Kezdőlap Címkék Mandiner

Címke: Mandiner

Direkt beszéd

Olvasom a Mandineren a derék Varga Miklós nyilatkozatát, aki nem kertel, hanem keményen odavág. Hogyaszongya:

„Koncz Zsuzsa egy ünnepelt előadó volt, ma is az. Furcsa dolog azt olvasni, hogy ők (Bródy és Koncz) küzdöttek. Lehet, hogy küzdöttek a maguk módján, de hát ennek ellenére elég jól éltek. Ők akkor komoly sztárok voltak, nem voltak eltiltva, nem voltak letiltva. Az, hogy ők üldözve lettek volna, ez azért megmosolyogtató. A tényekkel nehéz vitázni, a tényeket nem lehet letagadni. Ha valaki megnézi azokat az éveket, hogy hány lemezük jelent meg, és sikeres lemezek, akkor egy üldözött zenésznek nem jelenhettek meg lemezei. A P. Mobilnak nem jelenhetett meg lemeze, a Beatricének nem jelenhetett meg lemeze abban az időben. Ez ilyen egyszerű, feketén-fehéren.”

Szegény Mikiről nekem mindig a Voga-Turnovszky duó szövege jut eszembe, miszerint:

„Királyok magyar hangja én vagyok.
A Pajtás újság borítóján mosolygok.
Előre! Köszön minden úttörő,
Én vagyok Miki, a faltörő.”

Szóval nyilatkozott. Konczról és Bródyról. Haj de nagyon megörült ennek a „Felhévizy Félix” aláírású akárki (M.N.):

„Miki megint jól kiosztotta Koncz Zsuzsát és a Bródyt. Voltak jó számaik, de azt felháborítónak tartom, hogy úgy állítja be magát ő is és a Bródy is, mintha nagy ellenzékiek lettek volna annak idején, és közben tejben-vajban fürdette őket az állampárt.”

Félixről sajnos nem jut eszembe semmi, még egy Hofi poén sem (illetve igen, de hagyjuk), térjünk át inkább az üldöztetésekre, melyek Mikit mosolygásra késztették.

1973. Jelbeszéd-ügy.

Koncz Zsuzsa szólólemezét, rajta a címadó Jelbeszéd című Bródy János-szerzeménnyel, az MHV kiadta, ám a rádiónál skrupulusok fogalmazódtak meg a szám ideológiájával szemben. Mivel a rádiót jóval többen hallgatták, mint ahányan lemezeket hallgattak abban az időben, ezért érthető módon a rádió jóval szigorúbb műsorpolitikát folytatott, így ezt a számot sem tűzték műsorra. Az MSZMP TKKO egyik alkalmazottját, Kőháti Zsoltot keresték meg ez ügyben, aki végül intézkedett, melynek következtében a már üzletekbe szállított lemezeket eladhatták ugyan, de a raktáron lévő készletet megsemmisítették. Bors Jenő túlzott liberalizmusa miatt abban az évben a szokásostól eltérően csak prémiumának felét kaphatta meg.”

„1973. Miskolci popfesztivál (a magyar Woodstock)

A miskolci rendőrök aztán vádindítványt nyújtottak be Bródy ellen, mert szerintük több tízezer ember előtt közröhej tárgyává tette őket. Egy hónappal később – még tanúként – behívatták a rendőrségre, ahol viszont azt közölték vele, hogy államellenes izgatás gyanúsítottja, és ezért házkutatást tartanak nála. A vádat később mérsékelték, de Bródy Budapestet nem hagyhatta el. Bródy ügye kirakatpernek indult. A miskolci tárgyaláson – 1973. október 15-én és 19-én – az ügyész, általános megdöbbenést keltve, többévi börtönbüntetés kiszabását kérte. A háttérben ezért komoly értelmiségi erők mozdultak meg. A tárgyalás során az államellenes izgatás vádja már nem került szóba, a vádlottat végül felmentették.”

Tényleg vidám jelenetek, nem? Lehet mosolyogni tisztelt Varga úr, sőt akár somolyogni is, hiszen az ön lemezeit nem semmisítették meg, de még csak perbe sem fogták, azaz sokkal nagyobb szekértolója volt a Kádár féle szocialista Magyarországnak, mint Bródy meg Koncz. Javasolható viszont, hogy ha másokat bírál, akkor bizonyítékként ne öntől távol álló zenekarokra mutogasson, hogy azok lemezét nem adták ki, hanem kezdje a saját lemezein az összehasonlítást. Úriemberek közt az a minimum.

Az „állampárti tejben-vajban fürösztés”: ez azt jelentette Mikiék szerint, hogy kiadták a fürösztöttek lemezeit. Persze Varga lemezeit is kiadták (fürösztés dettó), például az István a király  rockoperát, melyen Varga nagy átéléssel énekelte a Bródy által írt szöveget, és miután ezáltal lett országosan ismert, mondható, hogy köszönhet ezt-azt Szörényinek meg Bródynak. Érdekes módon csak Bródyval van baja, azzal, hogy így egyben Szörényi lemezeit is kiadták, nincs (na ja, a hajdani Illés frontembere nem libsibolsi, mint a szóban forgók. De nem ám!).

Az hogy Felhévizy lemezeit miért nem adták ki, rejtély.

A lemezkiadással kapcsolatban feltétlenül megjegyzendő, hogy a kiadó már akkor sem volt hülye (meglepő, mi?). Ha a szóban forgó fürösztöttek nem lennének igencsak jók a szakmájukban, és a nép nem venné a lemezeiket, mint a cukrot, akkor a legvadabb szocializmustámogató szöveggel sem adták volna ki egyiket sem, ám mivel Koncz meg Bródy esetében pont ellenkező volt a helyzet, lett kiadás, lett hatalmas bevétel, amelyből nem csak az állam, hanem még a szerzők és az előadók is kaptak. Valamicskét. Következésképpen mondható, hogy jóval inkább a művészek fürösztötték tejben-vajban a Kádár rendszert, mint fordítva (ramaty is a művésznyugdíj – igaz, kié nem?), így aztán a Felhévizy nevű tejvajozós újságírószerűség észbeli képességeit inkább nem értékelném. Csúnya dolgok derülhetnének ki abból.

Ha az ember művész, teszem föl, dalszerző, és nem tetszik neki a rendszer, két dolgot tehet:

  • Az egyik, hogy minden dalszövegét úgy kezdi: „Vegyen a franc forró lángost, akasszák föl Kádár Jánost!” Az eredménye az lesz, hogy egyetlen dala sem jelenik meg, az ellenzéki mondandója senkihez nem jut el, gyakorlatilag teljesen elsikkad, vagyis ez a viselkedésmód az önelásási taktikának felel meg.
  • A másik, hogy engedelmesen bemegy a cenzúra bizottsághoz, a kifogásolt részeket kijavítja, ám a végén mégsem lesz teljesen semleges a szöveg, hanem ha áttételesen is, ha erősen rövidítve is, de marad benne mondanivaló. Ha csak az 1981-es „Koncert”-en elhangzott dalokra gondol az ember, olyanokra, mint például „Valahol egy lány”, „Keresem a szót”, „Ne gondold”, „Miért hagytuk, hogy így legyen”, vagy akár a „Nemzeti dal”-ra, ahol a közönség együtt énekelte, hogy „A magyarok istenére esküszünk! Esküszünk, hogy rabok tovább nem leszünk!” (és ezt nem tilthatták ám be!), akkor nehezen gondolhatja azt, hogy a nép gondolatvilágának pozitív irányú változtatásához nem ez, hanem az önelásás utáni csönd a megfelelő módszer. Ha a P. Mobil meg a Beatrice rugalmasabb, többet használhattak volna a hazának (bár néha nem csak az ún. „rendszerellenesség” volt a gond velük).

Egyébként be kell valljam, hogy mint energetikai létesítmény tervező, magam is hűséges kiszolgálója voltam a Kádár rendszernek, amennyiben nem rontottam el direkt a terveimet, hogy ezzel kárt okozzak a komcsiknak, sőt igyekeztem a lehető legjobban megcsinálni, mert úgy gondoltam, hogy ezzel több hasznot hajtok az országnak, mintha elrontanám. Az állam által a fürösztésemre felhasznált tej- és vajmennyiség persze lehetett volna több, de nem szabad mindig elégedetlenkedni. Ugyebár.

Sokan voltunk ezzel így. Persze az akkori, általunk abszolút megváltoztathatatlan világrendszerben élve, ha mindenki rosszul dolgozik, az sem jelentett volna semmit, ezért tűröm nehezen, hogy olyanok akarják megmondani, mi volt/lett volna a helyes viselkedés, akik egy percet sem éltek felnőttként a Kádár korszakban. Mert Varga meg Felhévizy bugyuta szövegelésén túlmenően van ám ilyen tutimondó is.

Igaz, ezeknek a szerencsétleneknek halvány fogalmuk sincs arról, hogy itt és most erősen nyalakodva szolgálnak ki egy Kádáréhoz hasonló autokráciát, amely gyakorlatilag mindent lenyúlt már, többek között a művészetet is, amint azt látjuk például a magyar „filmművészet” világában. Ma is az autokrácia önkénye dönti el, hogy mire adnak pénzt, mire nem, illetve kinek adnak (sokat) és kinek nem.  Mintha csak a három T betűt látnám újból mindenütt.

Azért a filmről írtam ezt, mert a magyar könnyűzene helyzetéről jelenleg fogalmam sincs. Igaz, a nemzetköziről sem. Mintha halódna a szakma, a zenés csatornák például nagy erővel nyomatják a múltat meg a régmúltat, olyan kizárólagossággal, mintha nem lenne jelen. Na, mindegy, ez nem az én dolgom.

Persze azoké sem, akik a XXI. századból lazán visszapillantó fölénnyel akarják megmondani a tutit azoknak, akik ott és akkor zenéltek meg éltek.

Írhatnám megmondóemberekről, hogy sok pofátlan hülye, de nem írom.

Vállalja más a jellemzésüket.

PUZSÉR NAGYON FÉLREÉRTI

Tisztelt és szeretett néhai barátomat, Eörsi Istvánt sokkolta, hogy amikor 1960-ban a konszolidáció részeként kiengedték a börtönből, azzal kellett szembesülnie, hogy hogyan illeszkedett be az 56-ban még a forradalom oldalán álló értelmiségiek többsége a gyűlöletes Kádár-rendszerbe.

Azután teltek az évek, évtizedek, és a puha diktatúra egyre többeknek vált természetes életközegévé. Szerepet vállaltak a hivatalos intézményekben, a kulturális életben, beléptek a pártba, „társutasok” lettek, tudomásul vették az ideológiai korlátokat. Azután ahhoz hasonlóan, ahogy 1956-ra korábbi hithű kommunistákból lettek egyesek a forradalom hősei, sőt vértanúi, úgy lettek a hetvenes majd nyolcvanas évekre a rendszer fegyelmezett tisztségviselői közül sokan alapvető reformok kidolgozói és kiharcolói az ortodox pártemberekkel és a mögöttük álló szovjetekkel szemben.

Az Orbán-rendszer ideológusai számára nincs különbség mondjuk Biszku Béla és Nyers Rezső között, alaptörvényük egyként bélyegzi meg őket, a nyugdíjkiegészítésüket ugyanúgy vették el. A történelmi valóság azonban más, bonyolultabb, az életpályák sokfélék. A magyar demokráciának azok a kiharcolói, akik komoly egzisztenciális áldozatokat is vállaltak a hetvenes-nyolcvanas években, pontosan tudták ezt már akkor is, és a rendszerváltás előkészítésekor és megvalósításakor a gyakorlatban is együtt tudtak működni azokkal, akik nem voltak készek az övékéhez hasonló áldozatokra, akár állami vagy párttisztségeket is betöltöttek a rendszerben. Az effajta együttműködés nélkül nem jöhetett volna létre az új magyar demokrácia, ahogy a csehszlovák, lengyel vagy román és a többi sem.

A különféle pályák egybemosása az Orbán-rendszer ideológusainál tudatos történelemhamisítás, a politikailag csak 1989-90 után vagy még később eszmélők többségénél az ismeretek hiányára, felszínességére vezethető vissza.

A Momentummal létrejötte óta határozottan rokonszenvezve politikusaiban a leendő magyar demokrácia egyik reménységét látva a múlt értékelésében kezdettől fogva vitám van velük, és ennek egyes elemeit foglaltam össze korábban ezen az oldalon, vitatva Gelencsér Ferencnek azt a mondatát, hogy az elmúlt tíz évet két volt KISZ-titkár „veszekedése” határozta meg, merthogy nemcsak Biszku Béla és Nyers Rezső történelmi pályája között volt gyökeres különbség, de Orbáné és Gyurcsányé között is. Szerintem Orbán és Gyurcsány konfliktusában nem az a meghatározó, hogy mindketten KISZ-titkárként kezdték a politikát a pártállam utolsó éveiben, hanem az, hogy mit tettek és tesznek Magyarországgal a rendszerváltást követően, miniszterelnökként illetve ellenzéki politikusként. Ebbe a mondatomba kötött bele az Indexen (az egykor szabad szellemű, időközben a fideszes pártállam által magáévá tett portálon) Puzsér Róbert:

Tulajdonképpen megtisztelő, hogy a Facebookon megjelent véleményem köré valaki az Indexen kerít szenvedélyes, rá jellemzően kiválóan megírt publicisztikát. Csak az a baj, hogy nekem eszembe sem jutott bármiféle pártállami, tehát 1989 előtti „szennyest tisztára mosni”.

Előző írásomnak az egykori KISZ-vezetői szerep megítélése (akár Orbán, akár Gyurcsány esetében vagy az enyémben) egyszerűen nem tárgya. Orbán és Gyurcsány korábbi KISZ-titkár voltát nem én hoztam szóba, hanem Gelencsér Ferenc, én éppen ennek félrevezető voltáról beszélek. (Korrektnek tartottam megemlíteni, hogy diákkoromban magam is voltam KISZ-vezető.) Az alapkérdésnek azt tekintem, hogy mennyire mást tettek miniszterelnökként Magyarországgal. Számomra az egyik alapjában véve vállalható, támogatható, a másik viszont elutasítandó. Magam a közélet szereplőjeként az egyiket támogattam, a másik ellen harcoltam és írásaimmal harcolok ma is. Puzsér ebből a különbségből szemlátomást semmit sem ért, kísérletet sem tesz a megértésére.

Persze, nem kötelező megpróbálni megérteni. Én rendszerváltáson a tervgazdaságnak piacgazdasággal, a diktatúrának demokráciával való felváltását értettem korábban is és értem ma is. Ez Magyarországon szerintem megtörtént. Fontos eleme volt ennek a privatizáció – e nélkül rendszerváltás nem lehetséges –, és aki azt sommásan rablóprivatizációként jellemzi, mint Puzsér, arról nem tudom, egyáltalán híve-e annak, hogy a tervgazdaság helyébe piacgazdaság lépjen. Az sem világos, mit ért Puzsér azon, hogy a rendszerváltás „bűnben fogant” – szerintem ez az állítás Csurka Istvánra és mai fideszes követőire emlékeztet. Talán észrevette Puzsér, hogy 1989 után a magyar választók – akárcsak a lengyelek, románok, csehek, szlovákok, bolgárok, de még az ukránok is – rendszeresen leváltották addig hivatalban levő kormányaikat, vagyis éltek a létező demokrácia kínálta lehetőséggel, míg 2010 óta a magyaroknak – ugyanúgy, mint az oroszországiaknak – nincs részük efféle élményben. Vagy tényleg nem lát ebben különbséget?

Arra pedig, hogy miért mosnék én „közös pártállami szennyest” tisztára, akit már akkor kizártak az MSZMP-ből, amikor Puzsér épp hogy megszületett, Kádár János pedig a Központi Bizottság ülésén Illyés Gyuláé után másodikként említette az én írásomat mint a pártra nézve veszélyest, kár is lenne szót vesztegetni.

Orbán és a korrupció

Daniel Freund a Mandinernek nyilatkozva lesújtó képet festett a magyar közállapotokról és a korrupcióról.

“Egyetlen olyan tagállamot sem lehet találni az Európai Unióban, ahol a korrupciós jelenséget ennyire kapcsolatba lehetne hozni a miniszterelnökkel, az ő családjával és hihetetlenül gazdagodó barátaival” – mondta a kormánypárti Mandinernek Daniel Freund zöld képviselő, aki az Európai Parlament költségvetési bizottságának tagjaként figyelemmel kíséri az uniós pénzek útját Magyarországon.

“Az Európai Unió a korrupció elleni harc éllovasa kíván lenni. Vonatkozik ez a csatlakozni kívánó államokra például Ukrajnára is” – közölte Daniel Freund, aki támogatja Zelenszkij elnök bátor kiállását az orosz agresszióval szemben, de ennek ellenére sem feledkezik meg arról, hogy a korrupció évtizedek óta meghatározó probléma Ukrajnában. Ahol Zelenszkij elnök népszerűsége épp emiatt mindössze 10% volt mielőtt Putyin megindította volna agresszióját Ukrajna ellen. Azt követően viszont Zelenszkij a nemzeti ellenállás szimbólumává vált.

Harc a korrupció ellen

“A brüsszeli bizottságnak azonnal fel kell lépnie azzal a tagállammal szemben, ahol a korrupció gyanúja felmerül. Mindezt annak érdekében kell megtennie, hogy az uniós pénzek odajussanak ahova szánták őket. Sem csalás, sem személyi összeférhetetlenség sem hűtlen kezelés nem gátolhatja ezt. Biztosítani kell azt, hogy nincs olyan politikus, aki a barátainak vagy a politikai szövetségeseinek folyósítaná ezeket a pénzeket. Ezt egyetlen tagállamban sem lehetne hagyni” – hangsúlyozza Daniel Freund. Aki aggódik amiatt, hogy a brüsszeli bizottság megállapodik a magyar kormánnyal miközben a heiyzet lényegesen nem változik.

“Attól tartok, hogy a két fél közötti egyezség nem teszi ismét demokráciává Magyarországot. Nem lesz kisebb a korrupció. Félek, hogy a kialkudott 17 intézkedés nem foglalkozik a média pluralizmus, a média szabadság kérdésével. A brüsszeli bizottság büszke az új Integritási bizottságra. Attól félek, hogy hiába működik Magyarországon a világ legjobb korrupcióellenes hatósága, ha a bíróságok nem függetlenek. Olyan emberek ítélkezhetnek, akiket Orbán és a kormánya nevezett ki” – nyilatkozta a Mandinernek Daniel Freund Európa parlamenti képviselő.

Poszt

Kitettem egy posztot, amelyben azt a kérdést tettem föl, vajon a kormány a benyújtott módosító javaslata révén önmagából csinál-e hülyét, mert az Európai Bizottság könnyedén átlátja majd annak hazug és újabb átverésre kész tartalmát, avagy az Európai Bizottságból, amely 12 év után is – ezért meg azért – elhomályosult tekintettel hagyja magát átverni, hozzájárulva Európa maradék ethoszának teljes felszámolásához, s elhatalmasodó politikai bornírtságukban utat biztosítva a rablók, gazemberek és kalandorok civilizáción kívüliségének.

A posztom egy helyén ezt írtam:

Mint kiderült, a kuratóriumokba beültetett minisztereknek nem kell távozniuk az alapítványi kuratóriumokból, elég, ha személyes érintettség címén az adott döntéshozatalból kilépnek.

Ez azt a jellegzetesen szemforgató magyaros technikát jelenti, hogy ilyen esetben az érintett (vagyis a politikus) szemérmesen lesüti fényes tekintetét, s kimegy a folyosóra, ameddig a döntést meghozzák a kurátorok, de alkalmazhatják ennek a szemérmetlen és pofátlan gyakorlatnak valamilyen folklorisztikus változatát. Így születik meg aztán a megkérdőjelezhetetlenül objektív, elfogulatlan és abszolút tárgyilagos döntés, hiszen az „odabent” maradottak közül senki sem sejti, nincs is fogalma róla, hogy „odakint” az érintett politikus… és annak hatalmas főnöke milyen döntést tekintene egyedül helyesnek és elfogadhatónak.”

A Mandiner természetesen megint lelopta a szövegemet, amit meg is értek, hiszen szükségük van az olvasható szerzőkre és írásokra, maguk ezt képtelenek biztosítani.

Kiteszik hát, s várják névtelenségbe burkolózó, bátor és elszánt keretlegény-olvasóiktól a kommenteket. És jönnek is azok, szakmányban. Például az alábbi, amelynek remek tollú szerzője, bizonyos „packó” keveset fogott fel ugyan abból, amit írtam (ez emitt rendre így szokott lenni), ám talajt fogott, s bizsergetően vette tudomásul: ma is zsidózhat egy fincsit. A fent idézett soraimat az alábbi veretes parafrázisba sikerült átültetnie, s kitennie a Mandiner nevű elkötelezett kormánypárti, a hatalom támogatását élvező fel- vagy inkább leületre:

Ez azt a jellegzetesen szemforgató zsidó technikát jelenti, hogy ilyen esetben az érintett (vagyis az uzsorás) szemérmesen lesüti fényes tekintetét, s kimegy a folyosóra, ameddig a döntést meghozzák a bajban lévő emberek… Menj a francba, te görény Gáborgyörgy… Semmivel nem vagy jobb, mint az antiszemiták!”

A kormánypárti és a hatalom támogatását élvező Mandiner számára ezek a kommentek képezik a hozzáadott értéket, leginkább azért, mert a szerkesztők is ezekkel a kommentekkel azonosulnak, csak hát ilyeneket nem mernek leírni, hiszen ahhoz – egyelőre még – kellőképpen gyávák: még nem jött el az idejük, de már kétségtelenül kezd szárba szökkenni. Így aztán hangot kap megannyi viceházmesteri heroizmusba és verőlegényi öntudatba tekeredett anonim bajtárs, akik úgy zsidóznak, ahogy a kormánypárti, a hatalom támogatását élvező Mandiner szerkesztősége azt elvárja. Még az sem lehet kizárt, hogy ezeket a kommenteket maguk a szerkesztők írják: mert ha a szerkesztés és az írás nem is fekszik annyira nekik, a fenti nyelvezetben és gondolatkörben kétségtelenül komfortos otthonossággal lubickolnak.
A „packó” nevű jeles szerzőnek lett tehát egy pompás napja, az elkötelezett, kormánypárti, a hatalom támogatását élvező Mandinernek úgyszintén, hiszen ez utóbbi biztosra ment: beetetett, s a lopott, lenyúlt csalira – menetrendszerűen – bukott is az ő nagyérdeműjük.
Lap és olvasói teljes szimbiózisban.
Szimpla világkép.
Utóirat: kb. másfél évvel ezelőtt Rónai Egon megkérdezte tőlem, miért nem megyek be a műsorába? Egyebek mellett azt válaszoltam, hogy nem szeretnék ugyanabba a székbe beülni, amelyben előttem a műsorában gyakorta szereplő mandineres főszerkesztő-helyettes üldögél. Rónai Egon erre valami olyasmit mondott, hogy áh, Gyuri, dehogy is, ő nem „az”, vagy nem „olyan”.
Meglehet, ez engem nem érdekel, magánügy. De a lapja „az” és „olyan”.
Kedves Egon, nézd a Mandiner oldalán megjelentetett lopott anyagokat, s találd meg az összefüggést a kiprovokált, ám rendre az elvárt és remélt hangokat szállító kommentek között.
Nem lesz nehéz, menni fog!
Gábor György

Foszlányaim – Ócsó diplomának híg a leve

A Mandiner lőtt, talált, Bangóné süllyedt. Így csinálják a profik.

Látod Miniszterelnök-jelölt úr, nem a levegőbe kell szúrkálni, mert azzal csak magad lövöd lábon, hanem éleslőszert tenni a tárba és egyetlen jól célzott lövéssel leteríteni a vadat. Ezt még tanulni kellene, de nincsen rá idő, és neked (én vagyok az öregebb) csak patronod van csupán, nem éleslőszered.

Ne aggódj, mivel a választást veled kell végig csinálni, szavazatomat megkapjátok. Nem Te, hanem az ellenzék.

Vidnyánszky nem értheti

Olvasgatom a híreket az SZFE körüli fejleményekről, s lám mit tett közzé nemrégiben a kormányhoz közel álló Mandiner a kuratóriumi elnök gazdag gondolataiból:

“…Mandiner:
Van bármiféle mód arra, hogy teljesüljön az a követelés, hogy a kuratóriumba az egyetem szenátusa által delegált tagok is bekerüljenek?

Vidnyánszky: Szerintem így lett most reális a felállás. Most tartunk ott, hogy megfelelő súlyú tárgyalófelek ülnek egymással szemben. Így is nagyon nehéz folyamat áll előttünk….“

Slussz!

Ez világos beszéd. Minden döntési jogot a kormány által kinevezett kuratóriumnak, az érdekelteknek pedig coki!

A hallgatók a maguk módján reagáltak:

„Fenntartjuk azt az álláspontot, hogy Vidnyánszky Attila és a kuratórium a diákság számára illegitim. Kinevezésük antidemokratikus eszközökkel történt, így tehát nem szeretnénk velük tárgyalni”

– jelentette ki a Színház- és Filmművészeti Egyetem hallgatóinak képviselője a minapi sajtótájékoztatóján.

Ez is világos beszéd. Vidnyánszky és olajmágnásai menjenek a pokolba!

e mondott még egyebet is a főkurátor!

….Mandiner:
Hogy bírja ezt az időszakot?

Vidnyánszky: Nagyon nehezen. Ez nem az én szakmám, én nem vagyok politikus, de szakmai felelősségérzetem arra késztetett évekkel ezelőtt, hogy ne csak mondjam a véleményemet, hanem értékrendemmel összhangban cselekvő résztvevője legyek a közéletnek. Sokszor a szememre vetik, hogy rendezzek, és ne politizáljak, ám ha a politika a közügyekben való részvételt jelenti, akkor értelmiségiként ebben szerepet vállalni, ha nem is kötelesség, de biztosan nem szégyen. (…) És ott van a legerősebb támaszom, a családom. Olyan hátterem van, amely megóv, segít regenerálódni, és kötözi a lelki sebeimet. Ez csodálatos dolog. Mind a civil, mind a szakmai világból annyi támogatás érkezik, hogy ezt muszáj végigcsinálni. Elképesztően erősnek érzem a hitünket.

Fölöttébb érdekes!

A művész úr demokrata, s a maga módján tisztán összegzi a művész közéleti szerepvállalásának lényegét. Értékrendjét illetően azonban sokakban van bizonytalanság, ezt leginkább a hallgatók és tanáraik állásfoglalásán, az őket támogató nyilatkozatok sokaságán lehet lemérni. Persze meglehet e tárgyban valójában nincs is semmi bizonytalanság, hiszen Karsai Györgyről szólván Vidnyánszky az ATV-ben félreérthetetlenül rögzítette világlátásának fundamentumát:

„Karsai Györgynek én nem fogom tudni soha elmagyarázni, hogy mi a nemzet, meg a haza, meg a kereszténység, mert alkalmatlan arra, hogy befogadja azt, amit én gondolok. A gondolkodása ebben a tekintetben kizárólagos és kirekesztő.”

Akkor most ebben a mondatban (a főkurátor legfrissebb nyilatkozatain is elmélázva) helyettesítsünk néhány szót, s talán valamelyest közelebb jutunk Vidnyánszky Attila világlátásának pőre lényegéhez:

„Vidnyánszky Attilának soha senki nem lesz képes elmagyarázni, hogy mi a demokrácia, a pluralizmus, az egyéni és a kollektív szabadság, az egyetemi autonómia, a tanszabadság, mert alkalmatlan arra, hogy befogadja azt, amit erről a szabad ember gondol. A gondolkodása ebben a tekintetben kizárólagos és kirekesztő.”

Bréking (fék)nyúz, 2019. március 28. – Tudósítás a másik valóságból

0

A 888-tól megtudhatjuk, hogy az Obama-kormányzat közbenjárására úszta meg a felelősségre vonást Soros György egy ukrán szervezete miatt 2016-ban. A Migrációkutató Intézet kiderítette, migránsok tízezrei tervezik, hogy a következő hetekben útnak indulnak Törökországból, illetve Görögországból Németországba. A Magyar Hírlap megírta, hogy az egymást is szapulva a legkülönfélébb jelszavakkal tülekedő ellenzékben a legrafináltabb tülekedő-tolakodó Gyurcsány.

A bevándorláspárti üzletember az egyik ukrajnai NGO-ja miatt került bajba

A korrupció ellen harcoló Anti-Corruption Action Centre (AntAC) 1,2 milliárd forintnak megfelelő összeggel nem tudott elszámolni. Az NGO ellen 2016-ban az Obama-adminsztráció nyomására szüntették meg a nyomozást az ukrán hatóságok.

Az akkori amerikai elnök, Barack Obama által vezetett demokrata kormányzat nem kockáztathatta meg a 2016-os elnökválasztási kampány kellős közepén, hogy a demokraták elnökjelöltjét, Hillary Clintont nyíltan támogató Soros György korrupciós botrányba keveredjen Kelet-Európában, ezért a kijevi amerikai nagykövetség egy listát küldött Jurij Lucenko ukrán főügyésznek, melyen azon szervezetek és személyek nevei szerepeltek, akik ellen „meg kellene szüntetni a nyomozást”.

Mivel a korrupció vádjával perbe fogott AntAC neve is rajta volt a papíron, Soros György megúszta, hogy „kilőjék” az egyik fontos kelet-európai NGO-ját. (888: Az Obama-kormányzat közbenjárására úszta meg a felelősségre vonást Soros György 2016-ban)

Több tízezer fős migránskaraván készül Nyugat-Európába

Migránsok tízezrei tervezik, hogy a következő hetekben útnak indulnak Törökországból, illetve Görögországból Németországba – állítja legújabb elemzésében a Migrációkutató Intézet.

A törökországi „remény karavánja” elnevezésű, a közösségi médiában indított kezdeményezéshez közel 40 ezer, főként szír állampolgár csatlakozott, akik a rossz életkörülmények és a magas, 60 százalék körüli munkanélküliség miatt távoznának Nyugat-Európába. A konvoj létszáma akár a többszörösére is duzzadhat a családtagokkal, mivel az ingyenes szervezés és a nemzetközi humanitárius szervezetek által biztosított kíséret különösen vonzóvá teheti az utat.

Ezzel párhuzamosan egy Görögországban rekedt migránsokból álló karaván is szerveződik.

Az intézet szerint 2015-ben egy hasonló kezdeményezés eredményezte az Európai Unió felé induló tömeges migrációt. (Mandiner: Több ezer fős migránskaraván szerveződik Törökországban és Görögországban, a cél Nyugat-Európa)

A legrafináltabb tülekedő-tolakodó Gyurcsány

A balliberális média lelkesülten üdvözölte, hogy már több magyar városban, illetve fővárosi kerületben megvalósult az ellenzéki összefogás, amelynek mottója, hogy a Fidesz jelöltjével szemben minden településen „egy az egyben” kell harcolni, különben esély sincs a kormánypártok legyőzésére. Ennek jegyében állt fel közös színpadra a DK-tól a Jobbikig az ellenzéki térfél szinte minden liberálisan szivárványos szereplője, azt hirdetve, a demokrácia helyreállításáért az ördög öreganyjával is össze kell fogni.

Ám közbeszólt az a fránya európai parlamenti választás.

Momentán ezért most ott tartanak, hogy az összefoglaló nevén demokratikus ellenzéknek keresztelt politikai minikonglomerátum tarkabarka pártocskái egymás ellen kampányolnak. Az egy szem „láthatatlan párt”, a Párbeszéd kivételével senki nem fog össze senkivel. Valamennyi ellenzéki szereplő azzal a maszlaggal eteti az összefogásért lelkesedő dühös választókat, hogy az EP-választás az más, annak ugyanis nincs belpolitikai jelentősége, azon mindenkinek önállóan kell megméretnie magát. Ezért aztán olykor egymást is szapulva, a legkülönfélébb jelszavakkal tülekednek és tolakodnak, hogy megugorhassák az EP-választás parlamenti küszöbét jelentő álomhatárt.

A legrafináltabb tülekedő-tolakodó egyébként maga Gyurcsány, a bukott miniszterelnök, aki kifogyhatatlan a trükkökből. Tavalyelőtt ő volt a legharsányabb összefogó, amikor Botka ki akarta hagyni az ellenzéki össztáncból, de lám, elérte, hogy a szegedi polgármestert saját pártja nyírja ki. Tavaly egyenesen a DK irodájába hívta az ellenzéki szereplőket, akiket az LMP szerint a szellemi részegség állapotában fogadott, majd sértődötten elhatárolódott, most pedig elsőként fordított hátat az ellenzéki népakaratnak, előretolva feleségét, akitől másnap már véletlenül azt kérdezte az ATV riportere, hogy ő lesz-e 2022-ben a teljes ellenzék közös miniszterelnök-jelöltje. (Magyar Hírlap: Csapágyas baloldal)

Bréking nyúz, március 22. – Tudósítás a másik valóságból

0

Az Origo szerint, ha a Jobbik és a Momentum tárgyal, akkor „nyilvánvaló” a korrupció, közben pedig a portál főszerkesztője a 888-nak írt brüsszeli kalandjairól. A Ripost beszámol egy rasszista szervezet akciójáról, a Magyar Idők sorosozik egy jót, a Pesti Srácok titokban bemerészkedett egy ellenzéki beszélgetésre, de az is kiderült, hogy egy párt a Fidesz érdekében feloszlatta magát. Merüljön el velünk a kormánymédia alternatív valóságába!

Az Origo szerint tárgyalás = korrupció

Az Origo jobbikos forrásból úgy értesült, hogy a nemzeti ünnepet megelőző nap, március 14-én a Jobbik és a Momentum vezérkara személyesen tárgyalt egymással. Informátorunk szerint a két párt elnöksége a választási együttműködésről, illetve az egyéni választókerületekben való visszalépésekről tárgyalt. Ismert, hétfőn robbant ki a Jobbik vesztegetési botránya a kiskunhalasi körzetben. Ennek ismeretében nyilvánvaló, hogy a momentumos tárgyalásokra is pénzzel érkeztek Vonáék a visszalépésekért cserébe.

Közben az Origo főszerkesztője ismét a 888-nak írt

„Legutóbb télen voltam Brüsszelben. A hotelben egyik este szóltam a recepciósnak, hogy hívjon nekem taxit. Elkezdett telefonálni, jó néhány perc után a taxitársaság fel is vette. Cím, mikor, milyen névre, bankkártyával akarok-e fizetni vagy sem – a szokásos kérdések. A recepciós mintegy közvetített a taxisok és köztem. Miután mondtam, hogy kártyával fizetek, kiderült, értelmetlen volt a kérdés, mert abban a kocsiban, amit küldenének, nincs kártyaleolvasó. Jó, akkor készpénz. Emiatt már kicsit türelmetlen voltam, és amikor a következő kérdést is feltette – pontosan hova utazom –, már dühös voltam és mondtam, hogy most már inkább jöjjön. Erre a taxis a recepcióson keresztül a következőt mondta: sajnos, muszáj tudnunk, mert olyan érzékeny kerületekbe, ahol nem tökéletesen érvényesülnek a jogok, nem mehetünk ki. Mi van? – kérdeztem. A recepciós úgymond fordított. Mondjuk Molenbeek, mondta. Este oda nem megy ki.

Nem, nem Molenbeekbe akartam menni. Úgyhogy jött.

De a kifejezést azóta is ízlelgetem. A korlátozott jogok érzékeny kerületei. Egyrészt hiperpíszi kifejezés – tehát még azt sem mondjuk, hogy no-go zóna. Vagy migránsnegyed. Vagy az európai dzsihadisták központja. Vagy még csak annyit: egy borzalmas hely, ami tele van bűnözőkkel. Nem. A korlátozott jogok érzékeny kerületei. Másrészt pedig a ravaszkodó racionalitás. Nem mer odamenni a taxi este, ami érthető is, de hivatalosan ezt nem mondhatják. Ha felhívom őket, hogy kivisznek-e, azt mondanák, hogy igen, csak éppen nincs taxi. Ezt a trükköt Párizsból bőven lehet ismerni. Próbáljon meg valaki taxit kérni este Sevran külvárosába. Nem fog sikerrel járni. Arrafelé sajnos nincs kocsink. Milyen kulturált píszímegoldás ez!”

A Riposton már egy szélsőjobboldali, rasszista szervezet akciója is hír

„A Génération nevű, fiatalokból álló mozgalom aktivistái szórólapokat és paprikasprét osztogatnak a járókelőknek Lyon belvárosában. Szerintük erre azért van szükség, mert az elmúlt időben megugrott a városban a migránsok által elkövetett erőszakos bűncselekmények száma. Az aktivisták szerint a lakosság ne várja tétlenül, amíg a rendőrség kel a védelmükre. Ehelyett önvédelemre biztatják az embereket.”

Most a Magyar Idők sorosozik egyet

„George Soros egy téveszméktől vezérelt, rendkívül befolyásos világmegváltó, akinek van pénze arra is, hogy zavaros elképzeléseit megpróbálja ráerőltetni a világ egy részére. A hozzá hasonló, kozmopolita, baloldali és liberális értelmiségi körökben mindig van fogadókészség a tradicionális, keresztény gyökerű európai értékek támadására, valamint a magyar- és közösségellenes teóriákra.”

A Pesti Srácok inkognitóban (!) ment el egy beszélgetésre

„Egy diktátor megbuktatása – mit számít egy választás? címmel rendeztek összejövetelt a keményvonalas liberálisok az Aurórában. A haladók által csak kulturális központnak nevezett szellemi no-go zónában Orbán Viktort Slobodan Milosevic-hez, a jelenlegi magyarországi állapotokat pedig a Soros-gyanús Otpor! nevű szervezet felemelkedésének táptalajt adó vészterhes szerb időkhöz sikerült hasonlítani. Az összhatás kedvéért a kormánybuktató hiszti előtt egy dokumentumfilmet is levetítettek a Balkán hóhérának is kikiáltott diktátor megbuktatásáról, hogy a gyengébbek is megértsék, a két történet pont ugyanaz. Az eseményre a PestiSrácok.hu is ellátogatott inkognitóban, ami azért is hasznos volt, mert természetes élőhelyükön figyelhettük meg az aurórás progresszív aktivistákat, akikről többek között olyan meglepő dolgok is kiderültek, hogy félnek, és nem vállalták el a hódmezővásárhelyi választási kampány koordinálást, amikor Márki-Zay csapta megkereste őket.”

És végül egy hír a Mandinerről

„A Felelős Társadalom Párt közleményben jelentette be saját feloszlását.

Azt írták: „Magyarország egy kihívásokkal és külső tényezők által okozott változásokkal teli időszak elé néz. Egy tapasztalatlan, amatőrökkel feltöltött párt képtelen lenne ezekkel a kihívásokkal megküzdeni. Magyarországnak el kell kerülnie azt a visszafordíthatatlan utat, amelyre többek közt Franciaország, Németország, Hollandia és Ausztria is ráléptek, örökre megváltoztatva ezzel nemzeteik és társadalmuk fundamentális felépítését. Az országnak egy erős kormányra van szüksége, hogy megvédje azt az Európát elárasztó iszlám inváziótól”.

Közölték: „Az FTP szerint sajnos jelenleg csak a FIDESZ az egyetlen kompetens párt, amely (számos hibájától eltekintve) ezekkel a kardinális kihívásokkal meg tud küzdeni. Ezért az FTP tudatosan nem indult a 2018-as választásokon és feloszlatja magát, hogy ne ossza meg a jelenleg összetartó jobboldali választókat”.”

Bréking nyúz, január 20. – Tudósítás a másik valóságból

0

Origo: Választási csalásra készülhetett az ellenzék Budaörsön

Gyanús megkeresések érkeztek több ügyintézőhöz a Budaörsi Kormányablaknál: több ezer lakcímbejelentő űrlaphoz akart jutni egy ismeretlen férfi, amelyből a dolgozók arra következtetnek, hogy választási csalásra készültek a Budakeszi központú választókerületben, számolt be a Tv2 Tények tegnapi adásában. Korábban Ungár Klára szólította fel Facebook-követőit, hogy jelentkezzenek át olyan választókerületbe, ahol legyőzhető a Fidesz. A Budakeszi központú választókerület, azért is érdekes, mivel itt indítja a DK Tóth Zoltán választási szakértőt, de ebben a körzetben méretteti meg magát az LMP miniszterelnök-jelöltje, Szél Bernadett is.

Pesti srácok: „Orbán profetikus, heroikus vezető, akinek több elképzelése van, mint legtöbb nyugat-európai kollégájának”

A visegrádi négyek politikája lenyűgöző, az egész Nyugaton ezt kellene csinálni – nyilatkozta a Mandinernek adott interjújában Rod Dreher amerikai konzervatív gondolkodó, író, publicista. Az ortodox keresztény hitre tért Dreher méltatta Orbánt, ellenben konzervatív szemszögből nagyon kritikus a ma egy éve amerikai elnök Trumppal, valamint Putyinnal, Ferenc pápával és a liberális mainstreammel szemben. Szerinte

 Orbán „profetikus, talán heroikus vezető, akinek több elképzelése van, mint legtöbb nyugat-európai kollégájának”.

Rod Dreher szerint Trump egy szélhámos, aki megalázza magát és Amerikát; Putyin rossz ember, aki fel akarja forgatni a Nyugatot;  Ferenc pápa túl sok zavart kelt, és nem igazán izgatja a hagyomány és a katolikus ortodoxia; az amerikai kultúra és életmód fogyasztóibb és liberálisabb, mint valaha; a keresztényeknek jobban meg kellene vallaniuk és élniük a hitüket, ha kell, kivonulva a társadalomból; a visegrádi országok helyesen lépnek fel Brüsszellel szemben, de szükség van egy pozitív jövőképre is.

888.hu: Európa és a tudjuk kik

A Harry Potter regényekben a fő gonosz nevét nem merik kimondani a varázslók, csak úgy beszélnek róla: „Tudjuk ki”. Az európai országokban elképesztő módon elszaporodtak a „Tudjuk kik”. Egyes bűncselekmény típusok és társadalmi problémák kapcsán, amit jellemzően a „Tudjuk kik”-hez köthető, nem merik kimondani valódi nevüket.

„A Karácsony nagyon szerencsésen zajlott Németországban, ahogy ezt már egy korábbi cikkemben is megírtam. Mindössze 5 nőt erőszakoltak meg” – olvasható az összeállításban, amely szerint a tetteseket nem nevezik meg. Így jelentek meg a „Tudjuk kik”. Londonban megkéselnek néhány fiatalt szilveszterkor. Ki más lehet a bűnös, mint a „Tudjuk kik”. Stockholmban nőket erőszakolnak, Berlinben rendőrökre támadnak, Brüsszelben bandák csapnak össze, Párizsban 1000 autót felgyújtanak, nem mondják meg ki tette, de mi „Tudjuk kik” voltak. A „Tudjuk kik” olyan módon elszaporodtak, hogy néha egymásra is rátámadnak. Az egyik „Tudjuk kik” csoport tagja megkéseli egy másik „Tudjuk kik” csoport tagját. Aztán az utóbbi csoport tagja késeli meg az elsőt, majd együtt támadnak a rendőrökre.

 

 

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK