Kezdőlap Címkék Orbán

Címke: orbán

„A politikai gengszterek kora” címmel ír újabb ópuszt Radványi K. Miklós

„Tragikomikus, amikor egy Soros, egy Radványi és egy Gyurcsány egy véleményen van – márpedig a Soros elleni hadjárat kérdésében megegyezik hármunk álláspontja” – mondta a Független Hírügynökségnek adott interjújában dr. Radványi K. Miklós, a Frontiers of Freedom  jobbközép értékeket követő amerikai intézet külpolitikai kérdésekkel foglalkozó alelnöke. Hozzátette: a menekültkérdésben nem Sorossal, hanem Orbánnal ért egyet, mégis undorítónak tartja a magyar kormány Soros ellenes kampányát. Az önmagát racionális republikánusnak tartó szakértő leszögezi: a történelem során mindig tragédiába torkollt, amikor Magyarország keletre fordult vagy ha a kelet Magyarország felé fordult. Ebből nem az ország, csak Orbánék profitálnak. „Egyelőre síri csönd van, váratlanul érhette őket a nyílt levél”, amelynek célja a figyelem felhívása volt. A Kongresszusban és a Fehér Házban olvasták is az írást. Tudomása szerint Szijjártó Pétert bízták meg azzal, hogy dolgozza ki a levél kezelésének a stratégiáját. Ha a helyzet jelentősen nem változik, újra fogják választani Orbánt, bár kétharmadot nem fog kapni, jósolja.

 

A magyar sajtóban sok minden jelent meg a személyéről, a politikai beállítottságáról, a hovatartozásáról, eddigi tevékenységéről. Öntsünk tiszta vizet a pohárba: hogyan definiálná a nézeteit? Hova sorolná magát?

Elterjedt rólam  hogy az altright-hoz tartozom. Ez úgy ahogy van, komplett blődség. Akit érdekel, elolvashatja az 1995-ben alapított, George C. Landrith által elnökölt Frontiers of Freedom alapítvány 12 pontját, abból kiderül, hogy mit vallok, úgy is mint annak az elnökhelyettese, s persze magánemberként is. Röviden: kiállok az egyén szabadsága, az erőn alapuló (kül)politizálás, a szabad piacok és az amerikai Alkotmányban és a Függetlenségi Nyilatkozatban lefektetett hagyományos amerikai értékek, elvek mellett. Leginkább „racionális konzervatívnak”  mondanám magam, aki – s ezt hangsúlyozom – senkinek nem a szócsöve, hiába próbálnak más bélyeget rám sütni. Az is sokat elárul a nézeteimről, hogy Nancy Reagan nekünk adta a Reagan Award kezelésének a jogát.

És mi igaz abból, hogy Trump kampánycsapatában dolgozott? Erről és ennek cáfolatáról is jelentek meg hírek a magyar sajtóban?

Igazak a hírek: Trump virginiai kampánycsapatát segítettem – no nem úgy, hogy házról-házra jártam, hanem úgy, hogy – elsősorban külpolitikai – beszédek írásával, tanácsokkal járultam hozzá a helyi kampányhoz.

Azért a reagani konzervativizmus messze áll a trumpitól, nem? Akkor mégis, miért segítette Trumpot?

Nem sarzsiért. A legelején nyilvánvalóvá tettem, hogy nem azért csatlakozom a kampányhoz, mert valamifajta állami állást szeretnék, s azt is, hogy nem akarjuk feladni az intézet önállóságát, azaz, annak sem akarunk támogatást. Az ok egyszerű volt: Hillary Clintont – ahogy meg is írtam – „vagina jelöltnek” (vagina candidate) tartottam. Donald Trumppal egyszer találkoztam életemben, s most sincs vele közvetlen kapcsolatom. Jellemző rám, hogy nem szeretek a reflektorfényben dolgozni. Bölcsen mondta Orrin Hatch szenátor, hogy Washington D.C. olyan, mint egy akvárium, minden oldalról meg van világítva, s az a hal marad életben a legtovább, amelyik a legkevésbé feltűnő. Most hozzam elő Gorka Sebestyén példáját, akinek ma már nulla a politikai befolyása?

Ha már Trump és a Trump adminisztráció: Orbánék soha nem rejtették a véka alá, hogy Trumpra tettek, s biztosak voltak abban, hogy Barack Obama távozásával, az új, republikánus elnök irányította adminisztrációval sokkal jobbak lesznek a kapcsolataik. Ám ebben nyilvánvalóan csalódniuk kellett, hiszen a Fehér Ház láthatóan nem kíváncsi Orbánra, Orbánékra. Ön bejáratos felsőbb republikánus politikai körökbe, vannak kapcsolatai a Fehér Házban és persze a törvényhozásban – ebből a szemszögből mindez hogyan látszik?

Szomorú, de nem tisztelik Orbánt, akinek valójában 1998 elején, Bill Clinton elnöksége idején volt esélye Washingtonban. De ezt már akkor eljátszotta, George Bush ezután már abszolút semmibe nem vette, Barack Obama meg jószerint a létezéséről sem tudott. Hiába járt az amerikai fővárosban Orbán, ugyan volt, hogy „összefutott” például Obamával, de hát azok olyan alkalmak voltak, mint a washingtoni úgynevezett Nemzeti Imareggeli (National Prayer Breakfast), amelyen egy nagy asztal köré ültetik a jelenlévőket, az elnököt bevezetik egy ajtón, elmondja a beszédét, majd mindenki odatülekedik, megpróbál kezet rázni vele, s közös fényképet készíteni.

Ezt csinálta Orbán is, ami – valljuk be – megalázó volt Magyarországra nézve.

Trumpnak mi a baja Orbánékkal?

Orbán – mint egyébként Európában nagyon sokan –  félreérti Trumpot, az „America first” jelszavát. Ez a jelszó ugyanis nem más, mint részben reakció Obama elmúlt nyolc évére, annak kül- és belpolitikájára, arra, hogy elment mindenhová és bocsánatot kért mindenkitől a világban. Az embereknek elegük lett ebből, de hát eleve a szavazatoknak csak a 47 százalékával sikerült elektori többséget összehozva megnyernie a második terminusát.

Amit Orbánék – és sokan mások – nem értenek: Trump egy gyakorlati üzletember, nem ideológus, kellett egy vonzó szlogen a kampányban  – ez lett az „Amerika az első”.

Ami a többséghez szólt és mozgósított – mint látható, eredményesen. S van még valami, amit a magyarok – s nem csak Orbán, hanem az elődei sem – értettek soha: fontosabb a jó kapcsolatok kiépítése és ápolása a Kongresszussal, hiszen a hatalmi ágak megosztása eredményeként a pénz náluk van.

Ön elsősorban külpolitikai szakértő, adódik a kérdés, hogyan ítéli meg az orbáni külpolitikát?

A kormány most megpróbál egyensúlyozni kelet és nyugat között. Ám a történelem során mindig tragédiába torkollt, amikor Magyarország keletre fordult vagy ha a kelet Magyarország felé fordult. Magyarország évszázadokon keresztül a nyugathoz, s persze Nyugat-Európához akart tartozni, ezt sikerült megvalósítania a NATO-tagsággal, s persze az Európai Uniós csatlakozással.

Erre jön Orbán, aki elhatározza, hogy ő lesz a kakas a szemétdombon. Vegyük a legutóbbi külpolitikai eseményt, a kínai miniszterelnök budapesti látogatását. Nem értette meg Li Ko-csiang repülőgépről neki címzett levelét sem, s egyszerűen nem fogja fel, hogy Magyarország nem működhet Ázsiában, mint egyenlő partner. Nem értik a kínai gazdaságpolitikát sem: szemben például az arabokkal, akik nagy és látványos befektetéseket hajtanak végre, a kínaiak a sok-sok milliárdjukat elsősorban nem egy helyen költik el, s  nem nagy projektekbe teszik, hanem stratégiailag és politikailag kifundáltan terítik a kis- és középvállalati szférában, s ezzel szereznek pozíciókat szerte a világban. A magyar gazdaságnak nem ez a járható útja: csak akkor játszhat szerepet a globális világgazdaságban, ha Budapesten felfogják, hogy Magyarország semmilyen szempontból sem nagyhatalom, s a vezető gazdasági nagyhatalmakra – például az amerikaiakra, a németekre, a britekre, a franciákra, stb. – csatlakozik rá.

A példamese jut az eszembe: megy az elefánt át a hídon, a hátán a kisegérrel, aki megszólal: „Hallod-e Elefánt, hogyan dübörgünk?”.

Mi a helyzet az Oroszországgal folytatott politikával?

Szerintem azt elsősorban személyi anyagi érdekek motiválják. Vegyük Paks-II-őt: a magyar korrupciós botrányok között ez az egyik lenyilvánvalóbb. Politikailag mindenképpen „köhög” a törekvés a különutas külpolitika folytatására Moszkvával. Orbán egyszerűen nem érti, hogy Magyarország nem folytathat a nyugati szövetségeseivel nem egyeztetett Oroszország- vagy Kína-politikát. Még az USA sem teheti meg, hogy úgy indítson új Oroszország-politika vonalat, hogy előtte ne egyeztessen szövetségeseivel, ne vegye figyelembe azok véleményét, az érdekeit. Ennek elhagyása nagyfokú bizalmatlanságot kelt Magyarország iránt,

ma senki nem tudja, hogy mi kerül vissza Putyinhoz abból, ami például Brüsszelben zárt körben elhangzik. Putyinnak persze Orbán nagyon hasznos.

Ön szerint mi mozgatja Orbánt az úgynevezett keleti nyitásban? A pénz? A hatalom? A nyugattal való kisebbségi érzés? Vagy rényleg úgy hiszi, hogy ezzel Magyarország javát szolgálja?

Van valami ebben a kisebbségi érzésben. Ő úgy érzi, hogy keleten sokkal jobban megbecsülik azáltal, hogy renegáttá vált nyugaton, csak éppen azt nem veszi figyelembe, hogy ezzel tönkreteszi Magyarország sok évszázadás aspirációját. Ez nem csak, hogy nélkülöz mindenfajta normális logikát, de praktikus politikai szempontból sem magyarázható.

Az ő személyes – és köreinek – anyagi hasznán kívül semmi előnnyel nem jár, főként nem az ország számára. Ugyanakkor árt, nem is keveset, például az EU egységesítési törekvéseinek.

Ezt sem az uniós tagországok, sem az Egyesült Államok nem bocsátja meg. Nem véletlen, hogy a budapesti amerikai ügyvivő – mert hogy nagykövet már régóta nincs – igen kemény gesztusokkal lép fel, például a sajtószabadság, a szólásszabadság állapotára reagálva küld jelzést az amúgy kis pénznek számító 700 ezer dolláros, a vidéki sajtó számára meghirdetendő pályázati kerettel.

Óhatatlanul felmerül a kérdés: hogyan értékeli a Soros elleni orbáni kereszteshadjáratot?

Előrebocsájtva: sokat elárul a Soros Györggyel kapcsolatos véleményemről a fél éve írt írásom, annak már a címe is: „A hamis Messiás” (The False Messiah). Soha nem is értettem egyet vele – egyébként a menekültkérdésben sem –, de ezzel együtt is undorítónak tartom az egészet. Tragikomikus, amikor egy Soros, egy Radványi és egy Gyurcsány egy véleményen van – s a Soros elleni hadjárat kérdésében megegyezik hármunk álláspontja.

Hallgatva Önt, felmerül a kérdés, van-e bármi, amiben egyetért Orbánnal?

Van, a menekültkérdés. Soha, és most, a nyílt levelemben sem bíráltam emiatt. Úgy látom, hogy Angela Merkel német kancellár menekülteket befogadó döntésével rá akarta kényszeríteni az EU-ra a német belpolitikai és gazdasági, a munkaerő-hiány kezelése által motivált érdekeket. Merkel kiindulópontja az volt, hogy Németország eléggé erős és gazdag ahhoz, hogy befogadjon egymillió menekültet, német állampolgárokká tegye őket, ellensúlyozva a népeségcsökkenést, megoldást kínálva a munkaerőhiányra. Lehet, hogy ez náluk működne, de a kisországokat nem lehet tömegek fogadására kényszeríteni.

De hát nem tömegekről beszélünk, a kvóta értelmében 1134 menekült befogadásáról van szó Magyarország esetében.

Nem a számról, hanem az elvről van szó. A baj az, hogy ők nem asszimilálódnak. Én 12 éve járom a Keletet, s látom, tapasztalom, hogy annyira más a kultúra, amiben felnőnek: „Inshallah” – mondja az arab, azaz „Ha isten is úgy akarja”. Más szóval, a felelőség nem az egyénen, hanem az istenen van.

Ön szerint elvek miatt hadakozik a kormány Brüsszellel? De hát akkor a letelepedési kötvény esetében nincsenek elvek?

Az színtiszta korrupció, köze nincs az elvekhez.

Van-e bármilyen kapcsolata Orbánnal, Orbán belső köreivel? Illetve volt-e a múltban, s valamiért ez megszakadt, s Ön most sértődött ember és emiatt támadja?

Szeretem Magyarországot, és a javát akarom – emiatt bírálom Orbánt. 1990 és 1994 között személyesen mindegyik mai fideszes vezetőt ismertem. Próbáltam is tanácsokat adni nekik – miként egyébként más pártoknak is. Az országnak szeretettem volna segíteni, hogy az egykori szocializmus legvidámabb barakkjára, mint alapra építve elinduljon a demokrácia irányában.

De Orbán és köre, s az egész ország leírt egy kört – köszönhetően elsősorban az inkompetenciának és a korrupciónak.

Sajnos Magyarországot bevitték egy ördögi körbe, 360 fokos fordulatot tett az ország a rendszerváltás, 1990 óta, 2017-re eljutottunk oda, hogy rosszabb helyzet, mint 1975-76 után volt. Én azután tényleg nem vagyok vádolható kommunista-szimpátiával, de sajnos ez az igazság.

A feni válaszából is kiderül, lesújtó a véleménye a magyarországi helyzetről. Ez azért nem csak Orbánon múlik, a magyar embereken is, akik sorozatban megválasztják. Ön szerint mi lehet ennek az oka?

Nem tudom jobban megfogalmazni, mint Hannah Arendt, a német zsidó származású amerikai gondolkodó, a totalitárius rendszerek kutatója. Az ő briliáns mondata valahogy így hangzik magyarul:

„A totalitárius rendszer ideális alanya nem az elkötelezett náci vagy kommunista, hanem azok az emberek, akik számára a tény és a fikció, az igaz és a hamis közti különbség már nem létezik”.

(„The ideal subject of totalitarian rule is not the convinced nazi or the dedicated communist, but people whom the distinction between fact and fiction, true and false no longer exists”) Ennél nem lehet eklatánsabb, precízebb választ adni a kérdésre, hogy a miért követnek valakit tömegek.

Mire számít, mi lesz Magyarországon a jövő évi választásokon?

Ha a helyzet jelentősen nem változik, újra fogják választani Orbánt. Kétharmadot ugyan nem fog kapni, de miután az ellenzék szétzilált, s nincs olyan személy, aki össze tudná fogni és egységesíteni, ezért ha csak valami „bomba” nem robban a Fidesz kap még négy évet.

Mi lesz, ha a Fidesz kap még négy évet?

Erre egy viccel tudok válaszolni: Elmegy a 80 éves Kohn a rendőrségre azzal, hogy bejelentse kivándorlási szándékát Amerikába, amit azzal indokol, hogy él ott egy 100 éves nagybátyja, aki süket is, vak is, béna is, nincs más rokona, őt kellene gondoznia,. Mondja neki a rendőr: „De hát Kohn, miért nem inkább őt hozatod haza és ápolod itthon?” Kohn válasza: „Az igaz, hogy 100 éves, meg süket is, meg vak is, meg béna is… de hát nem hülye!”.

Mi volt a célja a levelével?

Ha ez az ember még négy évet kap, akkor az teljesen tönkreteszi Magyarországot.

Sokat gondolkodtam a formáján, de végül arra a következtetésre jutottam, hogy egy nyílt levél hatékonyabb műfaj, mint egy elemzés. S hogy mennyire mélyről jött: sokszor egy-egy cikken eldolgozom egy jó darabig, most leültem és egy óra alatt kiírtam magamból a mondandómat.

Mit remélt elérni általa?

Felhívni a figyelmet a helyzetre.

Magyarországon végig futotta a médiát, nagy visszhangot keltett, Amerikában kikhez jutott el?

A Kongresszus tagjaihoz, és a Fehér Házban is olvasták.

És hogyan fogadták, milyen visszajelzéseket kapott?

Megköszönték, ugyanis azt mondták, hogy zömmel nem tudták, hogy Magyarországon ennyire kritikus és súlyos a helyzet. Nem tudták, mert nincs a fókuszukban az ország.

Orbánék nem reagáltak?

Egyelőre síri csönd van, váratlanul érhette őket a nyílt levél. Úgy gondolom, hogy egyelőre gondolkoznak a levél kezelésének a stratégiáján, tudomásom szerint Szijjártót bízták meg ezzel. De az sem kizárt, hogy megpróbálják teljesen figyelmen kívül hagyni.

Ez egyébként illene a módszerükbe: ami kényelmetlen azt elhallgatják.

Orbánék vannak védekező pozícióban – a magam részéről mindenesetre úgy tekintek erre, mint egy jogi ügyre – megszoktam, hogy ügyészként támadok, s amikor védőügyvéd voltam, akkor is támadtam.

Mire számítsunk, lesznek még hasonló írásai a közeljövőben?

Készülök egy második megírására, már formálódik bennem a tartalma, a címe meg is van: „The time of the political gangsters”, azaz „A politikai gengszterek kora”. Ebben részletesen írok a korrupcióról és a jövő évi költségvetési anomáliákról.

Ki a magyar? – kérdeztem Dr. Radványi Miklóstól, aki összesen húsz évet élt Magyarországon – tinédzserkorában 5 évet Izraelben, majd 1973-as disszidálása után Németországban, és végül az USA-ban telepedett le. A kérdés azért is releváns, mert – szemben a nem egy magát nagy  magyarnak valló kivándorlóval – máig teljesen tisztán, akcentus nélkül, a szavakat nem keresgélve, választékosan beszél magyarul.
Soha sem tagadtam meg a magyarságomat” – kezdi a választ. Szimbolikus, hogy a keresztnevét sem változtatta meg, amit azzal indokol, hogy édesapját is így hívták, illetve, mert ezzel is jelezni akarta, hogy soha nem tagadja meg a múltját.
„Büszkének kell lenni arra, ahonnan jön az ember, meg kell értenie azt, hogy van egy világ, amelyben nagyon sok nép és etnikum, vallási közösség él, s akármilyen idegennek is tűnik az ő kultúrájuk, az embernek meg kell előlegezni a tiszteletet irántuk” – vall alapelveiről. Az már más kérdés, hogy ha az ember mélyebben megismeri a másikat, akkor már szabad bírálnia – teszi hozzá.
„Nem vagyok nagy híve a multikulnak, de azt elítélem, ha valaki etnikai vagy nemzeti felsőbbrendűséget és rasszizmust hirdet” – árul el egy további, az életét alapjaiban befolyásoló elvről.

 

Trump most Budapestet és Varsót épít Washingtonban

0

Kelet-Európában, akárcsak az Egyesült Államokban az ellenzéknek meg kell szabadulni a liberális projekt azon elemeitől, amelyek önpusztítónak bizonyultak – mint az egyenlőtlenség gazdasága és a hatalmasokkal való összejátszás -, és a jobboldali populistákkal szemben valós ellenpontot kell felkínálnia. Ha ez nem történik meg, bízvást úgy tekinthetjük, hogy a liberalizmus nem támad fel, búcsút mondhatunk a szociális jólétnek, és felkészülhetünk arra, hogy nagyon gonosz idők következnek.

„Ki jósolhatta volna meg Trumpot? Lengyelország, Magyarország és Szlovákia” című cikkében John Feffer, A Külpolitikai Tanulmányok elnevezésű amerikai intézet Külpolitika fókuszban részlegének az igazgatója arról ír, hogy a hidegháború után a jobboldali populisták a gazdasági bizonytalanság kihasználásával kerültek hatalomra, és elemezte a címben szereplő három ország fordulat utáni történetét.

A kelet-európai fordulat évét, 1989-et úgy kell elképzelni,

mintha egy vonat indult volna egy lepusztult állomásról,

ahol nem kapható sem finom szendvics, sem olvasnivaló, az illemhelyek nem működnek, az információs pultnál nincs senki, és a hangszórók érthetetlen üzeneteket sugároznak. Amikor az indulást jelzik, az utasok felszállnak. Néhány szerencsés az I. osztály kocsiiba kerül, ahol jó kávé van, és kényelmes fekhelyek, egy valamivel nagyobb csoport a másodosztály ülésibe jut, és mindenki más teljesen lepusztult vagonokba szorul. Minden utasnak azt mondták, hogy a végállomás egy gyönyörűséges pályaudvar jól ellátott boltokkal, tiszta illemhelyekkel, segítőkész irányító rendszerrel, és egy olyan ország olyan városában áll, amelyet hasonlóképpen kiválóan vezetnek. A vonaton lévők mind azt hiszik, hogy egy csodálatos piaci demokráciába tartanak, ahol a politikai nézeteltérések és ideológiai harcok elvesztették jelentőségüket, csak a pragmatikus döntések maradtak, ezeket pedig politikacsinálók rágják át, és bürokraták hajtják végre. Az emberek tudták, hogy mit hagytak maguk mögött, és lelkesedtek a jövőért, de nagyon kevés elképzelésük volt az útról, amelyre elindultak.

Az első években az átalakulás vonata mendegélt.

A hátsó kocsikban volt ugyan némi morgás, de még minden utas a szerelvényen volt, és általános volt a terv, hogy elérik Nyugat-Európát. Végül az első osztályú utasok könnyedén megérkeztek Nyugatra. A másodosztályon utazók alig jutottak át a határon, a többiek meg nem jutottak messzire a kiinduló állomástól – írja a szerző. Saját 1990-es úti tapasztalatairól azt írja: úgy tűnik, a kelet-európai fővárosok elérkeztek Nyugatra, mindenki arra számított, hogy öt, de legfeljebb tíz éven belül úgy él majd, mint a bécsiek. Ha ez illúzió volt, akkor legalábbis részben azok a külföldi tanácsadók táplálták, akik akkoriban elárasztották a térséget. Sokak számára pedig az átalakulás csak néhány évig tartott, mert a városok hamar a multinacionális cégek tisztségviselőnek és a civil szervezeteknek helyet adó költséges hellyé váltak.

Magyarországra térve a szerző ismerteti Orbán indulását, és azt, hogy olyan pártot alapított, amelyhez csak 35 év alattiak csatlakozhattak. Az 1994-es választásokon a Fidesz ugyan visszaesett, de Orbánnak ennél nagyobb csalódás volt az a mód, ahogyan az SZDSZ – a Fidesz „felnőtt verziója” – koalícióra lépett a szocialistákkal. Ez volt az a pillanat, amikor elgondolkodott azon, hogy valóban a liberalizmus-e a megfelelő húzóerő saját személyes ambíciói számára, és elkezdte átalakítani pártját és önmagát. Amikor a gazdasági reformok következményei lecsaptak, Orbán az egyre erősebben illiberális magyar nacionalista szerepébe bújt, és egykor liberális pártja az új jobboldal oszlopává lett. 2010-ben másodjára is miniszterelnök lett, és ezt a helyet azóta tartja.

Orbán figyelemre méltóan sok területen megelőzte Trumpot.

Országa Oroszországgal szembeni régi ellenszenvét megfordítva körüludvarolta Putyint, és azt ígérte, hogy az orosz államhoz hasonló módon „illiberális állammá” alakítja Magyarországot. Harcba szállt a mainstream újságírás ellen, igyekezett akaratához igazítani az igazságszolgáltatást és az Alkotmánybíróságot, és úgy változtatta meg az államapparátust, hogy az a támogatói javára váljon. A talán leginkább baljóslatú fordulatában az alt right magyar változatának udvarolt a bevándorlók elleni álláspontjával és néhány antiszemita gesztussal” – írja Feffer: „Trump most Budapestet és Varsót épít Washingtonban, amikor tudtán kívül Orbán és Jarosław Kaczyński példáját követi.” Ezt követően a szerző megállapítja, hogy az ide-oda lengő inga hasonlata nem érvényesül, a kelet-európai választók nem mutatnak hajlandóságot arra, hogy vissza akarnának térni a liberális demokráciához, amely elvitte országukat az Ígéret Földjére, az EU-ba, és példájukat a térség más országai is követik. Európában az EU, amelynek nagy politikai súlya van, még ellensúlyt alkot a liberális projekt ezen elutasításához. Ám amennyiben nem tudja átalakítani a politikáját úgy, hogy ne csak a gazdag államoknak és embereknek kedvezzen, az EU reformjai nem fogják tudni feltartóztatni a reakció áradását. Néhány javaslat talán valamennyire vissza tudja fogni a száguldó kapzsiságot, de ezek a reformok nem fogják jelentősen fokozni a liberalizmust Kelet-Európában, hacsak a szervezet nem kezd el figyelmet fordítani a kontinens két része közötti, valamint a térség államaiban a nagyvárosok és a vidék között tátongó szakadékokra. – írta a szerző. Az amerikai helyzet további elemzése után megállapítja: ha a Trump féle „populizmusról” van szó, Kelet-Európa járt az élen. Most az a kérdés, hogy újra úttörő lesz-e. Ha a Trump-ellenes erők nem foglalkoznak a szavazók status quo feletti folyamatos utálkozásával, a kelet-európai példa sötét kilátásokat nyit egy olyan amerikai jövőre, amelyben a jobboldali libertáriusok, intoleráns nacionalisták és alt right szélsőségesek erősítik egyre inkább szorításukat az államapparátuson. Az inga kilengésére várni olyan, mintha Godot-ra várnánk. A politikai rendszer nem fogja magától visszanyerni egyensúlyát. Kelet-Európában, akárcsak az Egyesült Államokban az ellenzéknek meg kell szabadulni a liberális projekt azon elemeitől, amelyek önpusztítónak bizonyultak – mint az egyenlőtlenség gazdasága és a hatalmasokkal való összejátszás -, és a jobboldali populistákkal szemben valós ellenpontot kell felkínálnia. Ha ez nem történik meg, bízvást úgy tekinthetjük, hogy a liberalizmus nem támad fel, búcsút mondhatunk a szociális jólétnek, és felkészülhetünk arra, hogy nagyon gonosz idők következnek – írja a szerző.

The Nation

Nyílt levél Orbán Viktornak, Magyarország miniszterelnökének

2

Az Ön beteg egója despota és morálisan üres államért kiált. Csalódást okozott a népének. Azt kell remélniük, hogy Ön sürgősen távozik hivatalából, mert csak akkor tudnak újra szabadon élni, normálisan gondolkodni, és újra egy jobb jövőről álmodni”.

Amerikai állampolgárként mélyen aggasztja a folyamatosan romló magyarországi helyzet, és a meggondolatlan politika, amelyet Orbán Viktor a NATO, az EU és az egész magyar nép érdekei ellen folytat – írta a magyar miniszterelnökhöz intézett nyílt levelében Dr. Radvanyi K. Miklos, a Frontiers of Freedom elnevezésű, jobbközép értékeket követő amerikai intézet külpolitikai kérdésekkel foglalkozó alelnöke.

A szerző felidézte Orbán Viktor ifjúkori tevékenységét, majd rámutatott, hogy Orbán Antall József miniszterelnök halála után átalakította pártját, és kiengedte a nem létező magyar etnikai felsőbbrendűség palackjából a nacionalizmus szellemét. 1998-ban győzött a választásokon, és noha pártja mindössze 42 százalékot szerzett, Orbán „a győztes mindent visz” politikáját vezette be, ami szégyentelen korrupcióhoz, és a kormány vérlázító vircsaftjához vezetett. Ennek megfelelően a szavazók 2002-ben elutasították a pártját, majd az ellenzékben töltött nyolc év alatt „Ön utcai zavargásokat és más erőszakos zavaró akciókat szervezett, totális ellenállást hirdetett, és nem volt hajlandó részt venni a parlament ülésein, vagyis megtagadta a parlamenti ellenzéki vezetőként viselt felelősségét, és önmagát, valamint a pártját nagymértékben destruktív erővé változtatta a magyar politikában” – idézte fel egyebek mellett a szerző.

Miután 2010-ben kétharmados többséggel tért vissza a hatalomba, és egy pártállam vezetőjeként ugyanazon a destruktív úton haladt tovább. „Kötetekre rúgna az Ön politikai, gazdasági, szociális, kulturális és erkölcsi bűneinek felsorolása.

Ám a leginkább romboló politikai, gazdasági és erkölcsi bűneit fel kell sorolni. Valós esélye lett volna arra, hogy megteremtse az európai demokrácia modelljét, ha tiszteletben tartja a kormányzás mindhárom ágának, különösen az igazságszolgáltatásnak a függetlenségét. Ehelyett Ön feltalálta az »illiberális demokrácia fogalmát«, amely csak azt bizonyította, hogy Ön egyáltalán nem érti, miről is szól a demokrácia. Háborodott arroganciájában szétverte az utóbbi negyedszázad reformjait, és a kirekesztő nacionalizmus mérgező ideológiáját terjesztette. Most a magyar kiválóság idióta verziójában azon van, hogy olyan alázatos generációt neveljen fel, amely bizonyosan nem lesz képes helytállni a globális versenyben” – írta a levél szerzője. Így folytatta: „Ön a gazdaságban azt nem értette meg, hogy mit jelent a kapitalizmus.

Az államkapitalizmus korrumpált formáját vezette be, amelyet »Houdini-gazdaságnak« neveznek: amelyben a magántársaságokat és termékeik elosztását egyaránt Ön és az Ön követői ellenőriznek. Az Önnek tetsző egyének előnyben részesítésével, valamint azoknak a kizárásával, akik nem hajlandók részt venni az Ön »fizess, hogy játszhass« játékában, Ön ugyanazt a gazdasági rendszert vezette be, amely Mussolini fasiszta államát, Hitler nemzetiszocialista birodalmát és Sztálin Gulag-gazdaságát jellemezte. Az Ön közmunkája egy olyan képzetlen dolgozó alsó osztályt hozott létre, amely teljesen az Ön kormányától függ. Ez az osztály, amely a munkaerő harmadát teszi ki, sem gazdaságilag, sem politikailag nem szabad. Ön és társai kielégíthetetlen étvágya a korrupcióra tönkretette az egészségipart, és az eddig kiváló magyar oktatási rendszert.

A külpolitikában az Európai Unió politikai prostituáltjává tette önmagát. Miközben az EU pénzügyi juttatásai biztosították a létfenntartást, amely ahhoz szükséges, hogy a gazdaság a víz felett maradjon, Ön naponta támadta Brüsszel »birodalmi kormányzását«. Politikai zálogként felhasználva a szomszédos országokban élő magyar kisebbségeket, megpróbálta faji és etnikai vonalak mentén megosztani az EU tagállamait. Ezzel egyidejűleg széles körben publikált lépéseket tett Vlagyimir Putyin orosz elnök felé, hogy igazolja otthoni diktatórikus rezsimjét. Ugyanilyen módon az Erdoğan török elnökhöz fűződő állítólagos barátsága csupán azt szolgálta, hogy Ön indoktrinálja a magyar fiatalokat.” Végül a szerző rámutatott:

„Ön nárcizmusával és megalomániájával elhagyta Magyarország és Európa politikai, társadalmi, és morális eszméit. Ehelyett a saját »illiberális demokráciáját« és korrupt gazdasági elképzeléseit reklámozta. Ezek nem azok az értékek, amelyek miatt a magyar emberek megválasztották Önt, és nem azok, amelyekre a magyarok törekednek. A magyarok igazi demokráciát és gazdasági szabadságot akarnak. Ezt a realitást viszont Ön nem akarja elismerni. Az Ön beteg egója despota és morálisan üres államért kiált. Csalódást okozott a népének. Azt kell remélniük, hogy Ön sürgősen távozik hivatalából, mert csak akkor tudnak újra szabadon élni, normálisan gondolkodni, és újra egy jobb jövőről álmodni”.

Orbán mosolyoffenzívája Németországban

0

Orbán Viktor magyar miniszterelnök, aki elszigetelődött az EU-ban és nincs túl jóban Angela Merkel német kancellárral sem, most a Länderek vagyis a tartományok segítségével kíván magának szövetségeseket szerezni az EU legbefolyásosabb államában,  Németországban – írja a Politico.

 

„Kis ország vagyunk, de azt akarjuk, hogy Németország tiszteletet tanúsítson irántunk.

Mi nem német pénzből akarjuk felépíteni a magyar gazdaságot. Egyszerűen csak üzleti alapon akarunk kapcsolatban lenni Németországgal”

– nyilatkozta Orbán Viktor a Neue Passauer Pressenek. Mindez része annak a mosolyoffenzívának, amelyet a magyar kormányfő azt követően indított, hogy Brüsszel kilátásba helyezte a hetes cikkely alkalmazását, amely elvben lehetővé tenné Magyarország kizárását az Európai Unióból. Ennek nyilvánvalóan minimális az esélye, hiszen ezt minden tagállamnak meg kellene szavaznia, ugyanakkor olyan fenyegetést jelent, amelyet komolyan vesznek Orbán környezetében. Ahol az sem maradt észrevétlen, hogy

az idén nem volt magyar-német éves találkozó, holott 1990 óta mindig sor került erre, hiszen Németország Magyarország legfontosabb partnere az Unióban.

A menekültkérdésben azonban Orbán Viktor látványosan szembekerült Angela Merkellel, aki ezt nyilvánvalóan nem felejtette el.

Ezért a magyar miniszterelnök azokkal a német tartományokkal erősítette meg a kapcsolatát, amelyek maguk is kritikusan álltak hozzá a bevándorlás kérdéséhez.

Elsősorban Bajorországról van szó: Orbán viszonya mindig is kiváló volt a Merkeltől általában jobbra álló CSU vezérkarával. Ezenkívül Szászország, Szászország-Anhalt, Baden-Württemberg és Hessen tartományok vezetői vendégeskedtek Budapesten vagy fogadtak magasrangú magyar vezetőt a közelmúltban.

„Mi nem akarunk beavatkozni a német belpolitikába” –mondta Orbán képmutatóan Münchenben. Magyarországon viszont a kormánypárti sajtó érezhetően a menekültkérdésben kritikus pártokat támogatta a választások előtt, beleértve az Alternative für Deutschland szélsőjobb szervezetet.

A kormányalakítással küszködő Merkelnek jelenleg persze a kisebb gondja is nagyobb Orbánnál, de az új német kormánynak mindenképp számolnia kell vele.

Persze a magyar miniszterelnök pragmatikus: tudja, hogy a magyar gazdaság lényegében Németországtól függ:

a kereskedelem egynegyede ezzel az állammal folyik. Tavaly 46,7 milliárd eurót tett ki a forgalom. A magyar kormányfő szinte mindig megjelenik, amikor egy új német gyárat avatnak fel Magyarországon. Orbán arra törekszik, hogy a tartományokon keresztül befolyásolja Németország politikáját, amelyről tudja, hogy meghatározó jelentőségű az egész EU és persze Magyarország számára is.

Nácikkal soha! (De ki a náci?)

Folynak a viták a Jobbikról, derék demokraták esnek egymásnak a Facebookon, korábban egymással szimpatizáló honfitársaink törölnek másokat ismerőseik köréből Vona Gábor pártja miatt.

Azon megy a vita, hogy szabad-e együttműködni a Jobbikkal Orbán leváltása érdekében. Mert a Jobbik nélkül – ebben nagyjából teljes az egyetértés – most nem sikerülhet eltávolítani a Fidesz egyre diktatórikusabbá váló és ijesztőbb rendszerét.

Nácikkal, soha! – így az egyik oldal.

Ma már nem a Jobbik a náci, hanem a Fidesz – jön rá a válasz.

Vegyük sorba, legalább röviden, vázlatosan, hogy mi a rossz a Jobbikban. Már csak azért is, mert abban, amit mostanában képviselnek, sok vállalható elem van. De, mint tudjuk, az ördög a részletekben rejlik, vagyis, érdemes az apró betűs részleteket is alaposan átolvasni.

A Jobbikban az egyik rossz az, hogy nem tudhatjuk, őszinte az, amit mondanak és tesznek. Megváltozhat-e a tigris, le lehet szoktatni a húsevésről? Állatkerti keretek között, ketrecben tartva nyilván igen, de mi történik, ha kiszabadul, és ismét szabadon vadászhat. Ráveti-e magát az első, arra haladó zebrára, vagy beéri azzal, hogy békésen rágcsálja valamelyik közeli fa törzsét.

Nem tudhatja senki, hogy taktika-e, amit Vona Gábor és a Jobbik mond. Nyilván az is van benne, mert rájöttek arra, hogy a Fidesztől jobbra már nincs számukra hely. Orbán pártja ugyanis szinte az összes tematikájukat lenyúlta. Talán egyedül a cigányellenességben nem versengett soha a Fidesz a Jobbikkal, de zsidózásban kezd felzárkózni. (Lásd még a Soros-plakátok, és úgy általában a Soros elleni kampány, amelyek, hanem is utalnak nyíltan az általuk gyűlölt, és a magyarokkal meggyűlöltetni kívánt magyar származású milliárdos származására, az ellene folytatott kampány értelemszeren erősíti az antiszemita indulatokat.)

A Jobbik tehát helyet keresett magának, és ott talált, ahol korábban a Fidesz volt. Ehhez minden pártnak és politikusnak joga van, semmi nem tiltja, hogy egy politikai párt és annak vezetői, megváltoztassák a nézeteiket.

Más kérdés, hogy a választópolgárok szemében mennyire hitelesek ezek a váltások. A Fidesznek például nagyon bejött az élet, pedig ők is csupán jó húsz évvel ezelőtt fedezték fel magukban, hogy ők valójában nem liberálisok, és ateisták, hanem konzervatívok és nagyon keresztények.

A másik, ami problémás a Jobbikban: a múltjuk. Emlékszünk arra, honnan indultak, és hogy miféle indulatok és ideológiák mentén jött létre ez a párt. És tudjuk azt is, hogy sokan azok közül, akik zsidóztak és cigányoztak a parlamentben és másutt, még ma is ott vannak a Jobbik soraiban. A Jobbik igyekszik megválni a múltjától, de csak részben vált meg azoktól, akik ezt a múltat képviselik. Novák Előd, aki elégette az Európai Unió zászlaját, már nem alelnöke a Jobbiknak, sőt, már a pártnak sem tagja, de Toroczkai László, aki tevékeny részt vállalt a 2006-os őszi „sajnálatos eseményekből”, és azóta is a legszélsőségesebb magyar politikusok egyike, még mindig egyik vezetője a pártnak. Vagyis, fel kell tenni a kérdést, hogy el lehet-e és el kell-e felejteni, amit a Jobbik a nem is olyan távoli múltban tett. Mi lesz, ha hatalomra kerülve, újra olyanok lesznek, mint régen? A szemünkbe röhögnek, és azt mondják a választóknak: más a kampány, és más a kormányzás.

Nem könnyű helyzet. Kérdések vannak, válaszok még csak születőben

Simicska Orbánnak: És akkor itt closing

„Ott amikor elmondta, kijött a száján a Roszatom, ránéztem, és akkor rájött, hogy hibázott, ezt a mondatot nekem nem mondhatta volna el. Akkor egy darabig néztük egymást. Azt mondtam, hogy végiggondolom az egészet, és üljünk le egy hét múlva. És akkor leültünk, és mondtam, hogy a véleményem nem változott, ebben én nem tudok részt venni. És akkor itt closing”.

Ezt mondta Simicska Lajos az RTL Klubon közzétett interjúban. Képzeljük magunk elé a szituációt. Ül két férfi, egy héttel a Fidesz 2014-es választási győzelme után. Két férfi, akik mindent tudnak egymásról. Együtt indultak, ugyanabból a egyetemi kollégiumi szobából, ott tervezték, hogy egyszer majd minden az övék lesz. Az övék és családtagjaiké.

Simicska volt az ész, ő kitalálta ki, hogyan lehet sok pénzt keresni. Akkor még nem használták a Matolcsy által később szabadalmaztatott kifejezést, hogy a pénz elveszítette közpénz jellegét.

Akkoriban még lopásnak mondták a lopást.

De a lényeg már akkor is az volt. A rendszer. Simicska kitalálta, és Orbán működtette. Simicska felépítette Orbánt, Orbán hagyta, hogy Simicska megszedje magát. Tudta, ha a Lajos elégedett, akkor ő sem járhat rosszul.

A rendszer működött, a Kaya Ibrahim és Joszip Tot ellopott útlevelével megfújt milliók – köztartozásos Fidesz-közeli cégek eladása révén – csak amatőr ujjgyakorlatok voltak a későbbiekhez képest.

Aztán valami megromlott a két férfi között. Orbán erről nem mond semmit. Még csak le sem törölte arcáról a köpést, amikor egykori barátja azt mondta rá, hogy geci. Nem négyszemközt mondta ezt, újságnak nyilatkozta. Teli lett vele a sajtó. Ettől kezdve mindenki tudja, hogy Simicska azt mondta Orbánról, hogy geci.

Ez a magyar nyelvben nem szép szó, jobb kocsmában kevesebbért is vertek már agyon embert.

Mindez nem egészen egy évvel azután történt, hogy Simicska Lajos azt mondta Orbánnak: „És akkor itt closing”. Befejeztük, vége.

Azt követően mondta ezt Lajos Orbánnak, amikor utóbbi kifejtette neki, hogy miképp fogja felszámolni Magyarországon a jogállamot. Miként készül eltiporni a szólásszabadságot, hogy ne legyen olyan hely, ahol megírhatják, elmondhatják, megmutathatják, hogy tolvajok vezetik az országot.

Simicska állítása szerint az volt az utolsó csepp a pohárban, amikor Orbán közölte vele: megveteti a Roszatommal az RTL Klubot. Nem azt mondta, hogy de jó lenne, ha a Roszatom megvenné a tévécsatornát, hanem azt, hogy megveteti velük. Érezzük meg a különbséget: utóbbi nem óhaj, vágyálom, hanem kijelentő mód. Azt jelenti, hogy aki ezt mondja, olyan helyzetben van, hogy mondhat ilyet. Odaszól a Roszatomnak, esetleg Putyinnak, gyerekek, kellene nekem ez az RTL Klub. Még nem tudom, mi a tervem vele, lealjasítom, mint a TV2-t, esetleg bezárom, mint a Népszabadságot.

De vegyétek meg, mert momentán nincs rá pénzem. Lenne, de annak egy része Mészáros Lölőnél van kihelyezve. Garancsi Istvánnál, Vajna Tímea férjénél, a saját lábon álló vejemnél.

Próbálom elképzelni a két férfit, amint ülnek valahol és nézik egymást. Simicska azt mondta erről a találkozásról, hogy amikor Orbán kifejtette neki, mit akar, azt gondolta magában: Ez nem biztos, hogy normális.

Hogy Orbán mit gondolt, talán nem tudjuk meg soha. Ha mondaná, akkor sem lehetnénk biztosak abban, hogy igazat mond. De nem is mondja, mert nem áll szóba senkivel. Legújabban a közrádióban az őt kérdező mikrofonállványt is lecserélték – korszerűbbre, megbízhatóbbra. Pedig alkalmas volt az is, de lett nála jobban megfelelő.

Nem tudni, hol találkozott a két férfi: Orbán felcsúti dácsájában, vagy egy világtól elzárt, nagyon elegáns étterem különtermében. Esetleg valahol máshol, talán Simicska valamelyik birtokán futottak össze.

Vajon akkor sejtették-e, hogy ez lesz az utolsó találkozásuk? Vajon tényleg ez volt az utolsó találkozásuk?

Ez volt ma – 2017. december 2.

0

MSZP: Új listája és új miniszterelnök-jelölt

Teljesen új kívánságlistával állt elő a Demokratikus Koalícióval folytatott tárgyaláson az MSZP – értesült a Független Hírügynökség. Értesüléseinket mindkét párt megerősítette, miként azt is, hogy az új listán a szocialisták nagyon erősen eltolták az arányokat saját maguk felé.Mint megtudtuk, a szocialisták a korábban közösen összeállított 106-os névsor helyett az MSZP javára eltolt javaslatot mutattak be a mostani tárgyaláson. A DK elnöksége tanulmányozni fogja a listát, s azt követően dönt arról, hogy merre lehet innen tovább lépni.

Megtudtuk azt is, hogy az MSZP-nek megvan az új miniszterelnök-jelöltje, de annak személye még vagy két hétig nem publikus. Mint ismert, a szocialisták december 9-én az eredetileg tervezett Kongresszus helyett csak egy választmányi ülést tartanak, amelyen bemutatják a választási programjukat. Elképzelhető, hogy a miniszterelnök-jelölt személyét is ott nevezik majd meg.

Nehéz elviselni, ami itt történik

Tíz éve tiltólistán van, nem játssza, nem szólaltatja meg őt az állami rádió és televízió, de ezt egyáltalán nem bánja, mert nem akarja a jelenlétével legitimálni azt, ami ott történik – mondja Dés László Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas zenész. Afféle díszdemokratának tartja magát, akit azért hagyják nyugodtan beszélni, mert nem piszkál bele a hatalom ügyeibe, nem keresztezi szándékaikat. Szerinte akkor lenne változás, ha a művészek többsége egyszerre megszólalna, és tiltakozna és kifejezné azt, ami a valóság:

nem demokrácia az, ami itt van.

Dés, a Független Hírügynökségnek adott interjúban beszél arról is, hogy jövőre Esterházy estet fog rendezni; a tavaly elhunyt íróval, bár teljesen máshonnan indultak, minden tekintetben rokonlelkek voltak.

 

A nacionalizmus mindent visz

Fotó: Facebook

„A választást Soros-kampány nélkül is megnyerné a Fidesz. A nacionalizmus annyira mélyen él a (magyar) lelkekben, hogy a jelenlegi körülmények között az ellen – szinte – semmit sem lehet tenni” – mondja a Független Hírügynökségnek Stephen Elekes, a háromlaki politikai elemző, a Szabad Európa Rádió egykori munkatársa. Szerinte az EU hagyni fogja, hogy továbbra is szájhősködjenek (az illiberálisok), miközben az életmentő lélegeztető készülékre emlékeztető pénzforrásokat szép lassan elzárják, vagy annak lehetőségét meglebegtetik.

 

A szegények Magyarországa

Fotó: Flickr. (Viktorius2009

Az LMP törvényjavaslatot nyújtott be a bérválság megoldása érdekében, lépésének a helyességét igazolja a Központi Statisztikai Hivatal által a magyar háztartások életszínvonaláról most közzétett kiadvány. 2011 és 2016 között a kétszeresére nőtt a dolgozó szegények száma Magyarországon. Tavaly már megközelítette a félmillió főt azoknak a száma, akik annak ellenére, hogy dolgoznak, nem tudnak kitörni a szegénységből.

AZ ADATOKBÓL VILÁGOSAN LÁTSZIK, HOGY AZ ORBÁNI MUNKAALAPÚ TÁRSADALOM A DOLGOZÓ SZEGÉNYEK TÁRSADALMA

– mutat rá az LMP közleménye. Hozzáteszi: az Orbán-kormány legfőbb ígérete az volt, hogy a vállalkozások tíz év alatt egymillió új munkahelyet hoznak létre. Ehhez képest 2011 és 2016 között a duplájára nőtt a dolgozó szegények száma, vagyis megélhetést nem adó munkahelyek jöttek létre nagy számban. Az Orbán-kormány hetedik évében sem éri el a minimálbér a létminimumot, a közmunkabér pedig mélyen a szegénységi küszöb alatt van.

Feljelent az Együtt

Feljelentést tesz a Legfőbb Ügyészségen az Együtt azzal, hogy Orbán egy maffiafőnök a fideszes maffiaállam élén, aki társaival szervezetten állam elleni, korrupciós és vagyon elleni bűncselekményeket (maffiaállam létrehozása) követett el.

Az RTL Klub 2017. november 28. napján 18 órakor sugárzott adásában Simicska Lajos vállalkozóval közölt riportot amelyben utalás történt arra, hogy bizonyos személyek 1990 és 2015 közötti időszakban megállapodást kötöttek, hogy szervezetten állam elleni, korrupciós és vagyon elleni bűncselekményeket (maffiaállam létrehozása) követnek el. Az interjúból az is megállapítható, hogy a megállapodásban részt vevők közül egy személy később önként elállt a bűncselekmény illetve bűncselekmények elkövetésétől. A feljelentés mellett az Együtt a Legfőbb Ügyészségnél indítványozza, hogy az ügyben nyilatkozó Simicska Lajost és a nyilatkozatban megjelölt Orbán Viktort hallgassák meg az eljárás során.

Legyen a Néprajzi a Bálnában!

Fotó: Pixabay

A Párbeszéd szerint a – kormány pazarló költözési tervei miatt – hontalanná váló Néprajzi Múzeumot kell a Bálnába költöztetni. Így a Városliget zöldterülete is megmarad, mert nem kell  a múzeum számára – újabb természetrombolás árán – új kiállítóteret építeni.

Az átköltöztetés 15 milliárd forintba kerül – emlékeztet a Párbeszéd, hozzátéve: a Néprajzit eredetileg a Városligetbe telepítették volna, de most fölmerült egy sokkal értelmesebb megoldás: ha a kormány valóban megveszi a Duna-parti Bálnát, a nehezen kihasználható üvegpalota stílusos kiállítóhely lehetne a múzeum számára. Így az adófizetők is nyernének 19 milliárd forintot (az új Néprajzit a Ligetben 30 milliárdért tervezték felépíteni, a Bálnát pedig 11 milliárdért hirdetik), és a zuglói park fáit sem kellene feleslegesen kivágni.

Várja az adományokat  Mikulásgyár

Fotó: Flickr. (Laszlo Papp)

Az idén 22 napon keresztül vihetik az adományokat a Hősök tere közelében felállított adományozói központba. Ilyen hosszú ideig még sosem dolgoztak a Mikulásgyár önkéntesei, de a tavalyi akció tapasztalatai azt mutatják, hogy szükség van a hosszabb nyitvatartási időre. Évről-évre nagyobb az adományozói kedv. A Mikulásgyár már évek óta nemzetközi szinten is ismert és elismert.

A Mikulásgyár az idén 2017. december 1. és 22. között tart nyitva, az Ötvenhatosok terén, 9 és 21 óra között. De lesz kihelyezett üzeme a Lurdy Házban, országszerte a Toyota márkaereskedésekben és a Hungaroringen is. Aki nem tud személyesen elmenni, annak ajándékait a legtöbb postán ingyenesen átveszik, és a központba szállítja – tudatja a Mikulásgyár közleménye.

Izraeli támadás Szíria ellen

Fotó: Google Maps

Szombaton hajnalban az izraeli légierő az Al Kiswa katonai támaszpontot támadta Damaszkusz közelében. A szíriai légvédelem rakétákat lőtt ki és két izraeli rakétát megsemmisített. Néhány napja a BBC riportot közölt arról, hogy Irán berendezkedik az Al Kiswa támaszponton, amely mindössze 13 kilométerre van Damaszkusztól. A BBC a szíriai állami televízióra hivatkozva jelentette, hogy föld-föld végrehajtott ació nagy károkat nem okozott a támadás. Két rakétát megsemmisítettek. Az izraeli hadsereg nem erősítette meg a támadás hírét.

Korábban Benjamin Netanjahu miniszterelnök és Avigdor Lieberman hadügyminiszter többször is megerősítette: nem tűrik el, hogy Irán katonailag berendezkedjen Szíriában, amely szomszédos Izraellel. Irán nem ismeri el a zsidó állam létét sem, ezért stratégiai ellenségnek tartják Jeruzsálemben.

Megszólaltak a nukleáris támadást jelző szirénák

2017. november 30. Kim Dzsong Un a Hvaszong-15 fellövésekor
(MTI/EPA/KCNA)

A növekvő feszültséget jelzi, hogy a hidegháború vége óta először szólaltak meg a nukleáris támadást jelző szirénák az Egyesült Államokhoz tartozó Hawai-on. Mostantól havonta próbajelzést adnak – jelentett a BBC. Mint a Fühü is folyamatosan beszámol róla: egyre feszültebbé válik a helyzet az észak-koreai nukleáris kísérletek nyomán.

Észak-Korea a héten újabb interkontinentális ballisztikus rakétát lőtt ki, amellyel állítása szerint eléri az Egyesült Államok bármely városát. Phenjan – az ellene sorozatban hozott nemzetközi retorziók ellenére – nyár óta folyamatosan végzi az ilyen rakétakísérleteket, szeptemberben pedig egy földalatti nukleáris kísérletet is végrehajtott.

 

Az Együtt feljelent – Orbánt és Simicskát is meghallgattatná

0

Feljelentést tesz a Legfőbb Ügyészségen az Együtt azzal, hogy Orbán egy maffiafőnök a fideszes maffiaállam élén, aki társaival szervezetten állam elleni, korrupciós és vagyon elleni bűncselekményeket (maffiaállam létrehozása) követett el.

 

Az RTL Klub 2017. november 28. napján 18 órakor sugárzott adásában Simicska Lajos vállalkozóval közölt riportot amelyben utalás történt arra, hogy bizonyos személyek 1990 és 2015 közötti időszakban megállapodást kötöttek, hogy szervezetten állam elleni, korrupciós és vagyon elleni bűncselekményeket (maffiaállam létrehozása) követnek el. Az interjúból az is megállapítható, hogy a megállapodásban részt vevők közül egy személy később önként elállt a bűncselekmény illetve bűncselekmények elkövetésétől – fejti ki az Együtt Berkecz Balázs alelnök által jegyzett közleménye.

A nyilvánosságra került súlyos bűncselekmények gyanújára tekintettel, Berkecz feljelentést tesz, és kéri a nyomozás elrendelését és lefolytatását. Emellett a Legfőbb Ügyészségnél indítványozza, hogy az ügyben nyilatkozó Simicska Lajost és a nyilatkozatban megjelölt Orbán Viktort hallgassák meg az eljárás során.

Merre? Tovább! – A hét szürreális déjà vu-i

„Orbán Viktorhoz címzett táviratban fejezte ki szívből jövő köszönetét a magyar miniszterelnöknek, kormányának és a magyar népnek a ’melegszívű és baráti fogadtatásért’ Li Ko-csiang, Kína miniszterelnöke – közölte Havasi Bertalan, a Miniszterelnöki Sajtóiroda vezetője az MTI-vel.” Szürreális déjà vu! S nem is ez volt az egyetlen ilyen átsuhanó, a múltba visszarepítő érzésem a héten.

Forgalmi dugó Budapesten
MTI Fotó: Mónus Márton

Déjà vu 1

Ül az ember (leánya) hétfőn délelőtt a Budapesten tán még soha nem látott méretű dugóban, megpróbál nyugodt maradni (órákon át nehezen megy) és jobb híján mereng. Jelenen, jövőn és múlton. És déjà vu érzése támad. Ilyet – de legalábbis hasonlót – valamikor már átélt. Igaz, volt már annak – kimondani is elborzasztó – 31 éve, hogy Budapest adott otthont a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testülete ülésének, magyarra lefordítva: a fővárosban tárgyalt két egész napon át a mag-szocialista országok összes, szebb napokat is megélt vezetője, élükön a pártfőtitkárokkal: a többi között – ha még mondanak valakinek valamit a nevek – Erich Honecker, Todor Zsivkov, Nicolae Ceaușescu, Gustav Husak, s persze a szocialista tömb későbbi széthullásában komoly szerepet játszó fiatal(abb) Mihail Gorbacsov. De zömmel idős(ödő) trotty férfiak,

akik ugyan elvben a nép érdekében és a nép vezéreként vezették országaikat a szebb jövő felé, ám akik mindennél jobban féltek a néptől.

És ennek megfelelően mindennél szigorúbban ügyeltettek a biztonságukra.

És akkor itt van az a bizonyos déjà vu elásva!

Merthogy ők is közlekedtek a városban, miként a hét első felében a kínai miniszterelnök és kísérete is. Aki éppen úgy elvben a nép érdekében és a nép vezéreként vezeti az országát a mai, a XXI. század elejéből a szebb jövő felé, ám akit – szemmel láthatóan – mindennél szigorúbban vigyáznak. Legalábbis itt, nálunk, Budapesten.

Fotó: Fenn-O-maniC

A VSZ PTT öregjeinek az útja – történetesen – a Kálvin tér környékét érintette, mégpedig  a délutáni csúcs idején, akkor, amikor a Magyar Televízió és Rádió pasaréti óvodájából a gyerekeket a Rádió Pollack téri bejáratához szállító busz is odaért csomóponthoz. Ami persze hermetikusan le volt zárva, s amiről persze mi, a gyerekekre onnan párszáz méterre várakozó szülők mit sem tudtunk. Csak vártunk…és vártunk…és vártunk. Mobil telefon nem lévén egyre jobban izgultunk, bár az nem tűnt valószínűnek, hogy mind a három – a kék, a sárga és a piros – busz lerobbant, ne adj’ isten, balesetet szenvedett volna. Egy bő másfélórányi várakozás után egyszer csak megjelentek a gyerekek, gyalogosan – az óvónéniknek elegük lett a várakozásból és az aluljárón keresztül elhozták a 3-6 éves apróságokat az aggódó szülőkhöz.

Slusszpoén: Orbán Viktor, a vendéglátó, szemmel láthatóan kifejezetten nagyon-nagyon büszkén – ezúttal nem meghajolva, hanem feszítve – nemzetközi sajtótájékoztatóján (pontosabban, a kínai vendéggel közösen tartott sajtónyilatkozat-tétele közben – na tessék, hát nem itt türemkedik még egy déjà vu!)

köszönetet mondott a budapestieknek azért a türelemért, amit a látogatás alatt kimutattak – persze, ha hallotta volna, miket mondtak a dugóban ülve, állva, tömegközlekedésre vagy csak gyalogosan az úttesten átkelésre várva a zemebrek!

Megjegyzem: 1986-ban is megköszönte pártunk és kormányunk a lakosság türelmét. És persze ők sem tudták, miket mondott a várakozó nép az utcákon, és persze ők sem kértek elnézést. Ezért sem.

Déjà vu 2

„A kínai miniszterelnök levélben fejezte ki köszönetét a magyar népnek a baráti fogadtatásért” – ezzel a címmel jelentette meg szombaton reggel a Magyar Távirati Iroda a héten Budapesten vendégszerepelt kínai miniszterelnök Orbán Viktor kormányfőhöz intézett táviratát, amelyben

„szívből jövő köszönetét fejezte ki a miniszterelnöknek, kormányának és a magyar népnek a ’melegszívű és baráti fogadtatásért’.”

Li Ko-csiang, azt is leszögezte: „Készek vagyunk közös erőfeszítéseket tenni azért, hogy a további kínai-magyar együttműködés és közös fejlődés számára tartós lendületet biztosítsunk”, majd így folytatta: Orbán Viktor miniszterelnök személyes figyelmével és támogatásával a VI. Kína-Közép-Kelet-Európa csúcstalálkozó jelentős sikert ért el.”. Végül leszögezi: „Ha közösek a törekvéseink, sem hegyek, sem tengerek nem távolíthatnak el bennünket egymástól”.

Lehet, hogy bennem van a hiba, de olvasva ezt az állami hírügynökség által ismertetett üzenetet, Bródy János népszerű dala villant be az agyamba:

És találomra kikerestem egy idézetet – már csak a memóriám leellenőrzése végett is:

„A szovjet és a magyar nép szoros barátságát a marxizmus—leninizmus, és a szocialista nemzetköziség eszméi lelkesítik.

Engedjék meg, hogy még egyszer szívből jövő köszönetEt mondjak a fogadtatásért és a küldöttségünk iránt tanúsított testvéri érzésekért.

Sok sikert kívánunk a Beloiannisz-gyár minden dolgozó, …” – mondta Leonyid Iljics Brezsnyev 1996-ban Budapesten.

Hát, így valahogy, így telt el a magunk mögött hagyott hét.

 

Egy Erzsébet utalvánnyal megajándékozott nyugger levele Orbán Viktorhoz

Mélyen Tisztelt Miniszterelnök úr!

Bevallom, sokakkal együtt engem is szíven ütött az a gesztus, ahogyan méltóztattak bejelenteni, hogy idén is kapunk tízezer forintos karácsonyi ajándékot. Amit még az ünnepek előtt, de legkésőbb a két ünnep előtt kézbesítenek a számunkra.

Már most nagyon hálás vagyok.

Tudom, Ön sem fiatalember, megette már a kenyerünk javát. Én még emlékszem arra, amikor, a mostaninál sokkal fiatalabban, volt kedves azt mondani, hogy az idősek felélik a fiatalok jövőjét.

De ne gondolja, hogy most ezért írok, és ezt az egykori suttyóságot akarom számon kérni Önökön. Épp ellenkezőleg: azt szeretném megkérdezni, van-e arra lehetőség, hogy hálám jeléül, már most, 2017 végén, a Fideszre szavazzak?

Mi nyugdíjasok ugyan nem vagyunk hülyék, de azért a mi fejünk sem káptalan. És félő, hogy 2018-ig – ha jól tudom, ekkor lesz a következő választás – ez a mostani apró kis szívesség kimegy majd a fejünkből.

Ezt pedig nem szeretnénk.

Vagy, teszem azt, nem megy ki a fejünkből az Önök végtelen jósága, de közbejön valami. Például az, hogy felvesszük a nekünk járó utalványokat, gyanútlanul elköltjük mindet, az utolsó forintig, aztán néhány hét, vagy hónap múlva fogjuk magunkat és feldobjuk a talpunkat.

Hogyan fogunk mi akkor a Fideszre szavazni?

Ezért arra kérem Önt miniszterelnök úr, hogy biztosítsák be magukat, és 24 órán belül terjesszenek be egy törvényjavaslatot, amit a parlament újabb 24 óra elteltével elfogad.

E törvényjavaslat lényege, hogy a nyugdíjasok már most is szavazhatnának a Fideszre, nem kell megvárniuk a 2018-as választást.

És köszönjük még egyszer az üveggyöngyöket. Az pedig tényleg nagyvonalú gesztus az Önök részéről, hogy az utalványokat nem csak a CBA üzleteiben lehet beváltani.

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!