Kezdőlap Címkék Szerzői jog

Címke: szerzői jog

A szélhámosok tolvajai

Kérem szépen, hol is kezdjem… szóval írtam én három nappal ezelőtt ide, ezekre a hasábokra egy kis szösszenetet, „A kétharmad szélhámosai” címmel, ki is váltott némi közfigyelmet, sőt, a némineműnél talán nagyobbat is. Jogosan: Gulyás Márton választási korrupciót és a kamupártokat leleplező, kiváló, alapos dokumentumfilmjéről szólt, ami méltán tart számot a közérdeklődésre.

Azóta lefolyt némi víz a Dunán és egyéb események is történtek, például már elérhető a teljes film – a második és harmadik rész kevés alapvető újdonságot mond az elsőhöz képest, viszont kiválóan, részletgazdagon bizonyítja, miszerint a Fidesz kétharmada valószínűleg mindhárom alkalommal a kamupártoknak volt köszönhető és a rendkívül hiányos, alkalmatlan választási törvénynek. Csak köszönet jár érte Gulyás Mártonnak, még akkor is, ha én néha szó szerint kínos pontosságúnak érzem a filmet. Sajnos ez egy ilyen műfaj.

Ezért még nem lett volna érdemes megszólalnom. Hanem tegnapelőtt este mélán kotorásztam a Facebookon, mint egy Edgar Allan Poe, „borongtam zsongva, fájón / S furcsa könyvek altatgattak, holt mesékből vén bazár, / Lankadt főm már le-ledobbant, mikor ím valami koppant”, de nem a holló volt, hanem a húszforintos esett le, miszerint engem lopnak.

Illetve, minket, hiszen az írásom ellopásával a szerkesztőséget is kár érte.

Elém került ugyanis a nagy, kaotikus hírfolyamban az OLKT nevű oldal (Orbán Lapjáról Kitiltottak Társasága) megosztásában a saját, fentebb említett, „A kétharmad szélhámosai” című anyagom.

Hát, ha csak osztanák, nem volna baj, de – nem csak osztották. Átemelték a teljes szöveget a saját lapfelületükre, csak éppen lehagyták a címből is, a cím alól is a nevemet. Ellenben az szerepel a cím alatt: „Szerző: O.L.K.T.” Az írás alján „Forrás és bővebben:” megjegyzéssel szerepel ugyan egy betűhalmaz, ami a valódi anyagra mutató hivatkozás akarna lenni, csakhogy szakértelem hiányában próbálhatták kitenni, mert nem nyitható. Ha valaki átmásolja a keresőjébe, akkor használható lehet, csak ki fog másolgatni? Senki: náluk tehát kézenfekvő, hogy az én írásomat ők írták.

Mármost azt értem, miért lopnak – azért mert képességeik nem tennék lehetővé, hogy ilyent vagy akár csak hasonlót is írjanak. Képességeik számára egy óvodai ünnepély szövegkönyvének megszerkesztése copy/paste segítségével is komoly kihívást jelentene. Ők látják az olvasottabb írásokat és egyszerűen lenyúlják őket.

Ráadásul nem is először teszik:

írtam én már egy hasonló esetükről korábban, egy másik lapba, akkor Sándor Zsuzsanna írását lopták el a 168 órából és tüntették fel úgy, mintha az egyik munkatársuk írta volna. Az OLKT akkor ugyan utólag az írás alá az elérhető legapróbb betűkkel beapplikálta, miszerint „Az eredeti cikk itt található.” és megadta a linkjét, ez talán annak volt köszönhető, hogy az olvasók jelezték: átlátnak a szitán, a fotós nevét is levették (ugyanis az első verzióban nem az ő képei szerepeltek), egyszóval a jogi formaságoknak – utólag, mondom, utólag – némiképp eleget tettek, de ha fel nem figyel rá néhány ember, aki mindkét változatot látta, hát Sándor Zsuzsannát máig az illető munkatársnak hívják. És nem lehet minden írás mellé őrséget állítani.

Most néhány ismerősöm jelezte náluk, hogy izé, mintha én írtam volna ezt, a kommentszekcióban nem is késett a válasz:

„Ki a f@sz ez a Szele Tamás? Hol volt eddig?”

bizonyos Sz. Vera stílusművészi remekeként. Hát jelentem, én vagyok az a f@sz. És nem kéne velem fölényeskedni. Több, mint harminc éve írok magyarul újságot, ott voltam eddig, naponta két lap közli a jegyzeteimet, elemzéseimet. Inkább tudni kéne pár dolgot a sajtószakmáról, pár íratlan és pár írott törvényt, szabályt.

Például arról, hogy hiába próbáltak sikertelenül linket elhelyezni az oldalukon, a szerző nevének eltüntetése és helyette az írás saját szellemi termékként való beállítása súlyos megsértése a szerzői jogoknak. Plágiumnak hívják. Ez nem jelenti azt, hogy ne idézhetne bárki és bármit engedély nélkül is akár – azonban a magyar sajtójog szerint 1. mindig kötelező feltüntetni az idézet forrását, elérhetőségét (itt erre csak kísérlet történt), 2. Teljes írás még forrásmegjelöléssel sem idézhető, kivéve az MTI híreit. A teljes írás idézése automatikusan szerzői jogsértésnek minősül, még forrásmegjelöléssel is.

Azt nem ajánlanám, hogy továbbra is azt állítsák, miszerint ők a valódi szerzők, és még engem vádoljanak végtelen szemtelenségükben lopással.

A szerkesztőségi kommunikációnk ugyanis elmenti az írások szerkesztőhöz küldésének időpontját, és ez ebben az esetben bizonyító erejű. Sok mindent meg lehet buherálni, csak a G-mail dátumozását nem.

A másodközlés ugyan nem tilos, sőt: de túl a fentebb vázolt feltételeken, még egy valami kell hozzá, amiről tisztességes szerkesztőségek sosem feledkeznek meg. Engedélyt kell kérni rá a szerzőtől és az elsőként közlő lap szerkesztőjétől is. Erről itt szó sem volt. Nem is lehetett volna: ugyanis az OLKT nevű valamit én nem tekintem sajtóterméknek, tehát nem is engedtem volna meg a másodközlést. Voltaképpen ugyanazt művelik, mint az összes többi klikkvadász álhírlap, csak ők – ahogy végignéztem az oldalt – nem maguk hazudozzák tele a lapfelületet, hanem inkább összeollózzák. Hol tőlem, hol – a szombati szám alapján – a HVG-től, MTI-ből (egyedül az nem lopás, hiszen az ingyenes), Népszavából, de pártlapokból, például a Nyugati Fényből is. Meg kell hagynunk: van saját írásuk is, de kevés.

Hogy a többi lap, orgánum, szerző ehhez mit szól, nem tudom és semmi közöm nincs is hozzá, de én nem tűröm az ilyesmit.

És nem, nem az elmaradt honorárium idegesít, hanem az, hogy a saját írásomat egy primitív hangvételű, gyakran uszító lap hasábjain látom viszont, méghozzá saját szellemi termékükként. A lap saját magát radikális ellenzékinek állítja be (sőt: egyedül hiteles ellenzékiként próbálja vezetni a harcot, mint egy Vörös Csepel), ám olyan faék-egyszerűséggel, hogy nehéz nem látni: itt a politikai elkötelezettség pusztán az üzleti célok szolgája, azért ilyen harsányak, hogy minél többen klikkeljenek az innen vagy amonnan származó írásokra, és a mellettük megjelenő reklámokért szép pénz érkezzen a céghez.

Nem, nem kormánypártiság tiltakozni az ellen, ha egy ilyen orgánum lop tőlünk. Hiszen ha hagynánk, előbb-utóbb bárki feltehetné valamelyik ellenzéki párt jelvényét, és kirabolhatna az utcán: ha tiltakozunk, mondhatná, hogy a pénz a pártnak kell, és ha nem adjuk, nem vagyunk hazafiak.

Ez az egész elkerülhető lett volna különben, ha – megírják ők is a témát.

Elvégre nekik pont ugyanannyi idejükbe, munkájukba, fáradtságukba került volna, mint nekem.

Csak nem tették.

Száz szónak is egy a vége: ne lopjatok, urak, a világhálón pillanatok alatt kiderül. Én most nem indítok pert, mert van más dolgom is, bőven: de nem biztos, hogy mindenki ilyen nagyvonalú lesz.

A mindenségit: ha kell egy anyag, írjátok meg!

Hát így történt, hogy először megírtam a kétharmad szélhámosait, most meg megírtam a szélhámosok tolvajait.

Erről ennyit.

(Frissítés: az OLKT időközben eltávolította lapfelületéről a vitatott írást)

Pereskedünk, pereskedünk… – Déli kávé Szele Tamással

Valami jó erős duplát hozzon, kisasszony, ha elég finom lesz, nem locsolom meg, és ez több, mint amire ma a vendégek nagy részétől számíthat. Kérem, ma jogászkodni fogunk, még ha az ügy kicsinyes, jellemző és nagyon mai is, mert jogászkodnunk kell – a részletek sem akármilyenek, elvégre Judith Sargentinit perelte be az MTVA.

Az egy dolog, hogy beperelte, az lesz a fontosabb, miért: de legelébb azt lássuk, honnét tudjuk ezt? Hát az Origóból, mely betűhalmaz saját állítása szerint szöveg-, sőt, betűhíven vette át a hírt a V4NA nevű új magyar kormányhírügynökségtől, és vagy az egyik, vagy a másik anyagot átvette az MTI is, mondjuk mindegy, melyiket, hiszen egyformák – forrásmegjelölés nélkül, illetve az MTVA sajtóosztályát jelölve meg forrásként.

Annyit meg kell hagyni, hogy az MTI változtatott a szövegen, egy „amennyiben” helyett például „ha” szerepel, és többször is beiktattak olyan kifejezéseket, miszerint „kiemelték”, „írták”, „hozzátették” – lehetne mondani, hogy ez tökéletesen lényegtelen, ámde mégsem az, mint látni fogjuk.

De tekintsük előbb a lényeget. Hát miért perli be Sargentinit az MTVA?

„Média-MTVA

Az MTVA feljelentést tesz Sargentiniék kampányvideójának lopott felvételei miatt

Budapest, 2019. április 21., vasárnap (MTI) – Feljelentést tesz a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap (MTVA) Sargentiniék kampányvideójának lopott felvételei miatt – közölte az MTVA sajtóosztálya vasárnap az MTI-vel.

A GroenLinks holland baloldali párt a közelmúltban kampányvideót tett közzé Judith Sargentiniről „The Sargentini Report: A European struggle for democracy in Hungary” címmel. A felvételen ismeretlenek forrás feltüntetése, írásbeli szerződés alapján adott felhasználási engedély, valamint felhasználási díj megfizetése nélkül használtak fel több, az MTVA archívumába tartozó, szerzői jog által védett videoanyagot. A videó készítői még a csatornák logóit is kitakarták, így a szándékosság vitathatatlan – áll az MTVA közleményében.

Kiemelték, a vonatkozó magyar és európai jogszabályok alapján a más által készített műsorszámok, felvételek szerzői jogi védelem alatt állnak és felhasználásuk kizárólag a jogtulajdonossal kötött felhasználási szerződéssel és a szerző nevének forrásként való megjelölésével lehetséges.

Az MTVA honlapján közzétett felhasználási feltételek kifejezetten tiltják írásbeli felhasználási engedély nélkül az MTVA és jogelődjei által készített videoanyagok felhasználását. Ha bárki a szabad felhasználást meghaladóan kívánja felhasználni a szerzői jogi tartalmat, úgy a jogtulajdonos tartalomértékesítőjével kell szerződnie – írták.

Hozzátették: a forrásjelölésüktől szándékosan megfosztott felvételek engedély nélküli felhasználásával ismeretlen személyek az MTVA-nak tényleges vagyoni hátrányt okoztak. Mivel a büntető törvénykönyvbe ütköző jogsértés történt, az MTVA megteszi a szükséges jogi lépéseket és feljelentést tesz.

Pénteken az eset kapcsán a V4NA Nemzetközi Hírügynökség azt közölte: a Baloldali Zöldek a magyar büntető törvénykönyv szerint olyan bűncselekmény elkövetésével gyanúsíthatóak, amelyért akár három évig terjedő szabadságvesztés is kiszabható.” (MTI)

Elnézést, nem szoktam teljes MTI-híreket idézni, de most muszáj volt: szó ne érhesse a ház elejét, egy vak hangot sem változtattam rajta, így van odavésve, ahogy látni tetszenek.

Na, de mit jelent?

Azt jelenti, hogy Judit Sargentini kampányfilmjében az MTVA felismerte néhány korábbi, nyilvános videójának pár részletét, és mivel sem engedélyt nem kértek tőlük a felvételek használatára a készítők, sem pedig nem jelezték a forrásukat (ez különben már nem egy ügy, hanem kettő), ők most perre mennek. Sajtóban létezik ilyen, elvileg a forrásmegjelölés nélküli idézet tilos, és valóban jogdíjat kellene fizetni minden idézet után úgy a magyar jog, mint – most tessék figyelni! – a legújabban elfogadott uniós szerzői jogi irányelv szerint, csakhogy ha minden kósza, engedély nélküli idézet és képanyag miatt pereskednénk, én például nyugodtan beköltözhetnék a Markó utcai bíróság épületébe, mint bentlakó felperes, annyi keresetet adhatnék be.

Aztán meg az idézet mértéke sem mindegy: hiszen ha egy versnek egy sorát idézem, az jóval kisebb jogsértés, mint az egész mű átvétele. Ha egy képsorozatot vágnak be Judit Sargentiniről, amint Magyarországon épp ez vagy amaz történik vele, az mégis más, mintha a teljes hírt vágnák be. Sőt: gondoljunk bele, mivel a Sargentini-jelentés készültekor senki sem hitte volna, mekkora haragszomrádot játszik majd érte a magyar kormány, honnét lehetne bárkinek is saját felvétele az uniós politikusnő itteni tevékenységéről – az MTVA-t kivéve? Nem készült külön video-dokumentáció (hej, pedig kellett volna). Ők meg, mint látjuk, ez úton kívánnak visszaélni a monopolhelyzetükkel, illetve letiltani még a felvételeik részleteinek használatát is.

Ez nyilvánvaló politikai kötekedés

Főleg, mivel a végén három év letöltendővel fenyegetőznek – normális körülmények között ez egy szép, hosszú per volna, megjárná az első fokot, másodfokot, Kúriát, aztán kikerülne Hágába és ott végül hókon csapnák egy ítélettel, mely szerint vagy jelentéktelen a fontossága és maga a kereset is értelmetlen, vagy kiszabnának tíz eurocent büntetést, amit részletekben is ki szabad fizetni.

Csakhogy most már elfogadta az Európai Parlament a 17-es (korábban 13-as) irányelvet, ami nagyon sokat szigorít a szerzői jogokban eső bármiféle sérelem esetén az eljáráson. Az MTVA pedig ezzel él vissza, méghozzá az uniós jog történetében elsőként, és nem kétlem, hogy a magyar politika rengeteg alkalommal fogja követni a példáját.

Mondjuk, eddig úgy volt, hogy Orbán Viktor mondott egy beszédet itt vagy amott, benne mindennel, amit mondani szokott. Én ezt elemzem, bőségesen alátámasztom a véleményemet idézetekkel – hiszen meg kell alapoznom – és a kormany.hu-ról beillesztem a beszédről készült felvételt is. Az írásban én is arra jutok, amire szoktam: nevezetesen, hogy említett politikusnál kevésbé alkalmas személyt Magyarország és általában bármi vezetésére nem nagyon ismerek, és ha már vezetni akar, kísérletezzen inkább egy Hoffer típusú traktorral vagy az ipari árammal, az talán több sikerrel jár.

Ezek után a videófelvétel jogainak tulajdonosa, nevezetesen a kormany.hu beperli az írást közlő lapot, mivel nem kötöttek külön felhasználói szerződést velük sem a nyilvános videófelvétel, sem a beszéd szövegének használatáról. Ezen a forrás megjelölése – melyre mindig ügyelünk – sem sokat segít, ha nincs szerződés, az uniós irányelv büntetni rendeli a cselekményt. Az Origo mondjuk ugyanazt a szöveget idézi majd, de őket nem fogják beperelni, mert csak.

Lehetetlenné válhat az újságírás

Egyszóval, ha így értelmezzük a szerzői jogokat, ennyire szorosan, lehetetlenné válik az újságírás, mert tilos még a nyilvános források használata is, illetve minden esetben külön felhasználói szerződéshez kötött.

Tegyük hozzá: ezt a lehetőséget a magyar kormányszervek csak kihasználják, lehetővé bizony az Európai Parlament tette, a rossz irányelv elfogadásával – rossz, mert ezer visszaélésre nyújt lehetőséget, és lám, már vissza is élnek vele.

Azonban nem hallgathatom el, kérem tisztelettel, hogy én ebben az ügyben más szerzői jogi problémát is látok.

Éspedig azt, hogy túl nagy, minden mértéken felüli a szövegazonosság a V4NA-Origo híre és az MTI által közreadott nyilatkozat között. Vagy az egyik származik a másikból, vagy a másik az egyikből, esetleg mindkettő vagy mindhárom egy külső forrásból, melynek jogtulajdonosa valószínűleg az MTVA lehet.

Így, ha konzekvensek vagyunk a jogalkalmazásban, a bíróságnak köteleznie kéne, hogy a három hírközlő körben perelje be egymást, majd az MTVA perelje be őket egyenként és külön-külön is, hogy így álljanak helyre a sérülni látszó szerzői jogok.

Jogi szempontból az is aggályos, hogy rendben, az MTVA nem adott engedélyt a Baloldali Zöldeknek a képanyaguk használatára, de ha ez így peralap, akkor megkérdezném, mikor adott engedélyt a Fidesznek és a magyar közmédiának Jean-Claude Juncker vagy Soros György képmásuk használatára a kampányban vagy bármikor máskor?

Ez is jogsérelem, ha az egyik perelhető, perelhető a másik is.

Mégiscsak szép dolog ez a jog, kérem szépen…

Egyelőre elbukott a szerzői jogi reform

Az internetes tartalomszolgáltatók és a jogdíjat remélő szerzők vitájában egyelőre előbbiek állnak nyerésre. Az EP csütörtökön visszadobta a támadások kereszttüzébe került tervezetet a szakbizottságnak.

Az Európai Parlament igen szoros szavazással, 318 szavazattal 278 ellenében visszadobta a jogi szakbizottságnak a szerzői jogi reformról szóló előterjesztést. Az EP jogi bizottsága június 20-án fogadta el nagy port felvert jelentését, amelynek értelmében

automatikus szűrésre köteleznék az internetes tartalommegosztókat, és arra, hogy szigorúan minden olyan tartalmat töröljenek, amely valamilyen formában szerzői jogi védelem alá esik

– írta az MTI a tervezetről.

Az ellenzők szerint viszont az új szabály megölné az internet lényegét. A megosztás, valamint az innováció helyét a felhasználók folyamatos ellenőrzése venné át. Robotok döntenék el, mit oszthat meg az ember és mit oszthatnak meg vele mások. Mindent kiszűrnének és letiltanának, ami bármiféle problémát okozhat. A szólásszabadságunk forog kockán. Nyakunkon a cenzúra – ez már a Liberties jogvédő szervezet véleménye.

Az Artisjus magyar szerzői jogi egyesület csalódott az eredmény láttán. Közleményükben azt írják, hogy dacára annak, hogy két évnyi egyeztetés után az illetékes jogi szakbizottság és 39 ezer európai, köztük 900 magyar művész egyhangúan támogatta a benyújtott javaslatot, a parlament elutasította azt.

Az Artisjus szerint a 13. cikk szabályozásának nem a tartalmak szűrése lett volna a lényege, hanem az, hogy

a kötelezettségek egyenlően terheljék a platformszolgáltatókat

(például a YouTube-ot) és a már most is jogdíjat fizető, jogszerűen működő streamingszolgáltatókat (például a Spotifyt vagy a Netflixet). Ezek a szolgáltatók ugyanis ugyanazért a közönségért versenyeznek, de nagyon eltérő feltételek mellett.

A tervezetet elutasító Szanyi Tibor EP-képviselő szerint ebben a formában nem jó a szabályozási kísérlet. Azzal a problémával nézünk szembe, hogy egyszerre akarjuk Európa-szerte lehetővé tenni a felhasználók számára a szélesebb körű internetes hozzáférést a különböző művekhez, és garantálni, hogy a szerzők is méltányosan részesedjenek a termékeik felhasználásával előállított értékből – írta blogjában.

Úgy véli, hogy nem sikerült az arany középutat megtalálni. Éppen ellenkezőleg, az európai néppárti képviselő (EPP) által jegyzett jelentés kritikusai leginkább a felhasználók alapvető szabadságjogait féltették, valamint arra is kitértek, hogy

a javaslat leginkább a nagy médiaplatform vállalatok érdekeit szolgálná,

miközben egyáltalán nem segítené például az újságírás finanszírozását, illetve a valóban professzionális hírtartalmak terjedését.

A szavazás előtt néhány nappal az Artisjuson összeállítás jelent meg, amely hat pontban igyekszik megcáfolni az ellenérveket, és színes infografikát is készítettek hozzá. Ők is abból indulnak ki, hogy a művészek, alkotók az ellen tiltakoznak, hogy az olyan platformszolgáltatások, mint a YouTube vagy a Vimeo

az ő műveikből építenek üzletet, de a haszonból az alkotók maguk már alig-alig részesülnek.

A cél pedig nem a tartalom szűrése, hanem az, hogy a kifejezetten profitorientált internetes cégek tisztességesen működjenek, a platformoknak is engedélyt kelljen kérniük a felhasználáshoz, és persze jogdíjat fizetni.

Mint írják, a világhálón található tartalmak eredeti tulajdonosainak érdekei is jelenjenek meg végre.

Cáfolni igyekeznek azt is, hogy a felhasználókra nézve korlátozást eredményezne az internet használatában, a szabály ugyanis csak a platformszolgáltatásokat és a tartalmak jogtulajdonosait érintenék. A szükséges engedélyt is a szolgáltató szerezné be, tehát a felhasználók élete is egyszerűbbé válna, a jogtulajdonosoknak pedig biztosítani kell, hogy ezek az engedélyek valóban lefedjék az összes (nem kereskedelmi célú) felhasználást.

Tévhitnek minősíti a szerzői jogi szervezet, hogy veszélybe kerülnének a Wikipédia-szerű oldalak, a blogok és nyílt forráskódú szolgáltatások.

A non profit oldalak és szolgáltatások nem válnának engedélykérésre kötelezetté.

A legnagyobb visszhangot a mémek eltűnésének veszélyéről szóló állítás tette ki. Az Artusjus szerint azonban ez is tévedés,

a paródiák vagy mémek akár csak eddig, ezután is a szerzői jogi kivételek közé tartoznának, azaz szabadon készíthetők,

a tervezet nem vezetne be változást.

Különösen a professzionális művészek esetében óriási és a szó szoros értelmében életbe vágó kérdésről van szó, legalábbis ez derül ki abból a nemzetközi felmérésből, amelynek végső megállapítása az, hogy a zenészek zöme se nálunk, se az Egyesült Államokban nem tud megélni a zenéből.

Ennek része az is, hogy igen kevés pénz származik a jogdíjból. A koncertezésen kívüli fő jövedelemforrások nagyon eltérnek. Magyarországon a második helyen a jogdíjak állnak: a csak zenéből élők jövedelmének átlag 19 százalékát adják (a teljes állásban dolgozóknál ez 15 százalék). Az amerikai felmérésben a jogdíj mint külön, egyben kezelt jövedelemforrás nem szerepelt. A YouTube-monetizáció (vagyis a pénzkereseti lehetőség videókkal) átlaga pedig elenyésző, 0,1 százalék.

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK