Kezdőlap Címkék Lengyel László

Címke: Lengyel László

Jeszenszky Géza: új diplomáciára van szükség

Az első demokratikusan választott kormány külügyminisztere elmondta, hogy a nyolcvanas években a magyar diplomácia nyitott a Nyugat felé, ezért az Antall kormánynak csak folytatnia kellett ezt a vonalat. Most viszont diplomáciai megújulásra van szükség, ha a jelenlegi ellenzék alakíthat kormányt jövő tavasszal, mert Orbán Viktor a keleti nyitással letért erről az útról.

Az Orbán kormány szembeszáll az Európai Unióval és mindinkább az Egyesült Államokkal is, persze sem Brüsszel sem pedig Washington nincs olyan előnyös helyzetben mint 1990-ben – fogalmazta meg Jeszenszky Géza egykori külügyminiszter, aki az Andrássy körben mondta el a véleményét az Orbán kormány diplomáciájáról.

Szijjártó Péter jelenlegi külügyminiszter azzal dicsekszik, hogy a külügyi állomány 80%-át kirúgta – emlékeztetett Banai Károly. Gyurcsány egykori diplomáciai tanácsadója, az Andrássy kör titkára hangsúlyozta, hogy jelentős személycserékre lesz szükség kormányváltás esetén, mert a jelenlegi diplomáciai kar sem szakmai sem megbízhatósági szempontból nem üti meg a mércét. 40-50 olyan nagykövet cseréjéről van szó elsősorban, akik fontos posztokon képviselik jelenleg nem annyira Magyarországot hanem Orbán Viktor pillanatnyi érdekeit.

A résztvevők – egykor magasrangú diplomaták – sürgették a magyar-kínai és a magyar-orosz kapcsolatok felülvizsgálatát , mert ott is Orbán Viktornak és körének az érdekei dominálnak nem pedig a nemzeti érdekek. Egy hozzászóló elmondta: az orosz hírszerzők soha nem mentek el Magyarországról, befolyásuk tehát nem jelentéktelen. A Budapestre települt orosz bank viszont nem ebből a szempontból jelentős hanem azért, mert remek pénzmosási lehetőséget teremt a magyar és az orosz oligarcháknak.

Sem Paks 2 sem pedig a Budapest-Belgrád vasút nem szolgálja igazán a magyar érdekeket, de az új kormánynak ezek miatt nem lenne szabad elrontani a kapcsolatokat Pekinggel és Moszkvával.

Mennyire támogatja Márki-Zay Pétert az USA?

Lengyel László, a Pénzügykutató intézet igazgatója elmondta, hogy előválasztási győzelme után beszélt Márki-Zay Péterrel, aki megerősítette: szakértői kormányt szeretne. Lengyel László Bárándy Péter egykori igazságügyi minisztert és Surányi György ex jegybank elnököt ajánlotta a figyelmébe. Az új külügyminiszterrel kapcsolatban azt hangsúlyozta, hogy tapasztalt és jó külföldi kapcsolatokkal rendelkező szakembert keresnek, aki nem akkor kezdi meg a kapcsolat építést amikor beül a külügyminiszteri székbe.

Lengyel László Komáromban a szlovákiai magyar kisebbség vezetőivel tanácskozott, hogy előkészítse Márki-Zay Péter látogatását. Az ottani magyarokat is meglepte, hogy a magyar kormány a legnagyobb titokban 400 millió eurós pénz alapot hozott létre földek vásárlására a Kárpát medencében. Ezt a szlovák titkosszolgálat derítette ki, és emiatt állt el a magyar kormány a szlovákiai földek megvásárlásától – egy időre. Mindez nem növeli a bizalmat Orbán Viktor iránt Pozsonyban, Bukarestben vagy Belgrádban. Ettől függetlenül az új kormánynak ki kell dolgoznia valamiféle nemzetpolitikát, hogy Márki-Zay Péter tudjon valamit mondani a kisebbségben élőknek.

