Címke: szavazat

„Orbán nem is azért ellenzi Ukrajna EU-csatlakozását, amit eddig nyilvánosan mondott, hanem mert fél, hogy egy új erőközpont jöhet létre a kontinensen” – olvasom az újságban.

Azt mondja a derék miniszterelnök abszolút über alles üzemmódban tartva Magyarország (azaz az ő) érdekeit, hogy:

„Az ukrán csatlakozással létrejön az EU-n belül egy olyan „erőközpont”, amit az Egyesült Államok fog uralni katonailag, illetve politikai és gazdasági értelemben is. Ehhez az észak-közép-európai zónához fog tartozni szorosabban a három balti állam, Lengyelország, az Oroszország által a területei egy részétől megfosztott Ukrajna, illetve valamennyire lazábban Románia is. Orbán konkrét számokat említve úgy kalkulált, hogy a Baltikum, Lengyelország és Ukrajna lakossága felül fogja múlni Franciaországét, így szerinte ez a zóna befolyásosabb lesz a franciáknál.”

Hát, kérem, ez nagyon nagy baj. Ezek szerint az Unió árulójává válnak a balti államok, Lengyelország, Románia és Ukrajna, mert átkéredzkednek az Egyesült Államok uszályába, ahol se szavazatuk, se vétójoguk nincsen, és még csak nem is kezelnék egyenrangúan őket. Ez a lángelmés orbáni gondolat pont olyan, mint a hajdani szovjet törpe: óriási! Az embernek csak az jár a fejében, hogy miért nem ő találta ki?

Igaz, Orbán ebből a szempontból sokkal rutinosabb nálam, mert ő már egy jó ideje próbálkozik az EU árulójává válni, mégpedig nem csak gondolatilag, hanem konkrétan, azaz ismeri a dörgést az árulástechnikában. Sajnos az árulása elég kevéssé sikeres, mert ha komolyra fordul a dolog, a többiek kizavarják a folyosóra. Valószínűleg az idegesíti őket, hogy Orbán nem az USA, hanem Putyin csatlósaként próbál meg felfordulást csinálni az EU-n belül, mert az nekik a legkevésbé kívánatos. Persze az USA irányába történő árulás is idegesítené ezt a hülye, européer társaságot, de Putyin, KGB cár befolyásszerzése még inkább, mivel ő cárságából kifolyólag nem ócska gazdasági fenyegetéssel operál, ha nem tetszik neki valami (azért persze azzal is, lásd olaj meg gáz), hanem keményen odaver, az angyalát neki! Néhányan meghalnak, néhányan rokkantak lesznek, pár ház összedűl, az oroszok által elaknásított, infrastruktúráját tekintve szétvert és sokszorosan fölrobbantott terület emberi életre hosszú időn keresztül alkalmatlanná válik, de ez a cárokat nem szokta érdekelni. Még Sztalin elvtárs is mondott valamit indoklásképpen („Ahol gyalulnak, ott hullik a forgács”), ám a cárok kizárólag az ország területnövelésére koncentrálnak, amely az ukrajnai különleges hadművelet eredményeképpen jelenleg 0,42 százalék. Ennyivel lett nagyobb Oroszország általa. Megéri az a kis veszteség érte, nemde?

Visszatérve az erőközponthoz, Orbán nem említette ugyan, de ha fél tőle, akkor nyilvánvaló, hogy ezek a tudjukkik megint ellenünk, szegény mimagyarok ellen szervezkednek. Azaz Orbán szerint Trump nem nyer, Bident meg ismerjük a Pressmannjával együtt, és az a duó ránk nézve életveszélyes, mert számukra a mi észjárásunk követhetetlen… illetve a miniszterelnök úr észjárása, de az ugyanaz. Ez a mi keresztünk, kérem, ha bárhol létrejön egy új erőközpont, az csak minket célozhat meg megtámadásilag, mert a Megváltóra nem fenekedtek annyian, mint ránk most, pedig ott egy tömeg üvöltötte, hogy „Barabbást!” Hogy miért van ez, totális rejtély, hiszen egy válogatott csapat direkt arra szerveződött, hogy jó hírünket vigye szét a nagyvilágba. Ott van például Szijjártó, Szalai-Bobrovniczky, Novák, Deutsch Tamás, és főleg a miniszterelnök úr, akinek legfőbb erőssége a pávatánc. Ki ne hódolna be annak, tessen mondani?

A dolog érdekessége még, hogy a miniszterelnök úr ezek szerint úgy gondolja, ha Ukrajna nem lesz EU tag, akkor ez az új erőközpont nem jön létre, a balti államok, Lengyelország meg Románia mind maradnak az EU berkein belül, és mi nem vesztjük el az érdekességünket, mint egyetlen EU áruló, ahogy akkor a miniszterelnök úr is marad hirhedett street fightere a nagyvilágnak, aki még akkor is harcolt az oroszokkal, mikor azok már kifele mentek.

Rossznyelvek (pl. jelen sorok írója) szerint persze a miniszterelnök úr az erőközpont helyett sokkal inkább attól fél, hogy ha a 40 milliós Ukrajna tag lesz, akkor majd kevesebb pénz jut nekünk, ugyanis az új tagállam nem a nettó befizetők, hanem a nettó haszonélvezők közé fog tartozni. Ahogy mi is. És bizony az tényleg baj, mert a „Magyarország legjobb tíz éve”, „Az EU-n kívül is van élet” meg „A magyar gazdaság EU pénzek nélkül is működik” című ökörségek ellenére a jelenlegi gazdasági helyzetünk rendkívül szomorú látványt nyújt. A 13 év alatt a nemzetközi piacra termelő, innovatív nagyvállalatok helyett agyaglábú építőipari óriásokat sikerült kinevelni, amelyeket állandóan etetni kell itthoni, nagyméretű, közpénzes munkákkal, különben összedőlnek. Ezért az EU pénzekre múlhatatlanul szükségünk van. Ahogy sikoltozik a regnálók szajkóserege, abból kihallhatjuk, hogy EU pénz nélkül még a jövőnket alapvetően meghatározó tanítókat és tanárokat sem tudjuk megfizetni, ami gyakorlatilag már a vég. Így nullázza le a mai kormány a rendkívüli módon (biblikusan) féltett és (szintén biblikusan) mindenáron szaporítani próbált új nemzedéket. A fentiek ismeretében mondható, hogy a kormány dilettantizmusán, illetve hogy magyarellenes rosszindulatán túlmenően más alternatíva a tevékenységének megítéléséhez nincsen. Ebből a kettőből kell választani.

Orbán – úgy is, mint a hablatyolástól irtózó, ízig-vérig a realitások embere – „konkrét számokat említve úgy kalkulált”, hogy a Baltikum, Lengyelország, Románia és Ukrajna lakossága felül fogja múlni Franciaországét, így szerinte ez a zóna befolyásosabb lesz a franciáknál. Úgy bizony! Konkrét számokat említve! Kalkulált! Összeadta a leendő renitens országok lakosságszámait, és megnézte, nagyobb-e a franciaországi lakosok számánál, vagy nem. Mivel úgy találta, hogy igen, levonta a konzekvenciát. Ilyen ember a mi miniszterelnökünk. Nem beszél mindenfélét összevissza, csak a szikár tények, soha más. Annak magyarázata, hogy az Egyesült Államok hogy kavarodott végül ide az erőközpontba, és hogy miért csak a lakosságszám számít, a gazdasági teljesítmény meg smafu, azt a miniszterelnök úrtól kérdezze meg, aki kíváncsi rá. Mert én nem.

Mint azt az újságban még olvashattuk, Orbán ezt az elméletét elővezette Emmanuel Macronnak is, de a francia elnöknek sajnos „nem volt teljesen világos”.

Meg tudom érteni.

Szerencse a szerencsétlenségben, hogy a mi hősünk a rettenetes ellenszél ellenére a mai napon mégiscsak kiharcolta! Hogy mit? Hát, kérem, azt, hogy a magyarok pénzét nem adhatják az ukránoknak. Még csak ki sem kellett zavarni a folyosóra, bent maradt, és megnyomta az igen gombot, így aztán a javaslat csont nélkül és egyhangúan átment.

 A fentiek ismeretében a mai pávatánc lépéseit a következőkben határozhatjuk meg:

• Az még az IQ 65-ösöknek is nyilvánvaló, hogy az EU azért akart már jóideje pluszpénzhez jutni, hogy ne kelljen az eddig betervezett költségeket csökkenteni, vagy törölni.
• Ebből következően ez a pluszpénz pont arra szolgál, hogy többek között a Magyarországnak szánt pénzek megmaradjanak (hátha egyszer teljesíti a feltételeket), és ne kelljen Ukrajnának abból adni.
• Orbán ezt eddig valahogy nem fogta föl, de lehet, hogy ma sikerült neki megmagyarázni, amit hónapok óta csinál, az pont a Magyarországnak szánt pénzeket veszélyezteti, és ha jót akar, tovább ne tegye.
• Ezért maradhatott bent, mert látták, hogy valahogy fölfogta a dolgot, így mindenki tudta, ő is igennel szavaz majd.
• Az, hogy ezt a kövér pofáraesést itthon valami hősi tettnek állítja be, már a hazai pávatánc kezdő lépése.
• Az ismét hatalmas győzelem nép torkán való lenyomása, a cselédmédia dolga.

Érik a következő kétharmad.