Kezdőlap Címkék Közép-Európa

Címke: Közép-Európa

Megvédik-e a jogállamot?

Harcos mondatokat mondott megválasztása előtti beszédében Ursula von der Leyen az Európai Parlamentben. A jogállamiság kérdésében nincs kompromisszum, hallhattuk tőle. Azután adott egy hete hat nagy európai napilapnak adott interjút, köztük a Guardiannek és a Süddeutscjhe Zeitungnak.
Amikor rákérdeztek a lengyel és magyar jogállamiság kérdésére, olyan szép válaszokat adott, hogy: „A közép- és kelet-európai országokban sokan úgy érzik, hogy nem fogadjuk be őket teljesen. Ha mi olyan élesen folytatjuk a vitákat, ahogy folytatjuk, az oda vezet, hogy az országok és népek azt hiszik, hogy egészében gondoljuk ezt róluk, amikor egyes hibákat bírálunk.”
Megérti, hogy a lengyeleknek a migrációval kapcsolatos aggodalmai azzal függenek össze, hogy másfél millió ukrán bevándorlót kellett befogadniuk. Továbbá: a gazdasági szankciók csak „a végső eszköz lehetnek, több más, azt megelőző lépés után”.
Magam is Ursula von der Leyen erényeit taglaltam itt, amikor először megtudtam, hogy őt jelölik bizottsági elnöknek a kormány- és államfők. De mindjárt figyelmeztettem: egy dolog, hogy mit gondol ő mint a német szövetségi kormány tagja és a CDU alelnöke, és egy másik dolog, hogy mit tesz, mit tehet, mint a Bizottság elnöke.
Azután, amikor megválasztották, aggodalmaskodtam amiatt, hogy úgy választották meg minimális többséggel, hogy abban a többségben nem voltak benne a zöldek, és a szociáldemokraták egy része sem, viszont benne volt – saját nyilatkozata szerint – a Fidesz és a Jog és Igazságosság. És akkor most ilyen megértően beszél azokról a kormányokról, amelyek lebontják a jogállamot.
A CDU-CSU-ban rossz hagyomány, hogy elnézőek a jogállam ellenségeivel szemben, keresik az ürügyeket, hogy miért ne lépjenek fel határozottan. Elvégre mikor gondolja a nép, hogy a kormányt érő bírálat rá is vonatkozik? Mi köze a lengyel jogállam lebontásának ahhoz, hogy Lengyelországban rengeteg az ukrán vendégmunkás? A kohéziós támogatásokat nem lenne könnyű a jogállamiság megőrzéséhez kötni, de talán nem kellene eleve lemondani erről a lehetőségről. Ez az interjú azt mutatja: bármennyire rokonszenves is von der Leyen, félő, hogy ezt a rossz hagyományt viszi magával a Bizottságba.

Barátunk, Kína!

Nem árt azonban az óvatosság, mert a kormánydelegációk hangzatos kijelentései gyakran légüres térbe kerülnek, a nagy csinnadrattával bejelentett projektek végül nem valósulnak meg. Gondoljunk csak a kínai tőkéből finanszírozott Liszt Ferenc reptérre vezető gyorsvasútra, a szolnoki napelemgyárra vagy a hét éve készülőben lévő kazincbarcikai citromsavgyárra – írja Dudás Tamás a pozsonyi Új Szóban.

A „keleti nyitás” több éve visszatérő téma nemcsak Magyarországon, hanem egész Közép-Európában. Orbán Viktor magyar kormányfő már 2010 óta kiemelt figyelmet szentel a kínai–magyar kétoldalú kapcsolatoknak, ennek köszönhetően jó viszonyt ápol a kínai vezetőkkel. (…)

Ami Közép-Európát különösen érdekli, az a pénz – állapítja meg az Új Szó szerzője. Kína már világgazdasági szinten is a legnagyobb tőkeexportőrök közé tartozik, régiónknak pedig még mindig külföldi tőkére van szüksége a gazdasági fejlődéshez. Nem meglepő tehát, hogy a kínai dollármilliárdok sokak fantáziáját megmozgatják, Budapesttől egészen Varsóig. Régiónk szerencséje, hogy az érdeklődés ma kölcsönös. Kína hosszú évek óta a nemzetközi pozíciója erősítésén dolgozik, vezetői 2010 táján fedezték fel a Pekinggel szemben rendkívül nyitott közép-európai térséget. Kína jövőbeni terveibe jól illeszkedik a régió, ezért is jött létre 2012-ben Ven Csia-pao akkori kormányfő kezdeményezésére Varsóban a 16+1 platform, mely összehozta Kínát és a 16 közép-kelet-európai országot. Ezen belül Magyarország fontosságát mutatja, hogy Ven Csia-pao a platform ötletét magyarországi látogatása során vetette fel 2011-ben, és 2017-ben Budapesten volt a térségbeli országok csúcstalálkozója. Emellett Orbán Viktor illiberális demokrácia-világképébe is pontosan illeszkedik Kína.

Szinte minden adott tehát – írja Dudás Tamás -, hogy Közép-Európa és Kína gazdasági kapcsolatai erősödjenek az elkövetkező években. Nem árt azonban az óvatosság, mert a kormánydelegációk e hangzatos kijelentései gyakran légüres térbe kerülnek, a nagy csinnadrattával bejelentett projektek végül nem valósulnak meg. Gondoljunk csak a kínai tőkéből finanszírozott Liszt Ferenc reptérre vezető gyorsvasútra, a szolnoki napelemgyárra vagy a hét éve készülőben lévő kazincbarcikai citromsavgyárra.

De nem magyarországi sajátosság, hogy a kínai tőke részvételével készülő projektek késnek vagy vakvágányra kerülnek valahol a Selyemúton, szinte mindegyik közép-európai országban találunk példát ilyesmire.

Ha a kínai cégek nem látják a gyors nyereség lehetőségét, akkor csendben eltűnnek.

Ezért a közép-európai államoknak is józanul kell hozzáállniuk Pekinghez, és vigyázniuk arra, hogy a tetszetős ígéretek mögött a kínai állam érdekei húzódnak meg. Kína ettől még a jövő országa, mellyel érdemes jó politikai és gazdasági kapcsolatokra törekedni. Nem lenne jó azonban, ha Közép-Európa a kínai állam és a kínai vállalatok trójai falovává válna az Európai Unióban.

A hatalomváltás eleganciája

0

Angela Merkel elkezdi előkészíteni kivonulását a negyedik kancellári ciklusa után. Egy pillanatra ízlelgessük: három teljesen kitöltött kormányzati mandátumot követően, a negyedik széria elején egy demokratikusan megválasztott vezető felismeri, hogy ideje átadni a helyét – írja véleménycikkében Feledy Botond a pozsonyi Új Szóban.

(…) Valahol a demokrácia szépsége, hogy háború, palotaforradalom, elcsalt választások és egyebek nélkül lehet vezetőt cserélni. Közép-Európában egyelőre nem érezni, hogy mindig ilyen „könnyen” lemondanak a hatalomról. Ez részben azért is van, mert a német CDU – bár óriási nyomot hagy rajta Merkel – mégsem vált eggyé a kancellár asszonnyal. Az euróválságtól a migrációs kérdésig mindig volt belső ellenzéke is, ahogy az természetes egy nagy néppárt esetében. Ezek a jelzőrendszerek működtek most is, sikeresen, és megértették Merkel környezetével, hogy ideje előkészíteni az utódlást: ez valahol racionális lépés, hiszen arról szól, hogy a 2021-es szövetségi választásokon a CDU egy addigra már felépített, új és erős jelölttel indulhasson.

Érdekes, hogy mennyire ritkán tudjuk azt Közép-Európa felől értékelni, amikor normálisan működnek a demokratikus rendszerek.

Hogy Donald Trump elnök ellen vizsgálat folyik, mert a fékek és ellensúlyok rendszerében kinevezhető egy ilyen különleges ügyész, nem sokkal az elnök beiktatása után is. Hogy a sikeres, a hatalmat több mint egy évtizeden át vasmarokkal irányító Merkel végül lemond arról, hogy újrainduljon a pártelnöki tisztért. Ezzel megelőzi, hogy belső feszültségekhez és felesleges pártbeli konfliktusokhoz vezessen az utódlás kérdése.

(…) Trump és Merkel eltérő generációhoz tartozik. Nem lehet 15–20 évnél többet úgy eltölteni hatalmi pozícióban, hogy az ne gyakoroljon hatást a pszichére. A CDU (és más pártok) számára is a legjobb, ha a kiszolgált embereit megtartva, esetleg nemzetközi pozíciókba helyezve békésen fejlődik és változik tovább, nem pedig pártszakadásokkal operál. Lehet, hogy Merkelt is viszontlátjuk még valamelyik nemzetközi intézménynél, ahogy például Tony Blair is a diplomácia felé kanyarodott. De mindenekelőtt a párton belüli hatalomváltás eleganciáját kellene megtanulnunk.

Amerika óva inti Közép-Európát

Nem elfogadható a kontinens középső övezetében, hogy a szövetségesek olyan terveket támogassanak, mint a Török Áramlat gázvezeték, vagy költséges nukleáris üzletekbe vágjanak bele, noha az még inkább kiszolgáltatottabbá teszi őket megint csak azzal a Moszkvával szemben, amely miatt annak idején csatlakoztak a NATO-hoz.

Napjainkban újraéledt a nagyhatalmi harc a világban, és ezt igen erősen érezni Közép- és Kelet-Európában. Erre figyelmeztetett Washingtonban az Atlanti Tanács konferenciáján a térségért felelős helyettes államtitkár. Wess Mitchell kiemelte: Oroszország ismét katonai tényezőnek számít a régióban. Messze túl a saját határain manipulatív célokból veti be energiát, korrumpál és hamis propagandát terjeszt, hogy belülről gyengítse meg a Nyugathoz tartozó nemzeteket és aláássa kapcsolatukat az Egyesült Államokkal. Emellett a történelemben először Kína is jelentős szereplővé lépett elő ezen a tájon. Politikájának fő eszköze a gazdasági hitel. Tavaly már 43 milliárd dollárt fektetett be a földrészen, 360 céget vett meg és a kikötői kapacitások csaknem egytizedét tartja kézben.

Az USA vetélytársai részben azért tudnak előretörni Közép- és Kelet-Európában, mert a Nyugat sokáig nem vette komolyan a versenyt. Nem figyelt fel arra, mennyire fontos a nemzetállam, a szuverenitás. A nemzetközi szervezetek pedig több esetben is már nem a biztonságot és a polgárok érdekeit szolgálják. Igencsak elmozdultak azok az alapok, amikre a 2. világháború utána rend épült. Ennélfogva sürgősen meg kell erősíteni a Nyugatot. A feladat Európa keleti határainál kezdődik, Ukrajnában és Grúziában, ahol létveszélyben van a függetlenség, mert egyfelől a függetlenségüket katonai fenyegetés éri, másfelől pedig külső erők megpróbálják bedönteni demokratikus intézményeiket. A kontinens középső részén már olyan szintet ért el a politikai és gazdasági behatolás, ami idővel megroppanthatja az érintett országok önállóságát és megoszthatja a NATO-t.

Amerikának abból kell kiindulnia, hogy bizonyos kormányok nem maradnak automatikusan az USA barátai, ám azt meg kell akadályozni, hogy a riválisok vegyék át az irányítást a régióban. Ehhez aktív diplomáciára van szükség, amibe beletartozik, hogy erőteljesen érvényesíteni kell az Egyesült Államok érdekeit. Ehhez olyan országokkal is együtt kell működni, amelyekkel egyébként nagyon élesek a nézetkülönbségek, ám a külső vetélytársak éppen ezeket az ellentéteket használhatják ki.  A befolyásért vívott küzdelem azt is igényli, hogy az eddiginél jobban oda kell figyelni a gazdasági szálakra. Ehhez a washingtoni kormányzat megkétszerezi az e célra szolgáló kölcsönkeretet, hogy a magáncégek vetélkedni tudjanak a kínaiakkal.

Ezzel párhuzamosan az USA elvárja, hogy ne ellenfeleit pártolják olyanok, akiknek az amerikaiak segítenek.

Nyugat-Európa az energiaellátásban nem kerülhet még inkább függő helyzetbe attól az Oroszországtól, amellyel szemben Amerika nyújt védelmet neki. Az sem elfogadható a kontinens középső övezetében, hogy a szövetségesek olyan terveket támogassanak, mint a Török Áramlat gázvezeték, vagy költséges nukleáris üzletekbe vágjanak bele, noha az még inkább kiszolgáltatottabbá teszi őket megint csak azzal a Moszkvával szemben, amely miatt annak idején csatlakoztak a NATO-hoz. Több kormány is olyan korrupciós hálózatot, illetve állami cégeket működtet továbbá, amelyek jogtalan előnyöket nyújtanak az orosz és kínai partnereknek, ezzel pedig eltorzítják a versenyt. Amerikai azonban csak azoknak kíván segíteni, akik a barátai. Ezért felszólítja az érintett kormányokat, hogy nemzetbiztonsági okokból tegyék átláthatóbbá a külföldi befektetéseket.

Az Egyesült Államok senkitől sem vitatja el a nemzeti szuverenitást, az azonban képtelenség, hogy az olyan tekintélyelvű hatalmak, mint Oroszország és Kína őszintén gondolnák mások szuverenitásának tiszteletben tartását. Mindkettő tekintélyelvű geopolitikai hagyományokra támaszkodik, és azok szembemennek a nemzetek szabadságával. Közép-Európában senkinek se legyen illúziója, hogy ezek a hatalmak a barátaik volnának. A Trump-adminisztráció azt is fontosnak tekinti, hogy az államok tiszteljék a szomszéd népek jogait, amibe beletartozik az Ukrajna elleni orosz agresszió, valamint Kínának az a politikája, hogy adósságba akarja hajtani a térség államait. Merthogy céljuk a függő viszony kialakítása.

Wess Mitchell egyértelművé tette, hogy az USA minden körülmények között ragaszkodik a NATO-alapokmány 5. cikkéhez, amely kölcsönös segítségnyújtást irányoz elő, ha bármely tagállamot külső támadás éri. Az előadás azzal zárult, hogy Washington erős, szabad, független és magabiztos szövetségeseket, illetve partnereket akar, amelyek képesek és hajlandóak a védelmi terhek megosztására. Mert csak ez esetben tudják szavatolni a szabadságot. És ha mindez teljesül, akkor a Nyugat megint felülkerekedik.

Atlantic Council/Szelestey Lajos

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK