Kezdőlap Címkék Nav

Címke: nav

Nincs kegyelem

Döntött a Kúria: Karácsony Gergely nem kap mentességet az adófizetés alól”. Ezt posztolta Varga Mihály pénzügyminiszter a Facebookon. Lelkesen posztolta, hiszen nagy győzelem ez neki, hogy Karácsonyéknak a szolidaritási adó alól nincs kibúvó semmi. Még a bíróságon sem, mert ha az nekik egy kicsit is kedvezően ítélne, jön a jólfizetett úthenger és mindent eltipor a kormány segítése érdekében. Van az a pénz, kérem tisztelettel.

Varga győzelme többszörös.

  • A pénzügyminiszter júniusban azt nyilatkozta, hogy Karácsony csődbe vitte Budapestet. Azóta kiderült, hogy ez csak egy primitív hazugság, de Varga nyilatkozatának megvalósulásában segít, hogy ha esik, ha fúj, mindenképpen elvonnak a fővárostól 5,6 + 3,87 milliárdot (hátha így mégiscsak csődbe megy, és Vargának lesz igaza).
  • Ezzel a közel tíz milliárddal jobb lesz a költségvetés helyzete, ami egy pénzügyminiszternek nagyon fontos, pláne, mikor akkora rekordhiány várható, hogy azt nehéz lesz magyarázni. Itthon is, de főleg a hitelminősítőknél.

Nagyon is megértjük a miniszter urat, az ilyen ínséges időkben a kis győzelem is győzelem, amit be lehet mutatni a Főnöknek kormányülésen. Ez a pénz a magyar költségvetésnek ugyan csak 0,25 ezreléke, de az erkölcsi hatása bombasztikus, mert a jóval kisebb budapesti költségvetésben a hatása egy komoly sallerrel ér fel. Dühöngjenek csak Karácsonyék, mint a Lánchíd 6 milliárdjának esetében, amit szintén elcsakliztak tőlük. Szegény Vargának egyébként is nehéz a dolga, újból be kell hízelegnie magát a Főnöknél, és az nem lesz könnyű. Jelenleg ugyanis kispadozik.

Konkrétan vizsgálva az ügyet, felmerülhet a kérdés, honnan vette Varga ezt a csődbevitelt? Az első gondolatunk rögtön a derék Tarlós, (korábbi főpolgármester, ma valamilyen közpénzből fizetett tanácsadó a FIDESZ környékén), aki bukása óta számtalanszor játszotta már ki az aduászt (ezen az egyen kívül más lapja nincs is), hogy hát ő 200 milliárdot hagyott a kasszában, és hát hogy azt biztosan elherdálta a Karácsony féle banda, mert állandóan panaszkodnak, hogy nincs pénz.

Mint azt a fővárostól tudjuk, Tarlós távozása után a főszámlán nem kötött pénzként 186,2 milliárd forint volt található. Akadt ott még 22,6 milliárdnyi címkézett pénz is, de annak már megvolt a helye, azaz szabadon nem lehetett felhasználni. Ez összesen 208,8 milliárd, azaz a Tarlós szöveg, hogy ennyi volt, igaz, sőt még kicsivel több is, persze ebből csak 186,2 milliárdot költhettek Karácsonyék arra, amire akartak.

Ezzel szemben állnak az Orbán féle, a fővárosi vereség miatti, ócska lelkű bosszúállást kristálytisztán bemutató elvonások.

  • A szolidaritási adó növelése. Ez az adó 2018-ban (főpolgármester Tarlós) 5 milliárd forint volt. Karácsony főpolgármestersége alatt 2019 – 2023 között a következőképpen emelkedett (milliárd HUF-ban): 10, 22, 35, 36, 58. Összesen 161 milliárd, a Tarlós irányította korszak évi 5 milliárdjához képest a többlet öt év alatt 136 milliárd forint.
  • Az iparűzési adó elvétele. Ennek az adónak a szabályait oly módon alakította át a kormány, hogy ennek révén 3 év alatt 81 milliárd forinttal csökkentette a főváros kasszájába befizetendő adót ahhoz képest, mint amennyi a régi, Tarlósnál alkalmazott szabályok szerint beérkezett volna.
  • A szemétszállítási díjbeszedés államosítása. Az állam beszedi a szemétszállítási díjat, de csak a régi összeget utalja át a fővárosnak (az inflációt nem veszi figyelembe) amely ravasz húzás további 10 milliárd forinttal csökkentette 3 év alatt a Fővárosi Önkormányzat bevételeit.

A fenti negatívumok összesen 227 milliárdot tesznek ki, ami a Tarlós féle szabad felhasználású pénznél (186,2 milliárd) 40,8 milliárddal több, azaz a főváros Karácsonnyal rosszul járt, hiszen Orbán, ha átokkal nem is, de egy jókora összeg elvonásával sújtotta.

A Tarlós által „otthagyott” 200 milliárd tehát igaz. Volt. 2019-ben. Sajnos már nem az, azt a tartalékot ugyanis az állam úgy elvonta, mint a sicc. Aprócska 40 milliárd további elvonással megfejelve, nehogy már maradjon nekünk, fővárosiaknak valami.

Varga az üggyel kapcsolatban mondott mást is. Például:

Olvasom, hogy a főpolgármester-helyettes állítása szerint ma reggelre 4 milliárd forint maradt a Főváros számláján. Ehhez képest a Főváros saját beszámolója szerint szeptember 30-án még 113 milliárd forint volt a számláján. Mindez azután, hogy idén rekordösszegű, 250 milliárd forint iparűzési adót szedett be a Főváros. Hová lett a pénz?

Ismert pénzügyi körökben az az általános nézet, hogy ha egy adott pénzügyminiszter nem ismeri egy téma összes adatát, akkor arról kusso… izé, mélységes mélyen hallgat. Pláne nem kéri számon más pénzgazdálkodási technikáját, hogy mikor vesz igénybe szolgáltatást, és azt mikor fizeti ki, de még csak nem is kritizálja, mert nem az ő dolga. Persze Varga nem a tényleges kíváncsiság okán kérdez (egy fenét! – akkor Karácsonyék bemutatnák neki, mennyiből működnek a trolik, villamosok, meg a buszok, mennyibe kerül a világítás, ésígytovább, ésígytovább), hanem számonkérő azaz „hol a lóvé?” technikával próbálja prezentálni a jónépnek Karácsonyék tehetségtelen herdálását. Azt, hogy ezzel a pénzügyminiszterinél nagyságrendekkel alacsonyabb szintű viselkedéssel csak magát járatja le, úgysem érti, hiszen Orbán (az áldott emlékű Simicska kivételével, akit végül, mikor az lázadni próbált, úgy taposott el, mint egy bogarat) csak magánál kisebb képességűeket tűr meg maga mellett. Akkor pedig adott a Varga féle színvonal is, nemde? Hogy Varga mindent megtesz az ismét a kezdőcsapatba kerülésért, az persze érthető. Még ha röhejes is (mind a szándék, mind a technika).

Van azért az ügyben egy további érdekesség is. Ha valaki nem ismerné a történteket:

Az állam Budapest szolidaritási hozzájárulását a tizenkétszeresére emelte. Ezért a Főváros pert indított. A Fővárosi Törvényszék a keresetet elsőfokon vizsgálat nélkül arra való hivatkozással utasította vissza, hogy nincs hatásköre vizsgálni az állam tevékenységét. A Főváros fellebbezett. A másodfokú ítélet szerint bizony, hogy van hatáskör (az állam mégse áll a törvény felett!), ezért a másodfokon eljáró bíróság visszautalta az ügyet elsőfokra, és az eljárás végéig a Főváros számlájáról való állami pénzleemelést megtiltotta. A fenti határozatáról értesítette a peres feleket. Ekkor jött a meglepetés, a MÁK (Magyar Államkincstár) úgy lehívott Budapest számlájáról 5,6 milliárdot, hogy csak na, mondván, hogy másodfokon az eljárás véget ért, tehát az inkasszó letiltás már nem hatályos, a bíróság meg a megismételt elsőfokon azt dönt amit akar, a pénzt a MÁK már úgyis besöpörte.

A fenti történet alapján erősen közepes képességgel is egyértelmű, hogy a másodfokon eljáró bíróság az inkasszó letiltását természetesen nem a másodfokú eljárás, azaz a saját eljárása végéig tiltotta meg, hanem az ügy végéig, azaz addig, amíg ítélet nem születik, különben ez a letiltás teljesen értelmetlen lenne (ahogy látható is). Miután ő maga nem hozott ítéletet, hanem az ügyet visszautalta elsőfokra, azaz ítélet még nincsen, a Budapest számlájáról történő pénzlehívás továbbra is tilos, tehát a MÁK a pénz leemelésével vagy óriási hülyeséget követett el (ostobák gyülekezete), vagy Orbán parancsára Budapest tönkretételén dolgozik. Mindenáron.

A dolgok kezdtek a FIDESZ szempontjából rosszra fordulni. A történtekből egyértelművé vált, hogy a MÁK húzása jogilag védhetetlen, és ha Karácsonyék nem hagyják abba az ügy forszírozását, akkora bukta lesz belőle Orbánéknak, mint a MOL torony. A magasabb helyről átszóltak hát a megfelelő helyre, ahol a Kúria bokáját összecsapva azonnal rendelkezésre állt. Megállapította, hogy a MÁK lehívás nagyon, teljesen és abszolút jogos volt, mert a másodfokú bíróság le sem tilthatta volna az állami inkasszót, így aztán az, hogy meddig érvényes a letiltás, érdektelenné vált. Ezzel a MÁK rögtön annyira szeplőtelen meg okos lett, hogy kiállításokon mutogatják, mennyire az. Az ügy még folyik, de IQ 65-tel is tudható, hogy Orbánék szempontjából jól fognak alakulni a dolgok. Ha nem jól alakulnának, majd bevonják az ÁSZ-t, a NAV-ot, az AB-t, a klérust, módosítják a törvényeket, módosítják az Alaptörvényt, új törvényt írnak, új törvényeket írnak, és azonnal megszavazzák azokat, aztán meg leváltanak mindenkit, aki a 100 %-ban nekik megfelelő eljárást bármiben akadályozná. Varga örülhet a kispadon. A Mester intézkedett, és addig intézkedik, ameddig kell. A helyzet hasonlít ahhoz, mikor egy nehézsúly ökölvívó lép a ringbe egy vézna amatőr ellenében, az amatőrnek tizenöt kilós bokszkesztyűi vannak, miközben a nehézsúlyú mindkét kezén bokszkesztyű helyett boxert visel, és a bírót meg a pontozókat az amatőr pénzéből a nehézsúlyú fizeti. Le.

Ha Orbán marad, és Karácsony is, Budapestnek nem jósolok nagy jövőt.

Viszont ha valaki ezek után azzal jönne nekem, hogy a „fékek és ellensúlyok” közül bármelyik NEM alázatos és elvtelen, viszont jól megfizetett kiszolgálója a Nemzeti Együttműködés Rendszerének (Orbánék szerint ez még attól „jogállam”), akkor körberöhögöm.

Sírni már sok értelme nincs.

Mikroadomány, avagy a pénz szaga

Azt írja az újság vastag címbe szedve, hogy „Bűncselekménygyanús „mikroadományok”: ennyi évet kaphatnak az elkövetők”, a kezdő nagy képen pedig Karácsony mellett ki mosolyog? Na ki? Annyit segítünk, hogy egyrészt a cikkben bűncselekményről, sőt bűncselekményekről van szó, másrészt nem Alex Soros, és nem is von der Leyen. Tehát?…

Igen, úgy van, el tetszett találni. Ebből a nagyképes fotobravúrból mindenki egyértelműen láthatja, hogy a főpolgármester mellett mindig ott húzódik a Gyurcsány-szál, és ha nem húzódna ott, akkor is. Remélem, érthető.

Azt tetszik kérdezni, hogy melyik újság? Hát az, amelyikben például a Nemzeti Adóhivatal, a Magyar Turisztikai Ügynökség és a Nemzeti Sportügynökség hirdet, nem pedig mindenféle maszekok, akik el akarják adni az árujukat. A NAV például azt hirdeti, hogy „célba ért” a KÖFOP projektje, ami mindenféleképpen nagyon fontos, pláne, hogy a projekt a Hivatal elektronikus szolgáltatásainak EU pénzekből való fejlesztéséről szól, és épp most fejeződött be. Hogy ezt miért kell újságban hirdetni, és közpénzből fizetni érte, az egy jó kérdés, de nem a mi tisztünk a megválaszolása. Kell, és kész. Punktum.

Magát a cikk témáját illetően: van ez a gyanús 99 Mozgalom, amely arra a célra jött létre, hogy Karácsony Gergely előválasztási, és ha tovább jut, akkor miniszterelnöki kampányát támogassa, mégpedig azzal a pénzzel, amit a szimpatizánsoktól beszed. Az ilyen pénzgyűjtés legális, az adományozókat nem kell dokumentálni, azaz senkinek semmi köze hozzá, hogy ki adott pénzt és mennyit, egyedül a  bevétel és a kiadás oldalt kell rendben tartani, ahogy az összes gazdálkodó szervezet esetén szintén. Ha az adományozás lezárt pénzgyűjtő dobozok segítségével történik, amelybe bedobják a pénzt, akkor a dobozok kinyitásakor tanúk jelenlétében jegyzőkönyv készítendő, hogy senki ne tehessen zsebre egy fillért sem, amíg beviszi a bankba a dobozokból kiszedett összeget, és befizeti a pénzgyűjtő szervezet számlájára. Esetünkben is így történt. A gyűjtés során 506 millió forint érkezett a Karácsony Gergely által alapított 99 Mozgalom Egyesülethez, döntően euróban és angol fontban.  A félmilliárd forintot az egyesület hivatalos képviselője, a Párbeszéd politikusa, Perjés Gábor fizette be 2021. augusztusa és 2022. szeptembere között több részletben, összesen tizenkilenc alkalommal. Öt tranzakció az ötvenmillió forintot is meghaladta.

A 99 Mozgalom egyesület ezt a pénzt a különböző kampányszolgáltatásokért nagyrészt a DatAdat cégnek utalta át, amelyről jó tudni, hogy „A DatAdat tulajdonosi körét ismert figurák alkotják, közülük talán a legfontosabb, a kiváló amerikai kapcsolatokkal rendelkező egykori kormányfő, Bajnai Gordon.” Ebből kitűnik, az hogy Karácsonyék egy haveri céget, azaz általuk „ismert figurákat” bíztak meg kampánytevékenységgel, és nem egy ellenségeset (például a Századvég-et), a derék újságírónak felettébb gyanús. Javasolható neki a beiratkozás egy gondolkodásserkentő tanfolyamra.

A DatAdat-ról mellékesen még megemlíthető, hogy nemrég nyert pert a Magyar Nemzet, a sonline.hu, bama.hu, baon.hu, beol.hu, boon.hu, duol.hu, feol.hu, heol.hu, kemma.hu, kisalfold.hu, nool.hu, szoljon.hu, szon.hu, teol.hu, vaol.hu, veol.hu, zaol.hu honlapokkal szemben. Az ítélet szerint fejenként kétmillióba kerül nekik a hazudozás Bajnai cégéről.

Eddig az ügymenet szokásos. A folyamat a múlt év szeptemberében be is fejeződött, Karácsony nem lett kormányfő jelölt, és már mindenki el is felejtette a dolgot, mikor a NER idén nyáron váratlanul támadásba lendült (közelednek a választások, nem igaz?). A Rogán vezette Nemzeti Információs Központ (néhány kitakarással, naná!) nyilvánossá tette az ellenzék külföldről való (te magasságos ég!) támogatását a 2022-es választások során. Az irományból kiderült, hogy a DatAdat már a 2021-es ellenzéki előválasztást is befolyásolta (bizony!), sőt már 2014-ben is jelen volt „csak más konstrukcióban” (hogy mit jelent, az nem lett bővebben kifejtve). Mivel ezek a tevékenységek mind legálisak, sőt néhány belőlük meg sem történt, az egész, részben befeketített paksaméta csak a FIDESZ-nél szokásos néphülyítő anyagnak tekinthető.

Ez így ellenzék eláztatásnak még belemagyarázással is kevés volt, ezért valaki ott fönt összehúzta a szemöldökét. Azt, hogy kicsoda, az olvasók fantáziájára bízom. Meg is indult azonnal a gépezet, a NAV-ot ráuszították az ügyre, hátha találnak valamit. Például ilyen a pénzmosás. Ehhez az kell, hogy a pénz, amit Karácsony kapott, a gonosz DatAdat-tól érkezzen a 99 Mozgalomhoz, és miután ezt tovább utalták ugyancsak a gonosz DatAdatnak, a másoktól lopott, kicsalt, igaztalanul elrekvirált pénz, amelyről a gonosz DatAdatnál nincs bizonylat, legálissá válik. Igaz, a lángelmés tervet kissé zavarja, hogy a DatAdatnak a kapott pénzért szolgáltatni is kellett valamit Karácsonyéknak, de kicsire ott fönt nem adnak, mert a baráti, sőt nagyon baráti újságokban nagyon jól lehet sejtetni a szörnyű baloldali bűncselekményt kétnaponta megjelenő cikkekben. Például: „Az eljárásról eddig annyi tudható, hogy a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) július óta költségvetési csalás miatt nyomoz, de a pénzmosás gyanúját is vizsgálják.” Rendkívül szomorú módon (márminthogy a Szemöldökösszehúzónak szomorú módon) egyelőre nem találtak semmit.

Az akció ezzel mintha megakadt volna, de aztán a Szemöldökösszehúzó nagy szerencséjére a VIP páholybeli haver azonnal rendelkezésre állt. Cs.S. úr cégénél hirtelen rájöttek arra, hogy a másfél uszkve egy éve történt befizetéseknél a következő, rendkívül gyanús jelenségek voltak észlelhetők:

  • a 30*30*30 cm-es ládákba (hogy hány darab volt, arról nem szól a fáma) a befizetett pénzmennyiség nem fér bele,
  • a dobozok nyílásán szerintük nem lehet a pénzt bedobni,
  • a bankjegyek újnak látszanak,
  • sorszámuk egymás utáni,
  • ráadásul gyűretlenek.

Ebből következően az OTP alkalmazottak gyanúja szerint a felvett jegyzőkönyvek hazugságokat tartalmaznak, nem is mikroadományokról, hanem makroadományokról van szó, és bele sem dobták a dobozba, hanem táskában adták oda, horribile dictu, bankjegykötegekben. A szörnyű gyanú révén a nyomozás „új szintet lépett”. A NAV azonnal kiszállt, és a büntetőügyben (fontos!) házkutatást tartottak Tordai Csaba belvárosi ügyvédi irodájában, ahol bizonyítékokat foglaltak le, mert valószínűleg ott készültek a félelemetes „hamisított jegyzőkönyvek”. Mint a lap írja, a Gyurcsány közeli, sőt Gyurcsány bizalmas „Tordairól köztudott, hogy Karácsony Gergely főpolgármester egyik legfőbb bizalmasa, jogi főtanácsadója, illetve, hogy kiváló kapcsolatot ápol Bajnai Gordon volt kormányfővel”, sőt egyszer azon a repülőgépen utazott, amin hat és fél évvel azelőtt Soros György, csak két sorral arrébb.

Itt tartunk most. Szegény NAV-osoknak lenne jobb dolga is, mint komoly számításokkal meghatározni, hogy hány dobozba hány bankjegy fér gyűretlenül, hányat lehet a doboz erre a célra szolgáló nyílásán keresztül gyűrésmentesen behelyezni, és valami bűncselekményt találni abban, hogy a sorszámok több esetben egymás utániak. Persze, ha a ravasz Perjés szörnyű tettét mentegetve azzal védekezik, hogy az adományozó kötegelt pénzt hozott, amely kötegekről a szalagot levéve három részletben dobta be, mert úgy a nyíláson befér, akkor a jól megalapozott vád összeomlik, és kiderül, hogy milyen röhejes ez az egész. Egyébként is a makroadomány a valószínűbb, mert nyilván sok nagypénzű nem szeretné, ha valahogy kiderülne, hogy ő a ballibsiknek adott pénzt, ezért adta így. Meg tudom őket érteni.

Érdekességképpen megemlíthető, hogy kb. 8 milliárd forint érkezett az elmúlt években a kormánypárti influenszereket foglalkoztató, illetve a Fidesz érdekében kampányokat folytató szervezetekhez. Ezeket a forrásokat senki nem vizsgálta. Még az is lehet, hogy közpénz. Az pedig, hogy az MTVA, mely szintén kormánypárti influenszernek tekinthető, most már évi majd 150 milliárdból működik, a Rogán féle plakátolós-konzultálós szervezet évi reklámkiadása 50 milliárd körüli (ezek mind közpénzek, a FIDESZ a mi adónkból mocskolja az ellenzéket, és fényesítgeti magát), kissé eltörpésíti a Karácsony féle félmilliárdot, amely körül viszont akkora a hercehurca meg a zsivaj-lárma, hogy a lapban még többet kell a Magyar Népnemzeti Akármiknek hirdetnie, amely révén az állampárt meg tudja fizetni az ott dolgozó újságírók áldozatos munkáját a mások mocskolását illetően. Ők még arra is hajlandók, hogy üldözzék a főpolgármestert, majd megírják, hogy menekül előlük, mintha az ügyben Karácsony bármifajta magyarázattal, vagy elszámolással tartozna bárkinek. Holott nem. Ez az újságírói tevékenység is a néphülyítés része, amelyért vastag boríték jár.

Régebben sosem hittem volna, hogy egy állampárt a közpénzből működő, elvileg független NAV-ot (AB-t, ÁSZ-t, Médiahatóságot, Ügyészséget, stb.) az ellenzék lejáratására használja. Tényleg, Gyurcsányéknál volt ilyen?

Csányit sajnálom. Nem kellett volna…

Dollárbaloldal 

Van ám annak haszna, ha valakinek a többszörös kétharmad birtokában sikerül lenyúlnia a politikát, a gazdaságot, a médiát, a fékeket és ellensúlyokat, az ügyészséget, az igazságszolgáltatást, a tudományt, a művészetet, a sportot és az összes hozzáférhető közpénzt (remélem, nem maradt ki semmi).

Kishazánkban haa bárki kekeckedik a Főnökséggel, rá lehet uszítani a NAV-ot, az ÁSZ-t, az NMHH-t, a Poltpétert, na meg a Hír TV-t is, mely utóbbi ugyan intézkedni nem tud, de a befeketítést tekintve nagymenő. A fentiek közül legjobb az ÁSZ, mert nála elég a gyanú, bizonyítania semmit nem kell, és az ítélete ellen fellebbezésnek helye nincs. Ennél több önkényre alkalmat adó rendszert nehéz lenne kitalálni.

Hogy mit tehet az ellenzék?

Mint az ismeretes, Pártunk és Kormányunk úgy döntött, hogy felkarolja ezt a számára ígéretes „külföldi beavatkozás a magyar választásba dollárokkal” sztorit az ellenzék további kicsinálásának céljából, és rögtön be is rendelték Windischt a Klastromba. Így kellett tenniük, mert ha 2026-ban már kilenctizeddel akarnának nyerni, nem állhat meg a kicsinálás egyetlen pillanatra sem. A kiforrott technika általában az, hogy valamilyen büntetés formájában a Főnökség elcsaklizza az ellenzéki pártoknak azt a kevés pénzét is, ami még marad a szűkös megélhetés után. Úgy hirdessenek, ha tudnak a szemetek!

Az ellenzéki vezetésű önkormányzatoknál, például Budapesten, Kormányék néha másképp csinálják, ott nem csak büntetés a pénzmegvonási ok (lásd pl. a Lánchíd hatmilliárdjának nemfizetését, mert „Nem állt helyre az eredeti állapot”), hanem a szolidaritás is hivatkozási alap, mondván, hogy a gazdag települések fizessenek a szegényeknek. A csóró államot tehát, a gazdag Budapest segítse ki.

Budapest ugyanis gazdag. Hogy honnan tudjuk ezt?

Egyrészt Tarlóstól, aki bukása óta hetente kétszer sértődőtten emlegeti azt a kétszáz milliárdot, ami a főpolgármester váltáskor a kasszában volt, de arról sajnos nem mondott egy szót sem, hogy ez szabad felhasználású pénz, vagy a teljes összeg a szükséges és már elhatározott kiadásokra kell. Előbbi esetben a gazdagság adott, utóbbi esetben sajnos nem a gazdagságot mutatja, hanem az egyik napról a másikra élést.

Másrészt a Kormánytól tudjuk, amely már sokszor nyilatkozta, hogy a fővárosban megtermelt adó minden száz forintjából kilencvenhét forintot ugyan magához von, azaz a fővárosnak saját pénzből csak három forint marad, de mégis mennek a buszok, megújult a Lánchíd, a Blaha, sőt még a Corvin is. Van itt pénz! Sajnos az utóbbi két év újabb orbáni elvonásait tekintve az a maradék három ma már csak két forint, abból dőzsölhet meg segélyezhet Budapest. Az állam helyett. Mert az viszont szegény. Kellemetlen állapot.

Szóval az állam szegény. Hát még a FIDESZ! Az milyen szegény!

  • Sohasem telne neki 130 milliárdra, amennyiből megvehetné az MTVA-t, hogy az őt folyamatosan dicsérje, az ellenzéket meg folyamatosan szidja. Még szerencse, hogy a szegény állam az adóbevételekből össze tud kaparni évente ennyi közpénzt, és elintézte vele a közmédia fideszes pártmédiává züllesztését. Intézte, intézi, és intézni fogja, ahogy a kormányt ismerem. Little problem, hogy az elegáns húzás láttán a Nyugat nemhogy nem tapsol, de még hörög is, mert nem tetszik neki. Hát milyen mimózák, tessen mondani! Sok hülye!
  • Tovább ragozva a kérdéskört, ugyanígy nem telne szegény FIDESZ-nek a Rogán féle, főleg propagandára használt állami konglomerátum 44 milliárddal való megtámogatására sem, azon célból, hogy Rogánék plakátoljanak mindenfelé, meg Miniszterelnökúr szíves közreműködését igénybe véve konzultáljanak a néppel. Ez ugyan elvileg az államnak a polgárokkal való jobb együttműködése céljából, valamint az informálásuk érdekében történik, ám mivel a plakátokon valamint a konzultációs kérdéseket tekintve soha nem a pártok megegyezésén alapuló, hanem mindig a FIDESZ által kitalált, és az ő érdekeit szolgáló szöveg a nyerő, nyugodtan tekinthetjük ezt is közpénzből fizetett pártreklámok végtelen sorának.
  • Korábban az állam gazdagabb volt, így meg tudta venni azokat az állami vállalatokat, amelyek jelenleg az általuk forgatott közpénzből a megfelelő sajtótermékekben (NER lapok) hirdetéseket adnak fel, hogy azok anyagi gondok nélkül, azaz hűségesen tudják szolgálni a FIDESZ-t.
  • Hogy az ispánságokon és egyéb állami szerveknél is jut közpénz a fideszes pártpropagandára, az meg nem kérdés. Semmiképp.

A fentiek alapján mindent összeadva kiderül, hogy közel 200 milliárdnyi közpénz megy el a regnáló párt propagandisztikus támogatására (évente).

Ennek fényében nem egészen érthető, hogy ha az ellenzék pártjaihoz még akár érkezett is volna egyszeri 4 milliárd forint, hogy tudjanak miből kampányolni (bár a./ egyelőre nincs bizonyítva, és b./ ez ugyan külföldi, de saját pénz, azaz senkitől de főleg nem a magyaroktól lopott), az a 4 milliárd csak a töredéke annak, amit a mi adónkból a FIDESZ saját kampányára fordít.

Lehettek volna az ellenzékkel nagyvonalúbbak, ha már magukhoz azok, mert a morálisan sokkal ótvarabb, és két nagyságrenddel nagyobb hatású, közpénztolvajként való beavatkozásukat simán nézik el maguknak, ám, mint tudjuk, az úri viselkedés nem az ő sajátjuk. Semmiképp nem az.

Kispolgári középparasztokhoz nem is illene.

Mi lesz az szja-visszatérítésből?

0

Közel másfél millió szülő jelezte a NAV-nak, hogy élni szeretne az adó-visszatérítés lehetőségével 2022-ben. A személyi jövedelemadót az átlagbér mértékéig minden arra jogosult igénylőnek február 15-ig utalja át az adóhivatal, ez a kétkeresős családokat tekintve akár 1,6 millió forint pluszbevételt jelenthet, de még a főállású katás vállalkozók is visszakapják a befizetett adójuk egynegyedét.

Mire költhetik a magyar családok az egyszeri támogatást?

Az egy összegben kapott kedvezmény helye sokak fejében körvonaladott már. Hiteltörlesztéssel, felújítással, befektetéssel, megtakarítási céllal egyaránt számolhatunk a támogatás sorsaként. De a gyerekekre is ajánlott fordítani az adó-visszatérítésből: itt az alkalom előkészíteni felsőfokú tanulmányaikat, magántanárt fogadni, illetve megtervezni a nyaralást, amelynek nem kell feltétlenül a semmittevésről szólnia. Egy jó nyári táborban a gyerekek aktívan pihennek, szinte észrevétlenül tanulnak, és ideális esetben az itt elsajátított ismereteket a későbbiekben is kamatoztatni fogják. De milyen egy igazán szuper tábor?

A táborok fajtái

Helyszíntől és anyagi kerettől függően napközis (bejárós) és ottalvós (bentlakásos) tábortípusban gondolkodhatunk. Beszélhetünk önkormányzati finanszírozású, alapítványi és magántáborokról. Előfordulhat, hogy a komplex programsorozatok árát borsosnak találjuk, de gondoljunk bele: cserébe a gyerekek a foglalkozásokon kívül napi többszöri étkezésben, igény szerint elszállásolásban, továbbá minden szükséges eszközben, sőt ajándékokban is részesülhetnek, ami miatt gyakran több holmival térnek haza, mint amennyivel elindultak. Minél nagyobb egy tábor, általában annál több a program – legyen szó koncertekről, előadásokról, mozizásról, kirándulásról, sportpályák használatáról. A PEOPLE TEAM Alapítvány 1991 óta táboroztat, és várhatóan idén köszöntik a 25 000. táborozójukat. A PT turnusonként több száz diák nyarát teszi boldogabbá, ez a gyerektömeg azonban fel sem tűnik az alacsony létszámú témafoglalkozások alatt, ugyanis az összes tábor 5–10 fős csoportokra osztja a résztvevőket az adott témával kapcsolatos ismeretek mélysége, korosztály és érdeklődési kör alapján. 2022-ben 3 turnussal (július 24–30., július 31. – augusztus 6., augusztus 7–13.) és 17 szekcióval készülnek a PT-s szervezők. Lehet választani angoltábort, filmestábort, gamertábort, programozótábort, robotikatábor, dróntábort, gazdasági tábort (brókerek és tőzsdecápák), játéktábort, fotóstábort, kézművestábort, írótábort, tudóstábort, színházi tábort, kuktatábort, sport- vagy tánctábort, valamint a legújabb szekciót, a 3D konstruktőrök táborát.

Jóból sosem árt a sok

A fenti kínálatot látva nem csoda, ha nehéznek tűnik a döntés – volt olyan gyerek, aki a tervezettnél tovább maradt azért, hogy több tábortémát kipróbálhasson, és mindegyiken jól érezte magát. Habár távolinak tűnhet még az év közepe, hamarosan elkezdődik a jelentkezési időszak a nyári táborokra. A PEOPLE TEAM honlapján február 15-én (az adó-visszatérítés átutalási határidejéről könnyű megjegyezni a dátumot) nyílik meg a regisztrációs felület; a részvételi díj SZÉP-kártyával vagy átutalással fizethető – utóbbinál az szja érkezésével érdemes kalkulálni. Egy biztos: a PT-vel élménygazdag nyári szünetre számíthatnak a táborlátogatók.

A kormánynak nem, Iványi egyházának fizetni kell!

A Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség egyes intézményeire összesen 246 131 000 forint (ebből 90 000 000 forint késedelmi díj) büntetést szabott ki a NAV.

AL

 

A kód neve: Simon, avagy a legolcsóbb ajánlat

Okos, nagyon okos. Ha valamit, hát azt nagyon megtanulták politikusaink hogyan kell  a saját maguk képére formált törvényeket úgy megszegni, hogy mégse jöjjön el az elszámoltatás, pláne nem az igazság órája.

Végy egy kisebb magyar települést a 3200 közül. Tisztes, dolgos emberek lakják, munka is van helyben vagy a környéken. Nem véletlenül. Így van ez már igencsak régóta, ahol a kiskirály-polgármesteri trón családi hitbizománynak is elmenne. A férj volt az előző Kistrónfoglaló, aztán őt elhítta a Nagyfőnök szavazógépnek az Országgyűlésbe. Nem maradt más hátra, mint az asszonynak kellett feláldoznia magát és beülni a férje által előmelegített kistrónba. Sőt, hogy az Önkormányzatnál nagyobb legyen a családi nyomaték a tisztán kormánypárti képviselő-testületbe Kistrónfoglaló asszony egyik ambiciózus rokona is befészkelte magát.

Még a családfő kistrónfoglalásának idején – kormányunk áldásos jótéteményeként – pályázatot írhatott ki szennyvíz-gerincvezeték  lefektetésére. Ahogy az már igaz magyar családoknál lenni szokott  az úr tervez, az asszony végez. A projekt megvalósítását már az asszony vezényelte le, így mindkettőjük aláírása ott díszeleg a pályázat dokumentumainak sárguló pergamenjén. Kistrónfoglaló asszony addig ügyeskedett, míg a pályázathoz szükséges önerőt is mások állták. Okos, nagyon okos.

Minden szempontot figyelembe véve – ahogy azt tisztességes pályázatoknál lenni szokott – a legolcsóbb ajánlatot tevő cég nyerte meg a kivitelezés jogát, méghozzá átalánydíjas szerződéssel, hogy a kivitelező végelszámoláskor ne építhessen „előre nem látható munkavégzés” ellenértékeként további költségeket a kialkudott több mint kétmilliárdos munkadíjba. Nem volt emberfia aki beleköthetett volna a pályázat  elbírálásakor.

Emberfiának később sem volt… az Ember Lányának viszont igen!

Panaszkodott az Önkormányzatnál, mert a munkálatok során meggyfáit kivágták és – ki tudja miért – azt sem hallgatta el, hogy  lakóházának alapja  is megsüllyedt. Ám mindez nem érte el az Önkormányzat ingerküszöbét, úgy gondolták ez még mérlegelésre sem alkalmas panasz, nem kívántak foglalkozni Ember Lányának problémájával.

Csakhogy az Ember Lánya nem csak panaszos volt, hanem makacs is és perre kívánta vinni a dolgot. Nyomatékot adva szándékának egy per előtti szakértőt vont be kárának felmérése céljából.

Az igazságügyi szakértő véleményének összeállításához beszerezte a kivitelezés teljes dokumentációját. Szakvéleményének összefoglalójában tényként jelentette ki, hogy „… ingatlanok előtt megvalósult szennyvízvezeték az eredeti tervtől eltérő nyomvonalon épült meg. Az eltérésről engedély, megállapodás, vagy építési naplóban (Sz.5.) tett bejegyzés nem áll rendelkezésemre. Tény, hogy a módosítással a kivitelezés költsége csökkent,….”

Időközben kiderült….

A szerződés megkötése után a kivitelező az egyik aszfaltos utca elején kutató árkot ásott, ahol azt tapasztalták, hogy a tervezett gerincvezeték nyomvonalán fut a gázvezeték. Erről azon nyomban jegyzőkönyvet vettek fel és áttervezték a gerincvezetéket az aszfaltos út melletti részre. A szabály az szabály a gerincvezeték nyomvonalán gázvezeték  fut, amit az előírások tiltják. Márpedig ha szabály tiltja, akkor meg kellett változtatni a nyomvonalat ennek minden tisztességes ember előtt világosnak és egyértelműnek kellett lennie. A változtatásokhoz természetesen a jogszabályok szigorú betartása mellett adott engedélyt az Önkormányzat, ami ellen senkinek nem lehetett panasza. Okos, nagyon okos.

Az Országgyűlésben is akadt egy képviselő aki írásbeli kérdést intézett az illetékes miniszterhez a projekt kapcsán. A képviselő úrnak írt válaszban a szakminiszter és később a NAV is nyomozást megszüntető határozatában tényként jelentette ki, hogy

a kivitelező az utca elején kutató árkot ásott, ahol azt tapasztalta, hogy a tervezett gerincvezeték nyomvonalán fut a gázvezeték, ezért erről jegyzőkönyvet vettek fel a helyszínen és áttervezték a gerincvezetéket az aszfaltos út melletti részre.

Az Ember Lánya  az elutasító határozat kézhezvételét követően állítása szerint leásott az aszfaltos út mellett a homokos részen ott, ahol a gázvezetéknek kellene futnia a kerítésekre elhelyezett sárga tábla alapján.

Kiderítette, hogy a NAV határozattal ellentétben a gázvezeték nem az aszfaltos út alatt fut, hanem az aszfaltos út melletti homokos részen, éppen a szennyvíz-gerincvezetéktől körülbelül 30 cm távolságra.

Ha ez igaz akkor az Önkormányzat által felvett és a miniszterhez, illetve a NAV-hoz benyújtott jegyzőkönyvek hamisak, valótlan adatokat tartalmaznak mivel a gázvezeték nem a szennyvízvezeték tervezett nyomvonalán van a településen!

Az Ember Lánya azt is megtudta nem csak az ő utcájában, hanem a település 85%-át érintően tértek el a tervezett nyomvonaltól a kivitelezés során. Erről is hiába tett feljelentést, bejelentést, nem foglalkoztak vele sem az ügyészségen, sem a NAV illetékes igazgatóságán. Ezt valószínűsíti az a tény is, hogy az Ember Lánya által felkért szakértő erre vonatkozóan semmiféle iratot nem kapott, azok valószínűleg akkor még nem is léteztek, vagyis utólag készülhettek.

Más lakók elmondása alapján kiderült: vannak olyan utcák, ahol a szennyvíz-gerincvezeték az ivóvíz vezeték mellett van lefektetve. Ez egyáltalán nem mellékesen fertőzésveszély miatt közegészségügyileg erősen kifogásolható.

Ezzel sem foglalkozott a hivatal.

Hozzáértők szerint a kivitelezés során méterenként körülbelül 10-15.000,- Ft-ot spóroltak azzal, hogy nem bontották meg az aszfaltos utat és nem ott fektették a szennyvíz gerincvezetéket. Két településen is így jártak el és ez a gerincvezeték telepítésének során nyolcvanöt százalékban így történt, a távolságokat figyelembe véve 350-500 millió forintot spóroltak meg.

A kivitelező cég számára, pontosabban számlájára. Ne felejtsük el „csupán” a közvagyon megkímélése miatt átalánydíjas szerződést kötött a kivitelező az Önkormányzattal!

A község gazdagodott a gerincvezetékkel,  a kivitelező meg munka nélkül hozzájutott a fenti talán már láthatónak is nevezhető aprópénzhez.

Mivel rosszindulatú emberek mindenhol élnek hallottunk olyan feltételezésről is, hogy mert a pályázatnyertes cég olcsó kivitelezési költséggel pályázatot beadni, ha előre tudvalevő volt a nyomvonaltól való eltérés lehetősége.

Innen kezdve az Ember Lányának már csak egyetlen kérdése maradt:

mi lett ennek az alig látható összeg sorsa?

Pénzhamisítók – Déli kávé Szele Tamással

Hát, nem tudom, milyen kávé illenék ehhez a történethez, talán valami cikória, mert nem lehet komolyan venni, pedig az ország egyik legfontosabb intézménye szerepel benne: a Nemzeti Adó- és Vámhivatal. Őket mindig ajánlatos komolyan venni, csak most néz ki úgy, hogy elvetették a sulykot, de annyira, hogy az már olimpiai kvalifikációs szint.

Szóval, a tegnapi lapok hírül adták, amit a párt vezetősége már tegnapelőtt közzétett, miszerint beidézte a Magyar Kétfarkú Kutyapárt elnökségét a Nemzeti Adó- és Vámhivatal „ismeretlen személy pénzutánzatra vonatkozó szabályok megszegése szabálysértési ügyében”. Ugyebár, valóban volt egy poénos bankjegyszéria, amelyen különböző prominensnek tekintett politikai szereplők voltak láthatóak a hivatalos bankjegyektől eltérően, és a rájuk nyomtatott szöveg is eltért a valódi pénztől – Soros György a tízezresen szerepel, mint „minden baj forrása”. Az 500 forinton Nagy Blanka, „aki káromkodásával meggyalázta a magyar anyák emlékét”, az ezresen Gulyás Márton, „a Soros-hadsereg parancsnoka”, a kétezresen Varjú László, „az eltávolíthatatlan ember”, az ötezresen Judith Sargentini, „aki meg meri kérdőjelezni Magyarország jogállamiságát”, míg a húszezresen Jean-Claude Junker, „Európa kocsmárosa” szerepel.

Ezek jogi szempontból nem egyebek, mint választási szórólapok, tehát épp annyira nem minősülnek pénznek, amennyire a pártok választási kiadványai sem hírlapok.

Azoknak nem ritkán a megtévesztésig újság-külsejük van, de azért mégis propaganda-kiadványok, szóval ha ez pénzhamisítás lenne, akkor az összes, választásokon induló pártot el kéne ítélni sajtórendészeti vétségért. Ráadásul ez még komolyabb is, mert lapformátumból annyi van, ahány lap, így könnyebb a szóróanyagokat sajtónak nézni, elfogadni – forintból csak egyféle van, és az nagyon nem olyan, mint a Kétfarkúak poénpénzei, amelyeken azért érezhető az erős irónia és önirónia is.

De lássuk, mit mondott maga a párt elnöke, Kovács Gergely a Népszavának?

„– Viszonylag sokat, körülbelül százezret osztogattunk szét, sőt el is adtunk belőle jó párat. Mielőtt elkezdtük az akciót, megkérdeztünk egy ügyvédet – mesélte a pártelnök. A szakember azt mondta, lehet, hogy valaki feljelenti őket, de megnyerik a pert, mert teljesen máshogy néznek ki a a „kétfarkús” bankók, az eredetiekhez képest. – Természetesen bemegyünk a NAV-hoz, nyilván elismerjük, hogy mi csináltuk, de ez nem pénzhamisítás.” (Népszava)

Hát nem is az – mindenkinek elsőre a Monopoly és a Gazdálkodj Okosan jut eszébe, ha ez tilos, akkor azokat is be kell tiltani, hiszen játékpénzeket használnak bennük. Meg ezer és egy játékban még. Megengedem, hogy értéke lehet ezeknek a bankóknak, hiszen a gyűjtők számára esetleg lehetnek érdekesek – magam is láttam olyan hirdetést a Vaterán, amin egy ilyen teljes szériát kétezer négyszáz forintért vesztegettek, másik hirdetésben a kétezresért kérnek 450 forintot, de az ötszázas és az ezres ára is ennyi, szóval nem fogja bedönteni a nemzeti valutát (igaz, mesélnek olyan esetről, mikor egy ötszázas 650-ért ment el) – no, de akkor is, a Kétfarkúak jogászának van igaza: túl sok az eltérés ahhoz, hogy bárki valódi pénznek nézze ezeket a szóróanyagokat.

Már persze, ha nem akarja annak nézni.

De a NAV a jelek szerint akarja.

Az illetékesek korábban nem voltak ennyire bakafántosak, ugyanis álpénzek bizony már régebben is előfordultak a magyar piacon, mégpedig reklámcélokkal terjesztették őket.

Az első talán a Fundamenta Lakáskassza 72 ezer forintos címletű álbankjegye volt, ebből nem lett különösebb baj, ugyanis a cég reklámfigurája is szerepelt rajta – nagyobb gondot okozott a Sodexho 54 ezer forintos címlete, ami tökéletes másolata volt 2008-ban az akkori húszezresnek. Mármint a rajta lévő számot kivéve. A 20-at egyszerűen kicserélték 54-re. Természetesen nem bankjegypapírra nyomták, a fémes csík is csak nyomtatva volt rajta, nem is csillogott – és mégis akadt olyan naiv ember, aki elfogadta a reklámpénzt.

Az is igaz, hogy csak egy.

Ő is állatvásárban.

Úgy történt az eset annak idején, jó tizenegy éve, hogy a Jász-Nagykun-Szolnok megyei Kétpón egy 17 éves fiú két ilyen 54 ezer forintossal fizetett egy idős embernek három birkáért. Az idős ember még állítólag örült is, hogy a megbeszélt 100 ezer helyett 108 ezret kapott. Még akkor sem hitte el, hogy becsapták, mikor a helyi postán közölték vele, hogy nem tudják a pénzt felváltani, mert ilyen címlet nincs.

Azért jellemző, hogy nem részvénybe próbálta fektetni, az kicsit körülményesebb lett volna.

A nyomozás kiderítette, hogy a Sodexhonak volt egy reklámkampánya, amiben ilyen játékpénzeket küldtek szét, de még 2006-ban, két évvel korábban. Eredetileg csak az ügyfeleknek küldtek belőle, korlátozott mennyiségben és viccből – akkor nem is lett semmi baj, senki sem akarta valódinak elsütni őket. Hanem két év múlva eljött a selejtezés, a nagytakarítás ideje a hirdetési osztályon, és kidobták a maradék bankókat. Illetve, elküldték őket az iratmegsemmisítőbe, csak ott valamelyik munkatárs viccesnek találhatta a nemlétező bankókat, mert jó párat megtarthatott. Hogy aztán ezekből hogyan került huszon-valahány egy szolnoki szeméttelepre, azt talán sosem fogjuk megtudni: tény azonban, hogy a birkavásárló tizenhét éves srác már ott találta őket.

Őt meg a rendőrség lelte fel igen gyorsan, mondhatni fénysebességgel: az ám, de nem pénzhamisítás miatt indult ellene eljárás.

Azért nem is indulhatott volna, hiszen azt nem követte el: az eljárás csalás miatt indult. És valóban, itt a pénz felhasználója volt rosszhiszemű, élt vissza az eladó jóhiszeműségével: neki, aki a bankjegyeket a szeméttelepen találta, tudnia kellett, hogy azoknak nem lehet különösebb értékük, már csak a lelőhelyük miatt sem.

A kibocsátó cég ellen semmiféle vizsgálat vagy eljárás nem indult, az ő jóhiszeműségük bizonyított volt.

És hát joggal tételezné fel mindenki, hogy nincs épelméjű magyar állampolgár, aki egy nem kerek összegre szóló bankjegyet hitelesnek tekint, arról már nem is szólva, hogy a bankjegyek címletei és külsejük közismertek, nem lehet ilyenkor a hasonlóságra hivatkozni. Ha valaki nem ismeri őket, az az ő baja – épp így, ha valaki a törvényeket nem ismeri, az sem felmentő körülmény a bíróság előtt.

Tessenek ismerni.

Egyszóval: nehezen fog megállni a pénzhamisítás vádja az MKKP ellen, akárhogyan is erőltetik. Még a hasonlóság mértéke sem lehet megtévesztő: ezek a szóróanyagok vastag műnyomó papírra készültek, már a tapintásuk is más, mint a valódi pénzé.

Azt meg tényleg csak a legtájékozatlanabbak hihetik el, hogy ezek a személyek nálunk hivatalos papírpénzekre kerülhetnek.

Szóval: szamárság már maga a vád is, kérem.

Nem ez a pénzhamisítás.

Amiatt bezzeg nem lehet vádat emelni, vizsgálatot indítani, hogy ha vásárolni megyek, az a tízezres, amin tavaly ilyenkor két szatyor ételt vettem, ma már csak egy szatyorra elég.

Pedig az lenne az igazi pénzhamisítás, csak annak van saját neve is.

Inflációnak hívják, és nálunk hivatalosan nincs.

Javaslom, hogy akkor ne pénzhamisításért pereljük be a Nemzeti Bankot, hanem csalásért.

Ugyanis azt híresztelik, hogy nálunk nincs infláció.

Na, ezt a pert megnézném magamnak.

A Kétfarkúakét meg nem is nézhetem, mert ha csak el nem fajzik a jogrendszerünk még saját magától is, arra sor sem kerülhet.

A NAV pedig igazán foglalkozhatna mások ügyeivel is, olyanokéval, akiknek vannak, méghozzá komolyak.

Utóbbi időben ugyanis elterjedt nálunk egy régi játék újabb változata, ezt úgy hívják, hogy „Garázdálkodj okosan”.

A legnagyobb játékosokat Mészárosnak, Matolcsynak, Tiborcznak hívják, de rengeteg kisebb spíler is akad.

És ezt az eredetitől eltérő módon valódi pénzekkel játsszák.

Na, velük kéne komolyan foglalkozni, nem az MKKP poénjaival.

Bérskandalum: a KSH a NAV-ra tolja a felelősséget

Az adóbevallási adatokat okolja a KSH azért, amiért nem tudta közölni a pontosabb kereseti számokat reggel. A legnagyobb szakszervezet viszont átverést és titkolózást lát a történtekben.

Körmönfont nyilatkozatban magyarázkodik a KSH, amiért reggel mégsem a megígért új tartalommal számolt kereseti adatokkal állt elő. Ahogyan azt megírtuk, a januári számot – 345 500 forint bruttó átlagbér – az eddig megszokott formában számolta ki a KSH.

Hibás adatok?

Sem a mediánbért, sem az öt főnél kisebb mikrovállalkozások alkalmazottainak javadalmazását nem vonta be a statisztikába. Ahogyan pedig azt januárban bejelentette.

Eszerint az adóhivataltól átvett adatokkal bővített bázist használta volna fel. Amivel pedig az eddig ismertnél lényegesen, becslések szerint mintegy 25 százalékkal kisebb keresetek jöttek volna ki. Kisebb újdonságok megjelentek, így például a női és férfi foglalkoztatottak kereseti számai.

A KSH közleményben indokolja döntésüket. Mint írják, a KSH minden adatgyűjtésből, adatátvételből származó, általa felhasznált információhalmaz esetében, így a kereseti adatok esetében is vizsgálatot végez, melynek eredményeként megállapítja, hogy az adatállomány milyen módon illeszthető be a hivatalos statisztikai rendszerbe. Vizsgálatuk szerint az új adatforrás teljes mértékű bevezetése előtt további munkálatokra van szükség: a KSH ezért tovább dolgozik

„a statisztikai felhasználhatóság szempontjából hiányos vagy javított bevallások kezelésének jobb minőségű megvalósításán”.

Mindezek következtében a részletes, teljes nemzetgazdaságra vonatkozó információk hivatalos statisztikai adatként történő publikálása későbbi időpontban válik lehetővé.

Vagy titkolózás?

Másképp látja a történteket a Magyar Szakszervezeti Szövetség. A legnagyobb konföderáció felháborítónak tartja, hogy továbbra is folytatódik a titkolózás, a valóság elkenése a valódi bérekről. Szerintük a KSH által közölt 343 500 forint

„nagy átverés, mert inkább 274 ezer forintról kellene beszélnünk”.

Kész program nélkül harangozták be?

Az igazságot természetesen nem tudjuk, ezért nem állíthatjuk, hogy a két hónap múlva sorra kerülő európai parlamenti választás áll a háttérben. Az, hogy ez előtt kellemetlen lett volna a kormány számára a valóságos bérviszonyokat sokkal jobban tükröző mediánérték és a temérdek minimálbéressel működő hazai mikrocég számaival alaposan lerontott bérstatisztika.

Az azonban további magyarázatra szorul, hogyan lehetséges az, hogy a hosszú idő alatt előkészített új metódus súlyos hibáira csak most derült fény – és erről sem a reggeli jelentésben, se azelőtt nem tettek említést, csak miután a sajtó szembesítette a KSH-t a ténnyel. A NAV adatainak első felhasználását a márciusi publikációban bő két hónapja minden kétség nélkül adták hírül. Nehéz elképzelni, hogy mindezt működő tesztprogram, úgynevezett pilot nélkül kürtölték volna világgá.

Hazugok, zsarolók, csalók

Kérem, olyan jól élünk, mint még soha, és ez nem szóbeszéd, ez már hivatalos. Mármint hivatalos szóbeszéd, az a mi hibánk, hogy nem tapasztaljuk a már-már elviselhetetlen jólétet, sőt, mintha jelentősen hígulna a pénz, emelkednének az árak, a bérektől teljesen elszakadva – de mit tehetünk, a Magyar Nemzetnél ezt mondják a számok.

Sőt.

Sőt, az anyagi helyzetünkről a Hír TV már azzal a címmel számolt be – a Magyar Nemzetre hivatkozva – miszerint:

„A lakosság nem tud mit kezdeni a felhalmozódó vagyonnal”

Erre csakis egy magyarázat létezik: a népesség nagyobbik része nem tartozik a lakossághoz, ugyanis szerintem igen kevesen élnek ebben a kis drótoktól öleltben, akik ne tudnának mit kezdeni némi vagyonnal. Ha jobban megnézzük a számokat, persze kiviláglik, miről van szó.

Arról, hogy a múlt év végére 53 788 milliárd forintra nőtt a háztartások pénzügyi vagyona, ami 1212 milliárd forintos emelkedés az előző negyedévhez képest, éves alapon pedig 4420 milliárd a gyarapodás. Ezt nem én mondom, hanem a Magyar Nemzet, ők is a Magyar Nemzeti Bank adatközlésére hivatkoznak. Ezek így csillagászati számok, de ha úgy fejezzük ki, hogy a lakossági megtakarítás egy negyedév alatt a teljesnek az 1/44-ed részével nőtt, mindjárt a helyére kerül minden. Mert hát hányszor is van meg 53 788-ban az 1212? Na, ugye. De még az éves növekedés sem több 1/12-nél. Szó sincs arról, hogy arannyal patkolnánk a lovainkat, vagy papírbankókkal gyújtanánk szivarra. Egyszerűen csak némi, átlagosnál valamivel magasabb megtakarítás-növekményről van szó, amit nyugodtan írhatunk pár jobban sikerült üzlet strómanjainak számlájára – aminthogy azokra is van írva.

Kár. Pedig már kezdtem olajsejknek és/vagy nagyhercegnek érezni magamat, esetleg maharadzsának. Akkor egyelőre nem rendelem meg a Tadzs Mahal terveit sem a Mészáros valamelyik cégétől. Pedig már úgy elterveztem.

Szóval, a számokat értem, azokat csak át kell gondolni, hogy lássuk, miről van szó, de az nem megy a fejembe, mit ünnepel ezen ilyen hurráoptimista címmel a Hír TV? Mondjuk nem is velük van bajom, hogy úgy mondjam, nekik muszáj, hanem azokkal volt, van és lesz, akik ezt elhiszik. És fennen állítják is, minden fórumon. Akik inkább hisznek a propagandának, mint a szemüknek vagy a gyomruknak. Rajtuk kéne segíteni, csak hát pont rajtuk nem lehet.

De azért lehet abban valami, hogy egyesek jól élnek és tényleg marhaságokra költik a pénzüket. Vagy nem is élnek olyan jól, de ettől még marhaságokra költenek… Most olvasom a 444-en, miszerint:

„Dombrádi Katalin álnéven álprofilt hoztak létre, rávettek egy férfit, hogy intim fotókat küldjön, majd azokkal zsarolták.

Zsarolás miatt emeltek vádat Keszthelyen egy nyírségi pár ellen, mert egy zalai férfitól több mint egymillió forintot zsaroltak ki azzal fenyegetőzve, hogy nyilvánosságra hozzák az általa küldött szexképeket – közölte a Zala Megyei Főügyészség.

Egy 39 éves nyíregyházi férfi és 48 éves nyírbogdányi élettársa 2017 augusztusában hamis fényképek felhasználásával, Dombrádi Katalin álnéven álprofilt hozott létre egy internetes szexoldalon, majd kapcsolatba léptek egy zalaszentgróti férfival, akivel a nyírbogdányi nő beszélt telefonon, a szöveges üzeneteket pedig a nyíregyházi férfi telefonján bonyolították.

A szinte napi beszélgetések, üzenetváltások során a nyírségi pár rávette a zalai férfit, hogy küldjön magáról intim fényképeket. A pár ezután különböző indokokkal pénzt kért a férfitól, aki először erre nem volt hajlandó. Zsarolói ezért fenyegető üzeneteket küldtek neki azzal, hogy a fényképeket elküldik az ismerőseinek.

A sértett nem egészen négy hónap alatt 52 alkalommal utalt 2000 és 80 ezer forint közötti összegeket, de öt esetben mobiltelefon-egyenleg feltöltésére is rákényszerítették. Összesen több mint 1,1 millió forintot csalt ki a zsaroló pár a férfitól, aki 2018 januárjában rendőrségi feljelentést tett.”

Mindezt az összeget miért fizette ki a megzsarolt? Hogy ne lássák, miszerint van neki másodlagos nemi jellege? Vagy, hogy ne lássák, milyen? Nyilván csakis az lehet a háttérben, hogy családos férfi az illető, és a feleségétől tartott. Hát, az már biztos, hogy ha valaki szereti, nem az eszéért habarodott bele… de lám, egymillió forintot így is ki lehet dobni az ablakon, ráadásul még öröme sem volt benne – hiszen csak fényképek cseréltek helyet.

De ha megfordítjuk a dolgot, lám csak: milyen könnyen lehet egy milliót keresni! Ilyen könnyű még sosem volt.

Egymilliót… Bagatell! Háromszáz millió, az már láthatóbb összeg.

Ennyit akart lehúzni valaki egy felszámolás alatt álló cégtől, méghozzá csalhatatlan módszerrel: ugyanis Tállai Andrásra, a NAV elnökére hivatkozott. Arról van szó, hogy a felszámolás alatt álló cég adó-visszaigénylésre nyújtott be kérelmet a NAV-hoz. A kérelem teljesítése előtt a NAV ellenőrizte a céget, és jelentős fizetési kötelezettséget állapított meg adóhiány, bírság és pótlék jogcímén. A tájékoztatás szerint a 46 éves vádlott felvette a kapcsolatot a cég egyik tulajdonosával, akivel 2016. március elsején találkozott Budapesten. A férfi a találkozón valótlanul azt állította magáról, hogy az adóhatóság elnökének „jobbkeze”, és el tudja intézni, hogy a felszámolás alatt álló cég fizetési kötelezettségét töröljék, és az adó-visszaigénylést jóváhagyják, ezért pedig 300 millió forintot kért.

Márpedig ennyije nem volt a cégtulajdonosnak, nem is fizetett. Az már csak a hosszadalmas eljárás egy későbbi szakaszában derült ki, hogy a mostani vádlottnak semmi köze nincs sem Tállaihoz, sem a jobbkezéhez, sem egyéb testrészéhez – szimpla csaló.

Ha kevesebbet kér, valószínűleg meg is kapja, és a cég is megkapta volna ettől függetlenül a bírságait.

De legyünk realisták: ha nekem valaki azt mondja, hogy a Tállai kér tőlem háromszáz milliót, én elhittem volna.

Miért, maguk nem?

Nahát… és miért nem?

Nem olyannak ismerik?

Hát így élünk mi itt, ebben a tejjel-mézzel folyó kis Kánaánban a Duna-Tisza közén: hazudunk, zsarolunk, csalunk.

Soha még ilyen jól nem éltünk.

Bár – ez is hazugság. Sőt, csalás is. Öncsalás.

Angyali ötlet: Tíz milliót kap, aki helyesen kitölti az idei adóbevallást!

 Tíz millió forintot ajánlott annak, akik az adóhivatal útmutatója alapján helyesen kitölti az idei bevallást! A pénzt akkor is kifizette volna, ha szakmabeli, adószakértő, NAV alkalmazott, netán a hatóság elnöke Tállai András jelentkezik a tízmillióért. Kíváncsiak voltunk, hogy vállalkozott-e valaki a feladatra, ezért felkerestük a furfangos ötlet gazdáját. Angyal József okleveles adószakértő matematikusként szerzett diplomát, évekig szoftverfejlesztőként dolgozott. Elsősorban ügyviteli programok készítésére vállalkozott, de később felfedezte, hogy az adóhatóság jogértelmezései gyakran eltértek a sajátjától, s utólag nagyon gyakran kiderült, hogy neki volt igaza. Nosza, adószakértőnek állt, s kiderítette, hogy matematikai ismeretek nélkül a jogszabályt sem lehet értelmezni.  A Független Hírügynökségnek nyilatkozó Angyal József úgy látja, hogy az adóhatóság álláspontja sok esetben nem a tudáson, hanem a hatalmon alapszik. Holott az élet bebizonyította már, hogy a hatalom alapja a tudás lenne.

 

Kifizette már a jutalmat, kitöltötte valaki helyesen az idei adóbevallását, vagy megmaradt önnek a pénz?

Senki nem jelentkezett. Amit természetesen előre láttam, ezért is mertem felajánlani ezt a nagy összeget. Szabályosan ugyanis nem lehet kitölteni az adóbevallás minden pontját. A tízmilliós jutalommal mindössze arra akartam felhívni az adóshatóság figyelmét, hogy a kormány legnagyobb vívmányának tartott adókedvezmény ellehetetlenül.

Pedig ha jól értem, akkor az adóhivatali elnöknek is felajánlotta a tízmilliót. Tállai Andrásról pedig közismert, hogy megfog minden forintot, államtitkári fizetése mellett adószakmai lapok szerkesztését is vállalja a pénzért.

Nemcsak neki ajánlottam ezt a pénzt, de a teljes apparátusnak is, de nem reagáltak. Ebből kiderült, mindenki tudja, hogy ez a hiba évek óta létezik a családi adókedvezményben.

Az adószakértő kollégákat sem érdekelte a „rongyos” tízmillió?

Nem, mert ők ugyanúgy tudják, hogy mi a dörgés. Az érthetőség kedvéért nagyon röviden az általam felvetett hibáról: ha egy család tagjai nem házasságban, hanem élettársi közösségben élnek, és a párnak van 1-1 „hozott”, illetve 1 közös gyereke is, az adóhatóság ezt a családot mégsem háromgyerekesnek, hanem háromszor egy gyerekesnek tekintette. Ennek a kedvezmények a megítélésben van jelentősége, teljesen eltérő kedvezmény jár az egy, a kettő és a három gyerek után; nem mindegy, hogy a csemeték után tízezer forint, vagy 33 ezer forint kedvezmény jár. Ez a hibát már évekkel ezelőtt jeleztem, de hiába.

Az adóhivatal viszont cáfolta az ön állítását, félrevezetőnek tartva a családi adókedvezményről szóló értelmezését. Nem büntették meg rémhírterjesztésért?

Valóban, először 2011 januárjában cáfoltak…

Ezen kívül az idén is, hisz kint van az adóhivatal honlapján!

A most kint lévő cáfolat is 2011-es keltezésű. Viszont időközben, azaz 2014-ben az Alkotmánybíróság nekem adott igazat! A bírói testület ítélete szerint ugyanannyi családi pótlék jár a háromgyerekeseknek, függetlenül attól, hogy házassági vagy élettársi kapcsolatban élnek. Az adóhatóság azonban ezt az alkotmánybírósági döntést is semmibe veszi. Úgy vannak vele, hogy a hatalom mindenre elég, a tudás pótlására is.

Ön tudná a megoldást?

Persze, a hatóság szoftverében van egy hiba, mert a program nem tesz különbséget [tesz] az élettársi kapcsolatban, illetve a házasságban élő családok között. Ezt a hibát ki kéne javítani. Az adóhivatal a bevallási nyomtatványhoz mellékel egy kitöltési útmutatót, abban szerepel egy példa, amit ki kéne javítani, mert az alapján nem lehet a bevallást helyesen kitölteni. Már a sajtónak is felvetettem, hogy vonuljunk már nyilvánosan a hatóság ügyfélszolgálatához, s a kamerák kereszttüzében kérjük meg az ott dolgozókat, hogy töltsék már ki szabályosan a kérdőívet. De ebben mindeddig senki nem partner, pedig érdekes lett volna látni, ahogy a hivatalban izzadnak a vezetés fafejűsége miatt.

Talán, mert nincs is sok ilyen háromgyerekes család. Ámbár ha akad, akkor évente legalább félmillió forinttól eshetnek el emiatt a hiba miatt. Jól értem?

Még több pénztől is, hisz akik 1-1 hozott, és egy saját gyereket nevelnek, azok gyerekenként havi tízezret kaptak, az 30 ezer, a házasságban élő háromgyerekesek 33 ezret, azaz 99 ezer forintot. Tehát 69 ezer forint a különbség, ami évente 828 ezer forint. Tehát ezt a pénzt nem kapják meg az élettársi kapcsolatban élők. Pedig ezt visszamenőlegesen, önellenőrzéssel lehetne érvényesíteni. Ha az adózók, vagy a média a sarkára állna, akkor az adózó élettársak visszamenőlegesen akár 4-5 milliót is visszakaphatnának. Ha lenne bátorságuk szembefordulni a hatósággal.

Ha tényleg igaz az, hogy ma a hatalom pótolja a tudást, akkor önnek könnyen lehet bántódása, amiatt, hogy hasonló hibákat rendszeresen a hatóság szemére vet? Nem tart ettől?

A barátaim szokták mondani, hogy jön majd a nagy fekete autó, de eddig még nem láttam. Inkább azt tapasztalom, hogy az adóhatóság nagyon sok ügyfelet küld hozzám. Ugyanis ha valaki váratlan ellenőrzést kap, akkor elkezd „ismeretséget” keresni az adóhivatalban, amire a tapasztalat szerint azt válaszolják, hogy segíteni nem tudnak, de engem megkereshetnek.  Van tehát egyfajta respektem az adóhatóság előtt, előfordult olyan is, hogy ha felvetek valamit, akkor azt a jogalkotó, tehát a parlament meghallgatja. Emiatt nő folyamatosan az ügyfeleim száma, viszont a háromgyerekesek kedvezménye ügyében a hatalom megvetette a lábát, mint a szamár.

Már vagy nyolc éve is van annak, hogy a Fidesz-hatalom, pontosabban Orbán Viktor söralátét nagyságú adóbevallást ígért, de eddig kudarcot vallott. Tudna a törvényhozás számára ilyen adóbevallást javasolni?

Nem, ez lehetetlen. Az adórendszer legnagyobb ellensége az úgynevezett „kivétel”, tehát amikor a fő-szabály alól azonnal kivesznek társadalmi csoportokat. Jelenleg a nagy „kivételezés” korszakát éljük, aki közel áll a hatalom tüzéhez, az máris kap valamilyen kedvezményt. Viszont ha sok „kivétel” van az adórendszerben, annál bonyolultabb az adóbevallás, utalnék a beszélgetés elején említett háromgyerekesek családi adókedvezményre, aminek problémáját maga a hivatal sem képes felfogni, vagy megoldani. A kivételek minden esetben a belpolitikai célok megvalósítását segítik, nem pedig az adórendszer hatékony működését.

Ilyen kivételek egyike a nyugdíjasok adókedvezménye, ezt sem tartja indokoltnak?

Magyarországon egyértelműen munkaerőhiány van, s az is világos, hogy az országban sok olyan nyugdíjas korú személy van, aki alkalmazható lenne. De sajnos ebben sincs rend, hisz össze-vissza adnak kedvezményt, ami inkább árt, mint használ. Eltörölték például a szociális hozzájárulási adót, ami hibás döntés volt, mert ez a kedvezmény nem a munkavállalót, hanem a munkáltatót támogatja. Ha ugyanis felveszek két embert, és az egyik után kell fizetnem 19.5 százalékos adót, a másik után nem, akkor nyilvánvalóan az utóbbit, tehát a nyugdíjast foglalkoztatom. Ő is csak a 15 százalékos személyi jövedelemadót fizeti.

Vagyis alkalmat ad arra, hogy a nyugdíjasokat bejelentsék ugyan, de helyettük más dolgozik?

A legtöbbször a családban maradnak ezek a jövedelmek, s ebből eredően a 90 éves – önmagát ellátni képtelen nagymamát – is lehet papíron foglalkoztatni, ami adóelkerülésre ad lehetőséget. Ha ezt felveti az adóhatóságnak, akkor az a válaszolják, hogy ezeket az eseteket mindig vizsgálják majd, s ki fogják szűrni. Ezt ígérték a bevándorlási különadó esetében is, de természetesen semmit nem vizsgáltak. Az ilyen, és hasonló döntések 2006 szeptembertől egyre gyakoribbak, ugyanis a politika vette át az adószakmai irányítást Magyarországon.

Miért ne ellenőrizhetnék, hogy a nyugdíjasok helyett feketén dolgoztatnak kvalifikált munkaerőt?

Mert lehetetlen! Kialakítottak egy kiskaput, amivel a vállalkozók élni fognak! Ha viszont ezt az adóhivatal belátná, akkor még bezárhatnák ezeket a kiskapukat.

Van rá mód?

Persze. A laikusnak talán kicsit bonyolult a válasz, de el kellene törölni a kisebb osztalékokra a szociális hozzájárulási adót, vagyis az is csak 15 százalékkal adózna, mint a nyugdíjasok jövedelme. Így biztosan nem alkalmaznának papíron idős magatehetetlen embereket, hisz aki osztalékként akarja kivenni a pénzét, az szabályosan is meg tudja tenni. Nem mellesleg: aki ma kivesz 5 milliós osztalékot, az fizet szociális hozzájárulási adót, aki 10 milliós osztalékhoz jut, annak csak a fele szociális adót kell fizetni, aki pedig100 milliós osztalékokat vesz ki, az viszont elkerüli ezt az adónemet. Tehát ez a szabály az alacsonyabb jövedelműeket sújtja, ahogy a nyugdíjprémiumból is az alacsonyabb jövedelműek kapnak kevesebbet. Ennyit a politika okozta káoszról, ami az adóigazgatás területén tapasztalható.

A nyugdíjasokkal persze kéne átfogóan foglalkozni, nekem is lenne javaslatom az alacsony nyugdíjak vásárlóértékének megőrzésére. De a politikát ez sem érdekli.

Engem érdekel, de félek, hogy nagyon bonyolult.

Ellenkezőleg, nagyon egyszerű. Bejelentették, hogy januártól 2.7 százalékkal emelik a nyugdíjakat. Magyarországon az átlagnyugdíj 130 ezer körül van, vagyis így az átlagnyugdíj 3.500 forinttal emelkedik. A javaslatom roppant egyszerű lenne: ne százalékosan emeljék a nyugdíjakat, ami azt jelentené, hogy az alacsonyabb nyugdíj pár forinttal, a magas tízezrekkel nő, hanem kapjon mindenki egyösszegű emelést, azaz például 3500 forintot. Ennek nem lenne költségvetési kihatása sem, az alacsonyabb nyugdíjat kapó emberek jutnának több pénzhez.

Mi a javaslatát nyilvánosságra hoztuk, remélve, hogy jelentkezik majd Tállai András, hisz nemcsak az adóhivatalt vezeti, de pénzügyminisztériumi államtitkár is, aki tehetne valamit az ügyben. S talán az adóbevallás szabályos kitöltéséért járó tízmillióért is hajlandó megdolgozni.

A tízmilliómat egy pillanatig sem féltem, az viszont érdekelne, hogy az Alkotmánybíróság döntését hogyan merik megsérteni. Nekem már az is öröm lenne, ha a jövő évi bevalláshoz csatolt útmutatóból kivennék a hibát.

A hírek szerint a Kósa Lajos által protezsált, szintén nyugdíjasokat kedvező helyzetbe hozó szociális szövetkezetek is megszűnhetnek. Erről hallott már?

Persze, a nyugdíjas szövetkezet mára teljesen célját vesztette, mert nincs értelme szervezkedni, tagdíjat fizetni, amikor az új kedvezmények alapján közvetlenül is lehet munkát vállalni. Ez tehát a Kósa-féle akció kudarca, de megszüntetni mégsem fogják, inkább hagyják, hogy a szövetkezetek elhalljanak, a tagok kilépjenek, szóval vegetál az egész.

Egyébként sok ilyen intézkedés volt – ami nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket – de a kormány képtelen a tévedéseit belátni, s ezeket nem szünteti meg. A munkahelyvédelmi akciótervként meghirdetett kedvezmény sem váltotta be a hozzáfűzött reményeket, mert kaptak kedvezményt a képzettség nélkül dolgozók, az 55 év felettiek, a 25 év alattiak is, de ezek az intézkedések nem hozták meg a várt eredményt. Ezért meg kéne szüntetni, de eszükbe sem jut, mert az a kudarc nyílt beismerése lenne.

Ön szereti a különös ügyeket, elvállalta Győzike, azaz Gáspár Győző adóügyi képviseletét, ami 50 milliós költségvetési csalásról szólt. Abban az ügyben van már eredmény?

Igen, az ügy, amiért engem megkeresett, már lezárult. Az már világszerte gyakori, hogy ismert szereplőkön szívesen statuál példát az adóhatóság, ez javítja a szabálykövetést a társadalomban. Gáspár Győző esetében annyi történt, hogy a korábbi ügyében hozott határozathoz „hozzávágtak” 50 milliós adócsalást is. A hatóság ugyanis úgy kalkulált, hogy egy bankszámláról felvette az említett összeget, ami sikkasztásnak minősítettek. A döntést bíróságon megtámadtuk, de ügyfelemet arra kértem, hogy csak én nyilatkozhassak az ügyben. Ő ugyanis aligha tudja hitelesen képviselni az adószakmai érveket. Azt is mindenki tudja, hogy én viszont nem vállalok el eleve vesztes ügyeket. Ügyfeleimet azzal traktálom, hogy ha egy vitás esetben 100 százalék igazunk van, akkor van 50 százalék esélyünk a győzelemre, egyszerűen azért, mert a hatalommal állunk szemben.

És született már döntés?

Először jogsértő döntést hozott a bíróság, amit élő televíziós adásban szóvá is tettem, de a bíró nem perelt be becsületsértésért. Fellebbezésemre a Kúria az adóügyben hatályon kívül helyezte az elítélő határozatot. A büntetőügy azonban már a második éve tart. Érdeklődéssel várom az eredményt.

A Független Hírügynökség már több alkalommal foglalkozott az úgynevezett társasági adókedvezményekkel. Ugyanis a kormány a kultúra területén meg akarja szüntetni a tao-t, mert szerintük a pénz harmadát ellopják, viszont a sport terültén maradhat a szabályozás, hiszen azt állítják, ott nem lopnak.  Van olyan kedvezmény, amely az egyik területen lehetővé teszi a lopást, a visszaélést, a másik területen viszont nem?

Az indoklás nyilvánvalóan nevetséges. Kétségtelen, a jogalkotó eldöntheti, hogy ki tartozzon a támogatottak körébe. Az egy politikai döntés, ha megváltoztatják a kultúra támogatásának szabályait, míg a sporté marad változatlan. Viszont az nem értelmezhető, hogy a változásra azért van szükség, mert a kultúrában lopnak, a sportban viszont nem. Ha valahol lopnak, akkor a kormányzatnak szigorítani kellene az ellenőrzéseket, vagy meg kellene indítani a büntetőeljárásokat.

A sport területén azért hagynák a tao támogatást, mert lám, milyen szépen épülnek a stadionok. Ez nem érv?

Igen, de az is napi hír, hogy a Simonka nevű fideszes képviselő ellen azért indítanak büntető eljárást, mert 45 százalékot kért vissza a beruházási pénzekből, hisz jócskán túlárazták az építkezéseket. A túlárazás ma már jól ismert fogalom, nem is cáfolják. A stadionok x összegről indulnak, majd a duplájára drágulnak. Vagyis a Puskás Ferenc stadiontól a Duna Arénáig sok helyen az derül ki, hogy az induláskori összeg messze nem a végösszeg! Ha a túlárazásokat nem sikerül cáfolni, márpedig elég nehéz, hiszen az Európai Uniós intézményei is ezt vizsgálják, akkor szinte lehetetlen egyértelműen állítani, hogy nincsenek zsebbe csúszó, korrupciós pénzek. Ez tehát elég bátor kijelentés.

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!