Kezdőlap Címkék Koszovó

Címke: Koszovó

Koszovói ajánlat Izraelnek

Koszovói ajánlatot tett Izraelnek: „ha elismertek, akkor Jeruzsálemben lesz a nagykövetségünk”.  Ezt Hasim Thaci elnök egy albán televíziónak nyilatkozva mondta a Jewish Telegraph Agency jelentése szerint.  Az elnök arról is beszélt, hogy  az USA száz százalékban támogatja Koszovót, s neki remek a kapcsolata Donald Trump elnökkel.

Trump tavaly decemberben döntött úgy, hogy elismeri Jeruzsálemet Izrael fővárosának, és ezért oda helyezi át az USA nagykövetségét Tel Avivból. Izraelben egyértelműen kedvezően értékelték Trump döntését, ami azonban a muzulmán világban komoly ellenhatást váltott ki. Emiatt eddig csak nagyon kevés állam követte az Egyesült Államok példáját. Egyikük sem muzulmán.

Koszovó lakosságának a többsége viszont albán és muzulmán. Ez adja az ajánlat igazi értékét.

Az egykori Jugoszlávia legelmaradottabb tartománya 2008-ban vált függetlenné. A polgárháborúban sokat szenvedett, mert az albán többséggel szemben brutálisan lépett fel a szerb hadsereg. Hasim Thaci egyike volt azoknak, akik megszervezték az albán milíciákat, ezért máig igen népszerű Koszovóban. Az ország komoly gazdasági gondokkal küzd, a kétmilliós ország nem tud munkát adni polgárai jelentős részének. Ezért százezrek élnek külföldön. A nyitás Izrael felé azzal kecsegtet, hogy több külföldi befektető érkezik az országba.

Koszovó nemzetközi elismerését elsősorban Szerbia és Oroszország akadályozza. Rajtuk kívül a világ soknemzetiségű államai jelentős részben szintén nem ismerik el Koszovót, attól tartva, hogy saját nemzetiségeik ezt precedensnek tekintik.

Az Egyesült Államok és az EU országainak a többsége azért támogatta Koszovó függetlenségét, mert a lakosság döntő többsége albán (90%), és ők a véres polgárháború után semmiképp sem akartak továbbra is a szerbek fennhatósága alatt élni. Koszovóban ma is sok szerb él, és a közvélemény számára a nemzeti múlt fontos színterének számít Szerbiában.

Az utolsó előtti rigómezei csata

Döntő szakaszába érkezett a Koszovóról szóló tárgyalássorozat Belgrád és Pristina között. A tét, hogy a volt szerb tartomány végre normális állam, ENSZ tag lehessen, Szerbia pedig zöld fényt kapjon az EU-ba. A két államfő, Aleksandar Vučić és Hashim Thaci a hajrában bedobta az atombombát: a területcserét. Mindez tiszta blöff is lehetne, azzal a különbséggel, hogy ezúttal mögé állt a kiszámíthatatlan Trump-csapat.

Hogy mi is történt a kilencvenes évek legvégén Rigómezőn azaz Koszovóban és milyen borzalmak előzték meg a NATO-bombázást, majd Milošević szerb diktátor trónfosztását, Koszovó önállósodását díjnyertes dokumentumfilm részlete szolgálhat illusztrációként.

„A különleges rendőrségi erők piroti osztagában volt az a rendőr, aki meglátott egyet az albán holttestek között, akinek néhány arany foga volt. Levágta a fejét, megfőzte, kivette az arany fogakat, megszárította, megnyúzta, majd kilakkozta. Hazavitte a fejet és asztali lámpát készített belőle. Utána azt mesélte, hogy egy halott albán nőnek a fejével is ezt tette, hogy a feleségének is legyen saját asztali lámpája.

Így esténként ő egy férfi lámpát gyújthatott meg, a felesége meg egy nőit.“

Ez nem egy horrorfilm nagyjelenete, hanem részlet egy szerb rendőr tanúvallomásából, amely a Tanúk (Svedoci) című, 2015-ben bemutatott szerb dokumentumfilmben szerepel. A Szabad Európa Rádió belgrádi szerkesztői által készített filmben három szerb rendőr meséli el a rémtetteket, amelyeket a Szerb Rendőrség Különleges Osztályának tagjai követtek el Koszovóban 1998-1999-ben. A „védett tanú“ státuszt kapott három rendőrtiszt már évek óta harcol azért, hogy ezek a háborús bűnök napvilágra kerüljenek és a bűnösök (szerintük minden rendőri egységben 4-5 ilyen bűnöző volt) elnyerjék méltó büntetésüket. A filmben a tanúk ennek az ellenkezőjéről számoltak be: a fegyvertelen civileket szenvtelenül gyilkolók egyre gyorsabban haladtak előre a rendőrségi szamárlétrán.

Ne gondoljuk, hogy a másik fél nem tudna ilyen dokumentumfilmet készíteni, csakhogy erre Koszovóban még nem érett meg a helyzet. A Koszovói Felszabadító Hadsereg rémtetteiről főleg a külföldi sajtó számolt a tömeggyilkosságoktól a drog- és szervkereskedelemig. Ennek a gerilla seregnek a vezetői töltik ma be Koszovó legfontosabb tisztségeit, élükön a volt parancsnokkal, Hashim Thacival. De nem marad le mögötte a miniszterelnök Ramush Haradinaj, akit Belgrád üldöztetett nemzetközileg az Interpollal.

Sikertelenül, akárcsak a horvátok Hernádi Zsoltot.

A szerb egyszemélyes tárgyalócsapatot pedig nem más mint az az Aleksandar Vučić vezeti, aki száz muszlimot akart egy szerbért megölni még a kilencvenes évek elején, majd a koszovói háború idején tájékoztatási miniszterként szorgalmas üldözte a „hazafiatlan” újságírókat.

Ez a két derék férfiú folytat évek óta Brüsszelben tárgyalásokat Mogherini EU biztos közvetítésével. És ők dobták be az eddig még mindig vérfürdőt okozó területcsere ötletét. Nem tudni részleteket, de mindenki úgy véli, hogy Koszovó északi, szerbek lakta részét cserélnék ki Dél-Szerbia néhány községével (Presevo völgye), ahol viszont az albánok vannak többségben.

Ezt eddig mindenki hevesen ellenezte: Európában főleg Merkel német kancellár volt többször is kategorikus, miszerint márpedig a Balkánon (is) a határok sérthetetlenek. Koszovóban és Szerbiában is nemcsak az ellenzékiek, hanem a civilektől kezdve az egyházakig mindenki, más más érdekből, a területcsere ádáz ellenfelei.

A két elnök (Vučić és Thaci), ha tényleg kirukkolnak egy ilyen tervvel, akár a saját bukásukat is okozhatják.

A régióban a következmények is súlyosak lehetnek: az összetákolt Bosznia-Hercegovinában a szerb rész soviniszta elnöke (Milorad Dodik) azonnal vérszemet kapna és csatlakoztatná fél Boszniát Szerbiához. Onnan is megindulhat a nem szerb lakosság menekülése. Nem beszélve Macedóniáról, ahol a lakosság harminc százaléka albán nemzetiségű. Vagy a szerbiai bosnyákokról. A Balkánon szinte nincs olyan terület (kivéve Szlovéniát), amely etnikailag „tiszta” lenne.

Ha már ekkora a nemzetközi és otthoni ellenállás és fegyveres konfliktusok valószínűsége is óriási (a Balkánon már nincsenek komoly hadseregek, de fegyverek dögivel), akkor mégis miért mernének egy ilyen lépést megtenni?

Nincs más magyarázat csak az, hogy Washingtonban (és Vučić Moszkvában is) zöld fényt kaptak.

Megváltozott az amerikai diplomácia nyelvezete. Most már az az alapállás, hogy mindent támogatnak, amiben a két fél megegyezik. Mindent. Hasonlóképpen reagált a hivatalos Moszkva is. Ők is minden megállapodást támogatnak, azzal, hogy hozzáteszik: ami a szerb érdekeket figyelembe veszi.

Mindent összevetve, úgy tűnik, több vesztenivalója a szerb elnöknek van, hiszen a területcsere ténye már azt jelenti, hogy de facto elismeri Koszovót, ami a szerbek Trianonja lesz. Vagy már régen az, csak nem vesznek róla tudomást.

Trump a koszovói kérdést is megoldaná

0

Lapértesülések szerint, Washington, akárcsak a délszláv háborúk idején, megelégelte az EU tehetetlenséget és konkrét lépéseket dolgozott ki a valamikori szerb déli tartomány helyzetének rendezésére. Ezek lényege: a szerbek északon autonómiaszerűséget kapnának, cserében Belgrád nem akadályozná meg, hogy Koszovót felvegyék a nemzetközi szervezetekbe.

Az Amerikai Egyesült Államok egy négy pontból álló Koszovó-csomagot dolgozott ki, amelyet a következő hetekben mutatnak be, mindenekelőtt Aleksandar Vučić államfőnek – közölte a belgrádi Večernje Novosti napilap.

A lap értesülései szerint a washingtoni dokumentum kimondottan geopolitikai vonatkozású, és közvetlenül Koszovó státusáról szól, és nagymértékben határozhatja meg Szerbia további stratégiai irányvonalát.

A Trump kabinet Koszovó-dokumentumának munkaverziójáról már az elkövetkező napokban tárgyalhatnak, ugyanis hétfőn

Belgrádba látogat Wess Mitchell, az Európáért és Eurázsiáért felelős külügyi államtitkár segédje.

A Novosti úgy tudja, a szöveg előirányozza, hogy a Szerb Községek Közössége Koszovóban széleskörű végrehajtó hatalmat kapjon, valamint nagyobb illetékességet az egészségügy, az oktatás és a művelődés terén.

A közösség szoros kapcsolatban állna a koszovói kormány alelnökével, amely a szerb nép soraiból kerülne ki, és gyakorlatilag ő felügyelné a közösség munkáját és a hatásköréből adódó feladatok végrehajtását.

Belgrádtól azt várják cserébe, hogy tegye lehetővé Pristina számára, hogy csatlakozhasson a nemzetközi intézményekhez.

Ha a szerb fél elfogadja a felkínált megoldást, akkor Szerbia számára megnyílna az út az EU-ba,

az Egyesült Államok pedig a széleskörű gazdasági segítség mellett komoly diplomáciai támogatást is nyújtana a nemzetközi politikai színtéren.

A Novostinak nyilatkozó diplomaták szerint Amerika eltökélt egy ilyen lépés meghozatalában, mert elégedetlen azzal, ahogy Brüsszel – tehetetlenül – kezeli a koszovói kérdést.

Szerbia és Montenegro hét év múlva EU-tag lehet

0

Igaz, ehhez még sok reformra van szükség, mint ahogy négy másik, nyugat-balkáni államban is, amelyek szintén uniós tagok akarnak lenni – ezt írja bővítési stratégiájában az Európai Bizottság.

Az érintett hat ország: Szerbia, Montenegro, Albánia, Macedónia, Bosznia és Koszovó. Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke azt mondta: „A Nyugat-Balkán stabilitásába és jólétébe való befektetés egyet jelent az Uniónk biztonságába és jövőjébe való befektetéssel.” Szerinte

„szilárd politikai akarattal, valódi és tartós reformok végrehajtásával és a szomszédokkal fennálló viták végleges rendezésével”

a hat ország előre tud haladni az uniós csatlakozáshoz vezető úton.

A bővítési stratégia szerint elképzelhető Montenegró és Szerbia 2025-ös csatlakozása, de ez attól függ, milyen mértékben haladnak a reformok. Egyelőre

csak ezzel a két országgal folynak csatlakozási tárgyalások.

A Bizottság kiemelte, hogy a 2025-ös év nem tekinthető rögzített időpontnak, de még céldátumnak sem.

Azt írják: Montenegrónak elsősorban a jogállamiság, valamint a korrupció és a szervezett bűnözés elleni küzdelem terén kell eredményeket felmutatnia. Szerbiában pedig elengedhetetlenek a jogállamisági és gazdasági reformok, illetve a Koszovóval való kapcsolatok átfogó normalizálása.

Jean-Claude Juncker
(MTI/EPA/Patrick Seeger)

Albániáról és Macedóniáról azt írják, hogy jelentős előrehaladást értek el az uniós csatlakozáshoz vezető úton, és a bizottság készen áll arra, hogy ajánlást készítsen a csatlakozási tárgyalások megkezdéséről. Folyamatos erőfeszítéssel és szerepvállalással Bosznia-Hercegovina is tagjelölt lehet, és Koszovónak is lehetősége van arra, hogy a stabilizációs és társulási megállapodás végrehajtása révén idővel tovább haladjon az integráció útján.

Azt is kiemelték, hogy az elért eredményektől függően az egyes országok utolérhetik, vagy meg is előzhetik egymást.

Johannes Hahn bővítési biztos azt mondta:

“Nem fogjuk megismételni a múlt hibáit.”

Ezzel arra utalt, hogy Bulgáriát és Romániát sokak szerint elsietve vették fel az Unióba. Azt is kijelentette, hogy új tagállamok csak akkor csatlakozhatnak, ha megoldották a konfliktusaikat a szomszédjaikkal.

Az Európai Bizottság közleménye szerint hat kiemelt területet határoztak meg az érintett országokkal való együttműködés elősegítésére.

  • Jogállamiság: az uniós normákkal való összehangolásra irányuló részletes cselekvési terv kiterjesztése.
  • Biztonság és migráció: a szervezett bűnözés, a terrorizmus és az erőszakos szélsőségesség elleni küzdelemre, valamint a határbiztonságra és a migrációkezelésre vonatkozó együttműködés fokozása.
  • Társadalmi-gazdasági fejlődés: a magánberuházásokra irányuló garancianyújtás fellendítése, az induló vállalkozások és a kkv-k támogatása, és a kereskedelmi eljárások egyszerűsítésének fokozása, nagyobb figyelem a foglalkoztatási és szociálpolitikára, nagyobb összegű pénzügyi támogatás a szociális ágazat, különösen az oktatás és az egészségügy részére.
  • Közlekedés és energetika: kezdeményezések a térségen belül és az Unióval, többek között új beruházási támogatás.
  • Digitális menetrend: Ütemterv összeállítása a roamingköltségek csökkentésére, a széles sávú rendszer kiépítésének támogatására, valamint az e-kormányzat, az e-közbeszerzés, az e-egészségügy és a digitális készségek fejlesztésére.
  • Megbékélés és jószomszédi kapcsolatok: a büntetlenség elleni küzdelem és az átmeneti igazságszolgáltatás támogatása, az együttműködés fokozása az oktatás, a kultúra, az ifjúság és a sport területén.

Emellett arra is javaslatot tettek, hogy 2020-ig fokozatosan emeljék az úgynevezett előcsatlakozási támogatások összegét.

A stratégia azt is kiemeli, hogy

az EU-nak is fel kell készülnie az új tagok befogadására,

intézményi és pénzügyi szempontból is. Az Európai Tanácsban például jobban ki kell használni a minősített többségi szavazás nyújtotta lehetőségeket, hatékonyabb mechanizmusokra van szükség arra az esetre, ha valamely uniós országban módszeresen megsértik a jogállamisági elveket, továbbá különleges előírások kellenek annak biztosítására, hogy a jövőbeli tagállamok ne akadályozhassák meg más nyugat-balkáni tagjelöltek csatlakozását.

Újabb politikai gyilkosság a Balkánon

A világsajtó címoldalokon számol be Oliver Ivanović koszovói szerb politikus meggyilkolásáról. Belgrádban terrorista cselekménynek minősítették az esetet, a Brüsszelben tartózkodó szerb delegáció megszakította a tárgyalásokat a koszovói albánokkal és hazautazott. A gyilkosság csak néhány nappal azután történt, hogy kihirdették: március 4-én helyhatósági választások lesznek a szerb fővárosban.

Oliver Ivanovićra öt golyót lőttek mozgó kocsiból ma reggel Kosovska Mitrovicában, a szerbek lakta északi részen. A politikussal eddig ismeretlen tettesek éppen abban a pillanatban végeztek, amikor pártjának épületébe akart belépni.

A rendőrség a tetthely közelében talált egy felgyújtott járművet, közölte a Beta hírügynökséggel a Koszovói Rendőrség regionális vezetője, Željko Bojić, aki azt is elmondta: gyaníthatóan kapcsolat van a rendszámtábla nélküli jármű és a gyilkosság között.

Hashim Thaci, koszovói elnök és a többi vezető is elítélte a gyilkosságot.

Aleksandar Vučić szerb államfő összehívta a nemzetbiztonsági bizottság rendkívüli ülését Ivanović meggyilkolása miatt, majd utána úgy nyilatkozott: terrorista támadás történt és levélben kérte a Koszovóban székelő nemzetközi szervezeteket, az UMNIK-ot és az EULEX-et, hogy a szerb vizsgáló szervek is részt vehessenek a nyomozásban.

Marko Đurić, a szerb kormány Koszovó Irodájának igazgatója kijelentette: a szerb küldöttség megszakította a szerb-koszovói tárgyalásokat és azonnal hazautazott Brüsszelből a gyilkosság miatt.

„Ez egy terrorista bűncselekmény, amelynek elkövetőjét meg kell büntetni” – jelentette ki Đurić újságíróknak Brüsszelben, hozzátéve: a gyilkosság kísérlet, hogy a Koszovón élő szerbeket káoszba taszítsák.

Majd jött a szokásos megfogalmazás:

„Ez az egész szerb nép elleni támadás, egy kísérlet, amelynek célja az összetűzések poklába lökni a nemzetet”.

Rade Radovanović közismert belgrádi újságíró a Független Hírügynökségnek azt nyilatkozta: nincs kizárva, hogy a gyilkosság mögött a szerb és a koszovói albán alvilág áll. A kettő között ugyanis szoros az együttműködés.

A hatvannégy éves Ivanovićot 2016-ban az Európai Unió jogi és igazságügyi missziójának (EULEX) bírósága háborús bűnök, egyebek mellett gyilkosság miatt kilenc év letöltendő börtönbüntetésre ítélte, tavaly azonban a koszovói fellebbviteli bíróság az ügy újra tárgyalását rendelte el. A koszovói politikus harminchárom hónapot töltött előzetes letartóztatásban, később házi őrizetben volt.

A mérsékelt koszovói szerb politikus feletti ítélet annak idején általános meglepetésként hatott, hiszen Ivanović kimondottan demokratikus beállítottságú szociáldemokrata politikus volt, az albánokkal való kiegyezés egyik legfőbb szószólója. A súlyos büntetést azért rótták ki rá, mert 1999 áprilisában egyenruhás katonaként állítólag részt vett Koszovszka Mitrovica albánok lakta déli részének „tisztogatásában”, amely során civileket is gyilkoltak. Tény, hogy Ivanović sohasem volt ínyére a mostani szerb hatalomnak, akkor sem amikor radikálisoknak nevezték magukat és most sem, amikor haladóknak.

A gyilkosság kiváltotta indulatokat bizonyosan jól kihasználják a szerb kormánypártok a soron következő belgrádi helyhatósági választásokra.

Itt ugyanis Aleksandar Vučićéknak nincs elsöprő többségük. Olyannyira, hogy hónapokig azt latolgatták: csupán egy évvel az előző választások után a belgrádival egyidejűleg parlamenti erőpróbát is rendeznek, hogy az államfő népszerűségét kihasználva kerüljék el az esetleges belgrádi kudarcot.

A gyilkosság miatt most lehet határozottan intézkedni: nemzetbiztonsági ülést összehívni, terrorizmust emlegetni, megszakítani a tárgyalásokat a koszovóiakkal, egyszóval megvédeni az ismét megtámadott nemzetet.

Mint a népmesében: országok, akik elutasították a független Katalóniát, meg nem is

0

Habár a világ nagy része elítélte a Katalán Köztársaság pénteki kikiáltását, nem mindenki volt ennyire elutasító a katalán vezetés lépését illetően: a szeparatista csoportok, politikusok és autonóm terület üdvözölték a lépést, miközben néhány ország is eléggé érdekesen nyilvánult meg az üggyel kapcsolatban. 

A világ 193 országa közül egy sem fogadta el a független Katalóniát vagy ismerte el önálló állanként. Az Európai Unió tagállamainak (többsége) egyértelműen elutasította a katalán parlament “egyoldalú aktusát, vagyis Katalán Köztársaság október 27-i kiállítását”. (Magyarország pedig Spanyolország belügyének tekintette az esetet). Csakhogy néhány állam – nemcsak Európában – nem egyértelműen áll hozzá a kérdéshez és néha egész furcsa nyilatkozatokat tesznek ez ügyben, és a Független Hírügynökség összegyűjtötte ezeket az országokat és megnyilvánulásokat.

Belgium 

Korántsem véletlen, hogy Carles Puigdemont Belgiumba menekült, miután a spanyol kormány aktiválta a spanyol alkotmánynak a katalán területetek autonómiáját megszüntető 155. cikkelyét, ami gyakorlatban azt jelentette, hogy Madrid menesztette a teljes katalán vezetést, átvette az irányítást a helyi rendőrség felett és már néhány függetlenségpárti katalán vezető ellen eljárás indítottak . A nyugat-európai országban ugyanis Theo Francken, a flamand származású menekültügyi és migrációs államtitkár egy televíziós interjúban

belga politikai menedékjogot ajánlott Carles Puigdemontnak és a többi katalán vezetőnek”

Ezzel együtt Geert Bourgeois, a flamand ügyek vezető miniszter szintén támogatását fejezte ki a katalánok önrendelkezési jogát illetően, bár hozzátette, hogy a Katalán Köztársaság elismerése elsősorban a belga föderális kormány döntési joga. A belga kormány többi tagja rövid időn belül elítélte ezek a megnyilvánulásokat:  Charles Michel miniszterelnök úgy reagált, hogy Francken megjegyzése csak “olaj volt a tűzre”, miközben Kris Peeters gazdasági miniszter pedig arról beszélt, hogy nem volt “bölcs dolog”, amit az államtitkár mondott. Ennek ellenére a belga miniszterelnök nem utasította el egyértelműen Katalónia függetlenségét, csupán arról beszélt, hogy “békés megoldást kell találni az ügyre, egy olyat, amely a hazai és a nemzetközi rendszerrel összefüggésben van.”

Szlovénia

Nem Belgium volt az egyetlen az Európai Unióban, amely másképp fogalmazta meg a hivatalos álláspontját a “katalán-kérdést” illetően. Szlovéniában a múlt héten eléggé árnyaltan fogalmazott az ország első elnöke, Milan Kučan is. Az interjújában elutasította azt a közvélekedést, hogy bármiféle hasonlóság lenne Katalónia és Szlovénia függetlenségi harca között, hiszen Spanyolországot nem lehet az egykori Jugoszláviához hasonlítani, ahol „szlovénoknak morális kötelességük volt fellázadni”.

Ugyanakkor elismerte, hogy “minden népnek meg van a lehetősége arra, hogy békés és demokratikus keretek között megszerezze az önrendelkezéshez való jogot”, és a katalánok sem kivételek ez alól. Sőt, ezzel együtt felszólította a szlovén kormányt, hogy tartsa tiszteletben ezt az alapelvet, még akkor is, ha „ezzel valakit esetleg feldühítenének”. A volt elnök nem volt egyedül a véleményével : Jan Skoberne, a Szociáldemokrata Párt helyettes vezetője még október közepén azt írta ki a Twiterre, hogy “Szlovénia az elsők között fogja elismerni a független Katalóniát”. Sőt, reagálva a kommentekre hozzátette azt is, hogy a katalánok önrendelkezési jogát

A spanyol kormány terrorja csak megerősítette

A múlt hét pénteki katalán proklamáció után a szlovén kormány szintén kétértelműen fogalmazott: a belgákhoz hasonlóan nem foglalt állást Spanyolország területi integritása mellett és nem utasította el egyértelműen Katalán Köztársaság megalakulását. Lényegében elismerték “minden nemzet univerzális és elidegeníthetetlen jogát az önrendelkezéshez”, természetesen betartva a helyi törvényeket, a demokratikus standardokat és a nemzetközi előírásokat.

Finnország 

Habár Finnország hivatalosan nem ismerte el az önálló Katalóniát, mégis néhány nemzetközi néhány hírügynökség és lap azt pedzegeti, hogy a következő napokban fordulat állhat be ezen a téren. Elsősorban Mikko Kärnä lapföldi képviselőre és az országot vezető liberális-konzervatív Centrum párt tagjára hivatkoznak, aki már a kezdettől fogva kiemelt támogatója a katalán önállamiságnak, gratulált a katalánoknak és a közösségi oldalán lévő profilképét pedig az Ibériai-félszigeten lévő régió “színeibe öltöztette”. Csakhogy a politikus nem elégedett meg ennyivel, mivel bejelentette, hogy a finn parlamentben indítványozta Katalónia elismerését, és ha elfogadják, akkor ezen a téren Helsinki hajlandó lesz szembemenni az Európai Unióval is.

Argentína 

Ugyan nem európai ország, de mindképp figyelemreméltó Argentína hozzáállása is. Akárcsak a Skandináv-félsziget országában, a latin-amerikai államban egy képviselő szintén azt indítványozta, hogy hivatalosan ismerjék el a Katalán Köztársaságot. A Baloldali és Munkásfront (Frente de Izquierda y de los Trabajadores) egyik képviselője, Juan Carlos Giordano javaslata nemcsak azt tartalmazta, hogy Argentína álljon ki a katalánok mellett, hanem széleskörűen ítéljék el és jegyzékben tiltakozzanak a spanyol kormány “durva és erőszakos intervenciója ellen”.

Bár ez eddig nem történt meg, mégis figyelemre méltó az, hogy az argentin kormány nem utasította el, de el sem ismerte a Katalónia függetlenségét, lényegében nyitva hagyva az egész kérdést.  Buenos Aires reakciójának hátterében leginkább az áll, hogy hiába jelentették be tavaly az argentin-spanyol politikai és gazdasági kapcsolatok “újraindítását“, azóta sem történt előrelépés és nem rendeződött a két ország viszonya. Továbbá Argentínában 175 000-en beszélnek katalánul és itt van az egyik legnagyobb, legerősebb és legnagyobb befolyással rendelkező diaszpóra is, ezért nem alaptalan feltételezés, hogy miattuk volt ennyire közömbös az argentin kormány a “spanyol állam területi integritását illetően”.

Gambia 

Az összefoglaló végére pedig mindenképp meg kell említeni Gambia esetét: ez a nyugat-afrikai ország mégsem ismerte el Katalán Köztársaságot, miközben korábban elterjedt a hír, hogy Banjul volt az első, amely megtette ezt a lépést. Csakhogy kiderült, hogy ismeretlen tettesek Gambia külügyminisztériumának nevében egy hamis Twitter-fiókat nyitottak és ezen keresztül közölték a “gambiai kormány hivatalos kiállását a katalán állam mellett”. A gambiai kormány nem sokkal később egy közleményben tudatta, hogy ilyesmiről szó sincs, valaki szándékosan akarta  befeketíteni „Banjul és Madrid közötti jó viszonyt, amelynek alapja az egymás szuverenitásának tiszteletben tartása”.

Ramush Haradinaj alakít kormányt Koszovóban

0

Haradinaj az egyike a volt gerillavezéreknek, akikre feltételezhetően vádemelés vár a nemrég megalakult koszovói székhelyű, de nemzetközi jogászokból álló bírói testület részéről.

Kormányalakítással bízta meg Ramush Haradinajt, a Szövetség Koszovó Jövőjéért (AAK) nevű párt vezetőjét Hashim Thaci koszovói elnök.

A hírt maga az államfő tette közzé a Facebook közösségi oldalon, ahol azt írta: miután a június 11-i előrehozott parlamenti választás győztes koalíciója biztosította a többséget a parlamentben, elfogadta javaslatukat, és jelöltjüket, Ramush Haradinajt bízta meg kormányalakítással.

A pristinai parlament néhány órával korábban választotta meg a házelnököt, ezzel elhárult az akadály a kormányalakítás elől is. A kormányt várhatóan már szombaton megválasztja a képviselőház.

 

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK