Kezdőlap Címkék Média

Címke: média

Rövid iromány

„Az Orbán-kormány szerdán és vasárnapi ülésén háború elleni akciótervről döntött, ez több lépést is magában foglal – ismertette Gulyás Gergely. Ennek részeként szeretnének szembeszállni az úgynevezett „háborús propagandával”, ezért fontosnak tartják az átláthatóságot a pártoknál és a legnagyobb sajtóorgánumoknál.

– Kötelezni fogjuk a pártokat és a médiát arra, hogy a forrásaikat tegyék átláthatóvá a külföldi források esetén. Ez elvileg csak média esetén lehetséges, hiszen pártok nem fogadhatnak el külföldről forrásokat, pedig szintén az az elvárásunk, hogy ezeket a forrásokat hozzák nyilvánosságra. Magyarország fenntartja magának a jogot, hogy a külföldről érkező forrásokat, amelyek a háborús propagandát szolgálják: visszautalja a feladónak – fogalmazott a szóvivő.”

Mint az köztudott, a II. világháború utáni, aránylag békés korszakot megtörve elsőízben egy dicsőségre szomjúhozó pszichopata tömeggyilkos, egyben háborús bűnös indított fegyveres támadást egy másik szuverén ország ellen. A támadással öt, általa is aláírt nemzetközi szerződésen kívül az ENSZ alapokmányt is sikerült megsértenie. Mivel a világ és Ukrajna nem volt felkészülve a Krím annektálásának kivédésére (ekkora pofátlanságot a Nyugat el sem tudott képzelni), Oroszország 2014-ben sikerrel csatolta el Ukrajna egy részét. Az annektálás után igazából nem történt semmi, folytatódott a „business as usual” állapot, ettől a pszichopata tömeggyilkos vérszemet kapva újabb területszerző támadást indított a már megcsonkított másik ország ellen, mert úgy gondolta, a várható eljárás rá nézve nem veszélyes. Először is simán, legfeljebb egy hét alatt katonailag győz, Ukrajna megadja magát, ezt követően a szokásos ostoba ENSZ határozatokat megvétózza, majd jöhet a népszavazás a fegyverek árnyékában, és már kész is a lángelmés terv alapján kivitelezett újabb annexió. 603 628 km², 38 millió lakos.

Ezúttal azonban rossz volt a számítás, Ukrajna nem hagyta magát, a világ értelmesebbik része is észbe kapott, és békés belenyugvás helyett Ukrajnát segítve ellenállt. A nem az egyes országok, hanem az emberiség érdekét tekintve (azaz, hogy többé ilyen lehetőleg ne legyen) csak olyan béke képzelhető el, mely szerint az agresszor kivonul az összes megszállt területről, és kártérítést fizet. Minden egyéb törekvés nem béke -, hanem agresszorpárti, még ha a leglágyabb galambmosolygással párosul is.

Szintén közismert, hogy 1939-ben megjelent a „szürke könyv”, a mindössze 33 éves, jogi doktorként diplomázott Lajos Iván kötete, melyben Szerző a korban meglepő következtetésre jut: Németországnak nem szabad kirobbantania a második világháborút, mert ha megteszi, akkor azt el fogja veszíteni. Gazdaságilag. Várható ugyanis, hogy az Egyesült Államok is beszáll a háborúba, és akkor a Tengelyhatalmak gazdasági ereje nagyon kevés lesz a győzelemhez. Az ukrajnai háborút tekintve a helyzet jelenleg ugyanez, csak ki kell várni az agresszor gazdasági kifulladását. Más kimenetel nem lehetséges, mert kompromisszumra egyik fél sem hajlandó, és ukrán vagy orosz hajlandóság a jövőben sem várható.

A béke legagresszívebb, ide-oda röpködő galambja jelenleg a magyar kormányfő. Most épp nagy békeközvetítőként próbálja feltüntetni magát a világ felé, és ennek révén egyben nagy orosz érdekképviselőnek Putyin felé, aki szintén az Orbán-féle „békét” szeretné (orosz gáz, ugyebár), mely békegalambos attitűddel ráadásul már két választást nyert itthon, azaz számára ez a lehető legoptimálisabb taktika, ha mindenki másnak rossz, akkor is. Ezért „küzd” a külföldről érkező „háborús propagandára” fordítandó adományok ellen.

A végeredmény: a FIDESZ a magyar állampolgárokat akkor és úgy veri át közpénzből (nem pártpénzből!) finanszírozva, ahogy csak akarja. MTVA FIDESZ propaganda: 140 Mrd HUF/év, Rogán csapat FIDESZ propaganda: 45 Mrd HUF/év, állami vállalatok hirdetései „baráti” lapokban FIDESZ propagandáért cserébe: nem kevés Mrd HUF/év. Ellenpropaganda gyakorlatilag nincs. Az ellenzék a közpénz ládikóba nem tud belenyúlni, csak államilag folyósított pártpénze van, melyet a FIDESZ által ráuszított állami szervek mindenféle büntetésekkel folyamatosan kurtítanak, és most már a külföldi adományok is tilosak (a magyarországi gazdagok meg mind NER kedvezményezettek, ők az ellenzéknek nem fognak adakozni), azaz az ellenzék nem tudja hallatni a hangját sehogy, mert nincsen a saját propagandára egy vasa sem. Kivétel: Magyar Péter – neki volt. Illetve van. Plusz lesz.

A fenti, elképesztően pofátlan FIDESZ viselkedésről a NER lapok nem írnak, ami érthető. Az ellenzéki lapok ugyan igen, de az csak kevesekhez jut el. Ami a legmeglepőbb, a sokak által olvasott nagy függetlenek csöndje, hiszen egy baloldali győztes kormányváltás után sokkal jobb helyzetbe kerülnének a szegények, betegek, orvosok, tanárok mellett anyagilag ők is, arról nem is beszélve, hogy az újságírás legfőbb feladata, a nép felvilágosítása a hazugságokról, a csalásokról és a lopásokról. Azaz ha újságírókhoz méltón akarnak viselkedni, egyben jót akarnak maguknak (több állami hirdetés plusz a mostani tiltás helyett engedélyezett külföldi adományok), éjjel nappal üvöltve kéne nekik verni a tamtamot, hogy te nép, figyelj már ide, akkora, de akkora, sok éve folyamatosan elkövetett szemétséget mutatok neked, mint egy MOL torony! Másnap aztán tamtam ugyanúgy.

Gondolná az ember, hogy így fognak tenni. De nem. Érti valaki?

Mestermunka

Már háromszor vágtam le belőle, de még mindig rövid! – morogta a mester dühösen. Anyázott kicsit, ám aztán mit volt mit tenni, újból elővette a fűrészt. A munkának folytatódni kell!

Már egy jóideje ez a régi anekdota jut eszembe, mikor beleolvasok a független újságokba, és megtudom belőlük, hogy namicsinátmamámegin’ az a lehetetlen ellenzék. De főleg a Gyurcsány. Ezek mindig csinálnak valamit, ami a független, médiabirtokos értelmiségnek nem tetszik, de nem csak annak nem tetszik ám ám, hanem a politológusoknak, mindenféle megmondóembereknek, régi párttagoknak, egyéb „ellenzékieknek”, azaz a független értelmiséget illetően szinte mindenkinek. Illetve senkinek. Egyetlen további variáció van még a napi rutinban, éspedig az, hogy mit NEM csinált Gyurcsány, ami szintén nem tetszik nekik. Van ilyen is, például ma sem mondott le.

Azon értelmiségiek, akiknek nem tetszik valami (illetve semmi), nem azt teszik ám, hogy felhívják Gyurcsányt, vagy az akárkit a másik ellenzéki pártból, és elmondják neki, hogy ez így nem jó, hanem tollat ragadnak, és rögtön a választókkal közlik az ismét csak katasztrofális végeredményt, ami nekik ma is kijött az ellenzékkel kapcsolatban. Szinte segélykérően fordulnak hozzájuk, látjátok, kedves választók, mi annyira, de annyira szeretnénk, ha jót művelne az a Gyurcsány, és akkor jót írnánk róla, de hát megint csak rosszat csinált. És bizony úgy sejtjük, holnap ugyanúgy. Legalábbis nekünk biztos nem fog tetszeni.

Egyszer az jutott eszembe (részeg voltam, biztos), esetleg lehetséges lenne, hogy ezek a függetlenek nem csak hogy nem írják meg újságokban, ami szerintük rossz, sőt nem csak hogy az ellenzék adott pártját fölhívják helyette, közölni azt, hogy ez szerintük rossz, hanem még meg is mondják, hogy mi lenne a jó, és akkor a sok okos (hiszen értelmiségi!) elképzelésből kijön valami közös pozitívum, amit a párt aztán megcsinálván csupa lelkes dicséretet kap a kitalálóktól az összes független lapban – na de ez már akkora wishful thinking volt, hogy a Hubble nem látta a végét. Le is tettem róla hamarosan.

A független értelmiség nem érzi úgy, hogy a politizálásban felelősség is van, vagy neki azzal dolga volna. A politikát csinálják a politikusok, nekik nem az a feladatuk, hogy megmondják, ki a jobb, és miért (hiszen akkor tán még csak nem is lennének függetlenek, ha az egyiket – horribile dictu! – jobbnak minősítenék! Még ha igaz volna, akkor sem tehetik!), sőt nekik nincs is semmiféle feladatuk, mivel kizárólag a szabad és független újságírásért harcoltak, harcolnak, és fognak harcolni. Ez azt jelenti, hogy mindkét oldalról szabadon és függetlenül megírják, hogy ez sem tetszik nekik, meg az sem, amaz meg aztán pláne nem, ezért mondható, hogy 0 %-ban értenek egyet a NER-rel, 5%-ban pedig az ellenzéki oldallal (95%-ban nem). És akkor még sokat is mondtam ezzel az 5%-kal, mert a függetlenséget szigorúan őrizni kell.

Ma egyébként szerencsés napom van, mert csak két fűrészeléssel találkoztam. Az egyik a nagy, régi baloldali lapban található, és az utolsó mondatai így szólnak:

A felbomlott baloldali szövetség pártjai – mint már annyiszor – „megújulást” ígérnek. Ebből egyelőre annyi látszik, hogy sértett politikusok üzengetnek egymásnak. Megint a sebek nyalogatásának időszakát éljük, működik a felelősség áthárításának rutinja. Ez így kevés lesz.

Maga az írás a nemtudás, a rosszul tudás és a rosszindulat keveréke, én például egyáltalán nem hallottam arról, hogy a három párt üzengetne egymásnak, ráadásul a DK semmiféle megújulást nem ígér, sőt nagyon ellenkezőleg, minden marad, ahogy volt. Az írás további precíz értékelését idő- és helyhiány miatt hagyjuk a fenébe, a beidézése úgyis csak példa. A választók az ilyenekből szűrik le az ellenzék rendkívül pocsék mivoltát, és megint megerősítést nyernek abban, hogy Orbán rossz, sőt nagyon rossz, de ezeknél azért jobb. A fűrész kezelése ugyan látható módon nem szakszerű, de eredmény van, mert a darab hossza, azaz az ellenzék népszerűsége ismét rövidebb lett néhány (száz) arasznyival. Én ezt meg is érteném, ha a független értelmiség nem nyavalyogna minden választás után, hogy „ezek” már megint nem győztek. De hát ők intézték el a népszerűség rövidítéseket mestermódra, nem? Pont úgy, mintha Orbán győzelmére játszanának.

Az írásból talán egyvalami érdemel komolyabb figyelmet, ez pedig a „sértett politikus”. Sajnos a magyar értelmiség még nem jutott el addig (persze a nép sem, de őket meg lehet érteni – honnan tudták volna?), hogy a politikusság az egy szakma, amely speciális munkálkodást igényel, és ezért a munkálkodásért a politikus fizetést kap, amelyből eltartja a családját. Így aztán, ha egy párt rosszul szerepel, és kevesebb politikust tud eltartani, akkor a második-harmadik vonalban az állásukat elvesztők teljesen érthető módon válnak sértetté, azaz ez egy abszolút normális folyamat. A sértettség hamarosan bosszúvá alakul, és támadó jellegű nyilatkozatokban ölt testet a volt saját párt és annak vezetői ellen, mely nyilatkozatok igazságtartalma igencsak megkérdőjelezhető. Ebből adódóan a sértődött emberek közléseit nem szabad komolyan venni. Sajnos ezt a hibát, mármint a komolyan vételt mégis sokan elkövetik.

A mai Magyarországon politikával foglalkozó médiabirtokos és influenszer értelmiség három csoportra osztható. Az egyik a NER hívő csoport (~65 %), a második a függetlenek csoportja (~30 %), míg a harmadikat az ellenzéki nézetek mellett elkötelezettek alkotják (~5 %).

  • A NER hívők teljes mértékben, azaz 100 %-ban támogatják a NER általi politikát, miközben 100%-ban bírálják, gúnyolják és utasítják el az ellenzéki elképzeléseket. Láthatóan van az a pénz.
  • A függetlenek úgy gondolják, nem az a feladatuk, hogy megmondják, melyik a jobb, ezért mondható, hogy 0 %-ban értenek egyet a NER-rel, 5%-ban pedig a másik oldallal (lásd fentebb).
  • Az ellenzéknek értelmileg elkötelezettekről (az ellenzéknek nincs pénze) ugyanaz mondható, mint a NER „értelmiségiekről”, csak vicaverza, azaz 100%-ban az ellenzéket dicsőítik, és mindenben a NER-t hibáztatják.

Ezután egyszerűsített pontozásos rendszerben felírva a népre gyakorolt médiahatást:

  • A NER politikát segítő médiapontok: 65*100 + 30*0 + 5*0 = 6500
  • Az ellenzéki politikát segítő médiapontok: 65*0 + 30*5 + 5*100 =   650

A tízszeres különbségből kb. látható, hogy az ellenzék miért szerepel olyan rosszul. A számítás természetesen csak közelítő, de a különbség akkora, hogy még jelentős módosulások esetén sincs sok remény.

Én úgy gondolom, hogy ha a két oldal közül az egyik autokratikus, a másik demokratikus, akkor ennek a független lapok írásaiból ki kell derülnie (azért függetlenek). Az nem lehet, hogy a két oldal egyformának látszon, mert ha igen, akkor ott az újságírással valami baj van. Ennek valahogy úgy kellene történnie, hogy a NER elképesztő hibáiról és szemétségeiről való írások mindegyikében szigorúan benne lenne az is, hogy az ellenzék ezt mennyivel jobban csinálná, és mennyivel jobban tartaná szem előtt a nép jólétét, annak minden tagját beleértve, ha pedig a NER újabb hazugsággal jön elő az ellenzékről (ahogy szokott), és éjjel-nappal teljes erőből azt sulykolja, akkor a független lapokban szintén intenzíven és sokszor jelenik meg a cáfolat, a hazugság leleplezése. Amíg az ellenzék demokratizmusának a NER autokratizmussal szembeni fölényéből nem látszik semmi a független médiában, addig még reményről sem beszélhetünk (lásd a pontozást).

A helyzet legnagyobb érdekessége az új párt a palettán, amely Messiás jellegű vezére ellenére, még csak meg sem érintette a FIDESZ szavazóit. Csak az ellenzéki térfél szavazótáborát szabdalta tovább. Vezet is a FIDESZ jócskán előtte, és bár minden segítséget megkap a függetlenektől, valahogy mégsem látszik az a szavazócsoport, amelyet még meg tudna szólítani. A DK szavazói persze megszerezhetők, de ahhoz Gyurcsánynak véglegesen el kell tűnnie. Hogy el fogják intézni, az biztos (túl sokan fogtak össze ahhoz, hogy megúszható legyen), a kérdés már csak a hogyan. Kíváncsian várom a fejleményeket. Az persze kétségtelen, hogy a FIDESZ legyőzéséhez a DK szavazótábora is kevés. Még kellenek valahonnan valakik. Nem lesz egyszerű.

A Magyar Péter féle felívelést tekintve (ha a csodát, mint olyat nem vesszük figyelembe) nagy létszámú szervező erő, sok előkészítő idő és rengeteg pénz kellett. Számomra igencsak meglepő módon a független értelmiséget valahogy mégsem érdekli, hogy ki áll mögötte, nem járt utána még Hadházy sem, pedig ő az, aki a legtöbbször fényképezte le Hatvanpusztát. Hát sohasem fogjuk megtudni, Hölgyek és Urak?

Miért ilyen a magyar média?

Magyar Péter, aki átvette a megbízólevelét Brüsszelben az Európai Parlamentben, indulatosan bírálta a magyar média elitet mondván “az úgynevezett független sajtó jelentős része is a hatalomgyár és a status quo fenntartásában érdekelt” – írja röpiratában Magyar Péter. Hozzáteszi: “Így tud a propaganda gondtalanul működni, így tud következmények nélkül hazudni, így tud bárkit akár magánszemélyeket is tönkretenni.”

Magyar Péter szerint is a média a negyedik hatalmi ág, de a valóságban ez inkább fikció mint realitás. Idézi Deák Ferencet, aki szerint

“a sajtótörvénynek egyetlen paragrafusa kellene, hogy legyen: ”hazudni pedig nem szabad!”

Egyáltalán nem véletlen, hogy a liberális Deák Ferenc nem vállalta el a neki felkínált kormányfői tisztséget , mert pontosan tudta: ez megvalósíthatatlan. Magyar Péter sem teszi fel a jogos kérdést: mitől ilyen a magyar média?

A magyar elit hazugságra van ítélve

A magyar társadalom döntő többsége a rendszerváltás után abban reménykedett, hogy hamarosan osztrák életszínvonalon fog élni. Az elit számára nagyon gyorsan kiderült, hogy erre jóformán semmi esély sincsen a többség számára. A választópolgárok ugyanezt csak néhány év késéssel realizálták, de végülis mindenki szembesülhetett azzal, hogy a periférián a globális kapitalizmus egészen más esélyeket kínál mint a centrum országaiban. A határ épp Ausztria és Magyarország között húzódik, ez nemcsak földrajzi, de jóléti határ is éppúgy mint az Egyesült Államok és Mexikó között.

Az elitnek ezt a siralmas helyzetet kell elfogadtatnia a választópolgárokkal, akik úgy érzik: átverték őket! Nem erre a rosszulléti kapitalizmusra fizettek be a rendszerváltáskor.

Ha a média nyíltan feltárná ezt a helyzetet, amelynek perspektívája se nagyon van hiszen Európa centrum államai is visszaesnek a globális versenyben: Németország, amely a térség zászlós hajója maga is keresi a helyét Észak Amerika és Kelet Ázsia versenyében. Az egész Európai Unióra stagnálás és csekély növekedés vár, a fellendülés reménye nélkül. Ez a vigasztalan kép sem a média számára sem a mindenkori hatalom számára nem fogadható el, mert illúziót kell kelteni ahhoz, hogy a társadalom működjön.

Kádár elvtárs ezt annak idején így fogalmazta meg a Kossuth Rádió reggeli krónikája számára, melyet “mindenki” hallgatott hiszen nem volt más:

“arra kell törekedni, hogy az emberek jó hangulatban menjenek munkába!”

Ezt Rogán Antal sem mondhatta volna szebben. Magyarországon a média nemcsak hazudik, de mellé is beszél: a legfontosabb témák meg sem jelennek benne. Mensonge par omission – mondják a franciák: azzal hazudunk, hogy nem beszélünk fontos témákról miközben jelentéktelen ügyek töltik meg a médiát.

Ez nemcsak a hatalom érdeke hanem a társadalom többsége sem kíván szembesülni saját vigasztalan helyzetével. Ki akar arról hallani, hogy egy jelentéktelen ország jelentéktelen polgára, aki egy provinciális rendőrállamban kucorog az Európai Unió szegényházában?!

Rogán: “Nincs kormányzati médiabirodalom”

A Karmelita kolostor falai, ahol ez a kijelentés elhangzott, még állnak, mert nyilvánvalóan hallottak már nagyobb hazugságokat is. Rogán szerint ő csak irányt mutat a jobboldali médiának.

Arról, hogy az állítólag nem létező kormányzati médiabirodalom, benne a Kesma, melyet maga a kormány nyilvánított stratégiai jelentőségűnek, a titkosszolgálatok irányítása alatt áll, melyet Rogán Antal felügyel, nem esett szó a 444 interjújában. Rendőrállamokban ez már csak így van – válaszolhatta volna Rogán Antal, aki szerényen csak háttérembernek nevezi magát. Ebben annyi igazság feltétlenül van, hogy az, amit ő csinál az nem kívánkozik a nyilvánosság elé. Kiderült ez abból a felvételből is, melyben Varga Judit beszélt Rogán Antal szerepéről a Völner – Schadl ügyben. Rogán mindent tagad ebben az interjúban holott az állítólag nem létező kormányzati média birodalom egyik legfőbb feladata az, hogy elfedje a korrupciót, amely nem kivétel hanem maga a szabály a nemzeti együttműködés rendszerében.

Hogyan tudta Mészáros Lőrinc egyetlen év alatt 50%-kal növelni vagyonát? Mennyi az ebből a pénzből, ami valóban az övé? Mi az, ami fölött kizárólag Orbán Viktor rendelkezik?

Nem tudhatjuk. Mint ahogy azt sem, hogy miért vált Magyarország az Európai Unió legkorruptabb és legszegényebb tagállamává? Rogán feladata az, hogy ezek a kínos kérdések fel se merülhessenek a magyar médiában – az ellenzéki oldalon se nagyon.

Karácsony Rogánnak: lehallgatják az ellenzéki politikusokat

Rogán Antal büszkén hivatkozik a 444-nek adott interjújában arra hangfelvételre, melyen Karácsony Gergely beszél Vitézy Dávidról – meglehetősen nyersen. A budapesti főpolgármester nyíltan meggyanúsította Rogán Antalt, hogy a titkosszolgálat készítette ezt a hangfelvételt. Orbán rendszerében a titkosszolgálat az elit minden tagját megfigyeli – beleértve a saját táborát is. Ennyiben nagyon hasonlít Vlagyimir Putyin rendszeréhez. Mindketten Andropov árvái: a KGB egykori ura /1965-1981/ a széthúzó és döntésképtelen kommunista párt helyett a titkosszolgálatot tette meg rendszerfenntartó szervezetnek. A Szovjetunió ennek ellenére vagy épp emiatt megbukott 1991-ben, Putyin rendszere dögrováson van. Orbán rendszere politikailag sikeres, de gazdaságilag nem. Márpedig az emberek döntő többsége annak alapján ítél meg egy rendszert, hogy az milyen életet biztosít a számára.

Jól tudja ezt Orbán Viktor és Rogán Antal:

ezért öntenek óriási összeget a propagandába, hogy elfedjék a nemzeti együttműködés rendszerének siralmas gazdasági teljesítményét.

Rogán: ”Nem vagyok alkalmas miniszterelnöknek”

Rogán okos fiú, és pontosan tudja, hogy a titkosszolgálatokat és a médiát felügyelő minisztertől mindenki tart: egyes felmérések szerint még Gyurcsány Ferencnél is népszerűtlenebb! Rogán jól emlékszik még Berija elvtársra, aki Sztálin “háttérembere” volt. A szovjet diktátor örökébe kívánt lépni, és villámgyorsan a kivégző osztag előtt találta magát. Rogán most úgy nyilatkozott, hogy elérte politikai pályafutása csúcsát, nem akar miniszterelnök lenni. Bűnbak viszont még lehet. Ha szorul a kapca, akkor Orbán Viktor őt is beáldozhatja, hogy eleget tegyen Brüsszel és Washington kívánságának. Jelenleg azonban Rogán Antal pótolhatatlan hiszen neki kell eladnia Orbán Viktor lejtmenetben mozgó rendszerét mint

“a ragyogó jövő birodalma.”

Csakhogy Rogán Antal közgazdász, és tudja, hogy a nagy semmit sokáig nem lehet eladni. Ha nem lesz pénze Orbán Viktornak a választópolgárok megvásárlására, akkor a legjobb propaganda sem tehet csodát. Rogán Antal a nehéz időkre készülve már minden bizonnyal elhelyezte tekintélyes vagyonát valahol külföldön, de olyan államot kellett találnia, amelyet az amerikai Magnyitszkij törvény nem ér el. Az USA-nak nem tetsző külföldi oligarchákat ugyanis erre a törvényre hivatkozva csíphetik el külföldön is, vagyonukat pedig befagyaszthatják addig amíg kiderül: mennyi belőle a lopott állami pénz?!…

Lesújtó a magyar média állapota – írja a washingtoni külügy

A magyar titkosszolgálatok és a kormány média már korábban is nyomozott a külföldiek által támogatott magyar média után, de decemberben az országgyűlés elfogadta a szuverenitásvédelmi törvényt, és ez már a jogalapot is megteremti ehhez – állapítja meg a State Department jelentése.

A jelentés rámutat, hogy a kormánypártok befolyása óriási hiszen a magukat függetlennek valló média intézmények is gyakran a Fidesz irányítása alatt állnak.

Itt elég a Népszava példájára utalni, melyet Rogán Antal jelentős állami hirdetésekkel támogat. Cserében olykor kér valamit a főszerkesztőtől…

A jelentés megemlíti, hogy a Médiatanács nem hosszabbította meg a Klubrádió frekvencia engedélyét 2020-ban, és ily módon jelentős mértékben korlátozta az egyetlen igazi ellenzéki rádió hallgatottságát.

A washingtoni külügy megállapítja, hogy a kormányt bíráló újságírókat rendszeresen a dollárbaloldal embereinek titulálja a kormánypárti média.

A független médiaügynökségeknek rendszeresen számolniuk kell ellenséges kibertámadásokkal – írja a washingtoni külügy jelentése, amely itt arra utal, hogy a titkosszolgálat nyíltan részt vállal az ellenzéki sajtó megfélemlítésében.

A magyar kormány ellen kötelezettszegési eljárást indított a brüsszeli bizottság a szuverenitás védelmi törvény miatt, de ettől aligha várható kézzelfogható eredmény.

Rogán rémdrámája: a nagy semmit nem lehet eladni!

A piramis alakú média irányítási rendszer jelenleg kizárólag negatív kampányokat folytat: bírálja Brüsszelt és Washingtont, az ellenzéket és Magyar Pétert, gyakran olyan módszerekkel, melyek az ötvenes éveket idézik. Rogán Antal tarsolyában mindig is voltak negatív kampányok például Soros György ellen, de a hatalomnak volt pozitív üzenete is: emelkedik a magyar életszínvonal. Nemrég még Matolcsy György azt ígérte: utolérjük Ausztriát! Ma már viszont Matolcsy egyik elődje a Magyar Nemzeti Bank élén, Surányi György  azt közölte:

“fogyasztásban a legutolsók vagyunk az Európai Unióban! Már Bulgária is megelőzött minket.”

Ezzel nemigen lehet dicsekedni. Orbán Viktor hét szűk esztendőt jósolt egy őszinte pillanatában 2022-ben a megnyert választások után. Rogán Antalnak csodafegyverre lenne szüksége, hogy ebből sikeres propaganda kampányt fabrikáljon.

Eközben érdekes tényre hívta fel a figyelmet Parászka Boróka, aki a közszolgálati rádió munkatársa Marosvásárhelyen: Romániában kulturált kampány zajlik, melyben a szélsőjobb kivételével mindenki igyekszik európai módon viselkedni, és valamilyen pozitív jövőképet nyújtani a választóknak. Persze Romániában a demokrácia 34 éve jóval sikeresebb volt mint Magyarországon: a Ceausescu korszak mélypontjáról előre léptek, és megelőzték Magyarországot, mely a kilencvenes években az első között járt az egykori szocialista országok közül.

Elsőkből lesznek az utolsók – állapíthatja meg Orbán Viktor, aki nem biztos, hogy ezen kétségbeesik. Politikai rendszere ugyanis épp arra van felépítve, hogy a szavazópolgárok döntő többsége kiszolgáltatott legyen, akit olcsón meg lehet vásárolni a választások idején.

A magyar lakosság többsége európai mércével mérve szegény, és ha Orbánon múlik, akkor az is marad.

A gyatrán működő egészségügy pedig politikailag hasznos hiszen gyorsan eliminálja “a fölösleges elemeket”, akik csak terhelik a költségvetést holott egyetlen szerep jut nekik Orbán Viktor bábszínházában: leszavazni urunkra és parancsolónkra, aki szánalmasan szerény juttatásaival – rezsicsökkenés, tizenharmadik havi nyugdíj stb. – életben tart bennünket.

Meloni Orbán nyomában: az olasz kormányfő lenyúlja a közmédiát

0

Az olasz zöldek pártja Brüsszelhez fordult, hogy akadályozzák meg: a RAI, az olasz közmédia az európai választási kampányban teljes mértékben a kormánypártokat támogassa.

Giorgia Meloni több mint egy éve van hatalmon Olaszországban, és elődeinél ügyesebben politizál: sikerült megőriznie népszerűségét miközben jó kapcsolatot épített ki Brüsszellel és mindkét amerikai elnökjelölttel: Joe Bidennel és Donald Trumppal. Minthogy Ursula von der Leyennek szüksége van Giorgia Meloni támogatására ahhoz, hogy újra a brüsszeli bizottság vezetője legyen, ezért aligha vizsgálja majd feltűnő buzgalommal az olasz miniszterelnökasszony elleni vádakat. Miért kell Ursula von der Leyen asszonynak Giorgia Meloni támogatása: mert végső soron a tagállamok vezetői döntenek arról: ki legyen a brüsszeli bizottság elnöke. Ebben számít Orbán Viktor szavazata is. Öt évvel ezelőtt Merkel kancellár győzte meg a magyar miniszterelnököt, hogy támogassa Ursula von der Leyent. Most ez a feladat Giorgia Melonira várhat.

Orbán Viktor már közölte: nem támogatja Ursula von der Leyen újraválasztását de hát a magyar miniszterelnök azt is hangoztatta: nem szavazza meg Ukrajna támogatását.

Majd pedig február elsején percek alatt kapitulált amikor a fontosabb tagállamok vezetői – köztük Giorgia Meloni – tudatták vele: eddig és ne tovább!

Meloni Mussolini és Orbán nyomában

A média lenyúlása kulcsfontosságú a politikai siker szempontjából – hirdette már Benito Mussolini, aki maga is újságíró volt: a szocialisták lapjának, az Avantinak a főszerkesztője. A fasiszta mozgalom alapítója elsőként ismerte fel az első világháború után, hogy a tömegpropaganda megváltoztatta a politikai harc feltételeit. Hitler csodálta Mussolinit, aki nála korábban került hatalomra, és el tudta adni az olasz népnek azt a politikai mítoszt, hogy újra teremti a római birodalmat. Az elképzelésnek semmilyen realitása sem volt: Mussolinit a király leváltotta amint az amerikai csapatok Olaszország földjére léptek 1943-ban. Mindez jól mutatta a propaganda korlátait:

a semmit nem lehet sokáig eladni.

Goebbels azért lehetett sikeresebb, mert a németek világhódító szándékai eleinte eleinte megvalósultak. Mindebből levonta a tanulságot Antonio Gramsci, az olasz kommunista párt vezetője, akit Mussolini börtönben tartott, de hagyott olvasni és írni. Műveire felfigyelt egy magyar egyetemista is. Úgy hívták, hogy Orbán Viktor. A miniszterelnök a Szolidaritás mozgalommal foglalkozott, amely Lengyelországban annyira megerősödött a kommunista hatalommal szemben, hogy létében fenyegette azt. Hogy érte ezt el? Úgy, hogy megnyerte az emberek lelkét, a katolikus Lengyelországot állította szembe a szovjetbarát kommunista rendszerrel. Antonio Gramsci arról írt, hogy egy új irányzatnak mindenekelőtt a kulturális szférában kell befolyást szerezni, hogy azután a véleményvezérek a kívánt irányban befolyásolják a népet. Az olasz kulturális elit szinte teljes egészében kommunista szimpatizánssá vált Mussolini bukása után – 1945 -, és a kommunista párt a legerősebb volt Európa nyugati felén. Az amerikai vétó miatt hatalomra nem kerülhetett csak a Szovjetunió szétesése  után, de befolyását jól mutatja, hogy túlélte a bolsevik rendszer bukását Moszkvában-1991 -, és mindmáig a baloldal vezető erejének számít – más néven – Olaszországban.

Orbán és a közmédia

Első uralkodása idején- 1998-2002 – a fiatal miniszterelnök még jól – rosszul betartotta a demokrácia játékszabályait, melyeket azután 2010 után villámgyorsan felszámolt a közmédiában. Amint véget ért Magyarország elnöksége az Európai Unióban – 2011 június – megindult az egészpályás letámadás: a közmédiában kő kövön nem maradt. Pillanatok alatt kiépült a hatalmi piramis, melynek csúcsán jelenleg Rogán Antal áll. Orbán jobbkeze nem véletlenül irányítja egyszerre a médiát és a titkosszolgálatot. Ez a két szféra már a kommunista rendszerben is átfedte egymást: a média vezetői a titkosszolgálat magasrangú tisztjei voltak. Ma ugyanez a helyzet. Miért? Mert őket egyetlen telefonnal irányítani lehet. Civilek esetleg tiltakoznának a felső döntések ellen, de a titkosszolgálat nem az a szervezet, amelyben szokás lenne a parancs megtagadása.

Orbán problémája ma ugyanaz mint Mussolinié vagy Ceausescué: a propaganda mindinkább a semmit próbálja meg eladni a népnek.

Magyarország a szegényházban vetélkedik Bulgáriával az utolsó helyért az Európai Unióban miközben Brüsszel már csak azokat az euró milliárdokat tartja vissza, melyeket Orbán kormánya mind kétségbeesetten vár. A magyar miniszterelnök olyannyira elrontotta viszonyát Brüsszellel és Washingtonnal, hogy tőlük nemhogy támogatást nem remélhet hanem attól kell tartania: puccsot szerveznek ellene.

Benito Mussolinit és barátnőjét fejjel lefelé felakasztották Milánóban miután agyonlőtték őket a kommunista partizánok 1945-ben. Nicolae Ceausescu és neje a kivégző osztag előtt végezte 1989 karácsonyán.

Ne ily halált adj istenem, ne ily halált adj énnekem – fohászkodhat Orbán Viktor, Magyarország legnagyobb politikai tehetsége a demokrácia 34 évében.

45 millió eurót költött Orbán Viktor a Euronews megvásárlására

Most nyomozta ki a Le Monde és a Direkt 36, de 2021-ben történt amikor egy portugál üzletember cége felvásárolta a Euronews európai média vállalatot, mely eredetileg az Európai Unió céljait volt hivatva megvalósítani a tájékoztatásban, hogy a tévécsatorna megvásárlásának jelentős részét magyar állami és kormányközeli szereplők finanszírozták.

Milyen magyar érdek fűződött ehhez? Semmilyen! Orbán Viktor viszont saját bevallása szerint “el akarja foglalni Brüsszelt.” Ez is a nagy terv része lehet hiszen a magyar kormány nagy pénzeket költ arra, hogy a hangját hallassa külföldön. Brüsszel érthetően fontos cél Orbán Viktor számára, aki a jelenlegi fő iránnyal évek óta végképp összeveszett, így most azt szeretné elérni, hogy az legyen a fő irány, melyet ő képvisel. Mi ez? Egy nagy szélsőjobboldali mozgalom, amely visszaállítja a nemzetek Európáját, és lassítja az előrelépést a közös cselekvés, az Európai Egyesült Államok felé.

Kik képviselik a fő irányt Brüsszelben? Az Európai Néppárt, a szocialisták, a liberálisok és a zöldek.

Mi Orbán Viktor álma? A jobboldal összefogása a szélsőjobboldallal az Európai Unió irányítása érdekében. 2019-ben pofára esett ezzel az elképzeléssel, de 2024-ben más a helyzet.

Giorgia Meloni valósíthatja meg Orbán Viktor álmát

Az Európai Unió a napokban erőteljesen szigorította migráns politikáját elsősorban az olasz kormányfő kérésére. Giorgia Meloni megőrizte szélsőjobboldali választói bizalmát miközben – Orbán Viktorral ellentétben – jó kapcsolatot alakított ki a brüsszeli bizottsággal és Biden elnökkel. Meloni is Trump sikerét kívánja, de realista: Macchiavelli hazájában pontosan tudják, hogy a hatalmon lévőkkel kell mindig jóba lenni, ha valaki eredményt akar elérni. Meloni rendszeresen paktál Weberrel, az Európai Néppárt frakcióvezetőjével, aki már régen összeveszett Orbán Viktorral. Ursula von der Leyennel is kiváló kapcsolatot ápol Giorgia Meloni. Cserébe a brüsszeli bizottság elnökasszonya közölte: hajlandó az együttműködésre a szélsőjobboldallal két feltétellel. Az egyik az, hogy a párt nem lehet Európa ellenes – ennek a kritériumnak Giorgia Meloni tökéletesen megfelel míg Orbán Viktor kampányainak jelentős része Brüsszel ellen irányul – olykor Ursula von der Leyennel a címlapon. A másik kritérium az ukrajnai háború: Ursula von der Leyen nem akar együttműködni olyan politikai erőkkel, melyek Putyinnal paktálnak. Giorgia Meloni ennek a kritériumnak is pompásan megfelel miközben Orbán Viktor mint trójai faló van elkönyvelve Brüsszelben.

Az ukrajnai háború egyetlen haszna: előrelépés az Európai Egyesült Államok felé

A több mint két éve tartó ukrajnai háború megnyerhetetlen, a túlerőben levő orosz hadsereggel szemben az ukránok csakis nyugati segítséggel tartják magukat. Az USA-ban jelenleg Trump barátai blokkolják az Ukrajnának szánt 60 milliárd dolláros segélyt. Az Európai Unió megszavazott 50 milliárd eurót, és ehhez végülis fogcsikorgatva Orbán Viktor is hozzájárult persze nem titkolva véleményét, hogy egy megnyerhetetlen háborút kár finanszírozni. Csakhogy feladni sem lehet, de az uniós tagállamoknak nincsen pénze arra, hogy az ukrajnai háborút tartósan finanszírozzák. Mi a megoldás? A közös kötvény kibocsátás – ahogy azt Paolo Gentiloni pénzügyi biztos javasolja. Ez pedig felidézi a Hamilton hatást: az USA első pénzügyminisztere így hozta létre a tizenhárom felszabadult brit gyarmat egységét hiszen, ha az adósság közös, akkor előbb vagy utóbb minden fontos döntés közös cselekvést igényel. Az Orbán Viktor féle vétó politikának bealkonyul.

Akkor viszont mit propagáljon a méregdrágán megvett külföldi média? A Euronews szerkesztőségi politikáján egyelőre nem érződik az Orbán hatás, de talán azért sem, mert a magyar miniszterelnök jelen pillanatban a mondanivaló hiányában szenved. A migráns ügyben Meloni elérte azt, ami Orbán Viktornak nem sikerült. Az Európa ellenesség nem pótolja az Európa politikát. Globalizált világban a szuverenitást középpontba állítani egy nem egészen tíz milliós országban tragikomikus. Marad az ordító egér mint szerep. Ezt el lehet játszani a partvonalról, de Orbán Viktor már tizennégy éve Magyarország miniszterelnöke. A nemzeti együttműködés rendszerének sírfeliratát pedig frappánsan megfogalmazta Magyar Péter:

“az Európai Unió legszegényebb és legkorruptabb országa lettünk!”

Ki akar ide eljutni?

Külföldi kormányok nem vehetnek sajtót maguknak Nagy Britanniában

Meg akarjuk védeni a szabad sajtót – mondja a brit konzervatív kormány, amely elutasítja az Egyesült Arab Emírségek ügynökségének kérését a The Daily Telegraph és a Spectator megvásárlására.

“Az új törvény kizárja majd azt, hogy külföldi kormányok napilapokat és magazinokat vegyenek maguknak” – jelentette ki Lord Parkinson. Londonban az alsóház és a Lordok háza épp vitatja a digitális piacokról szóló törvényt, és ehhez illesztenek majd egy kiegészítést, mely megtiltja, hogy brit újságok  külföldi államok birtokába kerüljenek.

Lord Parkinson hangsúlyozta, hogy a tilalom nem vonatkozik a rádiókra és a televíziókra.

Közben az Egyesült Arab Emírségek ügynöksége, az Redbird IMI vígan nyomul előre, hogy megszerezze a Daily és Sunday Telegraphot illetve a The Spectatort. Az ügynökség már kifizette a korábbi tulajdonos adósságait. Az ügynökség 75%-ban Manszur sejk tulajdona. Ő az Egyesült Arab Emírségek alelnöke és miniszterelnök-helyettese, de Nagy Britanniában nem emiatt ismerik hanem, mert ő az, aki a Manchester City futball csapatából élvonalbeli klubot csinált.

A BBC értesülései szerint ami a futballban ment, az a sajtóban nem fog sikerülni, mert az ellenzéki Munkáspárt is ellenzi, hogy külföldi államok kezébe kerüljön a brit sajtó egy része.

Manszur sejk nem áll le

Az ügynökség úgy reagált a tervezett tilalomra, hogy “minden üzleti vállalkozásunk kizárólag kereskedelmi jellegű, ez vonatkozik a The Telegraph és a The Spectator ügyletre is. Most tanulmányozzuk, hogy mi legyen a következő lépésünk, de a döntéseinket kizárólag üzleti szempontok motiválják” – jelentette ki az Egyesült Arab Emírségek ügynökségének szóvivője.

Manszur sejk nem az egyetlen potenciális vevő, mert jelentkezett a két tekintélyes lapra Sir Paul Marshall, a Daily Mail tulajdonosa és Rupert Murdoch brit cége, a News UK is.

Andrew Neil, a The Spectator főszerkesztője, aki korábban élesen bírálta az Egyesült Arab Emírségek felvásárlási kísérletét, elégedetten állapította meg a legfrissebb hírek hallatán, hogy

“szemmel láthatóan befuccsolt az ügylet.”

Lord Moore, aki korábban a The Daily Telegraph egyik szerkesztője volt, kijelentette: ”Már régóta kellett volna tilalomnak léteznie nehogy külföldi államok felvásárolják a brit sajtót.”

Stowell bárónő, a brit alsóház digitális és tájékoztatási bizottságának elnöke az eset kapcsán elmondta a BBC-nek, hogy “a bizalom erőteljesen csökkent az elmúlt időszakban a sajtó, a parlament és az egész politikai osztály iránt. Ha megengednénk, hogy külföldi államok birtokolják a brit sajtó egy részét, akkor azzal előidéznénk, hogy a közbizalom tovább csökkenjen. Ezért ezt nem engedhetjük meg.”

Mi történik a gyakorlatban?

Lord Parkinson szerint a hasonló ügyletek “a Versenyhivatal elé kerülnek, ott pedig kivizsgálják, hogy milyen hatása lehet a sajtópiacra, ha a szóban forgó ügylet arra irányul, hogy egy külföldi állam szerez meg egy brit lapot. Ha egyértelműen megállapítják, hogy a felvásárlás mögött egy külföldi állam áll, akkor az illetékes államtitkár hivatalból meg kell, hogy akadályozza a szóban forgó ügyletet.”

2,1 milliárd euróra perlik a Google-t a nagy európai médiacégek

A Google hirdetési politikája miatt jelentős üzleti veszteségeket szenvedtünk – érvel a több mint 30 nagy európai média cég, mely szerint az amerikai óriás visszaél piaci előnyével.

“Ha a Google nem élne vissza domináns helyzetével, akkor sokkal nagyobb jövedelemre tehettünk volna szert, és kevesebbet kellett volna kifizetnünk a technikai szolgáltatásokért” – hangsúlyozza a közlemény, melyet 32 európai média cég írt alá. 17 ország média vállalkozásainak van tele a hócipője a Google üzletpolitikájával – köztük az Axel Springernek is, amely a többi között kiadja a brüsszeli Politicot is. Érthető, hogy ez a brüsszeli portál nagy figyelmet szentel az ügynek, melyet az európai cégek egy holland bíróság előtt szeretnének megnyerni.

Az Európai Unió már tavaly júniusban jelezte a Google-nak, hogy üzletpolitikája sérti a brüsszeli trösztellenes törvényt. Margrethe Vestager, az Európai Bizottság alelnöke akkor így fogalmazott: ”Minket elsősorban az zavar, hogy a Google a saját domináns szerepét a piacon arra használja ki, hogy a saját vállalkozásait részesítse előnyben.”

Vestager uniós biztos hozzátette:

”ez nemcsak a Google vetélytársainak hátrányos hanem a média cégeknek is miközben növeli a hirdetési költségeket is.”

Brüsszel már 2021 óta figyeli a Google üzletpolitikáját, és eddig már különféle címeken több mint 8 milliárd eurós bírságot rótt ki az amerikai informatikai óriásra.

Mit szól ehhez a Google?

A brüsszeli Politico elérte a Google jogi igazgatóját, aki természetesen közölte, hogy a perben keményen szembeszállnak majd az európai média cégekkel: ”A Google konstruktívan együttműködik a médiavállalkozásokkal egész Európában, de ez a jogi beadvány spekulációkon alapul és opportunista jellegű. Ezért a Google határozottan szembeszáll ezzel méghozzá a tények alapján” – hangsúlyozta Oliver Bethell, a Google jogi igazgatója, aki a brüsszeli Politiconak nyilatkozott.

A londoni Guardian emlékeztet arra, hogy a francia versenyjogi hatóság már 2021-ben elítélte a Google üzletpolitikáját, és 220 millió eurós büntetést rótt ki az amerikai informatikai óriásra.

Miért Hollandiában perelnek az európai médiavállakozások? Azért, mert az ott hozott versenyjogi döntések általában az egész Európai Unióra vonatkoznak vagyis nem kell minden tagállamban külön – külön pert indítani a Google ellen.

Fanyalgás helyett

A leghalványabb információ sincs arról, hogy ha a magyar médiát fideszes és nemfideszes részre bontva vizsgáljuk, akkor az előbbiben dolgozó sajtómunkások, meghívott riportalanyok, vendégszerzők, FIDESZ holdudvarba tartozók és egyéb ottlihegők közül pontosan hányan voltak azok, akik legalább egyszer a nyilvánosság előtt, azaz a médiában közölve véleményüket bármelyik (ismétlem: bármelyik) FIDESZ húzáson fanyalogtak volna.

A „fanyalog” magyar ige, jelentése a magyar nyelv értelmező szótára szerint:

Nemtetszését, kedvetlenségét, kényeskedve nyilvánítja”.

Persze, ha nem is tudjuk, tisztában lehetünk vele, hogy az ilyen renitensek megszámlálásához legfeljebb egy kéz szükségeltetik. Ha ugyan egyáltalán.

Arrafelé meg, mindenfelől sugárzik a hit. Van glória. Van fegyelem. És persze van az a pénz.

Csak az MTVA 130 milliárd, a mi adónkból, természetesen, mert az nem is kerülhetne jobb helyre, mint a pártmédiummá degradált, a FIDESZ újbóli kétharmadáért maximális erőbedobással robotoló, „köztévé”-nek csúfolt konglomerátumhoz. Ehhez hozzájön a Rogán féle Miniszterelnöki Iroda, amely évi 44 milliárdért „kommunikál” a polgárokkal, és van még néhány állami vállalat, melyek a baráti lapokban bőkezűen reklámoznak, hogy a baráti lapok ne felejtsék el, hogy mi a feladat. A fentieket összegezve közel 200 milliárd HUF fordítódik FIDESZ pártpropagandára. Kétszázmilliárd. Közpénz. Évente.

Ebbe láthatóan mindenki belenyugodott. A médiában csak az ellenzékhez érkező pár milliárd forintnyi magánadomány cincálása folyik (MZP, Karácsony), a fentebb leírt, 200 milliárd közpénzről viszont igen nagy a csönd, éspedig nem csak a lakájsajtóban, hanem mindenütt. Akkora, hogy a két méteres hóval borított nagy orosz tajga bármelyik téli éjszakája, a Twisted Sisters koncert hozzá képest – pedig az olvasók számára érdekes és az ellenzéknek sokat segítő húzás lenne -, sok lapban meg sok írásban szembe állítani a 200 milliárdnyi közpénzt a néhány milliárd magánpénzzel, amelyről (tökmindegy mikor jött, kitől, és milyen pénznemben) senki nem tartozik beszámolni. Senkinek.

Kéne ilyen okos írásokból vagy nyolcvan-száz. Minden nemfideszes lapban többször is. De nincs. Semennyi sincs. Mondhatni egy se.

A nemfideszes médiában se pénz, se hit, se fegyelem, nagy a liberális összevisszaság, így aztán szerzőinek permanens fanyalgása magától értetődik. A két propagandarendszer méretét és működését összehasonlítva egyértelmű, hogy akármit barmol el Orbán, valamint akármennyire, az ellenzék népszerűsége pont úgy nem nő, ahogy a FIDESZ-é sem csökken emiatt. Az ország választópolgárainak döntő része elkönyvelte, hogy a másik sem lenne jobb, ezért a FIDESZ-re szavaz, a maradék meg el se megy. Szerintük nincs mit tenni, mert nem is lehet, de nem is kell, sőt nem is szabad, mert

 „A másik sem lenne jobb

csodamondatból következően ez a mostani a lehetséges világok legjobbika, ahogy azt hajdan Pangloss mester megállapította volt. Minden változtatás csak rontana rajta. Punktum.

Néhányunk szerint ez nem igaz. Nagyon nem, sőt rettenetesen nem. Szerintünk ordas hazugság, hogy a másik nem lenne jobb. Ugyanakkor azt is látható, hogy nem csak az ellenzék süllyed minden szempontból egyre lejjebb, hanem az egész ország teljes lakosságával együtt (kivéve a Hatvanpusztán és környékén élők), még a mezei fideszhívőknek is elemi érdeke az országra nézve rendkívül káros egyszemélyi vezető leváltása (a permanensen gazdagodóknak persze nem).

A leváltási lehetőség vizsgálatához az alábbiakból lehet és kell kiindulni:

  • másik ellenzéke az országnak nincs, és nem is lesz. Aki tehát le akarná Orbánt váltani, csak a maiakkal teheti meg. Aki másra vár, az a jelenlegi helyzetbe belenyugodott, azaz Orbán szekerét tolja.
  • Az ellenzék sok-sok minőségi problémája ellenére minden téren messze jobb lenne, mint a mostani egyszemélyes rémálom, ezért nem számít, hogy kinek mi nem tetszik bennük, mert a győzelmük segítése ellen nincs racionális érv. A nemtetszések kinyilvánítását (fanyalgás) az új kormány megalakulásáig fel kell függeszteni. Aki nem teszi, ha akarja, ha nem, Orbánnak segít. A kormányváltásra a legveszélyesebb a fölényes, mindenkit lenéző értelmiségi az „Egyformák ezek” attitűddel, mert az nem csak képtelen észrevenni, mit beszél, de még terjeszti is.
  • Az nem kérdés, hogy a polgárháború esélye nulla, valamint az sem, hogy az EU meg a NATO nem fog tankokat küldeni, tehát az ország számára rendkívül hátrányossá vált egyszemélyi vezető eltávolítása csak és kizárólag valamelyik választáson történhet. Akik abban reménykednek, hogy majd kitör az elemi felháborodás, és elsöpri Orbánt, azoknak fogalmuk sincsen mi az a „forradalmi helyzet”, amely szükséges a robbanáshoz. Végeláthatatlan messzeségben vagyunk tőle. A Stockholm szindróma, melyet az életösztön diktál, mindennel megalkuvóvá teszi az embert, ha van mit veszteni, és bizony van ám, mert a „A proletárok (dolgozók) csak láncaikat veszthetik” helyzetet a technika és a társadalmak fejlődése révén régen túlhaladtuk. Marxon ma már mindenki csak mosolyogna az EU-ban.
  • Az ellenzéki győzelemhez 3,1 millió ellenzéki szavazó kell, mert Orbánék legjobb esetben 3 millió szavazót tudhatnak maguk mögött (fideszesek + az ellenzék ellen hergelt bizonytalanok).

Ebből ellenzéki összefogás esetén 1,4 millió eleve adott (őket nem kell győzködni, mert mindig az ellenzék általuk preferált pártjára szavaznak, ha pedig Összefogás van, akkor arra).

A 2,7 millió hithű fideszessel nincs értelme foglalkozni (ők mindig a FIDESZ-re szavaznak).

A győzelemhez tehát a bizonytalanok egy részének megnyerése szükséges, akik négyévente eldöntik a választásokat. Tőlük kell 1,7 millió szavazat. Ha az ellenzékről terjesztett hazugságokat a kampány során sikerül megfelelően cáfolni, 1,5 millió is elég.

  • Egyértelmű, hogy az ellenzéki pártok az agitációhoz önmagukban nagyon kevesek, mert a kormányalakításukhoz a bizonytalan szavazók meggyőzése szükséges, és azt maguk a pártok nem tudják végrehajtani, ugyanis a bizonytalanok nem hisznek nekik. Oka a gyanakvó emberi természet, amely biztos benne, hogy ha őt egy párt próbálná agitálni, az hazabeszél. Azaz hazudik. Aki ezt bizonytalan választói viselkedést nem érti meg, és az agitációs munkát a fotelban üldögélve továbbra is csak az ellenzéktől várja, azzal nem lehet mit kezdeni. Szomorúan kell tudomásul vennünk, hogy eggyel megint kevesebben vagyunk.

Az agitációban tehát mások kell játsszák a főszerepet. A pártok a feltétlenül(!) szükséges összefogás után a közös programot adják agitációhoz, amelyből kiviláglik, hogy miért rossz, ahogy a most regnálók csinálják, ehelyett ők hogyan csinálnák, és hogy az miért lenne jobb.

  • Abszolút biztos, hogy a jelenlegi kormánypártok félelmetes fölényben lévő médiaserege ott feketíti majd be az ellenzéket ahol csak bírja, és ha nem elég a feketítő muníció, rengeteget fog hazudni is. Ezeket a vádakat, akár igazak, akár nem, szigorúan tilos válasz nélkül hagyni! Az ellenzéki pártok által mindegyikre közösen kidolgozott, konkrét és kemény válaszokat folyamatosan terjeszteni kell, minél több írásban és nyilatkozatban. Egyszer nem elég, mivel a regnálók is sokszor fogják ismételni ezeket.
  • Nem vitás, hogy a fentebb leírt agitációhoz a kis, pártos ellenzéki médiumok munkája, még ha éjt nappallá téve dolgoznak is, nagyon kevés. A NER média aránya (MTVA inkluzíve) kb. 70%, az ellenzéki média kb. 5 %, a maradék 25 %-ot képviselik az ún. független lapok (Népszava, 444.hu, ÉS, telex, 24.hu, stb.), melyek folyamatos és céltudatos agitációja elengedhetetlen Orbán leváltásához. Amennyiben az ellenzék nem tudja őket megnyerni a küzdelemhez (azaz a fenti médiumokat nem érdekli, hogy ki van hatalmon, maradnak továbbra is kívülállók, akik mindent bírálnak, ami nem tetszik nekik, aztán részükről annyi), akkor a leváltás tényleg reménytelen. Persze aki eleve föladja a meggyőzésüket, és maga is reménytelenséget sugároz, mondván, a nagy függetlenek úgysem fognak segíteni, arra is megvan a jelzőm, de inkább nem írom le. Ezek a szerencsétlenek sokat tudnak rontani az ellenzék amúgy sem rózsás helyzetén.
  • További fontos feladat hárul az egész országban mindenütt a helyi ellenzékiekre (akár hivatásos aktivisták, akár egyszerű szavazók), akik a pártok által összeállított és az ellenzéki PLUSZ a független lapok által sokszor megírt programokat figyelik, olvassák, terjesztik, a hazugságokat cáfolják, és elmagyarázzák a megnyerhető bizonytalanoknak, hogy az ellenzék miért és hogyan lenne jobb, valamint hogy az ellenzékről terjesztett vádak miért hamisak és hazugok. Ez minden ellenzéki szavazót érint, mindenki munkája fontos, mert a cél csak akkor érhető el. A meggyőzéshez a muníciót a pártok és értelmiségi holdudvaruk adja a programpontok, a magyarázatok és az ellenzéket ért vádak visszautasításainak kidolgozásával, melyeket a nagy független lapok az olvasókhoz közvetítenek. Az önkétes aktivisták nem várnak arra hogy Dobrev vagy más ellenzéki politikus évenként egyszer odamenjen, és tartson egy 25 fős nagygyűlést, hanem folyamatos agitációval igyekeznek megnyerni a köröttük található bizonytalanokat (szomszéd, rokon, ismerős, stb.). A fideszeseket hanyagolják, az ő meggyőzésük úgyis lehetetlen.

Mint az a több mint egy évtized során végképp bebizonyosodott, Orbán kritizálása nem vezet sehova, mivel „A másik sem lenne jobb”, azaz Orbán bármi (bármi!) rosszat megtehet anélkül, hogy csökkenne a népszerűsége vagy nőne az ellenzéké.

A fentebb leírt taktika (annak bizonyítása, hogy a másik igenis jobb lenne!) nélkül tehát az ellenzék nem győzhet.

A győzelemhez feltétlenül szükség van az összes összefogni képes pártra. A programalkotó és az ellenzéket ért vádakat cáfoló munkára, szükség van a holdudvar értelmiségének minden szellemi erővel való segítésére a program kidolgozásnál, valamint folyamatosan és sokszor ismertető munkájára (véleménycikkeket, publicisztikákat is beleértve). Nem feledkezhetnek meg az ország egész területén a helyi ellenzéki választók közös agitációs munkájára, meggyőzni a bizonytalanokat is a szavazásra. Ha ezen feltételek bármelyike hiányzik, a hatalmas anyagi és médiafölényben lévő Orbán ismét győzni fog.

Amennyiben valaki ezt akarja, kiszállhat.

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK