Kezdőlap Címkék Sajtószabadság

Címke: sajtószabadság

Hazai sajtószabadság: Észak-Korea mögött

Beleütköztem egy történetbe valahol a neten, miszerint egy fideszes akárki, annak az újságírónak adott volna interjút, természetesen nem a saját, hosszú nyelvű, és jól fizetett köreiből, hanem az ellenzékiek közül, (akikből még így is több valódi van, mint politikusból), aki nála több fekvőtámaszt tud végrehajtani.

Ennyi erővel lehetett volna azt is, hogy az kap lehetőséget, aki messzebbre tud pisilni, vagy egyéb tesztoszteron alapon működő „férfias játékkal” kiválasztani a kegyeltet, aki kaphat interjút az illetőtől.

Egy cseppet még mindig képes vagyok az ilyesmin megdöbbenni, bár igyekszem nem követni a magyarországi történéseket, de ez mégis elkerülhetetlennek látszik, következésképp olvastam már válogatott aljasságokról szép számmal, meg megaláztatásokról is, de ez valahogy inkább volt szomorú, mint pusztán durva, bunkó, vagy ízléstelen.

Itt Koreában ma dől el, hogy előzetes letartóztatásba helyezik-e a KAL (Korean Airlines) igazgatójának, és egyben tulajdonosának a feleségét, ugyanis az ügyészség ezt indítványozta a hatalommal való visszaéléssel vádolt nő esetében, arra hivatkozva, hogy szabadlábon lehetősége lenne megfélemlíteni a még nem jelentkezett áldozatait.

Amikor megjelent a dollármilliárdos feleség és egyben igazgatóhelyettes az ügyészségen, neki is, mint mindenkinek, akit kihallgatásra hívnak, oda kellett állnia egy sárga háromszögbe az épület főbejárata elé.

Azt a háromszöget photoline-nak nevezik, és azt a célt szolgálja, hogy lehessen a vádlottat fotózni, illetve kérdezni tőle. Természetesen megteheti, hogy nem válaszol, de ez szinte soha nem történik meg, mert ott áll legalább öt percig (meghatározott ideig kell ott állnia), és közben körbeállják a fiatal újságíró-gyakornokok, és szünet nélkül kérdezik, fotózzák. Hatalmas a lelki nyomás, a photoline-tól még a csebalok csebaljai is rettegnek.

Ez az asszony 69 éves. Normális esetben észre sem venné az unokája-korú újságírókat, többek között két légitársaság és a Hanjin group van a család tulajdonában, de itt, ebben a helyzetben ezt egyszerűen nem teheti meg.

Ugyanez igaz politikusokra, bukott államelnökökre, minden egyes koreai állampolgárra, aki a photoline-ra kényszerül.

Másrészt nagyon nagy hagyománya és presztizse van az oknyomozó újságírásnak. Aki arra adja a fejét, és jól végzi a dolgát, ugyan igen stresszes munkát vállal, de nagyon sikeres is lehet. A legjobb oknyomozó újságírókért versenyeznek a népszerű televíziós csatornák, külön műsort kapnak, amiben bemutatják, milyen visszásságra derítettek éppen fényt.

A paletta roppant széles, a nők és gyermekek elleni erőszaktól kedve a TNT-s tojáson át, a Szevalhó komp katasztrófájáig mindenre ők derítettek fényt, és csak miután a nyilvánosság elé kerültek a tények, kezdett az ügyészség vizsgálatba.

Itt újságírónak lenni egyrészt roppant megbecsült munka, másrészt igen jól megfizetik, harmadrészt csak azoknak van rá esélye, akik nagyon jó egyetemről kerültek ki, fizikálisan, mentálisan, verbálisan is alkalmasak a feladatra.

Ezzel szemben Magyarországon én tudósítok arról, hogy mi történik Dél-Koreában, illetve hogyan alakul a Koreai-félsziget békéje vagy békétlensége.

Nem szólom le magam, tudom, hogy nem írok rosszul, de azt is, hogy az újságírás, a tudósítás egy szakma, amit sok éven át oktatnak egyetemen, és én ilyesmit soha nem tanultam. Ha nem én írom, akkor angol nyelvű forrásokból mások összerakják, jól, rosszul, többnyire hiányosan, és tévesen, mert nincsenek itt, mert nem beszélik a nyelvet, mert nem ismerik a kultúrát, mert a saját közegük óhatatlan véleménnyé formálja azt, aminek hírnek kéne lennie.

Marad tehát a Reuters és a véleménycikkek, mivel ma Magyarország nem küld ki egy képzett tudósítót, és nem ad hírt innen, sem sehonnan a világból, .

Magam is véleményt írok, de én megtehetem, sokkal inkább vagyok író, gondolkodó ember, mint újságíró, engem nem kötnek a szakma szabályai, mert nem ismerem azokat.

Koreában a sajtószabadság amolyan igazi szent tehén, művelői, és ő maga, érinthetetlen.

Fél is tőle mindenki, akinek takargatni valója van, legyen bármilyen magas polcon is.

Azt hiszem ha valaki itt fekvőtámaszokkal próbálná kiválasztani, hogy kinek nyilatkozik, másnap már azon a bizonyos photoline-on állna.

Egyrészt hatalmas baj, hogy alig van belföldön érdeklődés a nemzetközi események iránt, másrészt még annál is nagyobb baj, hogy az a kevés hiteles, kicsi, online újság, blog, felület, alig jut el azokhoz, akik a Kossuth rádiót tudják fogni, meg a TV 2-t és naphosszat hallgatják a migráncsozást, a Sorosozást. Immár  nyolc éve, de azelőtt sem voltak sokkal nyitottabbak, csak akkor legalább nem voltak gyűlöletkeltők az ilyen mindenhol fogható rádió-, tévé-adások.

Ma Magyarországon NINCS sajtószabadság. Nem szűk keresztmetszetű, meg csökkent mértékű, meg aggodalomra okot adó, hanem NINCS.

Néhány elhivatott újságíró teszi a dolgát ingyen, vagy annyi pénzért havonta, amennyiért biztos nem tapétáznának ki egy szobát sem, illetve vannak hozzám hasonló amatőrök, akik kényszer-szülte tudósítókká válnak, mert érzik, hogy az a fekete lyuk, amiben a velük egy nyelvet beszélők élnek, az egyre csak záródik rájuk. Legalább egy icipici információt próbálunk bejuttatni a magunk módján, hogy lehet ezt máshogy is, hogy olyan országnak is, mint Korea, ahol hetven éve még éhen haltak és háborúból háborúba estek, sikerült demokráciát, prosperáló gazdag országot, sajtószabadságot, szólásszabadságot, és most talán még békét is létrehoznia a saját földjén,. Nem igaz, hogy ez ott lehetetlen.

Észak-Koreában egyetlen újság van, a Nodong sinmun, amit valaki egyszer félrehallott, azóta az angol nyelvű hírügynökségek „Rodong”-ként emlegetik, pedig olyan koreai szó nincs, ellenben a nodong, azt jelenti, hogy munkás, a sinmun pedig azt, hogy újság.

Ezt nemigen vásárolja senki, viszont vannak hirdetőoszlopok, azokon üveg, és a régi napilap kinézetű újság lapjait azok mögé teszik minden nap, a nép innen értesül arról, amiről Kim Dzsong Un szerint neki értesülnie kell.

Ezt lassan Magyarországon is be lehetne vezetni, szerintem igény volna rá, majd Orbán Viktor megmondja, hogy mi legyen az üveg mögött másnap a munkások újságában, vagy esetleg a Turul hírekben, de hívhatnák mélynemzeti napilapnak is, a választék bő, hosszú nyelv mindig akad, a népek pedig sorban állnának a falu buszmegállójában, hogy tudják, épp kit kell gyűlölni, vagy kiktől kell rettegni, esetleg mindkettőt egyszerre.

Ami a legszomorúbb az egészben, az az, hogy Észak-Koreában a Nodong sinmun nem uszít, nem kelt gyűlöletet, régen propagandát közvetített, ma békét hirdet.

Sikerült, amire soha nem gondoltam volna, alulmúltuk Észak-Koreát.

Sajtó alatt a sajtó

Az ENSZ május 3-át a nemzetközi sajtószabadság napjává nyilvánította. Ez a szervezet, amely – mint a kormány propagandájából tudjuk, – migránsokat telepítene be Afrikából és a Közel-Keletről, fontosnak tartja a sajtó szabadságát, és emlékezteti a kormányzatokat a szabad véleménynyilvánítás jogának tiszteletére és betartására, melyet az emberi jogok egyetemes nyilatkozatának 19. cikke is védelmez.

Magyarországon még soha nem volt annyira szabad a sajtó, mint napjainkban. Főként a közmédiában, valamint a vidéki lapokban figyelhető meg, hogy minden sajtómunkás arról ír, amiről szabad.

Talán e túlzott szabadosság miatt vetődik fel időről időre a Fidesz és a kormány prominenseiben, hogy szabályozni kellene a sajtótájékoztatók rendjét, mégpedig oly módon, hogy csak arról lehessen kérdezni a politikusokat, ami a sajtótájékoztató témája.

Nem arról van szó tehát, hogy a Fidesz nem tartja tiszteletben a sajtó szabadságát, és fél a valódi kérdésekkel szembesülni. Épp ellenkezőleg: azt szeretnék, ha a sajtó munkatársai olyanról kérdeznék őket, amire jól tudnak válaszolni.

Vannak ugyanis jó kérdések, amelyekre még a legegyszerűbb kormánytag is képes válaszolni, és vannak rossz kérdések, amikre csak hebegés-habogás a válasz, és tisztára úgy tűnik ilyenkor, mintha mellébeszélne, vagy hazudna az illető.

Ha tehát egy politikus, teszem azt, maga a miniszterelnök, arról beszél, hogy Magyarországon a huszonegyedik század színvonalán áll az egészségügyi ellátás, soha nem voltak még ilyen rövidek a várólisták, és ennyire elégedettek a betegek, akkor kéretik nem azt kérdezni, hogy miért hal meg ilyen sok ember kórházi fertőzés következtében. Miért kell évekig várni egy műtétre, hova tűntek a kórházakból az orvosok, az ápolók, és úgy általában: miért pocsék minden, úgy, ahogyan van.

Nem véletlen, hogy Orbán Viktor emberemlékezet óta csak a gondosan megválogatott kérdezőknek válaszol. A miniszterelnök ugyanis nem szeretné, ha a szakmaiatlan, amatőr kérdések bizonytalanságot szülnének a magyar emberekben, akikben ily módon akár az a képzet is keletkezhet, hogy nem Grál-lovagok, hanem gazemberek vezetik ezt az országot.

A kormány minden vágya, hogy a magyar emberek minél tájékozottabbak legyenek. Ha egyes szerkesztőségek egyedül nem képesek rendes, tisztességes, a nemzeti érdekeket szolgáló kifejező kérdéseket megfogalmazni, a kormány ebben is szívesen a rendelkezésükre áll. Kiképzett kommunikációs csapata megfogalmazza helyettük a kérdéseiket, mert a kormány jobban tudja, hogy mi érdekli a sajtót, mint az újságírók. Ez természetesen nem beleszólás a szerkesztőségek munkájába, még csak nem is a sajtó szabadságának a korlátozása. Éppen ellenkezőleg: baráti segítség a média azon munkatársainak, akik hajlamosak lennének eltévedni a sokféleség útvesztőiben.

Igény esetén nem csupán a sajtó kérdéseit fogalmazza meg a kormány, de ha szükséges, előbb megírja a válaszokat, majd ezekhez utólag kreál kérdéseket.

Végső esetben, amennyiben egyes szerkesztőségek szakemberhiánnyal küszködnek, kiképzett újságírót is adnak nekik -kölcsönbe, vagy végleges szerződéssel. Erre, ha szűk körben is, de van már példa. A mintagazdaságok mintájára vannak úgynevezett mintamédiák, például az állami televíziónál, és rádiónál, valamint a távirati irodánál. Ezeken a helyeken már most válogatott csapat dolgozik: csupa olyan ember, aki magas szinten érti a feladatát, és még véletlenül sem kérdez olyat, amire a kormány tagjai ne tudnának, vagy ne akarnának előremutató választ adni.

A köznyelv ugyan ezeket a kérdezőket mikrofonállványoknak nevezi, de a valódi, fémből készült Mikrofonállványok Szövetsége ezt az összehasonlítást károsnak tartja, és mint ilyet, kikéri magának. Az alákérdező, hírhamisító kollégákkal kapcsolatban a lakájmédia, vagy a papagájkommandó elnevezést javasolják.

Orbán nem hajlandó a Hír TV-nek nyilatkozni

0

A Hír TV riportere többek között Tiborcz István botrányáról kérdezte volna a miniszterelnököt, ő viszont csak annyit mondott: „fake news-nak” nem nyilatkozik.

Az újságíró Gödöllőn kérdezte, vagyis inkább csak kérdezte volna a miniszterelnököt, többek között a vejét érintő Elios-botrányról, valamint helyettesének svédországi vadászatáról. Orbán Viktor viszont, amikor meghallotta, hogy a riporter a Hír TV-től érkezett, annyit mondott:

„Fake news-nak nem nyilatkozom, köszönöm.”

Sajtófőnöke szerint az újságíró ezzel meg is kapta válaszát.

„Fake news-nak”, vagyis álhírterjesztőnek Donald Trump szokta nevezni az őt nem támogató médiát. Arról viszont, hogy mely médiumok terjesztenek valóban álhíreket, itt olvashat bővebben.

EBESZ: Veszélyben a sajtószabadság Magyarországon

0

Az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet sajtószabadságért felelős képviselője szerint az indexes újságíró elítélése veszélyes precedens és tovább szűkítheti a sajtószabadságot Magyarországon.

Harlem Désir annak kapcsán beszélt erről, hogy a magyar bíróság jogerősen elítélte Nyilas Gergelyt, az Index újságíróját. Ő 2015 augusztusában kirgiz menekültnek adta ki magát, hogy bemutathassa, hogyan bánnak a magyar hatóságok a menedékkérőkkel. Átlépte a határt, elfogatta magát a rendőrökkel, majd Győrbe vitték. Miután felfedte, hogy újságíró, okirathamisítással vádolták meg.

Désir szerint

„az újságírói munkát soha nem szabadna kriminalizálni.”

Nyilas azzal indokolta álcáját, hogy a magyar hatóságok nem engedték be a média képviselőit a menekültközpontokba, így máshogy nem lehetett információt szerezni, hogy mi is történik valójában. Az EBESZ képviselője szerint „az újságíróknak kulcsszerepük van abban, hogy közérdeklődésre számot tartó ügyekről tudósítsanak, mint például a menekültválság, és

a hatóságok felelőssége, hogy hozzájussanak a szükséges információkhoz,

és szabadon végezhessék munkájukat”.

Magyarország 2017 (8.) – Amikor a kutya azt harapja meg, akit védenie kellene

Sorozatunk legutóbbi írásában a fékek és ellensúlyok rendszerének kiiktatásáról értekeztünk, arról egészen pontosan, hogy milyen szisztematikusan számolta fel a Fidesz 2010-es uralkodása óta mindazokat az intézményeket, amelyek arra lennének hivatva, hogy korlátozzák a kormány törvényeken túlnyúló törekvéseit. A felszámolás szó persze így nem pontos, hiszen a szervezetek léteznek, de szinte kivétel nélkül fideszes befolyás alatt, fideszes vezetőkkel és tagokkal. A törvényeket meg a kormánypárt úgy alakította, kihasználva a kétharmados többségét, vagy ennek híján jogi trükkökkel, hogy formálisan minden megfeleljen a paragrafusoknak.

Amikor az ellensúlyokról szóltunk nem említettük annak egy fontos alkotó elemét, mégpedig a médiát. Azt a médiát, amelynek alapvető feladata lenne kritikusan viszonyulni a kormányzathoz, eljátszani – klasszikus kifejezéssel élve – az őrkutya szerepét. Tankönyv szerűen úgy is leírhatnánk, hogy a csatornáknak (nem pusztán a televíziókat értjük most a csatornák alatt) függetlennek kell lenniük, hozzá lehessen férni, és tartalmilag sokszínűek legyenek. Ha ezek biztosítva vannak, akkor válik az adott média megbízhatóvá, kritikai szelleművé és eredetivé. És, ezek együtt adják meg a sajtó szabadságának érzését.

Anélkül, hogy hosszas elméleti fejtegetésekkel untatnám az olvasót, mégis muszáj megállnunk néhány szó erejéig ennél a kérdésnél. Vagyis annál, hogy van-e ma Magyarországon sajtószabadság? Kormánypárti politikusok, és a hozzájuk rendelt újságírók közkeletű állítása ezzel kapcsolatban az, hogy persze: Magyarországon teljes a sajtó szabadsága, hisz – lám – minden kritika megjelenhet, ezt az írást sem cenzúrázza senki, bárki szabadon alapíthat tévét, rádiót, újságot, és abban azt mond el a kormányról is, amit akar. És tényleg így van, senki nem áll útjába az ilyen törekvéseknek. Csakhogy a szabadság nem pusztán ebből áll, különösen nem, ha az állam, vagy az állam által delegált látszólagos tulajdonosok lépnek be a piacra. Ez esetben ugyanis azonnal felborul az egyensúly, a közpénzekkel kitömött kvázi tulajdonosok olyan aránytalanságot alakítanak ki, amelyben egyfajta vélemény válik dominánssá, a többi szereplő véleménye, hangja marginalizálódik; egyszerűen versenyképtelenné válnak. Nem pusztán azzal, hogy a forrásaik sokkal kevesebb lehetőséget biztosítanak számukra, miáltal a hírversenyben, vagy a tényfeltárásban, másként tehát az őrkutya szerepben eleve gyengébb teljesítményre képesek, mint arra szükség volna, hanem mert az információhoz való hozzáférésben, a terjesztésben, a tartalmi sokszínűségben színvonal alattit nyújtanak.

Ma Magyarországon a média mintegy kilencven százaléka egyértelműen a kormány befolyása alatt áll, de a látszólag független, vagy ellenzéki sajtó egy része is kormányzati köldökzsinóron keresztül létezik. Lényegében megszűnt a közszolgálat; sem az állami televízió, sem a rádió nem nevezhető közszolgálatinak, de még a Magyar Távirati Iroda sem. Ezeken a helyeken a híreket megszűrik, manipulálják, és mindenkor az orbáni hatalom akaratának megfelelően tálalják, vagy hallgatják el. A közpénzből működtetett televízió megszállta a sportversenyeket is, a fontosabb, nézettebb eseményeket monopolizálta, hogy a közvetítések szünetében kormányzati propagandával, vagy hirdetésekkel befolyásolja a nézőket. Az állami rádió olykor a miniszterelnök házi adójaként működik, valahova a morgóra sodorva a politikai ellenzék tagjait. A politikai műsorokat programba iktató további országos csatornák közül az Echo tv a kormányfő földijének, a sokszoros milliárdossá tett Mészáros Lőrinc kezébe került, vele szemben a Hír tv és az ATV sorakozik fel, az előbbi mindenféle állami hirdetés nélkül.

A nyomtatott sajtó nagy áttörését hozta 2017; az összes vidéki napilap a kormány befolyása alá került, és ha ez hozzátesszük, hogy 2016 végén a Népszabadságot kiirtották a piacról, miáltal a Népszava a maga 20 ezer környéki eladott példányszámával lett a legnagyobb országos terjesztésű napilap, lehet némi fogalmunk arról, hogy az ennél nagyobb számban eladott helyi lapok, miért voltak olyan fontosak a végrehajtó hatalomnak. Vidéken jószerivel alig hall más hangot az állampolgár, mint a kormányét, kiváltképp ha ehhez hozzátesszük: ma nincs már olyan kereskedelmi rádió, amely országos lefedettségű lenne, illetve a Vajna birtokába került Rádió1-en keresztül mégiscsak: a TV2 tulajdonosa sorban vásárolja fel és kapcsolja be hálózatába a vidéki stúdiókat, ügyesen kijátszva a törvény betűjét, de főként a szellemét, látszólag helyi frekvenciát működtetve, de valójában országossá duzzasztva, MTI híreket használva.

És ha már TV2: a most húszéves kereskedelmi csatorna vállal mindenféle nemtelen szerepet, annak érdekében, hogy lejárassa az ellenzéket és támogassa a kormánypártot. Jó okkal teszi: ha Vajna magára maradna temérdek hitellel, amit a vásárláshoz biztosítottak neki, és a képernyőről eltűnnének az állami hirdetések, szinte azonnal csődbe jutna. A TV2-vel szemben jelent némi ellensúlyt az RTL Klub; egy újabb kétharmados Orbán-győzelem esetén aligha maradna érintetlenül. Gondoljunk csak a miniszterelnök többször is elhangzott kijelentésére, miszerint a médiát is nemzetivé kell tenni, vajon mi következik ebből. E pillanatban ugyanis jószerivel már minden magyar kézben van, az RTL Klub viszont továbbra is német tulajdonban. Ezek alapján viszont megkockáztatható, hogy Orbán az RTL Klub jövőjét jövendölte meg; azt is szeretné valamelyik kötélbarátja kezében látni. (Simicskától hallhattunk is erre vonatkozó utalást.)

Beszéltünk tévékről, rádiókról, napilapokról és láthattuk, miként tette rá a kezét ezekre a média-típusokra a kormány. Orbán, saját internetes alulképzettsége okán, meglehetősen szabadon hagyta a világhálót, egészen mostanáig. De itt is bekövetkezett a változás: egyre nagyobb teret hódit itt is a kormányzat, sokkal nagyobb pénzt mozgatva meg, mint a vetélytársak. Az origo bekebelezése után a bulvár-politika öszvér portálok létrehozása volt napirenden, folyamatosan növelve a szerepüket a kormányzati propagandában, elsősorban a menekült témában.

Összességében tehát, bár Orbán nemzeti, vagy magyar médiatulajdon szükségességéről beszél, amit mond az nem más, mint retorikai fogás. A hazai sajtó kilencven százaléka nem nevezhető sem nemzetiinek, sem, ha úgy tetszik magyarnak: a kormány akaratát tükrözi vissza, az ő kezéből eszik, voltaképpen ő a tulajdonos. Ez a fék, vagy ellensúly egyáltalán nem működik, egyszerű propagandaeszközzé silányult, semmilyen módon nem szolgálja a demokratikus rendszer működését. Ha tehát igaznak véljük az első állításunkat, azt tudniillik, hogy a Fidesz szisztematikusan számolta fel a fékek és ellensúlyok rendszerét, akkor a következtetésnek is igaznak kell lennie: ezek nélkül nem létezik demokrácia. Az újabb következtetés pedig nem lehet más, mint annak megállapítása: ma Magyarországon nincs demokrácia.

Vége.

A sorozat korábbi cikkei:

Magyarország, 2017 (1.) – A lázadás éve – Soros ellen

Magyarország 2017 (2.) – Orbán az isten, és senki más

Magyarország, 2017 (3.) – Jelenetek a bábok életéből

Magyarország, 2017 (4.) – Új év, új remények nélkül

Magyarország, 2017 (5.) – Elég összeG-zni Orbánt?

Magyarország 2017 (6.) – Soros-bérencek és hazaárulók

Magyarország 2017 (7.) – Orbán eltakarította a fékeket és ellensúlyokat

A pontos közéleti tudósítás nem büntethető

Nem vonható felelősségre jó hírnév megsértéséért a sajtó, ha közéleti eseményről híven tudósít és lehetőséget ad az ellenvélemény megjelenítésére – döntött az Alkotmánybíróság (Ab). Egy ezzel kapcsolatos bírósági ítéletet megsemmisítve bírálta a jogszabály „differenciálatlanságát”. Az Ab szerint különösen fontos a sajtó félelem nélküli munkája.

Több évtizedes vitára és a jogérzékkel ellentétes bírósági gyakorlat végére tett pontot az Alkotmánybíróság azzal, hogy szerdán közzétett határozatában – egy ezzel kapcsolatos kúriai ítéletet megsemmisítve – a sajtószabadságot élre helyezve leszögezte:

közéleti sajtótájékoztatóról tudósító sajtótermék nem felel hírnévrontásért.

Ennek feltétele, hogy az elhangzottakról hűen számoljon be, saját értékelést ne fűzzön hozzá, és a jó hírnevet esetleg sértő állítások érintettje álláspontjának adjon helyet, illetve kínálja fel a válaszadás lehetőségét.

Ebben az esetben a tartalomszolgáltató médium eljárását nem lehet a személyiségi jog megsértésének tekinteni, vagyis annak, amit egyébként a jog híresztelésként értékel és polgári jogi szankciót vonhat maga után.

„A közéleti szereplők sajtótájékoztatójáról szóló tudósítás olyan kivétel, amelynél az újságírók mentesülnek a közzétett tények valóságtartalmának ellenőrzésére vonatkozó kötelezettségük alól, nincs objektív felelősségük”

– olvasható az Ab által közzétett határozatban.

A konkrét ügyben egy hírportál fordult alkotmányjogi panasszal az Ab-hez, mert a bíróság személyiségi jogi jogsértésért vonta felelősségre olyan beszámolója alapján, amelyet az egyik parlamenti párt politikusának a trafikpályázatok ügyében tartott sajtótájékoztatójáról készített. A támadott ítélet szerint a sajtótájékoztatón egy másik politikus jó hírnevére sérelmes, valótlan tényállítások hangzottak el, amelyek híreszteléséért a hírportál objektív (vagyis a szabályok betartásától független) felelősséggel tartozik.

Az Ab azonban kimondta, hogy ez a szokásos bírói gyakorlat ellentétben áll a sajtószabadságból eredő alkotmányos követelményekkel. A közéleti vita érdeke mindenekelőtt az elhangzottak pontos, a hírek aktualitásához igazodó közzétételét igényli – szól az egyértelmű verdikt.

A határozat megerősíti a sajtó azon jól ismert feladatát, hogy

a hatalom gyakorlóit ellenőrizze,

aminek része a közügyek alakítói tevékenységének bemutatása, a viták pedig részben éppen abból adódnak, hogy a közéleti szereplők bírálják egymás ténykedését, akár személyiségét is.

Napjainkban is különös súlya lehet annak az indokolásnak, amely szerint a média szabad tájékoztató tevékenysége a modern demokratikus nyilvánosság legfontosabb alkotóeleme.

„Különösen fontos alkotmányos érdek, hogy a polgárok és a sajtó bizonytalanság, megalkuvás és félelem nélkül vehessen részt a társadalmi és politikai vitákban”.

A politikusoknak szóló megfontolandó intelem, hogy a sajtótájékoztatót tartó közéleti szereplők maguk keltik a média érdeklődését, számolniuk kell kijelentéseik nyilvánosságával, az ebből eredő következmények pedig adott esetben velük szemben érvényesíthetők.

Az eléje került konkrét ügyben a Kúria felülvizsgálati döntését az Ab megsemmisítette, egyúttal odaszúrt a kialakult bírói gyakorlat alapjául polgári törvénykönyvnek is:

„A jogkövetkezmények meghatározásakor az Ab figyelemmel volt arra, hogy a támadott ítélet hibája az alkalmazott jogszabályi rendelkezés differenciálatlanságában gyökerezik”.

Közölhetők a bilincses fotók

0

Nem volt törvénysértő, hogy Hunvald György büntetőeljárásáról tudósítva az ő engedélye nélkül közöltek olyan fotókat, amelyeken vezetőszáron, megbilincselve mutatták – döntött az Alkotmánybíróság. A testület a sajtószabadság elsőbbségét mondta ki ebben az esetben.

A korábbi MSZP-s parlamenti képviselő és polgármester ellen korábban indult gazdasági bűncselekmények miatt emelt vádat az ügyészség, az eljárás idején több orgánum adott közre olyan képeket, amelyeken ő látható kitakarás nélkül, vezetőszáron, megbilincselve. Hunvald bírósághoz fordult a képeket közlő lapok ellen, mert szerinte az ő engedélye nélkül közölt felvételekkel megsértették a képmás védelméhez fűződő jogát.

A perben a Kúria azt mondta ki, hogy a közérdeklődésre számot tartó eseményről tudósítás joga elsőbbséget élvez a Hunvald képmásának védelméhez fűződő joggal szemben.

Ezután Hunvald György alkotmányjogi panasszal fordult az Ab-hez. Álláspontja szerint a jogerős ítélet meghozatala előtt róla közölt fotók azt a látszatot keltettek, hogy ő bűnös.

Az Ab szerint a hatóságoknak a büntetőeljárások során tiszteletben kell tartaniuk az ártatlanság vélelmét,

de ez nem érintheti a sajtó szabadságát.

Az Ab érvelése szerint a társadalom széles rétegét érintő büntetőügyről adott tájékoztatás a sajtószabadság körébe tartozik, a büntetőeljárásban pedig nem sérti az ártatlanság vélelmét a kényszerítő intézkedések alkalmazása. Továbbá a Hunvald-ügyben köztudomású ténynek minősült az előzetes letartóztatás, amellyel összefüggésben a kényszerítő eszközt alkalmazták. Az pedig nem állapítható meg, hogy erre azért került volna sor, hogy a vádlottat bűnösnek mutassák be a nyilvánosság előtt.

Nem alaptörvény-ellenes, ha a sajtóban közölt tudósításhoz olyan képi illusztrációt csatolnak, amelyen az érintett a jogerős ítélet meghozatala előtt vezetőszáron és bilincsben látható. Ez önmagában nem sérti az ártatlanság vélelmét.

A független magyar sajtót támogatná az amerikai külügyminisztérium

0

Pályázatot hirdetett az amerikai külügyminisztérium a vidéki magyar sajtónak. Az objektív médiát akarják támogatni, 500-700 ezer dollárral, vagyis 135-188 millió forinttal.

A pályázati kiírás a külügyminisztérium honlapján jelent meg, a célja, hogy „támogassa a Magyarország fővárosán kívül tevékenykedő médiumokat adatokon alapuló riportok elkészítésében és közönségarányuk növelésében”. Az is a célok közé tartozik, hogy

„minél többen férjenek hozzá megbízható, hiteles információhoz”.

Budapesten kívüli médiumok pályázhatnak, többek között újságíróképzésre, műszaki és pénzügyi támogatásra is.

A pályázatoknak tartalmazni kell azt a célkitűzést is, hogy a munka demokratikus reformokhoz vezessen.

A határidő január 19., a pénzt május és július között kezdik folyósítani. Vagyis, már a választások után.

David Kostelancik Fotó: FüHü

A 444 forrásai szerint a pályázat szoros összefüggésben van David Kostelancik amerikai ügyvivő néhány hete elmondott beszédével. Kostelancik akkor keményen kritizálta a magyar kormányt, folytatódó negatív tendenciákról és riasztó fejleményekről beszélt a sajtószabadság területén. Többek között azt mondta: bár még léteznek, de egyre kevesebb van a független médiumokból, amelyeknek kihívásokkal kell szembenézni a hirdetési piacon,

„nyomásgyakorlással és megfélemlítéssel találkoznak”.

A beszédet a magyar külügyminisztérium a magyar belpolitikába való „kéretlen beavatkozásnak” nevezte, és be is kérették az ügyvivőt.

A mostani pályázat azt is jelzi, hogy, Trump ide vagy oda, az amerikai kormányban valóban komolyan aggódnak a demokrácia magyarországi állapota miatt.

Így reagált a Külügyminisztérium az amerikai bírálatra

0

A magyar külügyminisztérium szerint az amerikai nagykövetség ideiglenes ügyvivőjének a sajtószabadságról tett nyilatkozata „kéretlen beavatkozásként a magyar belpolitikába”.

Erről Magyar Levente, a Külgazdasági és Külügyminisztérium parlamenti államtitkára beszélt. Szerinte

„a rossz emlékű goodfriendi hagyomány útjára lépett”

az ügyvivő, amikor nagy nyilvánosság előtt hosszan értekezett a magyar sajtószabadság állapotáról, annak hiányosságairól.

David Kostelancik beszédével több probléma is van Magyar szerint. Szerinte „senki nem kérte, hogy nyilatkozzon”, „semmilyen morális és politikai felhatalmazással sem rendelkezett” (igaz, később azt is mondta, hogy a diplomaták jellemzően utasításra cselekszenek), és „Magyarország szuverén államként kikéri magának”, hogy bármely ország így avatkozzon be a parlamenti választásba.

Azt mondta:

az ügyvivőt még az éjszaka bekérették, és reggel megvitatták vele a szóban forgó kérdéseket, kifejezték a tiltakozásukat.

Elmondták neki kifogásaikat, és azt is: elvárják, hogy az ilyen nyilatkozatok ne ismétlődjenek meg, ugyanis rombolják a kétoldalú kapcsolatokat, a bizalmat.

Magyar Levente szerint elfogadhatatlan, hogy bárki minősítgesse a magyar demokráciát, hiszen Magyarország sem beszél más államok belügyeiről. Azt mondta: a kormány sem teszi közzé az amerikai belpolitikáról vagy az emberi és szabadságjogok tengerentúli helyzetéről alkotott véleményét, bár van ilyen. Szerinte

„rendkívüli módon meg fogja nehezíteni a munkát”,

ha a jövőben hasonló nyilatkozatok születnek. 

Azt is mondta: azt várják el, egyáltalán ne kommentálják a magyar folyamatokat. Márpedig David Kostelancik tegnap azt mondta: szóvá fogják tenni, ha valamivel nem értenek egyet.

Az ügyvivő tegnap többek között arról is beszélt, hogy szabad és demokratikus társadalom nem létezhet szabad sajtó nélkül, és demokratikus kormányoknak nem szabad megpróbálniuk elhallgattatni a bírálóikat. Szerinte a sajtószabadság területén folytatódnak a negatív tendenciák Magyarországon, és „riasztó fejlemény” is van. Példaként a kormány szövetségeseinek médiavásárlásait, az állami hirdetések célzott elosztását, és újságírók megfenyegetését mondta.

Ez volt ma – 2017. október 17.

A sajtószabadság területén folytatódnak a negatív tendenciák Magyarországon, és „riasztó fejlemény” is van – mondta az amerikai ügyvivő; a CEU felszólítja a magyar kormányt, hogy írja alá a megállapodást, mert diszkriminációnak tartják, hogy más egyetemekről megállapodtak már, de róluk nem; újabb MSZ-DK pengeváltás.

Sajtószabadság: Keményen kritizálta a magyar kormányt az amerikai nagykövetség

Szabad és demokratikus társadalom nem létezhet szabad sajtó nélkül, és demokratikus kormányoknak nem szabad megpróbálniuk elhallgattatni a bírálóikat – ezt mondta David Kostelancik ideiglenes amerikai ügyvivő. Szerinte a sajtószabadság területén folytatódnak a negatív tendenciák Magyarországon, és „riasztó fejlemény” is van. Ezekről részletesen is beszélt, felsorolva például a kormány szövetségeseinek médiavásárlásait, az állami hirdetések célzott elosztását, és újságírók megfenyegetését.

Fotó: FüHü

Beszélt arról is, hogy „egy kormányhoz szorosan kötődő médium” (a 888-ra gondolt) listát jelentetett meg újságírókról, akik szerintük fenyegetést jelentenek Magyarországra. David Kostelancik szerint

ez riasztó fejlemény.

Azt mondta: „Velünk kritikus sajtót is meg kell védenünk, hiszen a sajtó a demokrácia egyik alappillére.

AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK EGYÉRTELMŰEN ELÍTÉL MINDEN, ÚJSÁGÍRÓK MEGFÉLEMLÍTÉSÉRE VAGY ELHALLGATTATÁSÁRA TETT KÍSÉRLETET.”

Szerinte, bár még léteznek, de egyre kevesebb van a független médiumokból, amelyeknek kihívásokkal kell szembenézni a hirdetési piacon,

„nyomásgyakorlással és megfélemlítéssel találkoznak”.

Kérdésre válaszolva arról is beszélt, hogy Magyarország az USA partnere és szövetségese, és nem a nagykövetség dolga, hogy nyomást gyakoroljon a kormányra, ha olyat látnak, amivel nem értenek egyet, de beszélni szoktak a vitás kérdésekről a „kollégákkal a magyar kormányban”. Azt is mondta: már csak az EBESZ-tagság miatt is Magyarország kötelessége, hogy vigyázzon a sajtószabadságra.

CEU: „Ez elfogadhatatlan!”

Sajtótájékoztatón jelentette be a Közép-Európai Egyetem (CEU), hogy teljes mértékben megfelel a magyar hatóságok és New York állam közötti megállapodásban meghatározott követelményeknek. Felszólítják a magyar kormányt, hogy írja alá a megállapodást, mert diszkriminációnak tartják, hogy más egyetemekről megállapodtak már, de róluk nem. Az egyetem szerint elfogadhatatlan, hogy újabb egy évig akarják bizonytalan jogi helyzetben tartani őket.

A rektor azt is mondta: az a céljuk, hogy Budapesten maradjanak.

Liviu Matei, Fodor Éva, Michael Ignatieff és Enyedi Zsolt
Fotó: FüHü

Ahogy korábban írtuk, a kormány módosította a felsőoktatási törvényben szereplő határidőket. Az új időpont 2019. január elseje, addig kell a külföldi egyetemeknek megfelelni az új előírásoknak.

A sajtótájékoztatón Michael Ignatieff rektor arról beszélt:

elfogadhatatlan, hogy a kormány nem mondja meg, hogy aláírják-e a jövő év végéig a megállapodást New York Állammal.

Enyedi Zsolt magyar ügyekért felelős rektorhelyettes azt mondta, magyarázatot szeretnének kapni arra, hogy miért mondta ezt Balog Zoltán.

Az egyetem úgy tudja, hogy ez a megállapodás már elkészült (ezt egyébként délelőtt David Kostelancik, az ideiglenes amerikai ügyvivő is megerősítette), szeptember óta csak arra vár, hogy aláírják. Az egyetem információi szerint

a megállapodás garantálja a jogot, hogy a CEU Budapesten maradhasson.

Ezért is írták alá a memorandumot a Bard College-dzsal az együttműködésről (ezt a sajtótájékoztatón is bemutatták), amelynek értelmében a CEU kapott egy épületet a Bard amerikai campusán, közös programokat indítanak, valamint diák- és tanárcserére is sor kerül a két egyetem között.

A DK szóvivője nem tárgyalt fideszes politikusokkal

Gréczy Zsolt beperli az MSZP szekszárdi szervezetét, amiért azt írták róla, hogy fideszes politikusokkal tárgyalt.

A DK szóvivője közleményében a következőket írta:

Az MSZP szekszárdi szervezetének hivatalos Facebook-oldala azt a hazugságot írta és terjesztette rólam, hogy 2017. október 13-án, pénteken 14 órakor a szekszárdi Heinmann Pincészetben tárgyaltam Horváth Kálmán és Horváth István fideszes politikusokkal.

Ezúton közlöm, hogy a nevezett időpontban, sőt egész nap Budapesten tartózkodtam, erre tucatnyi tanúm van.

Soha életemben nem jártam a fent nevezett pincészetben,

a nevezett fideszes politikusokkal soha nem találkoztam, még a nevüket sem hallottam soha.

Az MSZP közleményben reagált.

Reagálás Gréczy Zsolt feljelentésére:

foglalkozzunk inkább Orbán leváltásával!

Izrael nem engedi, hogy Iránnak támaszpontjai legyenek Szíriában

Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök mondta ezt Szergej Sojgu orosz hadügyminiszternek. Netanjahu szerint

Szíriában nem lehetnek iráni katonai támaszpontok, mert Irán Izrael megsemmisítésére törekszik.

Irán a szíriai diktátor, Bassar el-Aszad támogatója, Oroszországgal együtt. A Szíriában lévő iráni hadi üzemeket viszont rendszeresen támadja az izraeli légierő, ezért orosz légvédelmi rendszerrel szerelték fel őket.

Benjámin Netanjahu az ENSZ Közgyûlésén
Fotó: MTI/EPA/Andrew Gombert

Netanjahu nemrég Szocsiban tárgyalt Putyin orosz elnökkel és ott tisztázták: Izrael előre értesíti a szíriai légicsapásokról az oroszokat, akik cserébe nem működtetik rakétavédelmi rendszerüket.

Izrael azt is szeretné, ha Oroszország eltávolodna Irántól.

 

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK