Címke: néppárt
Kidobják? Nem dobják ki? Esélylatolgatás – Déli kávé Szele Tamással
Pincér, hosszú kávét kérek, habbal, ma viszonylag hosszas fejtörés következik, tartson ki a végéig… szóval, beszéljünk a tegnap este híréről, mely szerint még e hónap folyamán szakíthat az Európai Néppárt a Fidesszel, pontosabban fogalmazva: Joseph Daul, a párt elnöke bejelentette, hogy megindítja a kizárási vagy felfüggesztési eljárást a magyar kormánypárt ellen.
Itt, az első pillanat mámorában két apróság kerülte el sokak figyelmét. Az első: a feltételes mód. Nem okvetlenül kizárják vagy felfüggesztik, hanem kizárhatják, felfüggeszthetik a Fidesz néppárti tagságát. A másik fontos momentum, hogy két lehetőség van, és ezek közül csak az egyik a kizárás, a másik a felfüggesztés, ami azonban további tagsággal jár. De bárhogy is döntsenek, ez nem jelenti azt, hogy holnap megjön Brüsszelből egy úriember, és a Kossuth tér kellős közepén alfelén billenti a Fidesz valamely politikusát.
Sőt, az a helyzet, hogy hosszú, bonyolult eljárás következik, ami elképzelhető ugyan, hogy lezajlik a választások előtt, de még elképzelhetőbb, hogy nem. Egyszóval, egy ilyen procedúrának vannak bizonyos alapfeltételei. Az első és legfontosabb az, hogy legalább öt különböző országból hét különböző párt indítványozza a kizárást vagy felfüggesztést. Ez bőségesen teljesült, ugyanis tizenkét indítványozó van, éspedig
a svéd Mérsékelt Párt
a svéd kereszténydemokraták
a finn Nemzeti Koalíció Pártja (Kokoomus)
a luxemburgi Keresztényszocialista Párt
a flamand kereszténydemokraták
a vallon Humanista Demokratikus Középpárt
a portugál Néppárt
a portugál Szociáldemokrata Párt
a holland Kereszténydemokrata Tömörülés
a görög Új Demokrácia
a litván kereszténydemokraták
és a norvég konzervatívok.
Akkor ezzel nincs baj, ez szabályszerű. Csakhogy… hány tagja is van a Néppártnak? Nyilván tagpártokról van szó, nem azok tagságáról, mert ha azt is figyelembe kéne vennünk, beleőszülnénk, de szerencsére nem rendeznek világszerte szavazást a Fidesz ügyében. Hát kérem, ez a pártcsalád hetvenkilenc tagot számlál, ebből huszonnyolc Unión kívüli, de némelyiknek van szavazati joga a választmányi ülésen, ahol eldől a magyar kormánypárt sorsa. Persze nem elvárható, hogy mondjuk az albán, örmény, ukrán, moldovai vagy libanoni tagpárt küldöttei ismerjék a magyar viszonyokat, ők tehát valószínűleg a Néppárt általuk vélt érdekei mentén szavaznak majd. Az viszont jó kérdés, ki mit vél a Néppárt érdekének, ugyanis egy ekkora és ilyen sok tagú pártcsaládban nem úgy működik a frakciófegyelem, pártfegyelem, mint a magyar Országgyűlésben, itt a küldöttek – elképzelni is különös – a saját fejük után szavaznak. A pártvezetés adhat ugyan tanácsot, de azt ők döntik el, megfogadják-e.
Akkor tehát ott tartunk, hogy tizenkét biztos szavazat van a Fidesz szankcionálása mellett, és hatvanhét bizonytalan, ami még nem dőlt el. Ugyanakkor nagy népszerűséget nem szerzett magának Orbán Viktor pártja a Juncker-plakátkampánnyal, így pillanatnyilag szó szerint bármi elképzelhető.
De ha azt hisszük, hogy ennyin dől el a voksolás, tévedünk. Azon a bizonyos választmányi ülésen szavazhat még (a HVG nyomán):
a Néppárt elnöke és alelnökei,
a Néppárt EP-frakcióvezetője (Manfred Weber, aki a párt csúcsjelöltje is az Európai Bizottság elnöki posztjára) és helyettesei,
a tagpártok elnökei,
a pártok európai parlamenti nemzeti küldöttségeinek vezetői,
az Európai Parlament néppárti elnöke (Antonio Tajani) és alelnökei (a 14 alelnök közül négy az EPP tagja, köztük Járóka Lívia fideszes politikus),
a néppárti uniós biztosok (köztük Jean-Claude Juncker, a bizottság elnöke),
az Európa Tanács, az EBESZ, a NATO, a Régiók Bizottsága közgyűlésének néppárti vagy Néppárttal szövetséges frakcióvezetői.
Így aztán elég népes társaság fog dönteni, a legutóbbi ilyesféle ülésen például kétszázhatvanan vettek részt. Ehhez vegyük, hogy a tizenkét indítványozó pártnak eddig kevesebb, mint ötven voksa van, és megláthatjuk, milyen bizonytalan is ez a kizárás vagy felfüggesztés.
Ráadásul az Európai Néppárt egy demokratikus szervezet, melynek szabályzata előírja, hogy a vitatott, kizárásra javasolt párt képviselőit is meg kell hallgatni a szavazás előtt, és azt is, hogy a szankcióról csak az abszolút többség dönthet. Ha a Fidesz képviselői ügyesen forgatják a szót a meghallgatáson, és legalábbis sikerül elbizonytalanítaniuk a szavazók egyharmadánál kicsit többeket: egyáltalán nem történik semmi.
Nyilván a legnagyobb létszámú német pártoké lesz a döntő szó, a CDU és a CSU nélkül nincs határozat, azonban sajnos Orbán és pártja őket is alaposan össze-vissza sértegette már, tehát innentől kezdve minden lehetséges, az is, hogy a sértett indulat dönt az ügyben, az is, hogy a racionális, stratégiai megfontolás.
Az ész azt mondaná a Néppártnak, hogy mivel európai eszközökkel kezelhetetlen politikai alakulatról van szó, mindenképpen semlegesíteni kell őket, mert többet ártanak, mint használnak, de azt is mondja, hogy nem kéne őket egy esetleges ellentáborba üldözni. Főleg azért sem, mert mintha épp ez lenne a céljuk: elérni egy látványos kizárást, hogy aztán a többi populistával végre közös platformot alakíthassanak. Ez egyelőre még nem létezik, de ha létrejön, magva lehet akár az Unió felbomlásának is.
Tehát jobb lenne a Néppártnak, ha bent tudná a Fideszt a családban, mint ha kitagadná, ugyanakkor arról is gondoskodni kéne, hogy ne művelhessenek mindenféle őrültséget a pártcsalád nevében, ne okozhassanak több kárt. Tehát büntetni, semlegesíteni igenis szükséges a pártot, de csak óvatosan, nehogy ellenséggé váljon.
Erre pedig a legjobb módszer – ha európai fejjel gondolkodunk – nem a kizárás, hanem a felfüggesztés.
Magyar fejjel, indulatból gondolkodva persze a felfüggesztés is örök haraggal és számtalan huszáros visszavágással jár, számtalan nyilatkozat átkozza majd az álnok Néppártot, de ezekkel óvatosan kell majd bánni – ha a magyar kormánynak van még egy csepp esze, tudja, hogy a hetes cikkely alkalmazásáról döntő szavazáson komolyan esik a latba, hova áll a Néppárt.
Száz szónak is egy a vége: nekem az a magánvéleményem, hogy a legnagyobb esély a Fidesz felfüggesztésére van március huszadikán, a második legnagyobb arra, hogy a szavazás érvénytelen lesz, a legkisebb pedig arra, hogy egyhangúan kizárják a Néppártból ezt a különös társaságot.
Természetesen most rengeteget számít az is, mit művel huszadikáig a Fidesz: ez a bő két hét sok mindent eldönt majd.
És most nagyon sok szem szegeződik Budapestre, most minden lépésünket látja Európa.
Az is sokat számít, mit akar igazából elérni a Fidesz – de ezt rövidesen meglátjuk. Ha három napon belül hangos és agresszív Unió- és Néppárt-ellenes kampány indul, akkor bizonyos, hogy a kizárásra és egy jövendő, populista frakcióbéli tagságra játszanak.
Ami egyenlő lesz azzal, hogy kizárják magukat az aktív uniós politizálásból.
No, nemsokára meglátjuk.
Figyeljük a jeleket!
Gyurcsány Ferenc levelét megírta
Gyurcsány Ferenc arra szólítja fel Németországot, hogy az Orbán kedvéért ne kockáztassa az európai értékeket – írja Gyurcsány a FAZ, német konzervatív lapban.
Emlékeztet arra, hogy a magyar kormány meg akarja honosítani nálunk a gyűlölet kultúráját: „Akkor lehetsz jó magyar, ha egyetértesz a hatalom politikájával, történelemértelmezésével, és általában mindennel, amit ő mond. Ellenkező esetben nem vagy magyar, sőt egyenesen hazaáruló a titulusod. Brüsszel ellenség, viszont Moszkva imádat tárgya. Jó keresztényként nem lehet segíteni a menekülteknek, ezért egy új törvény értelmében büntetés jár. Macron ellenség, Erdogan jó barát. Bűnözőkké avanzsálták a hajléktalanokat, a civil szervezeteket az ország ellenségeinek nyilvánítanak. Elűzték a CEU-t, éppen a Tudományos Akadémia önállóságát van soron.
A Kúriát, a Legfőbb Ügyészséget és a Számvevőszéket Orbán barátai vezetik. Szabad sajtó szinte már nem is létezik.
Nem azt várja a németektől, hogy azok az ellenzék csatáját megvívják – írja Gyurcsány -, a Fideszt itthon kell legyőzni a választásokon a többség megszerzésével. Akkor is, ha a választási rendszerben számos az ellenzék számára hátrányos akna lett elhelyezve.
Nem nehéz elvakítani egy népet, a lelkét és az erkölcsét túszul ejteni – ezt a németek pontosan értik a történelmük miatt, csak éppen az ideológia markában tartja Magyarországot.
A német vezetés különböző megfontolások miatt mégis elnéző Orbánnal szemben és ez több mint kiábrándító. Taktikáznak, noha pontosan tudják, hogy emiatt egész Európa veszélybe kerül. Kérdés az: megéri mindent feladni a német autógyárak érdekeiért és a Néppárt többségéért?
Megtanulhattuk volna nem szabad játszani a történelemmel, mert Németországban mindenki tisztában van vele, hogy az hová vezet.
Kendőzetlen levél Angela Merkelnek
Gyurcsány Ferenc, a Demokratikus Koalíció elnöke nem diplomáciai nyelvezetű levelet írt Angela Merkel kancellárnak. Hogy is mondják ezt hétköznapi nyelven: csak úgy pacekba?
„Dr. Angela Merkel kancellár asszonynak
Német Szövetségi Köztársaság
Kancellári Hivatal
Berlin
Tisztelt Kancellár Asszony!
Dacára régebbi vitáinknak, rendkívül sokra tartom mindazt, amit Németországért és egy erősebb Európáért tett, tesz. Legőszintébben írom ezt Önnek.
Más pártcsaládokhoz tartozunk. A kívülről jött kritikát legtöbbször a pártlogika szokásos megnyilvánulásának tartjuk, ezért nem foglalkozunk vele. Ilyen a politika.
Most írok Önnek először, mióta nem vagyok Magyarország miniszterelnöke. Súlyos okom van rá. Nagyon sokan, köztük én is, azt gondoljuk, hogy Magyarországon fojtogató lett a légkör, a tény, hogy a mai magyar kormány nem Európa egységén, hanem bomlasztásán munkálkodik, az az Ön felelőssége is.
Mert talán azért, mert képviseli a német befektetők érdekeit, vagy mert megőrizni kívánja az Európai Néppárt egységét, Ön számunkra egyre nehezebben elfogadható módon végső soron szemet húny Orbán miniszterelnök önkényuralmat teremtő, Európa-ellenes politikája felett. Nem Ön tartja hatalomban a magyar miniszterelnököt – hiszen mi vagyunk a választók -, de mentegető, elnéző politikájával akarva-akaratlanul hozzájárul ahhoz.
Ezekben napokban sok tízmillió eurós állami pénzből plakátolják ki országszerte, hogy az Európai Unió bevándorláspárti többsége, benne a Néppárt, Magyarországra tör. Olvastam nyilatkozatát, hogy Ön ezzel nem ért egyet, és majd ezt el fogja mondani a magyar miniszterelnöknek. Nem naivitásból kérdezem: és akkor mi lesz? Marad a megtévesztett, félrevezetett magyar nép, az erős Európa-ellenes hangulat, a manipuláció.
Arra kérem, hogy amilyen bátran kiállt sokszor elvei, meggyőződése mellett, most se tegyen mást. Ha Németország szemet húny a magyar kormány politikája felett, és csak szavakban áll ki Európa mellett, akkor iszonyatos évek várnak ránk. Európára is, Magyarországra is.
Tudom, hogy érti, mit kérek. Nem én, a magyar választók legalább fele, akik még reménykednek Németországban. És Önben.
Tisztelettel:
Gyurcsány Ferenc”
CDU főnökasszony: ha Orbán tagja az Európai Néppártnak, akkor vitatkozhatunk vele
Ha kizárnánk, akkor erre nem lenne lehetőség – mondta Annegret Kramp-Karrenbauer, aki első látogatását tette Brüsszelben azóta, hogy decemberben a német kereszténydemokraták megválasztották őt Angela Merkel utódának a CDU élére. A brüsszeli Politico interjút kért a német politikustól, akinek fontos szerep jut a májusi európai választások során. A CDU ugyanis az Európai Néppárt vezető ereje, jelöltje az uniós bizottsági elnöki posztra Jean-Claude Juncker utóda lehet ezen a fontos poszton.
Az egész EU kihívásnak van kitéve
Ne az USA és Kína határozza meg a globális gazdaság fejlődésének az irányát hanem legyen ebbe beleszólása Európának is! – ez a legfőbb üzenete a CDU főnök asszonyának. Aki tisztában van vele: sokan nincsenek tisztában a kihívással és másképp ítélik meg a helyzetet. Így fordulhatott elő, hogy Brüsszel blokkolta a tervezett Alstom-Siemens egyesülést holott olyan európai cég jöhetett volna létre, mely versenyképes az egész globális gazdaságban. Annegret Kramp-Karrenbauernek az a véleménye, hogy minél több ilyen nagy európai cégre lenne szükség, mely versenyképes az egész világon. Az EU brüsszeli központjának politikai támogatottságra van szüksége. Mire számít májusban a CDU főnökasszonya?
Széles pártkoalíció kell az európai parlamentben
A Néppárt, a szocialisták, Macron mozgalma, a liberálisok és talán a Zöldek
Ők irányíthatnák együtt az Európai Uniót a következő öt évben. Semmiféle populista szélsőséges erő nem csatlakozhat! Sem jobbról sem balról! Mi lesz Orbán Viktorral, aki gyakran úgy beszél mint a szélsőjobb populisták?
Orbán súlyos problémát jelent a Néppártnak
A szociális piacgazdaság fejlesztésében egyetértünk a Fidesz-szel. A jogállamiság tiszteletben tartását fontosnak tartjuk. Az EU ebben az ügyben nem véletlenül indított kötelezettségszegési eljárást Magyarország ellen. Nem értünk egyet az egyetemi szabadság korlátozásával sem. Ha Orbán Viktor bentmarad az Európai Néppártban, akkor ott vitatkozhatunk vele. Ha kizárjuk, akkor ez a lehetőség elesik – mondta a CDU elnökasszonya a brüsszeli Politico-nak.
AKK, ahogy a német sajtó rövidíti, nem beszélt arról, hogy az Európai Néppártnak szüksége van a Fidesz támogatására. A felmérések szerint a centrum pártok gyengülni fognak mindenütt Európában míg a Fidesz még erősödhet is. Így az RMDSZ támogatásával egy csökkenő párt növekvő ereje lehet – ez pedig nem elhanyagolható az európai parlamenti erőviszonyok szempontjából. Erre számít a magyar miniszterelnök, aki nem véletlenül mondta azt Angela Merkel kancellárnak Pozsonyban a visegrádi csúcstalálkozón, hogy minden döntést halasszunk el a májusi választások utánra!…
Politico: Timmermans célpontjai
Franz Timmermann, az európai szociáldemokraták elnökjelöltje fő fegyverként az Orbán Viktor elleni küzdelmet választotta az EP-választásokra. Szerinte a szélsőjobbot segítheti hatalomra Brüsszelben, ha bárki a jobboldali riválisra, Manfred Weberre, illetve a Néppártra szavaz. Timmermans, aki jelenleg Juncker első helyettese, a jelek szerint azzal akarja leginkább támadni konzervatív vetélytársát, hogy az túl elnéző a magyar kormányfővel, és mindazokkal, akik illliberális nézeteket hangoztatnak a pártcsaládon belül. Kijelentette, hogy a maga részéről soha nem paktálna le a szélsőséggel, még ha ezen múlik a tisztség elnyerése is. Megjegyezte, hogy riasztó irányzatokat tapasztal az EU-ban, illetve több tagállamban, és jó volna, ha mindenki felismerné a veszélyt.
A portál hozzáteszi, hogy ha az előrejelzések szerint a két nagy frakció – elegendő képviselő híján – nem tud újból többségi koalíciót alkotni, ezért rákényszerülhet, hogy a jobboldal szélén keressen támogatást. Ideértve a lengyel PiS-t, valamint a flamand szeparatista pártot. Timmermans úgy látja, hogy a Néppárt és Weber megalkudott Orbánnal, az pedig egyben Kaczynski elfogadását is jelenti. Márpedig a szélsőjobb vissza akarja forgatni a történelem kerekét. Lengyel diplomaták ugyanakkor azzal vádolják a politikust, hogy az a Bizottság alelnökeként pontosan kampánymegfontolásokból forszírozza a jogállami eljárást Varsó ellen.
Timmermans arra emlékeztetett, hogy a szélsőjobb sikere nagyban függ attól, miként kezeli Európa a migránskérdést, amelyet a jobboldal a maga javára igyekszik manipulálni, kiaknázni. Csakhogy – tette hozzá – ha Olaszország úgy érzi magára maradt a bevándorlók ügyében, ezért nem az EU a felelős, hanem Salvini barátai: Orbán és Kaczynski. Azt meg külön aggasztónak nevezte, hogy az olasz vezetés nap mint nap támadja Franciaországot, Macront.
A Néppárt a homokba dugja a fejét
Az EPP nem maradhat közömbös azzal szemben, ahogyan Magyarországon égbekiáltóan visszaélnek a hatalommal, márpedig Weber ezt demonstrálta azzal, hogy milyen szívélyesen fogadta a Fidesz támogatását mostani jelölésekor. Ha az EPP releváns akar maradni, akkor friss, hiteles, eszméktől hajtott vezetőt kellene jelölnie, aki az egész EU-ban tud szólni a szavazókhoz, nem pedig Webert, aki a legkisebb közös nevezőt kínálja.
Európa konzervatívjainak nem apparatcsikra, hanem vezető egyéniségre van szüksége, és szakítaniuk kell a business as usual gyakorlatával, ha túl akarják élni a jövő évi európai választást. Manfred Weber megválasztása felér az elavult status quo fenntartásával – írja a Politico. Nem kétséges, hogy Weber, akit a pártcsalád az EU Bizottságának élére szán, a jelen környezetben jól navigál. Ám az európai politikának ez a víziója elavult. Európa ma sokkal szakadozottabb, polarizáltabb politikai táj, mint négy éve volt.
A mai kihívások közös vonása, hogy nem technikai, hanem politikai jellegűek
Olyan megoldásokat követelnek, amelyek átnyúlnak a nemzeti határok felett, és bírják a szavazók legitimációját. Ha tetszik, ha nem, egy közös erő már kialakulóban van – a szélsőjobboldalon. Steve Bannon víziója talán nem reális, de az Európa-szkeptikusok alighanem jelentősen növelik szavazati arányukat a választáson. A Néppárt azzal, hogy nem néz szembe a realitásokkal, és Manfred Webert választja meg arra, hogy vezesse a pártcsaládot az európai választáson, jelentős alkalmat mulaszt el arra, hogy meghallja az európai szavazók hangját.
Az elmúlt évtized nem volt kegyes a szociáldemokratákhoz, de most az EPP következik. Ennek semmi köze Weber személyéhez. Tekintélyes teljesítményt nyújtott az Európai Parlamentben, nem megosztó személyiség, és bizonyította, hogy szót tud érteni a pártcsalád minden tagjával egészen Orbán Viktorig. Az sem kétséges, hogy egy német elnök a Bizottság élén növelné az intézmény súlyát. Weber megválasztása csúcsjelöltnek azonban felér a kifáradt status quo jóváhagyásával, most, amikor a nyugati világ liberális demokráciái és nemzetközi intézményei példátlan legitimációs válsággal néznek szembe.
Az egész EU-ban morzsolódnak a centrista pártok régi koalíciói,
és az európai választók ebből már nem kérnek. Ahol sikerült a centrista erőknek visszaszorítani az ellenfeleket, ott ez mindenhol a centrista politika merész újbóli feltalálásának, és mindenekelőtt a múlt kudarcaihoz nem köthető friss, új arcoknak volt köszönhető, mint Ausztriában vagy Franciaországban. Ugyanez a logika érvényes a májusi európai választásokra is. Tekintettel arra, hogy milyen kis számban vesznek részt a szavazók a nemzeti választásokon, az európai választás eredményét a választói csoportok motivációs és energiaszintje közötti különbség dönti majd el. Alighanem az elégedetlenek és a dühösek mennek majd el voksolni, és a kihívás az lesz, hogy mobilizálni tudják-e a csendes többséget, amely nem akarja, hogy az európai projekt lángra lobbanjon.
Az EPP megmutatta, miben válik el a jobboldali populistáktól és a liberálisoktól. A szubszidiaritás és a keresztény európai örökség hangsúlyozásával nincs baj, de az EPP nem maradhat közömbös azzal szemben, ahogyan Magyarországon égbekiáltóan visszaélnek a hatalommal, márpedig Weber ezt demonstrálta azzal, hogy milyen szívélyesen fogadta a Fidesz támogatását mostani jelölésekor. Ha az EPP releváns akar maradni, akkor friss, hiteles, eszméktől hajtott vezetőt kellene jelölnie, aki az egész EU-ban tud szólni a szavazókhoz, nem pedig Webert, aki a legkisebb közös nevezőt kínálja.
Mások a politikai centrumban már demonstrálták ezt,
például Macron és Rutte, akik megkerülték az egyre fárasztóbb Guy Verhofstadtot. Ha van jövője az EPP-nek, az egészen bizonyosan inkább úgy néz ki, mint Alexander Stubbe. De bizonyosan könnyű lenne legalább egy tucat olyan jelentős embert találni az EPP-ben, akinek Webernél jobb hangzású a neve a brüsszeli buborékon túl is. A tekintélyelvű populizmus felemelkedésének, a Brexitnek és Trumpnak a fő tanulsága az, hogy a Nyugat új politikai realitással áll szemben, és a centrista politikusoknak alkalmazkodnia kell ehhez.
Minél inkább homokba dugja a fejét az EPP, és minél inkább folytatja a business as usual gyakorlatát, annál fájdalmasabb, és annál megérdemeltebb lesz a csapás, amelyet májusban elszenved majd.
Weber falja fel Orbánt, vagy fordítva
A Helsinkiben jóváhagyott határozat egyértelműen Orbán ellen irányul. Ám kérdéses, hogy mindez elegendő-e annak a gyanúnak az eloszlatására, hogy a frakcióvezető csakis hatalmi megfontolásokból, a magyar szavazatok miatt ragaszkodik a miniszterelnökhöz?
A Die Zeit elemzése arra hívja fel a figyelmet „Az Orbán-kérdés” címmel, hogy Manfred Webernek valóban nincsenek kormányzati tapasztalatai és nem beszél jól franciául, mégis jó bizottsági elnök lehet, ha meg tudja fékezni a magyar politikust. Erre jobb esélye van, mint másoknak, éspedig azért, mert pártja mind gyakrabban bírálja az EU-t. Mellette szól, hogy meggyőződéses Európa-hívő.
Ugyanakkor Orbán Viktor, Magyarország tekintélyelvű uraként egyáltalán nem ártalmatlan. Ideológiailag hívja ki az uniót. Nem sokra tartja a képviseleti, liberális, jogállami alapokra épülő demokráciát. Ő kormányoz és a nép tapsikol. Márpedig ez összeférhetetlen a Néppárt álláspontjával. Ezért van jó ideje napirenden a követelés, hogy a konzervatívok zárják ki a Fideszt.
Weber nem hajlandó kiadni a magyar párt útját, de lépésről lépésre elhatárolódik annak vezetőjétől. A Helsinkiben jóváhagyott határozat egyértelműen Orbán ellen irányul. Ám kérdéses, hogy mindez elegendő-e annak a gyanúnak az eloszlatására, hogy a frakcióvezető csakis hatalmi megfontolásokból, a magyar szavazatok miatt ragaszkodik a miniszterelnökhöz? Hogy ez felülír minden alapvető aggályt? Egyértelmű válasz még nincs, de bajor politikusnak két választása van: vagy úgy vonul be a történelembe, mint aki megállította Orbán Viktort, vagy az falja fel őt.
Die Zeit/Szelestey Lajos
Kapitulált a Néppárt Orbán előtt?
Fontos győzelem a Fidesznek és a Néppárt kapitulációja a felvizezett nyilatkozat? A liberális demokrácia követelményének elhagyása a Néppárt gyengeségét mutatja? A politológus szerint nem, a Néppárt a májusi választásnak rendel alá mindent. Lekerült a napirendről a Fidesz kizárása.
Az Európai Néppárt (EPP) helsinki kongresszusán elfogadták az unió jövőjéről és a demokrácia tiszteletben tartásáról szóló nyilatkozatot, amelyet a Fidesz is megszavazott. Azután, hogy az EPP engedett a magyar pártnak abban, hogy a jelenre és jövőre vonatkozóan
kikerült a szövegből a liberális demokrácia mint érték,
helyébe a kereszténydemokrácia került.
És ugyan benne maradt egy sor olyan kitétel (sajtószabadság, jogállamiság, független civil szervezetek, gyülekezési szabadság értékei, a populizmus és nacionalizmus, az álhírterjesztés veszélye), amelyeket kimondatlanul is a Fidesznek címeztek, a magyar pártban egyértelműen
győzelemként könyvelték el a történteket.
Ezzel szemben a más véleményen lévők az EPP kapitulációját látják.
Az is tény, hogy Joseph Daul, az EPP elnöke (aki Orbán egyértelmű híve volt, de később megfogalmazott bírálatot a magyarországi folyamatok miatt) is
„vásott kölyökről”
beszélt, akit a családban kell tartani, hogy beszélhessenek a fejével.
Mindenesetre Orbán a kongresszus csütörtöki napján győzelemittas beszédet mondott. Egyebek közt azt mondta, hogy helyre kell állítani az EPP egységét, ezért „sohase szavazzunk bizalmat olyanoknak, akik arra építik személyes ambícióikat, hogy a szocialisták és a liberálisok kritikáját behozzák az EPP-be”. Továbbá hogy
„vissza kell térni szellemi gyökereinkhez és meg kell hirdetni a kereszténydemokrácia reneszánszát”.
S noha az EPP finn tagjai még szerdán is azt hangoztatták, hogy készek lennének kezdeményezni a Fidesz kizárását, hivatalos beadvány nem lett ebből. Valószínűleg nem sikerült összeszedni a kellő támogatást.
Nincs szó kapitulációról
– mondta a Független Hírügynökség kérdésére Kiss Ambrus. A Policy Agenda ügyvezetője szerint nem győzött és vesztett senki, az EPP most nem akart belső frontot nyitni, nem a Fidesz megregulázására készültek (bár – tegyük hozzá – az előjelek nem teljesen erre vallottak), hanem a jövő májusi
európai parlamenti választások előtt mindent ennek rendelnek alá.
Nem „megtért” a Fidesznek az EPP, hanem most nem akarták tovább feszíteni a húrt – mondta a politológus. Szerinte ennél a nyilatkozatnál fontosabbnak tekintik az EPP-ben a CEU sorsát, ezért ha lesz folytatása a Fidesszel zajló éles vitának, az inkább az egyetem kapcsán történhet. Ha a CEU tényleg látványosan költözik át Bécsbe.
Ez az az ügy, amely köré kampányt lehet építeni a Fidesszel szemben nem csak az EPP-ben, hanem a szocialista és liberális frakciókban, és Emmanuel Macron francia elnöknél is. Természetesen nem tudjuk, hogy mi a szándéka Orbánnak a CEU-val – fogalmazott Kiss Ambrus -, valóban gondolkodnak-e azon, hogy nem viszik kenyértörésig. Ha igen, akkor most azon ügyeskednek, hogy arcvesztés nélkül faroljanak ki eddigi álláspontjukból – tette hozzá.
Ha viszont nem ez történik (december elsején kiderül, eddig adott határidőt a CEU a maradást jelentő amerikai-magyar egyezmény aláírására), akkor a politológus szerint
az EPP kerül kellemetlen helyzetbe a mostani „puhaság” miatt.
A kritikusok szerint a „jobb bent tartani” kompromisszumának csődje, amit láthatunk a Fidesszel szembeni általános jogállamisági problémák közepette. Kiss Ambrus szerint ez még sose nyújtott megoldást: sem annak idején a Jörg Haider-féle osztrák Szabadságpárt kormányba lépésekor, sem a szlovák Smer esetében. Mindkét alkalommal csak a látszat volt az, hogy kizárták őket az EPP-ből, illetve az európai szocialistáktól, valójában a tagság felfüggesztésénél nem mentek tovább – mondta Kiss.
A politológus amúgy úgy látja, hogy itthon túlértékeljük a Fidesz szerepét az európai politikában. Annyi igaz, hogy folyamatos a kalkuláció, hogy mi történne, ha a párt távozna az EPP-ből,
mennyi szavazatot vinne magával,
okozna-e akkora veszteséget, amit már nem éri meg vállalni. Ezt most lezárták itt.
Mindeközben az EPP nagy fölénnyel
megválasztotta Manfred Webert csúcsjelöltnek,
ezzel a német politikus lehet az Európai Bizottság következő elnöke. S ez egyelőre ad acta tette a Fidesz jövőjével kapcsolatos további lépéseket is az EPP-ben. Egy időre legalábbis.
Helsinkiben is lehet folytatni a pávatáncot
Az Európai Néppárt ma kezdődő kongresszusának a finn fővárosban az enyhülés elérése lenne az eredeti feladata, mint egykor a hidegháború hőskorában, 1975-ben. Csakhogy akkor a két szemben álló tömb igyekezett egymással szemben „enyhülni”, míg manapság a keresztény/konzervatív pártcsaládnak a saját sorait kellene rendezni. Azaz: kizárni a Fideszt (magyar neve Orbán Viktor) vagy belülről fogva, legalább májusig, az EU választásokig megszelídíteni.
Helsinki szelleme a d’etante jelképévé vált és az akkor elfogadott három „csomag” közül a legjelentősebb a harmadik volt, amely az emberi jogok tiszteletben tartását tartalmazta. A Szovjetuniónak és csatlósainak ezt a békát kellett lenyelniük. Persze eszük ágában sem volt betartani az emberi jogokat 1975 után sem és ezt a nemes hagyományukat a mai napig is ápolják.
Hasonló elgondolással indult neki a Néppárt a ma kezdődött kongresszusának is, amelynek két feladata van. Az egyik, a fontosabbnak feltüntetett, hogy megválasszák a pártcsalád csúcsjelöltjét az EU bizottság (kormány) élére. Akit (valószínűleg holnap) Helsinkiben kijelölnek, az nagy eséllyel, a Magyarországon csak diktárorozóként ismert Juncker utóda lesz. Mert a néppártiak azzal számolnak, ismét ők szerzik a legtöbb szavazatot az európai parlamenti választásokon, tehát ők adják a bizottsági elnököt. Van két jelölt: a bajor Manfred Weber, aki ugyan megszavazta a Sargentini-jelentést és ezáltal automatikusan Orbán ellenségévé vált és Alexander Stubb finn néppárti politikus, aki már többször is kerek-perec kimondta, hogy a Fidesznek bizony távoznia kell. Az előjelölésen a magyar miniszterelnök éppen emiatt inkább Weber mellett tette le a voksát és előreláthatóan így tesz majd Helsinkiben is.
Weber is igyekszik Orbán kottája szerint játszani és feledtetni a kellemetlen Sargentini-ügyet: „nincs napirenden a Fidesz kizárása”. Kell az a tízegynéhány fideszes képviselő, meg aztán Angela Merkel politikai gyengélkedése is csökkentheti Weber esélyeit. Szóval nem lesz nagy gond: megkapja a magyar támogatást.
A körmönfont néppárti korifeusok azonban kiötlöttek egy helsinkis harmadik kosarat is. Előkészítettek egy sürgősségi határozattervezetet, amellyel nem az emberi jogok tiszteletben tartását kérnék a magyar kormánytól (is), azzal már elkéstek, hanem az EU értékeinek a tiszteletét.
“Az EU értékeinek védelme és a demokrácia biztosítása” címet viselő dokumentum azzal a feltételezett szándékkal készült el, hogy színvallásra késztesse a magyar kormányfőt: vagy jóváhagyja az állásfoglalást, vagy veszélybe sodorja a Fidesz tagságát az Európai Néppártban.
Ez szinte felhívás egy újabb pávatáncra:
Orbán Viktor minden valószínűség szerint aláírja ezt a dokumentumot, volt ennél már rázósabb ígérete is. Egyébként is a Fidesz kommunikációjában szó sincs az EU értékeinek megsértéséről. Sőt, éppen Orbánék harcolnak a legkövetkezetesebben ezekért. Csak hát Brüsszel, meg Soros.
És a saját forgatókönyvük szerint fognak továbbra is viselkedni, akárhány okmányt írnak is alá a finn fővárosban.
Viszont a néppártiak is hátra dőlhetnek: ők mindent megtettek, mossák kezeiket.
