Kezdőlap Címkék Stagfláció

Címke: stagfláció

Kaotikus évtizedek jönnek, de a mesterséges intelligencia megmentheti a világot – mondja Roubini

Geopolitikai válság fenyegeti a világot – jósolja a Végzet közgazdásza az ukrajnai háborúra és a gázai konfliktusra utalva, de szerinte az USA és Kína kapcsolata a meghatározó. Márpedig ez “jéghideg” maradt a Biden Hszi Csin ping találkozó után is – írja a Project Syndicate oldalon Nouriel Roubini.

“A hidegháború az Egyesült Államok és Kína között azt jelentheti, hogy egyre inkább darabokra szakad a világgazdaság, a globális ellátási láncok egyre jobban balkáni jellegűek lesznek. A neoliberális szabadkereskedelem kimegy a divatból , és visszatér a nemzeti iparfejlesztés kora. A kereskedés biztonsága válik fontossá. A világ mindinkább kettéválik gazdasági, pénzügyi és technológiai szempontból.”

Nouriel Roubini 10 megatrend, mely fenyegeti a világot  című könyvében azt fejtegette, hogy adósságválság fenyegeti az egész világot:

“A háztartások, a vállakozások, a pénzpiacok és az államok adóssága nem érte el a globális GDP 100%-át a hetvenes években, de 1999-ben már annak 200%-ára emelkedett. Tavaly ez 350% volt. Ne higgyük, hogy ez a jelenség csak a fejlett országokat érinti: náluk 420%, de Kínában is 300%!

Nagyon magas volt az adósság arány szinte mindenütt, de ez addig nem okozott nagy problémát amíg a kamatok alacsonyak voltak. Emiatt és a mennyiségi lazítás következtében sok olyan cég és pénzintézet is túlélte a fizetésképtelenséget, amelyeknek meg kellett volna bukniuk.

A Covid pandémia idején újra nagy hiteleket kaptak, hogy túléljék a fizetésképtelenséget. Ráadásul elkezdtük vásárolni a junk bond kötvényeket, hogy így támogassuk a magángazdaságot. Én zombiknak nevezem ezeket a vállalkozásokat és pénzintézeteket, amelyek túlélték a válságokat, mert mindig defláció következett be. Csakhogy ez végső soron inflációhoz vezetett el, és a hetvenes évek óta először a világgazdaság újra szembekerült ezzel. A zombik számára a kamatláb emelése – az infláció elleni logikus lépés – végzetes lehet. Ennek eredménye

recesszió lehet az Egyesült Államokban jövőre”

– jósolja Nouriel Roubini.

Aki rámutat arra, hogy a jövő évi válság más lesz mint a 2008-as, melyet elsőként jósolt meg. Akkor ugyanis az ingatlan piac omlott össze, és nemcsak az Egyesült Államokban: Izlandon, Írországban, Spanyolországban, Görögországban, részben Olaszországban, és még Dubajban is. A problémát elsősorban az jelentette, hogy a cégeket nem annyira a bankok finanszírozták hanem mindenféle árnyék pénzintézetek, kockázati alapok stb…, de alacsonyak voltak a kamatok, és ezért majdnem mindenki megmenekült. Csakhogy most magas a kamatláb,

“már nem lehet az üres sörös dobozt tovább rugdosni az úton.”

Nagyon sok minden kiválthatja ezért a minden eddiginél nagyobb adósságválságot. “Ezért írom a könyvemben, hogy minden adósságválságok anyja fenyeget. Tételezzük fel, hogy már be is köszöntött a recesszió: mind a háztartások mind a vállalatok jövedelme csökken. A másik oldalon az értékpapírok ára is esik. A készpénz sem nyújt menedéket, mert az infláció azt is megcsapolja. Mindenki belekerülhet a Bermuda háromszögbe: csökken a munka jövedelme, kevesebbet érnek az értékpapírjai, közben viszont fizetni kell nemcsak a számlákat, de törleszteni kell az adósságot is. Emiatt azután a bankok és más pénzintézetek, melyek kölcsönzéssel foglalkoznak, maguk is nehéz helyzetbe kerülhetnek. Akkor aztán közbeléphet az állam, hogy megmentse a magánszektort. Ez azt jelenti, hogy a magánadósság államadóság lesz. Csakhogy az államokat magán bankok és pénzintézetek finanszírozzák.

