A TV2 kivételével kimagaslóan nyereséges évet zártak tavaly a kormánypárti média szereplői, még azok a cégek is, amelyek a Fideszhez köthető felvásárlás előtt veszteséget termeltek. Ebben hatalmas szerepe van az állami hirdetéseknek, melyekből milliárdos bevételek vándoroltak Mészáros Lőrinc, Matolcsy Ádám, Habony Árpád és Andy Vajna cégeihez.
A 444 hosszú cikkben gyűjtötte össze az elérhető adatokat arról, hogy hogy teljesítettek tavaly a kormánypárti médiavállalatok. Ebből kiderült, hogy
sok cég 2016-hoz képest megsokszorozta a jövedelmét, amely azonban szigorúan piaci alapon nem sikerülhetett volna.
Az állam azonban hirdetések formájában minden olyan cégnek a hóna alá nyúlt, amelyet a NER-hez köthető szereplők vásároltak fel. A Schmidt Mária érdekeltségébe került Figyelő, amelynek még a példányszámait sem lehet tudni, bevételének 70 százalékát állami cégekhez és intézményekhez köthető hirdetésekből gyűjtötte be tavaly.
A TV2-be vándorolt messze a legtöbb állami hirdetésből befolyó pénz: 6 milliárd forintnak megfelelő összeg, ennek ellenére Andy Vajna tévéje továbbra sem nyereséges.
A legnagyobb sikersztorit a Mészáros Lőrinchez került Mediaworks produkálta, amely a Népszabadság megszűnésével és több megyei lap felvásárlásával 2,4 milliárd forintos mínuszból 2017-ben már 4,3 milliárdos nyereséget könyvelhetett el, és ma már a megyei lappiac több mint 50 százalékát uralja.
A 444 által közölt adatok alapján táblázatban is összeszedtük a bevételeket és az állami hirdetések becsült összegét. Zárójelben található, hogy az adott médiatermék vagy médiaportfolió kinek az érdekeltségébe tartozik.
Tegnap arra kértük Önöket, hogy próbálják meg kitalálni néhány hírről, hogy melyik valódi és melyik álhír. Most eláruljuk a megoldásokat, és azt is, milyen arányban találták el a megfejtést.
Tömegesen hagyják ott a német hadsereget a pilóták, hogy így tiltakozzanak az oroszellenes kampány miatt.
Álhírről van szó, néhány orosz lapban jelent meg a cikk, egy német nyelvű, de Fülöp-szigeteki honlapra hivatkozva. Valójában összesen hét pilóta szerelt le, és ők is más okok miatt.
Ezt az Önök túlnyomó többsége el is találta: 98 százalék szavazott úgy, hogy álhírről van szó.
Rituálisan kivégeztek egy ötéves albínó kislányt Maliban.
Ez viszont valóban megtörtént, a kislányt tényleg elrabolták és megölték, méghozzá minden bizonnyal tényleg rituális okokból. Nyugat-Afrika egyes részen ugyanis különböző babonák kapcsolódnak az albínókhoz – ezeknek minden évben több tucat ember esik áldozatául.
Bár itt született a „legszorosabb” eredmény, de a nagy többség tudta a helyes választ: 70,83% szavazott arra, hogy valódi hírről van szó.
Milliárdos állami szerződést kapott Simicska Lajos cége.
Bármennyire hihetetlenül is hangzik az Orbán-Simicska háború miatt, ez is megtörtént. A Szerencsejáték Zrt-től kapott szerződést Simicska és a Fidesz-közeli Kuna Tibor cége, még a választások előtt, de csak most tették ezt közzé.
Itt is tudták Önök a helyes választ: 86,27% szavazott arra, hogy igaz a hír.
Egy EU-párti moldovai politikus 50 évre bérbe adná a fővárost, Kisinyovot Abu-Dhabi hercegének.
Túlságosan bizarrnak hangzik? Valóban, ebben az esetben tényleg egy álhírről van szó, amelyet azonban egy román nyelvű, nemrég létrehozott „hírportál” kezdett el terjeszteni, majd orosz oldalak is gyorsan átvettek. Még egy videót is hamisítottak hozzá, egy al-Dzsazíra-adás képeit cserélték ki, majd kitaláltak hozzá egy feliratot. A videót több mint hétezren osztották meg a Facebookon.
Az Önök többsége is túlságosan hihetetlennek találta a hírt: 83,67% találta el a helyes választ.
Arról, hogy hogyan lehet nagy biztonsággal felismerni az álhíreket, itt írtunk bővebben.
Pavla Holcová a barátnőjével együtt kivégzett szlovák Ján Kuciakkal dolgozott együtt. Most őt hallgatták ki a rendőrök, és még a telefonját is elkobozták.
A fiatal Ján Kuciakot februárban végezték ki, miután a maffia és a legfelsőbb szlovák politikai körök összefonódásait vizsgálta. Kuciak többek között annak az Organized Crime and Corruption Reporting Project (OCCRP) nevű, nemzetközi újságíró szervezetnek dolgozott, amelynek a magyar Átlátszó és a Direkt36 is a tagja.
Kuciak együtt dolgozott a Prágában élő Pavla Holcovával, akit a szlovák rendőrség „baráti beszélgetésre” hívott Pozsonyba. Csakhogy
a baráti beszélgetésből nyolcórás kihallgatás lett.
A rendőrök leginkább arra voltak kíváncsiak, hogy meddig jutottak el a tények feltárásában az újságírók – sokkal kevésbé érdekelte őket, hogy kik lehettek a gyilkosok és a megbízóik.
Leginkább Holcová mobiltelefonjának információira voltak kíváncsiak. Ő ezt megtagadta, hiába fenyegették 1650 eurós büntetéssel a nyomozás akadályozása miatt. Csakhogy az ügyészség kiadott egy felhatalmazást, ami alapján
a rendőrök elkobozták az újságírónő telefonját.
A nyolcórás kihallgatás végén Holcovát elengedték, de a telefonját nem kapta vissza. Ahogy az OCCRP közleménye fogalmaz: az ilyen viselkedésnek nincs helye Európában, ilyet csak autokratikus rezsimekben lehetett korábban látni.
Mi a szabad sajtó szerepe az álhírek uralta demokráciákban – erről beszélt a New York Times magyar származású munkatársa, Lipták Ádám Budapesten. Ugyan Amerikáról beszélt, de nagyon sok párhuzamot lehetett felfedezni a magyar helyzettel.
Lipták Ádám Fotó: CEU
A második generációs amerikai, magyarul kitűnően beszélő Adam Liptak, vagyis Lipták Ádám a Yale-en végzett, majd 14 éven keresztül jogászként dolgozott Amerikában, elsősorban a sajtószabadsággal foglalkozó ügyekre specializálódott. 16 éve dolgozik a világ egyik legtekintélyesebb újságjánál, a New York Times-nál. Újságírói munkájáért több kitüntetést is kapott, mellette a University of Chicagón, a New York Universityn és a Yale-en is tart, illetve tartott órákat.
Most a CEU-n tartott előadásában arról beszélt, hogy Amerikában a sajtó korábban hihetetlenül erős volt, komoly gazdasági háttérrel,
most viszont támadás alatt áll.
Donald Trump ugyanis folyamatosan kirohanásokat intéz a sajtó ellen, leginkább azzal a céllal, hogy hiteltelenítse: ezért hívja fake news-nak vagy a nép ellenségének az őt kritizáló, vagy épp róla kínos tényeket közlő médiumokat, és ezért támad személyében is bizonyos újságírókat.
Itt kell megjegyezni: Lipták kijelentette, hogy nem ismeri a magyar belpolitikát, de az előadásában nagyon sok párhuzamot lehetett felfedezni a mai magyar valósággal.
Az újságíró azt is mondta, hogy Trump többször is „a hanyatló New York Times-nak” nevezte munkahelyét. Ő erre csak annyit reagált: „köszönjük, remekül vagyunk”,
az ilyen támadásokra színvonalas munkával igyekeznek válaszolni, és nem ijednek meg.
Sőt, ahogy fogalmazott, Trump bizonyos szempontból még segítséget is jelent nekik: az embereket ugyanis kifejezetten érdeklik a róla szóló hírek. Más szempontból viszont komoly kihívásokat jelent az új korszak: a folyamatos támadások és sértések miatt is ugyanis jelentősen csökkent a sajtóba vetett bizalom.
Trump ráadásul azt is megígérte, hogy szigorítani fogja a rágalmazásokról szóló törvényt, igaz, ezt nem igazán tudja megtenni. Egyrészt azért, mert ez nem szövetségi, hanem állami hatáskör, másrészt pedig azért, mert
az amerikai alkotmány kifejezetten védi a szólás- és sajtószabadságot,
az alkotmányt pedig az elnök nem tudja megváltoztatni.
Trump egyébként elnöksége előtt is hírhedt volt arról, hogy rengeteg rágalmazási pert indított róla szóló cikkek miatt – igaz, ezek túlnyomó többségét el is vesztette.
Lipták Ádám megfogalmazása szerint a jog továbbra is védi az amerikai sajtót – erre az is bizonyíték, hogy bármelyik elnök is támadta meg a médiát azért, mert az újságírók a munkájukat végezték, bíróságra egyik ügy sem jutott.
Annyiban viszont nehezebb lett a sajtó dolga, hogy
sokkal nehezebb lett információkat szerezni.
Itt Lipták nem a kiszivárogtatásokra gondolt, mert, mint mondta, azok a Trump-féle Fehér Házban példa nélkül, a média sokszor szinte valós időben kapja értesül bizalmas dolgokról, hanem olyan információkra, amelyet például az állami hivataloknak kellene kiadniuk. Hiába tartoznak ezek az információszabadságról szóló törvény hatálya alá, sokszor csak perrel lehet megszerezni őket, ezek viszont drágák, így sok kisebb médium nem engedheti ezeket meg magának.
Emellett az is fontos, hogy az állandó fenyegetések, még ha többnyire üresek is, a kisebb újságokat elriaszthatják attól, hogy komoly oknyomozó munkát végezzenek. Pedig, ahogy mondta, a sajtó ezt nem magért teszi, vagy kellene megtennie, hanem azért, mert a nyilvánosság, az emberek számára ők juttatják el az információkat.
Igaz, ez is változik valamennyire. Felmérések szerint ugyanis az amerikaiak többsége már nem elsősorban a sajtóból szerzi a híreket, hanem például blogokról vagy különféle „alternatív” médiumokból. És ez legalább annyira veszélyes, mint a fenyegetések, vagy ahogy Lipták fogalmazott:
„a kapuőr funkció elvesztése azt jelenti, hogy nagyon sokat vesztettünk”.
Pedig szavai szerint „tényleg szükség van az újságírásra, hogy elszámoltassák a politikusokat”. Éppen ezért, hiába kell egyre növekvő nyomás alatt dolgozniuk, mint mondta, ez nem igazán érdekli őket, ők folytatják a munkájukat.
Egyre nagyobb problémát jelentenek az álhírek, pedig a túlnyomó többségüket nem is lenne olyan nehéz felismerni.
Forrás: Wikimedia Commons
Álhírek régóta léteznek a világban, de nagy hangsúlyt igazából az utóbbi néhány évben kaptak, az egyre erősebb orosz dezinformációs kampányok, a Brexit és Donald Trump választási győzelme után. Hiába akar ellene küzdeni a Facebooktól a Google-ön és különböző egyetemeken át egészen az Európai Unióig (szinte) mindenki,
a „fake news” megállíthatatlanul terjed,
elsősorban a közösségi médiában.
És nem csak ott. Magyarországon ugyanis a kormányközeli média gyakran maga terjeszt álhíreket, akár tudatosan, akár ismerethiány miatt – erről ide kattintva olvashat bővebben.
Mi most azonban segítünk Önöknek, hogy könnyebben felismerjék, ha álhírekkel találkoznak. Ezeket az aspektusokat érdemes mindig megvizsgálni:
Mi az adott információ forrása?
Vagy másképp fogalmazva: hol találkozott a hírrel? Érdemes megnézni az adott weboldal impresszumát: van neki egyáltalán? Mi szerepel benne? Eleve gyanús, ha egy magát híroldalnak evező site-nak nincs impresszuma, nem tüntetik fel, ki írja a cikkeiket, és az is, ha van ugyan valami ehhez hasonló, csak épp a szerzőket nem sorolják fel.
Érdemes megnézni a weboldal címét is, sok álhíroldal ugyanis azzal veri át a gyanútlan olvasókat, hogy egy már ismert, valódi hírportálhoz hasonló nevet vesz fel.
Valódi címe van a cikknek, vagy kattintásvadász?
A nagyon kattintásvadász címek eleve gyanúsak. Ráadásul sokan, sokszor úgy osztanak meg a Facebookon valamit, hogy magát a cikket el se olvassák, csak a címet látva egyből nyomnak is a megfelelő gombra. Egy kutatás szerint 10 emberből hatan így tesznek. Így mindenképp azt tanácsoljuk:
soha, semmit ne osszon meg, amit előtte nem olvasott végig.
Olvasás közben ugyanis az is kiderülhet, hogy a kattintásvadász címnek valójában semmi köze nincs a valódi tartalomhoz.
Ki írta a cikket?
Ha egy-egy oldalon szinte csak olyan cikkek vannak, amelyeket nem vállal névvel a szerzőjük, az is gyanús kell, hogy legyen. Az általános újságírói gyakorlat szerint ugyanis azokat a cikkeket szokás szerző nélkül megjelentetni, amelyek mondjuk egy hírügynökségi hír átvételei, más portálok cikkeinek szemléi stb. Nagyobb munkát igénylő anyagokat az újságírók névvel vállalnak – hiszen büszkék a teljesítményükre.
Forrás: Flickr / Mike MacKenzie
Persze, ha van név, az sem mindig megnyugtató. Érdemes utánanézni, hogy valódi szerzőről van-e szó, akinek máskor is jelentek-e meg már cikkei.
Vannak hivatkozások a cikkben?
Az álhírek sokszor mindenféle hivatkozás nélkül írnak bizonyos eseményekről – az ilyen cikkeket is érdemes mindig fenntartásokkal kezelni. Ha pedig vannak hivatkozások, akkor meg kell nézni, hogy valóban hiteles médiumoktól származnak-e az információk, vagy más álhíroldalaktól, hiszen ezek szeretik egymást körbehivatkozni.
A magyar kormánymédiában például az utóbbi időben gyakran találni arra példát, hogy a hangzatos címmel írt cikkekben az orosz propagandaipar termékeire, vagy
oroszbarát álhíroldalakra hivatkoznak,
ami egyből megkérdőjelezi a valóságtartalmukat.
Ha pedig szakértők szerepelnek a cikkben, akkor két dolognak érdemes utánanézni: egyrészt, hogy valódi, létező szakértőkről van-e szó, másrészt, hogy valóban azt mondták-e, amit a szájukba adtak.
Mikori is a cikk?
A Facebooknak megvan az a sajátossága, hogy nem mutatja, hogy egy-egy cikk mikor íródott. Így aztán mindenki belefutott már olyanba, hogy egy-egy ismerőse újdonságként posztolt olyan írásokat, amelyek valójában hónapokkal, akár évekkel korábban készültek – gyakorlatilag minden hírportálnál tudnak példát mondani az ott dolgozók, hogy egyszer csak azt látták, a közösségi médiában hihetetlenül elkezd pörögni egy régi cikkük.
Erre persze egyszerű a megoldás: meg kell nézni a cikk publikálásának dátumát, akkor egyből kiderül, hogy friss vagy régi.
Mindezeken kívül azt is mindig érdemes megnézni, hogy nem egy viccoldal publikálta-e a cikket (mondjuk a Hírcsárda, vagy az angol nyelvűek közül a The Onion). Az is gyanús kell, hogy legyen, ha egy cikk azt állítja:
„a mainstream média nem hajlandó ezzel foglalkozni”.
Az esetek túlnyomó többségében ugyanis ilyenkor egyszerűen arról van szó, hogy nem igaz az információ. Erre jó példa volt, amikor azt terjedt el, hogy Svédországban a muszlimok miatt be akarják tiltani a karácsonyi dekorációt:
Éppen ezért, minden esetben meg kell vizsgálnunk saját magunk gondolatait is: pszichológiai tény ugyanis, hogy mindenki hajlamosabb olyan dolgokat elhinni, amelyek amúgy közelebb állnak a gondolatvilágához.
És persze az is hasznos, ha minél többször kilépünk a Facebook által teremtett buborékból, és nem csak az ottani falunkat használjuk hírforrásként, hanem ellátogatunk különböző híroldalakra is.
Körülbelül kétszáz ember gyűlhetett össze a Magyar Nemzet alapítójáról elnevezett Pethő Sándor utcában, az Avilai Nagy Szent Teréz Plébániatemplom kertjében, a lap munkatársai által szervezett rendezvényre. Az eseményen kiosztották a Szamizdat Magyar Nemzetet is, amelyet az újságírók saját költségükön nyomtattak ki az olvasóiknak.
A 16 órakor kezdődő rendezvény „hivatalos” része mindössze néhány perc volt, két felszólalóval. Először Pethő Tibor, az alapító dédunokája beszélt. Azzal kezdte, hogy az első szavuk a fájdalomé, a második a köszöneté – ezzel arra utalt, hogy sokan eljöttek a rendezvényre, és sokakat érdekel a lap munkatársainak sorsa. Utána arra beszélt, hogy egyre fogy körülöttük a levegő, provokálják őket, de meg kell őrizniük a méltóságukat.
Az egyetlen dolog, ami örömet nyújtott az elmúlt héten, az olvasók szeretete
– mondta. Hozzátette, hogy bíznak a visszatérésben, de ehhez is az olvasókra van szükség.
Forrás: FüHü
Torkos Matild arról beszélt, hogy a Fidesz hiába nyerte meg a választást, nem képesek őszintén örülni az eredménynek, hanem egyből hozzákezdtek, hogy bosszúszomjasan elégtételt vegyenek azokon, akiket ellenségnek tartanak. Az újságíró, aki azok között volt, akiket 2014-ben, az Orbán-Simicska-konfliktus kezdetén elküldtek majd harminc másik társával együtt a laptól, felidézte, hogy a kormánynak akkor sem volt egy jó szava sem hozzájuk, ahogy most sincs, a Magyar Nemzet megszűnésekor. Nem ezt a fajta kormányzást ígérték nekünk 2010-ben, nem csoda, hogy egyre többen fordulnak a kormánypártok ellen – mondta, majd hosszan sorolta az Orbán-kormány hibáit. Torkos szerint ezzel szemben a Magyar Nemzet újságírói soha, senki ellen nem követtek el árulást, főleg nem az olvasóik ellen.
A Magyar Nemzet újságírói ezután mécseseket gyújtottak a lap emlékére, illetve készült egy emlékkönyv is, amelybe minden megjelent munkatárs írt valamit. A rendkívüli lapszámot ingyen osztogatták a rendezvényen, de kitettek egy kalapot, hogy aki szeretne, hozzájárulhasson a költségekhez.
A Független Hírügynökségnek Lukács Csaba, a Magyar Nemzet főmunkatársa elmondta, hogy a rendkívüli lapszám létrehozásában minden kollégája segített.
„Igazából most kovácsolódtunk össze erős közösségé”
– mondta. Lukács volt az, aki a szombati lapszám megjelenésének felelőse lett, hiszen a kiadó nem vállalta ezt. Illetve nem is használhatták a lap logóját és nevét, ezért lett a kiadvány Szamizdat Magyar Nemzet. Elmondta, hogy nem a lapszám összeállítása jelentette a problémát, hanem az, hogy
olyan nyomdát találjanak, amely hajlandó kinyomtatni azt.
A Magyar Nemzetet évek óta készítő nyomda kapacitáshiányra hivatkozva mondta vissza a megrendelést, de olyan nyomda is volt, amely jelezte, hogy valaki „telefonált”, és megtiltotta nekik, hogy segítsenek. Végül a pozsonyi Új Szó nyomdájában sikerült 20 ezer példányt kinyomtatni, illetve Vácott is megrendeltek ugyanennyit, hogy biztosan megérkezzen a lap az olvasókhoz.
Lukács Csaba meggyújtja az elsó mécsest. Forrás: FüHü
Lukács Csaba, aki 18 éve dolgozott a Magyar Nemzetnél, elmondta, hogy egyébként semmi jele nem volt annak, hogy bezárják a lapot. Kedden, 10 órakor tudták meg, hogy vége a lapnak. Hozzátette, hogy minden újságíró sejtette, hogy a választások eredménye változásokat hoz a lapnál, de nem számoltak azzal, hogy a nyomtatott és az online kiadás is megszűnik, ráadásul ilyen hamar. A munkatársak jelenleg a maradék fizetett szabadságukat vagy a felmondási idejüket töltik, illetve az ígéret szerint végkielégítést is kapnak. „Ebben úgy tűnik, hogy korrekt a kiadó” – mondta. Arról sem ő, sem a kollégái nem tudnak, hogy Ungár Péter megveszi-e a lapot, de reménykednek, hogy folytathatják a munkát. „Nem rajtunk múlik ez a dolog” – mondta arról, hogy a lap 150 dolgozója ki van szolgáltatva a tulajdonosi döntésnek.
A rendezvényen a leghűségesebb olvasók mellett számos, más sajtóorgánumnál dolgozó újságíró is megjelent szolidaritásból, és még politikusokat is lehetett látni. A résztvevők nagy része 5 óra után elindult, hogy csatlakozzon az Operaház elé szervezett kormányellenes tüntetéshez.
György Zsombor főszerkesztő csütörtök éjjel bejelentette: szombaton rendkívüli, ingyenes kiadással jelentkezik a Magyar Nemzet.
György Zsombor a Facebookon tudatta, hogy szombaton 4 órára találkozót hirdettek meg a lap munkatársai az alapítóról, Pethő Sándorról elnevezett utcába, és erre az alkalomra időzítve egy rendkívüli lapszámot is kiadnak.
„most szombaton biztosan lesz nyomtatott Magyar Nemzet, még ha nem is teljesen a megszokott formában.
Küzdünk, utolsó lélegzetünkig! A lapot a megszokott terjedelemben, húszezer példányban fogjuk kinyomtatni és ingyenesen fogjuk terjeszteni. Aki el tud jönni a rendezvényre, biztosan kap belőle, aki pedig tud, vigyen magával több példányt is, terjessze környezetében” – írja a főszerkesztő.
Hozzátette, hogy a szombati lapszám a saját költségükön készül, ezért szívesen fogadják a támogatásokat. A posztból az is kiderül, hogy még a munkatársak sem tudják, mi lesz a Magyar Nemzet sorsa.
Korábban felmerült, hogy Ungár Péter megvenné a lapot, és az LMP politikusa megerősítette, hogy tárgyal Simicska Lajos cégével a Magyar Nemzet megvásárlásáról.
Ungár Péter jelenleg is rendelkezik érdekeltséggel a magyar médiában: a Figyelő című lap társtulajdonosa édesanyjával, Schmidt Máriával közös, Pió-21 Kft nevű cégén keresztül. A Figyelő csütörtökön listázta a szerintük a Soros-hálózathoz kötődő embereket, ami hatalmas felháborodást váltott ki, és ezzel kapcsolatban megkeresték Ungárt is. Az Indexnek a politikus azt nyilatkozta, hogy a lap működéséből soha semmilyen haszonra nem tett szert és azt nem is tartaná elfogadhatónak, örökségéről azonban nem akar lemondani. „Én a személyes vagyonomat a kormány gyengítésére és nem erősítésére használom, pont ezért nem akarok lemondani róla” – mondta.
A Magyar Nemzet szerdán jelent meg utoljára, azóta az online kiadás, az mno.hu sem frissül.
Szájer József a Fidesz Európai Parlamenti képviselője levélben tájékoztatta kinti frakciótársait a magyar választásról. A nem mindennapi gondolatisággal fogalmazott irományban Szájer arról panaszkodik, hogy „Mindegyik párt, és a média jelentős része (amelyet oligarchák finanszíroznak, mint Simicska Lajos vagy Soros György) ellenünk kampányolt.”
Sorosról tudunk, az oligarchákat ismerjük, bár Szájer úr megemlíthette volna, hogy az ENSZ akar dönteni Magyarország helyett, és a migránsoknak is szentelhetett volna legalább egy mondatot.
Azonban, hogy ne legyen hiányérzetünk, a levél folytatódik.
„Hét az egy ellen harcot vívtunk a kormányzáshoz szükséges többségért. Olyan erőkkel küzdöttünk, amelyeknek elsöprő médiaereje, példátlan befolyása és majdnem határtalan erőforrásai voltak… Az ő forrásaik gyakran erős külföldi támogatással jártak együtt, az önök országainak médiájától, politikai pártjaitól, az önök otthoni riválisaitól.”
Mindez abból a szempontból is érdekes, hogy a magyar választásra küldött nemzetközi választási megfigyelők szerint az állam és a Fidesz annyival több forráshoz fért hozzá a választás előtt, hogy nem lehetett egyenlő versenyről beszélni a kampányban.
Finoman és visszafogottan fogalmaztak a nemzetközi válaszási megfigyelők. Nekünk, akik itt élünk Magyarországon, nem kell se finoman, se visszafogottan fogalmaznunk. A mi bőrünkre megy a játék, ezért leírhatjuk, hogy miként kell értelmezni a nemzetközi választási megfigyelők kijelentését.
Úgy kell ezt értelmezni, hogy a kampány idején, de már jóval előtte is, a csapból is a kormány propagandája folyt. Éjjel, nappal, minden hullámhosszon. Elsősorban a vidéki Magyarországon lakók voltak elzárva a valódi, hiteles információtól. Ők másról sem hallhattak és olvashattak, minthogy jönnek a migránsok, és ha nem a Fidesz folytathatja a kormányzást, akkor a mindenféle idegenek elözönlik az országot.
Ja, mielőtt még elfelejtenénk: az ellenzék lebontaná a kerítést.
Tessék tehát Orbán Viktor pártjára és kormányára szavazni, mantrázta a Fidesz által vezérelt média, mert ők majd megvédik az országot azoktól az idegenektől, akiknek – és ezt már mi tesszük hozzá – eszük ágában sincs idejönni.
Ez tehát a Szájer József által emlegetett „elsöprő médiaerő, példátlan befolyás és majdnem határtalan erőforrás”.
A miniszterelnök mögött álló, a háttérből a szálakat mozgató „rejtélyes emberről”, Habony Árpádról és az eltorzult magyar médiapiacról jelentetett meg hosszú cikket a BuzzFeed. A világ egyik leglátogatottabb portálja, amely elsősorban kattintásvadász sztorijairól és összeállításáról ismert, az utóbbi időben komoly hírszerkesztőséget is kialakított, és a vasárnapi választás kapcsán írt a magyarországi helyzetről.
A BuzzFeed cikke először összefoglalja a kormány által folytatott migrációellenes kampány legfontosabb elemeit, illetve hangsúlyozza, hogy Orbán üzeneteit az állami média, de még elvileg kereskedelmi alapon működő tévétársaságok és online újságok is egy az egyben adják tovább. Kitérnek a kampány vége felé a közösségi médiát elárasztó, veszélyes migránsokat mutató, de sokszor több éves vagy manipulált videókra, amelyekkel az embereket riogatják kamu Facebook-profilokról vagy éppenséggel online hírportálok fizetett hirdetéseiben.
A cikk szerint ezek alapján úgy tűnik, hogy Magyarország az első áldozata azoknak a kihívásoknak, amelyekkel a demokratikus országok világszerte kénytelenek szembesülni: az álhírek terjesztésével, a közösségi média manipulációjával és azzal, hogy ezek hatásos eszközök a xenofóbiát és rasszizmust saját céljaira használó pártok kezei között.
A BuzzFeed ezután az amerikai viszonyokkal veti össze a magyar populizmus működését: az állami média úgy működik, mint a Donald Trumpot támogató Fox News, amely mellé a gazdag Fidesz-szövetségesek összevásárolták a saját médiabirodalmaikat.
Orbánnak még egy saját Steve Bannon-féle figurája is van: Habony Árpád.
(Bannon a altright egyik bástyájának számító Breitbart News vezetője volt, majd Trump stratégiai tanácsadójaként is szolgált a Fehér Házban.)
Forrás: Wikimedia Commons
Orbán Steve Bannonja a BuzzFeed szerint meghatározza a tematikát a Fidesz-párti sajtó számára, de amerikai kollégájához képest nagy különbség, hogy ő maga a háttérben marad, és alig lehet tudni róla valamit. A BuzzFeed leírja, hogy Habony a 2002-es lesújtó választási vereség után lett Orbán kulcsembere, majd az azt követő 15 évben kiépítette a Fidesz saját médiahátországát, illetve eltanulta a negatív kampányolás minden csínját-bínját. Azt sem felejtik el kiemelni, hogy ebben a folyamatban Habony szépen meg is gazdagodott, miközben elvileg semmilyen hivatalos pozíciója nincs se tanácsadóként, se pedig médiatulajdonosként vagy vezetőként.
A BuzzFeed magát a kormányt is megpróbálta megkérdezni Habony szerepéről, de Kovács Zoltán kormányszóvivő elhárította a megkeresést. Annyit megerősített, hogy
Habonynak szerepe van a Fidesszel szimpatizáló média vezetésében több más emberrel együtt,
de hozzátette, hogy ezzel csak korrigálni akarják „a balliberális média kormányellenes elfogultságát”. Kovács szerint Magyarországon nem kevésbé független a média, mint bárhol máshol a világon, hiszen a média mindig érdekek mentén szerveződik.
A BuzzFeed arra is kitér, hogy Habony fényűző életmódja lehet az egyik válasz arra, hogy miért kell a háttérben rejtegetni. Felidézik, hogy egy fideszes politikus, Kósa Lajos is beszélt ilyesmiről egy, a 444 által korábban közzétett hangfelvételen. Maga a BuzzFeed hiába kereste Habonyt, nem tudták megszólaltatni a cikkben.
Nyilatkozott viszont az MSZP és az LMP korábbi kampánytanácsadója, Ron Werber, aki hangsúlyozta, hogy Orbán már az előtt is előszeretettel élt a fake news eszközével, hogy ez Nyugaton témává vált volna a 2016-os amerikai elnökválasztási kampány következtében.
Werber szerint Orbán Magyarországa az egyik legjobb példája a hírhamisítás működésének,
és a miniszterelnök már két évtizede használja az álhíreket fegyverként.
Habony és Rogán Antal MTI Fotó: Czeglédi Zsolt
A cikkben megszólaltatják Szél Bernadettet, az LMP miniszterelnök-jelöltjét is, aki arról beszélt, hogy az április 8-ai nem lesz demokratikus választás. Szél szerint majdnem lehetetlen megmutatniuk az igazi értékeiket az ellenzéki pártoknak egy ilyen médiakörnyezetben.
Írnak Arthur Finkelsteinről is, akinek fontos szerepe volt abban, hogy a Fidesz és Orbán kilábaljon a 2002-es csalódásból. Ez olyan sikeres volt, hogy 2010-ben kétharmados többséggel nyertek egy olyan kampány után, amelyben Orbán elkezdte saját kultuszát is kiépíteni. A 2010-est Magyarország első Facebook-választásának nevezik hangsúlyozva, hogy
a Fidesz sokkal hamarabb felmérte a közösségi médiában rejlő erőt, mint ellenfelei.
Fontos volt a videók készítése, és az ezekben közreműködő, később a Fidesz ellen forduló Tomanovics Gergely a BuzzFeednek elmondta, hogy Habony másik projektje már akkor a fizetett kommentelők, a trollok bevetése volt.
A Jobbik feltűnése, illetve Simicska Lajos és sajtóbirodalmának elvesztése arra indította Orbánt és Habonyt, hogy a közösségi médián kívülre terjeszkedve a „hagyományos” csatornákon is befolyást szerezzenek – írja a BuzzFeed. Ez pont a menekültválság csúcsra járásával egy időben történt, ez pedig tökéletes témaként szolgált a frissen kiépülő Fidesz-médiának.
A cikk ezután Gulyás Mártonról ír, aki kormányellenes szerepvállalása miatt szintén Habonyék célkeresztjébe került, és még magánéletével is támadták: a Ripost írta meg, hogy egy „különleges” randioldalra jelentkezett be, miután kiengedték a festékezés miatti előzetes letartóztatásból. A sztorit villámgyorsan átvette az addigra teljes üzemmódra kapcsoló Fidesz-média, amelybe a teljesen átalakított Origo és a frissen elindított 888 is beletartozik. Azt is leírják, hogy állami pénzekből hogyan lehet finanszírozni ezt a Habony-által kialakított és működtetett médiabirodalmat. Miközben Kovács Zoltán a BuzzFeednek azt nyilatkozta, hogy
a magyar média még soha sem volt ennyire „egészséges”.
Persze abban az esetben, ha a baloldali pártok alakíthatnak kormányt. És akkor már idén ősszel tartanák az önkormányzati választást, 2019 helyett. Gyurcsány Ferenc sajtóértekezleten azzal indokolta elképzelésüket, hogy nem egyszerűen kormányváltásra, hanem rendszerváltásra van szükség, ehhez pedig Orbán Viktor rendszerének valamennyi pillérét le kell bontani.
A pártelnök szerint a települési önkormányzatok egy jelentős része ugyanis nem a választók és a lakosság érdekeit képviseli, hanem a Fidesz „politikai akaratának egyszerű végrehajtója”.
Az új kormánynak ezért fel kell szólítania az önkormányzatokat, hogy „nyissanak utat” egy előrehozott választásnak – nyomatékosított. Ha ezt nem teszik meg, akkor arra kell kérni a választókat, hogy közvetlen nyomásgyakorlással kényszerítsék ki az előrehozott választást – tette hozzá.
Azt is elmondta, hogy
javaslatukról nem egyeztetettek más pártokkal.
Helyre kell állítani a sajtó függetlenségét – jelentette ki, hozzátéve, nem csak a közmédiára gondol, de vannak olyan szakmai, közéleti, erkölcsi követelmények, amelyeknek a magánkézben lévő médiumoknak is meg kell felelniük. Arra a kérdésre, hogy milyen követelményekre gondolt, azt felelte,
nem szabad hírt hamisítani, tényeket kell írni.
Helyre kell állítani az ügyészség pártfüggetlenségét, nem kell megbékélni azzal, hogy a szervezet időnként a Fidesz bűneit takargatja, a kormánypárt ellenfeleit pedig üldözi – fogalmazott Gyurcsány Ferenc.
A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.
A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.
A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.
