– Miniszterelnök úr, jobban van? – Mire gondol? – Hát, hogy vannak ezek a kényszerképzetei. – Kényszerképzeteim? Nekem? Maga összetéveszt engem a Kövér Lacival. Ő hiszi magát sámánnak. Nézzen rá, milyen a tekintete. Ha tudná, mennyit röhögünk rajta otthon az asszonnyal. – Nem tévesztettem össze senkivel, miniszterelnök úr. De meg kell jegyeznem, több jel utal arra, hogy Ön egy ideje Magyarországnak képzeli magát. – Mikor mondtam ilyet? – Hogy Brüsszelben támadják Magyarországot. Most például a Sargentini-jelentés kapcsán. – Miért? Nem így van? – Ha Ön Magyarország, akkor természetesen ez a helyes kifejezés. De Ön a legjobb tudomásunk szerint nem Magyarország, miniszterelnök úr. Ha tudni akarja az igazat, akkor most elárulom: Önt Orbán Viktornak hívják. Vagyis, Brüsszelben, Strasbourgban és úgy általában, a világ demokratikus felén nem Magyarországot, hanem Önt támadják. – Engem még nem támadott meg senki. Jól is néznénk ki! Fizetem a TEK-et, hogy megvédjenek, még csak az kéne, hogy ezek után megtámadjanak. – Félreértett miniszterelnök úr. Nem fizikailag támadják, hanem az intézkedéseit bírálják. A demokráciáról vallott felfogását, ha szabad így fogalmazni. – Szabad. Miért ne szabadna? Szabad országban mindenki úgy fogalmaz, ahogy szabad. Na jó, félre a viccel: szerintem a magyar embereket bántják. Irigylik az eredményeinket, ezért feszültek és frusztráltak. Európa hanyatlik, a Nyugatnak bealkonyult, Keletről fúj a szél. – Nem a magyar embereket bírálják, miniszterelnök úr, hanem Önt. – A magyar emberek 2010-ben, 2014-ben és 2018-ban is felhatalmaztak bennünket… – … a kormányzásra, miniszterelnök úr. Jobb életet vártak Önöktől, mert ezt ígérték nekik. Önök nem arra kaptak felhatalmazást, hogy ellenségünkké tegyék a fél világot. – Nekünk nincsenek ellenségeink. Irigyeink vannak, akiknek nem tetszik, hogy sikeresek vagyunk. De Keleten szeretnek bennünket. Most éppen Kirgizisztánban.
– Azért végezetül, nyugtassa meg az Önért aggódókat: ugye, nem képzeli Magyarországnak magát?
– Nem képzelem magam Magyarországnak, ugyanis én vagyok Magyarország. Miért, jobb volna, ha Bonaparte Napóleon lennék?
A konzervatívok megmenthetik a világot a szélsőjobbtól, ám veszélybe kerül a demokrácia, ha olyanokkal állnak össze, mint a tekintélyelvű Orbán Viktor vagy az AfD. Erre figyelmeztet a Harvard Egyetem német származású politológiaprofesszora a Die Weltben.
Yascha Mounk pontosan ebből a megfontolásból tartja roppant nyugtalanítónak, hogy az amerikai Republikánus Párt siralmas módon csődöt mondott és nem szállt szembe Trumppal. Mert ha az elnök meg is bukik a közeljövőben, akkor is évekig tart, ameddig a tengerentúli politika megtisztul az autokrata törekvések bűzétől. De a konzervatívok Ausztriában is veszélyes szövetségre léptek a szélsőséggel, amely a náci mozgalomból alakult ki, és őszintén csodálja Putyint.
A legmegdöbbentőbb hír szerinte az, hogy Merkel taktikai okokból össze akar állni Orbán Viktorral, a liberális demokrácia legnagyobb ellenfelével. A magyar kormányfő az elmúlt 8 évben
gyakorlatilag szinte diktatórikus hatalmat épített ki az országban,
ami ellen az európai intézmények csupán mérsékelten tiltakoztak. Ennek egyik oka a Fidesz jó viszonya az EPP-vel. A magyarok tagságának legfőbb védelmezője mindig is Manfred Weber volt. A frakcióvezető tökélyre vitte a cinikus hintapolitikát, mert minden esetben, amikor a magyar fél zavartalanul átlépte a vörös vonalat, ám apró taktikai engedményeket tett, pártfogója úgy tett, mintha itt igazi fordulatról volna szó. Ily módon Orbán megúszta, hogy az EU felelősségre vonja, legyen szó a választási visszaélésekről, a független sajtó szétveréséről, a civilek és egyetemek elleni szélsőséges támadásokról.
Weber magatartása nagy mértékben aláásta a lehetőséget, hogy Európa sakkban tartsa a miniszterelnököt.
A Néppárt számára a pártpolitikai szempontok fontosabbnak bizonyultak a magyar demokrácia védelménél.
Ugyanakkor nem titok, hogy Merkel nemigen kedveli Orbánt, de a jelek szerint mégis azt hiszi, hogy szükség van a magyar politikusra, mert nélküle nem lenne meg a konzervatív többség az Európai Parlamentben. Meg ha nagyon határozottan fellépne Budapest ellen, az valószínűleg kiélezné a CDU viszonyát a CSU-val. Ezért láthatólag úgy határozott, hogy nem érdekes az elvhűség, békét köt a nem demokratikus szélsőjobbal.
A következmények óriásiak az európai politikában. Először is egyértelmű, hogy az EU még jó sokáig teljes jogú tagként tűr meg a soraiban mélységesen illiberális, sőt demokráciaellenes államokat. Ám ez hatalmas károkat okoz az unió legitimitásának. Ugyanakkor minden eddiginél törékenyebb a bástya, amelyet egykor a jobb- és baloldal a demokrácia ellenségeinek feltartóztatására emelt. Ha Merkel és Weber hajlandó elárulni az elveit a többség érdekében a nem túl fontos EP-ben, akkor miért kellene abban bízni, hogy egy nap nem utasítják vissza az AfD-t, ha úgy hozzák a hatalmi viszonyok Berlinben? De ha valóban létrejön az összefogás Orbánnal, akkor Merkelre úgy fognak emlékezni, mint aki csődöt mondott a legfontosabb kérdésben, mert nem szállt szembe a demokráciaellenes szélsőjobbal.
A magyar kormányfő már nyíltan arra játszik, hogy általános politikai trendforduló következik be Európában. Dupla vagy semmi. Így vezeti fel elemző cikkét Kósa András a pozsonyi Új Szóban:
Van benne rendszer – nagyon röviden így jellemezhetnénk Shakespeare klasszikusával a magyar kormányfő nyár végi–ősz eleji külpolitikai mozgásait. Orbán Viktor egy tőle szokatlanul hosszú nyári szünetet követően – amibe egy általa a Facebookon közölt horvátországi út mellett egy titokzatos, teljes diszkrécióval megejtett görögországi utazás is belefért – fejest ugrott a nemzetközi politikába.
Ennek első fejezeteként Milánóban találkozott Matteo Salvini olasz belügyminiszterrel…
(…) A CNN kommentárjában megjegyezte, az Orbán–Salvini „első randevú” minden bizonnyal arra volt jó, hogy a felek kísérletet tegyenek egy EU-szkeptikus, jobboldali populista tömb létrehozására akár már a jövő májusi európai parlamenti választásokra.
Kósa András ezt követően megállapítja: Tény, hogy a Fidesz és maga Orbán Viktor is egy ideje már nyíltan hangoztatja, hogy jövőre meggyengülnek az úgynevezett főáramú politikai erők, és az erősen unió-szkeptikus pártok erősödhetnek meg. Ez annyiban abszurd, hogy – a párt politikusaival folytatott háttérbeszélgetések alapján – a Fideszben szinte nyílt kárörömmel figyelik a helyzetet, vagyis saját pártcsaládjuk, az Európai Néppárt (ennek tagja többek között a Bugár Béla vezette Híd is) meggyengülését, és mindenki azt várja, hogy a magyar kormánypárt pozíciói jelentősen megerősödnek majd az EPP-frakción belül. Vagy ha nem, hát akkor egyszerűen lelépnek.
(…) Igaz, Orbán Viktor még júniusban „belengette”, hogy ők akár ki is léphetnek, de ezt akkor még csak blöffnek tartották. Most, a Salvinivel folytatott megbeszélések után már reálisabbnak tűnik egy új formáció létrehozása jövőre, mint korábban valaha.
Kósa András szerint a tendenciát ráadásul más tényezők is erősítik: Emmanuel Macron francia elnök már meg is üzente a duónak, hogy nyugodtan lássák őbenne a legnagyobb politikai ellenfelüket, mivel ő jövőre egy olyan páneurópai politikai mozgalmat szeretne gründolni, amelyik kifejezetten az integráció elmélyítéséről és a menekültekkel kapcsolatos szolidaritásról szól. Hogy az immár uniós szintre emelt játszma nyertese ki lesz, az ma még megjósolhatatlan, de könnyen belátható, hogy Orbán vagy sokat nyer, vagy sokat veszít. Amennyiben valóban megerősödnek a Fideszhez hasonló politikai erők, akár európai szinten is erős vezetővé válhat, de ha nem jön be a számítása, akkor perifériára is sodródhat, bár utóbbit természetesen erősen relatíve kell értelmezni, mert egy kétharmaddal regnáló, az EP-ben 12–15 képviselővel bíró (a jelenlegi közvélemény-kutatási adatok szerint ennyi mandátum biztosan kinéz a Fidesznek jövőre) miniszterelnököt természetesen nehezen lehet majd látványosan ignorálni.
Mégis, az utóbbi esetben Orbánnak inkább maradna egy sokkal értéktelenebb „játszótér”, az EU-n kívüli kapcsolatok. Ezt persze nem úgy kell értelmezni, hogy a magyar kormányfő kiléptetné az országot az unióból, hanem „csak” abban az értelemben, hogy külpolitikai elismerést máshol kell majd keresnie. Ezt Moszkvában biztosan kevésbé találná meg, bár az utóbbi időben gyakrabban találkozik Orbán Putyinnal, mint bármely más vezetővel, ezek a megbeszélések valószínűleg csak kifelé tűnnek felhőtlen hangulatúnak.
Az Új Szó publicistája ezt követően megállapítja: Egy térség ellenben biztosan van, ahol a magyar kormányfő bármikor feltétlen elismerésre számíthat: talán nem véletlen, hogy cikkünk megírásának idején is még Kirgizisztánban tartózkodik, a „türk tudatú népek” Nomád Világjátékán. A magyar kormányfő ezzel olyan illusztris társaságba keveredett, mint Recep Tayyip Erdogan török, Ilham Aliyev azeri, Nurszultan Nazarbajev kazah és Savkat Mirzijojev üzbég államfő. A magyar kormányfő vonzalmának a közép-ázsiai volt szovjet tagköztársaságok iránt nehéz racionális indokát találni: Magyarországnak hangsúlyozottan nincsenek külpolitikai céljai a térségben – erről egyetlen külügyi stratégia sem szól – a kétoldalú kereskedelem volumene ezekkel az országokkal elhanyagolható mértékű, évi pár millió, tízmillió euró. Igaz, ezekben az országokban nyilván nem hozzák szóba például a CEU-t.
A magyar miniszterelnök nem csak térben utazik sokat, de időben és ideológiailag is kedveli a változatosságot. Legutóbb a türk nyelvi rokonságról beszélt, míg öt évvel ezelőtt Helsinkiben azt mondta, hogy a magyarok finnugor rokonsága nem véleménykérdés, hanem tény.
Finnugor vagy türk nyelvi rokonság?
A magyarok Attila kései leszármazottainak tekintik magukat, a hun-türk eredet alapján állnak, nyelvük a türk nyelvekkel áll rokonságban. Ezt mondta Orbán Viktor Kirgizisztánban.
„Korábban sértésnek szánták, hogy Magyarország Európában a legnyugatibb keleti nép, de a türk országok fantasztikus sikerei, gazdasági és politikai fejlődése miatt ma már dicséret, ha keleti népnek nevezik a magyarokat. „Mi Magyarországon élünk, magyarok vagyunk, magyarul beszélünk, ez egy egyedülálló és különös nyelv, amely a türk nyelvekkel áll rokonságban”.
Orbán Viktor miniszterelnök és Szooronbaj Zseenbekov kirgiz elnök. MTI Fotó: Miniszterelnöki Sajtóiroda / Szecsődi Balázs
Öt évvel ezelőtt, 2013. májusában, Orbán Viktor Helsinkiben még határozottan kiállt a finnugor nyelvrokonság mellett: szerinte tényről, nem véleménykérdésről van szó.
„Az iszlám a világ nagy lelki és szellemi alkotása”
De nem csak a nyelvi kérdésekhez áll rugalmasan Orbán. Miközben Magyarországon már javában folyt a bevándorló-ellenes kampány, 2015. június 5-én az egyiptomi elnök budapesti látogatásakor Orbán ezeket mondta: „Európában sok helyen félnek az iszlámtól, és ellenségesen néznek rá, de Magyarország nem ilyen hely… az iszlám a világ nagy lelki és szellemi alkotása, amiről csak a tisztelet hangján lehet beszélni… A magyarok a kulturális diverzitásban is hisznek, a kultúrák közötti különbség pedig a Jóisten adománya.”
Néhány nappal később, az Arab Bankok Szövetségének éves közgyűlésének résztvevőit Orbán Viktor arról biztosította, hogy „Itt mindenkit tisztelettel fogadunk…az iszlám embereket is, az iszlám civilizációt is nagy tisztelettel fogadjuk”.
A miniszterelnök szerint „az iszlám világból érkezett emberekre sem úgy tekintenek, mint akik fenyegetést jelentenek, hanem egy fejlett civilizáció képviselőiként, és nem szégyellünk időnként tanulni is tőlük”. Orbán az arab üzletembereknek a katolikus pápa szavait idézte, miszerint „ha jobban figyelt volna az emberiség a Korán tanításaira, akkor nem tartana itt a világ.”
„Brüsszelben nincsenek rokonaink, Kazahsztánban rokonokat találunk”
Karim Maszimov kazah kormányfő és Orbán Viktor Fotó: Orbán Viktor Facebook oldala
2015 áprilisában Orbán Viktor Kazahsztánban járt, ahol Karim Maszimov kazah kormányfővel találkozva a következő érzelmes vallomással kedveskedett vendéglátójának: „Nagy örömmel utazunk Kazahsztánba. Az Európai Unióban politikai értelemben egyenrangú partnerként kezelnek minket, de az eredetünk szerint ott mi idegenek vagyunk. Amikor Brüsszelbe utazunk, nincsenek ott rokonaink. Viszont amikor Kazahsztánba jövünk, itt rokonokat találunk. Eléggé furcsa érzés, hogy az embernek keletre kell utaznia, hogy otthon érezze magát. Ezért mindig nagy örömmel utazik Önökhöz a magyar delegáció.”
„Az olaj keletről jön, de a szabadság mindig nyugatról érkezik”
Mindezek után nem meglepő, hogy Orbán Viktor 2007-ben még Kelet és Nyugat szerepét is másképp látta.
„Ne engedjék, hogy a demokráciából demokrácia nélküli többpártrendszert csináljanak és tartsanak ki a nyugatos gondolkodás mellett” – üzente Orbán Viktor a fiatal demokratáknak 2007-ben, a Fidesz 19. születésnapján.
„Mit tudunk mi üzenni innen a jövőnek, a nálunk fiatalabbaknak? Nos, hát először is azt, hogy mi nem azért mutattunk ajtót bizonyos dolgoknak, hogy most meg visszajöjjenek az ablakon. Tehát mi az ajtót a nyugatnak kinyitottuk, az oroszoknak, a Szovjetuniónak, meg a kommunizmusnak meg ajtót mutattunk. És azt üzenjük a jövőnek, hogy ne engedjék, hogy mindez visszamásszon az ablakon.
…Azt üzenjük az utánunk jövő generációnak, hogy ne engedjék, hogy abból a demokráciából, amit a mi új nyugat nemzedékünk kiküzdött magának, abból most egész egyszerűen demokrácia nélküli többpártrendszert csináljon…. És hasonlóképpen nem kellene megengedni az utánunk következő fiataloknak, hogy miután mi a szovjet rendszer legvidámabb barakkja sorsától megszabadultunk, most a Gazprom legvidámabb barakkjává tegyék Magyarországot.”
„Azt üzenjük innen egyfajta új nyugat nemzedékként a fiatalabbaknak, hogy igen továbbra is tartsanak ki a nyugatos Magyarország mellett, ne engedjék, hogy erről az útról Magyarországot letérítsék. Szeressék, hogy Magyarország egy nyugatos ország, ami azt jelenti, hogy hiszünk az emberi akarat szabadságában, és hiszünk az egymásért vállalt kölcsönös felelősségben, ami elválaszthatatlan része a nyugati kultúrának. Lehet, hogy az olaj keletről jön, de a szabadság mindig nyugatról érkezik. A demokráciát pedig nem lehet felülről irányítani, csak az emberek szívéből nőhet ki, és rendezheti be az élhető magyar életet.”
„Mi egy keleti nép vagyunk”
2017-ben, pekingi látogatásakor már szó sincs nyugatos gondolkodásról. Orbán mellőzi a filozófiai fejtegetéseket, nem áll ki Tibet mellett, épp ellenkezőleg: „A kínai politikai berendezkedés a kínai népre tartozik, éppen úgy, mint ahogy Magyarországé a magyarokra. Senkinek sincs joga ebbe valamiféle önjelölt döntőbíróként beleszólni”.
Orbán Viktor és Li Ko-csiang kínai kormányfő. MTI/EPA/Hou Hvi Jung
A magyar miniszterelnök szerint a keleti nyitás lényege a tisztelet, amely megelőzi az ideológiát, „A magyaroknak szerencsésebb a helyzetük, mert mi egy keleti nép vagyunk, amelybe kereszténységet oltottak, és ez egy sajátos nézőpontot tesz lehetővé, és értjük mindazt, ami Kínában történik”.
A magyar miniszterelnöknek 2014. március 25-én, Szaúd-Arábiában is sikerült felülemelkednie a korábban a Fidesz által preferált emberi jogok helyzetén: „Mi nem azért jövünk ide, hogy kioktassunk bárkit emberi jogokból vagy modern világfelfogásból. Mi azért jövünk ide, mert tiszteljük az arab kultúrát, és elismerjük azt, ahogyan ők berendezték és a világ egyik legsikeresebb részévé tették a saját világukat.”
Az amerikai nagykövet már világossá tette, hogy Washington azt szeretné, ha a CEU-nak nem kellene elköltöznie és véget érnének a támadások. Lehet, hogy Orbán lerázza az amerikai kívánságot, de Ignatieff rektor szerint az USA nyomása jelenti számukra az utolsó reménysugarat.
A Washington Post szerint a CEU azért küzd az illiberális forradalom közepette, hogy Magyarországon maradhasson, miután az ellenséges kormány nem adja jelét, hogy szó lehetne bármiféle haladékról. Michael Ignatieff rektor úgy fogalmaz, hogy túszul ejtették őket, és lehet, hogy minden szándékuk ellenére rákényszerülhetnek az emigrációra.
Egyetlen uniós tagállam esetében még volt példa arra, hogy egy egész egyetem kényszerüljön venni a kalapját. Ám a tanintézmény az első számú célponttá vált Orbán Viktor kampányában, amelynek célja, hogy véget vessen a multikulti, toleráns európai liberalizmusnak és bebetonozzon egy kérlelhetetlenül keresztény, konzervatív és nacionalista kultúrát. A kulturális ellenforradalom kiterjed a határon túlra is. A keresztes hadjárathoz szövetségest talált a szélsőséges mozgalomban, amely Putyin Oroszországától a Fehér Házig terjed.
Az egyetem sorsáról David B. Cornstein, az új amerikai nagykövet néhány napon belül egyeztet a miniszterelnökkel és ez kulcsfontosságú lehet. A diplomata már világossá tette, hogy Washington azt szeretné, ha a CEU-nak nem kellene elköltöznie és véget érnének a támadások. Lehet, hogy Orbán lerázza az amerikai kívánságot, de Ignatieff szerint az USA nyomása jelenti számukra az utolsó reménysugarat, bár megjegyzi, hogy ők tévedésből kerültek a kormányfő célkeresztjébe, mert egy egyetem nem tartozik a politikai ellenzékhez.
Palkovics László miniszter szerint ugyanakkor az igazgató csak blöfföl, amikor arról beszél, hogy kénytelenek lesznek hamarosan Bécsbe áttenni a székhelyüket, ha a hatalom nem írja alá a maradást lehetővé tevő megállapodást.
Bothúzás – ősi ruhákban pompázó magyarok felvonulása – Orbán Viktor vigyázó szeme – ilyen egyveleg áll össze egy világverseny képeiből. Az vesse a másikra az első követ, aki erre a kombóra nem vigyorog egy nagyot. Lehántva azonban róla az orbáni magyar politika által támogatott giccses álromantika mázát, ezt sem érdemesnek másnak felfogni, mint sportolók versenyének. Kicsit utánajártunk annak, mi is valójában a kirgiz fővárosban, Bisketben két napja kezdődött és szeptember 8-ig tartó III. Nomád Világjátékok.
„Kinőtte magát az eredetileg közép-ázsiaiként indult Nomád Világjátékok, mára egy igazi multisport világeseménnyé vált, amelynek van egy, a résztvevő népek hagyományait tisztelő vonulata is, de jelen vannak profi sportolók is” – válaszolta a magyar részvétel okát firtató, némileg kaján kérdésünkre a sportolói küldöttség vezetője, Bóné Zoltán, a Nemzeti Versenysport Szövetség (NVESZ) főtitkára, emlékeztetve arra, hogy az UNESCO is támogatja a versenyt.
A Független Hírügynökségnek nyilatkozva elmondta, hogy miközben az első világjátékon még csak 16, a mostani, harmadikon már nyolcvan ország sportolói 37 versenyszámban mérkőznek egymással és az egykori szovjet tagállamok és jelenlegi orosz régiók képviselőivel. Jelen vannak az ausztrál őslakosoktól kezdve, az amerikai indiánokon át az afrikai őslakosokig számos – Európából nézve egzotikusnak látszó – népcsoport képviselői. Ez a nomád törzsi kultúrákra jellemző, hagyományőrző tartalommal is rendelkező multisport eseményen megnyitó ünnepségen is látszott.
Erről a megnyitón (amelyen jelen volt egyébként Semjén Zsolt és Szijjártó Péter is) részt vett Orbán Viktor Facebook oldalára feltöltött videó is tanúskodik.
III. Nomád Világjátékok megnyitója // Opening ceremony of the 3rd World Nomad Games
Közzétette: Orbán Viktor – 2018. szeptember 2., vasárnap
16 magyar versenyző indult, öt sportágban. Ezek a sportágak még akkor is „egzotikusnak” tűnnek, ha tudjuk, hogy a világjátékokon vannak különlegesebb versenyszámok is a bothúzásnál vagy a szkanderezésnél. E kettő mellett egyébként a további magyar érdekeltségű versenyszám a japán eredetű szumo, az ősinek nehezen nevezhető (a 20. sz. elején huszadik század elején Oroszországban kifejlesztett harcművészeti ág) a sambo és a tradicionális íjászat.
Felvetésünkre, hogy ezek a sportágak – az egy íjászat kivételével – nem mondhatók hagyományos magyar sportágaknak, Bóné Zoltán elismerte, hogy első hallásra furcsának tűnhet némelyik – benne is felmerültek kérdőjelek, amikor először hallott a Nomád Világjátékokról. A verseny valóban úgy indult, hogy olyan ősi versenyszámok szerepeltek a programban, mint például a népi birkózás több fajtája, ám ezek kiegészültek más nemzetközileg is népszerű és ismert sportágakkal, mint a szumo. Azok a sportágak, amelyeken Magyarország indult most Baskirban, idehaza szakszövetségi háttérrel működnek, s tagjai az NVESZ-nek is.
A magyar csapat a III. Nomád Világjátékok hivatalos megnyitóján, a kirgizisztáni Csolpon Atában 2018. szeptember 2-án. MTI Fotó: Miniszterelnöki Sajtóiroda / Szecsõdi Balázs
Bóné elismerte, hogy némileg disszonánsnak látszott Budapestről nézve a romantikus giccsre hajazó „egyenruha”, amelyben a magyar küldöttség felvonult a nyitóünnepségen, ám mint megtudtuk tőle: a világjátékoknak van egy hagyományőrző vonulata, s a Magyar Turán Szövetségnek, amely –hagyományőrző szövetségként – a kezdetektől ott bábáskodott a verseny mellett
„nagyon komoly kultúrtörténeti megjelenést sikerült kialakítania”.
A 36 tagú magyar csapat (közülük 16 a sportoló) részvétele mintegy 11 millió forintba kerül, a cechet a költségvetés állja – az EMMI engedélyével a pénzt a jövő évre tervezett, ám bizonytalanná vált Harcművészeti Világjátékokra (World Combat Games) a büdzsében elkülönített összeg átcsoportosításával biztosították –tudtuk meg a főtitkártól.
Már az első teljes versenynapon, hétfőn megszületett az első magyar érem: a szkanderos Kőváriné Ivánfi Brigitta ezüstérmes lett a 75 kilósok között.
A magyar klasszis bal kézzel volt eredményes – számol be róla az NVESZ honlapja.
A bothúzók kedden következnek. Erre Bóné Zoltán külön felhívta a figyelmet, mint olyan sportágra, amelyhez az állóképességtől kezdve a dinamizmuson át a hihetetlen erőig számos kiemelkedő képesség kell. Ismerjük hát meg mi is, miről is szól ez a verseny:
Orbán nagy valószínűséggel továbbra is a jobboldali populisták és a bevándorlást ellenzők hőse lesz, de legutóbbi beszéde nyomán fel kell hagyni azzal az elvárással, hogy képes lenne megalkotni a politikai liberalizmus átfogó alternatíváját.
Orbán Viktor nem az az illiberális forradalmár, akinek gondolják, de még a vele rokonszenvezők is jól teszik, ha nyitva tartják a szemüket – írta a The American Conservative című lapban egy Magyarországon dolgozó angol tanár (Will Collins). A magyarok joggal büszkék vallási örökségükre, de ezt nem szabad összetéveszteni az igazi spirituális meggyőződéssel. A nagy egyházak gyakorló híveinek a száma csökken, és a vallási ünnepeket felszívta a magyar kultúra szélesebb értelemben vett ünneplése, amelyben sok a keresztény díszítő elem, de hit lényegében alig van benne. A karácsonyi vásárokról van szó, és nem az éjféli misékről.
Ezen egyre inkább szekuláris háttér előtt hirdette meg Orbán Viktor az „illiberális demokráciát”, egy meglehetősen homályosan megfogalmazott politikai projektet, amelynek célja egyebek között Magyarország keresztény identitásának felépítése is. „Orbán politikai napirendjében legalább egy közös vonás van a magyar történelmi egyházakkal: mindkettő mély benyomást keltő épület, amely elrejti az üres gyökereket” – állapította meg a szerző. Orbán legutóbbi tusványosi beszéde, az eddigi legkonkrétabb megfogalmazása annak, hogy mi is az az „illiberális demokrácia”. A miniszterelnök szövege – a szerző szerint – csupán olyan elvek banális felsorolása volt, amelyeket egyetlen európai, vagy amerikai középjobb párt sem kifogásolhatna. Orbán nagy valószínűséggel továbbra is a jobboldali populisták és a bevándorlást ellenzők hőse lesz, de legutóbbi beszéde nyomán fel kell hagyni azzal az elvárással, hogy képes lenne megalkotni a politikai liberalizmus átfogó alternatíváját – állapította meg a cikk írója, majd részletesen ismertette az idei tusványosi beszéd legfőbb pontjait.
Úgy ítéli meg, hogy az öt fő pont kívánatos voltáról lehet vitatkozni, de egyik sem különösebben forradalmi, sőt, nem is új. Miért tálalta Orbán a politikai elveit – amelyek bármely más összefüggésben aligha keltettek volna izgalmat –, a nyugati liberalizmus szélesebb kritikájaként? Erre három lehetséges magyarázat kínálkozik. Az első az, hogy „a liberalizmus” mindössze retorikai kód bizonyos baloldali eszmékre, amelyek Orbánnak nem tetszenek. A másik lehetséges magyarázat, hogy az „illiberális demokrácia” nyelvének célja csupán az, hogy intellektuális súlyt kölcsönözzön egy pusztán opportunista politikai fordulatnak, racionalizálja azt, ami mögött nem ideológia, hanem puszta számítás áll. Orbán retorikájának harmadik lehetséges magyarázata aggasztóbb. Magyarországot a nemzetközi sajtóban sok bírálat éri amiatt, hogy a tekintélyelvűség felé tolódik. Ezek a bírálatok gyakran túlfűtöttek, de így is elég olyan figyelmeztető jelzés akad, amely elgondolkodásra késztetheti még a rokonszenvezőket is. Egy bármilyen marginális akadémiai szaktárgy betiltása egyértelmű támadás a tájékozódási szabadság ellen.
Aggasztó tendenciákat mutat a magyar sajtó is. Orbán hangsúlyozza a nyugat- és a közép-európai szociális és politikai modell eltéréseit. Abszurd lenne a nyugat-európai partnerek szolgai követése, de a közép-európai megközelítés hangsúlyozása harmadik világbeli autokraták retorikáját idézi, akik azzal indokolják elnyomó politikájukat, hogy országaikban egyszerűen nem működőképes a liberális demokrácia. És egyben ez a retorika elfedi Magyarország liberális hagyományait, hiszen a 19. század nagy magyar államférfiúi mind klasszikus liberálisok voltak. Óvatosságra int Magyarország 19. század végi aranykorának hirtelen letűnése, amelyet a nemzetközi bizonytalanság, a szélsőséges nacionalizmus és a fokozódó gazdasági rettegés okozott.
Orbán politikai nyelvezete ezt a korszakot idézi: az első világháború után a tekintélyelvű magyar rezsim ugyancsak „keresztény és nemzeti” jellegét hangsúlyozta, ami akkoriban John Lukacs amerikai professzor szerint azt jelentette, hogy „nem zsidó, nem kozmopolita, nem marxista”. Orbán számos bírálója abszurd retorikai szélsőségekben fogalmaz, hiszen a szabad társadalom megőrzésének nem feltétele a nyitott migrációs politika, vagy az abszolút lojalitás az EU iránt. Ám bőven van elég aggodalomra intő jel, még azok számára is, akik egyébként rokonszenveznek Orbán politikájával. Csak remélhetjük, hogy az „illiberális demokráciáról” szóló beszéd csupán szó marad – írta a szerző.
A tempót Orbán és Salvini diktálja, míg a másik oldalon ez csupán a francia államfőről mondható el. E pillanatban ők a tényleges ellenfelek a földrészen. Ez a versengés túl szorosnak ígérkezik ahhoz, hogy bárki kényelmesen hátradőljön.
A Financial Times az Orbán-Salvini-tárgyalásról készült képpel illusztrálja az elemzést, amely szerint Európában nyomulnak a nacionalisták, így a populisták erejének fontos próbaköve lesz a jövő évi EP-választás. A cikk maga azzal indul, hogy az egy héttel ezelőtti milánói találkozó több volt, mint egy gyönyörű barátság kezdete.
Az új, migrációellenes tengely azért fontos, mert kialakulhat belőle egy új szövetség, már ha a nacionalistáknak sikerül megnyerniük a konzervatív Néppárt egyes tagjait, Orbánon kívül is. Mert ha igen, akkor ők alkothatják a mérvadó frakciót Strasbourgban. Fő jellemzőjük, hogy ismét nemzeti kézbe akarják venni a bevándorlás-politikát. Idáig sikerült elkerülniük a legnagyobb csapdát, vagyis nem vesztek össze azon, hogy Róma kvótákat akar a menedékkérők szétosztására. De Salvini és Orbán ebben a kérdésben teljesen eltérő érdekeket testesít meg.
Ellenben az a stratégiai cél köti össze őket, hogy bizonyítani kívánják: az EU nem képes működőképes politikára. Minél inkább fel tudják ezt mutatni, annál könnyebb lesz beteljesíteniük a vágyukat. A bevándorlás-ellenes érzelmek mélyen áthatják az EPP-t, ideértve a német kereszténypártokat. De azért a pártcsaládon belül még az Európa-barát erők a hangadók. E tekintetben minőségi különbség van a fennálló rendet védelmező Merkel és a nyíltan EU-ellenes Orbán között. A konzervatívok közül egyesek szabadulni igyekeznek a magyar kormányfőtől, de aligha nélkülözhetik, és még inkább szükségük lesz rá 2019 után. A Néppárt ugyanis várhatóan veszíteni fog, a Fidesz viszont erős marad, ennél fogva megnő a viszonylagos súlya.
Előreláthatólag jelentősen visszaesnek a szociáldemokraták, ezért minden bizonnyal megszűnik a nagykoalíció az Európai Parlamentben. Két tömörülés szorongatja majd őket: a migránsellenes nacionalisták és a Macron vezette EU-hívő liberálisok, bár az elnöknek nincsen támasza a németeknél és az olaszoknál. Az előző csoport nagyobb kihívást jelent, mint ahogy az a jelenlegi közvélemény kutatási eredményekből következne. A tempót Orbán és Salvini diktálja, míg a másik oldalon ez csupán a francia államfőről mondható el. E pillanatban ők a tényleges ellenfelek a földrészen. Ez a versengés túl szorosnak ígérkezik ahhoz, hogy bárki kényelmesen hátradőljön.
Nem április elsejei tréfa – Orbán Viktor részt vesz a III. Nomád Világjátékok megnyitóján, sőt magyarok is versengenek a játékokon, a többi között bothúzásban. Uborkaszezont érzékelhetett a Pesti Srácok, amely a már évekkel ezelőtt megszűnt, de a Fidesz által máig ősellenségként kezelt SzDSz-t vette elő. Nem mindig működik megfelelően az alternatív valóság médiája: miközben a napokban a Magyar Idők nekiment az RTL húzósorozatának, a borsonline.hu ma pozitív helyszíni riportot készített a forgatásról. Az Orbán elleni kemény fellépése miatt évek óta vörös posztó a kormánymédiában Daniel Cohn-Bendit – most is kap rendesen a politikus.
MTI – Orbán Viktor Kirgizisztánban
Orbán Viktor megérkezett Kirgizisztánba, az Isszik-Köl nemzetközi repülőtérre. A miniszterelnök részt vesz a III. Nomád Világjátékok megnyitóján Kazahsztán, Azerbajdzsán, Törökország és Üzbegisztán vezetőinek társaságában.
Biskekben vasárnap nyitják meg a III. Nomád Világjátékokat, Magyarország 36 fős küldöttséggel vesz részt a jövő szombatig tartó hagyományőrző eseményen,
köztük azzal a 16 versenyzővel, akik öt sportágban – íjászat, szkander, szumó, sambo, bothúzás – indulnak.
Ugyancsak az MTI mai híre: Magyarország megfigyelői státust kapott a Nemzetközi Türk Akadémiában – jelentette be Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter az MTI-vel telefonon Biskekből, a kirgiz fővárosból, ahol a türk-nyelvű országok együttműködési tanácsának külügyminiszteri szintű tanácskozásán vett részt. A tudományos és kulturális kutatást, valamint együttműködést segítő Nemzetközi Türk Akadémiát 2012-ben hozta létre Kazahsztán, Törökország, Azerbajdzsán és Kirgizisztán. A szervezet hétfőn tartja államfői és kormányfői tanácskozását.
Pesti Srácok – Négy év után sincs felelőse az SZDSZ félmilliárdos csalásának
Már több mint négy éve tart, de még mindig nincs gyanúsítottja annak a különösen nagy kárt okozó csalás gyanúja miatt folyó nyomozásnak, amit a már megszűnt SZDSZ tartozásai ügyében rendelt el a hatóság. Az Országgyűlésből 2010-ben kiesett liberális párt ugyanis csaknem félmilliárd forint adósságot halmozott fel, amit aztán nem fizettek vissza.
Az SZDSZ még 2008-ban vett fel hitelt a Magyar Fejlesztési Banktól (MFB) ingatlanvásárlásra. A pártnak a pénzintézet csaknem 415 millió forintot folyósított állami kezességvállalással, ám a szabaddemokraták szinte egyáltalán nem törlesztették a kölcsönt. Az MFB 2010 végén mondta fel a fizetni elfelejtő párt szerződését, ezután került végrehajtás alá 26 ingatlan. Kiderült az is, hogy a liberálisok az elemi ingatlanvásárlási szabályokat sem tartották be, ezért az állam nem érvényesítette kezességvállalását. A párt az állami hitel mellett komoly közüzemi tartozásokat is felhalmozott, de nem fizetett a politikai hirdetésekért sem. Lázár János egykori Miniszterelnökséget vezető miniszter 2015 márciusában számolt be róla, hogy addig
az SZDSZ 14 ingatlanját értékesítették összesen 211 millió forintért, és további 12 ingatlan vár eladásra, becsült értékük akkor 329 millió forint volt. Később az egykori kormánypárt tartozása felkúszott csaknem 500 millió forintra.
Korábban Kuncze Gábor ócska műbalhénak nevezte az ügyet, s közölte, szerinte a jobboldal találta ki a történetet. A többi volt pártelnök közül Kóka János azt mondta, nem emlékszik a hitelfelvétel részleteire, Fodor Gábor pedig pár éve úgy nyilatkozott, a szóban forgó ingatlanok megvannak, fedezetet nyújtanak a hitelre, tehát szerinte nem történt károkozás.
Borsonline.hu – Ilyen hangulatban készül A mi kis falunk – Kulisszatitkok!
Nyár derekán, egy békésnek induló napon ellátogattunk Pajkaszegre, A mi kis falunk forgatására. Mivel most indul a sorozat harmadik évada, már elárulhatjuk, mi történt ott – vezeti fel a bulvárportál a képriportot, amelyben a sorozat főszereplői – Csuja Imre, Reviczky Gábor és Szabó Győző – két jelenet közt, a váróban egymást szórakoztatta színházi sztorikkal úgy, hogy a stáb is dőlt a röhögéstől.
Mint mi is beszámoltunk róla, a Magyar idők hosszú cikkben ekézte a sorozatot. Jurák Kata azt írta: egy végtelenül ízléstelen, primitív, népbutító sorozattal járatják le a vidéken élő embereket, „nem kicsit lépte át már eddig is a konzervatív, polgári, keresztény érzelmű emberek ingerküszöbét az RTL Klub által vetített sorozatok többsége, így nem csoda, hogy elpártoltak a csatornától”.
Echo TV/Oigo – Macron egy pedofillal erősítené seregét az Orbán elleni háborújához
A hazánknak hadat üzenő Emmanuel Macron francia elnök meghívta kormányába „szolidaritásügyi” miniszternek Daniel Cohn-Bendit ’68-as anarchistát, közismert pedofilt, gyógyíthatatlan Orbán-fóbiást. Még nem tudni, Cohn-Bendit elfogadja-e az invitálást, de mi azt szeretnénk, ha megtenné. Szimbolikus lenne.
A front egyik oldalán állna az ötgyermekes Orbán Viktor, a másikon a rendkívül haladó francia elnök, aki a „nagyanyjával” házasodott össze, és akinek egyik minisztere ötéves kislányok vetkőzéséről áradozik. Tessék választani!
– olvasható a cikkben, amely a Journal du Dimanche francia lapra hivatkozva írja, hogy Cohn-Bendit elismerte, hogy Macron emberei megkeresték, most vasárnap találkozik az elnökkel, és akkor dönt majd róla, elfogadja-e a felkérést. Szép hazánkban ki ne ismerné Cohn-Benditet, a 68-as párizsi diáklázadások egyik anarchista vezetőjét, akit hajszíne, üvöltözéstől kipirult arcszíne és szélsőbalos nézetei miatt máig „Vörös Danyként” emlegetnek? Ő az, aki gúnynevéhez méltóan vöröslő fejjel, kidagadt nyaki ütőerekkel ordibált az Európai Parlamentben Orbán Viktorral a Tavares-jelentés vitáján, 2013. július 2-án.
A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.
A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.
A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.