Az eurozónában ez következett be: az államok megmentették a bankokat. Csakhogy ezzel felmerült az államok fizetésképtelenségének réme, amely azután azokat a bankokat is fenyegette, melyek ezeket az államokat finanszírozták – mondta korábban a McKinsey Forward Thinking adásában az immár nyugdíjas Nouriel Roubini.

A globalizációnak vannak nyertesei és vesztesei

Az adósságválság mellett a globalizáció visszafordulása is fenyegető megatrend lehet a jövőben Nouriel Roubini szerint. A New York mellett élő közgazdász elmondta magáról, hogy ő igazi világpolgár: Isztambulban született perzsa zsidó családban, közgazdasági tanulmányait Itáliában végezte, majd az Egyesült Államokban folytatta, ahol nemrég ment nyugdíjba mint egyetemi professzor. Könyvében rámutat arra, hogy kezdetben a globalizáció ellenfelei azok voltak, akik vesztesnek érezték magukat: a munkások a fejlett világban. Az ő munkahelyeik váltak outsourcing áldozatává hiszen Kínában olcsóbb volt a munkaerő. Persze nemcsak ezért vándorolt ki a termelő tőke Kínába és más fejlődő országokba: a környezetvédelem ott nem prioritás. “Most azután jön a geopolitika” – mondja Nouriel Roubini arra utalva, hogy az Egyesült Államok 2021-ben stratégiai ellenfélnek nyilvánította Kínát és Oroszországot. A szabadkereskedelem helyét elfoglalta a biztonságos kereskedés elve.

A globalizáció visszafordulása már a nagy pénzügyi válsággal megkezdődött. Nem arról van szó, hogy megszűnne a globalizáció hanem lelassul, egyes területeken visszafordul.

A világon az első nagy globalizációs folyamat 1870 és 1914 között ment végbe, ezt a korszakot zárta le az első világháború, amely megindította a nagyarányú deglobalizációt. Ezzel együtt megjöttek a kereskedelmi és valuta háborúk a harmincas években a nagy visszaesés idején. A második világháború után a nagy nemzetközi szervezetek – GATT, WTO szabályozták a nemzetközi kereskedelmet. Most ezt nem szüntetik meg, de a regionális kereskedelem felértékelődik. Miért jelenthet ez óriási fenyegetést a jövőben?

“Ha a biztonságot a hatékonyság elé helyezzük, akkor ezzel drágábban termelünk, és előidézhetünk stagflációs válságot. Ráadásul a kereskedelmi háborúk gyakran nem mások mint proxy háborúk a nagyhatalmak között. Ezért nem szabad alábecsülni a globalizáció visszafordulását”

– hangsúlyozza a Végzet közgazdásza.

Aki szerint stagfláció fenyeget majdnem minden fejlett gazdaságot. A hivatalos inflációs cél ugyanis 2%, és bár szinte mindenütt csökken az áremelkedés üteme, de ettől a céltól még nagyon is messze jár.

Miért magas az infláció?

“Mert a Covid pandémia idején a legtöbb helyen rendkívül laza pénzügyi politikát folytattak. Ezenkívül a világkereskedelmet ellátási sokkok zavarták meg: ilyen volt maga a Covid pandémia is, de azután jött az ukrajnai háború majd pedig a gázai konfliktus. Ezek a tényezők visszafogták a növekedést a gazdaságban viszont inflációt eredményeztek.”

Még egy tényező erősítheti a stagflációt, melyet a Végzet közgazdásza igencsak valószínűnek tart a világgazdaságban: ez pedig az elöregedés általános tendenciája. Ez már nemcsak a fejlett államokat jellemzi, de az olyan országokat is mint Kína vagy Oroszország. Az öregek általában nem termelnek, nem vállalkoznak hanem megtakarítanak. A fiatalok viszont termelnek és vállalkoznak, és emellett félre is tesznek pénzt. Ennek is stagflációs hatása van a világgazdaságra. A munkabérek is emelkedhetnek a fejlett országokban hiszen a migrációt egyre jobban korlátozzák. Ez is inflációs hatású folyamat. A megatrendek ezért a tartós stagfláció irányába mutatnak. Nouriel Roubini szerint ez jellemezhető majd az egész előttünk álló évtizedet is a világgazdaságban.

“Ma más világban élünk mint az 1945 utáni évtizedekben. Mega fenyegetések tűnnek fel a láthatáron. 75 évig béke és prosperitás jellemezte a világot 1945 után, de ennek vége. Ezért az a gondolat, hogy a jövő olyan lesz mint a múlt, elég az extrapoláció valószínűleg téves. Nekünk ugyanis más problémákkal kell szembenéznünk hiszen például a környezetvédelemről korábban szinte nem is hallottunk.“

Mára azonban kiderült, hogy a küzdelem a klímaváltozás ellen igencsak drága.

“Sokan feltételezik, hogy ezek a többezer milliárd dolláros beruházások a klímavédelem elleni harcban gyorsítják a gazdaság növekedését, de ez nem így van. Olyan ez mint a háború utáni helyreállítás. Ráadásul a Nemzetközi Valuaalap és a Világbank becslései szerint a fejlődő államok 60%-a , és a felzárkózó államok 25%-a nem lesz képes az adósságát finanszírozni vagyis annak átütemezésére kényszerül. Emiatt komoly belpolitikai válságok alakulhatnak ki. Latin Amerika nagy részén baloldali populista rendszerek uralkodnak” – írja Nouriel Roubini, aki nyilvánvalóan még az argentin elnökválasztás előtt írta meg cikkét hiszen ott egy Trump követő szélsőjobboldali politikus jutott hatalomra, aki úgy akarja kezelni a 143%-os inflációt és az ország adósságválságát, hogy áttérne a dollárra a pénzügyi életben.

“Ha félünk szembenézni ezekkel a problémákkal és fenyegetésekkel, akkor könnyen végezhetjük úgy mint 1945 előtt amikor a nagyhatalmak ellentétei világháborúhoz vezettek” – hangsúlyozta Nouriel Roubini, aki könyvet adott ki a világot fenyegető tíz legnagyobb fenyegetésről.

A mesterséges intelligencia mentheti meg a világgazdaságot

Drámai mértékben átalakíthatja a világgazdaságot a mesterséges intelligencia, amely egyszerre gyorsíthatja fel a növekedést és a munkahelyek megsemmisítését. “Van olyan forgatókönyv is, amely azt jósolja, hogy a mesterséges intelligencia segítségével elérhető lenne évi 10%-os gazdasági növekedés, de közben a munkanélküliség megközelíthetné akár a 80%-ot is. Ez húsz év múlva realitás lehet.”

Ez önmagában is nyilvánvalóan nagy probléma, de “valószínűleg tovább növekedne az egyenlőtlenség a társadalomban. Ha valóban évi 10%-os lenne a növekedés a mesterséges intelligencia hatására, akkor nagyobb lenne a torta, melyet szét lehet osztani a társadalom tagjai között. Ehhez persze fenn kell tartani azt a vezető szerepet, melyet az Egyesült Államok jelenleg a mesterséges intelligencia terén élvez. A stagflációs hatások középtávon visszafoghatják a gazdasági növekedést, és fokozhatják a fenyegetést a társadalom stabilitására és a geopolitikai ellentétekre. Ezért a mi fő prioritásunk az kell, hogy legyen: éljük túl a következő kaotikus évtizedeket!” – tanácsolja Nouriel Roubini a Project Syndicate oldalon.

Inflációs környezetben a forint leértékelés már nem jó pénzügyi politika

Egy elemi összefüggésre csak most döbbent rá a Nemzeti Bank. Ahol korábban kifejezetten olyan leértékelési kampányok folytak, melyek alapvető fontosságúak voltak a nemzeti együttműködés rendszerében. Orbán Viktor azért is nem akar eurót, mert akkor a leértékelés “fegyvere” kicsúszna a kezéből.

A Magyar Nemzeti Bank két vezetője most olyan tanulmányt közölt, melyből kiderült: ők is rájöttek arra, hogy magas infláció mellett a forint leértékelése kifejezetten kockázatos vállalkozás, mert a döntéshozók beépíthetik a várakozásukba a leértékelést.

A forint árfolyamváltozásának a hatása a kétszeresére nőtt az inflációra – írja tanulmányában Balatoni András igazgató és Soós Gábor Dániel főosztályvezető. A szerzők emlékeztetnek arra, hogy a Nemzeti Bank úgy támogatta az exportőröket, hogy a forint enyhe, de folyamatos leértékelésével plusz bevételhez juttatta őket – forintban. Ma már viszont stabil kiszámítható árfolyam pályára van szüksége mindenkinek: a kormánynak, a nemzeti banknak és a vállalatoknak is.

Kérdés persze, ha nem értékelik le folyamatosan a forintot, akkor mi lesz a bérekkel?

Az Orbán kormány jól bevált módszere volt ugyanis az elmúlt években, hogy miközben emelte a béreket leértékelte a forintot vagyis azok értéke euróban vagy dollárban nem változott. A külföldi munkaadó számára így olcsó maradt a magyar munkabér.

Épp ez adta jelentős részben a nemzeti együttműködés rendszerének vonzerejét a külföldi befektetők szemében: Magyarország olcsó maradt. Nemcsak a munkabérek nevetségesen alacsonyak Magyarországon, de a környezetvédelmi bírság is. A magyar döntéshozók megvesztegetése is piszok olcsónak számít a nemzetközi összehasonlításban.

Ha elvész a leértékelés csodafegyvere, akkor mi marad?

Orbán Viktornak úgy kell fenntartania a társadalmi békét, hogy az életszínvonal – a magas infláció miatt – csökken! Bokros Lajos, egykori pénzügyminiszter találóan fogalmazta meg az ATV egyenes beszéd című műsorában, hogy

“nincs más választása a kormánynak, megszorító intézkedéseket kell hoznia

amennyiben az inflációt csökkenteni kívánja. Ennek mellékhatásaként a gazdaság nem fog növekedni hanem inkább csökkenni fog.”

Itt a stagfláció, amelyet Nouriel Roubini régen megjósolt az egész világgazdaságnak, de Magyarországon látványosan nehéz helyzet alakult ki: a 38 tagú OECD-ben nálunk a legmagasabb az infláció, és ennek következtében nálunk a legmagasabb a reálbér csökkenés is. Ez pedig radikális életszínvonal csökkenést jelez a nemzeti együttműködés rendszerének tizenharmadik évében. Orbán Viktor korábban már beszélt a hét szűk esztendőről, de arról nem, hogy miképp vészelik át a magyar családok ezeket a nehéz időket?

“A lakosságon csattan az ostor”

– hangsúlyozta Bokros Lajos egykori pénzügyminiszter az ATV-ben.

Az infláció = Orbán megszorító csomagja

A magyar miniszterelnök ily módon tudja visszavenni az állampolgároktól azt, amit a választások megnyerésének érdekében kiosztott. Az infláció azért jobb mint a megszorító csomag, mert nem mindenki a kormányt szidja érte. Pedig a benzinkútnál mindenki nagyon sokat fizet be az államkasszába viszont a magas árakért okolni lehet a világpiacot, az ukrajnai háborút, az Európai Uniót stb.

Bűnbak van bőven, csak épp megoldás nincsen.

Ez aggasztja igazában Orbán Viktort, aki csak abban bizakodhat, hogy az ellenzék képtelen lesz kihasználni szorult helyzetét. Ebben annál is inkább bizakodhat, mert az ellenzék olyan javaslatokkal állhat elő mint Bokros Lajos vagyis a rezsicsökkentés rendszerének eltörlése és a tizenharmadik havi nyugdíj megszüntetése. Már önmagában ez a kettő garantálja azt Orbánnak, hogy ne kelljen aggódnia az ellenzék miatt. Ami miatt aggódnia kell az az Egyesült Államok, mely mind kevésbé tolerálja Oroszország  és Kína barát politikáját, de ez már egy másik történet.

Roubini: a háború = infláció

Egyre több a háború a világban: van, amit fegyverrel vívnak, van, amit pénzzel. Mindegyik bajjal jár: nő a költségvetés hiánya, egyre drágább az államadósság finanszírozása és végül: elkerülhetetlen az infláció. Nouriel Roubini professzor, akit a Végzet közgazdászaként emlegetnek, emiatt stagflációt jósol a Project Syndicate oldalon.

Mindenütt gyorsan nőtt az infláció a tavalyi évben: a fejlett világban éppúgy mint a fejlődőben. A világ geopolitikai depresszióba zuhant: egyik oldalon ott áll a Nyugat, amely a fennálló  helyzetet védelmezi, a másik oldalon pedig azok az országok, melyek szeretnének változtatni a dolgok menetén: Kína, Oroszország, Irán, Pakisztán és Észak Korea. Ukrajna és Oroszország háborúja tovább folytatódik, és a NATO is belesodródhat. A Közel Kelet időzített bomba. Különösen Izrael és Irán között nagy a feszültség, melybe az Egyesült Államok is belesodródhat Izrael oldalán.

Ki lesz a domináns hatalom Ázsiában? Ez az USA és Kína közötti szembenállás alapja. A sok konfliktus miatt mindenki fegyverkezik. Mindez nagyon sokba kerül minden állam költségvetésének.

Nem olcsó a klímaváltozás elleni globális harc sem. A következő évtizedekben ez több tízezer milliárd dollárba kerülhet. Ki fogja ezt kifizetni? Ugyanez a kérdés merül fel a pandémia ügyében. Minden világjárvány hatalmas összegeket emészt fel. Közben zajlik a világgazdaság robotizálása, amely szintén igen drága folyamat. Végül pedig itt a társadalmi egyenlőtlenség kérdése: az egyre növekvő különbségek eltüntetése is óriási összegeket követel.

Mit tehetnek a kormányok, hogy a költségvetés hiánya ezek miatt a tényezők miatt ne emelkedjen az égig? Emelik az adókat. Csakhogy azok már sokhelyen így is magasak- elsősorban Európában. A magas jövedelmeket egyre nehezebb megadóztatni, mert a globalizáció miatt könnyebb azokat elrejteni az adóhivatal elől.

Azok az államok, melyek a saját valutájukban adósodtak el elsősorban inflációval próbálják megoldani a problémát. Emiatt rosszul járnak a hitelezők és a befektetők, de jól azok, akiknek hiteleik vannak. Mint például az államnak, amely így olcsón szabadulhat az adósságtól. Azok az országok, melyek külföldi valutában adósodtak el, közel kerülhetnek a fizetésképtelenséghez.

A nagy pénzügyi mérséklet kora lejárt – már nincsenek olcsó hitelek-, és beköszöntött a nagy stagflációs adósság válság – jósolja Nouriel Roubini, akinek kincstári pesszimizmusa a legutóbbi nagy pénzügyi válság idején beigazolódott.

Egyszerre fenyeget stagfláció és globális adósságválság

Arra hívta fel a figyelmet Nouriel Roubini, aki szerint egyszerre fenyeget stagfláció és globális adósságválság ami miatt a jegybankok lehetetlen helyzetbe kerülhetnek, mert az infláció elleni szigorító intézkedések adósságválságot válthatnak ki, melyet egyáltalán nem lesz könnyű kezelni.

Még nincs itt ez a kettős válság, de gyorsan közeledik – fejtette ki a Bloomberg televízióban a Végzet közgazdásza, aki megjósolta a nagy pénzügyi válságot 2008-ban.

Most  nemcsak az okoz gondot az Egyesült Államokban, hogy a vírusválság ellensúlyozására túlfűtötték a gazdaságot, és ez inflációt váltott ki hanem az is, hogy a    nagy globális szállító láncok komolyan meggyengültek. Emiatt a kínálati oldalon komoly problémák merülnek fel. Jól látszik ez a világ energia piacán.

Stagfláció jöhet éppúgy mint a hetvenes években vagyis a gazdaság nem nő, de az árak igen. Ráadásul akkor még jóval alacsonyabb volt mindenütt az államadósság. Most viszont ez sokkal magasabb – jelentős részben amiatt, hogy a jegybankok és az államok pénzzel árasztották el a piacokat és a családokat a vírusválság idején.

Hogy lehet stagfláció amikor a digitális óriások mint a Google, az Apple vagy az Amazon deflációs hatást gyakorolnak a piacokra az egész világon?

“A globalizáció ellenfeleinek a száma nagyon megnövekedett, mert a rendszer nagyon sokakat hátrányosan érintett. Ők a digitális globalizáció ellen vannak” – hangsúlyozza Nouriel Roubini.

“A globalizáció vesztesei ott találhatóak Trump szavazói között, a republikánusoknál, de a demokrata táborban is az USA-ban éppúgy mint a populista mozgalmakban Európában.

Ezek azt követelik, hogy hozzák vissza a gyárakat és a munkahelyeket  Kínából és más hasonló helyekről, ahova épp az alacsony bérek miatt telepítették ki az ipart. ”Negatív tényező az is, hogy a népesség a legtöbb országban egyre öregszik. Ez már nemcsak Európára, az Egyesült Államokra vagy Japánra igaz hanem Kínára, Dél Koreára  is.
Ez is a stagnálás irányába löki a gazdaságokat.

Az amerikai és a kínai gazdaság szétválása (decoupling)

Ez tartós tendenciának bizonyul – hangsúlyozza Roubini, aki arra utal, hogy Trump elnök védővámjait Kínával szemben Biden sem vonta vissza.

Igaz, hogy Yellen pénzügyminiszter asszony javasolta ezt éppen azért, hogy megállítsák az inflációt, de egyelőre nem történt semmi. A republikánus ellenzék ugyanis kitart Trump védővámjai mellett annak ellenére, hogy az olcsó kínai import mérsékelhetné az inflációt az Egyesült Államokban. A kínálati oldal tartós gyengélkedése az infláció növekedése irányába hat miközben az ellene hozott jegybanki szigorító intézkedések olyan adósságválságot idézhetnek elő mint a 2008-as nagy pénzügyi válság idejében. (Lásd Görögország). Akkor  defláció uralkodott a piacokon, most viszont az infláció okoz problémát  párhuzamosan a gazdasági recesszióval.

Balkanizálódás fenyegeti a globális gazdaságot, mert mindenki a saját gazdaságát védi.

A tőke és a munka között változnak az erőviszonyok

A Biden adminisztráció hatalmas összegeket juttatott a leginkább rászoruló családoknak a vírusválság idején (900+1300 milliárd dollár). Ennek következtében a munkavállalók helyzete megerősödött. Míg a korábbi időszakban a pénz a munkavállalóktól a tőke irányába vándorolt, most ez megfordult. A munkavállalók anyagi helyzete megerősödött az Egyesült Államokban, immár megengedhetik maguknak, hogy ne fogadjanak el nekik nem megfelelő munkahelyet – érvelt Roubini a Bloomberg televízióban.

Érdemes megemlíteni, hogy a Standard and Poor’s jóslata szerint a munkavállalók elveszítik ezeket a megszerzett előnyöket a következő években az USA-ban, ahol a munkanélküliség növekedése várható épp a fenyegető  recesszió miatt.

A jegybankok adósság csapdában

A Federal Reserve Boardnak előbb kellett volna megkezdenie  a szigorítást, de akkor növelte volna annak kockázatát, hogy összeomlik a kötvénypiac és utána a tőzsde is, mert a magas adósságállomány miatt a kamatláb emelése csődökhöz vezethet. Most nem olyan recesszióval kell számolnunk mint a korábbi években, hanem olyan nagy válsággal (depresszió) mint amilyen a harmincas években volt az Egyesült Államokban és a világ nagy részén.

“Egyáltalán nem vagyok optimista a jövőt illetően”

– fejezte be interjúját a Végzet közgazdásza, Nouriel Roubini a Bloomberg televízióban.

Stagflációt, sőt recessziót okozhat az egész világon Putyin háborúja Ukrajna ellen

„A növekvő nyersanyagárak és a fokozódó kockázat kerülés az ukrajnai háború miatt stagflációs sokkot okozhatnak” – írta jelentésében Christian Keller, a Barclays közgazdász csapatának vezetője.

A válság eltérően érintheti a globális gazdaság nagy régióit. Európa a legsebezhezhetőbb. Elég arra utalni, hogy az Európai Unióban a felhasznált földgáz 40%-a Oroszországból érkezik. Az Egyesült Államokat kevésbé érinti a válság hiszen energia exportőrré vált. Nagy Britannia valahol az USA és az EU között van a kockázat szempontjából. A legelőnyösebb Kína helyzete – írja a Barclays bank jelentése.

A stagfláció nehéz helyzetbe hozza a döntéshozókat mind a kormányban mind a nemzeti bankban. Az infláció és a recessziótól való félelem ellentétes intézkedéseket sugall. A kormányok nagy társadalmi nyomás alatt állnak, hogy – éppúgy mint a pandémia idején – jelentős összegekkel enyhítsék a válság hatását. Jelenleg például ilyen intézkedés lehet a szegényebb néprétegek támogatása az energiaárak emelésének ellensúlyozására.

A nemzeti bankoknak nagyon óvatosan kell cselekedniük. A Federal Reserve Board egyelőre kitart amellett, hogy emeli a kamatlábat az infláció miatt. A szigorítás viszont recessziót okozhat, melyet mind a kormányok mind a jegybankok igyekeznek elkerülni.

„A Federal Reserve Boardnak nincs választási lehetősége: emelnie kell a kamatlábat márciusban, és azt követően sem állhat le a szigorítással a geopolitikai kockázatok ellenére sem” – állitja a Jefferies két közgazdásza. Aneta Markowska és Thomas Simons hétszeres kamatláb emelést jósol az Egyesült Államokban.

IMF: nagyon komoly gazdasági következményei lesznek az ukrajnai háborúnak

Nemcsak a háborúskodó felek, de az egész  globális gazdaság megsínyli a konfliktust. A Goldman Sachs számokkal is szolgál: a magas olajárak miatt a GDP idén 0,6%-al lehet alacsonyabb az euró övezetben, az USA-ban és Kínában 0,3% a veszteség.

Ha Putyin elzárja a gázcsapot, akkor 2,2%-al lehet kisebb az euróövezet GDP-je az idén. Ha leállna az orosz olaj export Európába és az Egyesült Államokba, akkor ez az egész világ GDP-jét 3%-al csökkentené.

Az ukrajnai háború a két érintett félen túl a szomszédos országokban okozza a legtöbb gazdasági problémát – hangsúlyozza a Bloomberg. A kockázat kerülése nyilván csökkenti a befektetési hajlandóságot ebben a térségben.

A pekingi Global Times szerint nagy lehetőséget jelent Kínának, hogy Európa kevéssé népszerűvé válik a tőkebefektetők körében az ukrajnai háború miatt. Kínában már eddig is dinamikusan növekedett a külföldi befektetések értéke, de most gyorsulásra számítanak amiatt, hogy Európa leértékelődik a befektetők szemében.

A Bloomberg is úgy látja, hogy a háború miatt az euróövezetben visszaesés lesz a harmadik félévben. Az éves inflációt 6%-ra jósolják az eurózónában.

Az olajárak robbanásszerű emelkedése már többször is okozott globális visszaesést: 1973-74, 1978 és 2007-2008- emlékeztet a Bloomberg.

Ez a stagfláció nem olyan lesz mint régen

Erre már Nouriel Roubini is utalt, aki már az Ukrajna elleni háború előtt is célzott arra, hogy a globális gazdaságban gyorsan növekedhetnek az árak miközben a gazdaság alig gyarapodik.

Paul Donovan, az UBS vagyonkezelő közgazdásza szerint a keresleti oldal ma sokkal erősebb mint a korábbi olaj válságok idején volt. Miért? Mert az olajtermelő országok sokkal többet költenek mint korábban – elég Szaúd Arábia gigantikus fejlesztési terveire utalni.

Más oldalról a magas energia árak arra ösztönözhetik a családokat, hogy csökkentsék a fűtést vagy a légkondicionálást. Ritkábban járjanak étterembe. Ily módon az áremelkedés nem lesz olyan gyors, mert a kereslet visszafogottabbá válhat mint korábban.

Ha csökken a fogyasztói kereslet, akkor a másik oldalon túltermelési gondok adódhatnak, ez pedig az árak visszafogásához vezethet. Nem véletlen, hogy az OPEC + tarja magát a menetrendjéhez, mert attól tart, hogy megöli a konjunktúrát.

„Ez a stagfláció nem lesz olyan kemény mint a hetvenes években” – mondta a Bloombergnek Paul Donovan, a UBS vagyonkezelő közgazdásza.

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK