Kezdőlap Címkék Raskó Görgy

Címke: Raskó Görgy

Nekünk Mária Terézia kellene

Egy történelmi hasonlattal kezdtük a beszélgetést Raskó György agrárközgazdásszal. Az elnéptelenedett, megélhetésétől megfosztott falvakat újra kellene telepíteni, mondta, ahogyan a törökdúlás után az osztrák császárnő tette. A betelepített bajor parasztok új kultúrát hoztak a magyar mezőgazdaságba. De hol vannak ma ilyen betelepíthető „bajor” gazdák? Mi volna a megoldás a falusi mélyszegénység felszámolására?

 

Ma elengedhetetlen szükség volna egy falu-regenerációs programra, véli Raskó György. A kollektivizáló éveiben az egyéni gazdálkodásra alkalmas tanyákat felszámolták, az ott élő embereket beköltöztették a falvakba, számukra olyan telkeket hoztak létre, amelyek ugyan elegendőek voltak a letelepedésre, de komolyabb árutermelő gazdálkodásra már nem. A kiskertekben legfeljebb a saját szükségletnyi zöldséget, gyümölcsöt lehetett megtermelni, az ólakban esetleg néhány tucat hízót.  A rendszerváltozás előtt 1,2 millió mezőgazdasági tevékenységet folytató háztartást tartottak számon, jelenleg 410 ezret,

800 ezer mezőgazdasági tevékenységet folytató háztartásnak nyoma veszett.

Ott maradt a ház, a lerobbant porta, a düledező ólak, a gaz felverte kiskertek. Ahogy látom, már a falusi kiskerteket is kevesen művelik, a boltban veszik meg a paprikát, paradicsomot, a petrezselymet is. Tovább mennék: jelenleg mintegy 250 ezer falusi porta teljesen üres, további majdnem 200 ezer áll elhagyatottan a városokban.

Mit lehet ezekkel kezdeni?

A jelenlegi körülmények között semmit. Vevők nem akadnak, munkahely ezeken a településeken nincs. Csökkent a lélekszám, ami magával hozza a szolgáltatások – a kisbolt, az iskola, a posta, a fodrász, az orvos, a patika – megszűnését is, mert nem tudja őket eltartani a falu.

Országos jelenségről beszélünk?

Gyakorlatilag igen. Kiemelten érintett Dél-Békés, Csongrád, Borsod-Abaúj-Zemplén, Szabolcs, Szatmár, Baranya, Somogy megye. Zalában. Nógrádban és Hevesben még volna esély üdülőfalvakat szervezni, a turizmus fellendülést hozhatna.

Mit lehet ezzel a helyzettel kezdeni?

Drasztikus megoldási javaslatom volna. A Békés megyei Csanádapácán például a rendszerváltás idején 4000 lakos élt, most kevesebb, mint a fele. Ha végig megy az ember a főutcán, ahol vezetékes víz, gáz, áram és jó út van, egymás mellett sorakoznak az üres, eladó házak. Fillérekért sem akad rájuk vevő. Két megoldás kínálkozik. Az egyik a gazdasági, a másik az infrastrukturális rehabilitáció. Magyarán ez a falvak teljes újraszervezését jelentené.

A kormány „modern falvak” programja nem erről szólna?

Erről a programról eddig csak annyit lehet tudni, hogy a kormány meg akarja őrizni e települések önkormányzati önállóságát. Többről volna szó. Össze kellene vonni a kistelepüléseken az üresen álló kisméretű telkeket, rajtuk fél-egyhektárosakat kell kialakítani, amelyek méretüknél fogva alkalmasak árutermelésre. Az önkormányzatokat rá kellene venni, hogy készítsenek új település-rendezési terveket, alakítsanak ekkora méretű „életképes” telkeket. Ezeken már fel lehet húzni állattenyésztésre alkalmas gazdasági épületeket, vagy például üvegházat építeni, esetleg élelmiszer-feldolgozó kisüzemet.

Egy fél hektáros melegházban már akkora érték termelhető, amelyből egy család kényelmesen meg tud élni.

Ön is belátja, ez önmagában nyilván kevés. Az új telekre a család számára új házat kell építen, és ez nem olcsó beruházás…

Ahol termelő célú beruházások történnek, ott beindulhat a növekedés, az érték-termelés. Ilyen célokra igénybe lehet venni az uniós forrásokat is, de ezeknek a projekteknek a támogatása a magyar államnak is megérné. Be lehetne vonni a magántőkét is, biztosan akadnának olyanok, akik ennek az üzleti oldalát is felfedeznék.

Vállalkozóként hogyan fogna hozzá?

Csak úgynevezett ökofalvakat építenék, amelyek a XXI. századi elvárásoknak megfelelő, energiatakarékos, környezetbarát rendszereket működtetnek. Organikus termelésre rendezkednek be: olyan húst, vegyszermentes zöldséget, gyümölcsöt állítanák elő, amelyek a piacon jó áron értékesíthetők. Nekünk Veszprém mellett van egy 200 hektáros biogyümölcsösünk, az ott szüretelt meggyet a hazai felvásárlási ár legalább háromszorosáért tudjuk eladni exportra.

A falusi emberek nagy része ma már nem ért a mezőgazdasági termeléshez. 

Igaz. A falu rehabilitációs program része volna egy tudásalapú, korszerű, mezőgazdasági szakképzés megteremtése. Tanuljanak meg az emberek vegyszer nélkül gazdálkodni, olyan agrotechnikákat alkalmazni, amelyek a világon mindenütt garantálják a hatékony és versenyképes árutermelést, ezzel a prosperitást.

Túl sokat várna el azoktól az emberektől, akik már nemzedékek óta munka nélkül tengődnek.

Amikor a kormány illetékeseinek elmondtam a javaslatomat, ezen ponton nem jutottunk túl. Én azt vallom, ha nincs itthonról elég jelentkező,

külföldről kell betelepíteni olyan fiatal, vállalkozó szellemű családokat,

akik még vállalják a nehéz mezőgazdasági munkát és képesek megfelelni ezeknek a követelményeknek.

Kikre gondol? Ugye nem azokra…

Legyenek köztük hollandok, dánok, osztrákok, németek, akik a mienknél gyengébb földeken is kitűnő termésátlagokat érnek el.

Elsősorban mégis a Kárpát-aljáról hoznék fiatal családokat,

akik önrész nélkül kapnák meg mondjuk 30 évre a frissen kialakított portákat, a megépített ökoházakat. Később ezeket megvásárolhatnák, amihez a magyar államnak megérné hosszú lejáratú, alacsony kamatozású hitelt adni, mert akkor e határon túli magyar fiatalok itthon és nem a Lajtán túl keresnék a boldogulásukat. Valami ilyesmivel állította talpra, népesítette be annak idején Mária Terézia is a minden szempontból romokban heverő, feldúlt Magyarországot. Az MTA falukutató szociológusai már most 600 olyan kistelepülést tartanak számon, amelyek menthetetlenek. Egy ilyen rehabilitációs programmal talán újra életet lehetne lehelni ezekbe is.

Volna erre fogadókészség?

Számos önkormányzattal tárgyaltunk, de idehaza hiába kerestek betelepedőket.

A lengyelek például már mintegy 100 ezer ukrán családot telepítettek át a keleti határszélre, például Galíciába,

és rajtuk kívül több százezer ukrán ingázik, dolgozik vendégmunkásként. Az ő munkavállalási engedélyüket a lengyel hatóságok egy-két nap alatt kiállítják, nálunk ez több hónapos herce-hurca. Persze, ami ingyen van, annak nincs értéke a magyar emberek szemében, de ha ezt gazdálkodási kötelezettséghez kötnék és elvennék azoktól, akik nem teljesítik ezt a vállalást – más színezete lenne az „ingyenességnek” is.

Van ebben egy másik csapda is: a nyugat-európai betelepülők révén ezek a földek, gazdaságok, külföldiek kezébe is kerülhetnének, amiről a kormány hallani sem akar.

Hát igen, de itt csak néhány ezer négyzetméternyi belterületi termőföld kerülne tulajdonukba, amelyet jelenleg a gaz ver fel. Ennél lényegesebb, hogy az a kultúra, amit magukkal hoznának nagyon értékes volna, növelné a magyar GDP termelő potenciálját. Egy Tisza-menti önkormányzat, Baks, már tett egy lépést ebbe az irányba, üvegházakat építettek, de azzal szembesültek, hogy nincs a környéken hadra fogható munkaerő. Ott a gazdák követelnék a betelepítést, akár még migránsokat is szívesen látnának. A falu rehabilitáció ötlete önkormányzati és kormányzati szinten is sokaknak tetszik, de amikor meg kell valósítani, mindenki visszaretten. Nem tartják aktuálisnak, mert

a politika szempontok többet nyomnak a latba, mint a nemzeti érdekek.

Változtatni kellene e szerintem ostoba és rövidlátó szemléleten.

Miniszterelnök-jelölti vitát akar a V18 – vajon kik között?

A Válasszunk 2018! csoport – ahogy a Független Hírügynökség korábban megírta – miniszterelnök-jelölti vitát kezdeményez, amelyre valamennyi parlamenti frakció alakítására esélyes párt jelöltjét várja. Olyan nincs, hogy ezeknek a pártoknak ne legyen ilyen jelöltjük! – hangzott el. Előtte három szakpolitikai vitát is szerveznének – mindezt a teljes nyilvánosság előtt, élőben közvetítenék -, hiszen a választási rendszer mélységesen igazságtalan volta miatt különösen fontos szerintük a vita. A V18 beáll az egyénikben a legesélyesebbek – például Magyar György és Mellár Tamás – mögé. Jobbikos is szóba jöhet, ha elfogadja az alapelveiket. 

 

Van arra is elképzelésünk, ha Orbán Viktor nem akar részt venni a választások előtti miniszterelnök-jelölti vitán, bár ha valakinek, neki kellene, hiszen ő találta ki az egyfordulós választást, ami még a korábbinál is fontosabbá teszi, hogy a választók ilyen fórumon is megismerhessék a programokat, terveket – mondta Balázs Péter, volt külügyminiszter, magyar uniós biztos a Független Hírügynökségnek. Arról kérdeztük, hogy mi értelme van egy ilyen vitának az ellenzéki pártok miniszterelnök-jelöltjei között, ha borítékolható, hogy Orbán nem lesz ott, s az ellenzéki pártok csak egymás nézeteit ütköztetik.

A nemzetközi megoldások közül példaként említette, hogy a vita során videón megjelenik a regnáló kormányfő programja, amelyre a jelen lévő résztvevők reagálnak.

Felvetésünkre, hogy a Fidesznek immár hagyományosan nincs is választási programja, Balázs megjegyezte, hogy legutóbb az volt, hogy „Folytatjuk” – tehát ezt lehet alapul venni, illetve bejátszani azt, amit kormányon csinálnak. Holoda Attila, a második Orbán kormány energetikai államtitkára mindehhez hozzátette: már csak azért is érdekében állna Orbánnak részt vennie a majdani miniszterelnök-jelölti vitán, mert gyakran változtatja a véleményét, s ha a régit vágnák be, nem biztos, hogy az az aktuális álláspontja lenne. Bárándy Péter volt igazságügyminiszter mindehhez azt tette hozzá, hogy

„a jog és a társadalom is tudja a hallgatást, mint tartalmi jelentőségű dolgot kezelni”.

A téma azon a sajtóbeszélgetésen jött fel, amelyet a Válasszunk 2018! csoport tartott kedden, Budapesten. A felvezetőben Balázs Péter bejelentette, hogy (miként korábban azt a Független Hírügynökség is megírta)  a V18 választási vitát kezdeményez két lépcsőben. Elsőként három tematikus szakpolitikait: az emberekről (ezen belül az esélyegyenlőségről, a szegénységről, az oktatásról, az egészségügyről és a nyugdíjasok helyzetéről); a gazdaságról (a növekedésről, a munkahelyteremtésről, az elvándorlásról, a korrupcióról); az igazságosságról (az átláthatóságról, a kiszámíthatóságról, az európai unióhoz tartozásunkról, illetve az orientációnkról). Ezeket éppen úgy élőben közvetítenék, mint az utánuk jövő miniszterelnök-jelölti vitát, amelyre a „csúcsjelölteket”, azaz a legesélyesebb pártok miniszterelnök-jelöltjeit hívnák meg.

Az egyfordulós választási rendszer miatt nem emelkedhet ki egyetlen kihívó sem, ezért is kell vállalni a végén a vitát a jelölteknek, s különösképpen annak – Orbánnak –, aki kitalálta és bevezette a rendszert – hangzott el.

Kérdésünkre, hogy mi van akkor, ha egy pártnak – például a Demokratikus Koalíciónak – nincs miniszterelnök-jelöltje, többen metakommunikációval azt sugallták, hogy „akkor nem lesz ott”, ám Balázs Péter leszögezte, hogy

„április 8-a előtt minden pártnak kell, hogy legyen egy miniszterelnök-jelöltje”.

A vitát meg kell követelni, hiszen jogunk van tudni, látni, hallani, hogy ki, mit akar – mondta, hozzátéve: a pártokat és a médiát is meg kell győzni ennek fontosságáról. Ők fogják végső soron kialakítani a viták végleges formáját, időpontját stb., amiben a V18 segít.

A leendő résztvevőkről elhangzott, hogy legfeljebb hét fő lenne megfelelő, ugyanis a nemzetközi tapasztalatok szerint követhetetlenné válik a vita, ha annál többen vesznek benne részt. S hogy kinek kellene ott lennie ezen, ha most tartanák? Balázs azt mondta:

látott egy plakátot, amelyen egy drótkerítést bontanak le drótvágó ollóval, nos, azok, akik ott láthatók, egy kivétellel: Soros helyett Orbán.

A sajtóbeszélgetés fő témáját ugyan a választási vita adta, ám több más fontos kérdés is szóba került. Bejelentették, hogy megalakult a V18 tanács (mint a most elindult honlapon látható, tagjai: Nahalka István oktatási szakértő, Kajdi József jogász, volt államtitkár, Somogyvári István jogtudós, volt államtitkár, Nagy Zoltán közgazdász, volt államtitkár és Érsek Ákos jogi szakközgazdász), elkészültek az arculati elemek, elindult a honlap, gyarapodott a kapcsolati háló. Ugyanakkor a cél nem változott: „Legyünk többen”, vegyenek részt minél többen a választásokon. És nem változott  programjuk sem (az a bizonyos 8 pont, amelyeket a cikk végén közlünk).

S továbbra is kitartanak amellett, hogy miután a körzetekben dől el a választás – körültekintő tájékozódás után – oda kell állni a legesélyesebb mellé, s a végjátékban, a billegő körzetekben, ha kell a V18 is ezt fogja tenni. Ezt akár úgy is tudatni lehet a választókkal, hogy a jelölt propagandaanyagára egy V18-as logót ragaszthatnak.

Az ilyen „csatakörzetekre” példaként hangzott el, hogy beállnak Magyar György és Mellár Tamás mögé.

A nem egészen két hét múlva esedékes hódmezővásárhelyi választás kapcsán Bod Péter Ákos azt mondta, hogy ő ma – személyes meghívásra – vesz részt a csalódott fideszesként függetlenként induló Márki-Zay Péter fórumán. A jelöltet „mindazon pártok, erők támogatják, amelyeknek a vezetőit vitára várjuk” – fogalmazott Bod.

Balázs Péter azt mondta, hogy akár egy konkrét miniszterelnök-jelölt mellé is készek odaállni.

A Független Hírügynökség kérdésére, hogy akkor is így tesznek-e, ha az adott körzetben a legesélyesebb jelölt egy jobbikos, Balázs azt mondta, hogy „Nem zárjuk ki”. Bod Péter Ákos pedig emlékeztetett a V18-ak 8 pontjára, amelyet, ha a jelölt oszt, akkor támogatnák, ha viszont nem, akkor a válasz is nem a kérdésre. Balázs Péter példaként említette, hogy amikor az ellenzéki pártok a közös oktatási programról egyeztettek, és a szegregációhoz, azon belül is a cigány gyerekek problematikájához értek, akkor a Jobbik már nem tudott a program mellé állni.

Balázs szerint egyébként ha későn is, de alakulni látszik a választási mezőny, látszik, hogy az 5 százalék alatti pártok keresik a szövetséget és az egyéni képviselői helyeket, miközben a nagyok már programokról is elkezdenek beszélni.

„Szörnyen hiányzik az első forduló, ezért is lépnek be zavaró játékokok”

– fogalmazott Balázs, vélhetően Lévai Katalinra utalva, aki ugyan alapító tagja volt a V18-aknak, ám azóta saját pártot hozott létre és bejelentette, hogy indul a választáson („tőle közös megegyezéssel megváltunk” – hangzott el most).

„A rendszer mélységesen igazságtalan és egyoldalú, de a csatát hegynek felfele is meg kell vívni” – fogalmazott Balázs Péter.

 

A 8 pont

  • meg kell állítani Magyarország kettészakadását;
  • mindenki számára hozzáférhető, európai színvonalon működő egészségügyi ellátást kell létrehozni;
  • újjá kell teremteni a nemzetközileg versenyképes magyar oktatást;
  • tisztességes piacgazdasági viszonyokat kell teremteni;
  • módosítani kell az „illiberális” Alaptörvényt, visszaállítva a szociális jogállam társadalmi-politikai formáit és szervezeteit;
  • ki kell aknázni az Európai Unió lehetőségeit;
  • együtt kell működni a NATO-szövetségesekkel a hatékony határellenőrzés erősítéséért és a nemzetközi terrorizmus ellen;
  • valamint segíteni kell a határainkon túl élő és dolgozó magyarokat, hogy ne érhesse őket hátrány.

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!