A Nézőpont Intézet szakértői becslésre épülő kalkulációja szerint 112-123 mandátumra számíthat a Fidesz-KDNP a vasárnapi választás után, és bár a kétharmados győzelme nem valószínű, továbbra is erős parlamenti többsége lesz.
A becslés szerint 65 százalékos lesz a választási részvétel. Ilyen részvételi arány mellett a Fidesz-KDNP listás választási eredménye 43 százalék lehet, míg a Jobbikra 22 százalék, az MSZP-Párbeszéd szövetségre 11 százalék, a Demokratikus Koalícióra (DK) és az LMP-re pedig 8-8 százalék szavazhat. Várhatóan nem szerez listás mandátumot a Momentum (3 százalék), a Kétfarkú Kutya Párt (2 százalék), valamint az Együtt (1 százalék) – írták.
A mandátumkalkuláció alapján a kormánypártok 74-85, a Jobbik 7-13, az MSZP-Párbeszéd 8-10, a DK 3-5, az LMP legfeljebb 1, míg a baloldal által támogatott egyéb jelöltek legfeljebb 3 egyéni mandátumot szerezhetnek. A listás mandátumokat nézve a Fidesz-KDNP 38, a Jobbik 29, az MSZP-Párbeszéd 10-11, a DK 8, az LMP 6-7, míg a német nemzetiség képviselője 1 mandátumra számíthat.
Fejlett demokráciákban nincs példa a kétharmados győzelemre; ha ez 2018-ban is megismétlődik domináns pártrendszerű országgá válik Magyarország; valószínűtlennek látszik a teljesen koordinált ellenzéki indulás; most formálódik az a szövetségi politika, valamint erőviszonyrendszer, ami meghatározhatja a 2018 utáni világot. Ez pedig nem az együttműködés, hanem az egymással szembeni konfrontáció irányába löki a pártokat. Interjú Szabó Andrea, választási szakértővel.
Milyen magyarázat van arra, hogy Magyarországon egy politikai opció, ebben az esetben a Fidesz-KDNP már kétszer kétharmaddal nyert, méghozzá úgy, hogy először, 2010-ben, még a régi választási törvény szerint bonyolították le a szavazást? Ilyenre, tudtommal, nincs európai példa. Esetleg ázsiai.
Valóban szokatlan a fejlett demokráciákban, hogy egy országban két egymást követő választáson egy párt kétharmados többséget szerezzen. Enyedi Zsolt és Kenneth Benoit 2011-ben, ebben a témában írt tudományos publikációjában megjegyzik, hogy „A kortárs, konszolidált OECD-országok között kétharmad feletti eredményre egyszerűen nincs példa”. Arra pedig végképp nincs korábbi tapasztalat, hogy mindez kétszer egymás után bekövetkezzen. Ezért hívják a 2010-es választást úgynevezett kritikus választásnak, amikor alapvetően rendeződik át a pártrendszer és a politikai rendszer. 2014-ben ugyan ismét kétharmados győzelmet szerzett a Fidesz-KDNP, de azt ne felejtsük el, hogy 2010-hez képeset több mint félmillióval kevesebb belföldi szavazatot kapott a pártszövetség, a külhoni magyaroknak pedig lehetőségük volt levélben szavazni. Az ellenzéki oldalon viszont a baloldal és a Jobbik együttesen 460 ezernél is több plusz szavazót tudott becsatornázni. A különböző tanácsadó intézetek becslései szerint, ha a Fidesz nem változtatja meg 2014 előtt a választójogi törvényt, szinte bizonyosan nem lett volna meg a kétharmada.
Magyarországon, 2010-ben a domináns pártrendszer alapjai kerültek lerakásra, amelyet a 2014-es választás megerősített.
Ha 2018-ban, immár harmadik alkalommal nyer kétharmaddal a Fidesz, akkor definíciószerűen domináns pártrendszerű országgá válik Magyarország.
Jelen pillanatban úgy tűnik, hogy a kormánykoalíció ismét a kétharmad közelében lesz, sőt egyesek szerint ez akár háromnegyed is lehet. Az eddigi felmérések alapján ez valószínű?
A 2018 január végéig készített közvélemény-kutatási eredmények alapján igen komoly esély mutatkozik arra, hogy 2018. április 8-a után újra Orbán Viktornak hívják a miniszterelnököt Magyarországon, és mögötte kétharmados többségű Fidesz és KDNP frakció üljön. Minden mérvadó közvélemény-kutató intézet hozzáteszi azonban az adatfelvételei ismertetésekor, hogy a januári vizsgálatok sajátos helyzetben készültek. A baloldalon, különösen a legnagyobb baloldali párt esetében nem volt teljesen világos az indulási helyzet, a választási kampány részvételnövelő hatása még nem jelentkezett, ráadásul a kormányzat nagyarányú béremelésekről kommunikált. Minél közelebb leszünk a választásokhoz, annál tisztább lesz a kép, és annál pontosabban fogjuk tudni megmondani, hogy győz-e a Fidesz a választáson, illetve meglesz-e kétharmada a kormányzó pártnak.
Több évtizede tanulmányozod a magyar választásokat. Kevesebb mint két hónappal a mostani megmérettetés előtt milyen markáns különbségek jellemzik a jelenlegi választások előtt időszakot az előzőekhez (2014, 2010, 2006, 2002, 1998) képest?
A legnagyobb különbséget abban látom, hogy az előző választásokhoz képest
sokkal több a bizonytalansági faktor.
Az ellenzéki pártok megjelenési lehetőségei a vidéki médiumokban korlátozottak, azaz az üzeneteiket nehezebben tudják átadni. A korábban megszokott kampánytechnikák – így óriásplakátok, vagy elefántfülek a kandelábereken – most kevéssé működhetnek, részben a törvényi szabályozás szigorodása miatt, részben pedig azért, mert ezek tulajdonosi koncentrációja jóval erősebb, mint bármikor korábban.
A bizonytalanság érződik az ellenzéki pártok oldaláról is.
A kit is akarunk legyőzni? kérdésre, mintha több párt esetében is az „egymást” kifejezés lenne a valóságos válasz.
Végül a bizonytalanság látszik a választópolgároknál is. Míg Orbán Viktor mögött egy roppant elszánt, rendkívül elkötelezett és jól mozgósítható tömeg – szaknyelven választói tömb – áll, addig az ellenzéki szavazók ugyanúgy polarizáltak és fragmentáltak, mint pártjaik.
Vegyük szemügyre az ellenzéket. Ha egy teljesen koordinált indulás (az MSZP-Párbeszédtől a Jobbikig) lesz az egyéni választókerületekben, tehát csak egy ellenzéki áll majd szemben a Fidesz-KDNP jelöltjével, ez mennyire növelné az ellenzék esélyét?
Ezt a forgatókönyvet – jelen állás szerint – meglehetősen esélytelennek és valószínűtlennek tartom. A pártok egymással szembeni arrogáns magatartása arra utal, hogy nagyjából elengedték a választási győzelem esélyét, és most az ellenzéki terep újrafelosztásáért folyik a küzdelem. Most formálódik az a szövetségi politika, valamint erőviszonyrendszer, ami meghatározhatja a 2018 utáni világot. Ez pedig nem az együttműködés, hanem az egymással szembeni konfrontáció irányába löki a pártokat. AZ MSZP és a DK megállapodása elvileg jó példa, de önmagában nem elegendő az egyéni képviselőhelyek megszerzéséhez.
Minimum az LMP-re a legtöbb helyen szüksége lenne a baloldalnak.
Ha csak az úgynevezett demokratikus pártok (Jobbik kizárva) fognak össze az egyéni jelöltek szintjén, akkor mekkora az esély? És milyen a kilátások, ha mondjuk, három ellenzéki tömb lesz (Jobbik, LMP, MSZP-DK)?
A választási rendszer világos képletet rajzol fel: minél kevesebb párt, pártszövetség áll fel a kormányzópárttal szemben, annál nagyobb az esély a győzelemre. Matematikai szempontból az „egy az egy” ellen küzdelemnek van a legnagyobb győzelmi esélye. Választási szituációban ugyanakkor nem érvényes a 2+2=4 matematikai képlet. Egy DK-s és egy Jobbikos szavazó ideológiai értelemben nagyon messze áll egymástól. De az LMP és a baloldali pártok szavazói között is érzékelhető némi fenntartás. Ahhoz, hogy mégis egymásra találjanak a választók egy egyéni körzetben, több hónapos, masszív edukációra van szükség. 2018 február közepén hozzákezdeni ehhez a munkához – ha egyáltalán elkezdődik – roppant későinek tűnik.
Magyarországon majdnem minden közvélemény-kutató intézetet valamilyen politikai párthoz, irányultsághoz lehet kötni. Ez okozhatja a nem ritkán feltűnő különbségeket a felmérési eredményekben?
Úgy vélem, hogy egy közvélemény-kutatónak lehet politikai elköteleződése, de a közvélemény-kutatás egy tudományos módszer, amit vagy jól csinálnak vagy rosszul. A jelenlegi közvélemény-kutatások közötti különbség legtöbb esetben látszólagos, helytelen összehasonlításokból ered. Egy felfokozott szituációban nem mindegy, hogy mikor készül az adatfelvétel, adott esetben néhány napnak is van jelentősége. Az sem mindegy, hogy milyen választói csoportok adatait hasonlítjuk össze, és végül érződik némi különbség a személyes, a telefonos és az online metódusokkal felvett közvélemény-kutatások eredményei között is. A valódi kérdés, szerintem, inkább ez utóbbi. Melyik metódus a legalkalmasabb Magyarországon a választói vélemények pontosabb megismerésére? Az eddigi választások azt mutatták, hogy
talán a személyes megkérdezés tudja a legpontosabban a valós választási szituációt előállítani,
és így a választási végeredményhez legközelebb álló pártpreferencia eredményeket produkálni.
Németországban, Ausztriában szinte hajszál pontosan megegyeztek az urnazáráskor kiadott exit poll eredmények a hivatalosakkal. Ez Magyarországon elképzelhető?
Először talán tisztázzuk, hogy mit is jelent pontosan az exit poll vizsgálat. Olyan kutatási módszer, amikor a már leszavazott állampolgároktól, rögtön a szavazat leadása után kérdezik meg, hogy melyik pártra szavazott néhány perccel korábban. Magyarországon a 2014-es választások során nem készült hagyományos exit poll kutatás, olyan vizsgálat készült, amikor a választás napján, telefonon érdeklődtek az állampolgároktól, hogy volt-e szavazni, és ha igen, melyik pártra szavazott. Ez a módszer azonban nem azonos az exit poll kutatással. Ott ugyanis azon van a hangsúly, hogy a választási aktushoz legközelebbi pillanatban kérdezzük meg az embereket.
Az az igazság, hogy a 2014-es választásokat megelőzően készült néhány exit poll kutatás nem szerepelt valami fényesen. A magyar társadalom tagjai nem lelkesedtek különösebben azért, hogy a szavazókörből kijőve elárulják a kérdezőbiztosoknak, kikre szavaztak néhány perccel korábban. Magyarországon más módszer működik jobban. Ilyenkor a választást megelőző utolsó napokban készül a kutatás, amelyet esetleg kiegészítenek szombaton, vasárnap készített telefonos kutatással. Az így létrejövő adatbázisokra építve számítják ki a kutatók azt a becslést, amelyet este 7-kor bemutatnak a különböző csatornák választási műsoraiban. A legutóbbi választások során is az ilyen módszerrel – egyébként az Ipsos által – készített közvélemény-kutatás tudta a legjobban jelezni a választások várható végkimenetelét.
Január közepén az Együtt küldöttgyűlése határozott a listáról, illetve a miniszterelnök-jelölt személyéről is. A listavezető – nem túl nagy meglepetést okozva – Juhász Péter pártelnök lett, a miniszterelnökségre viszont nem ő, hanem az Együtt Országos Politikai Tanácsának elnöke, Szigetvári Viktor pályázhat. A karrierjét a Magyar Szocialista Pártban kezdő, majd később Bajnai Gordon miniszterelnök személyes tanácsadójaként is tevékenykedő politikai kommunikációs szakemberrel beszélgettünk az jelöltségről, az Együtt szellemiségéről és a többi ellenzéki párttal való együttműködésről.
Miniszterelnök-jelölt általában a párt legismertebb politikusa szokott lenni, ezért meglepő, hogy az Együtt önt jelölte. Hogyhogy nem Juhász Péter kapta a feladatot?
Szerencsére nem hatalmi, hanem politikai, illetve kommunikációs okai voltak. Péter vezeti az Együtt listáját, ő az, aki ezt a bátor, már ellenzékben is konfliktust vállaló, harcos, korrupcióellenes és más ügyekben kiálló Együttet jelképezi. Ugyanakkor azt láttuk, hogy az Együtt politikai karaktere olyan, hogy a Bajnai Gordon örökségét jelentő, szakértői, liberális demokrata és igazságosabb szociálpolitikát egy másik karakter tudja mellette megjeleníteni. Én nem vagyok az a miniszterelnök-jelölt – szemben Szél Bernadettel, Karácsony Gergellyel vagy Vona Gáborral –, aki azt hazudja a választónak, hogy egypárti kormányváltás lesz 2018-ban. Szerintem ez kizárt. Szél Bernadett Szél-tervről beszél és senkivel, semmiben nem működik együtt, Vona Gábor arról, hogy szavazzanak a Jobbikra és egy pártként megoldja az ország bajait – ezek szerintem nem reális tervek.
Alapvetően azért vállaltam a jelöltséget, hogy megjelenítsük ezt a józan hangot, amely reális terveket mond a választóknak 2018 tavaszára és a Fidesz legyőzésére.
Holnap fog megjelenni az Együttnek az első kétszáz napra vonatkozó programja, amelyben bemutatjuk, hogy kell rendszerváltást csinálni, hogy kell igazságos társadalmat és újra szabadságot teremteni. Ehhez be fogunk mutatni olyan kormánytag-jelölteket – direkt nem árnyékkormányról beszélek –, akik az Együtt csapatából alkalmasak arra, hogy a maguk szakterületét elvigyék, mert én abban hiszek, hogy a politikán belül is vannak ilyen emberek. Az Együtt részéről nagyképűség és felelőtlenség volna egy teljes kormánylistát kiállítani. Azt hiszem nevetséges is volna, viszont van néhány olyan szakterület, amelyen olyan embert tudunk javasolni egy majdani ellenzéki kibontakozás számára, aki mindenkinél jobban ért a maga területéhez, és már bizonyított.
Ezzel nem megy némileg szembe az, hogy az első hatvan listás hely felén nők szerepelnek? Ha meghatározzák, hogy harminc helyen mindenképpen nő kell, hogy álljon, akkor végülis nem szakértelem alapján, hanem nemi alapon választanak.
Ezt a két dolgot különválasztanám. A szakértői tudásnál a szakértelem számít önmagában. Azt gondolom, hogy ott is van feladata a politikának, hogy jó példával járjon elöl a nemek arányait tekintve. Ebben kell példát mutatni, mert az üvegplafont a macsó, férfias társadalom nem fogja tudni áttörni, hogyha ebben a nőket nem hozza helyzetbe – egyébként természetesen megalapozott tudás birtokában. A listás képviselőjelöltség szerintem másról szól, nekünk az első hatvan felén és első tíz helyen immár négy nő van. Úgy döntöttünk a párton belül, hogy legalább egyharmadnak nőnek kell lenni, de amikor a jelölési folyamat végigfutott, akkor láttuk, hogy sokkal több női párttársunk, belső munkatársunk, aktivistánk vagy önkormányzati munkában résztvevő emberünk vállalja a jelöltséget. Ez nyilván szimbolikus jelzés is, fontosnak tartottuk, mert
nem lehet máshogy a magyar macsópolitikát áttörni, hogyha nem teszünk azért, hogy a nők demonstratívan is jelen legyenek.
Azt gondolom, hogy a kormánytag-jelölteknek, akiket meg fogunk nevezni, jelentős része nő lesz.
Tehát akkor ez nem egy szimbolikus lépés, hanem azt akarják ösztönözni, hogy több nő vegyen részt a politikában.
Egyrészt azt akarjuk mutatni, hogy az Együtt ezt könnyen meg tudja csinálni. Más pártoknak alig van nő a listáján, alig van nő a jelöltek között. Nem ettől értékes kizárólag egy közösség, de Magyarországon, ahol a Fidesz alig állít nőket, más pártok egynegyede, egyharmada nő, ez egy nagyon fontos érték. Szimbolikus jelzés, hogy a politikát részben úgy kell megújítani, hogy ki-ki magán kezdi, nőket olyan helyzetbe hoz, ahova az előéletük, a képességük alkalmassá teszi őket, és ahonnan korábban kiszorultak.
Miniszterelnök-jelöltségre alkalmas nő nem volt az Együttben?
Nem volt ilyen egyelőre, ebben inkább én kaptam támogatást a közösségen belül, de szerintem majd az a pillanat is eljön, amikor az Együtt női miniszterelnök-jelöltet vagy női listavezetőt állít. Nálunk a vezetést érintően kvóta érvényesül az alapszabályban, de a listánál és az egyéni jelölteknél ez sokkal erősebb. Ha csak a kvótánkat érvényesítettünk volna, akkor tízből három nőnek kéne lennie, most pedig több van.
Egy interjúban azt mondta, hogy nem szokott fogadni, de mégis nagy összegben merne abban, hogy bekerülnek a parlamentbe. Honnan ez a magabiztosság?
Minket alapvetően mindenki lebecsül abban, hogy mennyi támogatónk van, de a kis pártokkal kapcsolatos kutatási adatok manipuláció nélkül is minimum óvatosságra intenek. Akkor is 2 százalékra mértek minket, amikor egy nappal később az EP választáson 7 százalékot kaptunk. Teljesen reálisnak tartom, hogy az Együtt három-négy százalékos eredményt érne el, ha holnap lenne a választás. Egy aktív kampánnyal megszerezzük a hiányzó néhány tízezer szavazatot. Úgy döntöttünk Juhász Péterrel közösen, hogy
nem tudunk az MSZP és a DK listájával menni közösen, mert egész egyszerűen egy világ választ el bennünket tőlük.
Más kultúránk van, más politikában hiszünk, és azt is gondoljuk, hogy a hiányzó szavazatokat egy egyértelmű, liberális demokrata kiállással meg tudjuk nyerni. Vannak, akik ezt kedvelik, és a társadalompolitikánk, szociálpolitikánk, lakáspolitikánk, nyugdíjpolitikánk olyan fontos jóléti, egyenlőtlenségi problémákat emelnek be a fókuszba, amelyre más pártok nem figyelnek ennyire. A mi megoldásaink társadalmilag igazságosabbak – ha úgy tetszik baloldalibbak –, mint esetleg a nálunk sokkalta baloldalibb pártoknak a deklarációi. Mi nem a tizenharmadik havi nyugdíjnak az MSZP általi megígérésében hiszünk, mert abba ma belerokkanna a költségvetés, és egy rossz politika, mert lehet igazságosabb és célzott nyugdíjemelést adni. A minimálnyugdíjat, a 2000-es évek alacsony nyugdíjait kell célzottan korrigálni, és emellett olyan nyugdíjrendszert létrehozni, ami az elkövetkező harminc-harmincöt évben is működőképes. Mi a jövő nyugdíjasaira is gondolunk.
Az MSZP-vel és a DK-val akkor nem közösködnek…
Nem közösködünk listán. Egyéni választókerületekben mindenki javára nyitottak vagyunk a visszalépésre.
Tett egy olyan kijelentést, hogy visszalépnek bizonyos feltételek mellett. Ha a többiek nem játszanak a játékszabályok szerint, akkor nem fognak visszalépni?
Mi vagyunk az egyetlen párt jelenleg, akik feltétel nélkül léptetünk vissza néhány választókerületben. Elmondtuk múlt héten, hogy Mellár Tamás meg tudja nyerni a Baranya megye egyes választókerületet, ezért erkölcsi kötelezettségünk, hogy őt ebben támogassuk. Ezt megtettük egyoldalúan, pedig Pécsett van szervezetünk. Visszaléptünk Szél Bernadett és Hadházy Ákos javára is, mert ők olyan politikusok, akik meg tudják nyerni a választókerületüket. Azt akarjuk más pártoknak is ajánlani, hogy nem a párttagkönyv színe dönti el, hogy ki tud egyéni mandátumot szerezni. Kész Zoltán meg tudja nyerni a veszprémi egyes választókerületet, ahol ugye általa töretett meg a kétharmad. Első pártként kezdtünk el kiállni mellette, nem indítunk vele szemben jelöltet, pedig abban a választókörben is ki tudnánk állítani jelöltet és aktivistacsapatot.
Az Együtt biztosan nem lesz az a párt, amely oda nem figyelésből vagy a Fidesznek való elhibázott gesztustételből fakadóan legyártja a kétharmadot.
A kétharmadot meg kell akadályozni, éppen ezért biztos vagyok benne, hogy lesznek olyan egyéni választókerületek, ahol az Együtt egyoldalúan vissza fogja még léptetni a jelöltjeit, függetlenül attól, hogy mit csinál mondjuk az MSZP vagy a DK.
Minden más részben attól is függ, hogy más pártok egyáltalán felülvizsgálják-e az elzárkózásukat a koordinációtól. Egyelőre a DK nem tudott megállapodni velünk, és az MSZP is úgy tartja, hogy ráindul Szabó Szabolcsra Csepel-Soroksáron és Juhász Péterre az V. kerületben. Mi ebben nyilvános vitát már nem akarjuk folytatni, a választók elvárásának megfelelően egyoldalú gesztusokat tettünk az ügyben, és ezt folytatni is fogjuk. A kétharmad megakadályozása nem rajtunk fog múlni, és szerintem a Fidesz abszolút többségét meg lehet törni tavasszal.
Abban bízom, hogy Budapesten létrejön egy olyan politikai megállapodás, amelyben végül LMP-s, DK-s és MSZP-s is lehet egyedül egyéni körzetben, ahol tud mandátumot nyerni, és az Együttnek biztosítani kell a maga helyét, ami a budapesti pártpreferenciákban látszik.
A Közös Ország Mozgalom közvélemény-kutatásokat indít, hogy meghatározzák az erőviszonyokat bizonyos választókerületekben. Ha kijönnek az eredmények, akkor azok alapján el fognak gondolkozni a visszalépésen, ha sokkal erősebb ellenzéki jelöltek vannak az adott kerületben?
Nézzük meg a kutatást. A Közös Ország Mozgalomnak ezt a projektjét tisztelem, de egy csomó kutatásból csak az ajánlásgyűjtés kezdete után lesz eredmény, tehát azután lehet majd lépni. Az Együtt nyitott lesz arra, hogy az esélyes jelöltek javára visszalépjen. Van olyan választókerület, mondjuk éppen a budapesti VIII-IX. kerületi, ahol biztos vagyok benne, hogy Baranyi Krisztina annyi munkát végzett az elmúlt négy évben országgyűlésen kívüli képviselőként, hogy ő fogja megérdemelni a választók bizalmát, és az ő javára kellene visszalépnie a többi pártnak. Mi tiszteljük a Közös Ország Mozgalom erőfeszítését és bízunk benne, hogy más pártok is tiszteletben fogják tartani a kezdeményezést.
Fotó: FüHü
Azt mondta teljesen más világ amit az Együtt, és amit az MSZP, illetve a DK képvisel, viszont ön sokáig az MSZP-ben tevékenykedett, nem is akármilyen pozíciókban.
Büszke vagyok arra amit az MSZP-ben alkalmazottként, tanácsadóként tudtam végezni huszonéves koromban. Hogyha ők őszinték magukhoz, akkor tudják, én is tudtam nekik segíteni. Én ott választott vezető soha nem voltam, döntéshozó testületnek nem voltam tagja. Nagyon komoly szerepem volt viszont legalább két parlamenti választási kampányban. Ma nem véletlenül nem vagyok az MSZP tagja, ott látok egy olyan belső megújulásra való képtelenséget, ami szerintem nehezíti, hogy megújuljon Magyarországon egy hiteles baloldali képviselet, de ettől még sok dologért hálával tartozom ott sok embernek.
Ami nekem a legutóbbi időben kizárja, hogy bármilyen módon is úgy gondoljam, hogy az MSZP-ben lennék jó helyen, az egyrészt az, hogy Botka Lászlót a Fidesszel való összejátszásban a saját párttársai takarították el a miniszterelnök-jelölti pozícióból.
Ezt, aki egy picit is jól értesült ebben az országban, tudja. Ebben én hitelt adok Botka László szavának, és ez rettenetesen elszomorító. Egy ilyen párt nem tud hitelesen ellenzéke lenni Orbán Viktornak.
Másrészt Botka a “Fizessenek a gazdagok!” szlogennel vágott bele a kampányába 2017 tavaszán, de én amellett, hogy az Együtt programjában is többkulcsos adórendszer áll, ezt nem tekintem egy gazdagellenes propagandára okot adó indoknak. Aki Magyarországon nettó 600 ezer forintot keres, kétségtelen, hogy kilóg a jövedelmi statisztikából, de messze nem gazdag, hanem egy tisztességes, Nyugaton még messze nem polgári egzisztenciára okot adó keresettel rendelkező ember. Ellenségképekkel nem szabad egymást szembefordítani.
A szocialista gazdagellenesség az MSZP migránsozása a maga módján.
A határon túliak szavazati jogának megvonásáról szóló DK-s kezdeményezésről mi a véleménye?
Teljességgel visszataszítónak tartom. Ha az lenne a kérdése a Demokratikus Koalíciónak, hogy kell-e módosítani a határon túliak választójogát, vagy lenne egy jobb javaslatunk az ügyben, akkor abba a vitába én is támogatólag szállnék be. A programunkban mi is elmondjuk, hogy a Fidesz a legrosszabb módon, a határon túli pártokkal sem egyeztetve egy nagyon rossz, a belpolitika exportját lehetővé tevő megoldást vezetett be azzal, hogy borítékban szavazhatnak magyar pártlistára a határon túli magyarok, miközben a Londonban élők pedig nem így. Ezerféle jobb megoldás lenne, de a Demokratikus Koalíció most jogot akar fosztani, meg akarja fosztani a választójoguktól az állampolgárokat. Ebben az ügyben én elfogadom és tudomásul veszem, hogy a magyar társadalom milyen mértékben – esetleg többségben – támogatja ezt a gondolatot, de az Együtt számára akkor hiteles egy liberális demokrata politika, ha nem mondjuk mindenben azt, amit a társadalom aktuális többsége támogat. Nem ez a politika.
Ha csak és kizárólag a társadalom támogatásának akarunk megfelelni egy kampányban, akkor a Demokratikus Koalíciónak holnapután a halálbüntetésről és a melegjogok bővítésének mellőzéséről kellene aláírásgyűjtést csinálnia, és amellett kiállnia.
Azért mondom ezeket a példákat, mert ha itt ülne egy DK-s, akkor azt mondaná, hogy ez egy más kérdés, a halálbüntetést elvi alapon nem lehet bevezetni, de a határon túliak választójogát meg elvi alapon vissza lehet venni. Márpedig ez ugyanaz a kérdés, és a DK számára pedig a határontúlizás a maguk migránsozása. Az Együtt nem ellenségképekre, hanem együttműködésre és méltányosságra alapított politikát akar Magyarországon.
Pontosan mi az álláspontja a határon túliak szavazati jogáról?
A határon túli szavazat jogát illetően az Együtt álláspontja az, hogy az állampolgársággal együtt jár a szavazati jog. A határon túli szavazati jog lehet alkotmányjogilag gyengébb, kisebb értékű szavazati jog, mint a belföldön élő, Magyarországon állandó lakcímmel rendelkezők szavazati joga, így lehet csak egy szavazatuk mások két szavazatával szemben. Elfogadhatatlan ugyanakkor, hogy a Londonban dolgozó, de Londonban állandó lakcímmel nem rendelkező, külföldön élő magyaroknak nincsen joguk levélben szavazni, míg az erdélyieknek vagy más határon túli magyaroknak igen.
A szavazási eljárási jogegyenlőséget biztosítani kell, és a névjegyzékek mentesítését is a tízezernyi halott regisztrálttól.
Mi speciális választókerületekkel vagy úgynevezett kislistás megoldással, célzottan javasolnánk az egyéni választókerületi ág mellett egy új szavazási megoldás létrehozását számukra. A határon túliak magyar pártlistákra való szavazását kivezetnénk a rendszerből. Azt mondanánk, hogy allokáljon a magyar választási rendszer mondjuk kettő darab speciális választókerületet a határon túliak számára: ezzel plafont adnánk és minimalizálnánk is. De egy olyan országban, ahol zsidókat és németeket jogfosztottak pár évtizede, nem szabad jogfosztással kampányolni.
2001 és 2013 között volt az MSZP-nél, 2002-ben pedig a szocialisták levezényelték a hírhedt “23 millió romános” kampányt. Ön abban akkor részt vett?
Én akkor pályakezdő voltam, az akkori kampányigazgatónak voltam a munkatársa.
Ron Werbernek.
Nem Ron Werbernek, Baja Ferencnek. Abban a kampányban, a 23 millió román ügyében én nem vettem részt, azt mások csinálták. Pályakezdő voltam, 23 éves, tehát nekem ahhoz a kampányhoz döntéshozóként, illetve kivitelezőként nem volt közöm.
A nevét és az arcát mégiscsak adta hozzá, valamennyire közösséget kellett vállalnia azzal.
Akkor nem volt benne az arcom, én egy voltam egy széles kampánycsapatban, és nem vettem részt annak a döntéshozatalában. Abban a kampányban hozzám a nyomdai gyártási előkészítések tartoztak, nem kérték ki a véleményemet ilyen kérdésekben. Ha akkor megkérdeznek, azt gondolom, nem értettem volna vele egyet. Az Orbán-Nastase-paktum szerintem nem volt egy szerencsés megállapodás, de semmilyen módon nem vettem részt ezekben a döntéshozatalokban.
Úgy tudtam, hogy Ron Werber jobbkeze volt.
Nem Ron Werbernek voltam a jobbkeze. Bár dolgoztam Ron Werberrel, a 23 millió romános kampányhoz az én tudomásom szerint Ron Werbernek nem volt köze, ő akkor nem tartózkodott Magyarországon.
Vissza az aktualitásokhoz: mit gondol Juhász Péter bulvárszerepléseiről mostanság? Olvastam a küldöttgyűlés szövegét, és ott mintha emiatt odaszúrt volna neki egyet.
Pont hogy nem, kifejezetten gratuláltam neki! Semmiképpen nem odaszúrtam. Egyszerűen van kettőnk között egy stílusbeli különbség. Nagyon örülök, hogy Péter egy nehezebb időszak után új párra talált, gyönyörű gyereke született a gyönyörű és kiváló színésznő párjától. Kifejezetten örültem, hogy Péterék a Best magazin címlapján voltak. Minden politikusnak és minden politikusházasságnak egy döntése, hogy kirakja-e vagy nem rakja ki a magánéletét a nyilvánosságba.
És abból mi következik az Együtt politikájára nézve, hogy a pártelnöknek gyönyörű a felesége és a gyereke?
Az Együtt politikájára nézve semmi, maximum annyi, hogy két olyan férfi vezeti a listát, aki mer gyereket vállalni, és a családi életből is kiveszi a részét. Péter egy nagyon modern családfelfogású ember, én magam is az vagyok, csak én a bulvársajtóban ezt nem mutatom meg. Ebben inkább azt a mentalitást tartom, hogy enélkül is lehet politikusnak lenni, de ez egy személyes döntés.
Szerintem ebben típusok vannak, nincs jó vagy rossz, ez mindenkinek a magándöntése. Az Együttnél nincs arra direktíva, hogy mindenkinek a Best magazinban kell szerepelnie, de nincs is megtiltva.
Múlóban a szilveszteri vidámság, oda a derű, nyakunkon a szürke, fásult hétköznapok, szinte észrevétlenül sikerült visszazökkennünk a saját életünkbe. Alig telt el egy nap ebből az évből, de már most olyanok vagyunk, mint amilyenek egy héttel ezelőtt voltunk.
Fáradtak, reménytelenek, kiábrándultak.
Néha még látszik az arcunkon egy kis értetlenség, de már újra észleljük a valóságot. Hogy ebben az országban nem történhet olyan, amire ne hatalmaztuk volna fel Majdnemkétharmad Elvtársat. Biankó csekket nyomtunk a kezébe, tessék öreg, írjál rá annyi nullát, amennyit csak akarsz, vagy amennyit nem szégyellsz.
Mi akartuk, hogy így legyen. Hogy Majdnemkétharmad Elvtárs saját embereivel töltse fel az Alkotmánybíróságot, megnyirbálja a jogköreit, szétverje az oktatást, padlóra küldje az egészségügyet.
Hogy kisvasutat építsen Felcsúton, és ha ez nem tetszik, meghosszabbíthassa Bicskéig, vagy ameddig akarja.
Arra is mi vettük rá Majdnemkétharmad Elvtársat, hogy szembe menjen Európával, a világgal, gyűlölködésre költse a pénzt, aminek máshol is lenne helye. Helyettünk harcoljon, lóhátról nyilazzon hátrafelé, hogy ott is legyenek ellenségeink, ahol korábban nem voltak.
Még alig egy éve voltak hatalmon, mi máris azt követeltük Akkormégkétharmad Elvtárstól, hogy nyúlja le a magán-nyugdíjpénztárakban megtakarított pénzünket. Azzal fenyegettük, hogy addig nem nyugszunk, amíg ezt a pénzt tőlünk el nem veszi. Mert ha valaki, mi tudjuk, nincs nálunk jó helyen a pénzünk. Egyedül Akkormégkétharmad Elvtársnál van jó helyen, esetleg a Magyar Nemzeti Bank valamelyik alapítványánál.
Vagy az Eximbanknál, mely pénzintézet majd kikölcsönzi Vajna és Garancsi uraknak, akik aztán az adófizetők pénzéből fizetik vissza a hitelt.
Majdnemkétharmad Elvtárs tudja, hogy mi, emberek, csak elherdálnánk a saját pénzünket. Ezért jó, ha van egy nagy, erős, igazságos Majdnemkétharmad Elvtárs a közelünkben, aki megakadályoz bennünket a pénzünk felelőtlen kezelésében. Elveszi tőlünk a pénzt, nehogy bohóságokra költsük.
Mi, emberek, azzal is megbíztuk Majdnemkétharmad Elvtársat, hogyha bárki firtatja, mi van a pénzzel, a világért el ne árulják! Nem azért volt a fülkeforradalom, hogy Majdnemkétharmad Elvtárs mindenkinek mindent kikotyogjon. Jól néznénk ki, ha kiderülne, hogy Majdnemkétharmad Elvtárs pletykás vénasszonyok gyülekezete. Nem ezért szavaztunk rá, hanem hogy gondoskodjon rólunk a legjobb tudása szerint.
Ha Majdnemkétharmad Elvtárs holnap úgy látná jónak, hogy nekünk az a jó, ha lesöpri a padlásokat, hamar kiderülne, hogy ezt is az emberek akarták. Egyelőre persze nincs erről szó, még csak a takarítóeszközök beszerzése zajlik, úgyhogy még nem kell ezt akarni, ne tessék előre sietni, mindent a maga idejében.
Furák vagyunk mi emberek. Annyi mindenre hatalmaztuk fel Majdnemkétharmad Elvtársat, hogy ha nem a saját szemükkel látnánk, el sem hinnénk.
A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.
A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.
A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.
