Kezdőlap Címkék Szakszervezetek

Címke: szakszervezetek

Tavaly is fogytak a szakszervezetek

A nagy tüntetéshullám és az erősödő sztrájkhangulat 2018-ban még nem éreztette hatását, a mérlegek alapján 513-ra csökkent a szakszervezetek száma Magyarországon. Főleg a nagyon kicsiket érintette ezt, a nagyok őrzik pozíciójukat.

A „rabszolgatörvény” miatt elindult tiltakozáshullám, az audisok zajos bérsztrájkja, a kereskedelemben tapasztalható feszültségek, és legutóbb a Magyar Tudományos Akadémia kormányzati térdre kényszerítési kísérlete nyomán arról számolnak be a szakszervezetek, hogy fokozódó belépés kezdődött. Ennek hatása hónapok múlva összegezhető.

Jelenleg becslések szerint 9-10 százalék a szervezettség, de például a sokaknak reményt adó Audinál kétharmados.

Tavalyról azonban még az látszik a Policy Agenda (PA) éves helyzetjelentéséből, hogy vélhetően tovább csökkent a szakszervezetek száma. Legalábbis a mérlegbeszámolót benyújtók kevesebben lettek egy év alatt: 597-ről 513-ra fogytak. (2016-ban még 702 volt.) Nagyon sok kis szakszervezet működik, amelyek talán néhány taggal rendelkeznek, ezek főleg munkahelyi szintű szervezetek. Körükben volt nagy a csökkenés: az ötmilliónál kisebb tagdíjúak száma 357-ről 299-re zuhant.

Éppen kéttucat szakszervezet van, amelyik 50 millió forint feletti tagdíjról számolt be

2018-ban, kettővel kevesebben, mint 2017-ben. Fontos aláhúzni, hogy nem feltétlenül jelent abszolút erősorrendet a tagdíjbevétel alapján mért rangsor. A tagdíj alapesetben 1 százaléka a bruttó bérnek, de sok szakszervezet „árversenybe” kezdett ennek kapcsán, és vagy elléptek az 1 százaléktól, vagy maximálták a tagdíjak mértékét.

A 2017-es adóbevallás alapján számítva

a szakszervezeti tagok munkajövedelmük 0,76 százalékát fizették

átlagosan tagdíjra.

Az ágazatiak közt a legnagyobb konszolidált tagdíjbevételű a Pedagógusok Szakszervezete (Szakszervezetek Együttműködési Fórumának tagja) volt 505 millióval. Őt követte a villamos-energiaipariak érdekképviselete (Független Szakszervezetek Demokratikus Ligája) 472 millióval, a Vasas Szakszervezeti Szövetség 456 millióval és a vegyipari szakszervezet 341 millióval (mindkettő a Magyar Szakszervezeti Szövetség tagja), a Vasúti Dolgozók Szabad Szakszervezete (konföderáción kívüli) 260 millióval.

Az élmezőny sorrendje nem változott, mögéjük azonban nagyot ugorva zárkózott fel a Kereskedelmi Alkalmazottak Szakszervezete 261 milliós bevétellel.

A csak a tagdíjbevétel alapján mért erősorrendben a Vasas Szakszervezeti Szövetség, a Vasúti Dolgozók Szabad Szakszervezete, a KASZ, a Vasutasok Szakszervezete és a Pedagógusok Szakszervezete a legnagyobb.

Négykarikás játékok: írnak-e történelmet az audisok?

A rendszerváltás óta leghatásosabb sztrájk sok kérdést vet fel, a hazai viszonyokra és a multicégek működésére vonatkozóan egyaránt. Az azonban látszik, hogy a kormány nem tud kilépni a maga ásta csapdából.

Egy nap híján egy hétig állt a munka az Audi Hungaria (AH) győri üzemében. Az utolsó pillanatban megállapodtak az Audi Hungária Független Szakszervezetével (AHFSZ). Az eredmény túlnyomórészt a dolgozók igényeinek felel meg. A két évre szóló 10+10, majd 11+11 százalékos béremelési ajánlatról elmozdulva a cég végül belement a 18 százalék, de minimum 75 ezer forint alapbéremelésbe (ami az alsó jövedelműek esetében legalább 20 százalék), s engedett a jubileumi juttatásban is. Az AHFSZ pedig lemondott a 4 százalékos mozgóbér alapbéresítéséről, és elfogadta a másfél évre szóló megállapodást. A cafeteriában (audisul: VBK) – belátva, hogy ez a juttatás lényegében elvesztette értelmét a teljes összegű adózás miatt – is kompromisszum született.

Forrás: AHFSZ

A szervezettség

A rendszerváltás óta nem volt példa ekkora munkabeszüntetésre. A történtek ellentmondásosságát mutatja, hogy a konföderációktól független AHFSZ az egyik legjobban fizető cégben szervezte meg a bérsztrájkot. A tanulságok első sorában áll az a meglepő (?) felismerés, hogy kellő mértékű, az AH-nál csaknem 70 százalékos szervezettség – elővéve a klasszikus szakszervezeti munkát – a legtőkeerősebb cégekkel szemben is egyenjogúvá emeli a dolgozókat.

Az elmúlt napokban egyre másra csodálkoztak rá sokan erre. Ami rámutat az elmúlt csaknem harminc év egyik legnagyobb mulasztására:

a munkavállalói jogok jottányit se változtak azóta,

hogy a második világháború utáni évtizedekben Nyugat-Európa létrehozta a „gazdasági csodát”, amelyben az alkalmazottak egyenrangú termelőerők a tőkével. Kiszolgáltatottak egymásnak.

Az AHFSZ sikere a jelek szerint inspirálóan hat másokra. A már korábban erejét megmutató Életre Tervezett Munkavállalók Országos Szakszervezete (amely azonnal ötmillió forint segítséget ajánlott fel az AHFSZ-nek) a hatvani Boschnál kezdett bértárgyalást. A szakszervezet hétfőig vár, ezután viszont a munkaadó nemleges válasza esetén megkezdődik a hétnapos egyeztetési időszak, ami alatt kétórás figyelmeztető sztrájk megszervezésére jogosult az ÉTMOSZ. Ha ez sikertelen lenne, akkor itt is hosszabb idejű sztrájk várható.

A multik termelési optimalizálása

A szűk egy heti teljes leállás felrajzol néhány más fontos tanulságot is. Az egyik az, hogy a multinacionális cégek maximális hatékonyságra törekvése több veszélyt hordoz rájuk nézve. A Volkswagen csoport – közgazdaságilag érthetően – központosítva, Győrben építette ki legnagyobb motorgyárát. Ez az évente nagyjából tízmillió autót előállító konszern világszerte 32 egységébe szállít, az elmúlt években majdnem kétmilliót. Vagyis minden ötödik autóban (a Volkswagentől az Audin át a Bentleyig és a Lamborghiniig) győri motor dolgozik.

Ez a gazdaságos üzemméret azonban esetenként ketyegő bomba. Ha leáll egy ilyen meghatározó egység, az dominószerűen döntheti be a hálózat jelentős részét. Ez be is bizonyosodott most: napokon belül leállt a központi, ingolstadti üzem, aztán részben megbénult a pozsonyi VW-gyár, és hajszál választotta el a neckarsulmi üzemet a kényszer-szabadságolástól.

A naponta 8800 motort készítő AH sztrájkja nagyjából 60 ezer autó előállítását akadályozta meg.

Ennek oka az, hogy a költségracionalizálás jegyében az összeszerelő üzemek (profiltól függetlenül) minimálisra szűkítették a beszállítói láncot. Az angol kifejezéssel just in time (éppen időben) kiszolgálásban a 2008-as válság után szinte nullára apasztották a készleteket.

A szorosra font termelési háló másodlagos (?) résztvevői az üzemek köré szerveződő beszállítók. Az Audi leállásának viszonylag kevesebb visszhangot kapott következménye, hogy a megyében lévő szerződött cégek is kifeküdtek.

Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy

az audis bérmegállapodás egyértelműen kihat a régió béreire

– derül ki a Kisalföld írásából. Sragner László, a VOSZ megyei elnöke szerint a kis- és középvállalkozások 30–40 százaléka komoly bajba kerülhet a markáns audis béremelés után. A térség cégeinek dolgozói addig voltak elégedettek a nyolc-kilenc százalékos, van, ahol két számjegyű emeléssel, amíg nem szembesültek az egyébként is magasabb alapszintről induló audis 18 százalékkal.

A belső elszámolások

Az Audin belüli bérvita legfontosabb támasztéka volt az, hogy az AHFSZ által közöltek szerint a győri üzem a leghatékonyabb, ellenben itt fizetik a legkisebb béreket, nem csak a nyugat-európai, hanem a térségi cégekkel összehasonlítva is. Az AH nyilvánosságra hozott vitairata cáfolni igyekezett ezeket a számításokat, de ezenközben lényegében elismerte azt a közismert tényt, hogy nemzetközi cégcsoportként belső elszámolásaiban téríti el a bevételeket és a költségeket. Ebben Magyarország a „nyerő” oldalon áll, a 9 százalékos (nagy multiknál ennek nagyjából fele) társasági adóval, szemben a német 30 százalékkal.

Ezzel az Audi ráirányította a figyelmet arra, hogy a nagy cégcsoportokon belüli pénzmozgatással lényegében

megállapíthatatlan, hol mennyi nyereség keletkezik,

a dolgozók azonban azt látják, hogy harmadát-ötödét keresik annak, amit nyugat-európai sorstársaik kézhez kapnak.

Nagyon izgalmas az a kérdés, hogy a VW-csoporton belüli korábbi sztrájkok és a mostani győri munkabeszüntetés megnyitja-e a tabula rasa igényét a térség szakszervezeteiben. Benne azt, hogy a győriek sztrájkját támogató nyugati, például a német szakszervezetek tisztában vannak-e azzal: az adatok arra engednek következtetni, hogy a hozzáadott érték előteremtése és a javadalmazás arányában ők jelentős előnyben vannak a térségi országokkal szemben.

Forrás: etui.org/Publications2/Working-Papers/Why-central-and-eastern-Europe-needs-a-pay-rise

A kormány öncsapdája

Feltűnő, hogy a kormány lényegében hallgatott ebben a talán rendszeralkotó vitában. Semmitmondóan nyilatkozott a sztrájk napjaiban Kovács Zoltán nemzetközi kommunikációért és kapcsolatokért felelős államtitkár: csak egy megoldás van az ilyen viták rendezésére, ez pedig a kompromisszum a munkáltató és a munkavállalók között. Amikor pedig véget ért a sztrájk, akkor is csak a látszólag „kötelezőt” hozta Gulyás Gergely kancelláriaminiszter. Ha a magyar munkavállalók több hozzáadott értéket visznek a termelésbe, jobban meg is kell őket fizetni, ezért a kormány a munkavállalóknak szurkolt – mondta az InfoRádióban.

Csakhogy a kormány belecsavarodott egy olyan spirálba, amely lefelé vezet. Hatalomra kerülése után mindent arra tett fel, hogy a munkanélküliséget minél gyorsabban leszorítsa, bármibe kerüljön is. Ennek módja

az alacsony bérekre alapozott tőkebarátság,

szemben a mindennap hangoztatott tőkeellenes kirohanásokkal. Az uniós támogatások elherdálása miatt a magyar gazdaság beleszorult az összeszerelő-üzemektől függésbe. Ha nagy hozzáadott értékű termelésből nincs több, akkor nélkülözhetetlenek a bérmunka-jellegű befektetések.

Ennek legújabb példája a Hauni Hungária Gépgyártó Kft., amely 5,7 milliárd forint értékű beruházást hajt végre, a fejlesztést 977 millió forinttal támogatja a kormány.

Forrás: Eurostat

Magyarország térségi leszakadásához adalék az Eurostat legújabb jelentése, amely azt szemlélteti, hogy idén januárban a minimálbér Magyarországon 464, a szlovákoknál 520, a lengyeleknél 523, a cseheknél pedig 519 euró. A különbség mindhárom országgal szemben legalább 15 százalék.

Országos sztrájkot hirdetett a közszolgálati dolgozók szakszervezete

Mai sajtótájékoztatójukon országos sztrájkot hirdettek március 14-ére a közszféra dolgozóinak szakszervezetei az önkormányzati köztisztviselők, a szociális ágazatban dolgozó közalkalmazottak, valamint a kormányzati igazgatásban dolgozó kormánytisztviselők érdekében.

Ezzel persze kéthavi határidőt is adtak a kormánynak, hogy engedményeket tegyen és ezzel elkerülje a sztrájkot.

Boros Péterné, a  Magyar Köztisztviselők, Közalkalmazottak és Közszolgálati Dolgozók Szakszervezete elnöke budapesti sajtótájékoztatóján elmondta: az MKKSZ az önkormányzati és kormányzati igazgatásban dolgozó tisztviselők érdekében egyedül, a szociális ágazatban dolgozó közalkalmazottak érdekében a Szociális Ágazatban Dolgozók Szakszervezetével közösen hirdet sztrájkot.

Hozzátette, a közszolgálat súlyos foglalkoztatási problémáinak leglényegesebb oka “a tarthatatlan, követhetetlen, szakmailag értelmezhetetlen bérpolitika” és a “teljesen összekuszált bérrendszer”, elsősorban ezen szeretnének változtatni.

Kitért arra: ahhoz, hogy ne hagyja el a magyar munkaerőpiacot évente több ezer ember, európai felzárkózást jelentő és nem a magyar minimálbérekhez viszonyító emelés kell.

Közölte, szerdán tájékoztatta a miniszterelnököt a tervezett sztrájkról és kérte a kormányzati tárgyalófelek kijelölését. Kiemelte: korrekt, szakmai alapú tárgyalásra készülnek, amelyre két hónap áll rendelkezésre. Ha a törvényes határidőn belül nem tudnak megállapodni követeléseik teljesítéséről, akkor március 14-én munkabeszüntetést tartanak.

Jelezte azt is, a közigazgatás területén csak ott lehet sztrájkolni, ahol szakszervezet működik.

A sztrájkkezdeményezést támogatják az Összefogásnak keresztelt szövetség szakszervezete (a Közszolgálati Szakszervezetek Szövetsége, a Belügyi, Rendvédelmi és Közszolgálati Dolgozók Szakszervezete, Hírközlési, Média és Távközlési Szakszervezeti Szövetség, a Külügyminisztériumi Dolgozók Szakszervezete, valamint a Társadalombiztosítási Dolgozók Szakszervezete), őket egy-egy delegált képviselte a sajtótájékoztatón.

MTI Fotó: Bruzák Noémi

Mindegyik ágazat közös követelése a rabszolgatörvény visszavonása,

valamint az, hogy a nyugdíjasok a nyugdíjuk megtartása mellett dolgozhassanak a közszférában, továbbá nemzeti munkaügyi kerekasztal létrehozása.

A sajtótájékoztatón a sztrájkot támogató szakszervezetek nevében felszólalt Agg Géza, a Közszolgálati Szakszervezetek Szövetségének (KSZSZ) elnöke, Bárdos Judit, a Belügyi, Rendvédelmi és Közszolgálati Dolgozók Szakszervezetének (BRDSZ) elnöke, valamint Mezei Tibor, a Külügyminisztériumi Dolgozók Szakszervezetének (KMDSZ) elnöke.

Újságírói kérdése Boros Péterné elmondta, összesen mintegy 200 ezer főt érintenek a követelések, de azt nem tudja előre megmondani, hogy a gyakorlatban hányan élnek majd valóban a munkabeszüntetés eszközével. Egy másik kérdésre válaszolva azt mondta, hogy március 14-e a nemzeti ünnepet megelőző utolsó munkanap, de nem tudják, hogy ez jó-e a sztrájk szempontjából, szerinte egyik nap sem jó sztrájkolni.

Flaskár Nagy Melinda a Szociális Ágazatban Dolgozók Szakszervezete (SZÁD), nevében ismertette az érdekképviselet 12 pontos sztrájkkövetelését, amelyek itt érhetők el, míg az MKKSZ 10 pontban foglalta össze a kormányzati igazgatásban dolgozó kormánytisztviselők követeléseit, hét pontban pedig az önkormányzati köztisztviselők követeléseit, utóbbiakat Boros Péterné olvasta fel.

A HVG videót is készített a sajtótájékoztatóról:

Vékony jégen táncol a sztrájkkezdeményezés

Legalább egy stratégiai területnek kell élére állnia az esetleges sztrájkkezdeményezésnek, máskülönben kudarcra van ítélve a Policy Agenda szerint. Helyes, ha a szakszervezetek megmaradnak a „rabszolgatörvény” elutasítása mellett, mert ennek van nagy támogatottsága.

Egy esetleges kiterjedt sztrájkfelhívás sikere azon múlhat, hogy lesz-e olyan, a nemzetgazdaság szempontjából stratégiai jelentőségű terület, amely élére áll egy ilyen eseménynek – írja elemzésében a Policy Agenda.

A politikai elemző műhely szerint csak ebből nőhet ki egy több ágazatot érintő, köznyelvi értelemben általános sztrájk. Egyébként az esemény kudarc lesz, amely biztosan visszahullik a teljes szakszervezeti mozgalomra, még a most passzív szervezetekre is.

A PA szerint a „rabszolgatörvény” társadalmi elutasítottsága óriási (83 százalék) a dolgozói társadalomban, ezért

a szakszervezeteknek érdemes erre összpontosítaniuk,

az ezzel szembeni fellépés tehát áttöri a pártpolitikai határokat és szimpátiákat. Ezért helyesen teszik, ha továbbra se szélesítik ki követeléseiket általános kormányellenes törekvésre.

A PA emlékeztet arra, hogy 2016 elején az elakadt bértárgyalások miatt alakult ki olyan helyzet, amely nagy közlekedési társaságoknál és a szociális területen haladt kiterjedt sztrájk irányába. A kormány akkor egyedi bérmegállapodásokkal hatástalanította a veszélyt.

Az elemzők úgy látják, hogy bár a törvényi szabályozás nehezíti a közszolgáltatások terén a munkabeszüntetést, segíthet a helyzeten, ha a versenyszférából érkezne szolidaritásképpen segítség. Ez úgy kelthetné átfogó sztrájk érzetét, hogy közben a lakosság mindennapi élete minimálisan van akadályozva.

A túlmunkaszabály elutasítása mellett azonban kellenek konkrét munkahelyek, amelyek nem csak arról döntenek, hogy nem értenek egyet a törvénnyel, hanem arról is, hogy hajlandók a munkabeszüntetésre – írja a PA.

A három évvel ezelőttivel szemben

most nehezebb a kormány helyzete,

mert a törvény az állami közlekedési vállalatoknál és a magáncégeknél egyaránt alkalmazható. Ebben a helyzetben pedig különmegállapodások aligha köthetők.

Ebben a helyzetben a PA szerint az a kérdés, melyik nagyobb ágazati, vagy munkahelyi szakszervezet lesz az, amely vállalja, hogy egyértelmű sztrájk-hajlandóságát kifejezi. Attól kezdve tudnak a többiek ehhez csatlakozni, és alakulhat ki több ágazatot érintő – kommunikációs értelemben általánosnak nevezhető – sztrájk.

A kutatók

érthetőnek tartják a szakszervezetek óvatosságát,

mert szerintük a 100 főnél többet foglalkoztató vállalkozásoknál dolgozó 1,1 millió dolgozók körében van lehetőség erős érdekképviseletre. Nekik kéne megszervezniük magukat és hajlandóságot mutatni sztrájkra.

A szakszervezeteknek fontos betartaniuk a törvény előírásait, fenntartani a párbeszédet a kormánnyal. A kormányt ugyanis szintén köti az öt napon belül kijelölendő tárgyalófél kényszere – fejtegetik a PA-ban. De fenn is kell tartani az elégedetlenséget, a munkahelyeken is, erre alkalmas lehet a jövő szombatra meghirdetett országos demonstrációsorozat.

A PA szerint mára egyértelművé vált, hogy ha nincs a kormányzat részéről korrekció, akkor a sztrájk jogi és szervezési előkészítése következik. Ebben a tekintetben kényszerpályán vannak a szakszervezetek, azaz hatalmas presztízsveszteség nélkül nem vonulhatnak le a pályáról „csak úgy”.

Élő közvetítés az MTVA-ból

https://www.facebook.com/dk365/videos/1863610053761813/

A füstgránátok napja

A tegnapelőtti tüntetésekre azt mondhatjuk, lám, ilyen a demonstráció, ha spontán indul meg, a jogos felháborodás viszi utcára az embereket. No, de majd tegnap! Majd meglátjuk, milyen lesz, ha meg is szervezik! Ugyanolyan lett – úgy tűnik, a demonstráció sikere nem szervezettség kérdése. Persze, az is nagyon jó kérdés, mit neveznénk sikernek.

Nyilván egy azonnali kormányváltást, bár én azt mondanám, a politikai rendszert is rendbe kéne akkor már rakni, különben sokat nem nyernénk, maximum haramiákat cserélnénk rablókra, megváltozna a nevük, de a rendszer, a cég ugyanaz maradna. Akárhogyan is hívnánk: de épp ez az, ha megfigyeljük, a mostani tüntetések nem szimplán egyik, másik vagy az összes kormánytag hatalmi pozícióját nem helyeslik, hanem magát a rendszert, konkrétan annak két törvényét kifogásolják. És ez már jóval közelebb áll a gyökeres megoldáshoz, bár tiltakoztunk mi már törvények ellen, és azt sem vették figyelembe… emlékszünk még a kórusra: „Ne írd alá, János!”

Aláírta.

A válság már rendszerszintű

De mindenképpen, helyes, ha tudatosítjuk magunkban: a válság már rendszerszintű, és eszerint is keressük a megoldást. Azonban mielőtt elvesznénk az elméletben, lássuk, konkrétan mi történt tegnap?

Először is megszólalt a kormány, csak miheztartás végett. Pintér Sándor belügyminiszter nyilatkozatot juttatott el az MTI-nek:

„A demokráciát rendbontók zavarták meg, azok, akik arcukat elfedve összetévesztették a demokráciát a törvénytelenséggel, a szabad véleménynyilvánítás jogát az erőszakkal – szögezte le Pintér Sándor belügyminiszter csütörtökön, az előző napi budapesti demonstráción történteket értékelve.

A miniszter kiemelte: nem lehet a demokrácia része az a tüntetés, amelyen durván megsértik a törvényeket, és amelynek biztosítása során kilenc rendőr szenved sérülést.

A Belügyminisztérium az MTI-hez eljuttatott közleményében azt írta: Pintér Sándor operatív értekezleten értékelte az V. kerületi Kossuth téri be nem jelentett demonstráció tapasztalatait.

A miniszter rámutatott: a közelmúltban ilyen mértékű és intenzitású támadás nem ért magyar rendőrt.”

Mielőtt elmélázunk, mekkora demokráciaelméleti szakember lett a mi belügyminiszterünk, aki más kiemelkedő teljesítményekre is képes, például bárhol rendet tesz két hét alatt, jobban mondva, bocsánat, bárhol képtelen rendet tenni, akár két hét, akár sok év leforgása alatt, jusson eszünkbe, hogy Kövér László mindeközben puccskísérletről beszélt, Gulyás Gergely pedig a kormányinfón „kereszténygyűlöletet” vizionált, ami ellen Isten oltalmát kérte. Van egy olyan érzésem, hogy ezek az emberek már a hallucinogénekig jutottak a hangulatkarbantartás rögös útján.

A kormány el akarja húzni a válságot Karácsonyig

Időközben feltűnt a Szalay utca sarkán, egyelőre teherautókra halmozva mintegy 480 méternyi kordonelem, melyeket egyelőre még nem szereltek fel.

Ez viszont azt jelzi, hogy a kormány nem készül sem az egyik, sem a másik, sem mindkét törvény visszavonására, valószínűleg el akarják húzni a válságot Karácsonyig, hogy aztán a téli ünnepek megoldják helyettük a tömegoszlatást. És tény, hogy Szenteste senki sem fog tüntetni, tehát, ha akarunk valamit: addig kell elérni.

No, akkor lássuk viszont, mit tettek a tiltakozók?

Két szervezett, bejelentett demonstráció zajlott, szemben a tegnapelőtti egy, szervezetlennel. Az elsőt a Szabad Egyetem és Hallgatói Szakszervezet szervezte a Kossuth téren öt órától, a másikat a Momentum a Szabadság téren fél hattól. A Momentum tüntetői természetesen azonnal átmentek a Kossuth térre, és egyesültek a Szabad Egyetem demonstrálóival – szervezési kérdés lehetett a két közeli, de különböző helyszín megjelölése, hiszen ugyanarra a helyre ugyanabban az időben két demonstrációt bejelenteni nem lehet.

Az egyesülés előtt azért még beszédet mondott Tamás Gáspár Miklós, méghozzá érdekeset – idézzük:

„Az a tény, hogy diákok, értelmiségiek, szakszervezetek egyértelműen föllépnek az önkény ellen, ez új dolog Magyarországon. Új, és remélhetőleg nem fog rövid ideig tartani. Szeretjük a magyar népet, a részei vagyunk, és nem tudnak minket szembeállítani a megtévesztettekkel. Szolidaritást akarunk, békét és boldog életet, nem gyűlölünk senkit.”

A Jobbik megpróbálta ellopni a showt

Úgy legyen, de mi történt aztán? Aztán a tömeg elindult a Margit híd felé, ahol is a híd közepén, a szigeti lejárónál várta őket – a Jobbik. Azért, hogy csatlakozzon.

Erre mondják, hogy ügyes, mivel egészen addig a szervezők vezették a menetet, azonban, ahogy találkoztak a jobbikosokkal (akik minden mozdítható emberük kezébe zászlót adtak erre az alkalomra) már fordult a kocka: mivel a Jobbik csapata előrébb volt a szervezőknél – hiszen ők vártak, a menet érkezett – egyszerűen beálltak a tüntetés élére, mintegy vezetni azt, kisajátítva a rendezvényt. Szerencsére és egy éber sajtómunkás kolléga szemfülességének köszönhetően ez percek alatt megoldódott, hátraküldték őket, pedig kétségtelenül ötletesen próbálták meg ellopni a showt.

Két órás vonulás következett, a Margit híd, a Bem rakpart, a Lánchíd, a Deák tér, az Oktogon és a Nyugati érintésével, majd visszatértek a Kossuth térre, bár a kellemetlenségek már a Körúton, a Nyugati felé elkezdődtek. A tömegben egy tüntető, minden jel szerint Momentum-aktivista fel akart gyújtani valamit, ami miatt a rendőrség kiemelte a tömegből. A menet megállt, a demonstrálók – köztük a Momentum elnöke, Fekete-Győr András – az elengedését követelték, ami végül megtörtént, a menet pedig továbbindult.

A Momentum azt hiszi, a füstgránátok ártalmatlan eszközök?

Itt álljunk meg egy pillanatra. A Momentum már a Kossuth térre érkezését is lila füst közepette rendezte meg, valószínűleg azt hihették, hogy a füstgránátok ártalmatlan és teljesen elfogadott jelzőeszközök – ez hiba volt, ugyanis a rendőrség nem így gondolta. Ennek köszönhetően alakult ki a gránát-affér, ugyanis egyes tüntetők a Parlamenthez visszatérve elkezdték ilyen eszközökkel dobálni a rendőrsorfalat, annak ellenére, hogy a szervezők az elejétől kezdve többször is bemondták hangosbeszélőiken, hogy ez egy erőszakmentes tüntetés, senki ne érjen a rendőrökhöz.

Ekkor törhetett be az Országház egyik ablaka is, mely nagy anyagi kárral csak abból a szempontból jár, hogy az ablaktörésről szóló, a kormánysajtóban megjelenő írások honoráriumának összege valószínűleg ma délelőttre már elérte a legalább hárommillió forintot és monoton növekedést mutat.

Donáth Annát, a Momentum alelnökét is elvitték

Az igazi probléma akkor kezdődött, amikor Donáth Annát, a Momentum alelnökét is elvitték, miután meggyújtott és magasba emelt egy füstgránátot. Hozzá Kunhalmi Ágnes képviselő tudott átmenni a rendőrsorfalon, akkor úgy számolt be az állapotáról, hogy jól van, csak a szeme gyulladt a könnygáztól. Donáth Annát a X. kerületi rendőrkapitányságon állították elő. Fekete-Győr András az épület előtt jelentette be, hogy a letartóztatott politikushoz egyelőre az ügyvédjét sem engedik be. A Momentum elnöke elismerte a sajtónak, hogy ő volt az egyik, aki füstbombát dobott a rendőrökre. Azt mondta, nem bánja, mert a füstgránát nem ártalmas, és akkora düh van az emberekben, hogy vannak eszközök, amelyekkel élni kell.

Az indulat érthető, csak éppen a célpontja elhibázott: a rendőrök csak a dolgukat teszik, olyan dolog őket bántani a kormány aljassága miatt, mintha felidegesítene a szomszédom, és helyette a macskát rúgnám meg. Macska is rosszul jár, szomszéd is megússza, és én sem oldottam meg semmit (notandum bene: macskát nem rúgunk).

További atrocitások következtek

A rendőrség hét alkalommal vetett be könnygázt, éjfél körül a rendőri nyomás hatására néhány százan átvonultak az Alkotmány utcán az Emberi Erőforrások Minisztériumának épülete elé, a Kossuth téren csak néhány tucatnyian maradtak. Az Emmi-nél is felsorakoztak a rendőrök, néhányan lökdösődtek, amire válaszul könnygázt is fújtak. Nagyjából ötven ember ott maradt, de a többiek továbbindultak a Szalay utcán. Voltak, akik kukákat borogattak, egy rendőrautó hátsó ablakát betörték. Olyanok is voltak viszont, akik ott maradtak felállítani a feldöntött kukákat, összeszedni a kiborult szemetet.

Egy ennél nagyobb, ezerfős csoport a Nagykörútra ment, amelynek a felét lezárták és a Nyugati felé tartottak. A rendőrök a tüntetőket arra kérték, hogy menjenek fel a járdára, és aki nem volt hajlandó erre, azt előállították. Végül öt-hat fős csoportokra bontották a tömeget és mindenkit igazoltattak. Itt lehetünk figyelmesek egy nagyon érdekes jelenségre: mikor éjjel kettőkor szabadon engedték, akiket addig kiemeltek, a 24.hu információi szerint

„mindenkivel bemondatták a saját nevét a kamerába, különben nem engedték el őket. Arra nem tudtak válaszolni, hogy ezt milyen jogszabály szerint kell a tüntetőknek megtenniük, csak annyit, hogy utasítást kaptak. Arra sem tudtak válaszolni, mi történik, ha nem mondják be a nevüket.”

Ez arra utal, hogy vagy a térfigyelő kamerák rendszere, vagy a rendőrség nyilvántartási módszere még messze jár a tökéletestől.

Ez történt tegnap: és ma is tüntetés lesz öttől, ugyancsak a Kossuth téren.

Akkor összegezzünk

Tegnapelőtt láttuk, hogy néz ki egy tüntetés, ha nincs megszervezve.

Tegnap láttuk, hogy néz ki, ha meg van szervezve.

Ma meg meglátjuk, mit látunk meg.

Én speciel szeretnék végre egy olyan tüntetést látni, ami sikerül, eléri célját és visszavonják a hatására ezt a két átkozott törvényt.

Mert végső soron ez lenne a cél.

Képesek a szakszervezetek és pártok együttes fellépéssel meghátrálásra kényszeríteni a kormányt?

0

 

Képesek a szakszervezetek és pártok együttes fellépéssel meghátrálásra kényszeríteni a kormányt?

Jogosan sztrájkolnak az operaházi dolgozók a bíróság szerint

Csütörtök délután megérkezett a bírósági döntés, amely a szakszervezeteknek ad igazat az Operaház vezetése ellenében – mondta a FüHü-nek Rotter Oszkár, a Magyar Zeneművészek és Táncművészek Szakszervezetének elnöke.

A szakszervezetek hatalmas sikerként értékelik a bírósági döntést, amely azt jelenti, hogy jogosan élnek a sztrájk eszközével azért, hogy rákényszerítsék Ókovács Szilveszter főigazgatót az operaházi kollektív szerződések aláírására.

Rotter Oszkár elmondta, hogy el is kezdték szervezni a sztrájkot, miután az eredetileg október 28-ára, A hugenották premierjére tervezett munkabeszüntetés végül elmaradt. A szakszervezeti vezető azt még nem tudta megmondani, hogy körülbelül mikor lehet a sztrájkra számítani.

Jelenet Giacomo Meyerbeer A hugenották címü ötfelvonásos operájából az Erkel Színházban
MTI Fotó: Szigetváry Zsolt

Rotter Oszkárnak arról sincs információja, hogy az Operaház vezetése akar-e fellebbezni a bírósági döntés ellen, de szerinte ezzel csak lejáratnák magukat. Hozzátette, hogy nagyon

sokat jelent a társulatnak, hogy a szakszervezeteknek adott igazat a bíróság,

és házon belülről és házon kívülről is sok támogatást kapnak a kollektív szerződésért folytatott harcban.

Ahogy a FüHü megírta, eredetileg október 28-ára tervezték a sztrájkot, amely egy nagyon fontos premiert, A hugenották bemutatóját érintette volna az Erkel Színházban. Ókovács Szilveszter viszont már előre jogellenesnek minősített egy esetleges sztrájkot, és bíróságra vitte az ügyet. A szombati premiert végül megtartották, a sztrájkot pedig elhalasztották. A főigazgató engedményeket is tett a társulatnak, de a kollektív szerződést egyelőre nem volt hajlandó aláírni.

Úgy tudjuk, a tárgyalások folytatódnak az Opera vezetése és a szakszervezetek között.

Opera az egész ország

Jobban mondva az Operában mindaz lejátszódik, ami Magyarországon is: van egy pökhendi, fenyegetőző főhatalom, az összefogásra csak ritkán képes szakszervezetek/pártok és az elégedetlen, morgó, ám a közért kiállni nem akaródzó társulat.

Történt, hogy nemrég sztrájkot hirdetett három szakszervezet a Magyar Állami Operaházban a kollektív szerződés hiánya miatt. A munkabeszüntetést egy hétvégi premierre időzítették: A hugenották-at mutatták be az Erkelben. Nem volna, mert tényleg be is mutatták minden sztrájkfenyegetés ellenére. Többszörös gázsi reményében és a kirúgás közvetlen fenyegetettsége mellett.

Múlt csütörtökön az Operaházi Dolgozók Független Szakszervezete közleményt adott ki, amelyben az áll, hogy Ókovács Szilveszter főigazgató a július óta tartó kollektív munkaügyi vitában “folyamatos felhívásaik és tárgyalási kezdeményezéseik” ellenére sem hajlandó teljesíteni a követeléseiket, a Magyar Állami Operaháznál ezért sztrájkot kezdeményeznek október 28-án 17 óra 30-tól 22 óráig, hogy a “kiszámítható, tisztességes, a közalkalmazottak méltóságát és egzisztenciális biztonságát garantáló” kollektív szerződést megkösse a főigazgató.

Az időpont tehát lefedi a tervezett premier tartamát.

Említsük meg, hogy a sztrájkot az Operaházban képviselettel és kollektív szerződési jogosultsággal rendelkező három szakszervezet, a Magyar Zeneművészek és Táncművészek Szakszervezete, az Operaházi Dolgozók Független Szakszervezete és a Színházi Műszaki Dolgozók Szakszervezete együtt hirdette meg. Nem mellékes: ez a három szindikátus ellenezte Ókovács Szilveszter főigazgatói kinevezésének meghosszabbítását.

A kollektív szerződés hiánya miatt, vélik a szakszervezetek, 130 ezer forinttal csökkent a dolgozók jövedelme. A vezetőség (Ókovács) erre úgy vágott vissza, hogy

a szakszervezeti vezetők csak “rémisztgeti az operarajongókat”

és már nem először, mert augusztusra is meghirdettek egy, utóbb kiderült, sikertelen sztrájkot. Ami meg a jövedelemkiesést illeti, erről szó sincs, csupán a munkateher csökkenéséről – Ókovácsék szerint. Sőt: annak ellenére, hogy az Operaház felújítás alatt áll és csak az Erkel Színház működik, a dolgozók bére átlagosan több tízezer forinttal meghaladta a tavalyit.

A társulat nyilatkozni merészelő tagjai szerint ez csúsztatás,

mert a szeptemberi bérük éppen a plusz fellépések miatt haladta meg az előző évit, alapbérüket azonban jó ideje nem emelték.

A főigazgató hajlandó volt licitálni és önhatalmúlag a „sztrájktörőknek” háromszoros gázsit ígért.

Ezzel egyidejűleg azonban Ókovács meg is fenyegette a társulatot azzal, hogy kezdeményezni fogja a Magyar Állami Operaház gazdasági társasággá történő átalakítását és a társulatnál csoportos létszámleépítést hajt végre. Ha sztrájkolnak.

A hatás nem maradt el: a pártját jellemző (Ókovács, Fidesz) erőből való igazgatás eredményesnek bizonyult. A szakszervezetek meghátráltak: valószínűleg nem bíztak abban, hogy a társulat mögéjük áll mindvégig és a meghátrálásukat a sztrájkhalasztás kommunikációs nevével illették. Az alkalmazottak meg tovább háborognak, de nem túl hangosan, nehogy híre menjen.

FRISS HÍREK

Soros nyitot...

Vereséggel a...

tévhitek fogságában

Utat keres a...

Orosz támasz...

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK