Kezdőlap Címkék Reuters

Címke: Reuters

3 milliárd eurós Damoklész kard Itália fölött

A Reuters értesülései szerint ennyivel akarja megkínálni Jean-Claude Juncker és Pierre Moscovici Olaszország populista kormányát a költségvetési deficit várható túllépése miatt. A Corriere della Sera arról írt ezzel kapcsolatban, hogy az Európai Bizottság elnöke és a pénzügyi biztos nem hisz abban, hogy gyorsan létrejönne az új európai vezető adminisztráció Brüsszelben vagyis még nekik kell szembesülniük azzal, hogy Olaszország túllépi a 3%-os költségvetési deficit határt, mely pedig az eurozónában kötelező.

Brüsszelből előre figyelmeztették Rómát: tarthatatlan a populista kormányzat költségvetése! Pierre Moscovici pénzügyi biztos levelével a populista olasz képviselők látványosan a cipőjüket tisztogatták Brüsszelben. Most eljött a válaszcsapás ideje.

Válság tanácskozás Rómában

A Reuters szerint 3 milliárd eurós büntetés jöhet Brüsszelből és ez végképp felborítaná az olasz költségvetést. Giuseppe Conte kormányfő ezért válság tanácskozásra hívta össze a pénzügyi kormányzat vezetőit a Chigi palotába. Giovanni Tria gazdasági miniszter épp nem volt Rómában, ezért őt telefonon kapcsolták. Nekik kellett kitalálni valamit arról, hogy mit mondjon Giuseppe Conte kormányfő a többi európai vezetőnek kedden este Brüsszelben?

Matteo Salvinit egyelőre nem érdekli Brüsszel

Nagyot nyert az európai választáson a Liga vezére, aki ezért közölte : marad az eredeti költségvetés és nem tart attól, hogy az EU kötelezettségszegési eljárást indít a túlságosan magas költségvetés deficit miatt. Marad a flat tax! – hangsúlyozta Olaszország erős embere. Aki egyelőre csak belügyminiszter, de hamarosan miniszterelnök lehet. A nagy adócsökkentés felbosszantotta Brüsszelt már a kezdet kezdetén is hiszen, ha egy kormánynak nincs elég adóbevétele, akkor a deficit könnyen elszállhat. Rómában arra hivatkoztak, hogy várhatóak extra bevételek. Például a Gucci féle 1,2 milliárd euro. A luxus divat cég hatalmas adócsalási ügyét egy megállapodás zárta le, melynek eredményeképp az államkincstár 1,2 milliárd euróval gyarapszik. Ez csinos összeg. Éppúgy mint az a 18 milliárd euro, melyet a kormányzat a privatizációból szeretne beszedni. Csakhogy ez álom – mutat rá Olaszország legbefolyásosabb lapja. A Corriere della Sera szerint Róma 18 milliárdot ígért Brüsszelnek, de ebből jó, hogyha 4-5 milliárd euro bejön. Vagyis ami a számokat illeti Jean Claude Junckernek és Pierre Moscovici-nek igaza van. Dehát ez politikai ügy- gondolja Matteo Salvini, aki az európai szélsőjobb vezérének látja magát.

Talán épp ezért akarják megkínálni Itáliát egy 3 milliárd eurós bírsággal

Jean-Claude Juncker és a brüsszeli bizottság mögött Merkel kancellár áll. Annak a Németországnak a vezetője, amely a szigorú pénzügypolitikát kívánja folytatni, melynek az atya istene Wolfgang Schäuble volt pénzügyminiszter korában. Manfred Weber ennek a vonalnak a Spitzenkandidat-ja. Ezért is bízik Matteo Salvini abban, hogy nem eszik olyan forrón a kását Brüsszelben …

Németország és a 26 törpe

Macron elnök mozgalmának egyik vezető képviselője nyíltan megmondta: nem támogatják Manfred Webert! – hangsúlyozta Pascal Canfin, aki a brüsszeli Politiconak nyilatkozott. Az indok: Macron elnök reformjait is akadályozza a szigorú német pénzügyi politika. Nem kívánnak német dominanciájú uniót! Francia elnököt akarnak, Michel Barniert vagy a liberális Marghrete Vestagert, de semmiképp sem az Európai Néppárt Spitzenkandidatját. A tagállamok vezetői döntik el, hogy ki lesz Jean-Claude Juncker utóda. Emmanuel Macron már tárgyalt is Portugália és Spanyolország miniszterelnökével. Sőt, felhívta Bulgária első emberét is és kérte a támogatását. Borisz Bojko miniszterelnök így válaszolt: készséggel támogatjuk a francia kérést amennyiben Franciaország elintézi, hogy az EU munkaügyi hivatala Szófiába települjön…

Iraki papírokkal játssza ki Irán az amerikai olajembargót

0

Az USA kilépett az atomalkuból és ezt követően újra szankciókat vezetett be Irán ellen. Ezek közül a legfontosabb az, mely megtiltja az irániak olajexportját.

Nyolc ország felmentést kapott Washingtontól ez alól, de ez nem vonatkozik a finomított olajra. Márpedig a Reuters oknyomozó újságírói kiderítették: finomított iráni olajat szállítanak egyes hajók exportra – hamisított iraki papírokkal. Bászra kikötőjéből indult állítólag két ilyen hajó, de ez a kikötő nyilvántartásában nem szerepel! Bászra a síiták fellegvára Irakban.

Irán és Irak kapcsolata kiváló azóta, hogy Bagdadban síita kormányzat van. Irakban a síiták alkotják a lakosság többségét, de Szaddám Huszein diktatúrája idejében elnyomták őket. Amióta a demokrácia létezik Irakban a síiták többségben vannak a parlamentben Bagdadban. Irak és Irán szoros együttműködésének tehát nincsen akadálya.

A Reuters exkluzív beszámolója szerint nem lehet ugyan tudni, hogy ki és mikor hamisította az iraki hajózási dokumentumokat, de a végeredmény önmagáért beszél: Irán kijátszotta az olaj embargót, melyet az USA a múlt év novemberében vezetett be ellene.

A New York-i tőzsde a kereskedelmi háború ellenére szereti a kínaiakat

0

Szerdán kezdődik meg a kereskedés a Tencent Music Entertainment papírjaival New Yorkban, ahol a kínaiak internetes óriása 1,1 milliárd dollárt zsebelt be az első kibocsátás alkalmából. Magát a céget, mely az egyik része a nagy Tencent birodalomnak 21 milliárd dollárra taksálták New Yorkban. Nem véletlenül hiszen havonta több mint 800 millió felhasználóval dicsekszik a kínai cég, melynek a profitja is szépen emelkedik. Az év első kilenc hónapjában 244%-os volt a növekedés és ez amerikai dollárban 394 milliót jelent. Milyen bankok álltak a kínaiak részvénykibocsátása mögött: Morgan Stanley, Bank of America, Deutsche Bank és az elmaradhatatlan Goldman Sachs, mely a pénzügyminisztert adja a republikánus kormányokba. Most is Steven Mnuchin a pénzügyminiszter, aki eddig meg volt bízva a kínai kapcsolatokkal. Trump azt közölte: ezentúl keményebb tárgyalópartnert akar, és ezért a kínaiak mumusa Robert Lightizer veszi át a főtárgyaló szerepet.

Kína főtárgyalója felhívta az amerikaiakat

Erről számolt be a China Daily, mely szerint Liu Ho miniszterelnök helyettes mindkét amerikai főtárgyalóval megbeszélést folytatott. Liu Ho a Harvard egyetemen végzett, így jól ismeri az amerikai gondolkodásmódot. A China Daily cikkéből az nem derül ki, hogy miről is volt szó a főtárgyalók között, de a lapnak nyilatkozó szakértők elmondták: minden valószínűség szerint egyeztettek egy menetrendet hiszen a tűzszünet a kereskedelmi háborúban 90 napig tart. Közben ott a karácsony, az újév és a Holdújév.

Kína nem fog engedni

Ha Trump arra számít, hogy Peking kész egyoldalú engedményekre, akkor téved. Csakis a kölcsönös engedmények alapján lehet tárgyalni és eredményre jutni- hangsúlyozták a szakértők a China Dailyben. A lap különben megírja októberben a kínaiak 6,2 milliárd dollár vámot fizettek az USA-ban, a büntető vám 2,8 milliárd dollár volt. Ebből az látszik, hogy a kínaiak el tudják adni az áruik nagy részét akkor is, ha azokat Trump büntető vámja drágábbá teszi az amerikai piacon.

Trump optimista

Legalábbis most úgy nyilatkozott amikor exkluzív interjút adott a Reuters tudósítójának a Fehér Házban. A félórás interjú fele Kínával foglalkozott. Trump közölte: közbelép a Huawei ügyben, ha nemzetbiztonsági kockázatot lát. A Huawei örökösnőjét Amerika kérésére pont aznap tartóztatták le Kanadában amikor Trump és Hszi Csinping aláírta a tűzszüneti megállapodást Buenos Airesben a G20 csúcstalálkozón.

Hol itt a fair play?

Kérdik Pekingben, ahol óvatosan bár, de bírálják Hszi Csinping elnököt is. Ha tudott a Huawei örökösnő lefogásáról, akkor nem kellett volna lepaktálnia Trumppal. Ha pedig nem, akkor pocsék a hírszerzése hiszen a Huawei Kína egyik legfontosabb cége.

Ne vásárolj IPhone-t hanem csakis Huaweit!

Így akarnak nyomást gyakorolni Amerikára. Kanadára pedig úgy, hogy elfogtak Kínában egy ex diplomatát. Michael Kovrig 2003 és 2016 között képviselte diplomataként Kanadát Pekingben és Hongkongban. 2017 óta egy magáncég, az International Crisis Group munkatársa Kínában. A céget és a kanadai ex diplomatát, ha nem is nyíltan, de kémkedéssel gyanúsítják. Pekingben sokan arra gondolnak, hogy megfelelő cserealap lehet ahhoz, hogy a kanadaiak végül is ne adják ki Meng Vanzsou asszonyt az amerikaiaknak. Ahol akár harminc éves börtönbüntetés is fenyegetheti.

7,5 millió dollár volt a szabadság ára

Ilyen magas óvadékot állapított meg a kanadai bíróság. Nem véletlenül Meng Vanzsou asszonynak ugyanis hét útlevele van: négy kínai és három hongkongi. Így könnyen megléphetne. Ezért a bíróság elrendelte a 24 órás ellenőrzést is. Trump elnök a Reuters-nek adott exkluzív interjúban nem is nagyon titkolta: a Huawei örökösnőt az alku egyik tételének tartja. Ezzel is nyomást akar gyakorolni a kínaiakra. Kérdés milyen eredménnyel, de egyelőre az érdemi tárgyalások épphogy újrakezdődtek az amerikai-kínai kereskedelmi háborúban, melynek a végkifejletét senki sem meri megjósolni sem Washingtonban sem pedig Pekingben.

Civilek a pályán Déli kávé Szele Tamással

Kérem, a mai kávét már nem szélsőjobb-keserűen isszuk, hanem édesebben, tejjel, habbal: most kivételesen még csak nem is egy pártról vagy mozgalomról lesz szó, meg kell ejtsünk egy ilyen általánosabb jellegű kitérőt a sorozatunkban, ugyanis nagyon komoly fejezethez érkeztünk: a civil politizáláshoz. Ami a kormánnyal szemben álló mozgalmak gerincét adja.

A civilség, az aktivizmus nagyon markáns, sőt, meghatározó eleme az általános magyar ellenzékiségnek: ez az a fajta politizálás, ami nem sorolható be a pártrendszerbe, és elvileg nem is az a célja, hogy a politikai hatalmat megszerezze. Gyakorlatilag azonban minden hivatásos politikus gyanakodva nézi a civil mozgalmakat (amennyiben azok nem fogadják el őt, és csakis őt Megváltónak), mert mind úgy érzik: a mozgalom terjed, gyarapodik, párttá alakul, indul a választásokon – és már konkurenciát is jelent nekik. A magyar politikai piac kicsi, a választó kevés, így a „főállású” politika üzenete a civil mozgalmaknak mindig az lesz: „Állj be a zászlóm alá vagy pusztulj”.

Ezek a civilek meg nem akarnak beállni. Ezek olyanok. Nem pártkatonák ugyanis, hanem civilek.

Az elmúlt nyolc év – hehe, urak, most már én is mondhatom! – szóval, a 2010 óta elmúlt nyolc év első komoly civil tömegmozgalma a Milla volt. 2010. december 21-én jött létre egy nyilvános kommunikációs hálózaton (interneten) azzal a céllal, „hogy a sajtószabadságért és a szabad sajtót korlátozó médiatörvény ellen küzdjön, illetve nyilvánosságot biztosítson a szabadságjogokért és esélyegyenlőségért harcoló szervezetek, aktivisták számára”. Annyian léptek be az „Egymillióan a magyar sajtószabadságért”  Facebook-csoportba, hogy a közösségi oldal először letiltotta azt, mert átlépték a beállított taglétszám-limitet. Ekkor még nem volt elterjedt a Facebook-os politikai szervezkedés Magyarországon, és külön-külön el kellett magyarázni a Facebook adminisztrátorainak, hogy mi ez a csoport, miről szól, és miért akarnak minél több szimpatizáns profilt összegyűjteni.

Aztán jöttek a tüntetések, 2011 januárjától, hatalmasnak mondható megmozdulásokat láttunk eleinte, aztán már kevesebb demonstráló érkezett… no, igen, valamiért nálunk azt hiszik az emberek, hogy a társadalmi változásokat egy nap alatt meg lehet oldani, mint Petőfiék tették 1848. március 15-én – akkor ez sikerült, de egy átalakulás rendszerint mégis évekig tartó folyamat. És ezt nincs mindenkinek türelme kivárni.

A változás késett, a mozgalom növekedése lelassult, 2011 októberében 87 610 tagja volt, ami azért sokszorosa a legtöbb parlamenti párténak, de a lendület kifulladni látszott, később hivatalosan is egyesületté, politikai mozgalommá alakultak, aztán beléptek az Együtt 2014-be, amiből a mostani Együtt lett… és végül megszűntek. Mint búcsúközleményük mondta:

„…Miután a Milla mozgalmi szerepet már több mint egy éve nem játszik és a belőle kinövő egyesületben pedig már közel egy éve nem zajlik valós tevékenység, annak a látszatnak a fenntartása, hogy a Milla még létező entitás, vagy annak a hamis látszatnak a táplálása, hogy a Milla az ellenzéki összefogás CÖF-je nemcsak alaptalan, hanem méltatlan is. […] A Milla már nyilvánvalóan nem létezik, az Egyesület további működésének pedig nincs létjogosultsága.”

Pedig a Milla volt a civil mozgalmak iskolapéldája és őstípusa. Sok volt Milla-tag vett részt a Hallgatói Hálózat megszervezésében (még több pedig nem), és ők voltak a második jelentős civil mozgalom, ami tömegeket volt képes az utcára vinni. A csoport eredetileg a Budapesti Corvinus Egyetem tervezett átalakítása ellen tiltakozott, később országos szinten kezdett el foglalkozni a felsőoktatást érintő problémákkal. Szerepük volt a 2012-13-as diáktüntetések megszervezésében és a „Hallgatók 6 pontjának” terjesztésében.

Tömegeket vittek az utcára a HaHások, és kétségtelen, hogy minden döntésüket bázisdemokratikus alapon, szavazással hozták meg, ami néha érdekes eredményekkel járt. Egy alkalommal, mint tudósító, részt vettem egy demonstrációjukon, ahol más szervezetekkel együtt a szegregált oktatás ellen tiltakoztak (joggal), utána kisebb konferencia következett a témáról a Wesley János Főiskolán, végül meg kívántak fogalmazni egy közös nyilatkozatot. Itt kezdődött a baj. Az első mondat első szava ugyanis az lett volna: „Hazafiak!” No igen, jegyezte meg valaki, de mi lesz a honleányokkal? Jó, akkor legyen: „Hazafiak, honleányok!” Miért kerülnek második helyre a honleányok? Rendben: „Honlányok, hazafiak!” Ez meg süketen hangzik. Mármost minden javaslatot vita követett, minden vitát szavazás, minden szavazást újabb módosító javaslat, tehát olyan két órán át ment a harc az első szón, míg végre valaki közbeszólt: „Legyen polgártársak, és kész!” Megszavazták, következhetett a második szó… a nyilatkozatot nem vártam meg, szerintem még most is szerkesztik, pedig ez hat éve volt. De hát jó munkához idő kell.

Mint láthatjuk, a bázisdemokrácia csodálatos dolog, ám vannak némi hátrányai is.

2014 tavaszán és nyarán civil mozgalom tiltakozott a Szabadság téri öntvény (hivatalos nevén német megszállási emlékmű) ellen is, 114 napon keresztül, eleinte pár ezer, később már csak pár száz fő részvételével – ehhez nekem magamnak is volt némi közöm, pontosabban annyi, hogy az én azon év január elsején megjelent írásom indította el a tiltakozási hullámot, és természetesen mindvégig figyelemmel kísértem személyesen is az eseményeket. Kérem, így jár az, aki szilveszterkor bulizás helyett Magyar Közlönyt olvas…

De folytassuk utunkat: a legközelebbi tömeges mozgalmat a netadó ellen tiltakozó „Százezren az internetadó ellen” közösség szervezte. Ők speciel tényleg nem hazudtak: egy nap alatt kilencvenezren lájkolták az oldalukat, tényleg voltak másnapra százezren. A Reuters szerint kétszázezren is. És a megmozdulásaik is nagyszabásúak voltak: nem megyek bele a számháborúba, de tekintve a korabeli – 2014 októbere – fotókat, azokon nem pár ezer ember tölti be teljesen a hidat.

A netadó elleni tiltakozás hamar lecsengett, ugyanis a kormány visszakozott. Illetve… nem győzöm elégszer mondani, a netadót sosem törölték el, csak elhalasztották, bármelyik pillanatban újra elővehetik, megszavazhatják. De a pillanatnyi célt a mozgalom elérte, más célja pedig – hát, izé ha volt is, az már nem volt olyan népszerű,

És jöttek utánuk mozgalmak számosan, szinte állandóan feltűnik a közéletben egy-egy ügyeletes instant Messiás, akihez csak némi meleg vizet kell adni, és azonnal megváltja a magyar népet ilyen vagy amolyan alapon, jött 2015-ben Sándor Mária, a Fekete Nővér, akiről sok szépet lehet elmondani, de azt nem állíthatjuk, hogy a higgadt és megfontolt, hideg fejű tervezés embere lett volna, jöttek a kockás inges tanárok és diákok 2016-ban, jöttek olyanok is, akiket még említeni sem érdemes a jószándékú eddig felsoroltak mellett, önjelölt nagyhangúak pár százas táborral, akik ki akarták sajátítani a civil politizálást és kizárólagos népvezérnek nevezték magukat, holott három sátruk, ha volt… jött itt már mindenki. És kudarcot is vallott mindenki.

A legutolsó nagy mérvű, széles körű civil mozgalom kétségtelenül Gulyás Mártonhoz és a Közös Országhoz kapcsolódik: a 2017-es KOM vezetője valóban nevezhető vitatott, megosztó személyiségnek, de alapötlete, miszerint a tömegeknek azt kéne elérni, hogy változzon meg a valóban rossz és ezer csalásra lehetőséget nyújtó választási törvény, mindenképpen jó.

Volt.

Sőt, kiváló: csak éppen ezt a törvényt fogják utoljára megváltoztatni, sokaság ide vagy oda, hiszen ez biztosítja a kormány hatalmát, míg csak lehet.

És lassan elérkeztünk a mába. Pillanatnyilag az egyetlen, még aktív civil mozgalomnak a Ligetvédőket nevezhetjük, bár ők is erősen fragmentáltak, és akkor finoman fogalmaztam: de mindennek nevezném ezt az alapvetően környezetvédő mozgalmat, csak politikainak nem.

Nagyon nagy vonalakban vázoltam a történteket, elnézést is kérek mindenkitől, akit terjedelmi okokból kihagytam: ez sajnos egy jegyzet, újságcikk, nem átfogó tanulmány, nem fér bele nyolc év összes mozgalma és történése.

Akkor összegezzünk: mik a civil mozgalmak ma és Magyarországon?

Az állampolgári politizálás, öntudat és civil kurázsi fórumai, melyekben a törvények tiszteletben tartása mellett szervezett formában folyik a tiltakozás a kormány károsnak ítélt intézkedései, határozatai ellen. A civil mozgalom jellemzően nem elvi alapon tiltakozik, hanem adott cél elérése érdekében (egészségügy, oktatás rendbehozatala például) vagy valami ellen (Városliget tönkretétele, környezetszennyezés, fairtás, történelemhamisítás). A civil mozgalmak akár Magyarországon, akár külföldön – itt főleg a romániai korrupcióellenes demonstrációkra gondolok – jellemzően nagyságrendekkel több embert tudnak megmozgatni, mint a hivatalos pártpolitika, főleg, mert nem elvi, ideológiai kifogásokat emelnek, hanem konkrét célt mutatnak a résztvevőknek. De ez a gyenge pontjuk is: egyrészt a konkrét cél olyanokat is összehozhat, akik más kérdésekben homlokegyenest ellenkező nézeteket vallanak, és egymás társaságát sem vállalják egyébként, másrészt – mi van, ha történetesen elérik céljukat?

Akkor mindenki iszik egy sört és hazamegy.

Ebből következően civil mozgalmak sosem fognak forradalmat vívni, főleg nem mások, még inkább nem politikusok helyett. De az őket kényelmes fotelből buzdítók – vagy uszítók? – helyett sem.

A civilek maradnak, akik voltak: a hivatásos politikusok mumusai, tömegek mozgatói rövid ideig – fel-felragyogó üstökösök, bolidák a magyar belpolitika egén.

Trump a szaúdi újságíró megöléséről: ilyen rossz fedő sztorit életemben nem hallottam!

0

Az USA nem engedi be a területére azokat a szaúdi kommandósokat, akik megölték Dzsamal Kashoggi újságíró szaúdi újságírót hazája isztanbuli konzulátusán. A meggyilkolt újságíró egyes testrészeit megtalálták a konzulátus kertjében. Erdogan elnök előre kitervelt politikai gyilkosságnak nevezte az akciót.

Mi volt a szerepe Mohamed bin Szalman trónörökösnek, ezt kutatja Törökországban a CIA igazgatónője. Gina Haspelt Trump elnök küldte a helyszínre azt követően, hogy rádöbbent Szaúd Arábia vezetői hazudnak mint a vízfolyás!

Csak  úgy záporoznak a különböző médiákból a valós és kevéssé igazolt hírek.

  • Szalman király és fia, a trónörökös bocsánatot kért Dzsamal Kashoggi fiától.
  • A törökök védőőrizet alá helyezték Dzsamal Kashoggi török menyasszonyát, aki a konzulátus előtt várta vőlegényét- hiába.
  • A Reuters hírügynökség helyszíni értesülései szerint Gina Haspel asszony elsősorban aziránt a hangfelvétel iránt érdeklődött, melyet Dzsamal Kashoggi okos órája készített magáról a drámáról. A gyilkosságot rögzítette az okos óra, a felvétel pedig a török kezében van.
  • Állítólag korábban megpróbálták pénzzé tenni vagyis megkérdezték Mohamed bin Szalman trónörököst: mennyit ér meg neki a kulcsfontosságú bizonyíték eltüntetése?! A válasz ismeretlen. Szaúd Arábia egyenként már korábban is gyakran megölette külföldön azokat, akik bírálták a királyságot. Külföldön csaknem mindenki biztosra veszi: a trónörökös, Mohamed bin Szalman adott parancsot az ellenzéki újságíró meggyilkolására! Így hát mi sem természetesebb mint, hogy ő maga vezeti a vizsgálatot az ügyben, melynek egyik főszereplőjét, magát a gyilkost már elütötte egy autó Szaúd Arábiában.
  • A trónörökös mindenesetre megnyitotta azt a tanácskozást, mely Szaúd Arábia nagyravágyó terveit van hivatva finanszírozni. Sokan lemondták a tanácskozást, melyet a világsajtó Davos a sivatagban néven emleget. Nyugatról nagyon kevesen érkeztek, a Kelet viszont nagyonis képviselteti magát: őket nem zavarja különösebben, hogy Mohamed bin Szalman herceg keze véres.

Reuters: Gyászos a hangulat az Indexnél

0

Az internetes portál új tulajdonosai ugyan azt ígérik, hogy nem avatkoznak be a portál szakmai munkájába, de a hírügynökség munkatársainak vannak ez ügyben kétségei, ráadásul gyászos hangulat uralkodik a szerkesztőségben. Annál is inkább, mivel az utóbbi négy évben több tucatnyi orgánum cserélt gazdát, majd utána gyorsan hangot váltott, vagy kényszerült lehúzni a rolót.

A Sargentini-jelentés is kifogásolta, hogy mekkora sajtóhatalom összpontosul az Orbán-barát oligarchák kezében, hogy az állami hirdetések többnyire a lojális lapoknak, rádióknak, tévéknek jutnak, és hogy a nemszeretem újságírókat gyakran kitiltják az Országgyűlésből.

Az Index irányvonala nem változott, amióta új gazdák bukkantak fel a színen, de azért az újságírók éberen figyelik a fejleményeket. A főszerkesztő szerint a gárda feszült, szeretné, ha békében dolgozhatna. Tóth-Szenesi Attila aggódik, nehogy a Fidesz befolyása alá kerüljenek, mert még a legrosszabb is bekövetkezhet, azaz, hogy a NER ideológiai programját kell képviselniük. Ám ezt az egyik új tulajdonos cáfolja, mondván, hogy a saját akaratukból vásárolták be magukat a céghez, senki sincs mögöttük.

A Reuters tudósítása megemlíti, hogy az állami online reklámok nagyjából 10%-a jut a magasan piacvezető Indexnek, ellenben a hatalompárti Origo kb. 80%-ot kap. Egy elemző szerint sok esetben senki sem figyeli ezeket a hirdetéseket, így a rájuk költött összegeket nyugodtan lehet lobbipénznek nevezni.

Orbán dühös az Indexre, mert az foglalkozik a kormányzat feltételezett korrupciós ügyeivel, és bírálja a bevándorlás-, illetve Európa-ellenes hivatalos hangot. Közben sem az amerikai Külügyminisztérium, sem a budapesti nagykövetség nem válaszolt arra, hogy az USA miért vonta vissza az önálló magyar sajtó támogatására meghirdetett ösztöndíjat.

Ki akarja a szövetségi Európát, és ki nem?

0

Orbán arra épít, hogy a mélyebb integráció ügyében ellentétek vannak a nyugati vezetők között. Látja a nacionalisták megerősödését, érti, hogy az unió vonakodik túlmenni a nyilatkozatokon, és várja, hogy eljöjjön az ideje.

A Reuters kommentárja szerint Európa számára a legtanácsosabb a Macron-féle harmadik utat követni, miután az egymillió forintos kérdés az: ki gyakorolja a hatalmat. A szerző, John Lloyd, az Oxfordi Egyetem Újságírás tanszékének társalapítója rámutat, hogy ez a dilemma felvetődött a héten az EP-ben is, ahol szankciót hoztak az illiberális politikát folytató Magyarország ellen.

Az egységesebb EU ugyanis világosságot követel, de tisztázni kell, hogy kell, hogy

kívánatos-e a szövetségi unió,

amely lebontja a tagállamok szuverenitását, továbbá, hogy ki a hatalom legfőbb letéteményese.

A földrészen a háború után az az álláspont kerekedett felül, hogy az országok összefogása, mégpedig a nyugati liberalizmus értékei alapján. Csakhogy a klubnak vannak szabályai és a héten úgy ítélték meg, hogy a magyar kormány megszegte azokat, a mind inkább tekintélyelvű Orbán Viktorral az élen. Átfogó jelleggel megsértette a bíróságok, a sajtó és az oktatás szabadságát, azon kívül mérhetetlenül korrupt.

A miniszterelnök teljes mértékben kihívóan viselkedett

és fellépése dramatizálja a kérdést: van-e joga egy olyan korlátozott demokratikus közösségnek, mint az EU, felülbírálnia egy megválasztott kormányt? Orbán mindinkább úgy érzi, hogy képes hangot adni a Brüsszellel szembeni kifogásoknak. Ebben a szellemben fogja folytatni a jövőben is, mert lengyel és olasz szövetségesei meg tudják vétózni, hogy a magyar vezetést megfosszák szavazati jogától.  Itt jutunk el ugyanahhoz a kérdéshez, amelyet a nacionalista-populista erőkkel szembenálló francia elnök tett fel a legvilágosabban: ki akarja a szövetségi Európát, és ki nem?

Orbán arra épít, hogy a mélyebb integráció ügyében ellentétek vannak a nyugati vezetők között. Látja a nacionalisták megerősödését, érti, hogy az unió vonakodik túlmenni a nyilatkozatokon, és várja, hogy eljöjjön az ideje. Macron koncentrikus köröket javasol, és pontosan ez a jó megoldás, mert segítségével lehetségessé válik a szorosabb összefogás, de úgy, hogy közben távolságot tartsanak azok a kormányok, amelyek ebben egyelőre nem kívánnak részt venni. Utóbbiak meg akarják őrizni a nemzeti szuverenitást – mivel a jelek szerint a választóik ezt várják tőlük.  A magyar miniszterelnök erre alapozta fél-tekintélyelvű rendszerét. A britek döntöttek, a magyarok, lengyelek és olaszok ellenségesek a közös Európával szemben. Mások továbbra is ingadoznak. Csak éppen egyre kevesebb az idő a bizonytalankodásra.

Reuters/Szelestey Lajos

Külföldi gyors sajtószemlénk

0

Bőséges terjedelemben, vezető helyen számolnak be a hírügynökségek és hírtelevíziók a Strasbourgban ma tartott, történelminek nevezett szavazásról. Majdnem minden híradás megemlíti, hogy elfogyott a türelem Orbán politikája iránt, még a szövetségesei körében is. Gyorsszemlénk következik.

DW: történelmi szavazás

Vezető helyen, nagy terjedelemben számol be Orbán strasbourgi vereségéről a Deutsche Welle, amely feszült légkörűnek nevezi a szavazást az Európai Parlamentben. A voksolás előtt bizonytalan volt, hogy Orbán EP-beli szövetségesei, a Néppárt tagjai hogyan döntenek. Habár az EU és Orbán már korábban is többször összecsaptak a menekültüggyel és a migrációs politikával összefüggő kérdésekben,

a szerdai szavazás ennél szélesebb körben demonstrálja az aggodalmakat a magyar demokrácia és jogrend állapotát illetően

– írja  német hírügynökség, amely történelminek nevezi a lépést.

Bloomberg: Gyengülő forint és Orbán

A forint gyengülése és tőzsdei lejtmenet követte a Sargentini-jelentés nagy többséggel történt elfogadását – írja a hírügynökség. A Sargentini-jelentésről és keddi, majd szerdai strasbourgi fejleményekről beszámolva rámutat:

az EP szavazás eredménye gyengíti Orbán politikai védelmét, amiatt élvezett, hogy a Fidesz a kereszténydemokrata csoport, az Európai Néppárt tagja.

CNN: Nem tűrünk téged tovább

Ugyancsak a vezető hírek között számol be az EP-ben történtekről az amerikai hírtelevízió, amely szerint az eddigi egyedülálló lépés annak a mély nyugtalanságnak a következménye, amely Orbán Viktor keményvonalas miniszterelnök politikájával szemben érzékelhető Európa számos részén. A CNN  többi között a Stop Sorost említi azon lépések között, amelyek megtétele miatt  Brüsszel egyre nagyobb össztűz alá vette Orbánékat, akiket azonban eddig megvédett az Európai Néppárt. De Orbán keddi beszéde után – amelyben zsarolással is megvádolta a Sragentini-jelentést – láthatóan elfogyott a türelem

Roberta Metsola, máltai  néppárti képviselő még kedden este azt mondta a CNN-nek, hogy Orbán hajthatatlan.

Ő eddig hallgatott, s a mostani reakciója – mutat rá a CNN – sokak szemét felnyitotta, s felálltak és kijelentették: Nem tűrünk téged tovább!

AP: Orbán nem vette figyelembe a bírálatokat

Orbán évek óta figyelmen hagyta a nemzetközi közösségek legtöbb bírálatát, amelyekkel elítélték a magyar választási rendszer, a médiaszabadság, az igazságszolgáltatás függetlensége terén tett lépéseket, továbbá a menedéket kérőkkel és a migránsokkal való rossz bánásmódot és a civilek tevékenységének a korlátozását célzó politikát – írja az amerikai hírügynökség.

Reuters: Erőteljesebb reakció jött

Habár az EU többször is tiltakozott, mindezidáig zömmel nem sikerült megállítani a bírálói által növekvő tekintélyelvűségnek mondottakat. De a nacionalizmus és a populista politikusok számának a gyarapodása a blokkon belül erőteljesebb reakciót eredményezett.

Hazai sajtószabadság: Észak-Korea mögött

Beleütköztem egy történetbe valahol a neten, miszerint egy fideszes akárki, annak az újságírónak adott volna interjút, természetesen nem a saját, hosszú nyelvű, és jól fizetett köreiből, hanem az ellenzékiek közül, (akikből még így is több valódi van, mint politikusból), aki nála több fekvőtámaszt tud végrehajtani.

Ennyi erővel lehetett volna azt is, hogy az kap lehetőséget, aki messzebbre tud pisilni, vagy egyéb tesztoszteron alapon működő „férfias játékkal” kiválasztani a kegyeltet, aki kaphat interjút az illetőtől.

Egy cseppet még mindig képes vagyok az ilyesmin megdöbbenni, bár igyekszem nem követni a magyarországi történéseket, de ez mégis elkerülhetetlennek látszik, következésképp olvastam már válogatott aljasságokról szép számmal, meg megaláztatásokról is, de ez valahogy inkább volt szomorú, mint pusztán durva, bunkó, vagy ízléstelen.

Itt Koreában ma dől el, hogy előzetes letartóztatásba helyezik-e a KAL (Korean Airlines) igazgatójának, és egyben tulajdonosának a feleségét, ugyanis az ügyészség ezt indítványozta a hatalommal való visszaéléssel vádolt nő esetében, arra hivatkozva, hogy szabadlábon lehetősége lenne megfélemlíteni a még nem jelentkezett áldozatait.

Amikor megjelent a dollármilliárdos feleség és egyben igazgatóhelyettes az ügyészségen, neki is, mint mindenkinek, akit kihallgatásra hívnak, oda kellett állnia egy sárga háromszögbe az épület főbejárata elé.

Azt a háromszöget photoline-nak nevezik, és azt a célt szolgálja, hogy lehessen a vádlottat fotózni, illetve kérdezni tőle. Természetesen megteheti, hogy nem válaszol, de ez szinte soha nem történik meg, mert ott áll legalább öt percig (meghatározott ideig kell ott állnia), és közben körbeállják a fiatal újságíró-gyakornokok, és szünet nélkül kérdezik, fotózzák. Hatalmas a lelki nyomás, a photoline-tól még a csebalok csebaljai is rettegnek.

Ez az asszony 69 éves. Normális esetben észre sem venné az unokája-korú újságírókat, többek között két légitársaság és a Hanjin group van a család tulajdonában, de itt, ebben a helyzetben ezt egyszerűen nem teheti meg.

Ugyanez igaz politikusokra, bukott államelnökökre, minden egyes koreai állampolgárra, aki a photoline-ra kényszerül.

Másrészt nagyon nagy hagyománya és presztizse van az oknyomozó újságírásnak. Aki arra adja a fejét, és jól végzi a dolgát, ugyan igen stresszes munkát vállal, de nagyon sikeres is lehet. A legjobb oknyomozó újságírókért versenyeznek a népszerű televíziós csatornák, külön műsort kapnak, amiben bemutatják, milyen visszásságra derítettek éppen fényt.

A paletta roppant széles, a nők és gyermekek elleni erőszaktól kedve a TNT-s tojáson át, a Szevalhó komp katasztrófájáig mindenre ők derítettek fényt, és csak miután a nyilvánosság elé kerültek a tények, kezdett az ügyészség vizsgálatba.

Itt újságírónak lenni egyrészt roppant megbecsült munka, másrészt igen jól megfizetik, harmadrészt csak azoknak van rá esélye, akik nagyon jó egyetemről kerültek ki, fizikálisan, mentálisan, verbálisan is alkalmasak a feladatra.

Ezzel szemben Magyarországon én tudósítok arról, hogy mi történik Dél-Koreában, illetve hogyan alakul a Koreai-félsziget békéje vagy békétlensége.

Nem szólom le magam, tudom, hogy nem írok rosszul, de azt is, hogy az újságírás, a tudósítás egy szakma, amit sok éven át oktatnak egyetemen, és én ilyesmit soha nem tanultam. Ha nem én írom, akkor angol nyelvű forrásokból mások összerakják, jól, rosszul, többnyire hiányosan, és tévesen, mert nincsenek itt, mert nem beszélik a nyelvet, mert nem ismerik a kultúrát, mert a saját közegük óhatatlan véleménnyé formálja azt, aminek hírnek kéne lennie.

Marad tehát a Reuters és a véleménycikkek, mivel ma Magyarország nem küld ki egy képzett tudósítót, és nem ad hírt innen, sem sehonnan a világból, .

Magam is véleményt írok, de én megtehetem, sokkal inkább vagyok író, gondolkodó ember, mint újságíró, engem nem kötnek a szakma szabályai, mert nem ismerem azokat.

Koreában a sajtószabadság amolyan igazi szent tehén, művelői, és ő maga, érinthetetlen.

Fél is tőle mindenki, akinek takargatni valója van, legyen bármilyen magas polcon is.

Azt hiszem ha valaki itt fekvőtámaszokkal próbálná kiválasztani, hogy kinek nyilatkozik, másnap már azon a bizonyos photoline-on állna.

Egyrészt hatalmas baj, hogy alig van belföldön érdeklődés a nemzetközi események iránt, másrészt még annál is nagyobb baj, hogy az a kevés hiteles, kicsi, online újság, blog, felület, alig jut el azokhoz, akik a Kossuth rádiót tudják fogni, meg a TV 2-t és naphosszat hallgatják a migráncsozást, a Sorosozást. Immár  nyolc éve, de azelőtt sem voltak sokkal nyitottabbak, csak akkor legalább nem voltak gyűlöletkeltők az ilyen mindenhol fogható rádió-, tévé-adások.

Ma Magyarországon NINCS sajtószabadság. Nem szűk keresztmetszetű, meg csökkent mértékű, meg aggodalomra okot adó, hanem NINCS.

Néhány elhivatott újságíró teszi a dolgát ingyen, vagy annyi pénzért havonta, amennyiért biztos nem tapétáznának ki egy szobát sem, illetve vannak hozzám hasonló amatőrök, akik kényszer-szülte tudósítókká válnak, mert érzik, hogy az a fekete lyuk, amiben a velük egy nyelvet beszélők élnek, az egyre csak záródik rájuk. Legalább egy icipici információt próbálunk bejuttatni a magunk módján, hogy lehet ezt máshogy is, hogy olyan országnak is, mint Korea, ahol hetven éve még éhen haltak és háborúból háborúba estek, sikerült demokráciát, prosperáló gazdag országot, sajtószabadságot, szólásszabadságot, és most talán még békét is létrehoznia a saját földjén,. Nem igaz, hogy ez ott lehetetlen.

Észak-Koreában egyetlen újság van, a Nodong sinmun, amit valaki egyszer félrehallott, azóta az angol nyelvű hírügynökségek „Rodong”-ként emlegetik, pedig olyan koreai szó nincs, ellenben a nodong, azt jelenti, hogy munkás, a sinmun pedig azt, hogy újság.

Ezt nemigen vásárolja senki, viszont vannak hirdetőoszlopok, azokon üveg, és a régi napilap kinézetű újság lapjait azok mögé teszik minden nap, a nép innen értesül arról, amiről Kim Dzsong Un szerint neki értesülnie kell.

Ezt lassan Magyarországon is be lehetne vezetni, szerintem igény volna rá, majd Orbán Viktor megmondja, hogy mi legyen az üveg mögött másnap a munkások újságában, vagy esetleg a Turul hírekben, de hívhatnák mélynemzeti napilapnak is, a választék bő, hosszú nyelv mindig akad, a népek pedig sorban állnának a falu buszmegállójában, hogy tudják, épp kit kell gyűlölni, vagy kiktől kell rettegni, esetleg mindkettőt egyszerre.

Ami a legszomorúbb az egészben, az az, hogy Észak-Koreában a Nodong sinmun nem uszít, nem kelt gyűlöletet, régen propagandát közvetített, ma békét hirdet.

Sikerült, amire soha nem gondoltam volna, alulmúltuk Észak-Koreát.

Budapest a világsajtóban

0

A világsajtó is beszámol a tegnapi budapesti tüntetésről. Egységesen arról írnak, hogy a százezres tömegben nagyon sok volt a fiatal és minden ellenzéki párt képviseltette magát a felvonulók között. Nem csak Orbán, de az ellenzék is sok bírálatot kapott. Orbán hatalmát megrendíthető folyamat indult el.

 

Százezresre teszi a tegnapi budapesti tüntetésen részt vevők számát a BBC tudósítása, amely kiemeli, hogy sok volt a fiatal, illetve, hogy minden párt prominensei és hívei együtt meneteltek a tömegben. A felvonulók a szavazatok újraszámlálását, új választási törvényt, pártsemlegesen sajtót és az ellenzéki pártok szervezett együttműködését követelték.

Nick Thorpe tudósító megjegyezte, hogy a rendőrség nagy erőkkel készült a tüntetésre, amely azonban mindvégig békés maradt. A hírügynökség idézi az egyik szervező, a 20 éves Gyetvai Viktor nyilatkozatát, amelyet az AFP-nek adott:

“Jogállamban és demokráciában akarunk élni. Ez az utolsó esélyünk arra, hogy tegyünk valamit a hazánkért.”

A szervezők jövő szombatra újabb demonstrációra hívták a magyarokat.

„Mi vagyunk többség” – ennek jegyében tartottak sokezres tüntetést szombaton este Budapesten, amelyen változásokat követeltek a választási rendszerben, amely – mint állítják – tisztességtelen előnyhöz juttatta a negyedik kormányának megalakítására felhatalmazást kapott Orbán Viktort – írja a Deutsche Welle tudósítása, amely kiemeli, hogy a nemzetközi megfigyelők is megkérdőjelezték a magyarországi választáok tisztességét.

A német hírügynökség idéz néhány skandált jelszót („Vik-tátor”, „Mocskos Fidesz”). A tudósítás idézi az Európai Unió bizottsági elnökét, Jean-Claude Junckert, aki viccesen diktátornak nevezte egyszer szemtől szembe Orbánt.  

Nagy terjedelmű cikkben számol be az újjáválasztott Orbán ellenes budapesti demonstrációról a The New York Times, amely megemlíti, hogy nem csak a fővárosban, hanem számos vidéki városban is voltak megmozdulások. A lap szerint nem valószínű, hogy ezek nyomán az újjáválasztott kormány irányt váltana, ám megmutatja azt a mély szakadékot ebben a közép-európai országban, amely a liberális nyugati értékektől való távolodás élharcosa.

A lap szerint az ellenzék romokban hever, a civil szférát erőteljes kormányzati támadások érik, a média szinte teljes egészében az állam irányítása alatt van. A lap fontosnak tartja emlékeztetni arra, hogy

Orbán a választások előtt megtorlással fenyegette meg azokat, akik vele szemben állnak. „Morális, jogi és politikai elégtételt veszünk a választások után” – idézi a lap Orbánt.  A kormánypárti Figyelő Soros-listáját ennek a jele, állítják Orbán kritikusai.

A cikk hosszasan kitér arra is, hogy az EU több tagállama számára riasztó, amit Orbán művel, de az Unió a szankciós fenyegetések ellenére sem képes megállítani a folyamatot. A NYT szerint nem valószínű, hogy ezeket a szankciókat életbe léptetnék – Lengyelországnak is köszönhetően.

Orbánt jelen pillanatban a legnagyobb veszély a magyarok részéről fenyegeti.

 

 

FRISS HÍREK

Elfogadták a...

Nyomás alatt...

A magyarok m...

A világ legj...

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK