A Magyar Nemzet megbízható forrása, az orosz hírszerzés szerint tízezrével érkeznek Európába a harcedzett iszlamista szélsőségesek. Nagy Istvántól megtudhatjuk: Brüsszel csökkentené az agrárcélokra szánt pénzt és többet költene migránsokra. A Magyar Hírlap leleplezi, hogy vannak itt hazaárulók, nemzetet kiárusító kufárok vagy akár a magyarok ellenségeinek szolgálatában álló sírásók
Jönnek a harcedzett iszlamista szélsőségesek
Az orosz hírszerzés szerint tízezrével érkeznek a kontinensre a harcedzett iszlamista szélsőségesek, s eközben — mint azt Horváth József biztonságpolitikai szakértő a Magyar Nemzetnek kifejtette — már Nyugat-Európa is terroristakibocsátó lett.
Évente mintegy húszezer, a menekültek között Európába érkező szélsőségesről beszélt egy moszkvai biztonsági konferencián Szergej Kovaljov vezérőrnagy, aki az orosz vezérkar hírszerzési főcsoportfőnökségének képviseletében tartott előadást.
Horváth József úgy véli, az orosz hírszerzési adatok azt támasztják alá, amit Magyarországon évek óta hangsúlyoznak a politikusok és a szakértők, köztük ő is. Az orosz katonai hírszerzés főleg a csecsen terrorizmus miatt kényszerült beépülni a terrorszervezetekbe, így az ISIS soraiba is, tehát adataik pontosnak mondhatók. (Magyar Nemzet: Tízezrével érkeznek terroristák Európába)
Brüsszel csökkentené az agrárcélokra szánt pénzt és többet költene migránsokra
Az európai uniós agrártámogatások elvonása és a források egy részének migráció támogatására fordítása meghívólevél lehet a migránsok számára-jelentette ki az agrárminiszter egy gazdafórum előtt megtartott sajtótájékoztatón csütörtökön a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Újfehértón.
Nagy István reagálva az Európai Bizottság nemrégiben tett nyilatkozatára elmondta, ugyan rendelkezésre áll az az összeg, amellyel változatlan formában lehetne a gazdákat támogatni, de Brüsszel a termelők helyett inkább migránscélokra és a bevándorlás támogatására szeretne az eddigieknél nagyobb forrásokat fordítani.
“Ez a legnagyobb leleplezés, ami most Brüsszelből érkezhetett, hiszen beismerték, bevallották azt, hogy az európai uniós támogatásokat, amelyeket a gazdáknak kellene megkapni, migránscélokra kívánják fordítani” – fogalmazott az agrárminiszter, hozzátéve, ez teljesen fölösleges, meggondolatlan és veszélyes cselekedet, amit a magyar kormány a lehető leghatározottabban visszautasít. (MTI: Nagy István: Brüsszel csökkentené az agrárcélokra szánt összeget és többet költene migránspolitikára, ez meghívólevél lehet a migránsok számára)
Vannak itt hazaárulók, nemzetet kiárusító kufárok, a magyarok ellenségeinek szolgálatában álló sírásók
Tegyünk különbséget a sorsukért aggódó aktív magyar polgárok és azok között, akik csak passzívan szemlélik környezetüket. Az aktívak hittel vallják magyarságukat és bátran cselekszenek a közjóért. Hazánkban a látható többség szíve együtt dobban, ha nemzetünkről és családjaink megvédéséről van szó.
Mindig vannak olyanok, akik mindezt másképp látják. Számukra fontosabb könnyed megélhetésük és a pénz, mint a haza. Nevezzük őket zsúrpubiknak. Nekik a pénzmágnások terítenek svédasztalt, a feltálalt újabb és újabb izmusokból fogyaszthatják a vegyes ízelítőket. Nem törődnek nemzetük sorsával, a júdáspénzen vett jóllakottság érzése vezérli tetteiket. Előre fenik a fogukat arra, hogy a globalizmus és a nyílt társadalom birodalmának hatalmaskodó helytartói lehessenek.
Lehet őket hazaárulóknak, nemzetet kiárusító kufároknak vagy akár a magyarok ellenségeinek szolgálatában álló sírásóknak nevezni. Ezek az elvtársak a kommunista módszereket jól bebiflázták. Támogatják a bevándorlást a határainkon illegálisan áttörő, újkori gazdasági honfoglalók mellé állnak, közben eljátsszák a jóságos angyal szerepét. Társadalmunk fellazításának tanult mesterei. Most már tudjuk, hogy bukott angyalok, volt országrontók, korrupciós nagymenők, a rablóprivatizáció volt nyertesei. Társaik a külföldről finanszírozott média, az NGO-k kánonban szajkózzák a hamis híreket és ontják a PC-írások sokaságát. (Magyar Hírlap: Mit szeretne a magyarok többsége?)
Két szélsőséges román magyart ver, mert anyanyelvén mer beszélni. Magyar apa artikulálatlanul üvölt a lányával, mert román fiatalembert hoz bemutatni a házába. Őrületig felhevült aktivista nő leállíthatatlanul békétlenségre buzdít. Magyar beteg kényszeresen azzal fenyegetőzik, hogy följelenti a román orvost, mert magyarsága miatt nem akarja rendesen megvizsgálni. A MaRó című, Székely Csaba által írt, produkció tíz vitriolos jelenetből áll.
A Marosvásárhelyen született Székely nálunk is berobbant a színházi életbe, az úgynevezett Bánya-trilógia, a Bányavirág, Bányavakság, Bányavíz, jött, látott és győzött, kiugró sikert aratott azzal, hogy nem édes, romantikus, idealizált Erdély képet mutatott, hanem brutálisan valóságost, telis-tele problémákkal, alkoholizmussal, letargiával, gyűlölettel, öngyilkossággal, ádáz román-magyar ellentéttel. De
úgy tud ezekről a meglehetősen fájó dolgokról írni, hogy miközben azért gyomorszájon rugdos minket, halálra röhögjük magunkat, és emiatt nem depressziósan jövünk ki a színházból.
Kegyetlenül, éles szemmel feltárja a bajt, de gyógyító ereje is van. Darabjai akár terápiával is felérnek.
Fotó: Kiss Zoltán
A MaRó a Gyulai Várszínház Erdélyi hét című programsorozatában vendégszerepelt, a marosvásárhelyi Yorick Stúdió előadásában, magyar és román színészek közös felléptével, Andi Gerghe ütős rendezésében. Tíz jelenetről van szó, eszünkbe juthatnak róluk Örkény groteszk egypercesei, de tekinthetjük ezeket politikai kabaré alapanyagainak is, hiszen Székely szinte mindig politizál, erősen odamondogat a fennállónak, mohó érdeklődéssel feltárja a tarthatatlan állapotokat. Közérthető. A közhelyeket is beleépíti a munkáiba. Akár tovább építi, tekeri, „kifacsarja” ezeket. Ő maga szerintem nem közhelyes, de akár lehet ezzel vádolni. Szókimondásáért vádolták már temérdek mindennel, magyar ellenességgel is. Nem lacafacázik, elénk tárja, ami nem tetszik. Fejlett humorérzékével gúnyt űz belőle, bohóctréfát farigcsál a rögvalóból. A MaRó nincs dugig aktuálpolitikával, de nagy elánnal nyit tüzet az emberi hülyeségre, és több géppisztolysorozatot ereszt bele.
Hol magyarul, hol románul hangzik el a szöveg, a szükséges fordítást mindig kivetítik.
De persze ezzel is lehet játszani, magyar megszólalhat rossz kiejtéssel románul, vagy éppen akár jóval, és viszont. Szójátékok, félrehallások is származhatnak abból, ha valaki valamit nem megfelelően mond. És persze lehet azt üvölteni, ha valaki magyar lányt akar elvenni, tanuljon meg magyarul, és naná, hogy lehet szitkozódni a nem megfelelő román tudás miatt is. A múlt felhánytorgatása pedig szinte alap. Ahogy a rosszat feltételezés, a gyanakvás ugyancsak.
Fotó: Kiss Zoltán
Félreértés ne essék! A produkció messze nem csupán a román-magyar viszonyról szól, hanem az előítélet, a zsigerekbe ivódott utálkozás, az örökös haragszom rád, az összeférhetetlenség természetrajzáról. A vérré vált gyűlöletről, amikor már az érvek mit sem számítanak. Az egyik legjobb jelenetben az apa magánkívül ordít, hogy a lánya román fiút hoz neki bemutatni. Mantrázza az előítéletes bornírtságokat. Szemei szikrát szórnak. Kezével elhárító mozdulatok garmadáját teszi. Maga a megtestesült elutasítás. Még bicskát is ránt. Az anya rémülten hárítani próbál. A fiú megszeppenten igyekszik elviselni az agresszív szitokáradatot, a lány úgy, ahogy a sarkára áll. Román és magyar nyelv keveredik az eldurvuló rögeszmecserében. Majd betoppan a házba egy cigány, és hirtelen a gyűlölet rá koncentrálódik. Az apa őt rosszabbnak tartja, mint a románt. Ellene akár közösen össze is fognak. A gyűlöletspirál pusztítóan tovább pörög. Székely tovább hajszolja a nagyon is valóságalapú képtelenséget, ami dermesztő és röhejes egyszerre.
