Kezdőlap Címkék Svájc

Címke: svájc

Bombameglepetés a foci vb-n: máris kiestek a németek

0

Kilátástalan játékkal 2-0-ra kikaptak Dél-Koreától a németek, így végül csoportjuk utolsó helyén végeztek. Svédország 3-0-ra verte Mexikót, de mindkét csapat továbbjutott. A brazilok megverték a szerbeket, így csoportelsők lettek, mögöttük a Costa Ricával döntetlent játszó svájciak mentek még tovább – az a meccs egy komikus büntetővel zárult.

A svédek elleni drámai, utolsó pillanatban elért győzelem után a világbajnoki címvédő németek sorsa a saját kezükben volt: egy győzelemmel az eddig pont nélküli Dél-Korea ellen biztosíthatták volna továbbjutásukat, sőt, adott esetben ehhez a döntetlen is elég lett volna. Ennek megfelelően már a meccs elején mezőnyfölényt alakítottak ki, de a dél-koreaiak ellentámadásai is veszélyesek voltak.

Sőt, a legnagyobb helyzet is a koreaiak előtt adódott: Neuer kiejtette egy szabadrúgást, de még az utolsó pillanatban el tudta piszkálni a berobbanó csatár elől.

A németek mezőnyfölénye egyre nagyobb volt,

de komoly helyzetet nem sikerült kialakítani. A második félidő elején már igen, ezeket viszont sorra kihagyták. Mivel közben a svédek megszerezték a vezetést a másik meccsen, a németek tudták: gólt kell lőniük. A játékuk viszont egyre görcsösebbé vált, és hiába alakítottak ki helyzeteket, azokat továbbra is kihagyták.

A hosszabbításban, a 93. percben aztán a már szinte minden erejükkel a védekezésre koncentráló koreaiak megszerezték a vezetést: egy szöglet után Kim Jong-gvon elé pattant a labda, ő pedig a hálóba lőtt. A partjelző ugyan lest jelzett, de szólt a videóbíró: kiderült, hogy Kroos lábáról került Kim elé a labda, így érvényes volt a gól.

Vagyis a németeknek már két gól kellett volna, még

a kapus, Neuer is előrement, cselezés közben azonban elvesztette a labdát,

amelyet az egyik védő előrevágott, Szon Heung-min viszont befutotta és az üres kapuba gurított. Ezzel

2-0-ra nyert Dél-Korea.

Németország pedig a csoport utolsó helyén végzett. A németek 1938 óta nem estek ki a csoportkörben, sőt, mindig legalább a legjobb nyolc közé jutottak.

Mario Gomez sem tudott gólt lőni.
Fotó: MTI/EPA/Robert Ghement

Az ezzel egyidőben rendezett másik meccsen, a mexikóiaknak egy pont már a biztos továbbjutást jelentette volna, a svédeknek viszont ehhez győzniük kellett.

A meccs a világbajnokságok történetének leggyorsabb sárga lapjával indult:

Jesús Gallardo már a 15. másodpercben kapott egyet.

Ezt követően a svédek kerültek fölénybe, helyzeteik is voltak, sőt, a félidő közepén büntetőt reklamáltak, de a bíró videózás után nem értett egyet velük.

A második félidő elején aztán a svédek megszerezték a vezetést: Claesson borzasztó gyengén lőtt kapura középről, de a labda így az előrehúzódó balhátvéd, Ludwig Augustinsson elé került, aki megszerezte első gólját a válogatottban. Nem sokkal később Moreno buktatta Berget a 16-oson belül, a büntetőt Andreas Granqvist magabiztosan belőtte.

Innentől kezdve a mexikóiaknak kellett nagyon hajtani, mert a másik meccsen egy német gól az ő kiesésüket jelentette volna. Nagy helyzeteket azonban nem tudtak kialakítani, sőt, egy komikus öngóllal végleg eldőlt a meccs: egy bedobást fejjel megcsúsztatott Thelin, ezzel megzavarta Edson Álvarezt, aki egészen suta mozdulattal a saját kapujába lőtt. Így

3-0-ra nyertek a svédek,

de a németek veresége miatt Mexikó is továbbjutott. Az utolsó percekben már a mexikói szurkolók is inkább a másik meccs eredményére figyeltek, és hatalmas ünneplésbe kezdtek a koreaiak első góljánál.

Az F csoport végeredménye:

1. Svédország, 6 pont, gólkülönbség: 5-2
2. Mexikó, 6 pont, gólkülönbség: 3-4
3. Dél-Korea, 3 pont, gólkülönbség: 3-3
4. Németország, 3 pont, gólkülönbség: 2-4

Paulinho emelésénél csak Coutinho passza volt szebb.
Fotó: MTI/EPA/Jurij Kocsetkov

A braziloknak egy pont is elég lett volna a továbbjutáshoz, a szerbeknek viszont győzni kellett ehhez (vagy döntetlen esetén bízni egy nagyarányú svájci vereségben).

A meccs sérüléssel indult,

a brazil Marcelót tíz perc után le kellett cserélni.

A brazilok játszottak fölényben, de nagyobb helyzetek nélkül, míg végül fél óra után Coutinho zseniális indítását Paulinho szép mozdulattal emelte át a kapus felett.

A második félidő elején volt néhány jó percük a szerbeknek, de aztán a meccs végleg eldőlt, amikor Neymar szögletét Thiago Silva a kapuba fejelte. Innentől kezdve a brazilok, elsősorban Neymar révén, már színezték a játékot, és ebben a szerbek is partnerek voltak, legalábbis annyiban, hogy nem kezdtek el rugdosódni. Végül

2-0-ra nyertek a brazilok.

A svájciak úgy léptek pályára a már kiesett Costa Rica ellen, hogy tudták: ha nyernek, biztosan tovább jutnak. Ennek ellenére Costa Rica-i rohamokkal és a svájci kapus parádéjával kezdődött a meccs: Borges fejesénél

Yann Sommer a torna talán legnagyobb védését mutatta be,

Colindres lövésénél pedig szerencséje is volt, hogy az a kapufáról a gólvonal elé pattant.

A svájciak ezután fokozatosan átvették a játék irányítását, és első kaput eltaláló lövésükből gól is lett: egy beadást Embolo fejelt vissza Blerim Dzemaili elé, aki a kapuba bombázott.

A második félidő elején viszont Campbell szögletét Kendall Waston fejelte a kapuba. Ez azt is jelentette, hogy

a vb-n minden csapat szerzett legalább egy gólt.

A meccs végén aztán felpörögtek az események. Előbb újra megszerezték a svájciak a vezetést, Zakaria beadása után Josip Drmic lőtt gólt.

A rendes játékidő letelte után Costa Rica 11-est kapott, de ezt a videóbíró jelzésére les miatt visszavonták. Nem sokkal később viszont már a videóbíró sem mentette meg a svájciakat, miután Zakaria fellökte Campbellt. A büntetőt ugyan Bryan Ruiz a felső lécre rúgta, de onnan a labda a kapus fejére, majd a hálóba pattant. Így

2-2 lett a meccs vége.

A svájciak ezzel továbbjutottak, amiatt viszont bosszankodhatnak, hogy két alapemberük, Lichsteiner és Schär is megkapta második sárga lapját, így nem játszhatnak a következő meccsen.

Az E csoport végeredménye:

1. Brazília, 7 pont, gólkülönbség: 5-1
2. Svájc, 5 pont, gólkülönbség: 5-4
3. Szerbia, 3 pont, gólkülönbség: 2-4
4. Costa Rica, 1 pont, gólkülönbség: 2-5

A nyolccaddöntőben Brazília-Mexikó és Svédország-Svájc meccseket rendeznek majd.

Halálos fenyegetéseket kap a hibázó focista, az argentinoknál lázadás tört ki

0

A németek ellen hibázó svéd Durmazt fenyegetik, az argentinoknál állítólag a szövetségi kapitány teljesen elvesztette a csapatot, a svájciak gólszerzői ellen vizsgálat indult. Voltak meccsek is: Anglia kiütötte Panamát, többek között Harry Kane mesterhármasával, Kolumbia simán verte Lengyelországot, Japán és Szenegál döntetlent játszott.

Két cserejátékos is hatalmasat hibázott tegnap, mielőtt az utolsó pillanatokban a németek megnyerték a svédek elleni meccset a vb-n: John Guidetti nem passzolt a középen, egyedül érkező csapattársának, inkább rossz szögből, gyengén lőtt, az ellentámadásnál pedig Jimmy Durmaz teljesen feleslegesen szabálytalankodott a labdát hosszan megtoló Werner ellen. Kirúgás helyett jött a szabadrúgás, amiből a németek megszerezték a győztes gólt.

Durmaz közösségi oldalait pedig

gyűlölködő kommentek lepték el,

volt köztük olyan is, amelyik halálos fenyegetéseket tartalmazott.

Annak viszont egyelőre nincs következménye, hogy a svédek nem kaptak meg egy egyértelmű 11-est, és a videóbíró sem nézette vissza az esetet. Pedig még a legnagyobb német szaklap is elismerte, hogy szabálytalanság történt.

Vannak gondjaik az argentinoknak is, két meccs után mindössze egy pontjuk van, és a hírek szerint Jorge Sampaoli szövetségi kapitányban már a csapat sem bízik. Az 1986-os világbajnok csapat egyik tagja, Ricardo Giusti legalábbis arról nyilatkozott, hogy

már a kezdőcsapatot sem a kapitány állítja majd össze,

és ugyan a kispadra leülhet, de nem dönthet semmiben. Állítólag ezt a csapat nevében Javier Mascherano közölte vele. Voltak olyan hangok is, hogy Sampaolit azonnal kirúgják, és a 86-os döntő győztes góljának szerzője, Jorge Burruchaga ülhet le a helyére.

Ha igaz a hír, akkor sem először történik hasonló. A 2006-os vb-n a franciák kezdtek gyengén, két döntetlennel, ezután pedig az idősebb játékosok vették át az irányítást az alkalmatlan Raymond Domenech szövetségi kapitánytól. A csapat pedig eljutott a döntőig, ahol büntetőkkel kaptak ki az olaszoktól – ez volt az a meccs, amelyen Zidane lefejelte Materazzit.

Vagyis annyiban is hasonló volt a helyzet, hogy ott volt a csapatban a világ egyik legjobb játékosa – akkor Zidane, most pedig Lionel Messi, aki egyébként ma ünnepelte 31. születésnapját.

Kicsit aggódhatnak a svájciak is, ugyanis

két gólszerzőjük ellen vizsgálatot indított a FIFA.

Miután ugyanis az egész meccsen fütyülték őket a szerbek (és az oroszok), az egyaránt albán származású Granit Xhaka és Xherdan Shaqiri is albán kétfejű sast formázott a kezével, így ünnepelte gólját. Provokáció miatt akár el is tilthatják őket.

Meccseket is rendeztek persze a vb-n, méghozzá az utolsókat a csoportkör második fordulójában. Az elsőn Anglia Panamával játszott, és már az első perctől fogva magához ragadta a kezdeményezést.

John Stones fejesével hamar meglett a vezetés is, majd ezt sorban négy gól követte még az első félidőben: Harry Kane büntetőből, Jesse Lingard távoli lövéssel, Stones újabb fejessel, majd Kane ismét büntetőből szerzett gólt.

Harry Kane már ötgólos a vb-n
Fotó: MTI/EPA/Vaszil Donev

A második félidőben Kane némi szerencsével megszerezte harmadik gólját is: Loftus-Cheek lövése az ő sarkáról pattant a kapuba. A visszajátszás alapján millimétereken múlt, hogy nem volt lesen. Kane ezzel vezeti a góllövőlistát, két meccsen öt góllal.

Később a panamaiak történelmi gólt szereztek, az első góljukat a vb-ken: a 37 éves, a torna után visszavonuló Felipe Baloy lőtte egy beadás után. A panamai szurkolók egyébként úgy ünnepelték a gólt, mintha a meccset nyerték volna meg, pedig

Anglia 6-1-re győzött,

és Belgiummal együtt továbbjutott a csoportból. Az utolsó fordulóban egymás ellen döntenek a csoportelsőségről.

A nap második meccsét két olyan csapat játszotta, amelyik némi meglepetésre nyert az első fordulóban: Szenegál és Japán. A japán kapitány, Nisino Akira a meccs előtt viccesen annyit mondott: a kitalált taktikát biztosan nem tudják megvalósítani a játékosok, ugyanis azt kérte tőlük, hogy

nőjenek öt centit és hízzanak öt kilót.

A meccset a szenegáliak kezdték jobban, és egy nagy kapushiba után a vezetést is megszerezték: Sabaly lövését Kavasima kapus az előtte álló Sadio Mané lábára ütötte, onnan pedig a labda a kapuba pattant.

Szerencsés gólt szerzett a Liverpool sztárja
Fotó: MTI/EPA/Roman Pilipej

Ezután viszont egyre bátrabban támadtak a japánok, és egy szép támadás végén Inui Takasi még az első félidőben kiegyenlített. A szünet után is ők voltak aktívabbak, Inui lőtt egy kapufát is, a két szélső védő azonban újabb szenegáli gólt hozott össze: a balhátvéd Sabaly gyönyörű csellel tartotta meg a labdát, beadását Niang sarokkal továbbtette, az érkező jobbhátvéd, Moussa Wagué pedig futtából a léc alá bombázott.

Pár percig örülhettek azonban csak a szenegáliak, egy beadásnál ugyanis rosszul jött ki Ndiaye kapus, Inui passzát pedig Honda Keiszuke az üres kapuba lőtte. A végén még volt néhány kisebb szenegáli helyzet, de

maradt a 2-2-es döntetlen.

Ezt azt is jelentette, hogy a nap utolsó meccsén Kolumbia és Lengyelország azzal a tudattal lépett pályára, hogy amelyikük kikap, már biztosan kiesik. Ennek ellenére elég gyengén kezdődött a meccs, aztán a kolumbiaiak egyre nagyobb mezőnyfölényt harcoltak ki, míg a lengyelek teljesen veszélytelenek voltak a kapura.

Az első félidő végén Kolumbia a vezetést is megszerezte: egy szögletvariáció után James Rodríguez beadását Yerri Mina fejelte a kapuba. A második félidő nagy részében is a kolumbiaiak irányítottak, a lengyelek sztárja, Lewandowski csak szenvedett a védők között.

A félidő közepén aztán öt perc alatt eldőlt a meccs: előbb Quintero remek passza után Radamel Falcao, majd James Rodríguez hasonlóan szép kiugratása után Juan Cuadrado lőtt gőlt, ezzel

Kolumbia 3-0-ra nyert,

Lengyelország pedig az utolsó forduló eredményétől függetlenül kiesett.

A meccset egyébként a helyszínen nézte két kolumbiai legenda, René Higuita és Carlos Valderrama is, akiknek a frizurája sem változott az elmúlt 30 évben:

https://twitter.com/MikeDelaneyFC/status/1010975630702366721

Holnaptól már a csoportkörök harmadik fordulóját rendezik a vb-n.

Szabóné kiadatási őrizetben, de ne örüljön Kósa Lajos

Pénteken elfogták Svájcban Szabó Gábornét, az aznap kiadott nemzetközi körözés alapján. Most kiadatási őrizetben van, legfeljebb hatvan napig. Helmeczy László a csengeri csalóként elkönyvelt asszony ügyvédje azt mondja: maga sem tudja, hogy létezik-e az örökség vagy sem, de abban bizonyos, hogy Kósa Lajos nem fog örülni annak, ha Szabóné megszólal, Kósa Lajos ugyanis egyáltalán nem epizódszereplője az ügynek.

 

Tudott-e arról, hogy nemzetközivé bővítették az elfogató parancsot?

Pénteken jelent meg a nemzetközi elfogatás híre, és még aznap délután telefonáltak nekem, hogy őrizetbe vették az ügyfelemet.

Hivatalos értesítést kapott?

Nem, azok a hozzátartozók hívtak, akik vele voltak. Az őrizetbe vétel időpontjában telefonáltak, meg a svájci, egyébként magyarul tökéletesen beszélő kolléganő értesített.

A körülményekről mit tud?

Intelligensen jártak el. Azonosították a személyazonosságát, a környezetében lévő személyeket igazoltatták, és utána előállították. Hivatalos értesítést nem kaptam. Azt egyébként nem tudom, hogy egészen pontosan hol van, illetve volt az ügyfelem, de annyit igen, hogy valahol Zürich közelében.

De továbbra is ön az ügyvédje?

Persze. Engem a körözésről hivatalosan is értesített a nyomozó hatóság. Azt azonban szeretném most is leszögezni, mert emiatt támadott engem a sajtó, hogy azt állítottam, hogy Szabó Gáborné nem volt gyanúsított. Nos, szeretném tudatni, hogy akkor lesz gyanúsított egy személy, amikor ezt vele közli a hatóság. Azt is, hogy mivel gyanúsítja. De, hogy pontosan mi az, még velem a védővel sem közölte a hatóság. Ezt akkor fogja közölni, amikor alkalma lesz, vagyis akkor, ha ott lesz a gyanúsított. A jól értesült kormánypárti ajtó emlegeti, hogy Szabónét háromszor is megidézték. Elmondanám, hogy az idézések olyan időpontban érkeztek, amikor vagy nem volt itthon, vagy a megadott idézési időpont után érkeztek. Különben én is hasonlóan jártam, bár két alkalommal én megkaptam időben. Akkor értesítettem is az ügyfelemet, hogy rendezzék a hagyatékot. Akkor azt ígérték, hogy hamarosan eljuttatnak hozzám  dokumentumokat, és rövid időn belül az utalások is  megindulnak. Nekem e pillanatban kétféle információm van: az egyik szerint megkezdődtek az utalások, a másik szerint nem. Tehát erről nem tudok pontos információval szolgálni.

Most mivel gyanúsítják Szabó Gábornét?

Nyilván csalással.

Ennek  mi volna a lényege?

Az, hogy Szabó Gáborné, a külföldi hagyatékra való hivatkozással kért kölcsön pénzeket, és ezeket nem adta meg. De abban az esetben, ha ez a hagyatéki pénz meglesz,és ő képes lesz megadni a tartozásait, ez a csalás már nem tekinthető létező gyanúnak, vagy vádnak.  Szóval egyszerű a dolog: ha van hagyaték, akkor nincs csalás, ha nem, akkor igen. Én ezt szorgalmaztam az ügyfelemnél: ha megnyílik a hagyaték, haladéktalanul törlessze az adósságait.  Sőt, a Kiskun-Tender esetében én kerestem meg a végrehajtót, hogy közöljék velem, napra pontosan, hogy mennyivel tartozik nekik Szabóné. Ő egyébként ügyvédi letétbe akarta utalni a pénzt, én azonban erről hallani nem akartam, ugyanis az adósságot közvetlenül az érintettnek kell utalni, nekem csak a banki igazolásra van szükségem, hogy azonnal vihessem a Nemzeti Nyomozó Irodához. Azt egyébként látom, hogy a hatóság nagy szorgalommal gyűjtögeti össze azt is, ami szerintem nem csalás. Van olyan sértettje – a sértettet idézőjelben értem – az ügynek,  akit már többször is kihallgattak, és azt mondta, hogy ő nem kíván feljelentést tenni, hogy nem kéri a pénzt, pedig nem kis összegről van szó. Azt nyilatkozta: ő úgy tudja, hogy ez a hagyaték előbb-utóbb meg fog oldódni, és vele rendezni fogja Szabóné a kölcsönt. És mi van, ha még sem, kérdeztem tőle, meg nyilván a nyomozó is, azt válaszolta: akkor így jártam. De én akkor sem fogok feljelentést tenni.  Ehhez képest, a körözési értesítőben ez a legjelentősebb összeg.  Szóval ez is alapja a nyomozó hatóságnál annak,hogy Szabóné elkövette a csalást. Nem furcsa, hogy a károsult azt állítja, hogy őt nem károsították meg, de a hatóság ezzel nem törődik. Ez akkor is különös, ha egy miniszter fenyegetőzik feljelentéssel. És még annyit: a police.hu-n keresgetik a károsultakat. Könyörgöm: a károsultakat keresgélni kell? Ha van károsult, az fog jelentkezni. Hát igen, nagyon nagy vehemenciával vetetett bele magát az ügybe a rendőrség, mert tudjuk, hogy kiről van szó.

Kósa Lajos a sértettek között szerepel?

Nem. Legalábbis a körözési  értesítés szerint nem.

Kósa tehát nem szereplője az ügynek?

Nem látom a nevét. De őt mivel csapták be?

Azért kérdezem, mert Kósa Lajos nyilatkozta, hogy feljelentést tesz a nő ellen.

Vajon miért? Talán kevesellte a nyolcszáz milliót? Nincs kedvem vele viccelni, de miért tesz ő feljelentést? Lehet itt most a jobboldali sajtónak tapsolni, meg ajnározni a nyomozó hatóságot, hogy milyen ügyes meg gyors volt, de nem biztos, hogy olyan sok köszönet lesz abból Kósa Lajosnak, ha ez az asszony megszólal. Én beszéltem ezzel az asszonnyal, ezért állítom, hogy nem biztos, hogy olyan nagyon fognak neki örülni, ha megszólal. Egy biztos: nem játszott ebben az ügyben epizód szerepet Kósa úr.

Mennyi ideig tarthat az ügyfele kiadatása?

Úgy tudom maximum hatvan napig, az biztos, hogy Szabóné nem fog belemenni a rövidített kiadatásba.

Ön továbbra is marad az ügyvédje Szabónénak.

Igen. Megkaptam a körözési értesítést is. Ezt csak azért említem, mert ebben nem szerepel a sértettek között Orendi Mihály, miközben a Pesti Srácok írása szerint Orendi Mihályt is lehúzta Szabóné, húszmillió forinttal.

Egyébként Szabóné a legutóbbi, Független Hírügynökségnek adott interjújában azt mondta, hogy a pénz nagyobbik része május másodikán érkezik. Most ezzel mi van, mi lesz?

Hát ez nagyon nehéz számomra is, mert az időpontok állandóan tolódtak. Tehát nem tudom, mi az igazság. A Svájcban élő kolléganő szerint a komolyabb összegek utalása ott lassabban történik meg, mint itthon.

Szabóné most Svájcban van őrizetben, ugye?

Igen. Kiadatási őrizetben van.

Így szavaznak Bernben

Rendezetten zajlik a szavazás Svájc fővárosában.

A berni magyar nagykövetség környékén a vasárnap hoz képest nagy az élet: az autók folyamatosan jönnek mennek, mindenki parkolóhelyet keres magának az egyébként csendes kertvárosi környéken.

Az utcákon mindenki magyar;

a szavazatukat már leadottak az épület előtt beszélgetnek-fotózkodnak, a kapun túl kisebb sor várja, hogy bejusson a szavazóhelyiségekbe.

A Nagykövetség épületében, illetve az épület mellett felállított sátorban lehet a megyék szerint szavazni, külön helyiségben lehet soron kívül leadni a levélszavazatokat egy lezárt urnába. Egyelőre semmilyen fennakadás nem történt.

Mojzer Ottó, Bern

Orbán Viktor svájci bankárja és libanoni bankja

Mostanában egyre gyakrabban olvasni, hallani az Orbán család különös, gyakran talányos svájci ügyeleteiről, különösen a „család bankáráról”. Azonban ez az ügy jóval túlnyúlik az alpesi országon, sőt, magán Európán: a szálak egészen Libanonig vezetnek, amely iránt eddig is kiemelt érdeklődést tanúsítottak a miniszterelnök környezetében. 

A mára már saját – és a férje révén alighanem az uniós pénzek – „lábán álló” Orbán Ráhel nem is olyan régen még egy drága svájci vendéglátó-ipari főiskolán készült fel a nagybetűs életre. Akkoriban gyakran lehetett hallani arról, hogy a szülők időnként megjelentek az alpesi kis országban, azon belül is egy Zug nevű kis településen, amely megannyi szállal kötődik a csak „NER-lovagokként” emlegetett kormány-kegyencek tartózkodási helyéhez.

Bár aligha pusztán csak a szülői szeretet inspirálta ezeket az utazásokat. A szóbeszéd egy titkos bizalmast emleget, akiről a Független Hírügynökség jól értesült, de név nélkül nyilatkozó informátora csak a „család bankáraként” tett említést.

Ez a személy pedig Nagy István, Magyarország jelenlegi berni nagykövete.

Nagy István. Fotó: mfa.gov.hu

Az Orbán-családhoz fűződő kapcsolatait valamikor 2000-2001 tájára datálják, amikor az akkor még első kormányzati ciklusát építgető miniszterelnök őt kívánta kinevezni hazánk tiszteletbeli konzuljának. Nagy, aki akkoriban pénzes befektetők privátbankáraként is ismert volt, Bernben találkozott Kékessy Dezsővel, Orbánék családi üzlettársával. Kékessy feltehetően privátbankári „pozíciójában” ajánlhatta Nagyot a miniszterelnök figyelmébe.

2001-ben őt, a svájci-amerikai-magyar állampolgárt szemelte ki Orbán Viktor tiszteletbeli konzulnak, majd később a berni nagykövetség vezetőjének. A 2010-es Fidesz győzelem után Nagy István hamar feltűnt Orbán környezetében. Egyes hírek szerint a kormányfő már akkoriban megkínálta őt a washingtoni nagykövetség vezetésével, de a bankár még nem akart lemondani jól jövedelmező állásáról az Audi Banknál (nem összekeverendő az autógyártó céggel). Mégis megkapta a nagyköveti kinevezését, ám ehhez nem állomáshely, hanem személyes megbízás társult:

ő felelt a magyar-arab üzleti kapcsolatokért.

Az akkoriban a libanoni Audi Saradar-család bankjánál vezérigazgatóként és az Igazgató Tanács tagjaként is dolgozó pénzügyi szakembernek kifogástalan pedigréje van. A bejrúti The Middle East College-ben közép-keleti történelmet és vallástörténetet tanult, a New- York-i Columbiai Egyetemen politikai tudományokat és közgazdaságtanból diplomázott, de megfordult a Harvard egy nyári szemeszterén is. Kékessy is ennek ismeretében hozta össze Orbánékkal.

Az Audi Saradar bank. A kép forrása: Link

Nagy István 2012-ben ment nyugdíjba az Audi Banktól, és röviddel ezután kinevezték berni nagykövetnek. Bernből továbbra is felhasználta kapcsolatait az arab világban, segítve ezzel a „magyar kormányt”. A nagyköveti kinevezése azonban nem volt zökkenőmentes. A fogadó állam, amennyiben egyetért a kinevezéssel „agrément” [fogadó nyilatkozat] állít ki. Az „agrémen” megtagadása lehetőséget ad a fogadó országnak, hogy egyet nem értését kifejezze, s ha ezt teszi, az illető nem mehet oda nagykövetnek. Nagy István esetében meglehetősen sokáig tartott a fogadó nyilatkozat kiadása, mert a svájci hatóságok az országuk szuverenitásának megsértését látták abban, hogy a magyarok egy svájci állampolgárt akartak delegálni Bernbe. A magyar külügy sokáig nem értette ezt az akadékoskodást, az ügy csak akkor simult el, amikor Nagy lemondott a svájci állampolgárságáról.

2012-ig, ameddig a libanoni banknál is megtartotta igazgató tanácsi státuszát, gyakran látták Svájcban Orbán és Lázár társaságában. Még egy különös dolog érdemel említést:

Nagy lemondott a nagyköveti fizetéséről, és helyette költségelszámolást kért.

Nehezen magyarázható módon ezt meg is kapta, de nem Bern és Budapest, hanem Bern és Bejrút viszonylatában. Diplomáciai státuszával összeférhetetlennek tartják, hogy Magyarország rendkívüli és meghatalmazott berni nagyköveteként, az Orbán-család bizalmasaként a Thyssen-Bornemiszák vagyonát is kezelte, már akkor is, amikor tiszteletbeli konzulként képviselte Magyarországot Svájcban. A világ leggazdagabbjai között számon tartott Thyssen-Bornemiszák vagyonát kezelni nem mindenkinek adatik meg, de Nagy különösen jó kapcsolatot ápol a főnemesi család sarjával, Habsburg Károly főherceg különváltan élő feleségével, Francesca von Habsburg Thysen-Bornemiszával. Egyebek mellett ez azokból a cikkekből derült ki, amelyek a Panama-papírokhoz hasonló újabb offshore-szivárogtatás feldolgozásán alapulnak.

Nagy Istvánt azonban a libanoni kapcsolatai is

rendkívül értékessé tették a magyar kormány számára, mivel otthonosan mozgott a legfelső politikai-gazdasági körökben és nagyon jó baráti kapcsolatokat ápolt a vezető személyiséggel. 

A magyar kormánytagok pedig különösen szeretik ezt a közel-keleti országot. Amikor 2015 januárjában merényletet követtek el Charlie Hebdo vicclap ellen, néhány nappal később Európa vezető politikusaival az élén nagy tüntetést tartottak Párizsban. Erre Orbán Viktor is elutazott. Az OTP magángépével repült a francia fővárosba, amellyel egy nappal később Svájcba, a FIFA székhelyére utazott egy rendezvényre.

Csányi Air Invest Kft. HA-LKN lajstromú, Dassault Falcon 900EX típusú gépe.

A rendezvényt követő este ismét felszállt a gép, de a pilóta útvonal módosítást kért: Budapest helyett Bejrútba repültek. Informátorunk értesülése szerint egy rövid tartózkodást követően szálltak fel ismét. A fedélzeten volt Mészáros Lőrinc is. Ezt a kis „kitérőt” a Flightradar, a legnépszerűbb nyilvános repülőgép-követő alkalmazás is rögzítette. Mindez csak azért érdekes, mert tudomásunk szerint akkoriban egy pilóta egy újságíró kollégánknak telefonon beszélt erről, s néhány óra múlva a TEK megjelent a pilóta lakásán és felelősségre akarta vonni. Talán nem jár messze az igazságtól, ha ennek a kis „afférnak”, és a nehezen magyarázható éjszakai kitérőnek köze lehet az Orbán-család és Mészáros Lőrinc kimenekített pénzeihez, amelynek egy része feltehetően Libanonban „pihen”.

Jogosan merülhet fel viszont a kérdés:

miért pont Libanonba menekítenék a pénzüket?

Egy alig 10 ezer négyzetkilométer nagyságú, hat millió főt számláló közel-keleti országról van szó, amely gyakran ki van szolgáltatva a regionális hatalmak (Irán és Szaúd-Arábia) kénye-kedvének. Csakhogy Bejrút minden gyengesége ellenére nagyon fontos szerepet tölt be a magyar külpolitikában, különösen, miután Orbán Viktor 2010-ben miniszterelnök lett. A találkozók magas száma és gyakorisága önmagáért beszél: Orbán volt az első rendszerváltás utáni kormányfő, aki 2012 februárjában az arab országban járt és Nadzsíb Mikati libanoni miniszterelnökkel, illetve Michel Szulejmán köztársasági elnökkel is találkozott. Szokatlan módon egy évvel később a magyar kormányfő ismételten felkereste a „cédrusok országát”, de akkor már egy népes – 36 üzletembert számláló – delegáció kíséretében. Viszont újra személyes megbeszélést folytathatott a köztársasági elnökkel, amelynek a részleteiről semmit nem tudni.

2013 óta nem telt el úgy év, hogy a magyar kormány valamelyik prominens tagja ne utazott volna Libanonba.

Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter 2015-ben, Trócsányi László igazságügyi miniszter 2014-ben és 2017-ben tárgyalt libanoni kormányok fontos tagjaival. Ezzel párhuzamosan pedig Magyarország gyakran fogadott libanoni delegációkat: tavaly Gibran Bászil külügyminiszter járt Magyarországon, amely során a magyar diplomácia vezetője nem győzte hangsúlyozni, hogy

„Libanon fontos szerepet tölt be a magyar külpolitikában, mivel ez az ország a közel-keleti stabilitás egyik fontos láncszeme”

Sőt, ma már egyenesen már úgy tűnik, mintha az Európai Unióban Magyarország lenne az egyik fő szószólója az arab országnak. Szijjártó a 2015-ös útja során 30 millió eurót ajánlott fel az arab országnak a menekültválság kezelésére. Később a magyar diplomácia volt a fő kezdeményezője annak, hogy a Libanonnak jóváhagyott 400 millió eurós segítséget 800 millió euróra növeljék, és ezért erőteljesen lobbizott az uniós intézményekben. Ugyanúgy tavaly a magyar kormány bejelentette, hogy másfél millió eurós összeget szán arra, hogy ottani megrongálódott keresztény templomokat újítsanak fel. A helyi sajtó szerint ezek közül 30 keresztény templom felújítása már tavaly novemberben elkezdődött.

A szokatlanul jó kormányközi kapcsolatokat tökéletesen szimbolizálja, hogy 2015-ben a legnagyobb libanoni lapokban jelent meg az az angol és arab nyelvű hirdetés, amelyben Budapest figyelmeztette a menekülteket: amennyiben illegálisan lépnek Magyarország területére, akkor ott börtön vár rájuk. A kép forrása: Twitter

Azonban ennek a jó libanoni-magyar viszonynak az oka elsősorban nem a migráció vagy a kereskedelmi kapcsolatok, hanem sokkal inkább azok a pénzügyi összefonódások, amelyek a korábban említett Audi Bank esetében szintén láthatóak. Ráadásul nem ez az egyetlen bank, amellyel a magyar kormány szoros kapcsolatot ápol. A Fransabank, amelynek nemcsak az arab világban, hanem Franciaországban, Fehéroroszország vagy Kubában is vannak kirendeltségei, neve korántsem cseng ismeretlenül Magyarországon. A bankot irányító Kassar-fivérek közül Abdel Magyarország tiszteletbeli konzulja, és korábban ő vezette a Malév libanoni képviseletét, Adnan az arab országok kereskedelmi kamaráinak elnöke.

Igazán ismertté akkor váltak Magyarországon, amikor Orbán 2013-ban mindkettőjüket Magyar Érdemrenddel tüntette ki  a magyar–libanoni kapcsolatok fejlesztése érdekében végzett tevékenységükért és a budapesti Magyar-Arab Gazdasági Fórum megszervezésében játszott szerepükért.  Az ünnepi beszédben a magyar kormányfő hangsúlyozta a „Kassar-fivérekkel fenntartott barátságot”,

akik jóban-rosszban kitartottak mellette, illetve „Magyarország sokat köszönhet nekik”. 

Az érdemrenden kívül a magyar kormány úgy „hálálta meg” a segítséget, hogy a 2014-ben Növekedési Hitel Bankban Zrt. (NHB) tulajdonosi körében a Kassar-fivérek által Fransa Holding – egyetlen külföldiként – 1,53 százalékos részesdéssel bír a mai napig. Ugyanakkor a mai napig nem tudni – és ezen a téren a Magyar Nemzeti Bank is eléggé szűkszavúan nyilatkozik -, hogy a Fransabank valójában miben is volt Magyarország (vagy Orbán-család) segítségére.

Orbán kitünteti a Kassar-fivéreket 2013-ban.

Vajon az Orbán-család és Mészáros Lőrinc kimenekített pénzei még mindig ott pihennek a libanoni bankok- akár a Fransabank, akár az Audi – számláin?  Vagy már beszélhetünk erről múlt időben is, ugyanis a miniszterelnök kétszer is megijedhetett, jó helyen vannak-e a „megtakarításai” az arab világban, nem volnának inkább biztonságban idehaza? Az első vészcsengő az emlékezetes kitiltási botrány idején szólalhatott meg nála, hiszen akkor köztudottan rálépett az amerikaiak „lábára”, és alighanem az USA az egyetlen hatalom, amelytől joggal tart.

A másik alkalom akkor lehetett, amikor kiderült, hogy találkozott az Interpol körözési listáján 25 éve szereplő Ghaith Pharaonnal, és ezt is rossz néven vehették volna a pénzmosásra nagyon kényes amerikaiak. Forrásunk szerint Nagy lehetett az egyik olyan közvetítő, aki miatt Pharaon nálunk fektetett be, és nem máshol. Az elhunyt szaúdi milliárdosnak – akárcsak Nagynak – Libanonban szintén voltak komoly érdekeltségei. Például Pharaon utolsó Magyarországon bejegyzett vállalkozását, a mezőgazdasági gépekkel foglalkozó Robinsons Kft. egy libanoni üzletember kapta meg: Wissam Baroudi, aki az egykori libanoni elnök Michel Szulejmán veje. Arról a Szulejmánról van szó, akivel Orbán 2012-es és 2013-as libanoni látogatása során magánjellegű beszélgetést folytatott.

Ebben az időszakban „indultak vissza” a külföldön befektetett, tisztázatlan keletkezésű vagyonok Magyarországra. Hogy igaz-e mindaz, ami a napokban kiderült a „gyémánt-akcióról”, a futárokról, a sok-sok áttéttel tisztára mosott, alkotmányos költségként elvett uniós pénzekről, kinek-kinek bízzuk a fantáziájára. Az azonban tény: akkoriban kapott kedvet a kormány a bankvásárlásokra, amelyekbe befizetve a visszacsorgatott milliárdok követhetetlenné váltak. Azokra már senkinek nem lehet rálátása.

Ha visszatérünk napjaink „különös” történéseire, mindezek ismeretében talán magyarázatot lehet találni arra is, honnan pottyant Kósa Lajos ölébe az a hatalmas vagyon, amelynek mértékét talán a mai napig sem tudja felfogni. És a szálak Libanonból ismét visszavezettek Svájcba…

A Fidesz 17 pillanata – 13. Rogán Antal, a feltaláló

Rogán Antal, az Orbán-kormány propagandaminisztere sokáig arról volt közismert, hogy ügyes üzletasszonynak mondott felesége révén helikopterrel utazott lakodalomba, a parlamentben egy meglehetősen drága, ám az árához képest igencsak ízléstelen Gucci táskával villogott, valamint, hogy az általa szerényen 32 lakásos társasháznak nevezett Pasa parkban lakik, ahol a hírek szerint sokfős személyzet teszi elviselhetővé a család mindennapjait.

Mindez azonban csak a felszín, a mély ezeknél súlyosabb titkokat rejt. 2016. november 7-én az is kiderült, hogy Rogán a letelepedési kötvények körül bábáskodó Kertész Balázs ügyvéd közeli ismerőse. Amikor erről az első hírek megjelentek, Rogán először tagadta, hogy közük lenne egymáshoz, de ebben nem volt semmi új, az ominózus helikopterezésről is azt mondta első körben, hogy nem ő helikopterezett, hanem összekeverték valakivel.

Később elismerte, hogy ismeri Kertész Balázs ügyvédet, de állítása szerint csak azért láthatták az irodájába bemenni, mert felugrott hozzá egy kávéra.

Kérdezhetnénk, egy olyan közszereplőnek, mint amilyen Rogán Antal, miért ne lehetne ügyvéd ismerőse? Lehet.

Csakhogy Kertész Balázsról, akit Rogán előbb letagadott, majd később beismerte, hogy kávézni felugrott hozzá, az derült ki, hogy állandó lakcíme nem Magyarországon van, hanem Svájcban.

Egy Zug nevű városban tulajdonol egy egészen elfogadható méretű és színvonalú ingatlant, ami a helyiek szerint magyar pénzre átszámítva hozzávetőlegesen 580 millió forintot ér.

Ez a Zug nevű hely egyébként 2018. márciusában újra előtérbe került, mégpedig annak kapcsán, hogy Európai Csalás Elleni Hivatal, az OLAF gyanús dolgokat talált Rogán Antal egykori feltalálási díjával kapcsolatban. Mint ismeretes, Rogán Antal nem csupán belvárosi polgármesterként és miniszterként alkotott maradandót, de feltalálónak sem piskóta:

társaival együtt találmányként nyújtotta be a digitális aláírás egy változatát, melynek révén uniós pénzből mintegy 250 millió forint ütötte a tudós csapat markát.

Nos, a gyanú szerint egy nagy vagyonok kezelésével és adóoptimalizációval foglalkozó svájci üzletember segített Rogánéknak, hogy Svájc leggazdagabb régiójába, az offshore paradicsomként elhíresült Zug kantonba tüntessék el az uniós pénzzel megtámogatott cégük nyereségét.

Svájcnak ez a része valóban adóparadicsom: azok számára jelent praktikus megoldást, akik az adófizetést szeretik okosba megcsinálni. Ezzel nem azt kívánjuk mondani, hogy a Zug városában lakcímmel rendelkező Kertész Balázs, aki az irodájában kávéztatta az Orbán-kormány propagandaminiszterét, zugügyvéd lenne. Ez csupán egy szójáték a svájci város, Zug nevével, és az igazi kérdés nem is ez.

Habony és Rogán Antal, MTI Fotó: Czeglédi Zsolt

Az igazi kérdés így hangzik: ennyi, nem közvetlenül a miniszterséghez köthető, ám annál több elfoglaltságot követelő tevékenységek közepette mikor van ideje és energiája Rogánnak az adófizetőktől kapott fizetéséért megdolgozni, azaz, miniszternek lenni? Ha a magát parasztgyerekként aposztrofáló Rogán polgármesterként, majd miniszterként kereste a kenyerét, miből telik neki az átlagot sokszorosan meghaladó színvonalú luxuséletvitelre, a vagyonnyilatkozatában többször is módosított méretű Pasa parki ingatlanra, helikopteres utazásra, vagy, amint az egy nappal ezelőtt kiderült, Budapest legdrágább éttermében elfogyasztott húsvéti családi ebédre?

Kérdések, amelyekre a magyar adófizetők optimális esetben is csak április 8-a után kapják meg a választ.

A sorozat két előző része itt olvasható.

Orbán Ráhel Svájcban és az Operában

Volt egyszer egy Népszabadság

Szabóné: Kósa nem kérte, csak elfogadta a 800 milliót – interjú a csengeri asszonnyal

A leghíresebb csengeri asszony Svájcból üzeni, hogy megvan az örökséget igazoló okmánya, hogy Kósa és Orendi hagyja abba a hazudozást, mert már többmillió frank büntetést kell így is fizetniük, mivel megszegték a Svájcban aláírt titoktartási kötelezvényt. Hagyják békén családját, fiait, unokáit, még nem volt elég, hogy a férje ráment erre az ügyre? – mondta a Független Hírügynökségnek adott interjúban Szabó Gáborné, akit szerdára várnak az Aradi utcában a rendőrök kihallgatásra, de ő már nem akar sem adományozni Magyarországon senkinek további összegeket, és haza is csak akkor jönne, ha muszáj.

 

 

Mit üzen azoknak, akik szurkolnak magának?

Először is, hogy rám fér. Egyébként pedig teljesen igazunk van, mert mi ezt a pénzt tényleg megkaptuk. Sok jogvita volt, sok mindenről le kellett mondanunk, de a pénzzel mi rendelkezünk, van róla okirat, rendelkezünk vele. Még harminc, vagy hatvan nap, és minden a kezemben lesz.

Tehát ön most külföldön tartózkodva, miközben az egészségét ápolja, intézi azokat az ügyeket, amelyek igazolják, hogy örökölte ezt a nagy vagyont?

Igen, igen. Az ügyvéd úr – Helmeczy László – L.P. – meg is kapja folyamatosan ezeket az iratokat, és tartja a kapcsolat a svájci ügyvéddel. Bíróság fogja kiadni nekünk mindenről, hiteles másolatban azokat az ügyiratokat, magyar nyelven, amelyekben szerepelnek az összegek.

Minden pénzzel rendelkezni fogunk, ahogy mondtam, 30-60 napon belül legkésőbb.

Akkor ismételjük el: ön 60 napon belül hozzá fog jutni ehhez az 1300 milliárdnyi forinthoz.

Még a többihez is hozzájutunk.

Mert még ezen felül is van még pénz?

Igen. Igen.

De egyelőre ez a sok pénz magának csak keserűséget okozott…

Eddig. Ráadásul egy ember életébe, férjemébe, került, amit Kósa Lajosnak is köszönhetek. Meg a rengeteg hamisítványnak, amit kitesznek az internetre, meg e-mailekről, amit levesznek az én levelezésemből.

Azt hogyan?

Orendi Mihály hozzáfért a leveleimhez, mert mindig megbíztam benne. Mindig a segítségemre volt, mivel tanácsadói szerződést is aláírt, és most mindent kiadott.

Orendi aláírt egy titoktartási szerződést a svájci ügyvéd előtt, miszerint egymillió svájci frankra büntethetik, ha bármit elmond. Ugyanezt Kósa Lajos is aláírta Svájcban.

És ezen felül még sok mindent aláírt, amit svájci közjegyző hitelesített.

Tehát most vannak olyan okiratai, amelyek azt igazolják, hogy Kósa Lajos mindenről tudott, és biztosan hihetett abban, hogy a pénzhez hozzájut?

Igen. Igen. A bank és semmilyen vállalat nem fog arról közleményt kiadni, hogy nekem mim van és mim nincsen, mert az a tényállás, hogy nekem semmilyen külföldi érdekeltségem nincsen. Ezt mindenhol el akarom mondani. Ez szükséges ahhoz, hogy az életünket meg tudjuk védeni. Azzal ugyanis, hogy Magyarországon tudni fogják, hogy rendelkezünk az összeg fölött, a gyermekeim és én magam is életveszélyben leszünk. Kósa Lajos mindig ezt mondta nekünk, 2012 októberétől, mióta ismerjük egymást, hogy ha ezt valakivel tudatjuk, onnan kezdve a gyermekeimet is elrabolhatják. Ezért aztán jó, ha csak nagyon szűk körben tudatosodik az emberekben, hogy ilyen vagyonnal rendelkezünk.

Kósa Lajos ezek szerint pontosan tudta, hogy milyen hatalmas összegről van szó.

Igen. Igen.

Miért bízott meg ön Kósa Lajosban? Illetve miért őt bízta meg a pénz kezelésével?

A Magyar Fejlesztési Bankon keresztül szerettem volna megvásárolni egy hotel részvényeit, de nem tudtuk megvenni, mert nem állt rendelkezésemre a pénz. Közben a hotel csődbe ment, és nagyon sokáig pereskedtünk a Magyar Fejlesztési Bankkal. Ebben kértem Kósa Lajostól segítséget, én kerestem meg őt Orendi Mihályon keresztül.

Azt akartam elérni, hogy a bank álljon el a szerződéstől, mert nem tudom megvenni a szállodát. A hotelt meg akarta venni egy osztrák üzletember is, de a bank nem adta el neki, hanem inkább velem kereskedett. Végül százmillió forintban egyeztünk ki a bíróságon, nekem ezt a százmilliót meg kellett volna fizetnem, de nem volt rá keretem, a mai napig sincs. Ebben kértem a segítségét, így ismerkedtem meg vele. Ezt követően már egyre több dologról beszélgettünk, állandósult a kapcsolatunk, így meséltem el neki, hogy én miből akartam kifizetni a szállodát, és egyre több bizalmas információt osztottam meg vele.

Meddig volt Kósával harmonikus, jónak mondható a kapcsolata?

2016 februárjában volt velünk kint utoljára külföldön. 2017 februárjában, vagy márciusában, már nem tudom pontosan, volt nálunk Csengerben, egy számomra ismeretlen sofőr hozta. Utána már nálunk nem jelentkezett egyszer sem, telefonon beszéltünk. 2016 októberében két alkalommal is kint voltunk Svájcban, akkor is folyamatosan tartottuk a kapcsolatot. 2017 novemberében Svájcból voltak itt, ügyvéd, bankár és egy családtagnak mondható ismerősünk, akkor még beszéltem Kósa úrral telefonon. Az ügyvéd három napig maradt, hogy elrendezzük az adományok hivatalos iratait, mert Csenger városának akartam adni adományokat, az egyháznak, a Johannita rendnek, a református gimnáziumnak…

Ha már ajándék. Úgy tudom, hogy az Orendi Mihálynak felajánlott nyolcszázmillió forintos ajándék szerződés még érvényben van, nem?

Nincs még egyik szerződés sem felbontva, ez most fog megtörténni, itt külföldön. Most már nem szeretnék sehova adományt adni, legfeljebb Csenger városának, ahova gondolom, és egy pár embernek, akik rendesek voltak velem, illetve ott állnak a családom mellett.

Sok embernek szerettem volna segíteni, de most már erről letettem. Azt az 50-60 millió eurót azoknak az embereknek juttatom, akik ebből talpra tudnak állni.

Visszajön Magyarországra?

Azt remélem, hogy a vagyonom alapján meg fogom kapni azt a státuszt bármelyik országtól, hogy ne kelljen visszamennem.

Magamat is, meg a családomat is szeretném biztonságban tudni. Magyarországon nem érzem jogbiztonságban sem magamat, sem a gyermekeimet. Egy ember, mint mondtam, már meghalt, otthon a gyermekeimet is baj érheti. Az egész családomat ki akarják írtani.

Azzal ugye tisztában van, hogy hazajön, előzetes letartóztatásba kerül?

Igen. És én ott halnék meg, mert egyébként is beteg vagyok. Mondom, tudom, hogy arra készül a Fidesz, hogy az egész családot kiírtsa. Nekik az lenne az elégtétel, ha engem a férjem mellé temetnének, mert akkor már mondhatnák, hogy csalás volt az egész.

Azt azért nem gondolnám, hogy a Kósa Lajos ki tudna keveredni ebből az ügyből. Ott volt önnel a közjegyzőnél, igaz?

Igen, ott volt. Minden közjegyzői díjat én fizettem. Most különben sorra keresik fel azokat a családokat, akik segítettek nekem, de ahogy én tudom, Nyíregyházán senki nem vallott ellenem, mert amit adtak nekem, segítségként adták. Hogy azóta mit tudtak elérni nem tudom, mert újra felkeresték őket, hogy valljanak ellenem.

Miért Budapestre jöttek közjegyzőhöz?

Ismertem a közjegyző urat és megbízom benne. Én akartam, hogy ennél a közjegyzőnél készüljenek az okiratok, és mindent foglaljunk írásba.

Az hogy történt, hogy Kósa Lajos feleségének, Porkoláb Gyöngyikének ajándékot akart adni?

Úgy történt, hogy Kósa Lajos felajánlotta, mindenben segít, abban is, hogy a családom és én biztonságban legyünk, én pedig úgy gondoltam, hogy ezt valamilyen formában viszonozni kell. Én ezzel viszonoztam. A két és félmillió euróval.

Tehát nem Kósa úr kérte.

Nem kérte, csak elfogadta.

És az Orendi Mihály?

Ő akkoriban nagyon sokat segített. Most viszont olyan információkat adott ki, amik nem is voltak igazak. Például, hogy én kegyelmi kérvénnyel fordultam a köztársasági elnökhöz. Miért fordultam volna, amikor nem voltam elítélve? Innen egyébként, ahol most vagyok, az uniós bírósághoz adják ki Luxembourgba, hogy egymillió svájci frankot, esetenként négymillió svájci frankot követelnek Orendi Mihálytól és Kósa Lajostól is. Épp azért, mert információkat adtak, miközben aláírtak egy titoktartási szerződést. Ez most be lett adva. Mert ez már tarthatatlan. Tarthatatlan, hogy egy egész családot kikészítettek. Az én férjem meghalt. Ő azért adta át egy személynek az iratokat, mert azt remélte a nyilvánosság megvéd bennünket Kósáéktól.

Mert akkor már szemben álltak egymással?

Igen.

Merthogy lefoglalták januárban az iratokat?

Igen. Meg elvitték a karikagyűrűmet, a pénztárcámból az utolsó fillért. Én súlyos beteg voltam akkor, a gyermekeim felhívták Kósa Lajost, aki azt mondta a következő hét szerdáján tud segíteni. De aztán már soha nem segített és beszélni sem lehetett vele.

Miért volt önnél házkutatás?

Nem szeretném most pontosan elmondani, de egy útépítő cég, a Kiskun tender küldött nekem a számlámra, kölcsönként pénzt.

Ez a hatvan, vagy hetven millió forint, ugye?

Igen, de erről nem szeretnék most beszélni.

Mondja: volt olyan, akit ön becsapott?

Kit csaptam volna be? Azzal mindenki tisztában volt, hogy hosszú éveken keresztül mindenhol csak segítettem. Az utolsó két évben nekem segítettek pármillió forinttal. Olyanok, akik korábban ennek a tízszeresét kapták tőlem.

Amit ön adott, azt az örökségből adta? Volt olyan része az örökségnek, amihez korábban hozzáfért?

Igen, volt, amit megkaptam. Egy családi barát segített a későbbiekben, vagy bankkártyával, vagy ha kiutaztunk tízezer euróval. Én most már azt szeretném, ha rendbe lenne minden. A tizenkét éves gyermekem pszichésen beteg, pedig egy élsportoló volt eddig, most meg nem áll meg a köhögése. Nem akar elmenni edzésre, nem törődik a tanulással, semmivel. Az unokáim szintén ilyen állapotban vannak. A lányomat a nyomozók vegzálják, egyik fiam sem mer hazamenni, mert nem tudják, hogy milyen kreált ügyet fognak rájuk kenni, csak azért, hogy bármit megtudjanak rólunk. De a lényeg most az, hogy van olyan dokumentum a kezemben, ami mindent igazol.

Ez miről szólna?

Azt igazolja, hogy semmit nem csaltunk.

Vagyis, hogy létezik az örökség.

Igen. Igen. Ezzel az egész viselkedéssel annyit ért el Kósa úr, hogy ebből a pénzből, egy pár család támogatásán kívül, semmit nem akarok Magyarországra vinni. Azokat, akik segítenek rendesen, hivatalosan meg szeretném ajándékozni, de otthonra már semmit nem szeretnénk befektetni. Ez biztos.

És haza sem akar jönni.

Nem. Csak, ha muszáj.

A Fidesz 17 pillanata – 12. Orbán Ráhel Svájcban és az Operában

2014. októberében jutott a hazai közvélemény tudomására, hogy Orbán Viktor legidősebb lánya, Ráhel a svájci École Hoteliere Lausanne turisztikai magánegyetem Executive MBA (EMBA) mesterképzésén folytatja tanulmányait. Nem egy hazai intézményben, de még csak nem is az édesapja és párttársai által előszeretettel emlegetett keleti országok valamelyikének egyetemén, hanem a sokat szidott, és hanyatlónak nevezett Nyugat-Európában.

 

Orbán Ráhel turizmus iránti érdeklődése érthető: 2012-ben végzett a Budapesti Corvinus Egyetem turizmus-vendéglátás alapszakján, a fesztiválokról írt szakdolgozatával pedig első díjat nyert a Magyar Turizmus Zrt. pályázatán. A 12 hónapos programban amúgy kifejezetten turisztikai vezetőket képeznek, ezért

60 ezer svájci frankos, tehát több mint 15 millió forintos tandíjat kell kifizetniük a hallgatóknak.

Mindebből az is következik, hogy nagyon szerethetik az Európai Unió polgárai Orbán Ráhelt, Orbán Viktor miniszterelnök lányát. Az olasz, francia, brit, német és számos más náció polgárai fizették be ugyanis – igaz, tudtukon kívül – erre az igen előkelő, és decensen méregdrága svájci magániskolába, hogy az ifjú asszony tudása ott pallérozódjék tovább.

Lehet, hogy sosem derült volna fény erre – az Európai Unió polgárai nem szoktak hivalkodni a nagylelkűségükkel – ha Orbán Ráhel nem érez késztetést arra, hogy megvédje édesapját, Magyarország miniszterelnökét.

Merthogy Orbán Ráhel úgy látta jónak, hogy kiáll egyre többet támadott papája mellett. Ezért írta fel a Facebookra, „hogy nem szorul Orbán Viktor segítségére, annál is kevésbé, mert férjével, Tiborcz Istvánnal önálló családjuk van, saját erejükből boldogulnak, saját erejükből, a saját lábukon állnak.”

Innen datálódik a magyar köznyelvben azóta szállóigévé vált, leginkább pejoratív értelemben használt „saját láb” kifejezés.