Súgnak-e Orbán Viktor kihívójának az amerikai nagykövetségről? Ez nem derült ki az Andrássy körben, ahol felrótták a Nyugatnak, hogy nem akadályozza meg Orbán Viktor nyomulását. Korábban Orbán Viktor az amerikaiak kedvence volt: az 1998-as választások megnyerésében nagy szerep jutott a demokrata Clinton támogatásának, Donald Trump  pedig fogadta a magyar miniszterelnököt a Fehér Házban, ahol a támogatásáról biztosította őt. Trump elbukott a választáson, amely után  ellenfele, Biden olyan külügyi csapatot toborzott, amely egyáltalán nem tartozik Orbán barátai közé. A State Department Orbánnal egyidőben látta vendégül Márki-Zay Pétert. Blinken külügyminiszter édesapja, aki Budapesten volt nagykövet, Soros György baráti köréhez tartozott.

Van-e az amerikai külügynek forgatókönyve Magyarország következő 12 hónapjáról?

Még hogyha létezik is ilyen, az új kormánynak válság menedzselésre kell felkészülnie márcsak azért is, mert a demokrácia export amerikai forgatókönyvei befuccsoltak az elmúlt években.

Romló vonzerő, korrupció, de pénzüknél a németek

Nagyon optimisták a német cégek a keleti térség országaiban, többet fektettek be ide, mint Kínába. A munkaerő költsége még mindig alacsonya számukra, de kevés a szakember. A politikai intézményi keret nem jó, a korrupció a legnagyobb probléma. Magyarország vonzereje romlott nyolc év alatt.

Egyértelműen előnyösnek tekintik a tágan vett kelet-közép-európai térséget a német vállalatok – derül ki a német kereskedelmi és iparkamarák (AHK) által készített konjunktúrajelentéséből, csaknem 1400 cég részvételével, a Balti-tengertől a Fekete-tengerig.

A cégvezetők elég jól látják a helyzetet:

– nagy a korrupció, a jogi-intézményi keretek nem elfogadható minőségűek, de

– bár növekednek a bérek, a térség még mindig nagyon olcsó.

S ez mindennél előbbre való. Megtanultak alkalmazkodni, business as usual.

Ez a ki nem mondott üzenete a jelentésnek – ahogyan arra a német-magyar kamara tavaszi felmérése is bizonyított – azok számára, akik onnan várják a „felmentő sereget”, mint például legutóbb Lengyel László politológus.

A teljes kereskedelem volumene Németország és a régió között 2017-ben elérte a 352 milliárd eurót. A kereskedelmi forgalom meglehetősen kiegyensúlyozott, Németország számára a kereskedelmi többlet csak 5 milliárd, míg néhány ország, mint például a Cseh Köztársaság, Magyarország és Szlovákia többletet mutat fel Németországgal szemben.

2016 végén a németországi működőtőke-befektetések teljes állománya a térségben meghaladta a 106 milliárd eurót, amely jelentősen meghaladja a Kínába vagy Latin-Amerikába fektetett tőkét. Az öt legnagyobb kelet-közép-európai gazdaság (lengyel, cseh, román, magyar, szlovák) eddig több, mint 20 százalékot vonzott a teljes német külföldi autóipari tőkebefektetésekből.

A német külföldi befektetések globálisan és a top 5 térségi országban, ágazatonként (2016, milliárd euró)

Forrás: AHK

A német vállalatvezetőket egyebek közt megkérdezték az országok jelenlegi helyzetéről és kilátásairól. Az átlagértékben dominál a semleges, változatlan minősítés, és egyharmados a jó, javuló értékelés, kevesen látnak most romlást. Magyarország a V4-ek közt a jó megítélésben a harmadik helyen áll a németek szemében.

A kilátásokban a térség nagy vonalakban azonos értékeket kapott, a V4-ek jövőbeni helyzetét sokkal rosszabbul látják, Csehország, Szlovákia és Magyarország egyaránt sokkal kevesebb említést kapott a javulás lehetőségére.

A saját iparág és vállalkozás helyzetét is értékeltették a cégvezetőkkel. Ebben a válság előtti utolsó évhez képest több országban a legkedvezőbb értékelést adták a menedzserek, bár a tavalyi év után a javulás kevésbé volt annyira látványos, mint a fogadó országok gazdaságának egészére nézve.

A kedvező kilátások nagy mértékben az erős bevételi várakozásokból származnak:

mind a teljes értékesítés, mind az exportértékesítés tekintetében a vállalatok a válság utáni legteljesebb optimizmust jelentették.

Az egyik legkomolyabb probléma a munkaerő hiánya, nem csak nálunk. Ez a romlás hét éve töretlen: 2011-ben minden negyedik vállalatvezető volt elégedetlen ezzel, most kettőből egy.  A legsúlyosabb a hiány Csehországban (81 százalékban elégedetlenek), Magyarországon (73) és Szlovákiában (62).

A megszokottan visszafogott megfogalmazások egyike a munkaerő költségére vonatkozóan azt hangsúlyozza, hogy nem csak a nominális bérszintre tekintenek, hanem figyelembe veszik az összes tényező (minőség/képesítés) és termelékenység egyensúlyát. Az AHK felméréseiben 2006 óta a pozitív és negatív vélemények kedvező egyensúlyt mutatnak a munkaerőköltséggel. Az utóbbi években fokozatosan, de szerény csökkenést tapasztaltunk, ez a tendencia 2018-ban folytatódott, de még mindig pozitív a regionális szinten.

Vagyis bár emelkednek a bérköltségek, a térség még mindig olcsó a német cégeknek.

Azzal együtt is, hogy Szlovénia és Észtország viszonylag költséges.

A munkaerő költsége (óra/euró)

Forrás: AHK

Természetesen rendre mérik a fogadó országok megítélését a politikai környezetről. Az adózás, a jogbiztonság, a kiszámíthatóság, a korrupció, a közbeszerzés átláthatósága és a bürokrácia területén az elégedettség továbbra is egyértelműen nem megfelelő, a korrupció továbbra is a legsúlyosabb probléma. Magyarországon, Bosznia-Hercegovinában, Litvániában és Szlovákiában számos területen javult a helyzet, míg Észtországban, Horvátországban és Romániában a vezetők több aggályt fejtettek ki, mint az előző felmérésben – fogalmaz az AHK nem túl szókimondó összegzése.

Ha mindezt a számok nyelvére fordítjuk le, kiderül, hogy mindössze két helyen (Észtország, Lengyelország) vannak többségben a korrupció és bűnözés elleni küzdelemmel elégedett német cégvezérek. Meglepő lehet, de Szlovákiát utalták az utolsó helyre, majd három balkáni ország után alulról az ötödik Magyarország.

Alig hét (!) volt az említések arányában az elégedettség a magyarországi korrupciós viszonyokkal, 71 (!) viszont az elégedetlen.

Még Albánia is jobb helyezést kapott.

Ha ezeket a számokat összekötjük az előbb ismertetett értékelésekkel, akkor máris érthető az a válasz, amit arra a kérdésre válaszoltak, hogy „Befektetne-e újból ebben az országban?” Az átlag 82 százalék igen, Magyarországon 84.

Azzal együtt, hogy az ország befektetési vonzereje igen sokat romlott 2010 óta, miközben a cseheké töretlenül veri a mezőnyt.

Forrás: AHK

Lengyelország pedig megvédte második helyét, míg Szlovákia és Észtország a 3. és 4. helyen van.

Mindezeket elolvasván lehet válaszolni azokra a kérdésekre, amelyeket „megmondóemberek” tesznek fel hetente, mint legutóbb Lengyel László a Népszavában.

„Felmondják-e az európai vállalatok és bankok azt a piszkos alkut, amit az Orbán-rendszerrel kötöttek”,

“hogy egyetlen hirdetést, reklámot nem közölnek a független sajtóban, hogy egyetlen eurócentet se adnak a civil szervezeteknek?… Mi történne, ha egyetlen ország – jaj, csak nem Merkel Németországa vagy Macron Franciaországa? – vállalatai és pénzintézetei elutasítanák a sötét alkut az orbáni hatalommal?”

Lengyel László: Az Orbán elleni lázadás benne van a levegőben…!

„A választók egyértelműen el akarják zavarni Orbán Viktort, ennek érdekében a túlnyomó többség átszavazni is hajlandó az esélyesebb versenytárs jelöltjére!”- nyilatkozza a Független Hírügynökségnek Lengyel László a Pénzügykutató Rt elnöke. A közgazdász új jelenségnek tartja, hogy a választó felismerte: a kezében van a döntés, és az ellenzéki pártokat is képes rákényszeríteni a kormány elzavarására, mert a választó ma már a győzelmet akarja.


A legfrissebb Medián felmérés ismét kétharmados Fidesz győzelmet mutat. Ez vajon végleg elveszi az ellenzéki reményt, vagy inkább együttműködésre kényszeríti a pártokat?

Feltétlen az egyezkedés irányába tolja a pártok vezetőit. Ha viszont nem jönne létre megállapodás, annak drámai következményei lesznek. Nemcsak a választás végeredményére, hanem a politikusok jövőjére nézve is. A választók ugyanis egyértelműen el akarják zavarni Orbán Viktort, ennek érdekében a túlnyomó többség hajlandó átszavazni a versenytárs esélyesebb jelöltjére is. Ez a választói nyomás kényszeríti a politikusokat a kétségbeesett egyezkedésre.  Ha az ellenzék győzhetne, de megállapodás híján elmulasztja, akkor azokat a pártvezetőket saját tagsága is lapátra teszi. Minderre a kispártok kicsit későn ébredtek rá, ezért időzavarba kerültek; nekik már sem a megegyezés, sem a megállapodás elutasítása nem hoz politikai hasznot.

A Lehet Más a Politika halogató tárgyalási stratégiájára gondol, ami pártszakadással is járhat?

Igen, mert végül az utolsó pillanatban az Együtt megegyezett a kölcsönös visszalépésekről a baloldal többi pártjával, s ezzel elkerülte a teljes megsemmisülést; ha pártként nem is jut az országházba, de néhány képviselőjük bekerülhet.  A megállapodások elmulasztása miatt az LMP, de megkockáztatom, más okból még a Demokratikus Koalíció is kieshet a parlamentből. Ugyanis a héten nagy port felvert Medián felmérés egyértelműen jelezte a hirtelen megnőtt választási kedvet. Ha a kevéssé aktív falusi szavazók száma 68 százalékra emelkedett, akkor a „kétharmados kormánypári győzelem réme” a városokban még inkább urnához viszi a szavazókat. Ha magas lesz a részvétel, akkor a kis pártok nem tudják megszerezni a bejutáshoz szükséges többletszavazatokat, tehát a létük a tét.

Meglátjuk, hogy a pártok egyezkednek-e vagy sem. De vajon a választókat nem ijeszti meg a kétharmados Fidesz győzelem, vagy őket is inkább doppingolja?

Feltétlenül! Pár hónappal ezelőtt még csak a kétharmad megakadályozása lehetett az ellenzéki szavazó célja. Azonban a hódmezővásárhelyi ellenzéki győzelem megcsillantotta számukra a reményt. Innentől kezdve elhitte az ellenzéki szavazótábor, hogy ha egyszer sikerült, akkor mindenhol lehet győzni, s ebben a hitben éltek az emberek. A Medián kijózanító kutatásának eredménye láttán a szavazók a pártokat kezdték hibáztatni, mondván: „elszúrták a disznók, még azt sem tudom, ki a közös jelölt”. Ennek hatására tovább nőtt a választói nyomás, s persze az indulat. Elkezdték utálni még a kedves, vicces Kétfarkú kutyapárt jelöltjeit is, „akik nem restellnek elvenni szavazatokat az ellenzéktől! Na, ne hülyéskedjünk már, dühöng az elveszett 1-2 százalék miatt az Orbánt leváltani akaró tömeg”.

Ugyanakkor a Fidesz győzelemben reménykedőket elkényelmesíti a Medián felmérése, hiszen a kormánypárti szavazók a biztos siker tudatában nehezen mozgósíthatók.

Végül a Medián után jött egy optimistább felmérése, a Publicus Intézeté, ami újra megcsillantotta a reményt. Persze csak akkor, ha mindenki elmegy szavazni. Az ön húsvéti jegyzete is a szavazókhoz, elsősorban a fiatalokhoz szólt. Kiábrándult már a pártemberekből?

Nekem személyesen már régen elegem van a pártvezetőkből, ezért kezembe sem vettem volna a tollat. Az viszont már valóban újdonság, hogy a szavazótól függ valami. Nemcsak visszaigazol, hanem dönt is! Eldönti, hogy vagy Orbán, vagy az ellenzék! Nem Vona Gábor számít, vagy Gyurcsány Ferenc, Karácsony Gergely vagy Szél Bernadett. Őket megszólítani tökéletesen értelmetlen. Itt ugyanis nem a pártok, hanem a választók összefogása a lényeg. Azt nem is szeretném, hogy a pártvezetők, Gyurcsány Ferenc és Vona Gábor egymás nyakába boruljon, mert komolytalan, és hiteltelen lenne. De hogy adott választókerületben egyetlen jelöltet képes kiállítani az ellenzék a kormány ellen, az elfogadható, illetve kötelező! Ha a Jobbikos javára lépnek vissza, az nem a politikai ízlésem szerint való, de ha adott választókerületben Vona pártja képes megdönteni Orbán rendszerét, az szerintem politikai értelemben is helyes. Egy másik helyen a Jobbikos szavazó tudja majd nehezebben elfogadni a baloldal jelöltjét, de a rendszerváltás érdekében el kell fogadnunk egymást. Nincs más lehetőség.

Ezt a fiatalok nálam hamarabb megértették, véleményem szerint a Momentumot is azért nem támogatja jelentősebb mértékben az ifjúság, mert nem voltak képesek ezt a nézetet képviselni. Először minden erőnek össze kell fogni, hogy a történelem szemétdobjára lehessen dobni Orbán rendszerét, csak utána lehet az egymással versengő pártok programjait a szavazókkal elfogadtatni.

Úgy gondolja, hogy azért nagy az átszavazásai hajlandóság, tehát a Jobbik táborának 30 százaléka azért kész átszavazni a szocialistákra, s fordítva, mert ma nem egymást, hanem Orbánt tartják a fő ellenségnek?

Pontosan! És ebben semmi ideológia nincs, és olyanféle értékközösséget sem szabad keresni, mint korábban Kelet-Magyarországon, hogy a társadalmi egyenlőtlenség összehozta a baloldali és a Jobbikos szavazókat. Itt másról van szó: a pártok szavazóit – egyébként néha eltérő okok miatt – zavarja az Orbán rendszer! A mai rendszerváltó pártok közös ügye, legyenek azok jobb-, vagy baloldaliak, hogy ez a rendszer velejéig korrupt. Mészáros hirtelen jött milliárdjairól, Kósa Lajos hihetetlen ezermilliárdjáról, Tiborcz István milliárdos lámpabotrányáról, Farkas Flórián cigányoktól ellopott milliárdjairól beszél egyaránt a baloldali és Jobbikos szavazó. Nem is csoda, hisz Orbán Viktor és udvartartása szétlopta az országot, tehát ez az elsődleges dolog, amiben mindenki egyetért.

A pártok mennyire felelősek azért, hogy a hétvégi választások bármilyen eredményt hozhatnak? A kormánypárt kétharmados győzelme épp úgy elfordulhat, mint az ellenzék kétharmados győzelme.

Nagy a felelősségük, leginkább a Fidesz felelőssége borzasztóan nagy. A Fidesz kiviszi Európából az országot. Ezt tudnia kell az egész Fidesznek. Ennek ellenére Orbán Viktor ellen nem tört ki semmiféle lázadás, pedig ennek a lehetősége megvan a pártban.  Mindenki tudja, hogy a lázadás szelleme már jó ideje parázslik. Ennek a kifejezője Simicska Lajos, aki a legbelsőbb körből lett a legnagyobb ellenség, vagy ha úgy tetszik lázadó. A lázadás igényét mutatja, hogy a korábbi orbáni sajtó jórészét felszabadítva, jobboldali újságírók elég jó színvonalú, kritikus munkát végeznek. Kiszálltak tisztességes jobboldali értelmiségiek is. De maga a párt nem lázadt fel se a korrupció erkölcstelensége, se a tekintélyelvű Európa-ellenes politika miatt. Látják, hogyan semmisíti meg egyes szakmák, az önkormányzatok autonómiáját. De tűrnek. 1953 és 56 között ellenállás bontakozott ki a kommunista pártban Rákosi ellen, ahogy 1987-88-tól az MSZMP-ben a Kádár-rendszer ellen: a reformkommunistáké. A Fideszben nincsenek „reform-Fideszesek”. Ez egyszer még nagyon sokba fog kerülni a Fidesznek. Orbán Viktor magával rántja majd egész rendszerét, s bedönti majd az egész pártot is, aminek becsületét ma még megmenthetné egy zendülés. De akik látják, mi történik, gyávák a szembefordulásra, ezért jön az összeomlás. Ahogy korábban Gyurcsány magával rántotta az egész szocialista pártot, a baloldalt, amit igazán a mai napig nem hevertek ki. Ezt kockáztatják a Fideszben is, ahol egyelőre összetartás van. A tetejében a legnagyobb hazugság, egy erőszakos kampányban a migránsozás, a sorosozás mellett kell kiállniuk.

Egyelőre azonban még ott tartunk, hogy az ország dermedten nézi, ahogy bizonyos köröket Orbán Viktor megpróbál megfélemlíteni. A táboron belül is van ok az ijedtségre. Korábban már beszéltem arról, hogy a Fidesz felfalja saját gyermekeit. Lám, az „ősfidesz” szinte minden tagja eltűnt, már. Na jó: Kósa Lajos még van, de mindenki másnak nyoma veszett, akivel Orbán Viktor kezdett.

Az ellenzéki politikusok, akik jórészt csendben végignézték a mai rendszer kiépítését, s ma már dühösek. Nem késő?

Az utolsó ellenzéki politikus, aki hitt a győzelemben, aki le akarta győzni Orbán Viktort, az Botka László volt. Sajnos nem tudott szövetségi politikát csinálni, a pártvezetők el is buktatták, a választók el is vesztették a remény. De a hódmezővásárhelyi diadal visszahozta. Rákényszerítette az ellenzéki politikusokat, hogy egymás legyőzése helyett Orbánéban gondolkodjanak, mert a választó ma már a győzelmet akarja! Vagyis ha az ellenzék győz, akkor nem a pártok, hanem a szavazók győznek.

Az a közvélemény kutatás bizonytalanságában nem jelenik meg, hogy ha győz is az ellenzék, senki nem tudja, hogy ki fog itt kormányozni, s persze program sincs.  Igaz, a Fidesz programját sem ismerjük. Nem ez a sötétbe ugrás okozhat zavart?

Ha győzne az ellenzék, akkor a kormányra kerülő pártok három opcióból választhatnának.  Alakíthatnak kormányt politikai szereplőkből, de ehhez szükség lenne olyan mindenki által elfogadott szereplőkre, akik képesek kormányozni; nemcsak a kormányfő személyét kéne kitalálni, hanem a miniszterekét is. Kéne olyan ember is, aki tud költségvetést csinálni, a másik vinné a külügyeket, vagy a belügyet, stb.

