Kezdőlap Címkék Mszp

Címke: mszp

A Nézőpontnál erősödött a Fidesz, a DK majdnem utolérte az MSZP-t

Októberben hibahatáron belüli átrendeződés volt tapasztalható a pártversenyt nézve, mely alapján a Jobbik és az MSZP támogatottsága csökkent, míg az LMP és a Fidesz-KDNP erősödött – derül ki a kormányhoz közeli Nézőpont Intézet Magyar Idők számára készült közvélemény-kutatásából.

Októberben a teljes felnőtt népesség 31 százaléka támogatta a kormánypártokat, ami hibahatáron belüli, egy százalékpontos növekedést jelent szeptemberhez képest. A Jobbik szimpatizánsi tábora egy százalékpontot csökkenve ezúttal 10 százalékos, míg az MSZP-tábor újabb egy százalékpontot csökkenve immár csak 5 százalékot teszi ki. Mindez a Jobbik és az MSZP esetében is kiemelkedően alacsony támogatottságot jelent a 2014-es ciklus egészét nézve.

A DK-val továbbra is 4, az LMP-vel változatlanul 3, a Momentummal és a Kétfarkú Kutya Párttal 2-2, míg az Együtt-tel és a Fodor Gábor által vezetett Liberális Párttal 1-1 százalék szimpatizál a teljes felnőtt népesség körében.

A legvalószínűbb listás választási eredményeket nézve (a választási részvételüket biztosra ígérők potenciális pártpreferenciája) a Fidesz-KDNP tábora 44 százalékos. Ez megegyezik a kormánypártok 2014-ben elért belföldi listás eredményével. Ezzel szemben a Jobbik a párt 2014-es választási eredményéhez képest némileg lemaradva a listás voksok 19 százalékára esélyes. Fontos kiemelni, hogy Vona Gábor pártja az előző hónapban a listás szavazatok 21 százalékát szerezte volna meg, míg ezt megelőzően 22 százalékon állt. Az MSZP ezen a bázison is veszített egy százalékpontot támogatottságából, a szocialisták jelenleg a listás szavazatok 10 százalékát érnék el.

Az MSZP-hez képest csak némileg van lemaradva a DK, amely stabilan 8 százalékon áll a listás szavazatokat nézve, míg az LMP tábora ezen a bázison immár 7 százalékos. A Momentum a listás voksok alapján 4, a Kétfarkú Kutya Párt 3, az Együtt 2, míg a Liberális Párt és a Párbeszéd 1-1 százalékot szerezne.

A Nézőpont Intézet személyes közvélemény-kutatása 2017. október 02-15. között készült 2000 fő megkérdezésével. A minta reprezentatív a 18 évesnél idősebb lakosságra nem, kor, régió, településtípus és iskolai végzettség szerint. 2000 fős mintanagyság és 95 százalékos megbízhatósági szint esetén a mintavételi hiba 2,2 százalék.

Örökélet, plusz ingyen sör?

Örök életet, s ingyen sört nem ígértek, de a jelenleginél jobban működő gyógyító rendszer kialakítását tervezi az a tíz ellenzéki párt, amelynek elnökei megfogalmazták a nemzeti egészségügy fejlesztéséhez szükséges minimum követelményeket. Az MSZP, DK, Jobbik, Momentum, LMP, Együtt, Párbeszéd, MoMa Liberálisok, Két farkú kutyapárt elnöke által aláírt dokumentumot azért tartja fontosnak a kezdeményező Kincses Gyula egészségpolitikus, mert ennek révén kormányokon átívelő, távlatos programja lehet a hazai gyógyító rendszernek. A rendszerváltás óta regnáló kormányok ugyanis időnként ellentétes irányokba, pazarló módon fejlesztették a hazai egészségügyet, amelynek mai teljesítményével szinte mindenki – beteg, orvos, ápoló, politikus is – elégedetlen. A minimum program a szolidaritásra épül, tehát a legszegényebb számára is gyógyulást ígér, de lehetővé teszi a legdrágább, legkorszerűbb eljárások alkalmazását is a hazai egészségügyben.  

 

Elég drámaian hangzik, hogy a magyar állampolgár átlagban 4 évvel rövidebb ideig él, mint európai társai. Egy itthon dolgozó munkás várhatóan 12 évvel rövidebb ideig él, mint egy diplomás.  Ez a helyzet romolhat még?   

Romlás nincs, de sajnos javulás se.  A magyarok jó ideje négy évvel élnek rövidebb ideig, mint az európai nemzetek, ebben nincs változás. Viszont a Magyarországon belüli különbségek sajnos növekednek, elsősorban a szegényebbek élnek rövidebb ideig.

Egy jobb egészségügyi rendszerrel elkerülhető lenne a korai halál?

Igen, de csak részben. Ugyanis a legnagyobb gond az úgynevezett megelőzhető halálozások területén van. Hozzávetőleg 32 ezer ember halála az életmód és a mélyszegénység miatt következik be, amin az egészségügy nem sokat segít. Viszont

az egészségügy számlájára írható, elkerülhető halálozások száma is magas, eléri a 18 ezret,

de itt is nagyobb szerepet játszik az egészségügyi ellátáshoz való nehézkes hozzáférés, mint a gyógyítás minősége.

Egy nemzetközi tanulmány szerint öt súlyos kórkép – az infarktus, a stroke, a combnyaktörés, a rák, és a koraszülések – esetén a magyarok életben maradási esélyei a legrosszabbak közé tartoznak az európai országok között. Azért, mert kevés pénz jut az egészségügyre?

A legnagyobb problémát a daganatos-, a szív- és érrendszeri betegségek, illetve a stroke okozza a társadalom számára, ezeknek a gyógyítására kéne koncentrálni. De bármilyen meglepő: az egészségügy jelenlegi struktúrájában hiába költene bármennyit is drága, korszerű gyógyításra az aktuális kormányzat, csak kisebb mértékben javulna a helyzet. Ha ugyanis a súlyos beteg időben eljut a megfelelő kórházba, akkor ma is jó eséllyel meggyógyítják. A megfelelő intézmény elérésére azonban már keveseknek van esélye.

A sürgősségi osztályokról elküldött betegek biztos vitatkoznának önnel. Egyes kutatók szerint ezermilliárdokban mérhető az egészségügytől elvett pénz. Egyetért?

Természetesen állandó a pénzhiány, de elsősorban azért, mert az egész ágazat működése korszerűtlen, minden pénzt elnyelne.

Akkor hol kezdődik a baj?

A baj ott kezdődik, hogy az egészségért felelős miniszter a birkapörköltet ajánlja a magyaroknak, mint kívánatos nemzeti eledelt, amire persze kortyolgatni kell néhány pohárral; jobb esetben bort, rosszabb esetben pálinkát.

Az egészségtelen táplálkozás, az égetett szesz fogyasztása a legtöbb betegség alapja, de a bajok forrása még a mozgáshiány is. A százmilliárdokért épülő stadionok nem a sportolni vágyó tömegek számára készülnek, hanem néhány focista és jelentéktelen számú néző számára. Ráadásul az egészségügy dolgozóit évtizedek óta nem fizetik rendesen, ezért, és a rossz munkakörülmények miatt el is mennek az országból.

Évek óta halljuk, hogy a magyar egészségügy a csőd felé robog, alig van ma olyan intézmény, amely megfelel a gyógyítás minimális szakmai követelményének.

Ennek ellenére nem mehet csődbe az egészségügy, mert mindig van lejjebb! Számos ország példája bizonyítja Romániától Bulgárián át a fekete Afrikáig. Nincs határpont, csak folyamatos romlás. Persze jó lenne, ha az ágazat csődbe mehetne, mert akkor a hatalom rákényszerülne, hogy csináljon végre valamit.

A kormányzat szerint már javul az ellátás, viszont az emberek még nem érzik. De miért nem?

Tényleg sok minden megújult, a vidéki kórházakban ötszáz milliárdot költöttek korszerűsítésre. Ami a Gyurcsány kormány döntése alapján történt, ráadásul nem a hazai költségvetésből, hanem uniós pénzből. De hiába festették ki a kórtermeket, cserélték le a nyikorgó ablakot és ajtót, ez önmagában még nem számít szerkezetváltásnak az egészségügyben.

Egy új modellre lenne szükség, meg kéne erősíteni az alap- és a járóbeteg ellátást, koncentrálni kéne a legkorszerűbb high-tech ellátásra. Csak ez tenné lehetővé, hogy a szervezettség javuljon, gyorsuljon a sürgősségi ellátás, rövidebb legyen a tűrhetetlenül hosszú várólista.

Az ön kezdeményezésére tíz párt képviselői a közelmúltban aláírtak egy dokumentumot, amely egy működő egészségügy tervét körvonalazza. Ott volt a Jobbik, az MSZP, a Kétfarkú kutyapárt. Aláírt Hadházy Ákos és Gyurcsány Ferenc, illetve Bokros Lajos is. A kormánypárt, Orbán Viktor távol maradt a tanácskozástól. Volt így értelme?

Feltétlen. Szimbolikus jelentőségűnek tartom, ha tíz párt elnöke – akik egyébként egymás versenytársai is – az egészségügy érdekében félreteszi a szembenállást és tárgyalóasztalhoz ül. A cél az volt, hogy legalább egy közös minimumban megegyezzenek. A reális szembenézés igényével fogalmazták meg azokat az alapelveket és javaslatokat, amelyek egy korszerűbb egészségügy alapjai lehetnek.  Az aláírt dokumentum szerint egy fenntartható egészségügyben mindenki számára biztosítani kell a gyógyulást, amelyet az ország gazdasága és a technológia megenged, tehát nem a Kétfarkú kutyapárt szlogenjét emelték be, hogy „örökélet, plusz ingyen sört”, hanem a lehetséges jövő kialakítását mérlegelték.

Ezt az alaptörvény is tartalmazza, csak nem tartják be!

A reális lehetőségekről beszéltünk, ami nem azt jelenti, hogy holnapra a világ legmodernebb eszközei is elérhetővé válnának, de azt igen, hogy ami ma az országban létezik, azt mindenki számára elérhetővé kell tenni. Igazságosságra, és szolidaritásra van szükség. Ezt mindenképp ki kell mondani, mert szemünk láttára szakad ketté az ország, így az életesélyek között is óriási a különbség.

De ki kell mondani azt is, hogy az egészség az nemcsak a társadalom, hanem az egyén felelőssége is, aki életmódjával védi az egészségét, betartja a terápia előírásait.

Ennek tudomásul vétele alapvető szemléletváltást követel meg, amit a pártok által aláírt dokumentum is tartalmaz.

Az egyezség valóban politikatörténeti jelentőségű, de azért tudjuk jól, hogy a megállapodást aláíró ellenzéki pártok, így a választás előtt bármit megígérnek, hogy hatalomhoz jussanak. Aztán majd lesz valami…?

Ez nem ellenzéki kerekasztal volt. Az egyezség nem a Fidesz ellen, hanem a Fidesz nélkül jött létre.

A szakmai kerekasztalhoz meghívtuk természetesen Orbán Viktort is, de ő nem élt a lehetőséggel. Ha valaki belepillant az elfogadott dokumentumba, akkor nem ígéretözönt talál.

Kétségtelen, vállalták, hogy egyértelműen ki kell dolgozni majd, hogy milyen egészségügyi szolgáltatás jár az eddig befizetések fejében, mi lesz ingyenes, s miért kell majd fizetni. Ebből nagy vita lesz?!

Valóban, ezt őszintén eddig nem vállalta fel senki, most viszont tíz párt elnöke képviseli az ügyet.

Azért van itt olyan kampányígéret-szerű bejelentés is, hogy meg akarják szüntetni a hálapénz-rendszert.

Hangsúlyozni kell, hogy ezt tíz párt vállalta. Egyébként a hálapénz-rendszer megszüntetésének előfeltétele egy jelentős béremelés, de pusztán a fizetések rendezése nem oldja meg a problémát. Minderre egyébként az orvosi elvándorlás miatt is mielőbb szükség van. Ezen kívül meg kell szüntetni az egészségügy belső feudalizmusát, amely nélkül nincs átlátható rendszer, marad a hálapénz és az orvosok elvándorlása. Ha ugyanis a várólistát nem az interneten, hanem a főorvos úr zsebében lévő noteszben vezetik, akkor semmi nem változik.

Fél év múlva parlamenti választás, ön megtalálja a versengő pártok programjában azokat a kezdeményezéseket, amelyeket valamennyien vállaltak?

Igen, bár programot még nem mindenki hirdetett.

Gondolja, hogy ha a Fidesz kerülne hatalomra, akkor rákényszerülne az alá nem írt szakmai minimum betartására?

A társadalombiztosítás önállóságát biztos nem állítaná helyre, de az ellátórendszerrel nem tudnak mást kezdeni, mint ami a tízpárti megállapodásban van..

A mai kormány a magánegészségügy felé nyomja a társadalmat, hogy ne az államnak kelljen a gyógyítás számláját fizetni. A társadalomban még a legszegényebb is rákényszerül, hogy elővegye a megtakarított pénzét, így mentse az életét. Megállítható ez a folyamat?

Igen, erre mindenképp szükség lenne, és a dokumentum fontos megállapítása, hogy a magánegészségügy ne kényszerből választott alternatívája, hanem kiegészítője legyen a közösségi egészségügynek.

Vannak kutatók, akik szerint a társadalombiztosítási befizetés mellett plusz majdnem ezer milliárd kerül a magánpraxisba. Ez lehetséges?

Nem tudjuk. Bizonyosan sokat fizetünk, de ezt a számot túlzónak tarom. A tíz párt által aláírt szöveg egységesnek tekinti a magán- és a közösségi egészségügyet. Eszerint a beteg a saját döntése alapján veheti azt igénybe, tehát nem azért, mert az állami várólista rákényszeríti.

Ma a várólista, vagy a magánegészségügy között lehet választani. Miközben mindenki fizeti a járulékát, tehát kétszer fizet a gyógyításért. Ezt meg lehet szüntetni?

Igen, feltéve, ha tényleg létrejön az egységes egészségügyi rendszer. Ellenkező esetben Magyarországon két gyógyító hálózat alakul, ami senkinek nem jó, sem a szegénynek, sem a gazdagnak. A mélyszegénységben élő ugyanis képtelen lesz kifizetni a drága magánkórház szolgáltatásait, de a gazdag sem jut bizonyos gyógymódhoz. Ugyanis nem lesz olyan magánkórház, ahol komoly szívműtétet végeznek, nem lesz magánonkológia, sem maszek szervátültetés. Nálunk ugyanis nincs annyi gazdag ember, amennyi fenn tudna tartani egy plusz egészségügyi rendszert, ezért egyetlen gyógyító rendszerre van szükség, amely mindkét igényt ki tudja elégíteni.

A tíz párt aláírta a szakmai minimumot, de gondolja, hogy betartják a megállapodást?

A szavukat adták, de kikényszeríteni csak a társadalom tudja.

De a társadalom látszólag belenyugszik abba, hogy négy, vagy akár 12 évvel kevesebbet él…

Valóban, jól elvagyunk ezzel. Az egészségügy működése miatt a fekete nővér, Sándor Mária kiment az utcára. Heteken keresztül tüntetett, a kollégák még követték, de a betegek már nem. Ha majd mi, tízmillióan gondoljuk úgy, hogy ez nem mehet így tovább, akkor a hatalomnak elemi érdeke lesz majd az ígéretek betartása. Addig pedig minden marad úgy, ahogy most van.

Az MSZP, az LMP és a Jobbik elnöke egy asztalnál

0

Beszólt egymásnak Molnár Gyula és Vona Gábor a visegrádi országokról rendezett konferencián, ahol többek között arról beszéltek, hogy Magyarországnak nincs külpolitikai stratégiája, a visegrádi együttműködést pedig bővíteni kellene. Az euró bevezetését mindegyikük támogatná, ám az idejében nem értettek egyet, és eltér a véleményük egy esetleges V4-es parlamenti közgyűlésről is.

Zgut Edit, Balázs Péter, Szél Bernadett, Molnár Gyula, Szelényi Zsuzsanna és Vona Gábor

Molnár Gyula, Szél Bernadett és Vona Gábor is egy asztalhoz ült a Political Capital és a Friedrich Ebert Alapítvány V4-ekről rendezett konferenciáján. A három pártelnök mellett Szelényi Zsuzsanna független parlamenti képviselő és Balázs Péter, volt külügyminiszter, uniós biztos, potenciális miniszterelnök-jelölt vett még részt a vitán.

Balázs Péter szerint nagy dolog, hogy a visegrádi együttműködés mostanáig kitartott, mert alapdokumentuma nincs, a tartalmi mindig azon múlik, hogy az aktuális kormányok hogyan használják a kereteit. A négy ország együtt az EU-ban a „kritikus tömeg” határán van: a tagállamok hetede, a lakosok 12 százaléka – vagyis „ez egy jó kis kezdőcsomag”, de súlya akkor lehet, ha mások is felsorakoznak mellette.

Ma viszont hasadozik az együttműködés,

a lengyel-magyar kettős áll szemben a szlovákokkal, és a választás után még nem tudni, a csehek mit képviselnek majd.

Szél Bernadett azt mondta: az LMP egyre inkább azt gondolja, hogy V12-ről kellene inkább beszélni, ideértve a Nyugat-Balkánt, Romániát és Ausztriát is. Szerinte a slavkovi háromszög (Ausztria, Csehország, Szlovákia) mellett sem lehet elmenni szó nélkül. Aggasztónak tartja, hogy a magyar kormány visszavonul a Nyugat-Balkánról és azt is, hogy ott erősödik az orosz befolyás.

Szakpolitikai kérdésekben tartja fontosnak a regionális együttműködést: ilyen például a környezetvédelem, vagy a foglalkoztatáspolitika.

Molnár Gyula arról beszélt, hogy a konferencia

„kiváló fedősztori, hogy egyáltalán leüljünk egy asztalhoz”.

Szerinte komoly problémák vannak Magyarországon a külpolitikai stratégiával: leginkább az, hogy nem látnak ilyet. Azt is gondnak tartja, hogy „a külügyminiszter a miniszterelnök külföldi szóvivőjeként viselkedik”.

Úgy látja: a 2015-ös visszatérés a V4-ekhez inkább arra szolgált, hogy elfedje Magyarország kezdődő elszigetelődését. Fontosnak tartja, hogy

„ez nem egy értékközösség, aki ezt kis EU-nak tartja, annak sürgős orvosi ellátást javasOlunk”.

Pedig szerinte fontos kérdésekben lenne szükség érdekalapú egyeztetésre.

Szelényi Zsuzsanna szerint ma a visegrádi együttműködés lényege, hogy megfogalmazzák, miről is szól, és nem véletlen, hogy ez az Unióval szemben valósul meg: identitáskérdésről van ugyanis szó, ezért nem az épp aktuális ügyek jelentik a lényegét.

Azt is mondta: a visegrádi projekt „szövetség a szövetségben”, mélyen csatlakozik az Európai Unióhoz, és komoly lehetőségek vannak benne.

Vona Gábor abban egyetértett Molnár Gyulával, hogy Magyarországnak nincs külpolitikai stratégiája. A Jobbik azt javasolja, hogy

a V4-nek legyen egy állandó parlamenti közgyűlése,

mert Vona szerint most csak arról szól, hogy az államok vezetői néha találkoznak, „a társadalom ebből semmilyen konkrét értéket és értelmet nem olvas ki”.

Vona Gábor Szél Bernadett-tel is egyetértett valamiben: abban, hogy bővíteni kell az együttműködést, de szerinte ez nem sikerülhet, amíg a V4 nem lesz vonzó. Ehhez szerinte élettel kellene megtölteni az együttműködést, amihez rengeteg közös ügy lenne.

Balázs Péter szerint a legfontosabb, hogy ez az együttműködés „egy sorsközösség”. Azt mondta: a szakpolitika tudja összekovácsolni ezeket az országokat, a foglalkozáspolitikát emelte ki, mint amilyen területen közösen tudnának változtatni. A Nyugat-Balkánnal kapcsolatban szerinte

merészebb kezdeményezések kellenek, nem jelszavak.

Felvetette, hogy akkor kellene felvenni Szerbiát és Montenegrót az EU-ba, amikor a britek távoznak, vagy hogy egyszerre kellene felvenni az egész Nyugat-Balkánt a schengeni övezetbe.

Szél Bernadett is csatlakozott a kormánykritikához, azt mondta: a külpolitikát beolvasztották a belpolitikába. Szerinte súlyos tévedés a kormány szándéka, miszerint a V4-eknek egyfajta lobbicsoportként kellene működnie, „az EU revolverezésére”.

Azt mondta:

Magyarország ma az EU roncsövezetébe tartozik, pedig „közép-európai Svájc lehetne a képességei alapján”.

Azt viszont hibás elképzelésnek tartja, miszerint az integráció bővítését az euró bevezetésével kellene kezdeni. Szerinte nem munkaalapú társadalomra van szükség, hanem tudásalapúra.

Molnár Gyula szerint az a fontos, hogy a csoport tudja-e az érdekeit érvényesíteni. Ő feleslegesnek tartaná új csatornák, például parlament felállítását. Szerinte „Magyarország 5-600 éve nem volt olyan erős érdekérvényesítő helyzetben, mint most”, de ez nem Orbán Viktor érdeme, hanem az EU-tagságé. Ő

„sokkal keményebben és intenzívebben” belevágna az euró bevezetésébe.

Ez utóbbival Szelényi Zsuzsanna is egyetértett. Hiányolja ugyanakkor a víziókat, hogy „tudjuk, mi a visegrádi együttműködés”. Szerinte a kormány víziója sérelempolitikai, negatív identitást képvisel, mint ahogy a lengyeleké is. A fő kérdés szerinte az: mit akarunk Európától.

Zgut Edit, a beszélgetés moderátora felvetette Vona Gábornak, hogy néhány éve még uniós zászlót égettek. Válaszul ő V4-szkepticimussal vádolta a beszélgetés néhány résztvevőjét, és azt mondta, sorsközösség van a régiós országok lakói között. Példaként az idegen megszállást, vagy a civil szféra gyengeségét említette. Azt is mondta: az Unió átalakul, és a világ változásaival a korábbi szuverenitás-fogalom nem tartható, és el kellene azon gondolkodni, mit jelent a szuverenitás Magyarországnak. Azt is mondta:

egysebességes Európai Uniót szeretnének,

mert ez volt az ígéret is, és szerinte nem szabad belenyugodni a kétsebességes Európa gondolatába. Ugyanakkor az EU is elvesztette szerinte a vonzerejét, „saját társadalma sem hisz benne”. Azt mondta: látni kellene végre, mi is az az Európai Unió.

Azt is mondta:

a Jobbik támogatja az euró bevezetését,

de nem politikai, hanem gazdasági feladatnak tartja: a lehető leghamarabb bevezetnék, amint ez reális lesz.

Szél Bernadett nem értett egyet azzal, hogy az EU nem definiálható. Szerinte az Uniót bírálók mindig arról beszélnek, hogy a saját hibáikért hogyan tudnák felelőssé tenni az európai közösséget. Molnár Gyula elképesztőnek tartja, hogy a magyar kormány úgy viselkedik az Unióban, hogy „a pénzetek kell, az értékeitek nem”.

Vona Gábornak is keményen nekitámadt: azt mondta, nem szabad elfelejteni, hogy „két közvéleménykutatás elolvasása után” a zászlóégetéstől valaki az EU-pártiságig jut. Vona erre úgy reagált: ő elfelejti, hogy az MSZP honnan érkezett. Szél Bernadett zárszóként azt mondta: továbbra sem derült ki számára, hogy a Jobbik hogy áll az Európai Unióval.

Nem gondolom, hogy Orbán náci

Lendvai Ildikó, hajdani MSZP pártelnök és képviselő, ma újra tagja a párt elnöke által létrehozott tanácsadó csapatnak, bár szerinte a véleményét korábban is mindig elmondta. Szerinte Balázs Péter jó jelölt lehet, a közös lista élére, ha lesz valóban együttműködés. A volt elnök egészen megdöbbentőnek tartotta Orbán Viktor ünnepi beszédét, amiből pont az ünnep hiányzott.  Szerinte a miniszterelnök ugyan nem náci, vagy fasiszta, de a szóhasználata azokat az időket idézi és bizonyosan nem véletlenül.  Úgy látja: Orbán meglepően ijedtnek tűnik, feltehetően tart attól, hogy hirtelen szembefordulnak vele a tömegek, hiszen megélt már hasonló helyzeteket.

 

Induljunk el a könnyebbtől a nehezebb felé.  Marton-ügy…

Ez volna a könnyebb? Hát erről mindenkinek csak egy véleménye lehet, még akkor is, ha nem mondhatom magamról, hogy meetoo, mivel nekem ilyen inzultusban nem volt részem. Azt nevezem én inzultusnak, amikor valaki a hatalmi helyzetét használja ki. Ez az ügy azért kerül ennyire a figyelem középpontjába, mert jól mutatja, hogy mire képes a hatalom, hogyan fordítja ki az embert. Sajnos sokan vannak, akik azt hiszik, hogy a pozíció együtt jár a szabadosság szabadságával, az ellenállhatatlanságával.

Nem akarok azonnal orbánozni, de annyiban jogos az összehasonlítás, hogy nála, náluk is a hatalommal való visszaélést  tapasztaljuk.
a Marton-féle esetek ugyanezeknek az intim változata.

Most persze azzal az el nem hanyagolható különbséggel, hogy Marton László most bocsánatot kért, és ezzel a konkrét ügy megoldódhat, Orbánék nem fognak.

Szanyi-ügy…

Nagyokat ugrunk a nehezebb felé… Nagyon nem örülök annak, amit a Tibor tett és nem használt nekünk. Természetesen az a kép, amit a Tibor közzétett egy valódi kép.  Konok Péter történész írta, hogy a forradalom nem kívánságműsor, hogy csak azt mazsolázzuk ki belőle, ami bele illik a nagy képbe. De senkinek sem jutna eszébe sem a 48-as forradalom ünnepén, sem mondjuk az a bécsi forradalom előestéjén vagy napján meglincselt emberek képeit föltenni, pedig voltak ilyenek és igaz lenne a kép. Azt akarom ezzel a mondani, hogy október 23-án a forradalomnak nem a sötét oldalait ünnepeljük. Nem kell az ünnep napján azt a kevés fényes lapot, ami a forradalomnak jut azonnal befeketíteni. Igen, október 30-án már beszélhetünk a lincselésekről, azokról az emberekről, akik besorozott kiskatonaként váltak áldozattá, de ismétlem, nem az ünnep szép napjait kell így elrondítani. Madách a Tragédiában a francia forradalomnak ügyesen megmutatta a szépséget és sötétséget is, s van ebben két sor, ami erre is vonatkozik, így hangzik:

”Vak, aki Isten szikráját nem érti, Ha vérrel és sárral is volt bekenve.”

Szóval nem kell ilyenkor a sötét oldalról beszélni…

Ön használta most a kifejezést: sötét oldal. De valaki más is használta ezt néhány nappal ezelőtt, ha már az ünnepről beszélünk…

Én persze a történelem sötét lapjaira gondoltam… Azt hittem egyébként, hogy Orbán engem már nem tud meglepni. De tudott. Nem azért, mert ebben a bizonyos ünnepi beszédben október 23-án, ne a régi szakácskönyvből főzött volna, új gondolat nem volt benne, de az megdöbbentett, hogy éppen október 23-án, ami általában a nemzeti összefogás szép jelképeként szokott jobb és baloldal egyaránt ünnepelni, minden eddiginél durvább stigmát tegyen a saját ellenzékére, mert ez a sötét oldal természetesen rólunk szól. Annak ellenére, hogy ő nem használta a vallási frazeológiát, hanem a Csillagok háborújából idézett, azért ez a fajta démonizálás, nagyjából ugyanaz, mint amit Aradszki képviselőtől hallhattunk a parlamentben. Az ilyen démonizálásból még soha semmi jó nem származott. Egyébként október 23-án Orbán Viktornál senki nem tett többet azért, hogy éppen ’56 emlékétől szakadjon el.  Ráadásul, ha 56-ot és menekülteket összekapcsol az ember, akkor mindenkinek az jut az eszébe, hogy akkor többszázezer magyar menekültet befogadtak Nyugaton, ám erről a beszédben nem esett szó, viszont elég hamar eljutott a migránsokig, amiről avatatlan hallgató azt hihette, hogy 1956 a migránsokról szólt. Azt is merte állítani, hogy a magyar forradalom is hasonló célokért fogalmazódott meg, a saját nemzeti kultúránk védelméért mentek az emberek az utcára, mert nem akartak beolvadni senki olvasztótégelyébe, és már ott is tartottunk a migrációnál, Sorosnál, Brüsszelnél. Én aztán igazán fontosnak tartom a nemzeti kultúrát, de 56-ban speciel nem a nemzeti kultúra ellentámadása miatt mentek az emberek az utcára, hanem nagyobb szabadságért, demokráciáért, függetlenségért, jobb életért, sok mindenért, de semmiképp nem a migráns fantom ellenharc miatt.

Maradjunk még az Orbán beszédnél és a migránsoknál: a szónok azt mondta, hogy ma már csak Kelet Európa migránsmentes övezet, amiről azért az embernek eszébe jutnak régi kifejezések, úgy, mint cigánymentes övezet, vagy patkánymentes övezet…

Összeborzongtam… Egyre többször fordul elő stilárisan és szófordulatait illetően a náci nyelvezet; nem lehet nem észrevenni, hogy egyre több olyan fordulatot használ Orbán, amit a magyar, vagy a német nácizmusnál hallhattunk.

Előfordult ebben a beszédben az idegen népelem, kifejezés is; a negyvenes évek elején így hívták itthon a zsidókat. Most a zsidó és a cigány szó behelyettesítődik a migráns szóra.

Nem gondolom, hogy Orbán náci, azt sem gondolom, hogy fasiszta, csak azt mondom: nincs benne kellő önvédelem a retorika iránt. Ha van benne némi tudatosság, akkor – és ez érződött 23-án -, a Fidesz és a Jobbik még mindig ugyanazért a szavazótáborért harcol, azokért, akiknek ez a nyelv nem idegen.

Ugyancsak a 23-i beszédben használta Orbán a homo szovjeticus és a homo brüsszelicus kifejezéseket, megemlítve azt is, hogy harminc év után újra meg vagyunk szállva.

Ez nem pusztán sima történelemhamisítás, de szembe kerül önmagával is. Annak idején, és azóta is úgy beszél némelykor, mintha ő zavarta volna el Magyarországról a szovjet katonákat, de ezzel a beszéddel a saját teljesítményét is megsemmisíti. Emellett, ez a szovjeticus, brüsszelicus kifejezések az erkölcsi érzékemet is bántják; a homo előszóval mintha azt hangsúlyozná, hogy azok ott Brüsszelben másfajta emberek. Összességében azt érzem, hogy folyik a nemzet fogalom átjátszása egy rassz fogalom kifejezésévé.

Lépjünk egyet most a szocialisták felé… Balázs Péter.

Nagyra becsülöm őt, és az egész tevékenysége éppen az ellenpontja annak, mint amit az előbb Orbán Viktorról mondtam. Neki az egész munkássága arról szólt, hogy Európához tartozunk.

Ugye azt nyilatkozta, hogy csak akkor vállalja, ha egy kritikus tömeg felsorakozik mögötte…

Igaza van, valóban csak így szabad vállalnia. Széles együttműködési rendszerre volna szükség, hogy érdemi miniszterelnök-jelölt vállalja a feladatot. Ha egy ilyen integráció létrejönne, Balázs Péter alkalmas lehet a jelöltségre, és még arra is, hogy eséllyel induljunk a választásokon.

Gyurcsány Ferenc eddig úgy nyilatkozott, hogy Balázs Péter a DK számára nem elfogadható és egyébként is, fordítva az eddigi politikáján, amikor is a feltétel nélküli együttműködés híve volt, ma már mintha feltétlenül elutasítaná a közös lista gondolatát, sőt mintha némi fölény mutatkozna benne a szocialistákkal kapcsolatban.

Nem szívesen megyek bele a politikai szkanderezésbe még ezen a szinten sem; Gyurcsányt okosabb politikusnak tartom annál, mint amit a vele szemben kritikai megjegyzéseket megfogalmazók hangoztatnak, hogy neki csak a szocialisták legyőzése a fontos. Bízom benne, és biztos is vagyok, hogy neki ennél emelkedettebb céljai vannak. Azt remélem, hogy ő is azt nézi, hogy miként áll ez a tábor a Fideszhez képest.

És itt tartunk a nehezénél: az MSZP-nél. Van valamilyen új irány, vagy egyáltalán irány? Molnár Gyula kézbe vette a pártot?

Úgy látom igen. Én nem bírálom őt, amiért Botka Laci miniszterelnök-jelöltsége idején hátrább húzódott, most azonban, ebben az új helyzetben, hihetetlenül megnőtt a felelőssége.

Most egy krízishelyzetből kell kivezetni a pártot és közben össze is kell kalapálnia egy megfelelő együttműködési rendszert. Ez nagyobb és nehezebb feladat, mint korábban bárkinek adatott.

Még jó, hogy bízik benne, hisz Molnár Gyula elmondta a Független Hírügynökségnek, hogy önt is meghívta a tanácsadói csapatába…

Nézze, én eddig is elmondtam mindig, amit gondoltam, most annyi a különbség, hogy némiképp koordináltabbá vált az együttműködés.  Most olyan vagyok, mint a nagymamák, pont annyira izgulok, mint anyaként, de a felelősség már nem az enyém.

Akkor felelősség nélkül belemehet jóslásokba: mit lát 2018 áprilisából?

Eredményt talán nem látok. Egyet viszont igen, amit még a saját bajainkban, butaságaink közepette is biztatónak ítélek meg a Fidesz, szemlátomást, úgy viselkedik, mintha életveszélyben lenne; Orbán Viktor nem csak azért használta a sötét oldal kifejezést, hogy stigmát ragasszon a baloldalra, hanem azért is, mert nem szabad lebecsülni, azt – amúgy az ő helyében nem példálóznék annyit a Csillagok háborújából, ott ugyanis mindig a köztársaságiak győztek -, ebből az következik, hogy a miniszterelnök lát valamit. Mondjuk azt, hogy igenis van kormányváltó hangulat és nem biztos benne, hogy ez nem tud hirtelen becsatornázódni az ellenzéki pártokhoz, rólunk pedig el tudja hinni, hogy képesek leszünk élni ezzel a lehetőséggel.

Nagy siker lenne, ha a demokratikus oldal győzni tudna, de az is, ha vissza tudjuk szorítani a Fideszt.

Például koalícióra kényszeríteni?  Horn Gábor azt nyilatkozta nekünk, hogy ily módon politikai fogollyá válna Orbán, már nem is lenne többé miniszterelnök…

Lehet, hogy így van, de tartok tőle, ha ilyen kényszer létrejönne, összeállna a Fidesz- Jobbik páros. Én nem koalícióra gondoltam, hanem arra, ha Orbán Viktor és a Fidesz hatalma elkezdene visszaszorulni, akkor talán változtatnának eddigi politikájukon. De ahhoz, hogy összejöjjön a váltás, ahhoz több dolognak kell történnie. Egy nagy repedésnek Brüsszellel kapcsolatban és ennek vannak komoly jelei, és vannak jelei a Fideszen belüli repedésnek is, mint ahogy annak is, hogy

a Fidesz teljesen elveszítette saját értelmiségi körét

. Az is elképzelhető, hogy az unió is keményebb lépésekre szánja el magát, akkor a többségében uniópárti magyar lakosság is erősen elgondolkodna egy újabb Fidesz hatalom támogatásán. A mi oldalunkkal kapcsolatban meg arra lenne szükség, hogy a kilenc hónap elvesztése után, sikerüljön új mondatokat mondanunk; hogy az eddig használt szlogenünk, a tegyünk igazságot, szélesebb értelmezést kapjon. És, hogy két lábon álljunk abban az értelemben, hogy egyszerre szolgáljuk az elesettek érdekeit, és dolgozunk a középosztály tagjaiért.  Ezt azért is hangsúlyozom, mert bár nagy híve vagyok az összefogásnak, az azonban még számszerűen nem elegendő a Fidesz legyőzéséhez, nekünk új szavazókat is kell találnunk. Ehhez akciókra van szükség, jelenlétre, az emberek megszólítására, azaz nem elég az összefogás és az, hogy vannak programjaink, szükség van rájuk, de nem elegendőek. Nekünk be kell tennünk a lábunkat a Fidesz repedéseibe, és azt csak ilyen módon lehet. Olyan akciókra gondolok, amelyek igazi segítséget nyújtanak a társadalom tagjainak és jelzik a szocialista párt törődését is.

Balázs Péter: Soha nem tárgyaltam Tarjányi Péterrel

Telefoninterjúban erősítette meg szándékát Balázs Péter volt külügyminiszter a Független Hírügynökségnek: ahogy ő fogalmazott, ha és amennyiben összejön az a kritikus tömeg, amely őt támogatja, akkor vállalja a közös miniszterelnök-jelöltséget. Azt is hozzátette: nem lehet húzni halasztani az ügyet; karácsonyig el kell dőlnie, hogy vele, vagy nélküle kezdődik a 2018-as választási kampány.

MTI Fotó: Illyés Tibor

Akkor tehát mégis?

Még egyszer szeretném rögzíteni, azt, amit már korábban is mondtam: én nem jelentkeztem semmire, sehova és senkinél.

De valahogy csak előkerült a neve…

Egy blog dobta be, sok-sok pontatlansággal, de persze alapvetően helyesen, abból a szempontból, hogy bizonyos feltételek mellett valóban vállalnám a feladatot. De a pontatlansággal kapcsolatban: soha nem tárgyaltam Tarjányi Péterrel, mint ahogy másokkal sem, mint már az előbb említettem. Azóta is egyébként lényegében csak kérdésekre válaszolok, kisebb társaságokban kifejtem a véleményem, ami amúgy meglehetősen sarkos.

Mi a lényege?

Hogy míg a kormányoldalon egyetlen jelölt van, vagyis csak az igencsak elkopott miniszterelnök neve forog, csakis Orbán Viktor lehet a miniszterelnök, addig az ellenzéki oldalon egy sor jelölt van erre a pozícióra. És

bármennyire jók a jelöltek, így nincs értelme a dolognak, mi több, komolytalan a kihívás.

Nem bántom őket, hangsúlyozom, kiváló politikusok sorakoznak az ellenzéki oldalon, egy-egy részterületen képesek kiemelkedőt nyújtani, de szétaprózva az ellenzéknek az esélye egyenlő a nullával.

Forrás: Wikimedia Commons

Miért, az együttműködés kínálna esélyt?

Mindenképpen. A széttagoltság legfeljebb három párt parlamenti szereplését jelenti majd, és nagy Fidesz-győzelmet. Ahhoz, hogy fordítsunk a lejtőn lefelé csúszó állapoton, összefogás kell.

Arra vár, hogy minden demokratikusnak nevezett ellenzéki párt beálljon ön mögé?

Az nyilván naivitás lenne, de

azt várom, hogy egy kritikus tömeg felsorakozzon.

Amióta a napvilágra került a neve, felgyorsultak az események? 

Igen, abból a szempontból feltétlenül, hogy azt érzékelem, komoly igény van az összefogásra és a közös miniszterelnök-jelöltre.

Gondolom az ön szerepvállalásának is van határideje, ha túl sokáig elhúzódik a megállapodás, az már az ön nevét is koptatja…

Így igaz. Amennyiben a tárgyalások azt mutatják, hogy a szándékok az elveimmel összeegyeztethetők, addig érdemes tárgyalni, de karácsonynál tovább semmiképp.

Balázs Péter még lehet közös jelölt

Balázs Péter vállalná a miniszterelnök-jelöltséget, ha ez nem „szűk pártérdekek mentén” jelenik meg.

Balázs Péter ante portas, írtuk néhány nappal ezelőtt, annak jelzéseként, hogy érlelődőben van az ellenzék miniszterelnök-jelöltjének kiválasztása. Korábban, a Molnár Gyulával készített interjúnkban a párt elnöke hangsúlyozta:

nem lesz casting, egy név létezik a fejében,

és azt majd meg is fogja mondani, valamikor november végén.

A név azonban – ha ugyanarról a személyről van szó – kiszivárgott, vagyis az, hogy Balázs Péter, volt uniós biztos, valamint a Bajnai-kormány külügyminisztere lenne az a politikus, akit adott esetben közös listavezetőként megneveznének.

Balázs Péter
MTI Fotó: Balogh Zoltán

A hírt elsőként egyébként a B1 blog hozta nyilvánosságra, amit aztán az atv.hu Balázs Péter szavai alapján cáfolt. A Független Hírügynökség, megismerve a volt külügyér nyilatkozatát úgy érezte,

a cáfolat nem teljesen egyértelmű;

miközben mi is tudtuk, méghozzá az eredeti forrásból, hogy Balázst a pártok képviselői nem keresték fel. Balázs úgy fogalmazott:

„senki nem keresett meg és én se jelentkeztem sehova”.

Ezzel együtt portálunk mégis hitelt adott az eredeti hírnek, akkori írásunkban ennek hangot is adtunk. Az atv.hu-nak adott interjúban is fel lehetett fedezni, úgymond, duplafenekű mondatokat, amelyek azt sugallták: lehetnek olyan körülmények, feltételek, amelyek alapján mégiscsak lehet az egykori uniós biztosból közös miniszterelnökjelölt. Azt írtuk: amennyiben a jelölt nem a pártok delegáltjaként, hanem kiemelkedve a pártvilágból egyfajta közös ellenzéki – nevezzük így – társadalmi akaratként jelenik meg, akkor lehetséges, hogy pozitív lesz a felkérésre adott válasz.

Nos, kedden este a Hír Tv Egyenesen című műsorában pontosan ennek megfelelő válaszokat adott Balázs Péter Kálmán Olga kérdéseire. Szavaiból az derült ki, hogy amennyiben megvalósul egy olyan összefogás, ahol a listavezető, miniszterelnök-jelölt nem pusztán a szűk pártérdekek mentén jelenik meg, akkor, ahogy ezt a politikában mostanában mondani szokás, beleállna a kihívásba.

Természetesen nem könnyű a helyzet, igaz a Fidesz ellenzékeként mikor volt az. Gyurcsány Ferenc például hétfőn este, ugyancsak Kálmán Olga mikrofonja előtt, úgy nyilatkozott:

a Demokratikus Koalíció számára nem elfogadható Balázs Péter személye,

pártja inkább egy klasszikus politikust szeretne látni a miniszterelnök-jelölt szerepében.

Gyurcsány érve nem tűnt túl erősnek, legalább is abban az értelemben, hogy Balázs Pétert ő nem sorolja a politikusok körébe. A volt miniszterelnök kijelentése inkább azt sugallta: nem megy bele könnyedén semmilyen kívülről jövő név automatikus elfogadásába, ezzel ugyanis rontaná a DK alkuhelyzetét. És bár a DK elnöke az utóbbi napokban, főként Botka László visszalépése óta, kicsit áthangolta korábbi, abszolút nyitottságról árulkodó mondatait, egyelőre nehezen képzelhető el akkora fordulat nála, amely nem kizárólag pártja primátusát hangsúlyozza.

MTI Fotó: Soós Lajos

Ezzel együtt ma bizonyosan ott tart, nyilvános megszólalásai csak ezt erősítik, hogy nincs szükség már közös miniszterelnök-jelöltre, tekintettel arra, hogy

a Demokratikus Koalíció önálló listát fog állítani, saját listavezetővel,

aki nem más, mint ő maga. És kétségtelen: ebben az esetben már kizárólag a koordinált egyéni jelöltekről, a 106 képviselő-jelölt kiválasztásáról szólnak a tárgyalások. Balázs Péter, a szocialisták és talán az Orbán leváltását kívánó közvélemény is bízik abban, hogy még mindig lehet ennél többről szó.

Tíz éve történt – Feljelenti a Fideszt az MSZP

2007. október 25-én arról írt a Független Hírügynökség, hogy az MSZP közölte: feljelenti a Fideszt, mert az gyanújuk szerint törvénytelen eszközökkel gyűjtött aláírásokat a népszavazási kezdeményezésükhöz.

Nyakó István szóvivő szerdán a Magyar Rádióban nyilvánosságra került hangfelvételre hivatkozik, amely szerint az ellenzéki párt

nem az aláírásokért, hanem adatbázisának frissítésért kereste fel az embereket

és azok politikai nézeteit is rögzítik.

Az MSZP azért vár három napot, mert jogászaik szerint az ügyészségnek hivatalból eljárást kellene indítania az ügyben és a kormánypárt csak akkor tesz feljelentést, ha az ügyészségi vizsgálat nem indul el – mondta Nyakó István.

A rádióban közzétett felvételen az hallatszik, hogy a Fidesz egyik helyi kampányszervezője eligazítást tart az aláírásgyűjtő aktivistáknak. Ebben azt kéri: a név és a cím mellé azt is írják oda, hogy Fidesz szimpatizánstól, esetleg kiábrándult szocialistától kapták-e a szignót. Azt is fel kell jegyezni, hogy ki nem írta alá az ívet.

Nyakó István csütörtökön hangsúlyozta: az emberek politikai nézetei különleges személyes adatnak minősülnek és azokat csak az emberek önkéntes hozzájárulásával lehet beszerezni. A szóvivő hozzátette: ennek megsértéséért akár 3 év szabadságvesztés is kiszabható.

Az MSZP azt kérdezi Tarlós Istvántól a szociális népszavazás 2008 politikai vezetőjétől, hogy kell-e a jövőben egy esetleges kormányváltást követően valamilyen hátránytól tartania annak, akinek a neve mellett a Fidesz adatbázisában az szerepel, hogy szocialista szimpatizáns, illetve visszavonja-e a Fidesz az összegyűjtött aláírásokat és gyűjt helyettük újakat jogszerűen?

Balázs Péter ante portas

Csak kiszivárgott egy név a szocialista műhelyből – lássuk be, az lett volna a csoda, ha nem , hogy kit is szeretnének a Botka-korszak gyors lezárásaként miniszterelnök-jelöltként ajánlani a partnereknek. Balázs Péter, volt külügyminiszter lenne az, és ő valóban megfelel azoknak a kritériumoknak, amelyeket Molnár Gyula MSZP elnök fogalmazott meg a Független Hírügynökségnek adott interjúban.

Azt mondta, olyasvalaki van a fejében – megnevezni majd csak november végén fogja –, aki nem kötődik pártokhoz, mégis ismert, vagyis nem a semmiből jön, és persze a demokratikus ellenzék közös jelöltjeként is elfogadhatónak tűnik.

Nem tudhatjuk, hogy mi a kiválasztás, konkrét megnevezés mechanizmusa, itt aztán tényleg nem támaszkodhatunk a hagyományokra, már csak azért sem, mert, mint jeleztük, a szocialistáknak nem feltétlenül erősségük a titoktartás, a sikeres konspiráció, mindenestre portálunk információi szerint egyelőre sem a Demokratikus Koalíció, sem maga Balázs Péter nem tud a tervről. Ebben természetesen nem lenne semmi meglepő, sőt kifejezetten üdvös lenne, ha tényleg titokban marad a név. De nem maradt. Ami csak azért baj, mert könnyen eltántoríthatja a kiválasztottat a szerepvállalástól; elfogadható indoknak tűnne, ha a nemtudás okán Balázs Péter visszalépne, mielőtt még igent mondott volna.

De hagyjuk is most ezt, hogy a szokásos ügyetlenség, vagy valamelyik beavatott MSZP-s politikus fecsegése juttatta idő előtti információhoz a sajtót;

nekem ez ellen, amúgy, nincs kifogásom, végül is ebből, az információkból élünk. Legfeljebb a sikertelen konspiráció okán a szándék sérül, ám feltételezzük, hogy a kiszivárogtatás nem akadályozza a folyamatot, és nem torkollik megint rosszemlékű castingba a jelöltállítás.  (Balázs Péter mindenestre úgy nyilatkozott az atv.hu-nak, hogy nem kíván az MSZP-DK miniszterelnök-jelöltje lenni, de informátorunk szerint ez nem jelent visszautasítást, inkább csak megszorítást:

Balázs nem akar e pártok jelöltjeként, hanem csak egy szélesebb összefogás esetén szerepet vállalni.)

Vagyis, ha igaz, hogy végül Balázs Péter nevét vinné az MSZP a többiek elé – és a mi értesüléseink szerint igaz –, akkor jó irányba indulna a tárgyalás. Nem tudhatjuk természetesen, hogy a többi, partnerként emlegetett párt miként vélekedik az ex-külügyérről, de okkal feltételezhetjük, hogy jobbat nem, legfeljebb vele egyenértékűt találhatnának a mezőnyben.

Balázs, aki a Bajnai kormányban töltötte be a külügyminiszteri posztot, 2004-ben pedig az Európai Bizottságban volt biztos, kifejezetten jó szakember hírében áll.

Sem a minisztersége alatt, sem előtte, sem azóta nem kötődik a nevéhez semmilyen ballépés, s bár egyértelmű és határozott kritikusa az Orbán-kormánynak, mindig tartózkodott a szélsőséges megfogalmazásoktól.

A kérdés most az, hogy – ismét feltételezve, hogy róla van szó – milyen érdeke lehet neki magának egy ilyen szerep elvállalásában. Ma ugyanis fénytávolságra van a demokratikus ellenzék győzelmi esélye; fél évvel a választások előtt kifejezett jóindulat kell ahhoz, hogy a közvélemény kutatásokat úgy olvassuk, hogy abból a Fidesz veresége jöjjön ki. És ez akkor is így van, ha a kormánypárt egyelőre a legnagyobb kisebbség, vagyis összeadva azokat, akik nem szavaznának a Fideszre, illetve azokat, akiknek joguk van választani, de a hajlandóságuk erősen kérdőjeles, arra az eredményre jutunk, hogy a többség kormányváltást akar. Ha mindenképpen szeretnénk belekapaszkodni ebbe a fűszálba, akkor is gyors lépésekre lenne szükség az ellenzéki oldalon. Azaz valóban kell egy miniszterelnök-jelölt, mögé pedig egyetértés, legalább azok között, akik hajlandóak az integrációra, ami a másik minimális feltétele a sikernek.

Azaz, elsőként is Balázs Pétert kellene rávenni a jelöltségre, még akkor is ha tényleges miniszterelnökként egyelőre nemigen gondolhat magára, és ha már így alakult és nyilvánosságra került az ötlet, azonnal lezavarni az egyeztető tárgyalásokat.

Ez lenne minden váltásban gondolkodó párt érdeke, és azoké is, akik szeretnék már hatalmon kívül látni Orbán Viktort. Vagy legalább koalícióba kényszeríteni, vagy ahogy Horn Gábor fogalmazott a Független Hírügynökségnek: politikai fogollyá tenni őt.

Megvan az új jelölt és novemberben meglesz a neve is

0

Az MSZP és Tarjányiék által később megnevezendő miniszterelnök-jelölt egy és ugyanaz a személy. Független és köztiszteletben álló – tudta meg a Független Hírügynökség.

A Független Hírügynökség információi szerint egyeztetések zajlottak egyelőre csak a Magyar Szocialista Párt és Tarjányi Péter vezette Magyar Progresszív Mozgalom között a Botka utáni új közös miniszterelnök-jelöltről. Párton kívüli, független, köztiszteletben álló személyről van szó – számolt be forrásunk.

Molnár Gyula, az MSZP elnöke korábban azt nyilatkozta, hogy a fejében már megvan az a makulátlan, de mégis ismert miniszterelnök-jelölt, aki pártokon felül állva képes lesz megteremteni az integrációt, amelyre e pillanatban a hat demokratikus ellenzéki pártból csak négy nyitott.

Hasonlóképpen nyilatkozott a Független Hírügynökségnek Bodnár Zoltán, aki szerint Botka László távozása után újult erővel keresik azt a párton kívüli civil jelöltet, akinek a személye elfogadható az összes demokratikus ellenzéki párt és a jelentős civil szervezetek számára. Az MNB volt alelnöke csak sejtelmesen mosolygott a FüHü faggatózására, annyit azonban elárult, hogy „előbb vagy utóbb” meglesz ez a személy. „A demokratikusnak mondható ellenzéki pártok értik és át is érzik a saját történelmi felelősségüket, s azt tartják céljuknak, hogy 2018-ban le lehessen váltani az orbáni rendszert” – válaszolta arra a felvetésünkre, hogy ma nem látszik, hogy az ide sorolható pártok rávehetők lennének egy közös jelölt támogatására.

A FüHü arról is tudomást szerzett, hogy tekintettel a soron következő nemzeti ünnepre és a halottjainkra való megemlékezésekre az új jelölt nevével a szervezők csak novemberben lépnek a nyilvánosság elé.

Molnár Gyula már tudja, kit akar miniszterelnök-jelöltnek

Molnár Gyula azt ígéri és vállalja, hogy most már kézbe veszi a párt irányítását. A fejében már megvan az a makulátlan, de mégis ismert miniszterelnök-jelölt, aki pártokon felül állva képes lesz megteremteni az integrációt, amelyre e pillanatban a hat demokratikus ellenzéki pártból csak négy nyitott. Az MSZP hajlandó elmenni akár egy bizonyos mértékű önfeladásig is, hogy egységesen vágjanak neki a választásoknak, mert csak így lehet megszorítani, vagy leváltani a Fideszt.  Az MSZP elnökének volt vitája Botka Lászlóval, az utolsó hónapban már nyilvánvaló, hogy járhatatlan útra tévedt, mint ahogy maga a párt is. Azt mondja: véget vet a nyilvánosság előtti konfliktusoknak, és november végéig megnevezi a miniszterelnök-jelöltet, valamint az egyéni indulókat is.  Azt állítja: a választók megbüntetik azokat, akik nem tesznek meg mindent az Orbán-kormány leváltásáért.  Azt is állítja, hogy bár az emberek fejében Orbán Viktor nem diktátor, de ettől még ma Magyarországon diktatúra van.

 

Mikor veszi végre a kezébe a pártot?

Helyes és jó kérdés.  A mi pártunk egyik sajátossága az, hogy  itt soha senki nem lehet Orbán Viktor, vagy Vona Gábor. Most azonban új helyzet van; mindenki azt mondja, hogy az elnöknek most nem a precíz demokratikus rendszer alapján kell működnie, hanem nagyon  határozottan és világosan kell döntenie. Mind a politikai akarat kérdésében, mind a kommunikációban, mind a személyi kérdésekben ma olyan mandátumom van és a személyes szándékom is az, hogy gyorsan és határozottan hozzunk döntéseket.

Nem szeretnék botkázni, de azt gondolom, hogy az elnök, tehát ön súlyos hibát követett el, amikor elfogadta, hogy a szegedi polgármester az elnökséget és önt megkerülve jelentkezett be egy újságon keresztül miniszterelnök-jelöltnek, s miután ezt tudomásul vette, onnan kezdve csak sodródott, miközben látta, hogy Botka egy sor hibát követ el…

Nekem a módszer és a dolog ténye között kellett választanom, és ma is úgy gondolom, hogy a tény, vagyis Botka szándéka és programja fontosabb volt, mint az, hogy milyen úton jelentkezett be a posztra. Az, hogy ez később újra megtörtént, vagyis, hogy kényszerhelyzet elé állított bennünket a miniszterelnök-jelölt, ez a sors sajátos fintora. Nem vitás persze, hogy voltak belső dilemmák, hogy jó irány-e az, amit Botka László oly karakteresen megfogalmazott, és az már a mi pártunk sajátossága, hogy ezek a dilemmák többnyire felnagyítódnak, de az is igaz, hogy voltak személyes hibák, amit a jelölt elkövetett. Olyan típusú kommunikációs és taktikai hibák, amelyek oda vezettek, hogy az utolsó egy hónapban már nyilvánvalóvá vált az igény a korrekcióra. Amúgy pedig a legnagyobb tévedésünk, mondhatom mindannyiunknak, az volt, hogy folyamatosan negatív példaként mutattuk be a 2013-14-es összefogást; a stratégiánk nagy része arra épült, hogy ne ismételjük meg az akkori hibákat. Ma más a helyzet, mert oly sokan akarnak változást, hogy ez elfedte volna a régi hibákat.

Ez Ma úgy tűnhet, hogy a gyors és eredményes összefogás akadály maga a szocialista párt volt.

Ennél rosszabbat is tett szerintem a párt, vagy egyes képviselői, főként a miniszterelnök-jelöltje: folyamatosan bírálta az MSZP kormányzati időszakát, miáltal a párt visszamenőleges bírálata fontosabbá vált, mint a jövője, és talán az elnök hibája is…

Igen. Ha akkor lett volna egy pontosabb szereposztás, vagyis a Botkának az új szavazók irányába lépni, a mi szerepünk pedig a stabilizálás lett volna és a szövetségi politika kialakítása, akkor eredményesebbek lehettünk volna, így viszont még a saját bázisunkat is fogyasztottuk. Most különben visszatérünk ahhoz, amit annak idején is mondtam, hogy

nem kérünk bocsánatot, tanultunk a hibáinkból, de  vagyunk annyira okosak, hogy mások hibáiból is, azaz látjuk mit ront el most a Fidesz és mi ezeket a hibákat nem követjük el.

Hat-hét hónapos késéssel mondom újra ezt a mondatot, és ehhez tartom magam.

Az ön karaktere, az imént megfogalmazott gondolatokból is következik nem ilyen, mégis hagyta magát sodródni…

Nem így gondolom. Én már az elnökké választásomkor megfogalmaztam, hogy szükség van miniszterelnök-jelöltre, és ha ez a saját sorainkból kerül ki, akkor annak Botka Lászlónak kell lennie.  Ebben pedig benne rejlik az is, hogy ebben az esetben a párt vezetője lényegében a miniszterelnök-jelölt.  Most is azt állítom, hogy Botka szándéka jó volt, nem annak a néhány százezer embernek akart megfelelni, akiről tudjuk hova szavaz, hanem szélesebb körnek. Ugyanakkor szükség lett volna részéről korrekcióra a nyáron több beszélgetésben is igyekeztem jelezni neki, próbáltuk rávenni, hogy adja át a szövetségi politikával kapcsolatos tárgyalásokat a választmány és a párt elnökének, mindkettőnk sokkal elfogadottabb partnerei voltunk a potenciális partnereinknek, de ez nem sikerült.

A  folyamat úgy lett volna eredményes, ha a miniszterelnök-jelölt először megszerzi  a pártja támogatását, ez viszonylag gyorsan meg is történt, utána tárgyal a lehetséges partnerekkel, utána pedig foglalkozik azzal, ami az igazi dolga: az ellenféllel és az országgal.

Sajnos a kezdeti lendület megtört, és Botka egyre többet kezdett el foglalkozni a párt belső ügyeivel. Ennek a mélypontja a nyári 168 órás interjú volt, amelyben ugye Botka árulózott. Annak az interjúnak nem volt eleje, volt ez a bizonyos közepe, de nem volt vége sem. Ez sajnos, így, egy alapos és jónak ígérkező építkezést megtört, és belevitt bennünket egy olyan politikai spirálba, ahol többet foglalkozunk magunkkal, mint a valódi kérdésekkel és problémákkal. Ezt pedig, jól láthatóan, megbüntetik a választók. Az elkövetkezendő időszakban, éppen ezért már nem ezekről a hibákról akarok beszélni, hanem arról, hogy a mai Magyarország egy igazságtalan ország, azok, akik a mai hatalomhoz kötődnek folyamatosan gazdagodnak, miközben három-négymillió ember meg szegényedik. Azzal akarok foglalkozni, hogy az egészségügy és oktatás milyen mértékben épül le a Fidesz-hatalom alatt.

Eddig nem tudtam úgy interjút adni, hogy a beszélgetés kétharmad része ne arról szóljon, mi van nálunk, a párton belül. Ebben a versenyhelyzetben, ami a választási időszakban jellemző, több mint luxus. 

Május 27-ig az építkezésünk töretlen volt.  Aztán belementünk a nyárba, amikor lett volna lehetőség a folytatásra, ehelyett azonban befelé fordultunk, ráadásul a miniszterelnök-jelöltünk is beszállt abba, hogy a gangon, a nyilvánosság előtt cirkuszoljunk.  Most visszavisszük hátra, a tisztaszobába a politikai vitáinkat, és a gangot szabadon hagyjuk.

De most éppen megint kivitték a Nyakó-üggyel a gangra ezeket az ellentéteket… Itt is azt mondják, hogy ön hibázott azzal, hogy a nyilvánosság előtt csapta el a sajtófőnököt, vagyis, ahogy ön fogalmazott, a gangon…

Sajnálom, ha így látszódik, de hogy világos legyen: nem tartottam helyesnek, ha a partnereinkkel folytatott tárgyalás közepette megjelenik egy ellenőrizetlen hír. A kérésem, hogy ez ne jelenjen meg, nem valósult meg, de ekkor még csak helyi szinten publikálódott. Ezek után a sajtófőnök azt a hibát követte el, hogy miközben azt az utasítást adtam, hogy az ügyről nem adunk ki közleményt, nem emeljük országos szintre, mégis kiadta Nyakó Pista a közleményt.

Én nem attól vagyok elnök, mert okosabb vagyok mindenkinél, hanem mert nálam futnak össze az információk, és, ha ezek alapján én döntök, akkor azt illik betartani.

Nyakó Istvánnak nyilván fogunk találni más feladatot, de azt, amit most tett, nem fogadhattam el.

Akkor most újra aktuális az első kérdés: mikor veszi a kezébe a pártot?

Ha valaki eddig azt érezte, hogy nem vagyok elég markáns és világos, akkor azt üzenem: mostantól az leszek. Ez három dolgot jelent, amit tűzzel-vassal keresztül fogok vinni, még akkor is, ha ez belső konfliktusokkal jár, de igyekszem majd úgy megoldani a gondokat, hogy azok kívülről ne látszódjanak. Először is befejezzük a belső köldöknézést és felelős keresést, a második: folytatnunk kell a tegyünk igazságot programot. Nem elég arról beszélni, hogy váltsuk le Orbán Viktort, mert ez ma már kevés.

Ma kétmillió ember Magyarországon úgy gondolja, hogy Orbán Viktor Csaba királyfi egyeneságú leszármazottja, aki a csillagösvényen beviszi Magyarországot a mennyországba.

Őket ettől nem lehet eltéríteni. De ott van legalább három és félmillió ember, akik azt mondják: változásra van szükség. Nekik meg kell mutatnunk, hogy tudjuk mi a probléma és tudjuk a megoldást is. Vagyis: csökkentenünk kell az egyenlőtlenségeket az oktatásban, a bérekben, a nyugdíjakban, de azt is, hogy mit gondolunk az alaptörvényről, a köztársaságról, az önkormányzatiságról, az elszámoltatásról, az ügyészség lehetséges szerepéről. Mindezekről beszélni fogunk, leszűkített kommunikációs csapattal. A harmadik feladatunk pedig a megállapodás, mégpedig minden áron.

Akár egy kis önfeladással?

Igen. Nyilván nem toljuk le a nadrágunkat, de tudomásul véve azt, hogy ma a választók büntetik azokat, akik nem hajlandóak a váltásért mindent megtenni. Mindenütt azt hallom: csináljanak már végre valamit. Amiből számomra az következik, hogy kell miniszterelnök-jelölt, akit amúgy már nem a sorainkból keresek, hanem a mindenki, vagy a többség által elfogadott civilek között…

Azt érzem, hogy már tudja is kiről lenne szó.

Igen, és azt ígérem, hogy nem lesz casting. Csak az lesz az érvényes, amit én mondok ki. Amiből az következik, hogy mi szeretnénk ajánlatot tenni, ám, hangsúlyozom, nem diktátum, hanem ajánlat. Ehhez kell majd a lehető legeredményesebb konstrukciót hozzárendelni.

Szóval van név az ön fejében.

Igen.

Egy név van a fejében.

Igen.

Ezzel a névvel fog odaállni a többi párt elé.

Igen.

Nézze, akkor van esély a Fidesszel szemben nyerni, ha a szocialista párt vezetésével megpróbáljuk felépíteni a kormányváltó szövetséget, új alapokon.

Botka Lászlónak nem sikerült, de mi most megcsináljuk: ez az üzenetem október 23-ára. Nem kell minősítenünk senkit, hanem partnernek kell tekinteni mindenkit, aki le akarja váltani Orbán Viktort. Az alapkérdésekben persze meg kell állapodnunk, de nem kell belemennünk a részletekbe. Bemutatjuk azt a huszonöt-harminc törvényt, amit azonnal be kell vezetnünk ahhoz, hogy Magyarország igazságosabb, normálisabb európai ország legyen. Azt is tudomásul kell vennünk, hogy ma az emberek fejében Orbán nem feltétlenül diktátorként jelenik meg, pedig a 2017-es modell szerint ez mégiscsak egy Orbán-vezérelte diktatúra, ám ezt nem tudtuk megértetni az emberekkel.  Viszont a váltás szükségességét érzik, és ha képesek vagyunk az egyéni körzetekben is egymás mellé állni és egy jelöltet indítani, akkor ez a hatalom megrendíthető.

Szakértők mondják: ez a hatalom nem lassan fog kimúlni, hanem szét fog robbanni. A kérdés most az, hogy képesek vagyunk e most elősegíteni ezt a robbanást.

Mikor lesz nyilvános, hogy végül ki lesz az az ember, aki a szükséges integrációt jelképezni fogja?

November 18-án a szocialista párt választmánya programot fog hirdetni, listát fog állítani, december 9-ére kongresszust hívunk össze, november 30-áig szeretném a koordinációt, vagy közös listát tető alá hozni. Ebből az is következik, hogy bő egy hónapon belül szeretném felmutatni azt a főszereplőt, aki a közös akaratot jelképezi. És biztos is vagyok benne, hogy meglesz ez a konszenzusteremtő személy.

Vagyis az, aki egyelőre csak a fejében létezik, de létezik.

Igen, egy makulátlan ember, aki már ismert, ugyanakkor nem kötődik párthoz. Ha az emberek azt fogják érezni, hogy van erő ebben az összefogásban, akkor erre fognak szavazni.  Sajnálom, hogy elvesztegettünk bő fél évet, annak ellenére, hogy jó irányba indultunk, de sajnos elvétettük az utat. Most vissza kell találnunk. Az idő szorít, és ez most segíteni fog. Azok, akik ma egy-két százalékon állnak, nem tudom, miben reménykednek. Muszáj stratégiát váltaniuk, ahogy mi, szocialisták most stratégiát váltottunk.

Október 23-a is egy határidő volt, de máris módosítani kellett rajta.

Mi egy jelképes tablóképet akartunk összehozni az ünnepre, ez azonban az eredeti elképzelés szerint nem sikerült. Most azon dolgozunk, hogy a Közös Ország Mozgalom rendezvénye előtt közösen koszorúzzunk, ily módon pedig mégiscsak lesz tablókép. A lehetséges együttműködés kereteit november 4-én fogjuk bemutatni a választmánynak. Most ott tartunk, hogy a hat pártból néggyel tárgyaltunk, az LMP és a Momentum jelezte, hogy számukra ez most nem aktuális.  A többiekkel már csak néhány órányira vagyunk attól, hogy megkössük a megállapodásokat és felszálljon a fehér füst.

Említette, hogy lesznek új kommunikátorai az MSZP-nek. Kik ők?

Mondom, de előbb hadd említsem meg, hogy a Botka László által behozott szereplők itt maradtak velünk, azaz Komáromi Zoltán, Szent-Iványi István, Andor László, Ács Sándorné Kishantosról. Ami pedig a kommunikációs csapatot illeti: Bangóné Borbély Ildikó, Kunhalmi Ágnes, Kórozs Lajos, Gőgös Zoltán és Bárány Balázs kap nagyobb szerepet. A volt elnököket, így Lendvai Ildikót és Mesterházy Attilát is felkértem, vállaljanak nagyobb szerepet a párt mellett. Ugyanígy Kovács László is segíteni fogja a munkát. Decemberig egyébként pártkampányt folytatunk, az egyéni jelöltek felépítését pedig januárban kezdjük.

Akkor tehát jól hallom, hogy most végre Molnár Gyula lett a pártelnök?

Hahaha…

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!