Amúgy hiba volt közzétenni ezt a néhány mondatot. Rögtön megindult ugyanis a találgatás, hogy honnan van az akkor 25 esztendős fiatalasszonynak és a nála csak néhány évvel idősebb férjének annyi pénze, hogy abból – a saját lábukon állva természetesen – képesek legyenek a 15 millió forintos tandíjat kigazdálkodni.

Így derült ki, hogy Orbán Ráhel férje Tiborcz István vállalkozásai a Fidesz kormányra kerülése óta valósággal megtáltosodtak. 2009-ben még „csak” alig 9 millió volt az éves bevételük, ám egy évvel később már 400-nál is több millió, a 2014-es esztendő pedig különösen jól sikerült: szerény számítások szerint közel hárommilliárdot kaptak különböző, döntő többségében uniós forrásokból. (Sorozatunk egy későbbi folytatásában a mostanság sokat emlegetett Elios-ügyről is lesz szó.)

Csupán zárójelben jegyeznénk meg, hogy az Európai Unió pénzét a tagállamok adják össze, az uniós polgárok dolgos munkával megkeresett adózott jövedelme van benne. Az Európai Unió bővítésekor, valószínűleg nem az volt a cél, hogy az Orbán-rokonság jövedelmét gyarapítsák, hanem az, hogy az egykori szocialista országok gazdaságát a lehetőségekhez mérten fejlettebbé és a versenyképesebbé tegyék, infrastruktúrájukat, valamint az ott élő emberek életszínvonalát közelítsék a nyugat-európai szinthez. Zárójel bezárva.

Ez a svájci egyetem ottani viszonylatban is meglehetősen költségesnek számít, így csak a módosabb szülők engedhetik meg maguknak, hogy gyerekeiket oda járassák.

A történethez tartozik az is, hogy Orbán Ráhel 2015. februárjában meghívta évfolyamtársait egy magyarországi látogatásra.

A népes csoport tagjai elsőként az Országházba mentek, ahol épp a dolgozószobájában tartózkodott Ráhel édesapja, civilben Magyarország miniszterelnöke. Orbán Viktor vendégszerető házigazdaként fogadta a külföldről hazánkba vetődött fiatalokat, s egyéb bokros teendőit félbeszakítva, személyesen mutatta meg nekik a ház nevezetességeit.

Az Országházból az Operaházba indultak, hogy megnézzék a Diótörőt. S bár szokás szerint teltház előtt ment az előadás, vagyis, jegyet már nem lehetett kapni, a fiatalokból álló csoport az igazgató szíves közbenjárása révén mégis bebocsátást nyert. Ráadásul nem is akárhova: megkapták az úgynevezett testőrpáholyt. Onnan nézhették az előadást, s ily módon egy pohár pezsgővel a kezükben még a magyaros vendéglátást is megtapasztalhatták.

A sorozat két előző része itt olvasható.

Volt egyszer egy Népszabadság

A német megszállás (áldozatainak) emlékműve

Offshore ügy – az első reakció: Mesterházy Attila

0

„Egyelőre óvatosan kell bánni az információkkal” – nyilatkozta Mesterházy Attila, az országgyűlés külügyi bizottságának MSZP-s tagja a Független Hírügynökségnek a legújabb offshore-botrányról. A képviselő szerint egyelőre nem látni pontosan a magyar érintettség mélységét, bár az mindenképpen érdekes, hogy Nagy István svájci nagykövetet megemlítik, mint az egyik részleg igazgatóját ebben az offshore birodalomban. De, tette hozzá, az hogy nem tulajdonos, hanem igazgató, nem tisztázza a pontos szerepét. Mesterházy beszélt arról is, hogy még ebben a hónapban lesz külügyi bizottsági ülés, ahol mindenképpen megpróbálja tisztázni, ki milyen szerepet játszhat magyar részről ebben a meglehetősen kusza, bonyolult ügyben.

Mesterházytól tudjuk: Nagy István a szocialista kormány alatt is tiszteletbeli konzul volt, s bár most nagykövet, mindenképpen tudni kell, hogy a 2010 előtt is megbecsült diplomata hírében állt. Ugyanakkor nem kell emlékeztetnünk Orbán Viktor ama titkos, utóbb nyilvánosságot kapott utazására, amikor Svájcban vonatra ült, egyesek szerint éppen Nagy István társaságában; erre a rejtélyes utazásra azóta sem adott senki értelmes magyarázatot.

Magyar foci, én így szeretlek…

Ha Gulácsi nem csúszik el, és nem kapunk gólt már az elején… Ha Dzsudzsák is játszhat a svájciak ellen… Ha hárommal többet rúgunk, mint amennyit…

A magyar futball semmit sem lépett előre az egy évvel ezelőttihez képest. Pedig, akkor se volt sehol.

Kellett egy kis szerencse, sok lelkesedés és elszántság ahhoz, hogy viszonylag elfogadható eredményeket érjünk el tavaly az Európa-bajnokságon. (Ahova egyébként azért juthattunk ki, mert a résztvevők létszámát 16-ról 24-re emelték.)

A csoportmérkőzések során győzelemmel kezdtünk az osztrákok ellen. Akik amúgy az első percben rúgtak egy kapufát. Ismerjük a futball lélektanát. Ha az bemegy, minden másképpen alakul. Nemcsak azon a meccsen, de az egész Európa-bajnokságon.

Aztán következett az izlandiak elleni döntetlen, majd jöttek a portugálok.

A három gólunk közül kettő úgy született, hogy a labda megpattant egy menteni akaró portugál védő lábán. Igaz, nyerhettünk volna, a végén ugyanis kimaradt egy nagy helyzetünk.

A következő meccsen négy-nullra kikaptunk a belgáktól. A meccs után tomboló tömeg ünnepelte a válogatottat a körúton, megálltak a villamosok, mert nem tudtak tovább menni.

Hősök lettek a magyar válogatott játékosai.

Ez egy szerethető csapat, mondta Orbán Viktor valamikor 2011-ben. Mintha az előzőek – amikor még nem ő volt a miniszterelnök – nem lettek ugyanolyan szerethetők. Ők is a magyar címeres mezben futottak ki a pályára, és a magyar himnuszt énekelték szívükre tett kézzel.

Aztán az a szerethető csapat belefutott egy nagy zakóba a hollandok ellen. Egervári Sándornak mennie kellett, ám a csapat továbbra is szerethető maradt.

Még úgy is, hogy klubcsapataink már a nyár végére rendre elbúcsúznak a kupaszerepléstől, nem jutnak a csoportkörbe.

És legutóbb, a svájciaktól elszenvedett 5-2-es vereség után a közönség megint együtt énekelte a fiúkkal a Himnuszt

Mert ez már régen nem a futballról szól. Nem a minőségről, a versenyről, az eredményességről.

Ez arról szól, hogy ami a miénk, az szerethető.

Nálunk a gyűlölet is szerethető. Hogy ne Soros nevessen a végén. És hogy ne jöjjön ide senki. Őcsényben olyan emberek – gyerekek – ellen tüntettek a helybéliek, akiknek a magyar állam már oltalmazotti státuszt adott. Az a magyar állam, amely máskülönben előszeretettel mossa össze őket a terroristákkal, elismerte, hogy ezek az emberek életük megvédése miatt menekültek el a hazájukból. Nem kalandvágyból keltek útra, nem azért, mert odahaza unatkoztak, hanem azért, mert nem volt más választásuk.

Orbán miniszterelnök megdicsérte az ócsényieket, akik kiszúrták a menekülteknek néhány napra szállást kínáló fogadós autójának a gumijait.

Áder köztársasági elnök egyetlenegyszer sem szólt a gyűlölet ellen. Látszólag nem a focinál tartunk. Pedig ez a történet épp arról szól, ami szombaton este Bázelben történt. Hogy nekünk a rossz is jó. A silány, értéktelen, használhatatlan. Mi beérjük azzal is, ami nemzetközi szinte nem kell senkinek.

Ha így folytatjuk, hazánk, Magyarország is olyan lesz, mint a magyar foci. Valakik visszaélnek azzal, hogy nekünk ez a hazánk, ezért mi akkor is szeretni fogjuk, amikor már csak alig lesz szerethető.

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!