Karácsony Gergelynek van árnyékkormánya, ott akadnak erre alkalmas emberek!

De azokat el kellene fogadni a koalíciós félnek is, feltehetően a Jobbiknak, ami a szocialista politikusok esetében cseppet sem könnyű. De megcsinálható, hisz a szomszédos Szlovákiában is hasonló típusú koalíció működik. A másik megoldás a kisebbségi kormányzat lehetne, tehát az egyik párt – feltehetően az erősebb – kisebbségből kormányozna, a másik pedig kívülről, szavazataival segítené. Ez Európában mindennapos gyakorlat. A harmadik megoldás a szakértői kormányzás. A politika lenne a megrendelő fél, a szakértők pedig igyekeznének megoldani a kormányzás, a demokratikus átmenet feladatát. Az uniós partnereknek minden bizonnyal az utóbbi megoldás tetszene a legjobban, mert ez hatékony, s hozzáértőkkel tudnának tárgyalni.

Nyilván minden szempontból fontos lenne a stabilitás. Ez megteremthető?

Igen, bár azt tudni kell, hogy két veszély van: az egyik az utca. Orbán nem szokott beletörődni a vereségbe, kiviszi embereit az utcára. Azonnal kell valaki belügyminiszternek, aki képes parancsolni a rendőrtábornokoknak és rendet teremteni az utcán. A másik, hogy a Mészáros-, Matolcsy- stb. birodalmak pillanatok alatt összeomolhatnak, hiszen gazdasági buborékok. A hódmezővásárhelyi győzelem után a „Mészáros részvények” azonnal a mélybe zuhantak. Mészáros Lőrincnek a megszerzett bankjaihoz és vállalkozásaihoz képest semmilyen háttérvagyona nincs. Tehát ha főrészvényesként az MKB-t fent kéne tartania, akkor elég nagy bajban lenne, mert hitelből gazdálkodik. A részvényei Orbán bukására leértékelődnének, akkor Mészáros Lőrincet elsöpörné a gazdaság.

Minden mesterségesen létrehozott vagyon bedőlne?

Itt láncreakciókról van szó. Láttuk a Questor összeomlását. Nincs mögöttük se tőke, se szakértelem. A mai „oligarchák” nem valódi tőkések, mert ezek csak ellopták a pénzt, de nem tudják működtetni! Ha valaki megveszi a Balaton déli partjának szállodáit, azokat fent is kell tartani, működtetni kell, amihez tőkére van szükség. De a tőke nem azonos az ellopott pénzzel!

És nyilván több hasonló helyzetet kezelni kell majd a kormánynak, de ennél sokkal fontosabb a már említett költségvetés, amihez azért szerencsére van szakértelem az országban. Ezért én elsősorban a szakértői kormányzást tartom elképzelhetőnek.

A húsvéti publicisztikájából kihagyta, hogy mi lesz itt, ha nem lesz kormányváltás. Gondolja, hogy a dolgok mennek tovább az „orbáni úton”, vagy lehet konszolidáció?

Az eddigi gyakorlat szerint Orbán Viktor minden választási győzelem után újabb háborúkba és foglalásokba kezdett. 2014-ben sem konszolidálta az előző ciklus történéseit, hanem elkezdte kivégezni azokat, akikkel korábban osztozkodott. Elvette a vagyonukat, vagy megpróbálta. Egyebek mellett a Simicskával való összeveszés is akkoriban történt. Aztán végső formát öltött a médiastratégia, Orbán közölte, hogy a Népszavánál és a 168 óránál nagyobb portfóliója az ellenzéknek nem lehet. Lényegében ez azt jelentette, hogy 50 ezernél nagyobb tömeget el sem érhetnek azok, akik a világot Orbántól eltérően látják. De tovább rohamozott Brüsszel ellen és végig vitte az illiberális demokráciát.

Egy újabb győzelem esetén fokozott lendülettel folytatná a térfoglalást. Neki fog rontani a maradék oligarcha tulajdonosoknak. Csányi Sándor helyében én nagyon ideges lennék, mert vannak földjei, amivel már most elkezdtek szórakozni, de óriási falat az OTP is. Mindez csak néhány példa arra, mi minden válhat prédává. De megtámadhatják az RTL klubot is, az egyetlen komoly médiumot, ami nincs a kormányzat befolyása alatt. A civil intézményeket eddig is fenyegette, a maga törvényes jogtalanságával igyekszik majd megsemmisíteni. Mindazokat a szerveződéseket, amelyek a múltból még megmaradtak, elteszik láb alól, az önkormányzatoknak a maradékát is felszámolják, s ezzel a maradék autonómiát megszüntetik. Vagyis ha a Fidesznek kétharmada lesz, akkor feltehetően befejezik, amit az előző nyolc évben elkezdtek. Megakadályozzák majd, hogy az ellenzék létezni, vagy bármivel támadni tudjon. Ez pedig a putyinizmusnak az a formája, amikor az ország 75 százaléka „önként és kéjjel” kiálltja, hogy éljen a vezér, éljen Putyin! Na, ez az igazi veszedelem!

Ha így lesz, akkor már másnap be kell ásnunk magunkat, védelmeznünk kell a szabadság kis köreit, meg kell találnunk egymást, hogy megőrizzük a demokratikus és európai Magyarország reményét.

Lengyel  László szemben Botkával?

„Az őszi nyitány ellenzéki káoszba fúlt. Folytatódott a mindenki harca mindenki ellen, egymás és önmaguk legyilkolása” – így kezdődik Lengyel László írása a szombati Népszavában.  A politológus szerint a az utolsó utáni pillanatban vagyunk; „politikai megállapodást kell kötni és ellenzéki koalíciót kell teremteni, mind a Fidesz legyőzése, mind a kormányzás érdekében” – írja. Aztán hozzáteszi: a politikai tárgyalások sora megakadt a felső szinten.

 

Botkának és az MSZP-nek kell kimozdulni a holtpontról és tárgyalást kezdeményezni a listaállítás kérdéséről, vagyis a közös lista, a választási párt, vagy koordinált indulás változatairól.

Lengyel véleménye azért figyelemre méltó, mert róla az a közvélekedés, hogy az MSZP miniszterelnök-jelöltjének az egyik legerősebb, legbefolyásosabb támogatója. Márpedig ez a szöveg éppen Botkát ösztönzi lépésre, bár nem teljesen világos, hogy ezt miként érti. A többség, aki az elemzést olvasta, úgy fordította le magának a szöveget, hogy

Lengyel ellépett némiképp Botka mellől, azzal legalább is, hogy tőle és az MSZP-től várja a tárgyalások kimozdítását a holtpontról, azaz neki kell módosítani eddig álláspontján.

A Népszava ugyancsak szombati lapszámában viszont találunk egy írást Botka Lászlótól is. Ebben lényegében megismétli korábbi álláspontját; azaz ő is híve a közös listának, a koordinációs tárgyalásoknak, de változatlanul, listán kívül akarja látni Gyurcsányt. „Csak olyan közös listával lehet indulni a választáson – írja -, melyen nincsenek rajta olyan politikusok, akik a 2010 előtti kormányzást jelképezik. (Egyéni körzetben természetesen megmérethetik magukat, ha van esélyük a győzelemre.)”

És ez a mondat a volt miniszterelnökről szól. Ez a mondat és az írás nem mutat még elmozdulást. Botka a saját elképzelését tartja egyetlen üdvözítő útnak, azt írja cikke végén: „itt és most dönteni kell arról, mi a fontosabb: pártszeretet, vagy hazaszeretet.”

Innen indul szeptember utolsó hete. Már nincs hét hónap a választásokig.

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK