a rakéták Szíriában bizonyítottak. Olyan alacsonyan repülnek, hogy a hagyományos légvédelem nem észleli őket, ezért a támadás meglepetésként éri az ellenséget.
Putyin a nagy hadi készülődést „a nemzetközi terrorizmus elleni harccal” indokolta meg.
Valójában azonban legalább ennyire fontos Oroszország számára, hogy erőt mutasson a NATO-val szemben. Észtország alig pár kilométerre van Szentpétervártól, Oroszország második legnagyobb városától. A NATO orosz fenyegetésről beszél, Moszkva viszont nyugati nyomulástól tart. A Baltikum már a NATO tagja, Ukrajna is jelezte, hogy szeretne belépni. Grúziát meghívták az észak-atlanti szervezetbe. Közben Trump épp az orosz fenyegetésre hivatkozva követeli azt a NATO tagállamoktól, hogy emeljék a hadi költségvetésüket a GDP 4 százalékra – miközben a tagállamok többsége a jelenleg kötelező 2 százalékot sem teljesíti.
Trump és Putyin nemrég Helsinkiben találkoztak. Mindkét elnöknek érvényes meghívója van a másik országába. Mindeközben
Washingtonban folyik a vizsgálat Trump orosz kapcsolatairól.
Ezért egyelőre újabb csúcstalálkozó nem várható. Putyin tanácsadója, Usakov közölte is: legközelebb novemberben lehet amerikai-orosz csúcs, amikor a G 20 tagállamainak vezetői találkoznak egymással Argentínában.
Jim Mattis amerikai hadügyminiszter 8 balkáni állam katonai vezetőivel találkozott Zágrábban. Oroszország egyre aktívabb ebben a térségben – szögezte le a Pentagon vezetője, aki célzott arra, hogy Moszkvában örülnének, ha ez a tanácskozás kudarcba fulladna. Donald Trump amerikai és Vlagyimir Putyin orosz elnök hétfőn személyesen is találkozik Helsinkiben.
Az oroszokat aggasztja, hogy Montenegró már tagja a NATO-nak – egyébként az ország hadügyminisztere elnökölt a zágrábi tanácskozáson. Macedónia éppen most kapott meghívást a NATO csúcstalálkozón az észak-atlanti szervezetbe, amit Oroszország szkopjei nagykövete elítélt, ám a macedón hadügyminiszter(asszony) Zágrábban leszögezte: bár jó kapcsolatokra törekszenek Moszkvával, de a jövőjüket a NATO-ban képzelik el. Finoman célzott rá, hogy
az orosz titkosszolgálat Macedóniában – éppúgy mint korábban Montenegróban – aktívan támogatta az oroszbarát politikusokat, beavatkozva a kis balkáni államok belügyeibe.
Az oroszok idegessége érthető, hiszen egyre-másra veszítik el korábbi partnereiket a Balkánon. Jelenleg már csak Szerbiában és Bosznia szerb övezetében számíthatnak első számú külföldi nagyhatalomnak.
Szerbiát egyébként meghívták a zágrábi hadügyi tanácskozásra, de a szék üresen maradt.
A távollétük okát firtató kérdésre a horvát házigazda azt válaszolta, hogy erről őket kellene megkérdezni.
„Putyin nekem nem az ellenségem, hanem a vetélytársam”
– nyilatkozta Trump Brüsszelben, a NATO csúcstalálkozón. Felmerül kérdés: valójában ki képviseli az Egyesült Államok diplomáciáját. Vajon Jim Mattis hadügyminiszter, aki mindent megtesz azért, hogy fokozza az Egyesült Államok befolyását a Balkánon, és visszaszorítsa Oroszországot? Vagy Donald Trump, aki egyezkedni próbál Vlagyimir Putyinnal? A választ senki sem tudja.
A hétfői Trump-Putyin tárgyaláson persze nem a Balkán lesz a legfontosabb téma. A két állam kapcsolatán kívül Szíria problémája izgatja jelenleg a legjobban Donald Trumpot. Nem diplomáciai szempontból, hanem mert a befolyásos zsidó szervezetek támogatására szüksége van a novemberi választásokon az Egyesült Államokban.
Ezért Trump árukapcsolásra készül Helsinkiben: ha Moszkva visszafogja Iránt Szíriában, akkor számíthat a szankciók enyhítésére, illetve feloldására.
Putyin számára prioritás a szankciók megszüntetése hiszen ez a gazdasági nehézségek egyik fő oka Oroszországban. Csakhogy az is aggasztja az orosz elnököt, hogy az USA szépen csendben folytatja Oroszország bekerítését. Erre utal a zágrábi tanácskozás is, amelyen nem csak Macedónia, de Grúzia is meghívót kapott a NATO-ba. Sztálin elvtárs szülőföldje hamarosan NATO tagállam lehet…
Benjamin Netanjahu szerint, ha az oroszok elérik Irán kivonulását Szíriából, akkor Trump feloldja a szankciót Oroszország ellen. A Haaretz című izraeli lap szerint erről tárgyal Moszkvában Putyin elnökkel Benjamin Netanjahu.
Az izraeli kormányfő arra kívánja rávenni az orosz elnököt, hogy vesse latba befolyását Danaszkuszban és Teheránban az iráni kivonulás érdekében. Irán Izrael esküdt ellensége, a zsidó állam létét sem ismeri el. A 2011-ben kezdődött szíriai háborúban
Irán Oroszországgal együtt a szíriai államfő segítségére sietett.
Ezzel a támogatással Aszad nyerésre áll a polgárháborúban. Irán pedig katonailag berendezkedett az Izraellel határos Szíriában. Emiatt az izraeli légierő rendszeresen támadja ott az iráni támaszpontokat.
Ha Netanjahu eredményt ér el Moszkvában, akkor Trump és Putyin helsinki találkozása alkalmat adhat az amerikai elnöknek, hogy feloldja a szankciókat Oroszország ellen. Igaz, hogy a NATO csúcson épp az orosz fenyegetésre hivatkozva követelte a katonai kiadások növelését, de nem ez az egyetlen ellentmondás Trump diplomáciájában. Nála a külpolitika teljesen alá van rendelve a belpolitikának. Márpedig novemberben választások lesznek.
Trumpnak látványos diplomáciai sikereket kell felmutatnia – mint amilyen a szingapúri csúcstalálkozó volt Kim Dzsong Unnal.
Másrészt gondolnia kell az Egyesült Államokban élő nagyszámú zsidó szavazóra is, akiknek nagyrésze távolról sincs elragadtatva a politikájától, viszont lojális Izraelhez. Ha sikerül csökkenteni az Izrael elleni iráni nyomást, akkor ezzel szavazatokat szerezhet az Egyesült Államokban.
Csakhogy nem csupán Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök, hanem Ali Akbar Velajati is Moszkva vendége lesz. Ő Ali Khamenei legfőbb vallási vezető külpolitikai tanácsadója Teheránban. Irán a Közel-Keleten aktívan együttműködik Oroszországgal és Törökországgal. A három állam hadseregének vezérkari főnökei rendszeresen egyeztetnek egymással. Vagyis, nem könnyű megbontani Oroszország és Irán szövetségét. Viszont Putyinnak is égetően szüksége van a nagy PR sikerre, mert otthon a népszerűsége csökken a növekvő gazdasági gondok miatt. Mindenesetre tény: az orosz diplomácia kérte és el is érte, hogy kezdetben négyszemközt tárgyaljon Putyin Trumppal Helsinkiben. Az oroszok abban bíznak, hogy a ravasz és tapasztalt Putyin lenyomja Trumpot, aki tanácsadói nélkül meglehetősen tanácstalan diplomáciai ügyekben.
Ilyen előkészületek után a csúcstalálkozó Helsinkiben sikerre van ítélve, de nagy kérdés, hogy a PR-n túl mi változik a világban Trump és Putyin eszmecseréje után.
Egy sikeres Trump-Kim Dzsong Un csúcs elvezethet a háborúhoz Iránnal – legalábbis a Háárec izraeli ellenzéki lap szerint, amely a héják álláspontját elemzi Washingtonban. A tét nem csak a két fél számára nagy, nemzetközi színtéren is sokan aggódva vagy éppen reménytelien figyelik, mi történik holnap Szingapúrban.
Korábban az ifjabb Bush elnök a gonosz tengelye három résztvevőjének nevezte Irakot, Iránt és Észak-Koreát. Irakot az amerikaiak megszállták, Szaddám Huszeint felakasztották, az ország pedig összeomlott (a romokból feltámadt az Iszlám Állam). Trump kedden tárgyal Kim Dzsong Unnal. „Optimista vagyok” – jelezte Twitteren az amerikai elnök, aki ezt megelőzően jól összeveszett a szövetségeseivel, elsősorban Kanadával.
Ha sikerül megállapodni Észak-Korea diktátorával, akkor a gonosz tengelyéből már csak egyetlenegy marad. Irán.
Teherán azóta áll az USA célkeresztjében, amióta a forradalmár lázadók 1979-ben elfoglalták az amerikai nagykövetséget és Khomeini ajatollah a Sátán küldöttének nevezte Amerikát. Barack Obama megpróbált megállapodni Iránnal, létre is jött az atomalku, melyet öt más nagyhatalom is aláírt, Izrael tiltakozása ellenére. Trump azonban nemrég kilépett az atomalkuból, az öt másik nagyhatalom – Nagy Britannia, Franciaország, Németország, Oroszország és Kína – kitart mellette.
Az izraeli miniszterelnök mindeközben tapsol Trumpnak, és nyíltan ösztönzi az Egyesült Államokat arra, hogy mérjen megelőző katonai csapást Iránra.
Az izraeli lobbi és a héják szövetsége azzal érvel, hogy most még meg lehet előzni Irán atomhatalommá válását, ám később ezt már jóformán lehetetlen lenne megakadályozni.
Csakhogy egy katonai csapásnak komoly következményei lennének. Oroszország szövetségben áll Iránnal, amellyel közösen mentették meg a szíriai diktátort, Bassár el-Aszadot. Az eredmény: Irán katonailag berendezkedik az Izraellel határos Szíriában. Irán pedig továbbra sem ismeri el a zsidó állam jogát a létezéshez. Érthető tehát az izraeli kormány aggodalma. Csakhogy egy háború Iránnal egyáltalán nem lenne sétagalopp. Ezt az amerikai tábornokok is jól tudják, nem véletlenül beszélik le Trumpot arról, hogy katonai eszközökkel próbálja meg térdre kényszeríteni Iránt. Az amerikai elnök ezért is vezet be újra gazdasági szankciókat, hátha a gazdasági nehézségek meghátrálásra kényszerítik a teheráni vezetést. A valóságban azonban Iránban a kemény vonal kerekedett felül azt követően, hogy Trump kilépett az atomalkuból.
A mérsékeltek elveszítették legfontosabb ütőkártyájukat: a gazdasági előnyöket cserébe azért, hogy lemondtak az atomfegyverről.
Alaposan fel van tehát adva a lecke Donald Trumpnak, aki ráadásul eredményeket kell, hogy produkáljon a novemberi kongresszusi választásokra is. Ha ugyanis ott a republikánusok veszítenek, akkor Trumpnak a hátralevő időszakban egy vele szemben álló kongresszussal kell megbirkóznia a következő két évben.
Trump eddig nem mutatott különösebben nagy diplomáciai képességeket, de fatális hibát sem követett el.
Márpedig lehet, hogy egy Irán elleni háború csődbe vinné egész elnöki periódusát. A világ pedig még sokkal többet veszíthetne.
Az viszont pozitív – már ha a Háárec washingtoni információi megfelelnek a valóságnak –, hogy a szingapúri csúcs sikerre van ítélve, hiszen Trumpnak valamit fel kell mutatnia. Hasonló helyzetben van Kim Dzsong Un is, aki mindenképp szeretné elkerülni Szaddám Huszein sorsát.
A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.
A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.
A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.
