Kezdőlap Címkék Szingapur

Címke: Szingapur

Hol a legjobb élni?

A világhatalmak  mint az Egyesült Államok vagy Kína be sem kerültek az első tízbe mint ahogy nincsen ott a Közel Kelet, de a mi régiónk sem. Közép Kelet Európa továbbra is az Európai Unió szegényháza, ahol Magyarország az utolsók között álmodik a felzárkózásról, amely soha nem jön el.

A francia Elle magazin női szemmel vizsgálódik vagyis nagyon odafigyel arra, hogy a hétköznapi élet mennyire vonzó abban az országban, melyet vizsgál. Az időjárás is fontos tényező: hiába gazdag és kiegyensúlyozott Skandinávia, mert a hideg és a sötét tél nem vonzza igazán a letelepedni vágyókat, akik kellemes időjárást és hétköznapokat keresnek: jól működő egészségügyet, oktatást, és ami talán még fontosabb, életörömöt. Ezért tarolnak a mediterrán országok, ahol a legkellemesebb az élet annak ellenére, hogy a gazdaság nem dübörög. A listavezető viszont olyan állam, amely az elmúlt 50 évben gazdasági csodát produkált: a brit birodalom távol-keleti kikötőjéből olyan GDP-t teremtett, amely az USA szintjét is eléri: Szingapúr az első. A városállam, melyet mostanáig a Li család vezetett, kiegyensúlyozott társadalmat tudott létrehozni a kínai többségből és maláj és indiai kisebbségből álló sokvallású civilizációjában, amely sok mindent megőrzött a brit gyarmati időből, például a jogrendet.

Európa mindenekfelett

Az első tízből 8 európai ország, Szingapúron kívül Japánnak sikerült még bekerülnie az Elle magazin válogatásába máshonnan. Japán amióta lemondott a világhatalmi szerepről a nyolcvanas években miután az USA erre kényszerítette, lassan fejlődik, a lakosság egyre fogyatkozik, de az élet minősége egyre javul.

Európában Olaszország áll az első helyen, és ezzel ő az ezüstérmes a világranglistán.

Olaszország gazdaságilag évtizedek óta gyengén teljesít, a lakosság ott is fogyatkozna, ha nem jönnének a bevándorlók. Mindennek ellenére a gioia di vivere – az életöröm jellemzi az olaszokat, és ez vonzza a külföldieket, akik szép számban települnek át Olaszországba. Európában a második, a világon pedig a harmadik Portugália, amely bár nem mediterrán állam, de mentalitásában közel áll az olaszokhoz és spanyolokhoz. A gazdasági teljesítmény itt is szerény

ám az Európai Unió támogatását itt jól használták fel, nem lopták el mint nálunk vagy Görögországban.

Európában a harmadik, a világon pedig negyedik Spanyolország, majd Franciaország következik. Az élet élvezete jellemzi ezeket az országokat is noha gazdasági teljesítményük távolról sem lenyűgöző, de a náluk jóval gazdagabb amerikaiak, skandinávok vagy svájciak szívesen töltenek el itt hosszabb időt vagy akár egész életükre letelepszenek itt.

Luxemburg és Írország következik, az Európai Unió két olyan állama, ahol a legmagasabb az egy főre jutó GDP. Távolról sem azért oly magas ez a szám, mert a gazdasági teljesítmény annyira lenyűgöző lenne viszont itt adóznak azok a nagy cégek, melyek szívesen számolják el profitjukat olyan helyen, ahol alacsony az adó, és a helyi kormány nem talál ki percenként különadókat  költségvetési problémáinak megoldására. A tízes listán az utolsó kettő Nagy Britannia és Ausztria. A brexit megtépázta a britek hírnevét, de az élet minősége nem romlott hanem javult – igaz, hogy meg is drágult. Ausztria már a Habsburg időben kiérdemelte a boldog jelzőt, és amióta az oroszok kivonultak – 1955 – azóta mindent meg is tettek azért, hogy újra felidézzék a régi békeidők hangulatát.

A magyar-osztrák határ továbbra is jóléti határ

Ott kezdődik Ázsia – mutatott Magyarország irányába Metternich herceg, a Szent Szövetség létrehozója. A Habsburg monarchia kiváló diplomatája, aki már 24 éves korában hazája nagykövete volt Párizsban Napóleon udvarában, arra utalt, hogy jóléti határ húzódik Ausztria és Magyarország között. Ezen az azóta eltelt évtizedek sem változtattak: a rendszerváltás óta sem sikerült Magyarországnak felzárkóznia. Korábban még Matolcsy György megfogalmazott ilyen reményeket, de most már ő is inkább a magyar gazdaság válságáról beszél nem pedig arról, hogy

mikor érjük utol Ausztriát?

Közben pedig Magyarország polgárai a lábukkal szavaznak: soha ennyien nem dolgoztak Ausztriában! Ők is a jobb életminőséget keresik persze nem az európai első osztályon mint az Elle magazin olvasói hanem a harmadik osztályon, ahol a hatalom már ígérni sem meri, hogy hamarosan jobb lesz a helyzet. Az Elle magazin magyarországi olvasói legfeljebb abban reménykedhetnek, hogy a helyzet nem lesz rosszabb, de erre Orbán Viktor kormánya semmiféle garanciát sem tud adni.

New Statesman: Britannia alázatossága

A nép ellenségei nem azok, akik ellenzik a brexitet, hanem azok a politikusok, akik eljuttattak minket az önrombolás ezen aktusához – írta a lap „Britannia megalázása” című cikkében.

Oda jutottunk, hogy egy megalázott brit miniszterelnök hat órán át ül egyedül egy brüsszeli szobában, miközben a többiek a mi sorsunkról tanácskoznak. Egy kormány, amely nem képes tovább kormányozni. Egy ország, amely a káoszt és a működésképtelenséget jelképezi. Egy magát megadó „Egyesült Királyság”.

Britek százezrei, akik más uniós tagállamokban kérnek állampolgárságot.

Az ipar üvölt dühében és frusztráltságában. A közbeszéd meg van mérgezve. A parlamenti képviselők rendőri védelemre szorulnak, az emberek gyógyszereket halmoznak fel. Barátságok szakadnak szét, a katonaság készültségben van esetleges nyugtalanságra számítva. Ez nem „az ellenőrzés visszaszerzése”, és nem az a büszke, felszabadított Nagy-Britannia, amelyet a brexit hívei ígértek. Ez az önkárosítás groteszk és szánalmas aktusa, amelyet nem valami háború, vagy katasztrófa okozott, hanem saját ostobaságunk. És a nép igazi ellenségei nem azok, akik ellenzik a katasztrofális kilépést, hanem azok, akiknek a fanatizmusa és politikai nemtörődömsége szinte megtörte az országot. A későbbi generációk érdekében meg kell nevezni és meg kell szégyeníteni azokat az önjelölt „hazafiakat”, akik elárulták országukat – írta a szerző.

Az eredendő bűnt David Cameron követte el. A tömegek nem követeltek népszavazást az uniós tagságról, Cameron csakis azért írta ki, hogy saját pártját egyesítse, és leszerelje a UKIP pártot.

A kevéssé tájékozott szavazóknak alapvető alkotmányos jelentőségű, rendkívül bonyolult témában kínált fel bináris választási lehetőséget a népszavazás, és még a 60 százalékos küszöb adta biztosítást sem építette be. Ez a legőrültebb fogadás volt, amelybe brit miniszterelnök valaha belement, és szabadjára engedte a távozás híveit, a sarlatánokat, a gazembereket és demagógokat, akik aztán hamis hírekkel és üres ígéretekkel kábították a népet, félelmeket és előítéleteket szítottak, és felszabadították a brit lélek legocsmányább vonásait: az idegengyűlöletet, a sovinizmust, az agresszivitást, a sziget-létet, és a makacs büszkeséget saját tudatlanságunkra – írta a szerző. Hosszan sorolta a távozás híveinek bűneit, hazudozásait és jogsértéseit, majd megállapította:

a legnagyobb baj mindezek után az volt, hogy utóbb kiderült: a távozás híveinek semmiféle terve nincs a brexit megvalósítására.

Az emberek sajnálják Theresa Mayt, de ő akart miniszterelnök lenni. A lehető legkeményebb brexit célját követte a maga makacs, fantáziátlan, titokzatoskodó és minden báj nélküli módján, minden bizonyíték nélkül állította, hogy az emberek ezt akarják, és teljességgel figyelmen kívül hagyta a brexit ellen szavazó 48 százalékot. Soha nem állította első helyre az ország érdekeit, egy felesleges választással elkótyavetyélte többségét, és folyamatosan kiszolgálta saját pártja jobbszélét, és két évet elvesztegetett. Végül zsarolással és más hasonló eszközökkel megpróbálta rábírni a parlamentet, hogy fogadjon el egy olyan megállapodást, amely nyilvánvalóan rosszabb a status quo-nál. Lehet, hogy Cameron volt az újkor legrosszabb miniszterelnöke, de May nem sokkal marad el tőle: olyan célt követ, amelyről tudja, hogy hatalmas károkat okoz országának.

A sor Jeremy Corbynnal folytatódik, aki az unióban maradás hívének maszkírozott ellenfele az unióban maradásnak. Ellenzéki vezető, aki nem hajlandó vezetni, és pártjával egyáltalán nem úgy lép fel, mint egy megfelelő pillanatra vállalkozó kormányzó alternatíva, hanem mint egy rejtőzködő ellenzék. Ha az ellenzék vezetője csak félig alkalmas lett volna tisztségére, Nagy-Britannia soha nem szavazta volna meg a kilépést. A továbbiakban „a mosolya mögött vicsorgó” Jacob Rees-Mogg szerepét elemzi a cikk, akin társaival a népre hivatkozik ugyan, de valójában Európa alacsony bérű, kevéssé szabályozott Szingapúrjává akarja változtatni Nagy-Britanniát, és bár számuk csekély, a parlamenti aritmetika nagy hatalmat adott nekik May kisebbségi kormánya felett. Trumphoz dörgölőznek, és támadják az európai barátokat és szövetségeseket, nem ítélik el a rasszista incidenseket, támadják azokat az intézményeket, amelyeket azzal gyanúsítanak, hogy szemben állnak a brexittel, így a BBC-t, a jegybankot, az igazságszolgáltatást, vagy a tisztviselői kart. Pokollá tették May életét, de nem produkáltak semmiféle brexit-tervet. A bolsevikokhoz, vagy a XVIII. századi francia forradalmárokhoz hasonlóan azt kiabálják, hogy „az emberek akaratának” érvényesülnie kell, de nagyon is kétséges, hogy „az emberek” többsége három év múlva is támogatni fogja-e a brexitet. Ezek az ultrák biztonságban vannak képviselői fizetéseikkel, szép nyugdíjukkal és személyes vagyonukkal, és simán legyintenek arra az egyre kevésbé cáfolható bizonyítékokra, amelyek szerint a brexit Nagy-Britannia számára társadalmi, politikai, gazdasági és diplomáciai katasztrófa, és céljaik érdekében készek még arra is, hogy a megállapodás nélküli brexittel sújtsák kevésbé biztonságos helyzetben lévő honfitársaikat. Őket segítette a brit sajtó jelentős része éveken át – írta a szerző, és erre számos példát hozott fel azzal, hogy az említett orgánumok egy másodosztályú banánköztársaság propagandáját fújják.

Végül a szégyen-névsorba fel kell venni meglehetősen sok képviselőt is. 2016-ban legalább 60 százalékuk a maradás mellett volt, de sokan választották a kisebb ellenállás útját, és az ország érdekei elé helyezték személyes és pártérdekeiket. Az események olyan sebességgel történnek, hogy még azt sem lehet megjósolni, hogy mi lesz, mire ez a cikk megjelenik. Csak feltételezni lehet, hogy elegendő képviselő fedezi fel a gerincét ahhoz, hogy megakadályozzon egy katasztrófát. Csak feltételezni lehet azt is, hogy feltették maguknak a kérdést, vajon mi annyira szörnyű az uniós tagságban, hogy a kiválás megéri mindezt. Amint azt is, hogy

rájöttek: nincs olyan megállapodás, amely jobb lenne annál, amelyik már megvan.

Ellenkező esetben Nagy-Britannia kikerül a multilaterális együttműködés eddigi legnagyobb kísérletéből, lassan lecsúszik, elszegényedik, a margóra kerül és jelentősen megfogyatkozik. Nem lesz öröm, nem lesznek nemzeti ünneplések. Amikor majd viseljük a következményeket, a brexit hívei mindenkit vádolnak majd, csak saját magukat nem, de bizonyosan kiérdemlik azt, amit Donald Tusk a pokolban külön az ő számukra fenntartott helynek nevezett – írta a szerző.

Ara-Kovács Attila

A szingapúri példa – megoldás a migráns problémára

Érdekes cikkre leltem a Social Europe nevű portálon. A szingapúri modellt javasolja az Európai Unió tagállamainak Branko Milanovic, ide küldte el megoldási javaslatát.
Szingapúr a sikeres felzárkózás mintapéldája mindenütt a világon, hiszen az egy főre jutó GDP-je ma már megközelíti az Egyesült Államok szintjét. Dúsgazdag állam egy szegény régióban. Óriási a migrációs nyomás hiszen korunkban a szegények már látják és tudják, nem is olyan messzire tőlük sokkal jobban élnek. Ráadásul a közlekedés is olcsóbb lett. A globalizáció pedig megkönnyíti a határok átlépését. A migráns munkaerőre szükség van, de a helyi lakosság nem akar más vallású más szokásokkal rendelkező bevándorló tömeget. Milyen megoldást talált ki Li Kuanjü, a rendszer alapítója Szingapúrban?

Határozott idejű munkavállalói vízumot kapnak a gondosan megszűrt bevándorlók, akik maximum öt évig maradhatnak az országban. Utána menniük kell. Ha szükséges, akkor más migránsok állnak a helyükre, akiknek a vízuma és a munkavállalási engedélye szintén határozott időre szól. Lényegében ezt a modellt vette át az Egyesült Államok is, és valami hasonlót alkalmaznak a dúsgazdag Emirátusokban az Öbölben. Ez hosszú távra megoldást jelenthetne Európa számára is – javasolja Branko Milanovic. Az Egyesült Államokban élő szerb közgazdász szerint a jelenlegi rossz alternatíva nem jelent megoldást.

A határok lezárása az egyik megoldás, de ennek komoly következményei lehetnek a gazdasági növekedésre, mely amúgy is évek óta gond az Európai Unió legtöbb államában. A fejlettebb országokban tartós munkaerőhiány várható és a keleti, szegényebb uniós tagállamok munkaerő forrásai is kimerültek. Migráns munkaerőre tehát szükség van és méginkább szükség lesz. Csakhogy a lakosság jelentős része nem kíván nagyszámú bevándorlót a saját városába vagy falujába.

Ez nem rasszizmus vagy idegengyűlölet. Egyszerűen kulturális jelenségről van szó – hangsúlyozza a szerző, aki szerint ezzel számolni kell mint gazdasági és politikai realitással. Ha a bevándorlók nem kapnak állampolgárságot, és záros határidőn belül távoznak, akkor ez jóval kisebb társadalmi feszültséget okoz – legalábbis ez derült ki Szingapúrban és az Emirátusokban.

Nem reális ötlet Fekete Afrika felfuttatása európai pénzekből. A Szahara sivatagtól délre élők száma 1980-ban még kisebb volt mint a 15 nyugat-európai uniós tagállamé. Ma már két és félszer nagyobb. Két generáció múlva 2,5 milliárd lesz! Ilyen hatalmas embertömeget csakis évtizedek vagy évszázadok alatt lehet kiemelni a nyomorból. Migráns nyomás tehát lesz méghozzá egyre erőteljesebb. Ha viszont cirkulál a külföldi munkaerő, akkor mindkét fél számára elfogadhatóbb megoldás születik.

Ugyanakkor mi a helyzet Németországban?

A migráns invázió elsősorban Németországot érintette 2015-ben és alaposan felbolygatta a kedélyeket. Angela Merkel kancellár pozíciója alaposan megrendült. A probléma viszont megmaradt: hiány van ácsokból és ápolónőkből. Ezenkívül jóval több informatikusra lenne szükség – írja a Deutsche Welle közszolgálati portál, amely hangsúlyozza, hogy alacsony a munkanélküliség Németországban. Vagyis elkelne a plusz munkaerő.

Az új bevándorlási törvény tervezetét megszerezte a Süddeutsche Zeitung. Ebből kiderül, hogy Németország a jövőben a szakemberek importjára koncentrál. Jelentősen meg akarják könnyíteni a bejutást, nehogy a szakképzett munkaerő hiánya hátráltassa a gazdaság növekedését. Jelenleg egy unión kívüli munkavállaló csak akkor kaphat munkát legálisan Németországban, ha igazolja, hogy német állampolgár vagy más uniós polgár nem vállalja ezt a feladatot. Most ez megszűnik. A hiányszakmákban egyből munkához lehet majd jutni. Ha a bürokrácia engedi.

Sok német hivatalban nem kedvelik a külföldi munkavállalókat. A Deutsche Welle közszolgálati portál több példát is sorol arra, hogy a hivatalnokok kifejezetten kiszúrnak a bevándorlókkal vagyis minden eszközzel nehezítik a beilleszkedésüket. Az új törvény ezen is változtatni akar. Míg Németország alkotmánya arra az alapelvre épült, hogy bevándorlókra nincs szükség, mert sok németet telepítettek ki Kelet Európából az akkori Nyugat Németországba, de ma már más a helyzet: tartós munkaerő hiányra kell számítani. Ennek megfelelően az új bevándorlási törvény szeretné előmozdítani a szakemberek beáramlását Németországba. Kemény politikai viták várhatóak annál is inkább, mert már folyik a  kampány az európai választásokra. A fő téma épp a bevándorlás és a vele kapcsolatos problémák. Ebből a szempontból is hasznos lehet Branko Markovic javaslata a szingapúri modellről: jöjjenek a külföldi munkavállalók, de csak meghatározott időre Európába!…

Bréking nyúz, augusztus 13. – Tudósítás a másik valóságból

0

Meglepő dolgokra bukkanhat a mai napon az alternatív médiát bogarászó olvasó. Itt van mindjárt az a Ripost-cikk, amelyet a hasonló beállítottságú 888.hu szemléz … csak éppen cenzúrázva. Vagy ott van a Pesti Srácok, amelynek felületén a nem éppen a liberalizmusáról ismert Stefka István a liberalizmusáról ismert Bródy János dalszövegét adta  – s nem ironikusan! – a szintén nem a liberalizmusáról ismert Kerényi Imréről megemlékező írása címének. És persze a kötelező penzum: sorosozás, migráncsozás, s amikor lehet, e kettő együtt.

888.hu/Ripost: Egymás mellett virágzik Horn Gyula és Orbán Viktor. 

„A Füvészkertbe kerül az Orbán Viktorról elnevezett orchidea” – címmel számol be a Ripost egy anyagáról a 888.hu, amely azt vette át laptársa hosszabb írásából, hogy hosszú utat tett meg a növény, hogy a fővárosban elfoglalhassa méltó helyét. Egyenesen Szingapúrból, a világ leghíresebb botanikus kertjéből szállították Budapestre azt a különleges növényt, melyet a magyar miniszterelnökről neveztek el, írja a 888.hu, amely – cenzúrázva a Ripostot – arról már nem számol be, hogy az Orbánról elnevezett orchidea mellett nő a Horn Gyuláról szintén a világ egyetlen világörökségi rangot elnyert botanikus kertjéből, a szingapúriból érkezett másik orchideafajta is.

„Tehát még egyszer. Egymás mellett virágzik Horn Gyula és Orbán Viktor. Jól érzik magukat, bőven teremnek virágot Budapesten a VIII. kerületben.

Messziről érkeztek, de úgy tűnik, végleges otthonra leltek ott, ahol valaha A Pál utcai fiúk című regényben Nemecsek Ernőt belekényszerítették abba a bizonyos tóba…

Pesti srácok: Élünk és meghalunk, hát kívánj szép álmokat…

„Még mindig fülemben cseng Illés Lajos és Bródy János dala. Egy nyári balatonfüredi koncerten hallottam először vagy ötven éve. Ugyanitt csendült fel Az ész a fontos nem a haj. A rendőrök közben igazoltatták a hosszú hajúakat, a „gombafejűeket”, köztük bennünket is barátaimmal. Civil ruhások kivittek néhány fiatalt további kezelésre. Így éltünk akkoriban, a kádári gulyáskommunizmusban. Egy rossz pillantás a rendőrre és máris igazoltatott, az ellenforradalmárt kereste mindenütt. De tettünk rá, a koncert után mentünk a lányokkal egy kis éjszakai fürdőzésre a Balatonba.

Ha valaki persze nosztalgiázik a régmúltról, az 1 forintos lángosról, az 5 forintos sörről, azért ne feledkezzen meg az egyenruhásokról sem, akik a kikapcsolódni vágyók között is, úton-útfélen kérték a „személyazonosságit”

– írja a rendszerváltás előtt persze nem a nagy ellenállásáról ismertté vált Stefka. Mindez Lovas István és Kerényi Imre halála kapcsán jutott az eszébe.

Élünk és meghalunk, hát kívánj szép álmokat…

Figyelő: Soros Görgyhöz köthető szervezet hergelt a rendőrök ellen

Tüntetést tartottak tegnap Washingtonban, a charlottesville-i borzalmak első évfordulója kapcsán. Az ellentüntetők – mert így nevezik meg őket – gerincét a hírhedt szervezet, az Antifa adta. A Soros Györgyhöz több szállal is köthető agresszív csoport pedig nem hazudtolta meg önmagát. Fokozott rendőri jelenlét mellett zajlott le az egész felvonulás, de a sajtó egyes munkatársainak még így is félelmetes pillanatokat kellett átélniük miattuk.

Az alapvetően békés tüntetést az Antifa megjelenése borította fel. Miután felhergelték a tömeget, már a lakosoknak és a szemlélődőknek is feltűnt: ez csupán polgárpukkasztás.

Az Antifa vezérletével vonuló ellentüntető tömeg folyamatosan provokatív szövegeket kántált. Úgy mint: „minden rendőr rasszista”, vagy „a rendőrség és a Ku-Klux-Klan kéz a kézben jár”.

„Az tehát már nem ütötte meg az a haladó újságírók ingerküszöbét, hogy egy magát civil szervezetnek hazudó militáns csoport hergelt ezreket a rendőrök és a média ellen.”

Origo: Szétrobbantja Spanyolországot az illegális bevándorlás

Szakadatlanul folyik az illegális bevándorlók beözönlése Spanyolországba, ahol a Soros György által is támogatott kisebbségi szocialista kormány teljes mellszélességgel kiáll a bevándorlók befogadása mellett. Persze nagy kérdés meddig lehet ezt a politikát folytatni, mivel a szocialisták népszerűsége folyamatosan csökken, és megjelent már olyan kutatás, amiben újra az ellenzéki Néppárt állt az első helyen. A spanyol kormány politikája Európában is nagy vihart kavar, Matteo Salvini olasz belügyminiszter is kemény üzenetet küldött Madridnak.

Ahol migráció van, ott Soros is feltűnik

– olvasható a cikk egy alcímében, a szerző szerint ugyanis Borrell spanyol külügyminiszter szavai kísértetiesen emlékeztetnek Soros György kijelentéseire, aki régóta a migráció hasznosságát hajtogatja, és több millió ember Európába telepítéséről beszél.

Ki kinek a bábja? – a Kim-Trump csúcs

Megérkeztek a történelminek nevezett találkozóra a Szingapúrhoz tartozó Sentosa szigetére főszereplői: az amerikai elnök és az észak-koreai vezető. A kimenetelt illetően egyetlen egy dolog biztos: bárhogyan is alakulhat ennek a két látszólag kiszámíthatatlan embernek a párbeszéde, mindketten fényes győzelmet hirdetnek.

Mindkettőjüknek ugyanis éppen a belső használat miatt fontos ez a légyott. Trump a kiszámíthatóbb: nála az oroszokkal való bratyizás miatti különleges ügyészi vizsgálat külpolitikai sikerrel való semlegesítése a cél. Kettejük közül ő a tényleg kiszámíthatatlan. Kim, minden látszat ellenére, racionálisabb lépésekre is képes.

Az amerikai elnök Szingapúr előtt útba ejtette Kanadát és a világ többi legfejlettebb demokráciáinak a vezetőit és jól össze is veszett velük.

Már távozásakor a repülőben bosszantotta fel magát azon, hogy Justin Trudeau, kanadai külügyminiszter gazdasági ellenlépéseket helyezett kilátásba Trumpnak az északi szomszédot is sújtó vámtarifa intézkedései miatt.

Emiatt utólag nem akarta a közös nyilatkozatot szentesíteni.

Mellékes szál, de európai szempontból fontos mozzanat, hogy a populista/szélsőjobboldalinak vélt olasz kormány új feje Putyin-ügyben visszakozott. Trump ugyanis még Washingtonban felvetette, hogy Oroszországot vissza kellene venni a G7-be, ahonnan 2014-ben tessékelték ki az Ukrajna elleni agressziója miatt. Giuseppe Conte volt az egyetlen, aki támogatta az ötletet, majd meggondolta magát és csatlakozott a többiekhez és Putyin meghívását már ő is attól tette függővé, hogy előbb tegyen eleget az ukrajnai békeegyezmény feltételeinek.

Donald Trump tehát ilyen Egymagam a világ ellen show után érkezett Szingapúrba.

Világpolitikai szempontból a kanadai találkozó összehasonlíthatatlanul fontosabb (lett volna) mint a távoli koreai válság, amelynek évtizedek óta megvannak a tragikus, de sok esetben komikusan naiv elemei is. És igazából ez Donald Trump igazi terepe: bármit meg lehet tenni, óriási tétje úgy sincs a dolognak.

Az amerikai cél az lenne, hogy Észak-Korea vessen véget nukleáris terveinek, számolja fel atombomba gyártó üzemeit. Egyikét Kim már látványosan megsemmisítette. Ha erre vonatkozó ígéretet Kim Dzsong Un kifacsar magából, Trump már lovon van, lebeghet szeme előtt a Nobel Békedíj, mint ahogyan azt már korábban megpendítette a keddi találkozó legfontosabb mellékszereplője, a dél-koreai elnök, Mun Dzsein. A neves volt emberjogi ügyvéd és pacifista taktikai érzéke és lépései kellettek ahhoz, hogy összehozza Kimet és Trumpot. Kétszer is találkozott Kim Dzsong Unnal. És ő hívta meg Kiméket a téli olimpiai játékokra, amikor a nagy olvadás a kezdetét vette.

Az észak-koreai elnök megkaparintotta a kedvező momentumot és úgy érezhette elérkezett az idő, hogy

a sokszor gúny tárgyává vált, hermetikusan zárt, kollektivista agyrém ország kegyetlen diktátorából tárgyalóképes nemzetközi szereplő legyen.

Aki már kétszer tárgyalt dél-koreai partnerével, fogadta az amerikai külügyminisztert és most miatta utazik az idős amerikai elnök több ezer kilométert. Mi ez, ha nem diplomáciai győzelem?

Trump-Kim Dzsong Un találkozóra készülve Szingapúrban – a cikk folyamatosan frissül!

Lázas készülődés folyik Szingapúrban a történelmi Trump-Kim Dzsong Un találkozó előtt. A mai nap a színfalak mögötti tárgyalásoké és a kiszivárogtatott értesüléseké. Beszámolónk a helyi televíziós adások – a yonhap news TV, a YTN csatorna és t a 조선 Choson TV élő közvetítése alapján – folyamatosan frissül.

14:45

Donald Trump szerint szingapúri találkozója Kim Dzsong Un-nal nagyon jól sülhet el – jelentette a Reuters. Külügyminisztere, Mike Pompeo arról beszélt, hogy az előkészítő tárgyalások elég gyorsan haladnak előre, s

„várakozásaink szerint a vártnál gyorsabban jutnak el a logikus kifejlethez”.

Az amerikai diplomácia vezetője ugyanakkor igyekezett hűteni a kedélyeket, mondván: nem lesz gyors áttörés, a csúcs feladata a teljes, ellenőrizhető és visszafordíthatatlan atommentesítéshez elvezető, kemény munkával kikövezett út kereteinek a kijelölése. Az amerikai szankciók mindaddig fennmaradnak, amíg ez be nem következik, s

ha a diplomácia nem megfelelő irányt vesz, akkor a szankciók súlyosbodni fognak

– figyelmeztetett.

12:30

Trump mintegy 40 percet tárgyalt ma Mun Dzse Innel. Erről hivatalosan csak annyit közöltek, hogy az eddigi előre haladásról volt szó.

07:30

Sang Kim és északi tárgyaló partnere ismét asztalhoz ültek, tehát a tárgyalás folytatódik. Közben kiszivárgott az is, hogy Észak-Korea külügyi felelőse egyórás nem publikusan kezelt találkozón vett részt Szingapúr külügyi megbízottjával.

06:30

Négy embert kiutasítottak Szingapúrból, pusztán azért, mert öngyilkos merényletre alkalmas bomba készítését nézték az interneten. Állampolgárságuk egyelőre nem ismert.

Sang Kim elindult ebédelni, vagy befejeztek a tárgyalást, vagy ebéd után folytatják, ezt egyelőre nem tudni.

06:00

Donald Trump most indult el ebédelni szingapúri miniszterelnökkel – őt nem láthattuk a felvételeken, viszont azt megtudhattuk, hogy Kimhez hasonlóan ő is két teljesen egyforma autót használ, s nem tudni éppen melyikben ül.

Közben folyamatosan beszámol a helyi média a nemzetközi reakciókról, várakozásokról.

Izrael azt nyilatkozta, hogy Irán és az USA között ugyanilyen szerződést szeretne látni, az atomfegyverek leszerelését illetően.

05:40

A helyi lapok lapszemlézik a Nodong sinmun-t, s elemzik az észak-koreai média változását. Meglepő módon – mint írják – nem csupán Kim szingapúri útjával foglalkoznak, de hírül adták azt is, hogy a kínai államfő gépével utazott, illetve hangsúlyozzák, hogy az amerikai elnökkel való találkozás új fejezetet nyit Észak-Korea történelmében.

Elemzők szerint ez gyakorlatilag biztos egyezséget jelent, mert ha bármi kétség lenne, akkor a Nodong sinmun egyszerűen nem írna semmit

Meglepő módon Hjan Szo Val, az észak-korai kultúráért felelős hölgy is a delegáció tagja, ez kulturális együttműködést jelent.

Közben bejelentették, hogy Donald Trump hivatalos vacsorán vesz részt a szingapúri miniszterelnök meghívására. Elemzők szerint elképzelhető, hogy a vacsorára Kim Dzsong Un is meghívást kap.

Észak-Korea és Szingapúr között igen szoros a kapcsolat. Eddig is volt vízummentesség a két ország között. Az egyetlen északi hamburger étterem szingapúri tulajdonban van, a szigetállam szakemberei rendszeresen tartanak előadásokat és képzést északon a piacgazdaság működéséről, a marketingről.

05:00

Ma reggel jelent meg először híradás a Nodong sinmun-ban arról, hogy „Kim Dzsong Un a nép jóléte érdekében Szingapúrba utazott, találkozni az Egyesült Államok elnökével”. A Nodong sinmun az egyetlen észak-koreai újság, a neve azt jelenti, hogy munkások újságja.

A tudósítások szerint Donald Trump azt mondta, hogy jó előérzete van a tárgyalással kapcsolatban, Kim Dzsong Un pedig, hogy a nép érdekében komoly áldozatok meghozatalára készül a keddi tárgyaláson.

Ferenc pápa a világbéke felé vezető mérföldkőnek nevezte a szingapúri találkozót. Nem véletlenül övei kiemelkedő figyelem a találkozót szerte a világban. Japán, amely számára a találkozónak még talán a többi országnál is nagyobb a tétje, megfigyelőket küldött Szingapúrba, nem másnak, mint a kémelhárítás vezetőjének a személyében.

04:50

15 perccel ezelőtt kezdődtek, az eddig is folyamatosan tárgyaló felek újabb tárgyalásai, az amerikai nagykövetségen. Sang Kim, a Dél-Koreában született Fülöp-szigeti amerikai nagykövet tárgyal azzal a titokzatos észak-koreai hölggyel, Cse Szan Hi-vel, akit csak nagyon komoly tárgyalások esetén vet be Kim Dzsong Un.

Donald Trump és Kim Dzsong Un egyelőre nem mutatkozik, bár nagy a mozgás, sorra találkoznak egymással a felek. Kim Dzsong Un ma semmilyen hivatalos programon nem vesz részt, legalább is nincs neki ilyen szervezve.

Kim Dzsongun és Donald Trump már Szingapúrban – a cikk folyamatosan frissül!

0

Néhány órával ezelőtt, az Air China gépével Kim Dzsongun megérkezett Szingapúrba, ahol Trump amerikai elnökkel tárgyal majd. Az észak-korai vezető már protokoll látogatást tett Szingapúr miniszterelnökénél. Közben megkezdődtek a keddi csúcs sikerét illető találgatások. Állítólag az lenne az eredményesség jele, ha egész nap tárgyalnának a felek. Időközben az amerikai elnök is megérkezett.

15:01

Trump elnök a szálloda előtt sem válaszolt újságírói kérdésekre, bement a szállására.

14:50

Ahogy az a képeken látható, Trump elnök nagyon fáradt. Az újságírók kérdéseket kiabáltak, de bágyadtan csak intett, és beszállt az autóba. Az üdvözlő politikusoknak is csupán egy rövid kézfogás jutott.
Mindazonáltal a koreai kommentátor azt mondta, hogy nem árt majd figyelni éjjel a twittert, jellemző módon Trump elnök éjszaka azt használja alvás helyett. 17 órás repülő útja volt, egyedül érkezett, a felesége nem tartott vele (Melania Trump műtéten esett át), ennek okán Kim sem hozta a nejét.

14:23

A szingapúri nemzetközö repülőtéren landolt Donald Trump különgépe.

13:50

Trump Kanadából indulva azt nyilatkozta, hogy sikeres tárgyalás esetén az USA nagykövetséget nyitna Észak – Koreában, és természetesen fordítva, a, azaz a két ország felvenné egymással a diplomáciai kapcsolatot.

13:45

Kim Dzsong Unnal utazott Szingapúrba egy eddig be nem jelentett személy, név szerint Má Vancsun. Ő várostervező építész, északon a legjobb. Ebből arra következtetnek, hogy valamilyen építészeti beruházásról is szó lesz a tárgyaláson.

Dél – koreai elemzők szerint, ha fél napig fognak tárgyalni, az baj, mert azt jelenti, hogy nem egyeztek meg. A legjobb forgatókönyvnek az egy egész napos tárgyalást tartják, az esetben probléma mentesen átbeszéltek mindent, és megegyeztek. Másfél napig húzódó tárgyalás esetén felmerül az aggodalom, hogy csupán részegyezség születik.

Kim mindazonáltal rövid tárgyalásra készül, a bejelentés szerint 12-én délután 2 órakor utazna vissza északra. Ezt ő gesztusnak szánja, a gyors egyezség irányába.

12:50

A csúcstalálkozóról már tudni, hogy első körben csak Trump és Kim fog találkozni, majd csatlakozik Pompeo és Bolton észak – koreai részről Kim Jang Csal, és Kim Ja Dzsang, ő Kim Dzsong Un húga.

Visszatérve a biztonságra, Szingapúr miniszterelnöke személyesen ellenőrizte a találkozó helyszínét.

12:35

Megérkezése után Kim Dzsongun fekete Mercedesszel Szingapúr miniszterelnöki rezidenciájába, üdvözlő látogatásra érkezett.

A találkozót a haditengerészet védi külső gyűrűvel, bent nepáli gurkák, azon belül terror elhárítók, rendőrök és Kim saját biztonsági szolgálata. Egyébként

a találkozó költsége, ami Kimet terhelné kb. 20 millió dollár, ezt Szingapúr fizeti

12:20

Időközben újabb részleteket lehet tudni az észak-koreai vezető utazásáról: 4 repülő indult Phenjanból négy különböző időpontban, hogy ne lehessen tudni melyiken ül Kim Dzsongun. A kínai légtérben vadászgépek kísérték, repülési kódot váltott a levegőben, rendkívül szokatlan, erős biztonsági intézkedések mellett utazott Szingapúrba.

A repülőtéren az észak-korai vezetőt egyébként Szingapúr kormányzója fogadta, majd a szállodájához vitték. Az őt szállító konvojban a főszereplő egy páncélozott, fekete, rendszám nélküli Mercedes volt, amelyen az észak-koreai zászlók lengedeztek, ahogy az dukál. Mindazonáltal Kim nem abban az autóban ült, hanem egy ezüstszürke terepjárónak kinéző járműben, amiből a konvojban három, teljesen egyforma is volt.

Láttuk, hogy a húga kiszáll egy fekete terepjáróból, Kim Dzsongunt ellenben nem látta senki, de a kiadott közlemény szerint megérkezett a szállására, amely mindössze 56o méterre található Trump szállásától. Egyik szállodának sincs köze kettejük hivatalos találkozójához. Trump elnök várhatóan itteni idő szerint, este tíz óra körül ér Szingapúrba, így később, mint Kim. A diplomácia nyelvén ez is üzenet értékű.

 

Trump: amerikaiak készítik elő a csúcstalálkozót

0

Az amerikai elnök Twitteren erősítette meg ezt a hírt alig három nappal azután, hogy lemondta a csúcstalálkozót Kim Dzsong Unnal. Egy napon Észak-Korea nagy nemzet lesz, ebben egyetértünk Kim Dzsong Un elnökkel – közölte Trump, aki még nemrég Dél-Koreába rendelte azt a gyilkos kommandót, mely 2011-ben megölte Oszama bin Ladent Pakisztánban. Változnak az idők …

Először a Washington Post közölte, hogy az USA manilai nagykövetének vezetésével amerikai küldöttség tárgyal Phenjanban. A Korea-szakértőkből álló küldöttséget Csoe Szonhuj külügyi államtitkár fogadta. Valószínűleg rá hivatkozva mondhatta le korábban Trump a csúcstalálkozót. Csoe Szonhuj külügyi államtitkár ugyanis kikérte magának, hogy Trump nemzetbiztonsági tanácsadója, John Bolton Líbiához és Irakhoz hasonlítsa Észak Koreát. Mindkét állam diktátora furcsán végezte be életét: Kadhafi elnököt széttépte a dühös tömeg, Szaddám Huszeint pedig felakasztották Irakban, melyet az amerikaiak elfoglaltak. Kim Dzsong Un számára nyilvánvalóan egyik megoldás sem különösebben vonzó…

Eredetileg június 12-re tűzték ki az amerikai-észak-koreai csúcstalálkozót, melyet Szingapúrban tartanának meg. Egy amerikai előkészítő csapat ott is munkálkodik vagyis Trump komolyan veszi a csúcstalálkozót. De vajon fel van-e rá készülve? Aligha…

„Kim Dzsong Un betéve ismeri az amerikai álláspontot és nyilvánvalóan pontosan tudja, hogy mit akar elérni. Trump viszont nem végezte el a házi feladatot.”- hangsúlyozta Michael Hayden ex CIA főnök, aki az ABC televíziónak nyilatkozott.

Miért nem jön létre a szingapúri csúcstalálkozó?

0

Próbálja meg, – tudom, nem könnyű -, nyájas olvasó Kim Dzsong Un helyébe képzelni magát: Ön vajon elhinné, hogy az életszínvonal javulásával megvásárolhatja az észak-koreaiak és a nemzetközi közösség jóindulatát? Eörsi Mátyás blogbejegyzése.

Kim Jong-un (vagy Kim Dzsong Un, ahogy tetszik), immár sokadik okot hozott fel arra, hogy miért lépne vissza a szingapúri csúcstalálkozótól, végül azonban megemlítette a valós okot is. Ez pedig úgy hangzott, hogy az Egyesült Államok továbbra is azt követeli tőle, hogy teljesen mondjon le nukleáris fegyvereiről.

Rendkívül csekély az esélye a szingapúri csúcsnak, nem is egészen értem, hogy az Amerikai Egyesült Államok, amelynek az elemzői a világ élvonalába tartoznak, hogy a csodába hitették el Donald Trump elnökkel, hogy békét tud teremtani a koreai félszigeten. Nyilván fogalmam sem lehet a CIA és a Fehér Ház közötti kommunikációról, mégis, ha szabad találgatni, úgy vélem, hogy senki sem hitetett el az elnökkel semmit. Az elnök hitte csak azt, hogy elég Obama helyébe lépni, és már szinte önmagától jön a siker. Ő akarta a sikert oly nagyon, hogy lesöpörte az elemzéseket, és az adminisztráció – mi mást tehetett – úgy tett, mintha maga is hitt volna abban, hogy Szingapúrban Donald Trump kezet fog a régi ellenséggel, és nem is lesz már egyéb gondja, mint bezsebelni a belpolitikai hasznot. Donald Trump valójában Ronald Reagan méltó utódja. Nos, erre még várnia kell, nem is keveset.

Vajon miért mondana le Kim Dzsong Un a nukleáris fegyverekről? Talán azért, mert akkor megszűnik az embargó, kapnak némi segélyt is, ettől növekedik az életszínvonal, és …. És? Vajon hihet-e Kim Dzsong Un abban, hogy az elnyomás csökken, az életszínvonal nő, és cserébe az észak-koreaiak nagyvonalúan elfeledkeznek az elmúlt évtizedek horrorjáról?

Próbálja meg, – tudom, nem könnyű -, nyájas olvasó Kim Dzsong Un helyébe képzelni magát: Ön vajon elhinné, hogy az életszínvonal javulásával megvásárolhatja az észak-koreaiak és a nemzetközi közösség jóindulatát? Dehogy. Ön is, nyájas olvasó, arra a következtetésre jutna, hogy Ön csak úgy tudja megérni a nyugdíjas kort, ha fenntartja a terrort, aminek pedig feltétele, hogy Ön az egész világgal szemben álló hősként tetszeleghessen. Az egész világ azonban csak és kizárólag akkor fog Önnel foglalkozni, ha Ön atomfegyverrel fenyegeti az Önt körülvevő világot, ahogy ez pompásan működött már nagypapa (Kim Ir Szen), a kedves édesapa (Kim Dzsongil) és már az Ön uralkodása alatt is.

Ha Ön lemond az atomfegyverekről, és – tételezzük fel – megússza a népfelkelést, Ön már cseppet sem lesz fontosabb, mint a vietnami vagy a laoszi elnök (Hogy is hívják őket? Na ugye: nem tudja senki), márpedig ki várhatja el Öntől, hogy önként lemondjon arról, hogy világpolitikai tényező legyen? Ugyan már, Önnek esze ágában sem volt soha lemondani az atomfegyverekről.

Egy pillanatra azért elbizonytalanodott. A háttérben a diplomatái kicsikarták az Egyesült Államok ígéretét arra, hogy amennyiben Ön lemond az atomfegyverekről, akkor a nemzetközi közösség nem fog rezsimváltást követelni Észak-Koreában. Így talán nem csak valami jót tehet, de a hatalmát is megőrizheti, hiszen ígéretet tettek arra, hogy…

Ekkor azonban diplomatái emlékeztették az 1994-ben aláírt budapesti memorandumra. Hoppá, pedig majd elfelejtette! Pedig fontos lecke: 1994-ben Ukrajna átengedte összes atomfegyverét Oroszországnak, cserébe Oroszország garantálta Ukrajna nemzetközileg elismert határait. A dokumentumot Ukrajnán és Oroszországon kívül aláírta az Amerikai Egyesült Államok és az Egyesült Királyság is, és támogató nyilatkozatot adott ki Kína és Franciaország is. És mi is történt, miután Ukrajna mindenben tökéletesen teljesítette kötelezettségeit és az utolsó atomfegyverét is átadta Moszkvának? Mindannyian tudjuk, Phenjan is tudja, Moszkva miképpen hálálta meg Ukrajna szerződésszerű teljesítését: A Krím félsziget annektálásával. Tett ez ellen bármit is az ún. nemzetközi közösség? A memorandumot aláíró USA és az EK? Nem tudtak, vagy nem akartak tenni ellene. Ez Kijevnek édes-mindegy, a kérdés azonban Phenjan számára az, hogy ha lemond atomfegyvereiről, akkor vajon mi a garancia arra, hogy néhány év elteltével néhány aláíró nem fog-e “megfeledkezni” mostani vállalásáról? Vajon mit ér egy nemzetközi szerződés?

Mint említettem, Ön már majdnem elbizonytalanodott, már-már megállapodott az Amerikai Egyesült Államokkal, Ön már találkozott a Dél-Koreai elnökkel, tervezte a szingapúri csúcstalálkozót, ahol Önnek a világ leghatalmasabb vezetői, az USA és Kína elnöke udvarolnak, Ön szerepelni fog a világ összes híradójában, már-már a zsebében érezheti a Béke Nobel díjat, amikor… amikor az Ön őrült szerencséjére Donald Trump felmondta az Iránnal megkötött atomalkut. Hogyan? Van ilyen? Aláírunk egy szerződést, aztán jön egy új elnök, aki nem hosszabbítja meg, csak azért, mert ezt ígérte a kampányban? De ha… de ha… de ha ez így van, akkor mi a garancia arra, hogy az Amerikai Egyesült Államok valamelyik következő elnöke nem ígéri meg Ohioban a velem megkötött szerződés felmondását, és akkor….

De tényleg: Még Önre haragszanak, hogy esze ágában sincs leszerelni atomfegyvereit? Pedig jó móka volt ott a határon… békefát ültetni, meg ilyesmi… kiválóan szórakozott, ugye, nemzete soha korábban ennyire még nem tisztelt vezetője lett… De hogy leszerelje az atomfegyvereket? Tök hülyének nézik Önt?

Szerző: Eörsi Mátyás

Babos Tímea párosban világbajnok

0

Babos Tímea és a cseh Andrea Hlavackova nyerte meg a hétmillió dollár összdíjazású szingapúri tenisz WTA-világbajnokság páros versenyét. A magyar-cseh páros a vasárnapi fináléban döntő rövidítésben 4:6, 6:4, 10-5-re legyőzte a Kiki Bertens, Johanna Larsson holland, svéd duót.

A harmadik helyen kiemelt magyar, cseh kettős – amely idén előzőleg már négy tornát nyert – bő fél óra alatt elvesztette az első szettet, aztán a folytatásban feljavult, és Babos adogatásaival, illetve Hlavackova röptéivel kiegyenlített. A döntő rövidítés már egyértelműen az ő fölényüket hozta, s végül 1 óra 31 perc elteltével ők emelhették a magasba a Martina Navratilova Kupát.

A 24 esztendős Babos harmadszor szerepelt a vb-n, és első magyarként jutott be már az elődöntőbe is. Két éve egy győzelem és két vereség volt a mérlege a vb-csoportkörben a francia Kristina Mladenovic oldalán, míg tavaly a negyeddöntőben búcsúzott a kazah Jaroszlava Svedovával.

Idén újra egyenes kieséses rendszerben bonyolították le a párosversenyt Szingapúrban.

Babos: Remélem, jövőre is itt leszek

„A sírból hoztuk vissza a meccset, nagyon elégedett vagyok a játékunkkal. A szuper tie-breakben is megmutattuk, hogy milyen jók voltunk az egész évben” – mondta a közvetlenül a meccs után adott nyilatkozatában a magyar játékos, hozzátéve, alig várja, hogy a magasba emelhesse a Martina Navratilova Kupát, amelyet aztán a névadó csehszlovák-amerikai sztártól vehetett át.

Babos kiemelte, hogy az ellenfél kiválóan játszott a mérkőzés elején, és a legjobbjukat kellett nyújtaniuk ahhoz, hogy legyőzzék Bertenséket.

„Köszönöm az edzőmnek és a családomnak is, és remélem, jövőre is itt leszek” – tette hozzá a magyar teniszező.

 

Később a saját honlapján úgy fogalmazott: hihetetlen, elképesztő élmény számára a világbajnoki cím. „Büszke vagyok és örülök, remélem, hogy még sok ilyen csúcspont lesz a pályafutásom során.

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK