Ferenc pápa szlovákiai útjának második napján, délután, miután magánlátogatást tett a pozsonyi Betlehem Központban, a Hal-térre ment, hogy találkozzon a zsidó közösség tagjaival.
A katolikus egyház feje azért hangsúlyozta ezt Pozsonyban – a zsidó közösség vezetőivel találkozva – mert Szlovákiában Josef Tiso katolikus pap állt a nácibarát kormányzat élén a holokauszt korszakban.
Korábban egymás mellett állt a katolikus templom és a zsinagóga Pozsonyban – hangsúlyozta Ferenc pápa. Ma már csak a katolikus templom áll, mert a zsinagógát lerombolták azokban az időkben amikor az antiszemtizmus kormányzati politika volt Szlovákiában is. Több mint 100 ezer zsidót deportáltak Szlovákiából, és jórészüket meg is ölték a haláltáborokban.
Ferenc pápa óva intett attól, hogy megfeledkezzünk a történelem e sötét korszakáról.
Ez aktuális figyelmeztetés ma Szlovákiában, ahol a neonáci párt komoly támogatottsággal rendelkezik. Vezetője szövetséget kötött Fico ex kormányfővel, ezért egy esetleges fordulat esetén akár kormányra is kerülhetnek a fasiszták Szlovákiában.
Budapest, Pozsony, Prága és Varsó élén liberális polgármesterek állnak, akik azt szeretnék, ha pénzügyileg nem a populista kormányzattól függenének hanem szeretnének közvetlenül pénzt kapni Brüsszeltől. Erről nyilatkozott Varsó polgármestere a német közszolgálati Deutsche Wellenek azt követően, hogy Berlinben találkozott Budapest, Pozsony és Prága első emberével. A négy visegrádi főváros szeretne paktumot kötni egymással.
Szabad városok egyezsége
Ez egyelőre még csak egy ötlet, de dolgozunk a közös egyezményben – mondta Rafal Trzaskowski varsói polgármester. Aki megemlítette, hogy Karácsony Gergely megválasztása után ő volt az első külföldi, akit Budapest első embere felhívott. Rafal Trzaskowski, aki a liberális Polgári Platform politikusa tavaly nagy győzelmet aratott Varsóban: mindjárt az első fordulóban legyőzte kormánypárti ellenfelét. Lengyelországban hasonló a helyzet mint Magyarországon: a főváros és sok nagyváros az ellenzék kezén miközben a vidék támogatásával a PiS illetve a Fidesz bebetonozza hatalmát. Ez ellen akarnak tenni valamit a kis Visegrád program prominens politikusai, akik Brüsszelhez fordultak.
„A populizmus arra kényszerít bennünket, hogy együttműködjünk. A politikában ez nagyon fontos dolog. Vannak konkrét céljaink is: tárgyaltam Brüsszelben arról, hogy közvetlenül kapjunk pénzeket Brüsszeltől ne pedig a populista kormányon keresztül. Az EU politikusai biztosítottak arról, hogy ez lehetséges!”- nyilatkozta Rafal Trzaskowski, Varsó polgármestere a Deutsche Welle közszolgálati portálnak Berlinben.
Újabb nemzetközi blamázst könyvelhet el Szlovákia, egyre több jel utal ugyanis arra, hogy az állami szervek valóban részt vettek a vietnámi Trinh Xuan Thanh Németországból való elrablásában – számol be a pozsonyi Új Szó. A pozsonyi repülőtéren összeverve és bedrogozva tették fel a szlovák kormánygépre. Az ügyben érintettek tagadják a vádakat, az ellenzék a kormány lemondását és Robert Kaliňák volt belügyminiszter előzetes letartóztatását követeli.
Trinh Xuan Thanht 2017 júliusában rabolták el, amikor vietnami delegáció járt Pozsonyban, és a férfit is erőszakkal magukkal vitték. Az akcióban részt vevő rendőrök és a szlovák közjogi méltóságok védelmét ellátó hivatal munkatársai adtak erről új információkat a Denník N napilapnak. A kormánypártok közül, már hagyományosan, az SNS hallgat, a Híd súlyosnak nevezte az információkat. Peter Pellegrini kormányfő Denisa Saková (Smer) belügyminisztert, Milan Lučanský rendőrfőkapitányt és a Főügyészség képviselőjét Németországba küldi, hogy tárgyaljanak német kollégáikkal az emberrablással kapcsolatos gyanúról. A kormányhivatal nem válaszolt az Új Szó kérdésére, hogy a kormányfő támogatja-e a Híd követeléseit: speciális nyomozócsoportot kell létrehozni, fel kell függeszteni a közjogi méltóságok védelmét ellátó hivatal igazgatóját, valamint védelmet kell biztosítani azoknak a rendőröknek, akik részletesen vázolták az elrablás pozsonyi részleteit a sajtónak. Kaliňák sci-finek nevezte a Denník N állításait. „Kész vagyok hazugságvizsgálatra menni” – mondta a volt belügyminiszter.
A leleplező cikk szerzője, Monika Tódová közölte a Speciális Ügyészséggel, hogy az eddig nyilvánosságra hozottaknál jóval több információ van a birtokában,
és kész megosztani azokat a hatóságokkal, hogy vizsgálat induljon a szlovák kormánygéppel elrabolt vietnámi férfi ügyében. Erre ugyanis a főügyészség még mindig nem látott okot. Andrea Predajňová, a Főügyészség szóvivője elmondta, Tódovát már tegnap kihallgatta a helyettes főügyész, és addig nem fognak tájékoztatni az ügyről, amíg nem vizsgálják meg a cikkben szereplő állításokat. Andrej Kiska államfő szerint nem engedhetjük meg, hogy Szlovákia visszatérjen a mečiarizmus korszakába, amikor az állami szervek emberrablásban vettek részt. Kiska a botrány miatt hétfőn találkozik a kormányfővel.
Az ellenzék az egész kormány lemondását követeli, több párt szerint indokolt Robert Kaliňák és Radovan Čulák, a belügy protokollfőnökének előzetes letartóztatásba helyezése, mert módjukban áll befolyásolni az ügy kivizsgálását.
A Denník N a Frankfurter Allgemeine Zeitung (FAZ) német napilappal rekonstruálta Trinh Xuan Thanh vietnámi férfi tavalyi elrablását. Tették mindezt a német hatóságok nyomozásának eredményei és a közjogi méltóságok védelmét ellátó hivatal rendőreinek elbeszélése alapján. A lapnak több rendőr is beszámolt az előre nem tervezett diplomáciai látogatásról. Szerintük Thanht ugyanis
a vietnámi belügyminiszter, To Lam látogatása alkalmával ültették fel a szlovák kormánygépre, és szállították Oroszországba.
A szlovák belügyminisztérium kezdetben azt állította, hogy Thanh nem is járt Szlovákia területén. A Frankfurter Allgemeine Zeitung viszont nemrég arról tájékozatott, hogy a német hatóságok már biztosak abban, hogy a vietnámi férfi elrablásában Szlovákia is részt vett.
Az elrablás kronológiája
július 23.
Trinh Xuan Thanh Berlin utcáin sétál, amikor egy prágai rendszámú furgon lefékez mellette, és két férfi berángatja őt a járműbe.
július 25.
A közjogi méltóságokat védő hivatal váratlanul több munkatársát is berendeli a vietnámi delegáció érkezése miatt.
július 26.
13:07: A vietnámi delegációt szállító szlovák kormánygép landol a pozsonyi repülőtéren.
13:35: A delegációt szállító konvoj megérkezik a Bôrik Szálló elé. A Robert Kaliňákkal folytatott tárgyalások 40 percig tartanak.
14:29: A delegáció visszatér a reptérre, az elrabolt Trinh Xuan Thanht egy rendőrségi autóval szállították a konvojban.
14:46: A repülőgép felszáll a pozsonyi reptérről, s megkezdi Moszkvába tartó útját.
17:12: A gép Moszkvában landol.
július 30. A német nyomozók arra a következtetésre jutnak, hogy Szlovákia érintett lehet Trinh Xuan Thanh elrablásában.
augusztus 1. Jaromír Čižnár főügyész nem indít vizsgálatot az ügyben. Elmondása szerint a nyomozás a német hatóságok hatáskörébe tartozik.
augusztus 2. A Denník N lap nyilvánosságra hozza az elrablásnál jelen levő rendőrök részletes beszámolóját.
augusztus 3. A kormányfő Berlinbe küldi a német nyomozókkal való konzultációra a belügyminisztert és a Főügyészség képviselőjét.
Soha nem volt még a visegrádi négyek országainak annyira rossz híre, mint jelenleg. Bár tény, hogy Brüsszelben sokan soha nem vették komolyan ezt a szövetséget, a magyarországi választások és a kormányváltáshoz vezető szlovákiai események után a V4-ek az utolsó pártfogóikat is elveszítették – írja Demecs Péter a pozsonyi Új Szóban.
„Én a szövetséggel kapcsolatban mindig is szkeptikus voltam. Problematikusnak tartom például, hogy a V4-et soha senki nem vette komolyan. Regionális szövetségnek tartották, amely uniós szinten úgy 2015 környékén, a menekültválság kirobbanásakor hallatott magáról először” – idézi cikkében Demecs Zuzana Stuchlíkovát, az Europeum think-thank brüsszeli vezetőjét.
Ezt követően a cikkíró közli a tényállást. „S a problémák ettől a perctől sokasodtak: Orbán Viktor kormánya megállás nélkül bírálja az Európai Uniót, a lengyel kormánynak is megromlott a kapcsolata Brüsszellel, Csehország hivatalos politikájában évek óta hiányzik az uniópárti politika. Míg Szlovákia ezen a téren kilógott a sorból, az utóbbi hónapok eseményei igazolták, hogy Pozsony sem vehető problémamentes tagállamnak.”
„Jelenleg a V4-ek legnagyobb problémája, hogy
már csak nagyon nehezen fognak megválni a bajkeverő címkétől”
– idézet Stuchlíkovától, aki kifejti: „A tagállamok számtalan közös találkozóján soha semmilyen fontos döntés nem született. Nem hiszem, hogy a négy tagállamnak van olyan pozitív témája, amelyet uniós szinten jelenleg propagálhatna annak érdekében, hogy javítsanak igencsak megtépázott hírnevükön.”
Becslések szerint mintegy 25 ezer ember vonult a főváros utcáira délután, más városokban is tartottak demonstrációkat.
A korábbi tiltakozó megmozdulásokat szervező civilek csütörtökön arra hivatkozva mondták le a péntekre meghirdetett újabb tüntetést, hogy esélyt akarnak adni a frissen kinevezett átalakított kormánynak. Az egyetemisták egy csoportja mégis a tiltakozó megmozdulás megszervezése mellett döntött. Az akcióhoz szinte valamennyi fővárosi egyetem csatlakozott. A csendes menet a Komenský Egyetem főépülete elől indult, s a „Nekünk nem mindegy” feliratú molinóval vonult az Sznf térre, ahol szintén jelentős tömeg gyűlt össze. A megmozduláson nem voltak felszólalók, ugyanakkor számos civil szervezet és a művészvilág több képviselője is megjelent. A felvonulás végig békésen zajlott. A tüntetők mécseseket gyújtottak a két meggyilkolt fiatal emlékére, elénekelték a himnuszt, és lassan feloszlott a tömeg. Egy kisebb csoport a kormányhivatal elé vonult, egy jelentősebb csoport pedig a parlament elé. Míg a belvárosban csendes volt a tömeg, a parlament előtt annál hangosabb: a „Szégyen!”, „Le Gašparral!”, „Dutyiba!” jelszavakat skandálták, csörgették a kulcsaikat, és az előrehozott választásokat sürgették. A dühös tömeg egy órát töltött a parlament előtt, információink szerint itt sem történt rendbontás.
Pozsony mellett Kassán, Besztercebányán, Eperjesen, Nyitrán és az ország számos más városában is volt tüntetés. Becslések szerint Nyitrán kétezren, Léván mintegy ötszázan vonultak az utcákra. Érsekújvárban is tartottak tüntetést, itt mintegy százan jelentek meg. Nagymihályban az agrárvállalkozók 30-40 traktorral csatlakoztak a tüntetőkhöz, ők a Vadala- és a Roda-klán Kelet-Szlovákiában gyakorolt kétes praktikái ellen tiltakoztak.
„Egy hónappal ezelőtt álmodni sem mertük volna, hogy Robert Fico és Robert Kaliňák távozik a kormány éléről. Ez mind szép és jó, de sajnos csak egy felületes, kozmetikai változtatásról van szó” – nyilatkozta Ján Gálik, a kassai tüntetés egyik szervezője.
Harmadszor vonultak az utcára az emberek Ján Kuciak és Martina Kušnírová meggyilkolása óta Szlovákiában és külföldön, hogy az eset alapos kivizsgálását és tisztességes államot követeljenek. Az előző alkalmakhoz képest dühösebb felszólalások hangzottak el a köztereken.
Pozsonyban péntek délután három után állt csak el az eső, borongós volt az időjárás, mégis jelentős tömeg verődött össze a Szlovák Nemzeti Felkelés terén. A szervezők eredetileg a kormány lemondását követelték. Miután Robert Fico miniszterelnök csütörtökön távozott posztjáról (hangsúlyozva, hogy koalíciós pártelnökként aktív marad), a szervezők arra módosították követelésüket, hogy előrehozott parlamenti választásokat írjanak ki. A szervezők szerint azzal, hogy a kormány lemond, de a koalíció megtartja hatalmát, átverték az embereket. A tüntetők transzparensein dühös, szókimondó feliratokkal érkeztek a demonstrációra,
célpontjuk főleg Robert Fico, Robert Kaliňák és Bugár Béla volt.
Péntek délután számos nagyobb cég és üzlet zárt be a fővárosban, így támogatva a tüntetést. „Egy hete is itt álltunk, de azóta nem sok minden változott” – nyitották meg a tüntetést a szervezők Pozsonyban. „Ján Kuciak és Martina Kušnírová gyilkosa továbbra is ismeretlen. Fico, Danko és Bugár Béla pedig továbbra is ragaszkodik a hatalomhoz, és ez azt jelenti, hogy szőnyeg alá akarják söpörni a korrupciós ügyeket, amelyekről Ján Kuciak írt” – mondták.
A pozsonyi megmozduláson mások mellett fellépett Zuzana Kronerová és Richard Stanke színész, František Mikloško volt politikus és Zuzana Wienk, az Aliancia Fair-play civil szervezet vezetője. Richard Stanke arról beszélt, Fico arrogáns mosolya a lemondásakor mindent elárult, szerinte a háttérből zsinóron akarja rángatni az embereit.
Zuzana Wienk szerint „a két Robert” (Fico, és a belügyminiszter Robert Kaliňák) lemondása nem old meg semmit, „hiszen ők csak a hidra arcai”, meggyőződése, hogy valódi változásokra van szükség, hogy az emberek visszanyerjék bizalmukat a politikában. Martin Mojžiš újságíró, fizikus azt mondta, az új miniszterelnök, Peter Pellegrini Fico bábja, ezért nem érdemel tiszteletet. Többen hangsúlyozták, a belügyminisztérium nem maradhat a Smer kezében.
Megteltek délután a szlovákiai városok terei, a tüntetők Ján Kuciak és Martina Kušnírová meggyilkolásának kivizsgálását és egy új kormányt követeltek. Becslések szerint csak Pozsonyban 30–40 ezren vettek részt a tüntetésen, más városokban is többezres tömegekről érkeztek hírek.
Az Új Szó beszámolója szerint világszerte zajlottak tüntetések, még az ausztráliai Sydney-ben is. Szlovákia több tucat városában – köztük magyarlakta településeken is – délután öttől gyülekeztek a tüntetők a köztereken. Pozsonyban már negyedórával a meghirdetett kezdés előtt nagy tömeg gyűlt össze. Elsőként Štefan Hríb, a .týždeň hetilap főszerkesztője tartott beszédet. Hríb arról beszélt, az antiszemitizmus már nem Kotlebáék privilégiuma, a sorosozással közjogi méltóságok is csatlakoztak ehhez.
„Szlovákia ma nem igazságos állam, de örülök, hogy egyre többen jelentkeznek, akik igazságosabbá akarják tenni”
– utalt az Új Szó szerint Hríb Vasiľ Špirko speciális ügyészre. A tüntetők hősként ünnepelték Špirkót.
Hríb után Vladimír Crmoman, a 2016-os tanársztrájkok egyik szervezője lépett a pódiumra. „Most az a legjobb miniszter, aki a legjobban tudja elhárítani a kérdéseket, aki a legkönnyebben söpri a szőnyeg alá a dolgokat” – utalt Crmoman Kaliňák belügyminiszter nyilatkozataira. Az Új Szó szerint Robert Bezák egykori nagyszombati érsek is a pozsonyi felszólalók között volt, Bugár Bélát, Lucia Žitňanskát, Peter Kresákot és František Šebejt üdvözölte, mondván, beléjük helyezte bizalmát a választásokon.
Több helyszínen is felolvasták a meggyilkolt Ján Kuciak öccse, Jozef levelét, aki arról írt, Ján és Martina megmutatta, hogy szerény körülmények közül indulva is meg lehet váltani a világot, munkával és alázattal.
A tüntetők az „Elég volt Ficóból!”, „Lemondani!”, „Szégyen!” rigmusokat skandálták, és a kulcsaikat csörgették a tereken.
A legnagyobb, pozsonyi tüntetés délután hat óra után pár perccel ért véget, és végig békésen zajlott. Később néhány százan a kormányhivatal elé vonultak, ahol kormányellenes jelszavakat kiabáltak.
Pénteken reggel néhány perces eltéréssel csaknem teljesen megegyező címmel jelent meg több magyarországi, kormányközeli portálon egy cikk, amely szerint Soros György akarja megdönteni a „bevándorlásellenes” Fico-kormányt.
Az Új Szó szerint az Origo, a Ripost, a Magyar Idők, a 888 ma reggel csaknem egyszerre jelentetett meg egy cikket, amelynek még a címe is csaknem egyezik. Az írásban Soros Györgyöt teszik felelőssé a Szlovákiában kialakult belpolitikai válságért, a Kuciak-gyilkosság szerintük csak a „kirakatban” van, a háttérben azonban „Soros szlovákiai embere”, Andrej Kiska államfő áll és a szintén Soros által irányított civilek.
A cikkek felsorolják azokat a vádakat Kiska ellen, amelyeket Robert Fico is rendszeresen emleget, például, hogy repülőgéppel utazik Poprádra, cégei kétes adóügyeit, s végül, hogy tavaly szeptemberben találkozott Sorossal New Yorkban – írja a szlovákiai lap.
A legtöbbször szerző nélkül megjelent cikkek kitérnek a mai kormányellenes tüntetések szervezőire is, akiket szintén különféle csatornákon át Soros Györgyhöz kötnek.
A mai szlovákiai tüntetések szervezői sokszor elmondták, önállóan szervezik a megmozdulásokat, nem áll mögöttük senki, a tüntetéseken pedig nem fognak fellépni politikusok.
Az Új Szó azt is írja: Robert Fico a hét elején kezdte terjeszteni azt az összeesküvés-elméletet, amely szerint Andrej Kiska fel akarja forgatni az államot, és Soros György áll mögötte, a hét folyamán ebben a Smer további képviselői is követték. A Kuciak-gyilkosság után ezek az összeesküvés-elméletek először olyan portálokon jelentek meg, amelyekről Marian Kotleba szélsőségesei szoktak információkat átvenni.
A hétvégi szlovák megyei választásokon az antifasiszta egységfront megbuktatta Marian Kotleba kerületi kormányzót Besztercebányán. A szélsőjobboldali politikus 2013-ban került a közép-szlovákiai tartomány élére, ahol a leszakadó régió frusztrált lakói őt látták a legalkalmasabbnak, hogy változtasson a rossz helyzetükön.
A romaellenes kirohanásairól ismert fasiszta politikus tagadta ugyan, hogy szimpatizálna a náci Németországgal, de hívei előszeretettel viseltek olyan egyenruhákat, amelyeket Hitler szlovákiai helytartója, Jozef Tiso adott az embereinek a szlovák bábállam fennállásának idején. Míg Marian Kotleba Besztercebányán bukott meg, addig a szélsőjobboldali párt második számú vezetője, Milan Uhrík Nyitrán vesztette el a választásokat, igaz, a korábbi közvélemény-kutatásokhoz képest többen szavaztak rá (15 százalékot kapott).
A szlovák választók többek között azért nem szeretik a szélsőjobboldalt, mert
Marian Kotleba népszavazást javasolt arról, hogy Szlovákia lépjen ki a NATO-ból és az Európai Unióból.
Pozsonyban szinte minden párt elkötelezett az európai és észak-atlanti szövetség mellett. Szlovákia, amely tagja az euróövezetnek, sokat profitált ebből. Robert Fico miniszterelnök nem hagyott kétséget afelől, hogy országa a mag-Európához akar tartozni, gondoljon erről bármit is a visegrádi négyes többi tagja, vagyis Magyarország, Csehország és Lengyelország.
Manapság már szinte közhelynek számít, hogy a magyar-szlovák kapcsolatok korábban soha nem voltak olyan jók, mint most. Budapest és Pozsony számtalan európai és nemzetközi kérdésben ért egyet, miközben több közös gazdasági és természetvédelmi projektbe vágtak bele. Azonban van egy téma, amely a jövő bármikor „újramelegedhet”: a Bős-nagymarosi vízlépcső.
Ez nem játék! A magyarok ötmilliárd euróval tartoznak nekünk!
– nyilatkozta a Hospodárske noviny újságírójának kérdésére Július Binder, aki egykoron a bősi-nagymarosi vízlépcső szlovák cseh-szlovák szakaszának megépítésért felelt. Ma van ugyanis huszonöt éve annak, hogy Pozsony önkényesen üzembe helyezte a létesítményt, miután az akkori magyar kormány kilépett a projektből.
Julius Binder, aki később Vladimír Mečiar Néppárt – Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom (HZDS) képivselője lett a szlovák parlamentben. Kép forrása: MTI
Binder már több energetikai céget és építővállalat vezetője volt Csehszlovákiában, amikor megkapta a jogot a bősi-nagymarosi projekt megvalósítására. A később politikai pályára lépő üzletember úgy látja, hogy a magyarok a vízlépcső meghiúsításáért a szlovákokat hibáztatják és azt mondják, hogy Pozsonynak kellene kártérítést fizetnie.
Pedig Binder szerint pont ellenkezőleg kellene történnie: a nagymarosi szakasz be nem fejezése miatt volt kénytelen az 1993-ban függetlenné váló Szlovákia más, rosszabb minőségű és környezetszennyező módszerekhez nyúlni. Azóta pedig a szlovák hatóságok kiszámították, hogyha befejezték volna a projektet, akkor a ma öt milliárd euróval több lenne a szlovák államkasszában. Továbbá elutasította azt a magyar érvet, miszerint a a vízlépcső súlyosan károsította volna a természetet, akár ökológiai katasztrófát előidézve.
„Ezek a félelmek abszolút nem voltak alátámasztva. A magyarokkal közösen figyeltük meg a környezeti hatásokat. Semmiféle katasztrófa nem fenyegetett. Sőt, az egész vízlépcső inkább ökológiai építészet része lett volna”
Lejegelt probléma
Szlovákia számára a mai napig érzékeny témának számít a bősi vízierőmű kérdése. A megvalósulása körülbelül 450 milliárd forintnak megfelelő csehszlovák koronát emésztett fel. A bősi gát ma 200 millió köbméter vizet duzzaszt fel, 275 méter hosszan húzódik, mélysége eléri 20 métert. Jelenleg ez az erőmű biztosítja az ország áramtermelésének több mint 10 százalékát, de 2015 óta több száz gigawattórával kevesebb áramot állít elő.
A bősi erőmű gyakran vált a Szlovák Villamosművek (SE) és a kormány közötti konfliktusok tárgyává. Három évvel ezelőtt a Fico-kormány felbontotta a szerződést, és a újraállamosították a vállalatot. A szlovák hatóságok büntetőeljárást indítottak az SE vezetői ellen korrupció gyanúja miatt. Az üggyel kapcsolatban 2016 májusában kihallgatták Mikuláš Dzurinda egykori szlovák miniszterelnököt.
A kép forrása: MTI
Vajúdnak a hegyek…
A bősi-nagymarosi vízlépcső létrehozásáról szóló első tervek már 1956-ban, a szocialista országokat tömörítő Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának (KGST) egyik ülésén felvetődött. Azonban Csehszlovákia és Magyarország csak 1977-ben kötött egy megvalósítási szerződést arról, hogy „komplex módon” felhasználják a Duna vízét, vagyis egy bősi, nagymarosi és dunakiliti vízlépcsők építenek meg.
A nyolcvanas évek végére a magyar kommunista vezetés folyamatosan kihátrált a projekt mögül. A helyiek a földjeik elvesztése miatt ellenezték az építkezéseket, a költségek is jóval magasabbak lettek az előzetes számításoknál és az Ausztriától kölcsönkapott összegeket is az államadósság törlesztésére használták, miközben a környezetvédők is keményen támadták a közös projektet és igyekeztek külföldi szervezetek meggyőzni a támogatásukról. Az úgynevezett Duna Kör létrehozásával pedig rendszeres Bős-nagymarosi vízlépcső ellen irányuló tüntetések vették kezdetüket.
Vörösmarty-téren zajló tüntetés 1988. szeptember 12-én. A kép forrása: Wikimedia.
Ezért 1989-ben Budapest felfüggesztette a Dunakitli mellett zajló építkezéseket, amely miatt az akkori cseh-szlovák kormány tiltakozott. Nem sokkal később a nagymarosi szakaszon zajló munkálatok is leálltak. A magyar kormány 1992. június 9-én hatályon kívül helyezve az 1977. évi államközi szerződést. Ennek ellenére Pozsony folytatta a bősi erőmű építését és októberben már beindították a turbinákat, amellyel megkezdték a meder áttöltését. A Duna folyásvizének 85 százalékát elterelték, ami jelentős gazdasági, árvízvédelmi és környezeti károkat okozott a Duna túlpartján elterülő Szigetköznek.
Emiatt abban az évben az Antall-kormány keresetlevelet nyújtott be a hágai Nemzetközi Bírósághoz. A perben 1997 szeptemberében született döntés, amely szerint mindkét fél jogtalanul járt el: Magyarország önkényesen rúgta fel az 1977-es szerződést, miközben Szlovákia törvénytelen módon, a környezeti aggályokat figyelembe nem véve helyezte üzembe a bősi erőművet. Az ítélet azonban inkább iránymutatást jelentett a kártérítésekre nézve, de egyik ország számára sem volt kötelező érvényű.
Azóta ugyan több magyar-szlovák kormányszintű találkozó témája volt a Bős-nagymarosi vízlépcső ügy, de sokáig semmiféle előrelépés nem történt ez ügyben. 2015 januárjában egy közös magyar-szlovák munkacsoport alakult, amely felméréseket és kutatásokat végez a térségben. 2016-ban a szlovák fél elismerte a Szigetközbe juttatott vízmennyiség lényeges megemelésének szükségességét és egyes hátrányos környezeti károkat. Cserébe a magyar kormány a Bős–nagymarosi kérdéskörről leválasztotta a Szigetköz és a Csallóköz, valamint az érintett főmeder rehabilitációjának kérdését. A munkacsoport a tanulmányt jövő év közepére ígéri, és csak ezután indulhatnak el az érdemi tárgyalások Magyarország és Szlovákia között.
A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.
A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.
A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.
