Kezdőlap Címkék Pandémia

Címke: pandémia

Reggeli vírusjelentés – 2020. május 03. vasárnap

Magyarországon 2998 regisztrált megbetegedést és 5 újabb halálesetet jelentettek, így összesen 340-re nőtt az új koronavírus halálos áldozatainak a száma. A hajnali összesítés alapján az új megbetegedettek a világban 84 ezerrel növekedtek, azaz 3.348.568 igazolt megbetegedést regisztráltak. 

Budapesten regisztrálták a fertőzöttek 50%-át, összesen 1473 fertőzöttet tartanak nyilván. A főváros után Pest megye (400 fertőzött), és Fejér megye (300 fertőzött)  a legfertőzöttebb gócpont.

Az Egyesült Államokban  több mint 1.133 ezer fertőzöttet tartanak nyilván, Spanyolországban majdnem 216 ezer koronavírusos emberről tudtak, Olaszországban pedig 209 ezer, míg a franciáknál 168 ezer, a németeknél 164 ezer, Nagy Britanniában pedig 183 ezer fölé emelkedett a számuk.

  • 2998-ra nőtt Magyarországon a beazonosított fertőzöttek és az elhunytak száma 340-re emelkedett 
  • A ma reggeli  járvány világhelyzet: igazoltan fertőzöttek: 3.342.437 elhunytak: 243.941  felgyógyultak: 1.096.000

EU-s kilábalás – Új New Deal VII.

A poszt-populizmus pozitív forgatókönyve és a progresszív erők sikere a pandémia után, azon múlik, hogy születnek-e megfelelő válaszok azokra a kihívásokra, melyeket egyfelől a járvány-krízis hozott előtérbe, másfelől pedig a populista, illetve alt-right politikai erők, azt megelőzően, előkészítették, illetve gyakorolták.

Lényegében és mindent egybevetve Európának, nem is új Marshall-tervre (amint azt Angela Merkel és van der Leyden kezdte emlegetni), hanem új közös New Deal programra van sürgősen szüksége, vagy másképpen fogalmazva a jóléti állam fetámasztására (Nyugaton, ott ahol ez a jobboldali-populista offenzíva hatására részben leépült, vagy elhalványult), illetve létrehozására (Keleten, ahol soha nem működött és máris elkezdték lebontani az illiberális offenzívák) van szükség.

Kis kitérővel állítható, hogy a New Deal, (közgazdászok Great Compression-nak, azaz „nagy kiegyenlítődésnek” is mondják), azokra a kihívásokra jelentett sikeres választ – először Franklin D. Rooseweltnek a nagy gazdasági válság (1929-1933) utáni periódusban két lépcsőben bevezetett, átfogó adó- és szociálpolitikai reformjai nyomán, majd a II.világháború után Harry Truman által megerősített és kiterjesztett politikájáról van szó – melyek éppen a kríziseket követően jelentkeztek, és ezért nagyon is aktuálisak lesznek a pandémia-krízist követően.

Az egyik kihívás a vagyonok és jövedelmek közötti óriási szakadék kitöltése, mely a krízissel még inkább elmélyül, és amely jelenség egész Európára vetítve kelet-nyugat közötti ellentétet is jelent, miközben részben Észak és Dél közötti szakadékot is, azaz komplex jelenség.

Ezt legkevesebb két-három intézkedéssel lehetne lényegesen csökkenteni, azaz a jóléti intézmények alapját ezáltal lehetne megerősíteni, illetve megteremteni.

A klasszikus New Deal politika alapját is a progresszív (a gazdagokat és magas jövedelműeket fokozottan megsarcoló szabályozás) adózás és a társadalombiztosítás kiterjesztése, beleértve a lakhatáshoz való jog bevezetését és gyakorlatba ültetését is, teremtette meg.

Ennek lehetne része az általam (amint II. bejegyzésemben írtam) már említett EU-s garantált alapjövedelem bevezetése, de csakis a közös adó, pénzügyi- és szociálpolitikák EU-s szintű elfogadása alapján. Ti. az európai szolidaritás és valós integráció alapját a jóléti állam intézményeinek a működése és nem, valamiféle nem létező nemzeti és etnikai alapon elképzelt harmónia és integráció, jelenthetné!

A jóléti állam rehabilitációja és Kelet-európai kiépítésének akadályai politikaiak, nem gazdasági alapjai vannak, még akkor sem, ha a gazdaságnak támogatásra van reális igénye, rezilienciára (V. bejegzésem) van szüksége. Kezdem

a negatív előjelekkel és azt mondom, hogy egyfelől az alt-right típusú, illiberalizmus, a jelenleg jellemző populizmus általános és különösen a nacionalizmusokkal összekapcsolt változatai akadályozzák az európai integrációt.

Másfelől ezt a geopolitikai politikák erősítik föl szerte Európában, az USA, Oroszország, Kína és Nagy-Britannia illiberális vezetőinek erős befolyása. És tudok mondani három biztató körülményt is. Először is az illiberális-populista politikai pártok és vezérek – Nagy-Britannia távozását követően, lényegében csak Magyarországon vezetnek kormányt (Lengyelország csak részben sorolható ide) – Európában mindenfele ellenzékben vannak és bár pillanatnyilag befolyásosak, mégiscsak kisebbségben vannak. Sőt, másodszorra, a járvány-krízis őket, az illiberális, alternatív tényeken és poszt-igazságokon, a szakértelem marginalizálásán alapuló, a jóléti állam leépítését követelő politikákat gyengíti (lásd IV.  bejegyzésem). Harmadszorra egy viszonylag zökkenőmentes – technikailag könnyen kivihető – intézkedés, melyet a krízis alatti parlamentek online működése gyakorlatilag is megvalósított/működtetett, a levél- és online szavazás általánossá tétele nagyban támogatná ma, a progresszív erőket, szerte Európában.

Reggeli vírusjelentés – 2020. április 28. szerda

A hajnali összesítés alapján az új megbetegedések száma a világban 75 ezerrel növekedett így 3.122.816 igazolt megbetegedést regisztráltak. Magyarországon 2649 regisztrált megbetegedést és 9 újabb halálesetet jelentettek, így összesen 300-re nőtt az új koronavírus halálos áldozatainak a száma.

Budapesten regisztrálták a fertőzöttek több mint 50%-át, összesen 1347 fertőzöttet tartanak nyilván. A főváros után Pest megye (368 fertőzött), és Fejér megye (269 fertőzött)  a legfertőzöttebb gócpont.

Az Egyesült Államokban  több mint 1.010 ezer fertőzöttet tartanak nyilván, Spanyolországban majdnem 232 ezer koronavírusos emberről tudtak, Olaszországban pedig 201 ezer, míg a franciáknál 169 ezer, a németeknél 159 ezer, Nagy Britanniában pedig 162 ezer fölé emelkedett a számuk.

  • 2727-re nőtt Magyarországon a beazonosított fertőzöttek és az elhunytak száma 300-ra emelkedett 
  • A ma reggeli  járvány világhelyzet: igazoltan fertőzöttek: 3.122.816 elhunytak: 216.327  felgyógyultak: 931.976

Sokk és rezilivencia – VI.

Akárhogy is végződik a járvány – lehet hogy lanyhul és aztán újra erősödik, az is lehet, hogy egy idő után észrevétlenül eltűnik, stb. – és mennyire mély vagy felületes következményei lesznek már most is látszik, hogy óriási kihívásként, sokkhatásként érte a Föld lakosságának, az emberiségnek (ezúttal nem is képletesen) nagy részét.

A pandémia az általános rezilienciánk számára jelent kihívást – hogy ezt a két csúnya latinos kifejezést használjam –, ezért ezt a képességünket kell egyéni és társadalmi, de akár gazdasági és kulturális, és mindenképpen politikai értelemben is erősítenünk, a járvány múltával. A reziliencia – egy elnagyolt és rövid meghatározás szerint – azt a képességét jelöli minden típusú önfenntartó rendszernek, hogy erős külső sokkhatás mellett is képes alkalmazkodni a megváltozott helyzethez. Egy dinamikus folyamatot fejez ki, az egyének szintjén a traumából való felépülést, a hatékony megküzdést a kihívásokkal, vagy a sikeres alkalmazkodást hirtelen megváltozott és szokatlan körülményekhez.

A közösségi reziliencia (szociológiai jelenségként) „rugalmas ellenállási képességet” jelent, azt, hogy a nagyon erős életmódbeli behatást is képesek vagyunk feldolgozni és vagy visszatérni az eredeti állapothoz közel (ez a komplex és hirtelen változások esetén aligha lehetséges, hiszen a helyzet annyira képlékennyé és eltérővé válhat, hogy az eredeti állapothoz való visszatérés, gyakorlatilag lehetetlenség), vagy új helyzetet teremteni a regenerálódás során (és ez fog következni, meglátásom szerint). Az a kérdés tehát a közösségi rezilienciával kapcsolatban, hogy képese-e a társadalom tanulni és új adaptív stratégiákat kialakítani az élet legkülönfélébb területein?

A válságnak – a pandémiát életmódbeli krízisként is meghatározhatjuk – önmagában nem sok tanulsága van, illetve annyiféle van ahány területet veszünk számításba, az orvosi/közegészségügyiektől és járványtaniaktól kezdve a gazdasági, társadalmi, és egyéni szintig, stb.

Minden esetre és minden területen, illetve szinten, a tanulási és adaptációs folyamatot tudatosan, rezilenciát segítő stratégiák és közpolitikák kialakításával lehet előmozdítani.

Ezért gondolom, hogy a járvány utáni időszak (természetesen, azt, hogy mikor tekintjük lejártnak a pandémiát, szintén politikai kérdésként „döntésként” kell kezelni) a kulcsszó a reziliencia, mégpedig egy dinamikus és tudatos stratégiákba beépített kell, hogy legyen.

Számba kell venni, hogy mi változott az egyének szintjétől, azoktól a bezártságot és tehetetlenséget kísérő pszichikus jelenségektől kezdve, melyek sokakat és egyszerre, egymás állapotát akár befolyásolva érnek; a közösségi elzártság szociálpszichológiai következményeit, vagy a gazdasági változásokig, a legkülönbözőbb kihívásokat. És közben óhatatlanul át fog rendeződni a piac, horizontálisan és vertikálisan is, új integrációs/dezintegrációs formák fognak megjelenni, egyes szektorok súlya és jelentősége megnő, másoké lecsökken, áthelyeződnek a prioritások és vele együtt a lehetőségek is, új piaci mechanizmusokra lesz szükség, poszt-globalizációs tendenciák jönnek, stb., stb.

Társadalmi szinten pedig az on-line univerzum fölértékelődése és a hozzá kapcsolódó teljes szektor fontosságának és piaci értékének megnövekedése, máris nyilvánvaló. A kulturális élet változásairól még keveset lehet látni – egyelőre a lockdown talán ezen a területen hozza a legdrasztikusabb változásokat – de bizonyosan, a sportélettel együtt, radikális változások elé nézünk.

Föltűnő és szinte hihetetlen lenne, ha ezekre a világméretű és az emberiség egész életmódját érintő változásokra, a sokkhatásra egyedül a politikai mezőny nem válaszolna, maradna változatlan!

A változatlanság, ugyanis azt jelentené, hogy a politika világa – ennek egyébiránt számos jele volt/van – teljességgel elszakadt a társadalmak valóságától. Ezért gondolom, hogy „jőni fog, mert jőnie kell”, a poszt-populista politikai korszaknak, mely többé nem mehet az alternatív-tények és poszt-igazságok horizontja fele, hanem a reális kihívások valós és szakértelmen alapuló megoldását kell célul kitűzze.

A poszt-populista politika középpontjában a reziliens stratégiák kell hogy kerüljenek!

Már ha élni, sőt jól élni, akar az emberiség és nem az önpusztító hajlama győzedelmeskedik, amit persze sohasem lehet kizárni.

Reggeli vírusjelentés – 2020. április 27. hétfő

A hajnali összesítés alapján az új megbetegedések száma a világban 73 ezerrel növekedett így 2.976.305 igazolt megbetegedést regisztráltak. Magyarországon 2582 regisztrált megbetegedést és 8 újabb halálesetet jelentettek, így összesen 280-ra nőtt az új koronavírus halálos áldozatainak a száma.

Budapesten regisztrálták a fertőzöttek több mint 50%-át, összesen 1286 fertőzöttet tartanak nyilván. A főváros után Pest megye (352 fertőzött), és Fejér megye (263 fertőzött)  a legfertőzöttebb gócpont.

Az Egyesült Államokban  több mint 965 ezer fertőzöttet tartanak nyilván, Spanyolországban majdnem 226 ezer koronavírusos emberről tudtak, Olaszországban pedig 197 ezer, míg a franciáknál 162 ezer, a németeknél 157 ezer, Nagy Britanniában pedig 154 ezer fölé emelkedett a számuk.

  • 2582-re nőtt Magyarországon a beazonosított fertőzöttek és az elhunytak száma 280-ra emelkedett 
  • A ma reggeli  járvány világhelyzet: igazoltan fertőzöttek: 2.976.305 elhunytak: 206.685  felgyógyultak: 868.703

Mit tehet(ne) az EU? – IV.

Figyelem, hogy a pandémia nem erősíti, hanem tovább gyengíti az EU-s ingtegrációt, a határokon átnyúló szolidaritás (ha ugyan van ilyen egyáltalán), egyre kevésbé érzékelhető.

Kiváló intézkedés a költségvetési hiányra vonatkozó szabályzat felfüggesztése, de.

Azt hiszem az EU akkor lenne képes erősödni – mondjuk szemben az Orosz-kínai-amerikai negatív hatással, és a belső populista nyomással -, ha bevezetnék AZ EURÓPAI GARANTÁLT ALAPJÖVEDELMET (legalább 6 hónapra) MINDEN EU-s ÁLLAMPOGÁR SZÁMÁRA! Ez még akkor is megerősíthetné az együvétartozást, az európai identitás-tudatot, ha mondjuk ez nem egységes lenne, hanem a GDP (vagy Gini), a lakosság száma, vagy az egyes országok átlagjövedelmeihez mérten lenne bevezetve. Minden esetre megfontolásra ajánlanám a dolgot, ha abban a helyzetben lennék, hátha mások is így látják és tehetnek is ezért.

Magyarán hatékony közös európai szociálpolitikák nélkül, nincs szorosabb integráció, sőt a szétesés fenyeget!

Alapjövedelem-vita II. 

Rendkívüli idők, rendkívüli megoldásokat és újszerű gondolatokat, vagy ha úgy tetszik társadalmi kísérleteket hozhatnak.

Érdemes lenne legalábbis megvitatni, de még inkább kipróbálni az alapjövedelem bevezetésének problematikáját, ahogy már történnek is az USA-ban, éppen a belengetett és a pandémia enyhítésére szánt támogatás formájával kapcsolatban. A javaslat szerint minden (bizonyos szint alatti jövedelemmel rendelkező) állampolgár usque ezer dolláros csekket kapna, kieső jövedelmei enyhítésére, illetve egyáltalán megélhetésre. (A mostani amerikai segélyakció-tervet az alapjövedelem-vitához, többek között, egy volt demokrata elnök-jelölt kapcsolja hozzá, világossá téve, hogy csak akkor hasonlítható ahhoz, ha nem csak egy-két hónapban, hanem hosszú távon folyósítják a jövedelmet, lásd. itt).

Az alapjövedelem bevezetése ellen, mind a jobb-, mind a baloldaliak érvelnek, mégpedig az elsők úgy, hogy az emberek “leszoknak a munkáról”, nem akarnak majd dolgozni, az utóbbiak úgy, hogy nem hajlandók az egyénekre bízni a döntést, ők szeretnék a redisztribúciót levezényelni. A józan ész és néhány (egyelőre) elszigetelt kísérlet viszont – ahogyan azt Rutger Bregman kiváló könyvében, mely az Utópia realistáknak címmel jelent meg magyarul a tavaly – azt mutatja, hogy az ötlet egyáltalán nem rossz.

Főként ha figyelembe vesszük, hogy a legtöbb eddigi kísérlet a szegénység felszámolására, abba torkollott, hogy eltévesztettük a célt, ti. nem a szegénység, hanem a szegények elleni harccá vált, további méltóságvesztéshez, (a rászorulóknak hosszan és megismétlődő módon bizonyítaniuk kell rászorultságukat, megalázó procedúráknak vetve alá magukat), marginalizáláshoz, kirekesztéshez, megbélyegzéshez, stb.

Nem tudom, hogy végül mit hoz a járvány, milyen lesz a poszt-pandémikus új világ – hogy alapvető változások következnek világméretű léptékben az egyre nyilvánvalóbb – de, hogy az ALAPJÖVEDELEM-vitát napirendre kell tűzni, afelől nincs kétségem.

A kutyámat sem!

Csak szólok  Müller Cecília országos tisztifőorvos asszonynak, hogy kutyám egészségét nemigen bíznám rá még ilyen vírusterhes  időkben sem. Igaz, alig van olyan kormánytag akire ugyanezt ne mondhatnám el élükön a katonásdit játszó miniszterelnökkel.

Már mindenki elfelejtette Cecília asszonynak, hogy februárban nyugodt szívvel jelentette ki a vírus nem tud hazánkban kárt tenni. Azóta Szent Johannaként a küzd a hazánkban kárt tenni nem tudó járvány ellen. Naponta sok-százezren hallgatjuk az Operatív Törzs egyenruhásai között megbújó asszonyság sületlenségeit. Nem sorolom fel mindet, megtették azt már sokan. Sírni kellene rajta, de Kárpátokba szorult népünk inkább csak röhögni tud szerencsétlenségén ahogy megpróbál néhány értelmes mondatot kisajtolni magából. Nemigen sikerül.

Egyet mégis szeretnék megemlíteni. Azt amelyiket napok múltán sem sikerült megemésztenem. “Nincs az a teszt, ami a járvány terjedését meggátolja” – mondta Müller Cecília. Nincs? Tényleg nincs?

Azt még félkegyelműségem is tudja, hogy a sorozatos tesztelés közvetlenül valóban nem gyógyít meg senkit, de rengeteg ember további fertőződését megakadályozhatja, mert a fertőzöttekben hetekig tünet nélkül lappangó vírus akaratlanul is számtalan emberre átterjed. Ha csak egy kicsit is jobb lettem volna matematikából ki tudnám számolni, hogyan hatványozódik ezáltal a fertőzöttek száma! Ja, hogy ez Önnek ez nem számít? Az sem számít ugye, hogy a vírusfertőzésen akár tudtukon kívül is átestek tesztelése lehetővé tenné az igazán munkaképes populáció bevetését a gazdaságban vagy a járvány elleni védekezésben, arról már nem is beszélve, hogy

a tőlük levett vérplazmával a súlyos betegek gyógyítását is elő lehetne segíteni.

(Ha ez nem lenne elegendő indok az anyagi érdekeltség iránt fogékony kormány számára, “az ötös számú vágóhíd”, akarom mondani az ötös számú párttagkönyv tulajdonosának közeli hozzátartozója  állítólag érdekelt a közszájon forgó vérplazma bizniszben…) Ez nagyobb üzletnek ígérkezik ilyen járványterhes időkben mint kedvenc futsal bajnokunk  biznisze, aki

képes volt az USA-ban ragadt honfitársainkat fejenként nyolcszáz dollárért, háromszori leszállás mellett hazamenekíteni, amikor 450 dollárért Bécsig hozathatta volna őket a Delta légitársaság menetrendszerű és üresen tátongó járatain.

Ő mégis nyert ezen a ráfizetésen, ha mást nem is politikai hasznot feltétlenül.

Figyelmébe ajánlanám az Operatív Törzs elmebajnokainak, hogy ez most nem a Nagyfőnök 2022-es újraválasztása érdekében tett kommunikációs hadjárat, hanem kivételesen egy valós ellenséggel vívott harc, amelyet csak a fertőzöttek és az elhunytak számában megmutatkozó ellenséggel szemben kell megvívni.

Vegyék észre, hogy a még január végén és februárban is a migránsok elleni szellemharcot vívó kormányfő egyszer csak rájött, hogy visszaszállhat fejére a 2006-ban kisded politikai érdekek miatt megtorpedózott, de valójában életképes és strukturálisan is megújulást ígérő egészségügyi reform kivégezése. Rájött, hogy a kommunikáció ez egyszer nem segít a láthatatlan, de valóságos ellenséggel vívott harcban csakhogy a másfél évtizednyi késlekedést nem lehet néhány hét, de néhány hónap alatt sem bepótolni.

Azóta másról sem szólnak a dicső bejelentések, mint hogy ennyi meg annyi maszkot, lélegeztetőgépet, hoznak Kínából a bérelt repülőgépek. Az már más kérdés, hogy a katonásdit játszó  vezérlőtábornok plecsnikkel teleaggatott tisztekre bízta szakértők helyett az irányítást, így fordulhatott elő, hogy a pillanatnyi elmezavarukból és szakmai hivatástudatukból itthon maradt egészségügyi dolgozók különös veszélynek tették ki magukat még akkor is, amikor a leszálló repülőgépeket majdnem katonai tiszteletadás mellett kormánymédiás kameratenger fogadta a reptéren. Csakhogy az egészségügyisek számtalan helyen napokkal később sem láttak semmit azokból a védőfelszerelésekből. Meg is van az eredménye, közel kilencven egészségügyi dolgozó van karanténban. Egymásra mutogatás helyett mivel igazolható, hogy

egy idősotthonba a lezárt kapuk mellett is bejutott a vírus, és amikor több beteg egyértelmű tüneteket mutatott még napokig nem teszteltek le mindenkit!

Meg is van az eredménye: eddig öt halott és száznál több fertőzött. Mindezt aközben, hogy Cecilia asszony mosolygó arccal mondja a kamerákba, minden rendben és az előzetes tervek szerint megy! Gratulálok.

Az ellenzék meg csak áll “de” büszkén a vártán.

Vég nélkül gyártják követeléseiket, azzal sem törődve, hogy nap nap után beleszaladnak jól irányzott politikai pofonokba. Nem véletlen, hogy egyre inkább földbe döngölik őket. Joggal tiltakoznak a demokrácia felszámolása ellen, de a járvány paravánja mögé bújva senkit sem érdeklő tiltakozásaikat, követeléseiket küldözgetik a médiának, miközben a kormány úgy hagy rájuk a járvány leküzdésére lakossági feladatokat, hogy nemhogy pénzt nem ad a plusz költségekre, de még jelentős adóbevételt is elvon tőlük.

Széttárt kezekkel közlik nem tudnak mit tenni ellene semmit.

Csodálkoznak majd amikor a cselekvés elmaradásáért rájuk hull majd a népharag, amit csak felerősít a kormánysajtó.   Még ilyen militáns közegben is meg lehet és meg is kell  tagadni az utasításokat, ha tudván tudják végrehajtásukkal végzetes katasztrófákat idézhetnek, idéznek elő.  Persze ez esetben az ellentmondás felelősségét is vállalni kellene arra pedig ez az ellenzéki garnitúra úgy látszik nem képes. A világ még az őket sújtó járvány ellenére is hangosabban  tiltakozik az magyarországi rendeletek ellen, mint a hazai ellenzék. Azt is mondhatnám rájuk: puhapöcsűek.

A Fidesz ismét jól számolt: a puhapöcsök hangja még sajátjaik mindegyikéhez sem ér el, míg az ő kommunikációs diadalmenetüknek százalékban is mérhető hozadéka van.

Az se befolyásol semmit, hogy Matolcsy látnoki képességekkel megáldott kincstárkezelő szerint az idén 3%-os gazdasági növekedés várható, addig természetesen csakis határon kívüli (Bloomberg) használatra Varga úr bevallja, az idén recesszióra számít a kormány.

A Vezérlőtábornok is teszi a dolgát: teljes harci védőöltözetben valamelyik kórház intenzív osztályára látogat melyről minden híradó számára színes, szagos anyag készül.  Vízen ugyan nem jár, de lesz olyan orgánum, mely terjeszteni fogja, hogy a meglátogatottak hány százalékkal nagyobb arányban gyógyultak meg, mint akiknek nem jutott ebből a kiváltságból.

Végezetül nyugodjon le mindenki a kormány tervez, a vírus végez. És majd lesz valami.

De a kutyámat nem bíznám egyikükre sem!

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK