İstanbul escort bayan sivas escort samsun escort bayan sakarya escort Muğla escort Mersin escort Escort malatya Escort konya Kocaeli Escort Kayseri Escort izmir escort bayan hatay bayan escort antep Escort bayan eskişehir escort bayan erzurum escort bayan elazığ escort diyarbakır escort escort bayan Çanakkale Bursa Escort bayan Balıkesir escort aydın Escort Antalya Escort ankara bayan escort Adana Escort bayan

Kezdőlap Címkék Miniszterelnök

Címke: miniszterelnök

A vízió

Mint azt mindenki tudja, a mi miniszterelnökünk távlatos ember, aki átlátja a dolgokat, nem úgy, mint a tudjukkik. Ezeket az “átlátásokat” fogalmazta meg Tihanyban a Tranziton, hogy mindenki ismerje meg, tanuljon belőle, és éljen aszerint, ugyanis ez minden magyartól a minimum, különben nem lesz gazdagság, erő, meg tisztelet.

Az átlátásos megfogalmazás minden idősíkra vonatkozik, hogy bizonytalanság véletlenül se legyen.

A jelen

Magyarország nagyon macsós, főleg a katonaságnál priccseken edződött vezetői miatt. Erre a tényre a bizonytalankodó, állandóan változó kormánnyal egyik napról a másikra vergődő, erősen feminin államoktól elhatárolódva a miniszterelnök külön is emlékeztetett:

„…a kétharmad, mint a cövek, egyfolytában áll, és még a végét sem látni.”

Bizony, jogosan mondta. A mai ellenzék szétszórt, szegény és hiteltelen, médiája nincsen, a NER alkalmazottak akkor veszik semmibe, amikor akarják, így elég nehéz odamenni bárkihez, hogy

„Az ellenzék vagyok. Kérem, szavazzon rám!”

Segítsége sincs, mert főleg vidéken, de a nagyvárosokban is a helyi potentátok, megmondóemberek és közbeszéd diktátorok nagyrészt a FIDESZ emberei, ahogy nekik információt szolgáltató média 80 %-a szintén, amelyik a szlogeneket diktálja. Ezen diktátumokat a fideszes politikai munkások rendkívül szorgalmasan figyelik, megjegyzik, majd terjesztik, sőt sulykolják az emberekbe, hogy sok időt és energiát rááldozva jó irányba térítsék a népet.

A nemfideszes értelmiség nem ilyen. Nagyon nem. Nem szorgalmas, és nem terjeszt. Pláne nem sulykol. Várja, hogy a fentebb jellemzett, ma már egymagában tehetetlen, lenézett ellenzék kezdeményezzen valamit, na, ahhoz ő majd kritikus szemlélettel csatlakozik. Ha ugyan. Mert ha nem tetszik neki, akkor persze nem. Kigondolni a dolgokat, az ellenzék körül gyülekezve a pártokkal és a többiekkel belső körben megvitatni, aztán programmá emelni nem az ő feladatuk. De nem ám!

A NER és főleg Orbán folyamatos bírálata a nemfideszes értelmiségtől sajnos kevés (immár tizenhárom éve láthatóan az), de ezt nem veszi észre, vagy nem akarja észrevenni, esetleg úgy jó neki, ahogy van, a cövekállás tehát minálunk változatlan. 13 éve az.

A fentieket a miniszterelnök ugyan nem részletezte, de nem is lett volna célszerű, mert sokakat csak megzavarna. Egy mondat bőven elég.

A múlt

Magyarország most gazdagabb, erősebb és biztonságosabb, mint 13 éve”

Ez tökéletesen így is van, az egyetlen probléma az, hogy a 13 év alatt a többi hasonló ország még gazdagabb és még erősebb lett, azaz ők jobban használták ki az beérkező EU pénzeket, a világgazdasági fellendülést, és a politikailag nyugodt korszakot, mint a miniszterelnök vezette magyar kormány, és ehhez még a nyugdíjkasszát sem kellett lenyúlniuk, amelybe a tőkét nagyrészt Gyurcsány gyűjtötte össze. A lenyúlással Orbán nem csak 2700 milliárd forint készpénzhez jutott (és ne feledjük: akkor még 270 HUF ért egy eurót), hanem a kassza megszüntetése révén 13 éve nem kell egy árva garast sem befizetnie. Elég az ígéret a leendő nyugdíjasoknak, hogy majd ha nyugdíjba mennek, az akkori kormány fizetni fog nekik.

A biztonságot illetően ma láthatóan több a vendégmunkás meg az akkugyár, mint 13 éve, de ezt inkább hagyjuk. Úgysem érdekes.

A fentiek alapján mondható, hogy az elmúlt 13 év a négy darab kétharmados választási győzelmet kivéve Orbánnak nem egy sikerkorszaka.

Az országvezetés bukta, mert mára odáig jutottunk, hogy gazdasági téren Lengyelország és Szlovákia helyett már Romániával és Bulgáriával vetekszünk a „jobb” helyekért, ami nem a magyar büszkeséget hizlaló állapot.

Közéletileg a magyar társadalmat sikerült végletesen megosztani. Magyarországon az összes kérdésben mindig egy ember dönt, és a döntést 2,7 millió ember mindig helyesli. Kompromisszumokra nincs remény, a NER mindenki mást lenéző magtartása, az „Azt csinálok, amit csak akarok” attitűd, valamint az ellenzék véleményének állandó semmibevétele lehetetlenné teszi az együttes cselekvést, azaz Magyarország lakossága 2,7 millió NER szavazóra és a családtagjaikra zsugorodott. A többi, ha elvileg van is, nem számít, beleszólni nem tudnak, jelentőségük nulla, állapotuk és helyzetük röhejes.

A külpolitikát illetően a szövetségeseinkkel mind összevesztünk, és összehoztunk olyan barátokat, akiket nem kellett volna összehozni.

Ezeket összesítve rögzíthető, hogy Magyarország az Orbán vezetés alatt egy Európában elszigetelt, a többiekhez képest egyre gyengülő gazdaságú, a politikai egyetértést tekintve kb. 40 százalékra zsugorodott lakosságú, erős keleti beütésekkel bíró, de azért rendkívül keresztény, mogorva, magányos állammá vált, melynek jelszava az „Én”.

Mivel ez egy teljes ország, a „Mi” ugyan jobbnak tűnik, de az jelenleg nálunk hazugság lenne, ezért maradjunk az „Én”-nél. De akkor egyszemélyes! Egyszemélyes, egyszemélyes… na és? Orbán „Én” helyett mindig „Mimagyarok”-at mond, senki nem fogja észrevenni.

A jövő

„Hogy ki lehet-e maradni a ma látszó rossz európai folyamatokból, arra ösztönből igennel válaszolok. Primitívül hangzik, amit mondok, de igen. Azt akarjuk, hogy Magyarország gazdag, erős legyen, biztonságos is. Ha ezt akarjuk, ki kell vívni a tiszteletet minden országtól. Van erre terv, különben minek tartanánk a politikusokat?”

Ezt hallgatva végre megnyugszik az ember. Na most! Van terv! Nem hiába tartjuk a politikusokat súlyos pénzekért, azaz, mint ahogy már írtam, nekünk megéri Hatvanpuszta minden négyzetcentije.

A terv szerint a gazdagság és az erő a magyarok Orbán által említett különös kreativitásának lesz köszönhető, melyről szerinte nem is tudunk (egyszer olvasta valahol), a biztonságunk érdekében pedig kivívjuk a tiszteletet, de ki ám! Tucker Carlsontól már kivívtuk. Trumptól is, Erdogantól is. Következik Svédország és Norvégia, aztán, ha a FAZ már abbahagyta az óbégatást, Németország. Lépésről lépésre. Nehéz lesz, de bizakodhatunk. Nyilván, erről szól a terv. A leendő tiszteletről. Kalaplevéve köszönnek majd nekünk. 10 év múlva. Ezt ígéri. Addig marad a mai helyzet. Csak kibírjuk valahogy.

Persze azért nagyon jó lenne, ha a hosszas vívódás közepette nem kellene otthagynunk az EU-t, mert értjük mi, hogy Orbán a keleti blokádok helyett konnektivitást akar (Magyarországnak rettenetesen kell az orosz gáz), de azért mégiscsak jobban hangzik az EU, még ha akkor van is blokád Oroszország felé. A gáz kivétel, azt ugyanis nem az EU blokkolja (nincsen rá szankció), hanem Putyin zárta el, és ha kinyitotta is, bármikor elzárhatja újból, ezért kell mindenféleképpen nagyon jóban lennünk vele. Na ja, a „rezsicsökkentés áldásos hatásainak” következtében a fűtés korszerűsítések, a házszigetelések, a takarékosságra nevelés, az alternatív gázszállítók keresése és a szállítás megvalósítása sajnos mind elmaradt, ráadásul a nagy villamos energia igényű akkugyárak és Paks II. késése miatt két nagy teljesítményű gáztüzelésű erőművet is kell építenünk, orosz gázra természetesen, és ez majdnem totális kiszolgáltatottság.

Ebből következően az EU sajnos csak nekünk, nem fideszeseknek hangzik jobban. A miniszterelnök úgy vélekedik, illetve úgy kell neki vélekednie, ő nem érti, miafrancot erőlködik az erkölcstelen, hülye Nyugat, az oroszok annyian vannak, mint az oroszok, úgyis ők győznek, akármit csinálunk, akkor hát adjuk oda nekik, amit akarnak, aztán legyen béke, és kereskedhessünk már! Vagy ha nem, hát kilépünk! Gázt ide, gázt ide, szép szőke Putyin…

“Kell még tíz év, ha megkapjuk, meg is lesz, meg is fogjuk csinálni”.

Nem kéne megadni neki. Így is nehéz lesz rendbe rakni a dolgokat, hát még 10 évnyi újabb rombolás után.

Hagyományos érték

A hagyományos érték nevéből következően olyasvalami, amely a múltból érkezik, fő jellemzője pedig, hogy akkor is érték volt, meg ma is az. A hagyományos érték választja el például a genderglobalista Nyugatot a hithű, konzervatív Kelettől, mely utóbbiban az orosz földgáz továbbra is hagyományos érték, az előbbiben meg már nem.

A konzervatívok szerint attól, ami tegnap volt, nem szabad eltérni, a balliberálisok szerint viszont szabad, így aztán arra, Nyugat felé nem veszik rossznéven, ha valaki eltér. Ebből következően az ő világuk eleve erkölcstelen világ, hagyományos értékeik nincsenek, nem forszírozzák a szaporodást(!), megengedhetetlen kapcsolatokat törvényesítenek(!!), és ma már nem is akarnak homogének lenni(!!!), mert tisztában vannak vele, hogy korábban sem voltak azok, csak a „hagyományos értékek” kényszerítették bele őket a látszathomogenitásba. Szörnyűség, hogy mennyire toleránsak a mássággal szemben. Brrr.

Ilyen egy rendes, illiberális államban nem fordulhat elő.

A konzervativizmus jellemzője a hierarchia. Abból származtatja a számára elengedhetetlen, nagybetűs Rendet, azaz tartózkodásra kijelölt helyként mindenkinek meg van határozva egy zárt rekesz, ahonnan nem jöhet ki. A konzervatív állam mindenféle intézkedésekkel gondoskodik róla, hogy ne is akarjon kijönni, mert különben baj lesz. Az Isten, császár, király, arisztokrácia/politikusok, papság, nemesség, polgárság/szabadok, pórnép, rabszolgák, nők sorrend többezer éven át jól működött, aki ezt meg akarná zavarni, az a konzervatív állam alapjait támadja meg. Amely csoportok renitenskednek, azaz nem hajlandók szó nélkül betagozódni és elfogadni azt, ami számukra ki lett jelölve, azokat rendőrségi felügyelet alá helyezik (lásd oktatás, egészségügy, ilyesmi).

Ha egy egész ország rendőrségi felügyelet alatt van, azt jelenti, a Rendet minden téren erővel kell fenntartani. Ezek a totális diktatúrák.

Az ország nulla és a százszázalékos rendőri felügyelete közötti elhelyezkedés mutatja, mennyire diktatúra az adott ország, vagyis aki azt mondja, ha senkit nem visz el a fekete autó, akkor ott nincsen diktatúra, hülyeséget beszél, ugyanis attól még nyugodtan lehet, legfeljebb kisebb mértékben. Például nálunk a Rogán vezette propagandaminisztériumot egyáltalán nem a belügy irányítja, szabadon plakátolhat meg levelezéses nemzetkonzultálhat bármiféle rendőri korlátozás nélkül akár évi negyven-negyvenöt milliárdból is, ha kell, ami elég nagy mozgástér Rogánnak, mégis vannak kétségeink a hazai demokráciát illetően. Igaz, nem Rogán korlátozása miatt.

A mozgolódásoktól mentes, ún. „rendes” hierarchia tehát a legfőbb hagyományos érték, amelyet a konzervatív erők szerint tűzön-vízen keresztül meg kell tartani.

A társadalom a nagy csoportokon belül kisebb egységekre tagozódik, ezek a családok. Konzervatív állam esetén a családokon belül is működik a szigorú hierarchia, mely szerint mindenkinek tudnia kell, hol a helye. A konzervatív tábor családmodellje, melynek a költő szerinti ideális helyzete az „Apa, anya, gyerekek, csupa szív, szeretet, egy se nyafog, kesereg, tréfa csupán a baj.”, a legvégsőkig megőrzendő, ha kell törvények által, sőt akár az alaptörvény módosításával is. Ebből következően az „Apa, apa, gyerekek…” szigorúan tilos, ahogy az „Anya, anya, gyerekek…” éppen úgy, teljesen függetlenül attól, hogy a „csupa szív, szeretet” az efféle visszataszítóan perverz kapcsolatban adott-e, vagy sem. A család feje a családfő, a többiek a beosztottak, és nem csak a család kutyája tudja, ki parancsol ott.

A gazdaság is a jól bevált családmodell szerint szerveződik, a kereslet-kínálat által meghatározott árak, a fogyasztás és az általa ösztönzött fejlesztés zavaros, individualista módszerei helyett a hagyományos értéknek tekintendő, padrone vezette nagycsalád dívik, azaz a rendszer sokszereplősből egyszereplőssé válik, legalábbis az állam uralta gazdasági terepen, ahová idegenek belépése tilos. A családon belül piaci igényből felvetődő műszaki fejlesztési, gazdaságosság növelési, környezetvédelmi vagy kiszolgálás jobbítási igény nincs, a vevő, aki ugyanaz, mint az eladó, gavallérosan rendel és fizet (a mi pénzünkből), továbbá akárhány túlmunka számlát befogad. Ha törvényileg baj lenne, egy nap alatt módosít. Tessenek, kérem, elképzelni, van olyan ország, ahol a többszörös kétharmad révén a rendszer sok időt kapott a kiépülésre, így aztán ma már kiválóan működik, a nagypénzű parvenük saját gyarapodásukon túlmenően eltartják a padronét is. Fényesen.

És látá a padrone, hogy ez jó.

És tényleg jó. Nem mindenkinek ugyan, ám a legtöbb gazdagnak az. Nem is lenne semmi baj, ha nem volnának renitensek, de sajnos vannak. Affenébe is!

A szépen felépített Rendet az örökös ugyanoda pozicionáltság helyett egyenlő kiugrási esélyeket akarók, a kötelezően fekete-fehérből kitüremkedő szivárványosok, az utasítás helyett megvitatással kialakított, közös álláspontban hívők, a mindenféle undorító szabadosságot szabadságnak nevezők, a Biblia ősi és kötelezően betartandó törvényeit kétségbe vonók, meg még további ilyesféle, rendkívül káros szerzetek, azaz főleg az ellenzék veszélyezteti, ugyanis hiába írta azt a költő, „Jöjj el szabadság! Te szülj nekem rendet…”, nagyot tévedett, mert abból nem rend lesz, hanem óriási kavarodás. Ami megengedhetetlen. Még tán az eleve elrendelt, örökös miniszterelnöki címet se akarnák tudomásul venni a népek egy akkora zűrzavarban, amit az ellenzék által megvalósítandónak hirdetett, úgynevezett „szabadság” okoz!

Az ilyesféle fertő elkerülésének záloga maga Miniszterelnök úr, aki, mint ezt kifejtette, mások által követhetetlen észjárással kormányozza országunk hajóját a nagy európai hullámverésben.

Csak remélni tudjuk, hogy a sorsunk végül nem az ő észjárásán múlik, mert az már eddig is sok kárt okozott.

Nincs pénz, nincsenek barátok, az országnak rosszabbul megy, mint ahogy mehetne, és mindez azért, mert Miniszterelnök úr azon tekintélyes szervezetekben sem szereti az egyenlőséget, amelyeknek tagjai vagyunk. Már az érthetetlen, hogy ott is hierarchiát akar, de hogy 27 egyenlő között ő akar a padrone lenni, az minden más tagállam szerint túlzás egy kicsit. A szervezetek alapszabályaikban eleve megadják mindenkinek az időszakosnak gondolt, néha egy-egy kérdésben alkalmazható vétójogot, de ilyen agresszív kismalacos pávatáncra nem számított egyik Alapító Atya sem.

Miniszterelnök úr sajnos nincs tisztában az alábbiakkal:

  • Ha valaki tag egy klubban, akkor a szuverenitásának egy részét fel kell adnia! Aki ezt a primitív követelményt nem képes fölfognia, annak az agyi képességeiről jobb, ha nem nyilatkozunk.
  • Miniszterelnök úr sohasem a „magyarok érdekeit” védi, hanem minden esetben a saját elképzelését. Hogy mégis azt mondja, az sokaknak ugyan elfogadható, de attól még nem lesz igaz.
  • Ha valakitől pénzt kapunk, ne sértődjünk meg azon, hogy szeretné tudni hová ment a pénz, mert ha nem engedjük megtudni neki, legközelebb nem ad.

A baj az, hogy ezekre Miniszterelnök úr magától nem fog rájönni soha, megmondani pedig nem merik neki.

Nem lehetne végre leváltani? Vagy még mindig nem elég?

Másképp gondolkodás

Mióta a miniszterelnök kijelentette, hogy „Mások által követhetetlen észjárással kormányozzuk országunk hajóját az európai hullámverésben”, a másképp gondolkodás végre értelmezhető.

Rengetegszer hallottuk már, hogy Brüsszel azért büntet minket, mert másképp gondolkodunk, sőt már nekem is írta egy főszerkesztő, sajnálja, hogy másképp látom a kétszerkettőt, mint ő, így aztán szöget üthet az ember fejébe a dolog, és elkezd töprengeni azon, hogy mi a fene ez a másképpság. Illetve másképpség. Főleg az észjárást illetően.

Arra hamar rá lehet jönni, hogy van ebben valami, mert ha megnézzük, hogy miniszterelnöknek milyen húzásai vannak főleg a nemzetközi politikai színtéren, hát azoknak tényleg semmi értelmük sincsen, hacsak miniszterelnökünk nem kárt akart okozni szép, deli hazánknak… de ilyet még gondolni is borzalom!

Azért sem lenne értelme, mert a miniszterelnök pofára eséseit mindig meg tudja magyarázni majdénmegmondomkiahibás alapon (Brüsszel, Gyurcsány, Soros – a sorrend alkalomszerű), és teljesen lényegtelen, hogy közben mekkorákat szövegel kapu mellé vagy fölé, esetleg luft jelleggel, vagy taccsra küldve a mondanivalót, hogy focikifejezésekkel éljünk, mert ő már korábban tudtunkra adta,

nem azt kell nézni, amit mond, hanem amit csinál.

Így aztán nem is füllent. Illetve de, csak, mint mondta, nem azt kell nézni. Az ember nem is képes eldönteni, hogy ez most elmés, vagy jópofa, egyedül az biztos, hogy megint át lettünk verve.

A téma tehát az észjárási másság, és annak átgondolása. Hálaisten (illetve hála miniszterelnöknek), most már erre a kényelmetlen és fárasztó átgondolásos műveletre nincs szükség, mert ő, mint a legilletékesebb végleg lezárta az ügyet: a „másképp” azt jelenti, hogy ez az észjárás a többi ember által „nem követhető”. Punktum.

Elfogadva a miniszterelnök meghatározását, ha a többi embert  logikus lénynek tekintjük, a mondott észjárás vagy logikátlan, vagy nem evilági logika. Nem merném feltételezni, hogy Miniszterelnök úrnak a logika – Örkénnyel szólva – hölderlinszerűen unbekannt, sokkal inkább az lehet a helyzet, hogy Ő immár túllépett rajtunk, és más téridő skálán robog, ahol a kettőnek kettővel való szorzata huszonnyolc és köbgyök százharminchétezer között bármely egész szám lehet, ha iksz egyenlő nulla. Ez mások által tényleg követhetetlen, amit meg tudok érteni.

Itt van aztán az EU pénzek esete. Úgy gondolná az ember, nem létezik miniszterelnök, aki egy amúgy is kiköltekezett, rekord inflációval sújtott, a kormány intézkedéseiből láthatóan pénztelen, és ebből következően nagyon szerencsétlen országban ne teljesítené azonnal és lélekszakadva az EU által a pénzküldés feltételeként támasztott huszonhét pontos követelményrendszert az ország érdekében, pláne, ha ő és társasága már annyira megszedte magát, hogy nincs szükségük további intézményesített tolvajlásra, mert munka nélkül is megélnek az eddig besöpört pénzből minimum tíz nemzedéken át. Tágabb családostul, hogyha kell.

Sajnos nekünk, az EU-nak, sőt az egész földi világnak nagy meglepetéssel kell látnia, hogy ilyen miniszterelnök mégis létezik, mégpedig a mi sokszor megválasztott Miniszterelnök urunk, akibe mi, a nép aztán annyi bizalmat helyeztünk, hogy  az egy nagymértékű fényhajlításra alkalmas gravitáció ideérkezése esetén akár a Hold túlsó oldaláról is látható. Ő az, aki követhetetlen észjárással próbál kibújni az előírt EU kötelezettségek alól, bevetve minden módszert, ami csak rendelkezésre áll. Úgy csinál, mintha teljesítené, közben bazsalyogva bólogat, de végül mégsem, kezdődhet hát a következő menet. Igen nagy valószínűséggel hatalmas stáb töri a fejét éjjel-nappal azon, mi legyen a következő csel, amellyel kipróbál egy újabb EU átverést, hogy ne kelljen betartanunk. Hogy mit? Semmit! Egyetlen pontot se, rohadt Brüsszelék!

Ez ám az észjárás, lehet mondani! Bármit beáldozva, ha kell, szakadjon bár össze Föld és Ég, ha tetszik, ő csak győzelemre képes játszani. Mindent és mindenkit feláldozva közben, pusztuljon akár (rajta és rokonságán kívül) az összes országlakó, jöjjön Mohács, Trianon vagy akár Marseille, ha kell, akkor sem fogja feladni! Sohasem! Én ezt végzetesen ostoba makacsságnak hívom, de sajnos olyan mindegy, hogy minek! A hívek zsolozsmája elnyom minden ellenvéleményt.

A helyzet hétről hétre romlik, az EU egyre jobban begurul, és mostanra jutottunk el oda, hogy nyíltan kezdik hangoztatni, meg kell tanulnunk EU pénzek nélkül élni, mert „előbb-utóbb nettó befizetők leszünk”. Mi, józanabbak persze tudjuk, hogy az indok ugyanúgy hazugság, mint a többi megnyilatkozása. A Néppártból is inkább kilépett. Valahogy nem tud veszteni.

A Néppártot bánja a franc, egy HUXIT-ot viszont már életveszély lenne meglépni. Nekünk, az ország polgárainak az. Na persze, Miniszterelnök úrnak mindez semmi, őt meg sem érinti az a gazdasági zuhanás, ami a kilépéskor bekövetkezne, legföljebb visszavonul családi birtokára, ahol mindig süt a nap. Miért érdekelné őt, hogy mi lesz a többiekkel, hiszen azon túlmenően, hogy neki ma már mindegy, EU tagok vagyunk, vagy nem sem, fel sem tudja fogni, hogy mit csinál. Ha a túléléshez az kell, nem fog habozni egy pillanatig sem, úgy feláldoz minket, mint a sicc, akkor is, ha emiatt hívei éhen halnak, ők továbbra is hálásan hozsannáznak neki, milyen szerencse, hogy nem egy Gyurcsányfióka van hatalmon, mert akkor biztos a szemüket is kilőnék eközben kedves mindannyiuknak. Így halnak majd meg boldogan, mert a Mennyország be van ígérve nekik.

A Földre visszatérve a veszély sajnos valós, mert előfordulhat, hogy Miniszterelnök úr egy országot magával rántva száll le a bicikliről, amely elvitt volna minket egy jobb világba.

Na, magyar értelmiség? Tetszik érteni?

Hungarofóbia

Szijjártó Péter magyar külügyminiszter ismét beszélt. A békéről meg a háborúról. Nem, mintha még nem beszélt volna róla, de valamiről beszélnie kellett az MCC Feszten, ahol ő van otthon, nem a libsik, és hát miről beszéljen sajátjainak egy külügyminiszter?

A lélegeztetőgép téma nagyon kellemetlen lenne, a jogállamiság őre és felelőse nem ő, hanem Varga (volt), az EU-s pénzek érkezési dátumát illetően Navracsics hitegeti a jónépet, a nagyívű jövőbe látás meg Orbán reszortja, azaz hogy hol tart majd a tej- és mézfolyást tekintve 3118-ban a Magyarország nevű Kánaán, ahhoz Szijjártónak nincs köze. Az egy Orbán privilégium.

Maradt neki a háború. Na meg a béke. Végül is mindkettő hozzá tartozik. Nem volt hát kérdés, hogy miről beszél. Az immár jól ismert, kötelező körök után a következőket sikerült neki mondani:

„Mindig az az ellenérv, hogy a körülmények nem megfelelőek még erre, miközben látni kell, holnap rosszabbak lesznek a körülmények, mint ma, és tegnap jobbak voltak a körülmények, mint ma, mivel tegnap még kevesebb ember halt meg, mint ma, és holnap még több lesz a halottak száma, tehát álságos, elfogadhatatlan és önsorsrontó az az érvelés, amit az európai uniós kollégáktól hallunk a békével szemben. Hiába támadnak minket emiatt, ma Európában mi állunk ki egyedül a béke szükségessége mellett.”

Hát igen. Egyedül mi.

Ez a kiállás nagyon szép dolog. Főleg, hogy az aljas támadások mintegy leperegnek rólunk, sziklaként állva a vártán, miközben szeretteinkre gondolunk. Persze nem mindenki. A külügyminiszter által használt királyi többes ugyanis korántsem az ország teljes lakosságát jelenti, sőt messze nem (az ellenzék és szavazói például háborúpártiak), viszont egy embert biztosan: magát Miniszterelnököt, aki a Napkirály jelmondatát vallja:

„Egyedül mindenki ellen”.

Szijjártó csak tolmács, aki a rögeszméit közvetíti, mert tolmácsból bőven van neki, ha bokros teendői miatt nem jutna el valahová. Magát a kiállást tekintve a józan ésszel bírók legalábbis gyanúsnak tartanák, ha mindenki más az ellenkezőjét hangoztatja és teszi (még Putyin is!), de Miniszterelnök úr nem. Hozzászokott már, hogy mindig és mindenkivel konfrontálódjon. Simán. Gátlástalanul. A következmények neki nem számítanak. És ha mindenki ellenzi is ezt a békét, ő majd meghosszabbítja Vlagyivosztokig.

Magát a konkrét kijelentést tekintve, mármint arról, hogy „a körülmények nem megfelelőek” érv Szijjártó fejedelmi többesének véleménye szerint „álságos, elfogadhatatlan és önsorsrontó”, a következők mondhatók:

  • Oroszország Ukrajna jelentős részét elfoglalta, és uralma alatt tartja. Putyin csak akkor mehet bele bármilyen béketárgyalásba, ha ezekből valamennyit de inkább az egészet megtarthatja. Ez nála az abszolút minimum. Azt az orosz nép csak még sokkal fokozottabb diktatúra esetén tűrné el, hogy a rengeteg orosz halott ellenére az akció eredménye nulla. Ha pedig mégis nulla lenne, az Putyin azonnali bukását jelentené, valamint azt, hogy bekövetkezne, amitől sokkal jobban tart: a megcélzott dicsőségnek annyi, a jövőbeli történelemkönyvek csak egy ostoba lúzerként emlékeznének meg Vlagyimir Vlagyimirovicsról, ha ugyan egyáltalán.
  • Oroszország Ukrajna jelentős részét elfoglalta, és uralma alatt tartja. Zelenszkij csak akkor mehet bele bármilyen béketárgyalásba, ha Ukrajna mindent visszakap, mivel az egész ország (az ő szellemi és gyakorlati vezetésével!) ezt az elvet vallja. Különben miért volt a sok halott, a rengeteg rom, szenvedés és veszteség? Ha Ukrajna nem kapna mindent vissza, az elnök akkorát bukik, mint a MOL torony, és hogy a jövő történelmekönyveiben ostoba lúzerként szerepelne, egyáltalán nem vitás.
  • Oroszország Ukrajna jelentős részét elfoglalta, és uralma alatt tartja. A fejlett demokráciák ezt nem hagyhatják annyiban (elég baj, hogy a Krím annektálását hagyták, a Kreml pszichopatája azért lépett tovább), mert a diktátorok mindent fölrúgnak és föláldoznak saját dicsőségük érdekében, csak a vis maior állíthatja meg a nyomulásukat. Őket le kell győzni, nincs mese. Addig nem lesz esély semmire.

A fentiekből következően békét csak az egyik fél győzelme hozhat, másként nincs remény. Az pedig, hogy ezt egy XXI. századi, európai ország miniszterelnöke nem érti, rendkívül kellemetlen az őt megválasztó ország népére nézvést.

Vagy a nagy-nagy békepárti szólam csak a szokvány néphülyítés a hatalom megtartása érdekében?

Mondott persze Szijjártó még mást is:

Nem bizonyos törvények állnak a háttérben, a valódi ok az, hogy Brüsszelnek küldetésévé vált a kereszténydemokrata, patrióta magyar kormány megbuktatása. Azért vagyunk nekik kényelmetlenek, mert homlokegyenest ellenkező politikát folytatunk, mint ami szerintük az egyetlen helyes, létező, elfogadható, tolerálható politikai irányvonal, s ha mindez még nem lenne elég, sikeresek is vagyunk. És ez azért durva, mert az összes, velünk szembeni eljárás okaként a demokrácia hiányát jelölik meg, miközben pont ők azok, akik lábbal tapossák a demokráciát, mert nem hajlandók elfogadni a magyar emberek demokratikus akaratát. A demokrácia legnagyobb szégyene ma Brüsszel és az európai bürokrácia”

Ez a „Mindenki mindig minket bánt” elv önsajnáló használatának magyar konzervatív típusa.

Főleg a „küldetés”, a „sikeresek is vagyunk” meg a „magyar emberek demokratikus akarata” tetszett. A többit inkább nem minősíteném, pláne azt nem, hogy Szijjártó, illetve miniszterelnök szerint mi a mai demokrácia legnagyobb szégyene. Azt mi, itt élők nagyon jól tudjuk immár hosszú évek óta. Ha a FIDESZ hívők nem is…

Az emberek birkaként való kezelése a FIDESZ taktika leghatékonyabb eszköze.

Az Arany féle „Költő hazudj, csak rajt’ ne kapjanak” jótanács mai változata a „Politikus hazudj, úgyis el fogják hinni – ha nincs más információjuk”.

Arról, hogy ne legyen más információjuk, Pártunk és Kormányunk naponta gondoskodik.

Konzervatív

Mint azt a FIDESZ prominensei, potentátjai és igazmondó juhászai sűrűn tudtunkra adják, Magyarországon sikeres konzervatív kísérlet zajlik, amennyiben „úgy nyerték négyszer nagy fölénnyel a választásokat, hogy nem mondtak le azokról az alapvető konzervatív értékekről, amelyekről sok, önmagát kereszténydemokratának, konzervatívnak nevező párt lemondott.

A fentiek szerint a legalapvetőbb konzervatív érték a közpénz. Arról kifejezetten nem mondtak le. A másik ilyen érték a semmi, ugyanis semmiről nem kell lemondaniuk, arra teszik rá a kezüket, amire akarják, és mindezt az összes törvény által engedélyezetten, mert kétharmad esetén a jogállam ők maguk. Személyesen. Nincs is gond a bevétellel, Tiborcz például bűntelensége büszke birtokában vihetett haza a kis családnak némi pénzt. Pár tízmilliárdot. Pont amennyi kell.

Ha valakinek ez nem tetszene, akkor sem szólhat egy árva szót sem, mert a kétharmadot a derék „konzervatívok” tőlünk, választóktól kapták, mégpedig először 2010-ben, rendkívül nagyeszű értelmiségünk iránymutatását követve („Csak Gyurcsányt ne, jajjajjaj”), a többi nagyarányú győzelmet a korlátlan hatalommal már gyerekjáték volt besöpörniük.

A rendszer tökéletesen összeállt. Övék az állam, a Parlament, a gazdaság, az AB, a NAV, az ÁSZ, a GVH, a Médiatanács, a közpénzből fizetett közmédia, a közpénzből fizetett egyéb média, a Polt féle bűnüldözés, a Patyi féle igazságszolgáltatás, a rendőrileg vezényelt oktatás egészségügyestül, a tudomány a kutatással, a művészet az összes ággal, na meg a sport. Remélem, nem hagytam ki semmit (ha más nincs, akkor nem).

A fentieken túl konzervatívjainknak hozzáférésük van az önkormányzatok, a vállalatok, a bankok plusz az adófizetők bukszájához, az ingatlanvagyonhoz, és hogy mi tűnt még el ezen kívül 2010. óta, annak a „Kaparj kurta, neked is jut” egyesület műfüves kispályáin lehet utánajárni. Hadházyt keressék, hogyha érdeklődne valaki.

Különös báj a mindent birtoklásban, hogy Orbánék komolyan hiszik, ez így demokrácia. Szerintük a hungarofób Brüsszel nekünk megküldött, a kormánnyal többször egyeztetett, de Orbánék által máig teljesítetlen(!) 27 db mérföldkő követelménye nem komoly, ezzel csak álcázzák ellenségeink, hogy képtelenek elviselni Miniszterelnökúr szilárd, konzervatív álláspontját, miszerint no migration, no gender, no war.

Bizony. Ezt bírta nekünk mondani.

A győzelmeket tekintve a FIDESZ formáció tényleg menő. A választásokon elnyert 67 % ugyan elmarad Putyin 72 %-ától, de a különbség csak nüansznyi, és 2026-ban akár be is hozható. A technika egyszerű, a népnek úgy kell tudnia, az ellenzék nem csak a halálba küldené fiainkat („ÉS férjeinket”, by K. Novák), hanem még a rezsicsökkentést is eltörölné, ami aztán mindennek a teteje. A választók úgytudását a lefizetett média simán intézi el, hasonlóan, ahogy legutóbb is elintézte, kihasználva Márki-Zay rutintalansággal kevert bugyutaságát, a független média meg majd a szokott módon lapít. A múlt évi választás előtt is ezt csinálták, nem akadt ember, aki megírta volna, hogy semelyik tagország sem küld katonát, ha a NATO nem kéri, és mindegyik küld, ha a NATO kéri, mégpedig abszolút függetlenül attól, ki a miniszterelnök. A lapok hallgatásán túlmenően az értelmiség is csöndben maradt, ezért a magyar nép nagy többsége valóban úgy tudta a választáskor, hogy Márki-Zay hatalomra jutva rögtön halálba küldi fiainkat, mígugyanakkor Orbán, ha ő nyer, megvédi mindet, és ez döntő érvnek bizonyult. Az ellenzéki szavazók jó része el sem ment, vagy elment, és a FIDESZ-re szavazott, a bizonytalanok meg mind egy szálig követték az utóbbiakat.

Nem csoda, hogy egy ennyire sikeres csapatot a magyar nép egyszerűen nem hajlandó leváltani. Pláne valami gyurcsányfiókára nem. Még csak az kéne, emberek! Lenne ám itt halálba küldés bőven, na meg gázáremelések dögivel, tán még a vizitdíj is visszagyönne, ahogy a népnyúzó Ferit ismerem!

És akkor végünk, ecsém! Ahogy a költő írja:

A sírt, hol nemzet süllyed el, Népek veszik körül.”

Az ilyet mindenképpen el kell kerülni, különösen a körülvevést, mert mi asztán tudjuk, ecsém, mire bazíroznak a Népek, ezért csak semmi könnyelműség, magyarok! – illetve mimagyarok, ahogyan Miniszterelnökúr a kedvenc népét emlegetni szokta.

Miniszterelnökúrnak ugyanis mi vagyunk a kedvenc népe. Tökéletesen érthető, hiszen nincs még egy olyan európai nép és egy olyan értelmiség, amelyik a hozzá hasonlókat akárcsak a hatalom közelébe engedné, nemhogy kétharmaddal(!) többször(!) megválasztaná! Erre csak a mimagyarok képesek. Miniszterelnökúr ugyan nagyon várta a szerinte „konzervatívnak” nevezett, de valójában bigottan vallásos elv alapján politizáló pártok áttörését a kontinensen, ám az elmaradt. Még Meloni sem az igazi, mert ugyan határozottan no migration, de annyira yes Ukrajnát tekintve, hogy még üvöltözni is hajlandó volt érte az olasz parlamentben. Ráadásul a miniszterelnökasszony nem csak Oroszországgal, hanem Kínával szemben is szilárdan negatív álláspontot képvisel, amennyiben az általa vezetett Olaszország kiszáll az Új Selyemút projektből.

Egyedül maradtunk, emberek. Hiába az agresszív kismalacos pávatánc… vagy lehet, hogy az a baj?

Miniszterelnökúr hosszas regnálását sajnos nem kísérik sikerek.

  • Gazdaságilag a lenyúlt MANYUP vagyon, a számolatlanul ömlő EU pénzek, a világgazdaság tíz éven át tartó fellendülése és a totális belső hatalom ellenére kábé ugyanott tartunk gazdasági hatékonyságban is, meg államadósságban is, mint 2010-es választáskor, azzal a két apró különbséggel, hogy egyrészt a forint azóta kegyetlenül elinflálódott (illetve hát elinflálták), másrészt nem mi szorongatjuk a cseheket, hanem Románia szorongat minket (a fenébe is!). A tudás alapú társadalom ugyan egyértelműen hasznosabb, de a munkaalapú a konzervatívabb, így Miniszterelnökúrék nem mondhatnak le róla. Az oktatásról viszont igen. Úgyis csak egy liberális trükk.
  • A szociális rendszerünk is konzervatív irányba távolodott el a komcsitól, ma már a legtöbb támogatást a legkevésbé rászorulók kapják, a többinek meg kuss.
  • Az oktatásra és az egészségügyre kevesebb pénz jut GDP arányosan, mint 2010-ben, ezért rendőri felügyelet alá kellett helyezni mind a kettőt, hogy egyáltalán működjenek.
  • Miniszterelnökúr vezérletével energiában szegény, de mégis energiapazarló ország lettünk (a rezsicsökkentésnek köszönhetően, mert ami olcsó, azzal nem érdemes törődni), ráadásul olyan energiafaló gyárakkal meg üzemekkel megspékelve, melyekből más ország már nem kér a kontinensen.
  • Európában nincs egyetlen szövetségesünk sem (hiába az EU és a NATO tagság), és barátból se sok (V4, Néppárt már csak múltidő).

Ez a rettenetesen kudarcos, és mégis hosszas uralkodás az újra és újra megválasztásokkal maga a csoda, így aztán Miniszterelnökúr, mint az ősi gender utolsó szalmaszála jelentéktelensége ellenére jelentőssé dicsőült a kontinensen, belé próbál kapaszkodni a bubuktól, burkáktól, Zelenszkijektől tartó óhitűek serege. Az, hogy az Orbán féle győzelemre az ő országukban reálisan nincs remény, hidegen hagyja őket, hiszen a hitre építenek, és ha a magyaroknak sikerült egy ilyen főnököt szerezni, akkor egyszer majd nekik is!

A pápa jól választott látogatási helyszínt. Lévén ugyanúgy mélyen hívő, és feltétlen „békepárti”, mint Miniszterelnökúr (bár nála a mélyhit kérdőjeles), ha ezeket akarta demostrálni, egyszerűen nem mehetett máshova.

Bravó, Szentatyám! Mégiscsak van egy szövetségesünk! Lesz itt béke hamarost!

Vagy nem. Putyint ismerve az utóbbira szavazok.

Alibaba darabokban

0

A tőzsdék kedvezően fogadták, hogy hat részre szakadt az Alibaba, a világ egyik legnagyobb internetes kereskedője. Jack Ma kapitulált, a hatalom elégedett Pekingben: az óriást feldarabolják, és a hat utód újra a tőzsdére mehet.

260 milliárd dollár az Alibaba értéke, ezért senkinek sem volt mindegy, hogy miképp fogadja a világ a Pekingben kidolgozott új üzleti konstrukciót.

Az üzleti világ bevette a csalit, örömmel üdvözölte  Hongkongban és New Yorkban azt az elképzelést, hogy az Alibaba hat részre szakad: hazai internetes kereskedés, külföldi internetes biznisz, felhő, helyi szolgáltatások, logisztika valamint média és szórakoztatás.

A várható előnyök nyilvánvalóak hiszen hat kisebb független társaság könnyebben tud alkalmazkodni a gyorsan változó piachoz, és a hatalomnak is kevesebb gondot okozhat a jövőben Pekingben. Daniel Zhang, az Alibaba elnök vezérigazgatója így beszélt erről Hongkongban:

”Az új cégek gyorsabban tudnak majd reagálni a változásokra, fürgébbek lesznek. Már évek óta készítjük elő a változást”

– fogalmazta meg finoman a helyzetet hiszen Jack Ma, az alapító atya hosszú időre eltűnt a nyilvánosság elől, majd Tokióban bukkant fel, és csak mostanában tért vissza Kínába.

Miért ?

Jack Ma, az alapító atya, egy kicsit túlságosan is nagyra nőtt azóta, hogy angol tanárként megindította az internetes kereskedést Csöcsiang tartomány fővárosában. Ebben a tartományban volt a kommunista párt első titkára előbb Hszi Csin-ping, Kína jelenlegi első számú vezetője, és később Li Csiang miniszterelnök, aki a tavalyi pártkongresszuson lépett elő a második helyre. Ez a támogatás döntő fontosságú volt Jack Ma számára, aki maga is rendelkezett párttagsági könyvvel bár ezt sokáig titkolni igyekezett hiszen cégét New Yorkban vitte tőzsdére. Ő lett Kína leggazdagabb embere, aki előbb találkozott a frissen megválasztott Donald Trump elnökkel mint Hszi Csin-ping kínai elnök.

“Jack és én nagy dolgokat viszünk majd végbe együtt!”

– harsogta Donald Trump, és ez kicsapta a biztosítékot Pekingben, ahol túlságosan nagynak ítélték meg Jack Ma hatalmát és főként a száját.

A kommunista Kínában illik csendben gazdagodni. Jack Ma viszont fennhangon bírálta a pénzügyi felügyeletet mondván: akadályozza másik cége, a 35 milliárd dolláros Ant – Hangya – tőzsdére vitelét. Ezt nem engedélyezték, és 2020-ban megindult  a vizsgálat Jack Ma és az Alibaba ellen. A dollármilliárdos Jack Ma rákényszerült arra, hogy megengedje az Alibaba feldarabolását – hangsúlyozza a Project Syndicate oldalon két közgazdász. A tőzsde egyelőre  kedvezően reagált mind New Yorkban mind Hongkongban, és ez azért nagyon fontos, mert az Alibaba hat jogutóda újra részvény kibocsátást tervez – egymástól immár függetlenül. A pénz nagyon kell ugyanis a pekingi vizsgálat egyáltalán nem tett jót az Alibaba részvényeinek: értékük még ma is csak a 70%-át érik annak, ami a csúcs volt Jack Ma mélyrepülése előtt.

“Az Alibaba feldarabolását a pekingi hatalom intézte el”

– ez a véleménye a Kaiyuan Capital befektetési igazgatójának, aki a CNN gazdasági rovatának nyilatkozott.

Peking mosoly offenzívát folytat, mert dinamizálni akarja a magán szektort

Erről beszélt pár napja Li Csiang miniszterelnök amikor vezető kínai üzletemberekkel találkozott.

“Tavaly helytelen viták folytak a társadalomban arról, hogy mi legyen a privát szféra szerepe Kínában. Ez megijesztett sok vállalkozót. Szeretném megnyugtatni őket: a kormány támogatja a magánszektort”

– idézte a China Daily Li Csiang miniszterelnököt.

Jack Ma szimbolikus figurája a privát szférának Kínában és azon kívül is. Felbukkanása ezért lélektanilag fontos nemcsak az Alibaba, de az egész magánszféra számára Kínában. Hszi Csin-ping elnök meg is indokolta, hogy miért akarják újra kiemelten támogatni a magán szektort Kínában: amikor az Egyesült Államok megpróbálja “feltartóztatni  Kínát “, és decouplingról – válásról beszélnek sokan Washingtonban, akkor fontos, hogy a legfontosabb iparágakat – különösen az informatikát – saját erőből fejlesszük Kínában.

Ez a hivatalos szöveg, de sok szakértő szerint Pekingben a hatalom meg akarja rendszabályozni az egész informatikai szektort. Az Alibaba csak az első fecske volt. “Most a Tencent következik “- nyilatkozta a CNN gazdasági rovatának Hong Hao, a Grow Investment Group vezető közgazdásza.

Az Alibaba főnöke mindenesetre optimista, Daniel Zhang e mailt küldött valamennyi dolgozónak a sikeres tőzsdei visszatérés után:

”a piac a legjobb teszt. Így aztán minden új cég a tőzsdére mehet.”

A Citi szerint is nőhet az Alibaba részvények ára, melyet 156 dollárra taksált. Ehhez képest a New York-i tőzsdén 98 dollár volt a záráskor az Alibaba árfolyama.

Francia kormányfő: minden erőnkkel küzdenünk kell az antiszemitizmus ellen

0

A zsidó szervezetek éves vacsoráján Élisabeth Borne miniszterelnök asszony felidézte saját családjának tragédiáját.

”Vannak dátumok, melyek meghatározóak egy ember, egy család életében. Nálunk ez a dátum 1943 december 25. Akkor tartóztatta le apámat, nagyapámat és a nagybátyáimat a Gestapo. Leplombált vagonba kerültek. Irány Auchswitz.

1250-en voltak abban a transzportban. Hatan jöttek vissza Auschwitzból.

Apám túlélte, de lelkileg nem volt képes feldolgozni a tragédiát. 1972-ben öngyilkos lett. Én akkor 11 éves voltam.”

A miniszterelnök asszony édesapja – sok más sorstársától eltérően – beszélni akart arról, amit átélt Auchswitzban.

“Miután hazajött, dőlt belőle a szó. Részletesen beszámolt hónapokon át arról, hogy mit élt át a haláltáborban. Mások nem voltak rá kíváncsiak. Hallgass már el – mondta sok sorstársa is, akik el akarták felejteni a múltat. Apám végül két levélben írta meg a lányának, hogy mit élt át a haláltáborban.”

A miniszterelnök asszony hangsúlyozta, hogy jó lenne, ha minden francia iskolás gyerek legalább egyszer felkeresne egy holokauszt emlékhelyet Franciaországban. Elmondta, hogy az antiszemita cselekmények száma egynegyeddel csökkent az előző évhez képest 2022- ben Franciaországban.

Itt él Európa legnagyobb zsidó és muzulmán közössége

A zsidók számát 0,6-0,8 millióra becsülik Franciaországban míg a muzulmánok  csaknem tízszer annyian vannak 5-6 millióan. Pontos számok épp a holokauszt miatt nincsenek. A második világháború előtt a francia rendőrség és csendőrség számon tartotta a zsidó polgárokat, és ez megkönnyítette a Gestapo dolgát amikor a francia rendőrség és csendőrség segítségével összegyűjtötte a zsidókat a náci megszállás idején. Franciaország akkori rendőrfőnökét több mint harminc évvel a második világháború után egy zsidó aktivista megölte Párizsban.

A zsidó szervezetek vezetője hangsúlyozta, hogy jelenleg az iszlamizmus, az antiszemitizmus új formája, és ez jelenti a legnagyobb veszélyt. Franciaországban az elmúlt évtizedben egy sor iszlamista merényletet követtek el. A zsinagógágat, a zsidó iskolákat és egyházi épületeket a francia rendőrség fokozott gondossággal védelmezi, mert szeretné megtartani Európa legnagyobb zsidó közösségét, melyet Netanjahu izraeli miniszterelnök kivándorlásra bíztat.

Izrael ex miniszterelnöke: hiába próbáltam közvetíteni Putyin és Zelenszkij között

Ötórás interjúban idézte fel kormányfői emlékeit Naftali Bennett, aki kitért arra is, hogy megpróbált közvetíteni Ukrajna és Oroszország háborújában.

A zsidó származású Zelenszkij megkérte Izrael akkori miniszterelnökét, hogy beszélje rá Putyint egy találkozóra. Ez még jóval a háború kitörése előtt történt, de már azután, hogy Oroszország megkezdte csapatainak összpontosítását Ukrajna körül. Putyin elutasította Zelenszkij tárgyalási javaslatát mondván: “náci háborús uszítókkal nem állok szóba!”

Izrael érdekében Naftali Bennett továbbra is közvetíteni próbált hiszen Oroszország szövetségesei: Irán és Szíria komoly fenyegetést jelentenek a zsidó államra.  Izrael akkori miniszterelnökének azt is figyelembe kellett vennie, hogy Oroszországban és Ukrajnában még mindig jelentős zsidó kisebbség él annak ellenére, hogy döntő többségük már kivándorolt.

Naftali Bennett ezért márciusban titkos látogatást tett Moszkvában, hogy rábeszélje Putyint a béketárgyalásokra. Zelenszkij elnök akkor “a háláját fejezte ki ezért.”

Sokoldalú béketárgyalások

“Mindent egyeztettem a béketárgyalásokkal kapcsolatban az Egyesült Államokkal, Németországgal és Franciaországgal” – mondta Bennett ex kormányfő. “Szerintem 50% esélye volt a megegyezésnek Oroszország és Ukrajna között. Az USA szerint kevesebb.”

Ők akadályozták meg a kiegyezést Ukrajna és Oroszország között?

“Igen, ők blokkoltak, és azt hiszem, hogy ezzel hibát követtek el.”

Bennett utalt arra, hogy az USA azon a véleményen volt: üssük tovább Putyint! Ne felejtsük el, hogy Biden elnök ekkoriban azt mondta, hogy az Egyesült Államok célja Putyin megbuktatása. Később ezt ugyan visszavonta, de az amerikaiak szándékai eléggé világosak: meggyengíteni Oroszországot, tönkretenni az orosz-uniós együttműködést és valamiféle gazdasági NATO-t létrehozni, melyet egyértelműen Washingtonból irányítanak.

Putyin propaganda sajtója lecsapott Bennett interjújára mondván: a Nyugat akadályozta meg a béketárgyalásokat.

Bennett miniszterelnök ezek után visszatért az interjúra, és kijelentette: nem volt békeegyezmény, a tárgyalások megszakadtak, mert fény derült az orosz erők bucsai vérengzésére. Ezekután közölte Zelenszkij elnök, hogy nincs többé párbeszéd Putyinnal, akinek a csapatai háborús bűnöket követtek el a polgári lakossággal szemben.

A német kancellár és a francia elnök továbbra is békét akar

Bennett ex kormányfő célzott arra interjújában, hogy Macron elnök és Scholz kancellár amellett állt márciusban, hogy mielőbb véget kell vetni a harcoknak Ukrajnában. Macron elnök és Scholz jelenleg is kapcsolatban áll Putyinnal, rendszeresen beszélnek az orosz elnökkel telefonon. Az Európai Unió ebből a szempontból megosztott: a balti államok és Lengyelország maximálisan osztják az USA álláspontját, és úgy látják: csakis kemény fellépés vethet véget Putyin agresszív terveinek. Más tagállamok – köztük Magyarország – sokkal inkább arra hajlanak, hogy mielőbb legyen tűzszünet. Aztán a béketárgyalások eltarthatnának akár évtizedekig is. A két Korea között ma is csak az a tűzszünet van érvényben, melyet 70 éve kötöttek.

Minden szem Washingtonra szegeződik: mit akar a Biden kormányzat, amely stratégiai ellenfélnek nyilvánította Kínát és a Szovjetuniót? Kissinger ex külügyminiszter, aki 1972- ben összehozta az amerikai-kínai szövetséget a Szovjetunió ellen , mindenképp békepárti. Újra meg újra megismétli régi álláspontját: az USA-nak arra kell törekednie, hogy jobb kapcsolatot ápoljon Pekinggel és Moszkvával mint Kína és Oroszország egymással. A hidegháborús amerikai diplomácia viszont egyre közelebb hozza egymáshoz Pekinget és Moszkvát. Blinken külügyminiszter lemondta pekingi útját a tragikomikus léggömb incidensre hivatkozva. Kínában most Yellen pénzügyminisztert várják arra hivatkozva, hogy az amerikai-kínai kereskedelem minden rekordot megdöntött annak ellenére, hogy a diplomácia viszony enyhén szólva hűvös Peking és Washington között.

156 milliós uniós támogatás Orbán vejének

Miközben a miniszterelnök lépten nyomon bírálja az Európai Uniót, annak pénzére nagyon is igényt tart – már csak családi okból is. Karácsonykor a családbarát kormány ajándékot oszt: a miniszterelnök veje 156 millió forintos vissza nem térítendő támogatást kap az uniós pénzből.

Mit tesz ezért Tiborcz István, a pompás tehetségű vállalkozó, aki mindenhez is ért? Tibocz erdősít. Erre is őt találta a legalkalmasabbnak a pályázatokat elbíráló bizottság. A törekvő ifjú már korábban is elnyert uniós pénzeket erdősítés címen: két éve 215 millió forintot vágott zsebre – vissza nem térítendő támogatásként. Vagyis Orbán Viktor családjában az uniós támogatás talált pénz.

Mégis miért?

Ceausescu fiát, Nicut Brassó megye élére állította. Nyilván emlékezett még a szász város német nevére: Kronstadt. Orbán Gáspár nem mutatott még ekkora politikai tehetséget sem. Őt az apja katona iskolába járatta Angliában, ahol a méregdrága képzést természetesen a magyar állam fizette. A családi szereposztásban Tiborcz Istvánra és nejére, Orbán Ráhelre jutott a vállalkozói szerep. Akik ezt ki is használják, de félnek. Tavaly kiköltöztek Marbellába, ahol nyugdíjas gengszterek költik a dolgos élet során megspórolt pénzüket. A megnyert áprilisi választás után az ifjú házaspár hazaköltözött, mert elmúlt a vizsgálat veszélye. Igaz, hogy az Európai Unió jelezte: immár nem nézi tétlenül, hogy Orbán rokonai, barátai és üzletfelei nyúlják le az uniós támogatásokat. A kötélhúzás még tart. A miniszterelnök fűt fát ígért, de a pénz egyelőre nem jön. A tagállamok vezetői december közepén dönthetnek erről. Kérdés, hogy mennyire hisznek a magyar miniszterelnöknek, aki maga mondta: ne a száját figyeljék hanem a kezét!

Az ötödik hullám , avagy “… minden halállal én leszek kevesebb…”

A kormány közösségi oldalán közzétett videóban mondott köszönetet az orvosoknak, ápolóknak Kásler Miklós az emberi erőforrások minisztere. 

“Önök emberéleteket mentenek, türelemmel és alázattal próbálják enyhíteni a rászorulók fájdalmát.”

Már-már ellágyul az ember így karácsonykor táján, mégiscsak megbecsülik az egészségügyiek önfeláldozó munkájukat. Aztán eszembe jut, hogy sem a miniszter, sem a kormány valójában nem tesz értük semmit.

Attól tartok, hogy ez csak rosszabb lesz. Ha a számok továbbra is változatlanok maradnak, a fertőzések szökőárja fogja elérni a kórházi rendszereket, súlyos helyzetbe sodorva országot és az egészségügyieket.

Csakhogy közel két évvel a járvány megjelenése  után a kórházi dolgozók már szembesültek a tömeges halálesetek érzelmi rombolásával. Elviselték a frusztrációt, csak ezért könyörögtek volna a nyilvánossághoz, hogy tegyenek meg minden óvintézkedést, de a kormányzat nyilatkozat stopot rendelt el számukra.

Közben bizonyos “szakemberek” és “szakértők” csak azért, hogy jeleskedhessenek a kormány politikai érdekeinek kiszolgálásában, annak  védőernyője alatt alázatos seggnyalóként hintették az igét és  tétlenül nézték az újabb járványhullámok  kibontakozását.

A szakmájuk iránt elkötelezett tudósok figyelmeztetéseit  figyelmen kívül hagyták.

Az egészségügyi dolgozók közben

Elszenvedték azt az erkölcsi szorongást, hogy nem tudták az ideális szintű ellátást biztosítani a betegeknek.

Ebben a szezonban azonban új feszültség van: sok dolgozó távozott a kiégés és a szorongás miatt, jónéhányan meg januártól nem dolgozhatnak mert nem vették fel az oltást. (Szakember az, aki bármilyen megfontolásból, de nem tesz meg mindent önmaga és a közösség egészségének megvédése érdekében? Ha a kormány intézkedései közül valamivel teljesen egyetértek az  az egészségügyben dolgozók kötelező érvényű átoltottságának megkövetelése! Igaz azok közé tartozom akik általánosan kötelezővé tennék a Covid elleni védőoltások felvételét!)

A járvány harmadik hullámának lecsengésekor a hozzáértők figyelmeztették a kormányt, hogy máris megelőző intézkedések sorozatát kellene megtenni a vészesen közeledő  negyedik, a korábbinál is fenyegetőbb Delta hullám ellen. Ehelyett a kormány vezérletével az istenadta focizott és egyéb tömegrendezvényeken vett részt, azaz ellátta kenyérrel és cirkusszal a népet, mert ugye 2022-ben választások lesznek.

Az okos ember a mások kárán tanul, a hülye meg a sajátján. A mi kormányunk azon sem.

Már világosan látszik, hogy az Omicron változat fertőzési képessége okán nálunk is  – néhány héten belül – drasztikusan megnövekszik az egyidejű esetek száma – hiába lesz általában enyhébb lefolyású – a megmaradt egészségügyi dolgozók még sokkal nagyobb terhelésnek lesznek kitéve. A fertőzés lassításához már most meg kellene hozni jónéhány intézkedést, hogy a fertőzési hullám görbéjét laposítsuk, ezzel is kímélve a várhat kórházi rohamot. Ebből semmi sem látszik csak a miniszter ájtatos hálája. Európa sorra hozza a népszerűtlen, de elkerülhetetlennek tartott óv- és megelőző intézkedéseket. Mi azonban Pegasus és a kormányzati – egészségügyet is érintő – korrupció lován békésen lovagolunk a járány kezelhetetlensége felé.

Miniszterelnökünk közölte, hogy

“Magyarország előre megy nem hátra”, de azt elfelejtette hozzátenni, hogy még egy-két lépés és ott a szakadék!

Megnyugtatásunkra minden idők járványügyekben egyik legszakavatottab miniszterelnöke közölte: nyugi, nálunk a kórházi ágyak terén nincs és nem is lesz hiány, nem úgy mint nyugaton, az Európai Unió dicstelenebb felében.

Arról ugyan nem szól a szakavatott járványügyi miniszterelnök sem, hogy az ágyak gyógyító képessége önmagában egyenlő a nullával, amin még a raktáron meglévő néhány ezer – jobbára selejt, de “jó áron megvásárolt” – lélegeztetőgép sem ér semmit, mivel széles e hazában nincsen hozzá elegendő szakképzett szakápoló. Olyannyira nincsen, hogy akit a lélegeztetőgépek segítségével és megfelelő munkakörülmények között meg lehetne menteni, sajnos azok is leginkább az elhunytak számát szaporítják, mert a rászorulók száma olyan nagy, hogy őket ellátni munkájuk minőségének megtartásával nem képesek. Így szinte senki nem kap maximális, de még csak optimális ellátást sem.

Mi erre a kormány válasza?

Nálunk nagyon sok olyan elhunytat is a covid áldozataiként tartanak számon, akik más, az Unióban alkalmazott szempontrendszerek szerint nem minősülnének a Covid áldozatának.

Vajon a magyar egészségügy általános szinvonala és szakemberhiánya miatt nem, vagy csak halasztva orvosi kezelést kapók halála nem írható a kormányzat felelősségének számlájára? Tizenkét éves kormányzás után nem lehet hivatkozni akétezer tíz előtti korházi állapotokra! Szóval, jobban jár a mi miniszterelnökünk, ha nem  nagy népi osztogatásban látja a választások megnyerésének egyetlen lehetséges módját, hanem az egészségügy tizenkét éve halasztott rendbetételében!

Megsúgom Miniszterelnök úr még olyan szavazók voksára is számíthatna, akik egyébként eddig másra, vagy senkire sem szavaztak!

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!