Kezdőlap Címkék Nemzeti Gyűlés

Címke: Nemzeti Gyűlés

A nemzetállamok Európája

A magyar média nem igazán számolt be olyan részletesen és pártatlanul a milánói találkozóról, mint az elvárható lett volna a nyugati, elsősorban angol nyelvű tudósítások alapján.

Sokkal inkább belterjes, provinciális módon, (és kárörvendően) Orbánt tették az ott történtek középpontjába annak ellenére, hogy a magyar miniszterelnök – sportnyelven – labdába sem rúgott, ezért el sem ment, pedig meghívása volt! Ugyanakkor a találkozónak komoly visszhangja lett a világsajtóban. Az EU választások előtt igenis oda kell figyelni, mi történik a világban, különösen Európában. A nyugati megfigyelők a „szélsőjobb” (far-right) jelzővel illetik azt az új formációt, amely erős frakciót alakíthat a májusi európai parlamenti választások után. Ennek az új EU-s frakciónak az olasz Északi Liga elnökét, jelenlegi kormányfő-helyettest és belügyminisztert, Matteo Salvini-t tekintik a szellemi atyjának.

Igen, valamikor szó volt, hogy Orbán is jelentős szerepet kaphat, de a „pávatánc”-ot a nyugat-európai szélsőjobboldaliak sem veszik be.

Ha Orbán egy új frakcióban akar vezető pozíciót (mondjuk alelnöki posztot), akkor előbb ki kellene lépnie az EP legnagyobb frakciójából, a néppárti tömörülésből (EPP). Mint ahogy ezt 2000-ben tette, amikor lemondott a Liberális Internacionálé alelnöki tisztjéről, és pártjával (Fidesz) együtt átlépett az Európai Néppártba. Napjainkra eltűnt ez a húsz évvel ezelőtti (politikai) elszántság, helyette populista lett, aki – mint a magyar lélek kiváló ismerője – csak azt fújja, amit hazai hívei hallani szeretnének.

Az EU-s választási kampányban jó partnernek bizonyul a hazai ellenzék is, mely ugyancsak a megszokott Orbán-ellenes szövegeket szajkózza, miközben még csak célzás sincs alternatívára, például a jövőt illetően, mit kellene Magyarországnak tennie. A „maradjunk az EU-ban”, meg „mi európaiak akarunk maradni”, édeskevés. Épp olyan semmit mondó, de jól hangzó (populista) kortes beszédek, mint az EU-s kampánytól független eddigi ellenzéki megszólalások. Sehol egy utalás, magyarázat, figyelemfelkeltés, hogy valójában van-e koncepciója Orbánnak arra, hogy mi legyen Európával, és benne Magyarországgal, ha annyira megerősödne az európai parlamenti szélsőjobb, hogy kormányzási, de legalábbis beleszólási jogot szerezne? A megszokott nacionalista szlogeneken kívül („megvédjük határainkat”, „idegeneket nem engedünk be és nem keveredünk velük”, „a mi hazánkban nekünk senki se dirigáljon külföldről”, stb.)

Orbán, eddig semmilyen jövőképet nem vázolt fel. Például, hogyan nézne ki a „nemzetállamok Európája”? Különös tekintettel annak gazdaságára, melynek fel kell majd vennie a harcot az USA-val és Kínával.

Ez a legfőbb probléma ma is az EU-ban. Ezt Nyugat-Európában látják, és ha eddig csak szőrmentén jelezték, azért tudvalevő, komoly átalakításokat terveznek a májusi választások után. Ezt jól érzi és látja Orbán is. Nem hiába rémisztgetik, pardon „készítik fel”, miniszterei a lakosságot a közeledő „válságra”. Magyarul, az EU-s pénzek elapadására.

Különben az összes feltörekvő szélsőjobboldali mozgalommal ez az igazi baj: halvány lila elképzelésük sincs a nemzetállamok együttműködéséről, az európai gazdaság működéséről. Ha nem „Brüsszel irányít”, akkor mi lesz a gazdasággal? Ha központilag nem szednek be adókat, mert az a nemzetállamok kezébe kerül, és minden ország maga intézi dolgait, akkor az esetleges pillanatnyi pénzügyi nehézségeiket hogyan fogják egymás közt kisegíteni? Vajon a nemzetállamok például védővámokat fognak bevezetni tartalékaik feltöltésére? Mi lesz a „közös valutával” (euró)? Ismét váltani kell majd a „nemzeti valutákra”, ami igencsak meg fogja nehezíteni a külkereskedelmet, a kezelési költségekről nem is beszélve!

Egyáltalán, hogyan képzelik el az európai prosperitást (a gazdasági, üzleti fellendülést), a versenyképességet az USA-val, Kínával szemben? Ezek nagyon fontos dolgok, egy ország, egy nemzetállam, és azok Európája számára. Ezt hiányolják leginkább a szakértők is az alakuló új európai parlamenti frakció, és jövendő tagjai, elképzeléseiből.

Jelenleg négy európai országban van szélsőjobboldali, populista kormány hatalmon: Olaszország, Magyarország, Ausztria és Lengyelország. Legalább még két országban (Franciaország és Hollandia) jelentős a szélsőjobb. A milánói összejövetelre 20 országot hívott meg Salvini, amire végül csak négyen jöttek el. Salvini-n kívül két EP képviselő, Jörg Meduthen, a német AfD-től, és Anders Vistisen, a dán „néppárt”-tól, valamint Olli Kotro, aki nagy reménységű jelölt a nacionalista finneknek az EU-s parlamenti választásra. A most vasárnap (2019. március 14.) tartott finn parlamenti választáson mindösszesen 0,2 %-kal (5.000 szavazattal) maradt alul a győztes szociáldemokratáktól, a Finnek nevű párt, mely igen erős (szélső)jobboldali jelenlétet mutat a finn politikai életben.
Megfigyelők szerint, bármennyire is erősödnek a szélsőjobboldali pártok (saját hazájukban), egy ütős, erős parlamenti frakció létrehozása nem valószínű. Borzasztó nagy elvi ellentéteket kellene félretenniük. Salvini szoros barátságot épített ki a francia Marine Le Pen Nemzeti Gyűlés/Tömörülés nevű pártjával. Ugyanezt az olasz szélsőjobboldali Salvini-nek nem sikerült elérnie a lengyel Jarosław Kaczyński-val, mert bármennyire is azonos a gondolkodásuk a migráció és az „európai kultúra” terén, a lengyelek történelmi orosz-ellenességét senki sem tudja megváltoztatni. Különösen Salvini nem, aki köztudottan Putyin csodálója, és az Oroszország elleni szankciók mielőbbi megszüntetésének szorgalmazója.

Megfigyelők szerint a franciákat és a lengyeleket nem lehet közös nevezőre hozni.
Salvini meg akarja törni a jelenlegi Európát (EU) domináló francia-német tengelyt is. Mint látható, Orbántól eltérően, a nyugat-európai szélsőjobbnak van elképzelése egy „új Európa megteremtésére”, kivéve a gazdaság átalakítására, ami nélkül nem lehet prosperáló Európát építeni. Kicsit hasonló a probléma, mint a szélsőbaloldali eszmék terjedése és uralkodása idején. A kommunista rendszerek is a gazdaságba buktak bele.

Pávatánc szélsőjobbra

Hölgyeim és uraim, új fejezetéhez érkezett a Fidesz brüsszeli tragikomédiája, bár inkább az az érzésem, hogy szappanopera lesz ebből: már nem csak latolgatják, hova üljenek, ha tényleg kizárnák őket az Európai Néppártból, már tárgyalnak is a különböző frakciókkal – bár az is lehet, a végeredmény mindenkit meglep majd, mert ellent fog mondani minden valószínűségnek és logikának.

Persze, ez a magyar kormánypárt történetében nem volna az első eset: gondoljunk csak a garabonciás 1998-as évre, mikor a választások után Orbán Viktor nyilvánosan megesküdött, hogy mindenkivel hajlandó koalícióra lépni, csak a Független Kisgazdapárttal nem, aztán három nap múlva már együtt kanalazta a jóféle csülkös bablevest Torgyán Józseffel és b. nejével. Vannak ilyen pillanatok a politikában, szó se róla, csak később ne állította volna, hogy ő még életében sohasem hazudott – bár nincs kizárva, hogy mielőtt ezt kimondta, megerősíttette a födémet, rá ne szakadjon a plafon véletlenül.

Most is arról van szó, hogy elvileg fel sem merül a néppárti frakció elhagyása, ugyan már, legfeljebb ha kizárják őket (mint tegnapi írásomban jeleztem, az egy elég hosszadalmas és távolról sem előre eldöntött eredményű folyamat lenne), és nem kacsintgatnak sehová sem. Hát nem, ha nem: bombaként robbant a hír, hogy a Politico információi szerint az ENF-frakcióval már tárgyalásokat is folytatnak.

Nocsak. Hát ennyit ér a szavuk?

Ennyit, mi már tudjuk, Brüsszelben még nem tudja mindenki. Most majd megtudják ők is.

De mi az az ENF-frakció?

Az, kérem, a „Nemzet és Szabadság Európája” angol rövidítése, kicsiny frakció, de nem a legkisebb: ennek tagjai közé tartozik:

az Osztrák Szabadságpárt,
a lengyel Új Jobboldali Kongresszus
a Matteo Salvini vezette olasz Északi Liga
a német Alternatíva Németországért
és természetesen a francia Nemzeti Gyűlés, melyet mindenki korábbi nevén, Nemzeti Frontként ismer, ők adják a frakció elnökét is, Marine le Pent.

Díszes társaság, nem mondom, egyiket sem hívná meg teázni Erzsébet királynő a Buckingham palotába. Ezek bizony Európa legszélsőbb jobboldalát képviselik. Van náluk szélsőségesebb erő is, de az már minden parlamenten és magán kívül. Nem biztos, hogy jó lesz ezekkel egy tálból cseresznyézni: könnyen kirakhatják miattuk a magyar képviselőket is azokból a befolyásos körökből, úri szalonokból, ahová eddig még úgy-ahogy, de bejáratosak voltak.

De honnan tudjuk mi ezt? Bizonyos ez?

Onnan, hogy a mértékadónak számító Politico című lap elemzést közölt a Fidesz esélyeiről egy kizárás után (és ha a Politico már ezt elemzi, azt úgy veheti az ember, mintha a helyszínelők már körbe is rajzolták volna a magyar kormánypárt helyét a Néppártban), latolgatnak, csak hát ők helyszíni, brüsszeli, parlamenti információk alapján spekulálnak, nincsenek a puszta logikájukra és pár kiszivárogtatott háttérdokumentumra utalva, mint mi itt, Pesten.

Nos, nekik állította az ENF-frakció egy névtelenséget kérő tagja, miszerint már tárgyalásokban is állnak a Fidesszel.

Más lenne a helyzet, ha a Fidesz-frakció valamelyik tagja állította volna ezt, akkor rögtön arra kéne gondolnunk: miért mondja, mit lepleznek ezzel, miféle hátsó szándék hajtja ezt a szivárogtatást? Így azonban elhihetjük: az ENF-frakció tagjának nincs miért hazudnia. A Politicónak sem, egyszóval bizony, ha indirekte is, de Orbán Viktor Európa szélsőjobbjával cimborál. Ami nem újdonság – bár a magyar miniszterelnök egyáltalán nem az elvek embere, olyan politikai oldal talán nincs is, ahol meg ne fordult volna, de ez a széljobb kacérkodás még illene is az alaptermészetéhez.

És tragédiát jelentene Magyarország számára. Még egy független Fidesz-frakció is elfogadhatóbb volna mindenki számára az Európa Parlamentben, mint egy szélsőjobboldali, és természetesen több befolyása is lehetne függetlenként a dolgok menetére, mint Marine le Pen pincsikutyájaként.

Mondjuk nem ez az egyetlen lehetőség. A lengyel kormánypárt például jobban szeretné, ha a Fidesz az Európai Konzervatívok és Reformisták frakciójába ülne át, ugyanis annak a fő erejét a brit konzervatívok adták, és hát rövidesen szembe kell nézzünk egy Brexit nevű jelenséggel… márpedig ez a frakció mindenképpen szalonképesebb volna, ezt legalább szégyellni nem kéne. Meg hát lengyel–magyar két jó barát, ebből lesz majd a jobbra át.

Az ENF-frakcióhoz csatlakozni már csak azért sem lenne túlzottan bölcs lépés, mert a Fidesz már többször utalt rá, hogy a választások után számít egy nagy, erős, populista frakció létrejöttére (ez nem az ENF, bár egyes tagjai benne volnának), így Orbán elbúcsúzhatna legszebb álmától, nem vehetne részt az Európai Unió megtorpedózásában.

A legjobban persze az hasonlítana a Fideszre, ha kivárná a végeredményt – és utána hízelegné be magát annál, aki a legerősebb lett, légyen az bárki is.

Mármint, ha egyáltalán kizárják a Néppártból, mert még az sincs kőbe vésve. Bár komoly esélye van.

Sokan nehezményezik Magyarországon, hogy Manfred Weber miért pont ezt a három feltételt szabta Orbán Viktornak, hiszen millió más, nagyobb, súlyosabb bajunk is van, elég csak belenézni a Sargentini-jelentésbe.

Szerintem azért, mert Webernek momentán ez jutott az eszébe és mert nem igazán járatos a magyar belügyekben. Azért mégis, európai politikus, nem magyar. És azt se feledjük, hogy ő ezeket nem hivatalosan mondta, hanem egy interjúban – egy hivatalos állásfoglalásban, amit kellő körültekintéssel készítenek, bizonyára jóval több pont lenne.

Különben tökéletesen mindegy is, hány pontot nem fog betartani Orbán Viktor, akiről egyet elmondhatunk: soha életében még nem kért bocsánatot és soha még tévedését nem ismerte be. Mikor 2002-ben elvesztette a választásokat, azt is „felsőbb erők közbelépésének” tulajdonította. Azt is szokta mondani, mint korábban említettem, hogy még sosem hazudott, azt láthattuk, mennyire lehet elhinni – de az halálbiztos, hogy bocsánatot soha nem fog kérni.

Inkább tárgyal akár még a szélsőjobboldallal is.

Hát itt tartunk egyelőre, tűkön ülve várjuk a szappanopera folytatásait, fordulatos cselekmény ígérkezik a továbbiakban is.

Kár, hogy a mi bőrünket viszik a vásárra a történetben.

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!