Az Alaptörvényben rögzítik, hogy nem kaphat menedékjogot az, aki olyan országon keresztül érkezik Magyarországra, ahol nem volt kitéve üldöztetésnek
A menedékjog biztosításának alapvető szabályait sarkalatos – vagyis kétharmados – törvény határozza meg
A menedékjog elbírálásának feltételeit is sarkalatos törvény határozza meg
Rögzítik, hogy a rendőrség is részt vesz a jogellenes bevándorlás megakadályozásában
A közigazgatási bíróságokat is a gránit szilárdságú Alaptörvénybe vésik
Útmutatást adnak a bíróságoknak a jogértelmezéshez
A szomszédokra hivatkozva korlátozni lehet a gyülekezési jogot
A közérdekű adatok megismeréhez való jog érvényesülését sarkalatos törvénnyel létrehozott, független hatóság ellenőrzi
A kormány rögzíti, hogy Magyarországra idegen népesség nem telepíthető be (ezzel az uniós kötelező betelepítési kvótát akadályoznák meg), idegen állampolgár – ide nem értve a szabad mozgás és tartózkodás jogával rendelkező személyeket – csak a hatóságok által elbírált kérelmek alapján élhet Magyarországon, az elbírálás szabályait kétharmados törvényben szabályozzák.
Az MSZP számít ma a főellenségnek a kormánypropagandában, de azért megkapja a magáét a Jobbik és a 444 is, a Figyelőnél meg egy szélsőjobboldali álhíroldal is forrásnak számít már. Megnéztük, mi újság az alternatív valóságban.
A Magyar Idők szerint az MSZP megszűnését észre sem vennék vidéken
„A Magyar Idők birtokába jutott dokumentum szerint az emberek leírták az MSZP-t, amely az elmúlt években több százezer támogatóját vesztette el, és amelynek a falun élők körében mára olyan alacsony a támogatottsága, hogy észre sem vennék a vidéki emberek, ha megszűnne.
„Nincsenek hívószavaink, üzeneteink. Meggyőződésünk, hogy a legutóbbi választáson Karácsony Gergely nélkül még ezt a szerény eredményt sem értük volna el – állapítják meg a hajdú-bihari szocialisták, akik szerint azonban a párt vezetése semmit sem tanult a választások eredményéből. Mint fogalmaznak, „folytatódik a kicsinyes harc a parlamenti pozíciókért, a párt nagyjai pedig a még megmaradt tagság feje fölött gondolják lepacsizni a kongresszus személyi kérdéseit. Hallani zsarolásként elvett autókról, egyéb manipulációkról, hatalombrókerekről, akik királycsinálóként igyekeznek magukat előtérbe tolni. A párt egységére hivatkoznak, miközben a saját, enyhén büdös pecsenyéjüket próbálják sütögetni.” (…)
Mint arról a Magyar Idők beszámolt: a napokban Szanyi Tibor kijelentette, hogy fel kell számolni az MSZP-t, ennek sajnos eljött az ideje. A baloldal volt már hasonló helyzetben, 1956-ban és 1989-ben is.”
Az Origo szerint a megszűnés felé rohan az MSZP
„Az egykor szebb napokat megért MSZP az összeomlás szélére jutott, és a megszűnés fenyegeti. A szocialisták agóniája régóta tart. A szimpatizánsai túlnyomó többségét a volt állampárt mára már elvesztette, vidéken gyakorlatilag nincsenek is jelen. Az MSZP csupán botrányokkal képes felhívni magára a közvélemény figyelmét, legutóbb például azzal, hogy fegyelmi eljárást indítottak a lemondott pártelnök, Molnár Gyula ellen.
Az áprilisi országgyűlési választásokon megsemmisítő vereséget elszenvedő Magyar Szocialista Párt nemsokára el is tűnhet a hazai politikai életből. (…)
A volt pufajkás, majd állampárti külügyminiszter, később miniszterelnök Horn Gyula nevével fémjelzett politikai tömörülés válsága már hosszú ideje tart.
Az MSZP-nek baloldali pártként az lett volna a feladata, hogy a szegények és a dolgozók érdekeit képviselje, ennek ellenére a külföldi nagytőke érdekeit képviselte a magyar emberekkel szemben.”
A Figyelő munkatársa az M1-en „szakértett”
„Lehetetlen, hogy a Jobbik egyben maradjon, a 2018-as választás után szavazótábora és a párt is kettészakadt – mondta Deák Dániel. (…)
Deák Dániel szerint ha Toroczkai László és azok, akik szintén visszatérnének a nemzeti radikális vonalhoz, a pártban maradnak, akkor hosszú, elhúzódó vitákra lehet számítani. Ha a következő tisztújításig fennállnak a párton belüli ellentétek, akkor a Jobbiknak tovább fog csökkeni a támogatottsága – értékelt a szakértő.
Miközben a Figyelő egy szélsőjobboldali álhíroldalra hivatkozva próbálja összemosni a menekülteket a terroristákkal
„Emlékeznek 2016 decemberére, amikor kamionnal hajtott bele egy migráns a berlini karácsonyi forgatagba? Tizenketten lelték halálukat a támadásban és több mint ötvenen sérültek meg. Nem ez volt az egyetlen eset, amelynek során ugyanilyen módszerrel gyilkoltak embereket. Elég csak például Nizzára gondolnunk. A tengerpartai városban 86 ember életét oltotta ki és majdnem 500 embert sebesített meg egy illegális bevándorló.
Most pedig itt a legújabb német ötlet a migránsokkal kapcsolatban – írja a Voice of Europe. A professzionális tehergépkocsi-vezetőkből hiány mutatkozik Németországban, ezért a Német Tehergépjármű-szövetség Út a jövőbe címmel hirdetett meg a migránsok számára tehergépkocsi- és kamionsofőr képzést. (…)
Nem tanulnak hát hibáikból a németek, és most már ott tartanak, hogy saját magukat sodorják veszélyesebb szituációba.”
A 888-nak nagyon nem tetszik, hogy a 444-en két elemző kritizálta a kormányt
„Az amerikai sugar daddy hazai ügynökségeként funkcionáló négynégynégy az egykori véresszájú SZDSZ-hívők politikailag motivált „kutatását” már megint független, objektív elemzésként próbálja eladni. Ismét lebuktak. (…)
A 444 két SZDSZ-es, politikailag erősen motivált, többszörösen megbukott ideológiát képviselő „elemzését” ártatlan és naiv kutatásként próbálja eladni. A függetlenség leple alatt ismét Soros és a liberalizmus érdekeit szolgálják, de ezúttal hazafias köntösbe bújtatták az internacionalista érveket. Lebuktak.”
Cécile Kyenge Kongóban született, 1983-ban óta él Olaszországban, ő volt a kormány első fekete tagj, 2013-14-ben. Most az Európai Parlamentben képviselő, de már csak testőrök kíséretében mer hazalátogatni.
„A Liga, amely az Öt Csillag Mozgalommal együtt kormányt alakít, tele van fajgyűlölő politikusokkal. Sokan bevallottan rasszisták” – ezt mondta a Guardiannek Cécile Kyenge. Mint mondta,
„nem szabadna a törvénykezést rasszista politikusok kezébe adni,
mert az súlyos következményekkel járhat egész Olaszország számára.”
Miniszter korában Kyenge megpróbálta elintézni, hogy az a 800 ezer fiatal és gyerek, akiknek a szülei bevándorlók, de ők már Olaszországban születtek, megkaphassák az olasz állampolgárságot. A jobboldali képviselők ezt a törvényt megakadályozták.
rasszizmusba csapó módon kampányolt a menedékkérők ellen.
Felgyorsítanák a kiutasításokat, és olyan törvényt akarnak hozni, amely lehetővé teszi, hogy az illegális bevándorlókat akár másfél évig fogva tartsák.
Olaszország a bevándorlás frontállama, a legtöbb menedékkérő itt éri el az Európai Unió területét. Az előző kormány ezt úgy próbálta megállítani, hogy megegyezett a líbiai milíciákkal, hogy állítsák meg őket. Ennek a költségeit az EU állta, de csak csökkenteni sikerült a bevándorlók számát, ráadásul többeket közülük a milíciák rabszolgaságra kényszerítettek.
Bulgária az EU soros elnöke, ők készítettek egy tervet, amely viszont Magyarország szerint túlságosan a németeknek kedvez.
A Politico ír arról, hogy az uniós nagykövetek találkozóján mutatták be a tervet, amelyet a lap újságírója is látott, és amely azzal a céllal készült, hogy áthidalja az ellentéteket a menekültügyi frontországok, vagyis Olaszország és Görögország, valamint a kelet-európaiak között. Előbbiek ugyanis igazságtalannak tartják a jelenlegi rendszert, amely túl nagy terhet helyez azokra az országokra, ahová a menekültek megérkeznek, utóbbiak viszont, elsősorban Magyar- és Lengyelország elutasítják, hogy részt vegyenek a menekültek elosztásában.
A bolgár javaslat szerint az az ország, ahová a menedékkérők megérkeznek, öt évig lennének felelősek értük. Az is szerepelt benne, hogy
kötelező áttelepítés csak nagyon kivételes esetben fordulhatna elő.
A Politico diplomáciai forrásai szerint a magyarok viszont azzal válaszoltak, hogy ez csak egyetlen uniós tagállam érdekeit tükrözi. Mint a lapnak elmondták, nem mondták ki, hogy Németországról van szó, de egyértelmű volt.
Ha nem sikerül konszenzust elérni a tervről, akkor többségi szavazással is el lehet fogadni, de, ahogy a Politico is megjegyzi, ez tovább élezheti az EU-n belüli ellentéteket.
Korábban a magyar kormány már megvétózta azt a megállapodást is, amelyet az EU afrikai országokkal kötött volna, hogy megfékezzék a migrációt.
Az Európai Unió mindenáron el akarja kerülni, hogy megismétlődjön a 2015-ös menekült válság. Ezért Bulgária – az EU soros elnöke – Németország és Svédország támogatásával olyan javaslatot terjesztett elő, mely alaposan megnehezítené az úgynevezett frontállamok helyzetét.
A legtöbb menekült az öt déli államba érkezik: Olaszországba, Spanyolországba, Görögországba, Ciprusra és Máltára. A dublini alapelvek szerint ezek a fogadó államok hat hónapig felelősek a migránsokért, akik azután új célországot jelölhetnek ki. Az új javaslat ezt az időszakot 10 évre növelné! A brüsszeli Politico szerint az érintett öt frontállam elutasítja a bolgár javaslatot, melyet pedig a következő EU csúcstalálkozón már el is kellene fogadni.
Ez amúgy sem lenne könnyű hiszen számolni kell a négy visegrádi állam nyílt ellenállásával a kvóta ügyben. Az EU tavaly leállt a kvóta programmal, mely a menekültekkel túlterhelt államok terheit csökkentette volna, mert a fogadó készség minimális volt. Vagy annyi sem: Magyarország, Lengyelország, Szlovákia és Csehország egyetlen migránst sem kíván fogadni! Az új bolgár javaslat az, hogy a kvóta rendszer ne legyen kötelező hanem szabadon választott. Azok az uniós tagállamok, melyek hajlandóak befogadni bevándolrókat, kapjanak ezért valamilyen anyagi juttatást. Az EU következő költségvetési periódusban azt tervezik Brüsszelben, hogy azok az államok, melyek nem alkalmazkodnak az EU szabályaihoz lényegesen kevesebb pénzt kapnak, azok viszont, melyek hajlandóak áldozatot hozni más tagállamok érdekében plusz pénzekhez jutnának. Mindenesetre viharos viták várhatóak a migráció ügyében az EU-ban, ahol ez a kérdés alaposan megosztja minden tagállam közvéleményét.
Továbbra is görcsösen próbálja bizonygatni a kormánymédia, hogy Gyurcsány és persze Soros György állt a szombati, megint több tízezres tüntetés mögött, az Origo emellett egy néhány tucat követővel bíró Facebook-oldallal próbálja bizonygatni, hogy összevesztek a szervezők, az állami tévé Híradója pedig ismét migránsokkal próbál riogatni – megnéztük, mi újság az alternatív valóságban.
A Ripost szerint Gyurcsány irányította a szombati tüntetést
„Soros utasítására nemcsak a pénzügyi és a technikai feltételeket biztosította, de minden részletbe is beleszólt.
Nem is lenne ezzel különösebb baj, összenő, ami összetartozik, csakhogy a tüntetések szervezői azt hazudják, hogy valamiféle pártsemleges rendezvényről van szó, aminek nincs köze a mindennapi pártpolitikához.
A tények azonban makacs dolgok. Gyurcsány Ferenc ragaszkodott az alapszabályhoz: Aki a zenészt fizeti, az rendeli a nótát! Ezért hát szombaton mint egy karmester irányította az egész megmozdulást. A demonstráció minden részletéről jelentettek neki, egy percre sem engedte ki kezéből az irányítást, mindenről tudni akart.”
Az Origo „talált” egy 100-nál is kevesebb követővel bíró Facebook-oldalt, és a nevét nem vállaló szerző ezzel akarja bizonyítani, hogy a szervezők összevesztek
„Máris egymást gyilkolják a hétvégente Soros pénzéből tüntetgető új-régi ellenzék tagjai. Ahogy azt már az elmúlt évek során megszokhattuk, a baloldal pártjai évente többször is szövetséget kötnek, megkötik az aktuális megnemtámadási megállapodásukat, azonban valahogy rövid időn belül mégis valamelyikük hátba döfi a másikat – mert hát mindenki főnök akar lenni – aztán összevesznek, osztódnak, kiválnak, stb. És ha vége a játéknak, akkor minden kezdődik elölről. Ehhez a játékhoz a hatalmas választási buktáját követően a Jobbik is csatlakozott. Így a fenti sajátos „egységesedési folyamatot” – ami már a baloldalon sem nagyon ment – most már új szereplővel kibővítve próbálják újra. Nem is kellett sokat várni arra, hogy a résztvevők egymásnak ugorjanak. Erről tanúskodik az is, hogy a tüntetők egyik csoportja létrehozott az egyik főszervező, Gulyás Balázs ellen egy Facebook-oldalt, amellyel azt akarják elérni, hogy Gurmai Zita fia többet ne szólaljon fel a tüntetéseken. Minden maradt tehát a régiben. (…)
Az oldalt egyébként két napja – tehát a második tüntetést követően – hozták létre, azóta folyamatosan frissítik, és sorakoztatják az érveket Gurmai fiával szemben, hogy miért nem akarják többet a színpadon látni. (…)
Valljuk be, törvényszerű volt az egymásnak feszülés, hiszen a korábban szélsőjobbos vidéki és az ultraliberális fővárosi tüntiző csak ideig-óráig tudja elviselni egymást, hiszen ideológiailag és mentalitásukban, gondolkodásukban, értékválasztásaikban olyan messze állnak egymástól, mint Makótól Jeruzsálem.
Még ha az elvtelen, gátlástalan ellenzéki sajtó erőnek erejével, hónapok óta próbálja összehozni egymással a politikai koordinátarendszer két legszélén elhelyezkedő csoportot, az emberek szintjén erőteljesen, előbb-utóbb kiütköznek az ellentétek.
És hiába kötött fű alatt megállapodást a közélet porszívóügynöke, Vona Gábor Gyurcsány Ferenccel a választások előtt, hiszen összehozta őket a végtelen gátlástalanság, elvtelenség és a pénz és hatalom megszerzése iránti csillapíthatatlan vágy, a szimpatizánsaik szintjén nehezen elképzelhető a hosszabb együttműködés. De egyáltalán a párbeszéd is. Látható, hogy bő egy hétig sikerült az egységet megtartani. Gratulálunk!
Persze, mint tudjuk, ehhez a veszekedéshez a mozgolódások anyagi támogatóinak, Soros György és szervezeteinek is lesz néhány szava.”
A Pesti Srácokon Stefka István lapigazgató kommentálja a tüntetést
„Ahogyan nézem a képernyőn a második ellenzéki tüntetésen az eldeformálódott, ordító arcokat (Mi vagyunk a többség!, Elegünk van!, Független médiát!, Orbán takarodj!, Mocskos Fidesz!), a világító mobiltelefonokat lóbáló kezeket, meg kell állapítanom, hogy az utcai demonstrálók nagyon elkeseredettek. S ez a harag, ez a hangos gyűlölet nemcsak az újra kétharmadot kapott FIDESZ-KDNP pártszövetség ellen irányult, hanem most már a saját ellenzéki pártvezetőik ellen. Meg kell állapítanom, hogy ez a szombati tüntetés a tehetetlenség és a nagy átverések tüntetése volt. (…)
A tömeg résztvevői, akik ott ordítoztak, egy részük átvert tömeg volt. Vezetőik nemzet- és hazaellenesek, akárcsak a Taxisblokád vagy a Demokratikus Charta szervezői. Egy csapatba tartoznak az egykori Szabó Albert és Bácsfi Diana szélsőséges nézeteivel, akiket szintén küldtek Magyarországra, mint a panaszkodó, a sajtószabadság és az önszerveződés hiányát hazudozó Móra Veronikát, az Ökotárs Alapítvány vezetőjét.
Ezek az emberek milliárdjaikkal nem Magyarországért tesznek, hanem csak ellenükben. Valódi kollaboránsok, Brüsszel lefizetett adminisztrációjával együtt. Céljuk a káosz megteremtése. Ezt az átverést ideje lenne felmérni azoknak is, akik a buli kedvéért tüntizni járnak a főváros legforgalmasabb csomópontjaira a többségi Magyarország akarata ellen.”
A Magyar Idők Soros György és a civilek ellen uszít
„Az, hogy a választás eredménye olyan mértékű kudarcot hozott nekik, ami történelmi vereségnek minősül, jó tükörként kellene hogy mutassa, mennyire ők vannak többségben. Semennyire. Erre azért S. György nagykorú is rájöhetett, mert miután megfélemlítve érezte alapítványa munkatársait, először törölte nevüket, elérhetőségeiket, majd bejelentette, hogy adott esetben bizony Berlinbe teszik át a székhelyüket.
A szokásos forgatókönyv szerint Soros György felvette a mártír szerepét, akit a civil szervezetével együtt a diktatórikus kormányzat kirakott Magyarországról. (…)
Már csak azt nem értem, hogy szolidaritásból miért nem húznak el velük együtt a többi Soros-féle szervezet tagjai is? Ha már eddig mindig olyan szolidárisak voltak mindenkivel – migránsokkal, terroristákkal –, akkor most a saját szervezetükért is vonulhatnának szolidarizálni, lehetőség szerint messzire, tengerentúlra.”
Az M1 pedig megint migránsokkal riogat
„Már csaknem nyolcvanezer bevándorló torlódott fel a magyar határtól délre a Balkánon, és a számuk folyamatosan emelkedik – közölte az M1 Híradója vasárnap. Egyelőre nincs egyértelmű magyarázat arra, hogy miért nem működik olyan jól a török határvédelem, mint az elmúlt két évben, de az biztos, hogy észrevehetően megnőtt a Görögországba érkezők száma. Közben a magyar kormány szerint a liberális és baloldali európai politikusok továbbra sem a külső határok megerősítésével foglalkoznak, hanem azon „mesterkednek”, hogy rákényszerítsék Magyarországot a bevándorlók befogadására.”
Az elmúlt évek segítettek neki megérteni, hogyan következhetett be a holokauszt idején a gettósítás, a deportálás – ezt mondta a Független Hírügynökségnek Laczó Ferenc történész, a Maastrichti Egyetem adjunktusa. Ő egyike volt annak a több tucat tudósnak, írónak, akik aláírták a múlt heti, Angela Merkelnek szóló nyílt levelet, amely az Orbán-rendszer demokrácia elleni támadásait részletezte. Laczó Ferenc szerint a magyarok mellett a németeket és az EU-t is felelősség terheli az Orbán-rezsim megszilárdulásáért, a Soros György elleni kampány pedig egy az egyben reprodukálta a holokauszt előtt és alatt bejáratott antiszemita összeesküvés-elméleteket.
Laczó Ferenc
Fotó: Maastrichti Egyetem
Miért döntöttél úgy, hogy te is aláírod a nyílt levelet?
Alapvetően két tényező késztetett erre. Egyrészt a közelmúltban csaknem öt éven át a Német Oktatási és Kutatási Minisztérium által létrehozott kutatói állásban voltam a Jénai Egyetemen. A minisztérium általam is képviselt nagyprojektjének célja a német bölcsészettudomány nemzetköziesítése volt, én ezen belül a kelet-európai huszadik századi történelem kutatásával és annak németországi megjelenítésével foglalkozhattam.
Németországi éveim alatt megbizonyosodtam arról, hogy a jelenkori német társadalom jelentős többségét a demokrácia iránti mély elkötelezettség jellemzi. Az etnikai homogenitás orbáni víziója e társadalomban, melynek tagjai nagyon is tisztában vannak e vízió közelmúltbeli – és mondhatni elkerülhetetlenül – véres következményeivel, kifejezetten rémisztőnek hat. Számukra
ez a szélsőjobboldali eszmék magyarországi uralmát jelzi,
mégpedig jogosan.
Eközben az elmúlt években egyes német üzleti érdekek, továbbá az Európai Parlament-beli erőviszonyok következtében Németország a magyar demokrácia lebontásához asszisztált – számos más európai állammal egyetemben, de kiemelt módon. Úgy vélem, hogy
az Orbán-rezsim megszilárdulásáért a magyar felelősség egyértelmű elsőbbsége mellett az Uniót és németeket is jelentős felelősség terheli.
Ez részben utóbbiak ignoranciájából következett, részben tehetetlenségük hamis tudatában történt. Merkel és Orbán továbbra is fennálló pragmatikus szövetségét, Orbán hallgatólagos támogatását tehát számos német botrányosnak tartja, ahogy azt a nyílt levél írója, Yascha Mounk is megfogalmazta.
Másik személyes okom első hallásra mondhatni némileg banális, de valójában nagyon is súlyos. A CEU egykori doktoranduszaként elfogadhatatlannak tartom, hogy a kormány önkényesen megváltoztatott törvényekkel vegzálja az ország nemzetközileg legelismertebb és alighanem legnívósabb egyetemét.
Nem zsidóként, aki kutatóként mélyen ismeri a magyar antiszemitizmus történetét, felháborítónak tartom a Soros György elleni gyűlöletkampányt. Hivatásos történész vagyok. Nem vagyok politikai aktivista, a politikai fejleményeket pedig próbálom összetetten és kimérten szemlélni. Ezzel együtt is úgy éreztem, hogy
az ország demokráciájának felszámolása ellen, a közszellem drasztikus megrontása ellen morális kötelességem felszólalni.
Ez volt az első nyílt levél, amit az elmúlt nyolc évben aláírtam. Márpedig azért ezt írtam alá, mert az EU-nak, ami a liberális demokráciák klubja és Németországnak, e legbefolyásosabb és szilárdan demokratikus tagállamnak, megvannak a lehetőségeik, hogy az antidemokratikus fordulattal szembeszálljanak és a magyar demokráciát megerősítsék. Csakhogy szemlátomást felelősségükkel és lehetőségeikkel sincsenek még igazán tisztában.
Hogyan szereztél tudomást arról, hogy készül egy ilyen levél, hogy találtak meg az írói?
Régebb óta figyelemmel kísérem Yascha Mounknak, a Harvard Egyetem oktatójának, a nyílt levél kezdeményezőjének munkásságát. Mounk épp az idén adott ki The People vs. Democracy címen könyvet a kortárs politikai válságokról, melynek lapjain Magyarországot is kiemelten tárgyalja. A neten is követem írásait, és így akadtam rá a magyar választások jelentőségét tárgyaló Hungary’s Election was a Milestone in the Decline of Democracy című, a Slate-ben megjelent élesszemű írására.
Mounk ezek után írta meg nyílt levelét, amiről én személy szerint a Twitteren keresztül értesültem. Úgy vélem, hogy lényegre törő, jellemzően pontos és igen hatásos írás. Én egyes helyeken talán némileg máshogy fogalmaztam volna, ami alighanem szakmai ártalom, de a levél legfőbb állításai megállják a helyüket, célja pedig – a magyar demokrácia kiüresítésének további tudatosítása és Merkel felelősségérzetének felkeltése – nagyon is támogatandó.
Miért pont Angela Merkel a levél címzettje?
Bár ez természetesen nem az én választásom volt, úgy vélem, hogy Merkel a legjelentősebb európai politikus, jelenleg pedig – Trump megválasztása óta – a liberális demokratikus Nyugat intézményeinek, a nyílt társadalom eszméjének legszilárdabb védelmezője. 2015 óta egyúttal nemzetközileg elismert morális autoritás is. Úgy gondolom, hogy
a levelet többeknek is lehetett volna még címezni,
éppenséggel Juncker vagy akár Macron neve is ott szerepelhetett volna az elején. Ugyanakkor Merkel megszólítását – azon túl, hogy Mounk épp Németországban született – az imént említett érvek, továbbá a demokratikus alapértékek iránti elkötelezettsége, de helyenként túlzott pragmatizmusa igazolhatják. A levél épp Merkel pragmatizmusának alapértékek általi korlátozását követeli. Úgy vélem, ez rá különös meggyőzőerővel hathat.
Ehhez jön még a német társadalom demokratikus többségének antiszemitizmussal szembeni szilárd elkötelezettsége. A magyar antiszemitizmusra való határozott utalással Merkelre morálisan lehet hatni, hiszen az antiszemitizmus pártolása – vagy annak akár csak látszata is – a holokauszt rémtetteivel érdemben szembenéző Németországban morális öngyilkossággal ér fel.
A levél, ahogy említed is, többek között antiszemitizmus terjesztésével vádolja a kormányt, elsősorban a Soros György elleni hadjárat és Orbán március 15-ei beszéde miatt. Történészként a holokauszt időszakát kutatod, ilyen szemmel mennyire látod antiszemitának a Soros-ellenes kampányt?
Úgy gondolom, hogy
a Soros elleni állami kampány teljesen egyértelműen antiszemita ihletésű volt.
Sőt, legfőbb toposzai az antiszemitizmus radikális hagyományához tartoznak. A kormánypárt híveinek felkínált narratíva nem más, mint hogy a dúsgazdag és liberális spekuláns illegitim eszközökkel próbálja aláásni a magyar kormányt és nemzetet. Nagy nemzetközi terve van és ennek megvalósításáért leleplezendő hálózatot épít és titkon lobbizik, ráadásul csal is – utóbbi az antiszemiták szokásos hamis moralizálása.
A modern európai antiszemitizmus radikális hagyományát valamennyire is ismerők e – reményeim szerint pontos és adekvát – összefoglalóból könnyűszerrel kikövetkeztetik, hogy
a hivatalosan sulykolt történet egy az egyben reprodukálja a holokauszt előtt és alatt bejáratott antiszemita összeesküvés-elméleteket.
A kampány nem antiszemita jellegének vélelmét tudtommal eddig két fő érvvel támogatták meg. Egyrészt azt szokás felhozni, hogy ha nyíltan nem említik, hogy Soros zsidó, akkor a kampányt nem lehet a nyílt antiszemitizmus példájául hozni, illetve, ha Izrael nem ítéli el, akkor hogyan is lehetne az.
Az első érv komolytalan, hiszen a Fidesz által alkalmazott narratívában Soros szimbolikus figura, a zsidó összeesküvő szimbóluma, ráadásul a holokauszt utáni antiszemitizmus egyik gyakori jellemzője épp a kódolt beszéd, mondhatni a nyílt színi antiszemiták nélküli antiszemitizmus. Ez a magyar jobboldal jelentős részére tökéletesen áll, amit már csak az is mutat, hogy számos jobboldali az antiszemitizmus kritikáját hamarabb és erősebben ítéli el, mint az antiszemitizmus jelenségét.
Attól tartok, hogy a morális perverzió iskolapéldája lehetne, ahogy a holokauszt utáni burkoltnak vélt antiszemitizmus itt radikális állami kampányban ölt testet és közvetlenül a holokauszt egyik túlélője ellen fordul.
Az izraeli nagykövet ugyanerről azt mondta: ő óvatosan használná az antiszemitizmus kifejezést, mert szerinte lehet egyes embereket bírálni, amíg ezt nem kísérik antiszemita hangok. Mit gondolsz erről?
Úgy gondolom, hogy Izrael is útban van az illiberális állam kiépítése felé. A liberális demokrácia szempontjából a helyzet bizonyos tekintetben jobb Izraelben, mint Magyarországon, mivel alapvetően jóval plurálisabb az ottani politikai közeg – az izraeli eleve sokkal összetettebb társadalom. Más tekintetben viszont alighanem rosszabb az ottani helyzet, ami elsősorban a mindennapi erőszak romboló hatásával függ össze. Soros Izrael jobboldalán is ellenségnek lett kikiáltva, mert az egyetemes emberi jogok érdekében lép fel és ily módon támogatja a megszállt és elnyomott palesztinok sérelmeinek orvoslását is – e súlyos sérelmekért pedig köztudomásúlag nagy részben épp Izrael állama a felelős.
Izrael és Magyarország viszonyában manapság azt látjuk, hogy az antiliberalizmus felülírja az antiszemitizmus kérdését.
A Likud és a Fidesz közös antiliberalizmusa magyarázza, hogy Orbán politikája egyidejűleg lehet muszlim- és arabellenes és mozgósíthat zsidóellenes érzelmeket, miközben el tud mélyíteni egy – első pillantásra mindkét oldal számára elvtelen – szövetséget Izrael államával. Ahogy Izraelben a baloldaliak fogalmaznak, két nemzetközileg egyre inkább elszigetelődő antiliberális etnokrácia egymás karjaiba omlik. Nem éppen ízléses látvány, de van benne politikai ráció.
A bevándorlók elleni kampány hangvételéről mit gondolsz?
Messziről kezdem: antropológiai tény, egyúttal vallásos civilizációnk alapgondolata, hogy az ember jóra és rosszra egyaránt képes, cselekedeteit pedig gyakran az önzés és az altruizmus sajátos keveréke motiválja. A magyar állam és kormány által az elmúlt években űzött domináns diskurzusban tudtommal fel sem merült, hogy a segítségnyújtás is lehetne prioritás. Nemigen lehetett olyat hallani, hogy a szerencsétlenebb embertársainknak nyújtott segítségnyújtás önmagában helyes cselekedet.
A bevándorlók elleni kampány egyértelműen az emberi természet árnyoldalaira épít,
az emberek gondolattalanságára és érzéketlenségére, sőt egyenesen az ellenségeskedésre. Ezek hátterében pedig a félelem mesterségesen felkeltett és évek óta folyamatosan táplált érzése munkál. Nagyon úgy tűnik, hogy a kampánynak eközben a szíriai polgárháború okozta kolosszális tragédia iránti empátia kifejlődését is sikerült elfojtania.
A kampány számomra az állami propagandagépezet erejét bizonyította, továbbá azt, hogy e gépezetnek már nincs is szüksége tényekre. A társadalomtudósok körében közhelynek számít, hogy a bevándorlás intenzív tematizálása nincs összefüggésben az ország migrációs trendjeivel, attraktivitásával, demográfiai kilátásaival – az ország lakossága csökken, sok képzett fiatal kivándorol, miközben kevesen szeretnének Magyarországra költözni. A kormány e tények nyílt tárgyalása és kezelési kísérlete helyett évek óta
egy öncélú fikciót erőltet, cinikus nézőpontból meglehetősen sikeresen.
E propaganda társadalmi hatása szemlátomást a morális elérzéketlenedés, ami a morális összeomlás közeljövőbeli veszélyével fenyeget.
Többek szerint a hangnem sokszor a 30-as évek antiszemita kampányait idézte fel. Egyetértesz?
Valóban igaz, hogy mindkét esetben mások tömeges dehumanizációját eszközül használó, önkényes és öncélú állami propagandahadjáratról van szó. Bár a következmények jelenlegi tudásunk szerint napjainkban azért – hála Istennek – kevésbé végzetesek. Ez alighanem a két kampány közti legalapvetőbb különbségnek köszönhető. Az antiszemita kampányok és politikák magyar állampolgárok százezrei ellen irányultak, jelenleg viszont a területcsökkenés, valamint népirtások és etnikai tisztogatások – azaz mérhetetlen emberi szenvedés – által létrehozott, etnikailag nagyrészt homogén társadalom őrzése zajlik, mégpedig a magyar állampolgársággal nem rendelkezőkkel, mondhatni az ismeretlen idegenekkel szemben.
Eközben úgy gondolom, hogy szoros összefüggések vannak a két kampány között és e tény mostanáig nem kellően tudatosított. A holokauszt kutatójaként – bár én konkrétabban elsősorban az áldozati perspektívákkal foglalkoztam – azt vagyok kénytelen mondani, hogy
a 2015 óta látott társadalmi reakciók segítettek felfognom, hogy miként következhetett be az 1944-es mélypont, miként lehetett végrehajtani a gettósításokat és a deportálásokat.
A zsidók üldöztetésében való széleskörű állami és társadalmi részvétel, továbbá a tömeges semlegesség és érzéketlenség fiatalkoromban – szerencsés korban nőttem fel – távolinak és rejtélyesnek tűnt. A 2015 óta látott reakciók azonban elborzasztó bepillantást engedtek a propaganda erejébe és az emberi szolidaritáshiány mély bugyraiba. Roppant tanulságos volt, bár természetesen szívesebben spóroltam volna meg az élményt.
Érdemes talán hozzátennem, hogy az antiszemitizmusnak sajátos logikája van. Az antiszemiták ugyanis az elismertségnek örvendő és sokak által tehetségesnek és szorgalmasnak gondolt zsidókat a zsidó uralmi törekvések képviselőiként festik le. Azaz a zsidók sikereit hamis moralizálás által negatív fényben tüntetik fel – a zsidó eszerint nem is szorgalmas, hanem csak törtető, nem is igazán tehetséges, csak utánzásra képes stb. Ezek az antiszemiták morális közhelyei, az antiszemitizmusban tehát a kisebbrendűségi komplexus keveredik a morális felsőbbrendűség sulykolásával. Úgy gondolom, hogy az antiszemitizmust épp e kettősség teszi robbanásveszélyessé.
A bevándorlás elleni kampány kétségkívül a bevándorlók közeljövőbeli hatalomátvételével riogatott. Erre azonban az elesett és megvetett bevándorlók önmagukban nem lehetnek képesek. E ponton került ismét csak elő – mondhatni kiszámítható módon – az antiszemita paranoia és mobilizáció: a hatalmat nem is a szerencsétlen bevándorlók, hanem a hatalmas, elismert és megvetendő Soros György akarja átvenni.
Lesz szerinted bármilyen következménye a Merkelnek címzett levélnek?
Liberális demokrataként azt gondolom, hogy meg kell változtatnunk a jelenlegi rendszert, melyben az Unió vezető politikai tényezői az Orbán-rezsim antidemokratikus lépéssorozatát és radikalizálódását ellenzik, de érdemben nem akadályozzák, sőt helyenként – ignoranciájukból vagy puszta nemtörődömségükből adódóan – egyenesen elősegítik azt. E szomorú tényállásra kell az európai döntéshozók figyelmét felhívni. Én levelünket ezirányba tett kis lépésként értékelem. Nem számítok rövidtávú hatásra. Ugyanakkor meggyőződésem, hogy
a magyar demokrácia ügye, illetve az ország uniós jogai és kötelezettségei a következő években kiemelkedően fontos európai témává növik majd ki magukat.
A liberális demokrácia magyarországi alapvető működését újfent lehetővé kell tenni, ami korántsem lesz egyszerű vagy rövidtávú folyamat. Ebben személy szerint számítani szeretnék az Unió támogatására, elvégre részben azért lettünk tagok, hogy a demokrácia leépítésére tett kísérleteket jobban ki tudjuk majd védeni. Meglepő és szomorú, hogy az Unió e téren mostanáig kevéssé igazolta vissza a hozzá fűzött reményeket.
A magyar liberális demokrácia híveként a jelenlegi helyzetben kulcsfontosságúnak gondolom, hogy az Unió a demokrácia leépülését megfelelő eszközökkel szankcionálja és a magyar demokrácia erősítését érdemben elősegítse. Először is
létfontosságú, hogy Magyarország az Unió tagja maradjon.
Ez egyszerre kell jelentsen uniós anyagi támogatásokat a szolidaritás nevében – Magyarország elvégre a legszegényebb tagállamok közé tartozik – ugyanakkor a pénzek felhasználásának európai szintű ellenőrzését is.
A hollandiai tudományos életben egyébként mennyire téma a magyarországi helyzet?
Egyre inkább. A holland-magyar gazdasági és kulturális kapcsolatok továbbra is kifejezetten élénkek. A holland társadalom számos tagjának széles nemzetközi a látóköre és ők jellemzően aggodalommal és bevallottan nem kevés értetlenséggel figyelik a magyarországi fejleményeket. A választások idején az egyik holland csatornán színvonalas dokumentumfilmet vetítettek, mely elsősorban a CEU meghurcoltatásáról szólt – Kovács Zoltán és Michael Ignatieff egyaránt hangot adhatott ugyancsak eltérő véleményének. A választások óta Cas Mudde, a populizmus egyik legelismertebb, holland származású kutatója Yascha Mounkéhoz hasonló tartalmú nyílt levelet írt a CDA-nak, a holland kereszténydemokratáknak: a Fidesztől való egyértelmű elhatárolódást sürgette. Luuk van Middelaar, az EU-s ügyek egyik legelismertebb holland kommentátora – akinek Európával kapcsolatos fő műve magyarul is megjelent –az NRC napilapban múlt héten vezércikkben foglalkozott Magyarország tekintélyelvű fordulatával.
Az európai politika tárgyalásakor Magyarország és Lengyelország ellentmondásos fejlődése legkésőbb tavaly óta immár Hollandiában is a legfontosabb ügyek közé tartozik. Bár az Európai Unióval kapcsolatban egyre többen kritikus hangokat ütnek meg, a liberális demokrácia iránti elkötelezettség egyértelműen mérvadó az országban. Az Orbán-rezsim megítélését is ebből érdemes levezetnünk.
Bő félmillió menekültnek nyújtott védelmet az EU tavaly, negyedével kevesebbet, mint 2016-ban. Magyarország 1290 embernek nyújtott védelmet. Eközben a zöld határon szinte már nincsenek menekültek.
Az európai uniós tagállamok 538 ezer menedékkérő számárára nyújtottak védelmet 2017-ben. A kedvezményezettek közel egyharmada szíriai volt – közölte jelentésében az unió statisztikai hivatala.
Az Eurostat jelentése szerint a tavalyi számok 25 százalékos csökkenést mutatnak a 2016-ban regisztráltakhoz képest. A tagállamok összesen 24 ezer embert fogadtak be az uniós áthelyezési és áttelepítési program keretében.
A legtöbb, közel 200 ezer befogadott szíriai volt. A szíriaiak száma az összes menedékkérő között 33 százalék volt tavaly, ez csökkenést mutat 2016-hoz képest, amikor az összes menedékkérő 57 százalékát tették ki.
A menedékkérők nemzetiség szerinti megoszlása
Forrás: Eurostat
A pozitív határozatok több mint 60 százaléka egyetlen tagállamban történt, Németországban.
Németországot követően a legtöbb szíriai, afgán és iraki menekültet Ausztria fogadta be, majd Franciaország, Görögország és Olaszország.
Az uniós statisztikai hivatal szerint
Magyarország összesen 1290 esetben bírált el pozitívan menedékkérelmet.
(Az erről hírt adó MTI az „kifelejtette” ismertetni, hogy 4170 kérelemből, s azt is, hogy másodfokon egyetlen befogadó határozat se született.) Ezek között 580 afgán, 385 szíriai és 190 iraki menedékkérőnek nyújtott védelmet 2017-ben. 105 esetben adott menekültstátuszt, 1100 esetben kiegészítő védelmet és 75 esetben vett figyelembe humanitárius szempontokat.
A menekültellenes hazai kampány közepette nem csak az különös, hogy 1290 embert mégis befogadott Magyarország. Az is erősen árnyalja a szavak és tettek közti különbség alkotta képet, hogy a magyar kormány
a V4-ek között messze a legtöbb menekültet fogadta be.
Tavaly az Olaszországból és Görögországból, valamint bizonyos, a migráció által különösen sújtott országból való uniós áthelyezési és áttelepítési program keretében a legtöbb jogosultat Németország, Nagy-Britannia, Svédország, Norvégia, Franciaország és Hollandia vette át. A mechanizmusban ez idáig nem vett részt Ciprus, Málta, Szlovákia, Szlovénia, Liechtenstein, Portugália, Lengyelország, Litvánia, Csehország, Görögország, Bulgária és Magyarország.
Amúgy egy másik statisztika azt sejteti, hogy erősen megcsappant a hazánk iránti menekülti „érdeklődés”. A rendőrség adatai szerint a határ mentén elfogott „migránsok” száma idén az első három hónapban 97 volt, áprilisban ehhez még jött 8, miközben tavaly egyedül januárban 148 menekültet kaptak el.
Úgy tűnik, hiába vagyunk túl a választáson, a kormánymédia nem áll le a kampánnyal. Az új főellenség most Gulyás Márton, legalábbis az Origón és a Magyar Időkben, a 888 közben tovább uszít a bevándorlók ellen, a Pesti Srácok Juhász Pétert szidja, az MTI pedig egy kihagyhatatlan programról számol be.
Az Origo nem vette észre, hogy vége a kampánynak
„Gulyás Márton, a Közös Ország nevű sorosista szervezet ellenzéki aktivistája, illetve a nagy ellenzéki horrorkoalíció egyik fő táplálója, hasonlóan az általa támogatott pártok vezetőihez, csúfosat bukott vasárnap. Azonban ellentétben számos baloldali és jobbikos politikussal, akik az elmúlt három napban nagyívben kerülték a nyilvánosságot, Gulyás – mivel ennyi esze van – azonnal elrohant Kálmán Olga kunyhójába értékelni a csúfos ellenzéki buktát. Vagyis a senki által meg nem választott, Soros által telepénzelt provokátor semmiből sem tanul, ott folytatja, ahol korábban abbahagyta: mutogatja magát, és meg akarja találni a „gonosz, antidemokratikus Orbán-rendszer” hatalmas győzelmének ellenszérumát. Ahogy az interjúból kiderül: nem sok sikerrel. Minden maradt a régiben. Gulyás Márton – ahogy egy néhány héttel korábbi írásunkban részletesen elmeséltük – egész életét végigkíséri egyrészt az állandó kudarc, másrészt a görcsös küzdelem az érvényesülésért, a sikerért, a szereplésért. Sorosnak pontosan ilyen emberekre van szüksége. Őket könnyen lehet manipulálni, mozgatni, irányítani.”
Gulyással foglalkozik a Magyar Idők is
„Miközben még tart az ellenzéki levegőért kapkodás vákuumszakasza, Gulyás Márton, a Közös Ország Mozgalom frontembere pillanatra sem pihen. Ő nem olyan. Értékel, terveket sző, beszédet mond, nyilatkozik. De legfőképpen dohog, elégedetlenkedik. Szerepel.
Igaz, most bizonyos értelemben új oldaláról ismerjük meg a legendás festő-mázolót, aki tudvalevően még a legszelídebb emberből is képes kihozni a vadat a maga tenyérbemászó stílusával.”
A 888 ismét egy álhíroldalra hivatkozva uszít
„Múlt hét vasárnap egy 24 éves pakisztáni férfi és három 16-17 év közötti iraki tinédzser szexuálisan zaklatott egy 13 és egy 15 éves lányt az Emma Jaeger fürdőben. A lányoknak az volt a szerencséje, hogy éppen arra ment a fürdő egyik munkatársa, akitől segítséget tudtak kérni, így nem fajult el a helyzet. A rendőrség letartóztatási parancsot adott ki az egyik 17 éves gyanúsított ellen, de három bűntársát elengedték – írja a Junge Freiheit.”
A Pesti Srácok sajátos módon számol be Juhász Péter gyűjtéséről
„Ismét könyöradományért kuncsorog a sértődött Juhász Péter a Facebookon. Az Együtt elnöke arra kéri a szimpatizánsokat, hogy segítsenek kifizetni neki és 4 elnökségi társának a 190 millió forintot, amit kampánytámogatásként kaptak, de az egy százalék alatti szereplés miatt azt vissza kell fizetni. Juhász Péter szerint Orbán Viktor meg akarja törni, de szerinte ez nem fog sikerülni. A bukott párt elnöke kijelentette, nem fogják abbahagyni, és továbbra is küzdenek majd Orbán Viktor ellen.”
Kihagyhatatlan programajánlat az MTI-nél
„Emlékülés a Jó szerencsét! köszöntés elfogadásának 124. évfordulója alkalmából.”
„Migránsok”, Vona Gábor és a Jobbik, Soros György, az ellenzék általában és Karácsony Gergely. A kormánymédia szerint őket kell a legjobban gyűlölni – vagy tőlük kell a leginkább félni.
Nyugat-Európát élhetetlen pokollá tették a „migránsok”, akik előtt az ellenzék lebontaná a határkerítést, sőt, Karácsony Gergely egyenesen magánlakásokba telepítené be őket, természetesen Soros György utasítására, akinek Szél Bernadett is az ügynöke, miközben az iszlámista Vona Gábort a szemkilövető Gyurcsány Ferenc irányítja, bár ugyanakkor a Jobbikot Simicska Lajos is megvette, ahogy az LMP-t is – körülbelül ez a bizarr kép bontakozik ki a kormány kommunikációjából, és az azt hűségesen kiszolgáló kormánymédiából.
De felmerül a kérdés:
ugyanannyira kell mindenkit gyűlölni?
Vagy van, akit kevésbé, van, akit jobban? Tényleg Soros György a kormány főellensége? Esetleg ez változik valamennyire a választásokhoz közeledve?
Ennek kiderítéséhez egy nemrég indult honlap, a foellenseg.hu volt a segítségünkre, amely a kormányközeli portálok írásait elemzi: többek között az utóbbi időben a Kurucinfo szintjére süllyedő Origót, az oroszbarát álhíroldalakra gyakran forrásként hivatkozó 888-ot, de a Magyar Időket és a köztévé híradójának honlapját is. (Az ezekben kibontakozó alternatív valóság legabszurdabb írásait mi is be szoktuk mutatni, ezeket a cikkeinket itt találhatja.)
Az oldal adataiból az derül ki, hogy
az elmúlt napokban a migránsok lettek a főellenség,
messze róluk szólt a legtöbb írás a kormánymédiában, köztük több olyan, amelyekben több éves történeteket vettek újra elő, vagy olyan, amelynek valóságtartalma legalábbis kétséges.
Egyetlen másik „ellenség” tudta őket megközelíteni: a Jobbik.
Sőt, ha együtt kezeljük a Vona Gáborról és a pártról szóló „cikkeket”, akkor azt látjuk, hogy csütörtökön őket már a bevándorlóknál is nagyobb veszélynek látták, hiszen jóval többször szerepeltek a vizsgált portálokon: a vizsgált kilenc oldalon több mint 100, kivétel nélkül lejárató írás foglalkozott velük.
Csak a „dobogó” harmadik helyét foglalja el a korábbi legfőbb mumus, Soros György, akivel kapcsolatban úgy tűnt a hódmezővásárhelyi választás után egy rövid ideig, hogy kikerül a célpontok közül, aztán ez mégis másként alakult. Sőt, csütörtökön
meg is szaporodtak a sorosozó írások
a kormánymédiában, a korábbi napi 50-55 után már közel 70-szer foglalkoznak vele.
Ha már sorrendet akarunk állítani azok között, hogy kit kell a kormánymédia szerint a leginkább gyűlölni, akkor a negyedik helyre az ellenzék kerül. Ide azok a „cikkek” kerültek, amelyek általánosságban foglalkoznak az ellenzékkel, külön számolták azokat, amelyek valamelyik ellenzéki politikust vagy pártot szidnak.
Így aztán
a kormánymédia ötödik leggyűlöltebb alakja Karácsony Gergely lett,
akivel egyre több írás foglalkozik, ahogy közeledik a választás.
Csak utána következik az MSZP, „Brüsszel”, az LMP és azon belül elsősorban Hadházy Ákos (persze Szél Bernadett is sokszor előkerül), Gyurcsány Ferenc, Simicska Lajos és a civilek, de nem maradhat ki az ENSZ sem, az utóbbi napokban pedig a Momentum is előkerült. Vagyis,
azok közül, akiket a kormány támad, lényegében mindenkiről megjelent valamilyen lejárató írás.
A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.
A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.
A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.