Fotó: Kiss Zoltán
Van olyan iskolai jelenet például, amiben tanító néni csitítja az egymásnak eső román és magyar nebulókat. Meghirdeti az egyenlőséget, a békét, egészen emberségesnek tűnik, majd nekiáll, nacionalista, hamis román tanokat fennhangon okítani. Orvosnő nem bánik figyelmesen a beteg férfival, aki közli vele, hogy biztosan azért, mert magyar, és emiatt feljelenti. Ezt monomániásan ismételgeti, nem egészen tudható, hogy ez már csak fóbia vagy igaz, valószínűleg kettőn áll a vásár. Túlhevült, elvakult aktivista nő, közhelygyűjtemények garmadájával, lázadást szít, teljesen mindegy neki, hogy miért is, lényeg, hogy süssön belőle a gyilkos gyűlölet. Szélsőséges románok, megideologizálva tettüket, alaposan helyben hagynak egy anyanyelvén megszólalni merő magyart… És még folytathatnám és folytathatnám. Székely nem kímél se magyart, se románt, előszeretettel kifigurázza a vaskalapos szemellenzősséget, az agressziót, a melldöngető ostobaságot. Úgy lúdbőröztető, hogy nevettető.
A már több díjat is nyert, Andi Gherghe által nagy svunggal rendezett előadás, román és magyar színészek összefogásának, közös játékkedvének szép példája.
Leckét adnak abból, hogyan lehet alkotómódon együttműködni. Raisa Ané, Benedek Botond Farkas, Ciugulitu Csaba, Fodor Piroska, Badics Petra, Stefan Mura, Nagy István egymást inspirálva, remekül játszanak. A metsző gúny éppúgy természetes a fegyvertárukban, mint a gyermeki infantilitás. A közönség a Kamarateremben veszi a lapot, igencsak sokat nevet, időnként fel-felszisszen, hogy mi hangzik el, és végül alaposan, lelkesen megtapsolja a színészeket.
Kijelentését, miszerint a magyarországi sertéspestist egy migráns által eldobott fertőzött szendvics okozhatta, bejelentésnek vettük és illetékességből továbbítottuk a Migránsok Okozta Nemzeti Károk Kivizsgálására (MONKK) létrehozott államtitkárságnak. A MONKK az ügyet az Ön felelős beosztására tekintettel soron kívül kivizsgálta, és a következőket állapította meg.
A hazánkban élő migránsok emberemlékezet óta dobálják fertőzött szendvicsekkel a vaddisznókat, utóbbiak pedig, eléggé el nem ítélhető módon, a számukra eledelnek minősülő étkeket rohamos gyorsasággal és főként felelőtlenül elfogyasztják. Az elmúlt időszakban több intézkedést is eszközöltünk annak érdekében, hogy a hazánkba nagy számban betóduló migránsok a jövőben ne fertőzött szendviccsel etessék a vaddisznókat, ám ők a fülük botját sem mozgatták. Már több figyelmeztető táblát kihelyeztünk, ám azt kellett tapasztalnunk, hogy a táblákon lévő feliratokat sem a migránsok, sem a vaddisznók nem tudták elolvasni, vagyis, rá kellett jönnünk, hogy az általunk figyelmeztetésként kihelyezett táblák hatástalanok. Egy uniós pénzből lefolytatott vizsgálat során azt is megállapítottuk, hogy az eddig módszerek helyett más eszközöket kell bevetnünk.
Már tanulnak migránsul azok a tolmácsok, akik hamarosan készen állnak arra, hogy a szendvicsdobálókat anyanyelvükön, vagyis, migránsul szólítsák fel arra, hogy a jövőben tartózkodjanak a fertőzött szendvicsek vaddisznók irányába történő hajigálásától. Megrendeltünk ötszáz darab migráns nyelvű plakátot, a következő szöveggel: „Ha Magyarországra jössz, ne etesd fertőzött szendvicsekkel a vaddisznóinkat”.
Hivatalunk ettől az intézkedéstől valódi áttörést remél, és meg vagyunk győződve arról, hogy ezzel legyűrjük a problémát, és megállítjuk a határainkon a sertéspestist.
Amennyiben a fent leírt, amúgy tudományosan igazolt módszerek mégsem válnának be, akkor terveink szerint még az eddiginél is több és drágább stadiont építünk, végső esetben pedig, a felcsúti kisvasutat meghosszabbítjuk Bicskéig, ha meg még ez sem használ, akkor Lovasberényig.
Kérjük tájékoztatásunk szíves tudomásulvételét. Miniszter úr munkájához sok sikert és jó, fertőzött szendvicsektől mentes egészséget kívánunk.
Az öntözött mezőgazdasági terület megtöbbszörözése a jövendő agrárminiszter célja, bár a számok azt mutatják, hogy jelenleg csak 2,5 százalék az öntözött terület. Gazdaságosan legfeljebb hatszorosára lenne növelhető ez a hányad a jelenlegi vízkészlettel. Sok függ attól, marad-e a jelenlegi uniós támogatás.
Nagyarányú öntözési beruházások igényéről beszélt miniszteri terveit ismertetve Nagy István, aki az államtitkári székből ül át a miniszteri bársonyba a következő kormány tagjaként. Az eldobott szendvicsből vaddisznóba átkerült és tovaterjedt afrikai sertéspestis nagy ívű elméletét ismertető politikus az öntözéssel kapcsolatban azonban komoly témát hozott fel.
Mint mondta, jelenleg 103 ezer hektár az öntözött területek mérete, ennek duplájára van engedély, és 400-500 ezer hektár esetében van igény. Ezek a számok csak közelítőleg egyeznek meg az agrárminisztérium felügyelete alá tartozó Agrárgazdasági Kutatóintézet (AKI) nemrégiben megjelent vaskos tanulmányában foglaltakkal.
Eszerint a legújabb adatok alapján a potenciálisan öntözhető növények által lefedett terület 2,7 millió hektár. Ebből azonban mindössze 68 ezer hektárt látnak el vízzel. Az AKI számításai szerint a jelenlegi vízkészlettel a
gazdaságosan öntözhető terület mennyisége 5,6-szorosára,
azaz 382 ezer hektárra lenne növelhető.
A helyzet ennél persze még bonyolultabb, mert ökonómiai szempontból egymillió hektár is öntözhető lenne, a vízkészlet ebből a már említett 382 ezer hektáron tenné lehetővé a vízzel ellátást. Ráadásul a gazdaságosan öntözhető területek mennyisége 436 ezer hektár lenne, a 68 ezres földnagyság ehhez képest még rosszabb arány.
A 68 ezerről 382 ezer hektárra bővítő öntözéses beruházás igénye 151-175 milliárd forint lenne. Ez mintegy 500 millió köbméter többletvizet igényelne, és
valóban megtérülő fejlesztés volna: az ágazat termelése 135 milliárd forinttal növekedne.
Csakhogy ebben a beruházási összegben nincsenek benne azok a vízügyi fejlesztések, amelyek ahhoz kellenek, hogy az öntözővíz a földeken egyáltalán rendelkezésre álljon. A tanulmány ezért a vízkészlet bővítésének költségeivel nem foglalkozott.
Mindazonáltal a következő néhány szám rávilágít arra, hogy az eddigi összegeknél sokkal több pénzről beszélhetünk. A tanulmányban az áll, hogy az agrárium öntözési igénye még annál is nagyobb, amennyiről a leendő miniszter beszélt: 1,2 millió hektár. Az öntözőrendszerek által azonban ebből bő harmada, tehát 436 ezer lenne gazdaságosan öntözhető (s ebből látnak el vízzel 68 ezer hektárt). Ezért itt óriási fejlesztésekre lenne szükség: új vízcsatornákra, a tábláig eljuttató infrastruktúra kiépítésre és gazdaságos üzemeltetésének megteremtésére.
Kitér a munka arra – de nem részletezi -, hogy rendkívül komplikált a jogi-engedélyezési eljárás, s ennek adminisztratív terhe akkora, amit a kisvállalkozások nem hajlandók vállalni.
Sz esik arról is, hogy ha a jelenlegi 50 százalékos uniós támogatás megszűnne, az 60 százalékkal vetné vissza a gazdaságosan öntözésbe vonható területek nagyságát.
Jó kezekben lesz az agrárium, akárki meglássa! Ha valakinek eddig kétségei lettek volna, most megnyugodhat: Nagy István, aki Isten és Orbán Viktor kegyelméből hamarosan agrárminiszter lesz, gatyába rázza az ágazatot.
Még ki sem nevezték, de már hétfői meghallgatásán megmutatta, hogy komolyan kell vele számolni. Nagy István leendő agrárminiszter ugyanis egy igen erős felütéssel kezdte: azt mondta, hogy Magyarországon azért van sertéspestis, mert egy migráns eldobott egy fertőzött szendvicset, amit megevett egy vaddisznó.
MTI Fotó: Soós Lajos
Ennyire egyszerű az egész. Meg kell védeni a magyarokat a fertőzött szendvicseket eldobáló migránsoktól, akik, nem elég, hogy halálra rémisztgetik az embereket, például Józsi bácsit Dunarettentőn, és Mari nénit Békésborzadályon, de még fertőzött szendvicset is hoznak magukkal.
Meg kell védeni a magyarokat, mert az mégsem járja, hogy miközben nemzetünk legjobbjai – értsd a negyedik Orbán-kormány leendő miniszterei – azon ügyködnek, hogy Magyarország a főnök kívánsága szerint 2030-ra Európa öt legjobb országa közé kerüljön, a vaddisznók a migránsok által eldobált fertőzött szendviccsel táplálkozzanak.
Végre egy adekvát, és tudományos, tényeken alapuló magyarázat. Örülhetünk, mert a leendő agrár-miniszter, akinek mentális állapotában ha akarnánk, sem mernénk kételkedni, mondhatott volna ennél durvábbat is. Például azt, hogy a magyar vaddisznókat fertőzött szendviccsel etető migráns nem csupán idős asszonyokat erőszakolt meg étkezés közben, de miután ezzel végzett, elvette a kultúránkat, a munkahelyeinket és mindemellett még a törvényeinket sem tisztelte.
Így áll össze a világ, így lesz egésszé a sok apró részlet. Amit eddig nem értettünk, és amiről idáig azt gondoltuk, hogy hülyeség és kész elmebaj, most hirtelen értelmet nyert.
Miért is nem nekünk jutott eszünkbe ez a frappáns megoldás? Nem kizárt, hogy a szennyezett tejekkel fenyegető illető kilétét is ebben az irányban kellene keresni. A magyar vaddisznókat fertőzött szendvicsekkel etető migránsok között.
Ami engem illet, a kezdetektől sejtettem, hogy a migránsok mesterkedéseivel állunk szemben. Csak azért nem szóltam, mert nem vagyok leendő agrárminiszter, így nem engedhetem meg magamnak, hogy ilyen megszólalások miatt közröhej tárgya legyek és hülyének nézzenek.
Havasi Bertalan, a miniszterelnök sajtófőnöke az MTI-nek küldött közleményében azt írja: Orbán Viktor lezárta konzultációit a kormányalakításról.
MTI Fotó: Soós Lajos
A közlemény szerint Orbán Viktor Áder János köztársasági elnök felkérésének megfelelően az elmúlt napokban konzultációt folytatott a kormányalakításról. Ez lezárult, eredményéről a miniszterelnök tájékoztatta a Fidesz és a KDNP elnökségét. Az új kormány az Országgyűlés alakuló ülését követő hetekben áll fel.
A közlemény szerint a kormány névsorára Orbán a következő javaslatot teszi (a közleményben szereplő sorrendben). Félkövérrel az új minisztereket jeleztük:
Semjén Zsolt nemzetpolitikáért, egyházügyekért és nemzetiségekért felelős miniszterelnök-helyettes
Pintér Sándor belügyminiszter
Varga Mihály pénzügyminiszter
Benkő Tibor honvédelmi miniszternek
Bártfai-Mager Andrea nemzeti vagyon kezeléséért felelős tárca nélküli miniszter
Palkovics László nemzeti innovációs és technológiai miniszter
Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter
Rogán Antal Miniszterelnöki Kabinetirodát vezető miniszter
Trócsányi László igazságügyi miniszter
Nagy István agrár- és vidékfejlesztési miniszter
Kásler Miklós emberi erőforrásokért felelős miniszter
Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter
Süli János paksi atomerőmű bővítéséért felelős tárca nélküli miniszter
A közlemény szerint „Magyarország új kormánya nemzeti kormány lesz, mely Európa és Magyarország keresztény értékeken alapuló kultúrájának megőrzését, az ország határainak megvédését, a teljes foglalkoztatottság megteremtését, a gyermekvállalás támogatását és hazánk idős polgárainak megbecsülését tartja elsődleges feladatának”.
Mostanában egyre gyakrabban olvasni, hallani az Orbán család különös, gyakran talányos svájci ügyeleteiről, különösen a „család bankáráról”. Azonban ez az ügy jóval túlnyúlik az alpesi országon, sőt, magán Európán: a szálak egészen Libanonig vezetnek, amely iránt eddig is kiemelt érdeklődést tanúsítottak a miniszterelnök környezetében.
A mára már saját – és a férje révén alighanem az uniós pénzek – „lábán álló” Orbán Ráhel nem is olyan régen még egy drága svájci vendéglátó-ipari főiskolán készült fel a nagybetűs életre. Akkoriban gyakran lehetett hallani arról, hogy a szülők időnként megjelentek az alpesi kis országban, azon belül is egy Zug nevű kis településen, amely megannyi szállal kötődik a csak „NER-lovagokként” emlegetett kormány-kegyencek tartózkodási helyéhez.
Bár aligha pusztán csak a szülői szeretet inspirálta ezeket az utazásokat. A szóbeszéd egy titkos bizalmast emleget, akiről a Független Hírügynökség jól értesült, de név nélkül nyilatkozó informátora csak a „család bankáraként” tett említést.
Ez a személy pedig Nagy István, Magyarország jelenlegi berni nagykövete.
Nagy István. Fotó: mfa.gov.hu
Az Orbán-családhoz fűződő kapcsolatait valamikor 2000-2001 tájára datálják, amikor az akkor még első kormányzati ciklusát építgető miniszterelnök őt kívánta kinevezni hazánk tiszteletbeli konzuljának. Nagy, aki akkoriban pénzes befektetők privátbankáraként is ismert volt, Bernben találkozott Kékessy Dezsővel, Orbánék családi üzlettársával. Kékessy feltehetően privátbankári „pozíciójában” ajánlhatta Nagyot a miniszterelnök figyelmébe.
2001-ben őt, a svájci-amerikai-magyar állampolgárt szemelte ki Orbán Viktor tiszteletbeli konzulnak, majd később a berni nagykövetség vezetőjének. A 2010-es Fidesz győzelem után Nagy István hamar feltűnt Orbán környezetében. Egyes hírek szerint a kormányfő már akkoriban megkínálta őt a washingtoni nagykövetség vezetésével, de a bankár még nem akart lemondani jól jövedelmező állásáról az Audi Banknál (nem összekeverendő az autógyártó céggel). Mégis megkapta a nagyköveti kinevezését, ám ehhez nem állomáshely, hanem személyes megbízás társult:
ő felelt a magyar-arab üzleti kapcsolatokért.
Az akkoriban a libanoni Audi Saradar-család bankjánál vezérigazgatóként és az Igazgató Tanács tagjaként is dolgozó pénzügyi szakembernek kifogástalan pedigréje van. A bejrúti The Middle East College-ben közép-keleti történelmet és vallástörténetet tanult, a New- York-i Columbiai Egyetemen politikai tudományokat és közgazdaságtanból diplomázott, de megfordult a Harvard egy nyári szemeszterén is. Kékessy is ennek ismeretében hozta össze Orbánékkal.
Nagy István 2012-ben ment nyugdíjba az Audi Banktól, és röviddel ezután kinevezték berni nagykövetnek. Bernből továbbra is felhasználta kapcsolatait az arab világban, segítve ezzel a „magyar kormányt”. A nagyköveti kinevezése azonban nem volt zökkenőmentes. A fogadó állam, amennyiben egyetért a kinevezéssel „agrément” [fogadó nyilatkozat] állít ki. Az „agrémen” megtagadása lehetőséget ad a fogadó országnak, hogy egyet nem értését kifejezze, s ha ezt teszi, az illető nem mehet oda nagykövetnek. Nagy István esetében meglehetősen sokáig tartott a fogadó nyilatkozat kiadása, mert a svájci hatóságok az országuk szuverenitásának megsértését látták abban, hogy a magyarok egy svájci állampolgárt akartak delegálni Bernbe. A magyar külügy sokáig nem értette ezt az akadékoskodást, az ügy csak akkor simult el, amikor Nagy lemondott a svájci állampolgárságáról.
2012-ig, ameddig a libanoni banknál is megtartotta igazgató tanácsi státuszát, gyakran látták Svájcban Orbán és Lázár társaságában. Még egy különös dolog érdemel említést:
Nagy lemondott a nagyköveti fizetéséről, és helyette költségelszámolást kért.
Nehezen magyarázható módon ezt meg is kapta, de nem Bern és Budapest, hanem Bern és Bejrút viszonylatában. Diplomáciai státuszával összeférhetetlennek tartják, hogy Magyarország rendkívüli és meghatalmazott berni nagyköveteként, az Orbán-család bizalmasaként a Thyssen-Bornemiszák vagyonát is kezelte, már akkor is, amikor tiszteletbeli konzulként képviselte Magyarországot Svájcban. A világ leggazdagabbjai között számon tartott Thyssen-Bornemiszák vagyonát kezelni nem mindenkinek adatik meg, de Nagy különösen jó kapcsolatot ápol a főnemesi család sarjával, Habsburg Károly főherceg különváltan élő feleségével, Francesca von Habsburg Thysen-Bornemiszával. Egyebek mellett ez azokból a cikkekből derült ki, amelyek a Panama-papírokhoz hasonló újabb offshore-szivárogtatás feldolgozásán alapulnak.
Nagy Istvánt azonban a libanoni kapcsolatai is
rendkívül értékessé tették a magyar kormány számára, mivel otthonosan mozgott a legfelső politikai-gazdasági körökben és nagyon jó baráti kapcsolatokat ápolt a vezető személyiséggel.
A magyar kormánytagok pedig különösen szeretik ezt a közel-keleti országot. Amikor 2015 januárjában merényletet követtek el Charlie Hebdo vicclap ellen, néhány nappal később Európa vezető politikusaival az élén nagy tüntetést tartottak Párizsban. Erre Orbán Viktor is elutazott. Az OTP magángépével repült a francia fővárosba, amellyel egy nappal később Svájcba, a FIFA székhelyére utazott egy rendezvényre.
Csányi Air Invest Kft. HA-LKN lajstromú, Dassault Falcon 900EX típusú gépe.
A rendezvényt követő este ismét felszállt a gép, de a pilóta útvonal módosítást kért: Budapest helyett Bejrútba repültek. Informátorunk értesülése szerint egy rövid tartózkodást követően szálltak fel ismét. A fedélzeten volt Mészáros Lőrinc is. Ezt a kis „kitérőt” a Flightradar, a legnépszerűbb nyilvános repülőgép-követő alkalmazás is rögzítette. Mindez csak azért érdekes, mert tudomásunk szerint akkoriban egy pilóta egy újságíró kollégánknak telefonon beszélt erről, s néhány óra múlva a TEK megjelent a pilóta lakásán és felelősségre akarta vonni. Talán nem jár messze az igazságtól, ha ennek a kis „afférnak”, és a nehezen magyarázható éjszakai kitérőnek köze lehet az Orbán-család és Mészáros Lőrinc kimenekített pénzeihez, amelynek egy része feltehetően Libanonban „pihen”.
Jogosan merülhet fel viszont a kérdés:
miért pont Libanonba menekítenék a pénzüket?
Egy alig 10 ezer négyzetkilométer nagyságú, hat millió főt számláló közel-keleti országról van szó, amely gyakran ki van szolgáltatva a regionális hatalmak (Irán és Szaúd-Arábia) kénye-kedvének. Csakhogy Bejrút minden gyengesége ellenére nagyon fontos szerepet tölt be a magyar külpolitikában, különösen, miután Orbán Viktor 2010-ben miniszterelnök lett. A találkozók magas száma és gyakorisága önmagáért beszél: Orbán volt az első rendszerváltás utáni kormányfő, aki 2012 februárjában az arab országban járt és Nadzsíb Mikati libanoni miniszterelnökkel, illetve Michel Szulejmán köztársasági elnökkel is találkozott. Szokatlan módon egy évvel később a magyar kormányfő ismételten felkereste a „cédrusok országát”, de akkor már egy népes – 36 üzletembert számláló – delegáció kíséretében. Viszont újra személyes megbeszélést folytathatott a köztársasági elnökkel, amelynek a részleteiről semmit nem tudni.
2013 óta nem telt el úgy év, hogy a magyar kormány valamelyik prominens tagja ne utazott volna Libanonba.
Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter 2015-ben, Trócsányi László igazságügyi miniszter 2014-ben és 2017-ben tárgyalt libanoni kormányok fontos tagjaival. Ezzel párhuzamosan pedig Magyarország gyakran fogadott libanoni delegációkat: tavaly Gibran Bászil külügyminiszter járt Magyarországon, amely során a magyar diplomácia vezetője nem győzte hangsúlyozni, hogy
„Libanon fontos szerepet tölt be a magyar külpolitikában, mivel ez az ország a közel-keleti stabilitás egyik fontos láncszeme”
Sőt, ma már egyenesen már úgy tűnik, mintha az Európai Unióban Magyarország lenne az egyik fő szószólója az arab országnak. Szijjártó a 2015-ös útja során 30 millió eurót ajánlott fel az arab országnak a menekültválság kezelésére. Később a magyar diplomácia volt a fő kezdeményezője annak, hogy a Libanonnak jóváhagyott 400 millió eurós segítséget 800 millió euróra növeljék, és ezért erőteljesen lobbizott az uniós intézményekben. Ugyanúgy tavaly a magyar kormány bejelentette, hogy másfél millió eurós összeget szán arra, hogy ottani megrongálódott keresztény templomokat újítsanak fel. A helyi sajtó szerint ezek közül 30 keresztény templom felújítása már tavaly novemberben elkezdődött.
A szokatlanul jó kormányközi kapcsolatokat tökéletesen szimbolizálja, hogy 2015-ben a legnagyobb libanoni lapokban jelent meg az az angol és arab nyelvű hirdetés, amelyben Budapest figyelmeztette a menekülteket: amennyiben illegálisan lépnek Magyarország területére, akkor ott börtön vár rájuk. A kép forrása: Twitter
Azonban ennek a jó libanoni-magyar viszonynak az oka elsősorban nem a migráció vagy a kereskedelmi kapcsolatok, hanem sokkal inkább azok a pénzügyi összefonódások, amelyek a korábban említett Audi Bank esetében szintén láthatóak. Ráadásul nem ez az egyetlen bank, amellyel a magyar kormány szoros kapcsolatot ápol. A Fransabank, amelynek nemcsak az arab világban, hanem Franciaországban, Fehéroroszország vagy Kubában is vannak kirendeltségei, neve korántsem cseng ismeretlenül Magyarországon. A bankot irányító Kassar-fivérek közül Abdel Magyarország tiszteletbeli konzulja, és korábban ő vezette a Malév libanoni képviseletét, Adnan az arab országok kereskedelmi kamaráinak elnöke.
Igazán ismertté akkor váltak Magyarországon, amikor Orbán 2013-ban mindkettőjüket Magyar Érdemrenddel tüntette ki a magyar–libanoni kapcsolatok fejlesztése érdekében végzett tevékenységükért és a budapesti Magyar-Arab Gazdasági Fórum megszervezésében játszott szerepükért. Az ünnepi beszédben a magyar kormányfő hangsúlyozta a „Kassar-fivérekkel fenntartott barátságot”,
akik jóban-rosszban kitartottak mellette, illetve „Magyarország sokat köszönhet nekik”.
Vajon az Orbán-család és Mészáros Lőrinc kimenekített pénzei még mindig ott pihennek a libanoni bankok- akár a Fransabank, akár az Audi – számláin? Vagy már beszélhetünk erről múlt időben is, ugyanis a miniszterelnök kétszer is megijedhetett, jó helyen vannak-e a „megtakarításai” az arab világban, nem volnának inkább biztonságban idehaza? Az első vészcsengő az emlékezetes kitiltási botrány idején szólalhatott meg nála, hiszen akkor köztudottan rálépett az amerikaiak „lábára”, és alighanem az USA az egyetlen hatalom, amelytől joggal tart.
A másik alkalom akkor lehetett, amikor kiderült, hogy találkozott az Interpol körözési listáján 25 éve szereplő Ghaith Pharaonnal, és ezt is rossz néven vehették volna a pénzmosásra nagyon kényes amerikaiak. Forrásunk szerint Nagy lehetett az egyik olyan közvetítő, aki miatt Pharaon nálunk fektetett be, és nem máshol. Az elhunyt szaúdi milliárdosnak – akárcsak Nagynak – Libanonban szintén voltak komoly érdekeltségei. Például Pharaon utolsó Magyarországon bejegyzett vállalkozását, a mezőgazdasági gépekkel foglalkozó Robinsons Kft. egy libanoni üzletember kapta meg: Wissam Baroudi, aki az egykori libanoni elnök Michel Szulejmán veje. Arról a Szulejmánról van szó, akivel Orbán 2012-es és 2013-as libanoni látogatása során magánjellegű beszélgetést folytatott.
Ebben az időszakban „indultak vissza” a külföldön befektetett, tisztázatlan keletkezésű vagyonok Magyarországra. Hogy igaz-e mindaz, ami a napokban kiderült a „gyémánt-akcióról”, a futárokról, a sok-sok áttéttel tisztára mosott, alkotmányos költségként elvett uniós pénzekről, kinek-kinek bízzuk a fantáziájára. Az azonban tény: akkoriban kapott kedvet a kormány a bankvásárlásokra, amelyekbe befizetve a visszacsorgatott milliárdok követhetetlenné váltak. Azokra már senkinek nem lehet rálátása.
Ha visszatérünk napjaink „különös” történéseire, mindezek ismeretében talán magyarázatot lehet találni arra is, honnan pottyant Kósa Lajos ölébe az a hatalmas vagyon, amelynek mértékét talán a mai napig sem tudja felfogni. És a szálak Libanonból ismét visszavezettek Svájcba…
„Magyarországi berni nagykövetének van-e olyan tevékenysége, ami összeférhetetlen nagyköveti szerepvállalásával?” – tette fel a kérdést Mesterházy Attila, az országgyűlés külügyi bizottságának MSZP-s tagja, a Kövér László országgyűlési elnöknek írt levélben, amelyben Szijjártó Péter külügyminiszterhez intéz kérdést.
A szocialista politikus korábban még azt nyilatkozta a Független Hírügynökségnek, hogy „óvatosan kell bánni” azokkal az információkkal, amelyek a legutóbbi offshore-botrány magyar érintettségével kapcsolatosak. Most viszont mégis írásbéli kérdéssel fordult a Kövér Lászlóhoz, hogy adjon választ a kérdésre és segítsen tisztázni a Mesterházy szavai szerint „Orbán Viktorral személyesen is jó viszonyt ápoló Nagy István svájci nagykövet” szerepét a több mint 13 millió dokumentumot kiszivárogtató Paradise Papers, vagyis Paradicsom Papírok ügyében.
„Egyelőre óvatosan kell bánni az információkkal” – nyilatkozta Mesterházy Attila, az országgyűlés külügyi bizottságának MSZP-s tagja a Független Hírügynökségnek a legújabb offshore-botrányról. A képviselő szerint egyelőre nem látni pontosan a magyar érintettség mélységét, bár az mindenképpen érdekes, hogy Nagy István svájci nagykövetet megemlítik, mint az egyik részleg igazgatóját ebben az offshore birodalomban. De, tette hozzá, az hogy nem tulajdonos, hanem igazgató, nem tisztázza a pontos szerepét. Mesterházy beszélt arról is, hogy még ebben a hónapban lesz külügyi bizottsági ülés, ahol mindenképpen megpróbálja tisztázni, ki milyen szerepet játszhat magyar részről ebben a meglehetősen kusza, bonyolult ügyben.
Mesterházytól tudjuk: Nagy István a szocialista kormány alatt is tiszteletbeli konzul volt, s bár most nagykövet, mindenképpen tudni kell, hogy a 2010 előtt is megbecsült diplomata hírében állt. Ugyanakkor nem kell emlékeztetnünk Orbán Viktor ama titkos, utóbb nyilvánosságot kapott utazására, amikor Svájcban vonatra ült, egyesek szerint éppen Nagy István társaságában; erre a rejtélyes utazásra azóta sem adott senki értelmes magyarázatot.
A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.
A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.
A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.
