Kezdőlap Címkék Keresztes László Lóránt

Címke: Keresztes László Lóránt

Gyalázatos

Gyalázatosnak nevezte a minap az Országgyűlés plenáris ülésén Keresztes László Lóránt, az LMP frakcióvezetője, hogy Romániában törvényben hivatalos ünnepnek nyilvánították június 4-ét, a trianoni békeszerződés aláírásának évfordulóját.

Akár még egyet is érthetnénk vele, hiszen ezzel valóban megalázzák a Romániában kisebbségben élő magyarokat, akik száz év elteltével sem tekintik ünnepelni valónak, hogy egy magát nem magyarnak, ráadásul nemzetállamnak tekintő államban élnek.

Mégsem értek vele egyet ebben. A román törvény ugyanis válasz volt, válasz arra, hogy a magyar Országgyűlés határozatban nyilvánította emlékévvé a századik évforduló évét, miután tíz éve már emléknappá nyilvánította június 4-ét, most pedig olyan emlékhelyet hozott létre Budapest szimbolikus főtere, a Kossuth Lajos tér bejáratánál, az Alkotmány utcában, amelyen

magyar nyelven vésték kőbe az egykori Magyar Királyság valamennyi településének nevét.

Mindennek üzenete nem volt más, minthogy a magyar állam legalábbis lélekben ma is hozzá tartozónak tekinti az egykori Magyar Királyság egész területét, még ha annak területén többségükben nem magyarok élnek, s az ma különböző államokhoz tartozik. Mint ahogy a magyar hivatalos politika a „nemzeti összetartozás” kifejezéssel definiálta az emléknapot már tíz évvel ezelőtt, az emlékévet és az emlékhelyet ma, s ezzel jellemzi a magyar kisebbségek és a magyar állam viszonyát is, erre alapozza a kettős állampolgárság egyoldalúan bevezetett intézményét. „Egységes magyar nemzetről” beszél Orbán alaptörvénye, holott az egykori Magyar Királyság területén ma élő magyarok ma nyilvánvalóan nem alkotnak értékeiben és érdekeiben egységes nemzetet:

a kisebbségben élő magyarokat nyelvük, kultúrájuk és az 1920 előtti évszázadokra vonatkozó történelmi emlékezetük a magyarsághoz, szociális és politikai érdekeik viszont ahhoz az állampolgári közösséghez kötik, amelynek keretei között immár száz éve élnek.

A magyar nacionalizmusra korábban is román, szlovák, szerb nacionalizmus volt a válasz. Most is az. A román törvény most magyarokat aláz meg, a magyar parlamenti döntések a szomszédokat alázzák meg, és a kisebbségben élő magyarokat hozzák konfliktusos helyzetbe. December 1-én Romániában azt ünneplik, hogy a korábban a magyar állam területén élő románok kinyilvánították, hogy a Kárpátokon túl élő románokkal egy államban kívánnak élni, június 4-én pedig mostantól azt, hogy ehhez a békeszerződésben elnyerték a nagyhatalmi jóváhagyást.

Az, hogy a magyar politikai osztály jelenleg domináló része – amibe a Fidesz mellett a Keresztes vezette LMP-frakciót is bele kell értenünk – folyamatosan a politika napirendjén tartja ezt, hozzájárul a Fidesz politikai hegemóniájához a mai közéletben, és ugyanakkor a kisebbségben élő magyarokat hozza tartósan nehéz helyzetbe. Ha becsmérlő kifejezést akar valaki használni, akár ezt is nevezheti gyalázatosnak.

Azok a felséges kézfogások

Megvolt a százéves évforduló. Abból, ahogy a főpolgármester által kezdeményezett egy perces leállás a tömegközlekedés elrendelt leállására korlátozódott, az autók és a gyalogosok pedig nemigen zavartatták magukat, és háborítatlanul folytatták útjukat, arra következtethetünk: nem volt a budapestiek számára olyan fontos az ügy, mint azt politikusaink feltételezték.

Politikusaink számára azonban nagyon fontos volt, megtartották ünnepi ülésüket az Országházban, illetve egy kisebbségük – amellyel egyetértek – tüntetően távol maradt. Kövér és Áder elmondta a maga beszédét, az ellenzékiek fegyelmezetten végigülték, sokan közülük – ha jól láttam a képernyőn – meg is tapsolták. Miután elénekelték a Himnuszt, kibővítve a közjogi funkcióval nem rendelkező székely himnusszal, Orbán Viktor odament az ellenzéki oldalhoz, és kezet fogott a jelenlevő három ellenzéki frakcióvezetővel, Jakab Péterrel (Jobbik), Tóth Bertalannal (MSZP) és Keresztes László Lóránttal (LMP).
A főpolgármestert újságírói kérdésre válaszolva dicsérte meg kezdeményezéséért.
Lássuk be: a maga szempontjából igaza volt. Ez a három ellenzéki frakció – ha az MSZP morgott is egy kicsit, hogy nem kaphatott szót, hogy az emlékülésen csak a Fidesz két vezető politikusa beszélhetett – szépen elfogadta a rezsim ideológiai, történelemszemléleti hegemóniáját.
A Jobbik esetében ez talán magától értetődik, ők annak idején ugyanennek az ideológiának, történelemszemléletnek a jegyében alakultak meg. Az LMP a parlamentbe jutva szintén gyorsan felzárkózott emellé, s mindmáig hűségesen kitart mellette. (Akiknek nem igazán tetszik, azok a Párbeszédbe távozók között voltak.)

A magát baloldalinak és európainak hirdető MSZP-től ez már meglepőbb lenne, ha nem fordítottak volna hátat immár egy évtizede mindannak, amit a magyar és európai baloldal hagyományait követve korábban, nemcsak Medgyessy Péter és Gyurcsány Ferenc, de már Horn Gyula kormánya mögött állva is képviseltek.

Mihez is asszisztáltak biodíszletként ezek az ellenzéki képviselők? Mit is adott elő Kövér és Áder?

Beszédeikben szinte mindent visszahallottunk a múlt század húszas-harmincas éveinek nacionalista propagandájából, csak a revíziós követelések maradtak el.
  • A békeszerződés létrejöttének folyamatát úgy írta le, hogy a maradéktalanul jó magyarság a gonosz Nyugatnak lett áldozata.
  • A háború kitörésében mindenki hibás volt, csak Tisza István, a magyar miniszterelnök ellenezte egy darabig a háborút.
  • A háborút megelőző, a kiegyezést követő évtizedeket mint sikeres gazdasági fejlődést jellemezte, a korabeli Magyarország súlyos feszültségeiről nem volt szava, s fel sem merülhetett az őt hallgatóban, hogy a nemzetiségek bármiért is ne akartak volna továbbra is a magyar állam fennhatósága alatt élni.
  • Hogy a dualista korszak magyar uralkodó elitjét bármiért bárminemű felelősség terhelné, arról Áder nem látszott tudni.
Elismeréssel említette Apponyi Albert beszédét, amellyel Párizsban az antanthatalmakat a történelmi Magyarország területi integritásának fenntartásáról próbálta meggyőzni, s a Magyarországon nemzetiségként jelen levő szomszéd népeknek a magyarokhoz képesti kulturális elmaradottságára hivatkozott, amivel csak tovább gyengíthette a magyar pozíciót. Amit Áder a békeszerződés közvetlen előzményeiről mondott, az egybecsengett Kövér minapi nyilatkozatával, miszerint ha nem lett volna a baloldal árulása, másutt húzták volna meg a határokat. Károlyit tette felelőssé, amiért nem szervezett hadsereget a határok védelmére, és persze a „bolsevik tobzódást”. Mintha nem a Tanácsköztársaság Vörös Hadserege szállt volna szembe – rövid ideig sikeresen – a csehszlovákokkal és románokkal.

És mit mondott magáról a békeszerződésről, annak igazságtalanságáról?

Ungváry Krisztián történész figyelemre méltó cikkben ír arról, hogy mi az, amit indokolt fájlalni Trianonnal kapcsolatban, és mi az, amit nem.
Szerinte a terület, az erdők, az ásványkincsek elvesztése nem ok a száz év utáni fájdalomra, hiszen azok azokhoz tartoznak, akiknek az átcsatolt terület a szülőföldje, és akik többségükben nem voltak magyarok. Szerinte a fájdalom amiatt jogos, hogy a határ túloldalára került magyar lakosság az elűzetés, kiszorítás vagy beolvasztás, erőszakos asszimiláció (Ungváry kifejezésével „etnocídium”) áldozata lett.
Nos, Áder beszédében is területveszteségről, erdők, vasutak, gabonatermelő területek szerepelnek, és emellett beszél a lakosságról oly módon, hogy „[n]épessége 18 millióról 7 és fél millióra zsugorodott. Több mint három millió magyar került a határon kívülre.”

Tehát eldugta a számok közé, hogy Horvátország nélkül is hétmillió, Horvátországgal együtt kilencmillió nem magyar került át más országba, s közülük azok a románok, szlovákok, szerbek, horvátok, akiknek a korábbi magyar állam nem akart, nem tudott hazája lenni, hazára találtak.

Azzal szemléltette a békeszerződés igazságtalanságát, hogy míg Németországtól csak területének 13, népességének 4 százalékát vették el, Magyarországtól 67 illetve 60 százalékát. Ez az összehasonlítás azonban velejéig hamis, hiszen az első világháború előtti Németországban alig éltek nemzetiségek (északon dánok, keleten, a Lengyelország felosztásakor bekebelezett területen lengyelek, ugyanakkor Elzász-Lotaringiában csak a lakosság csekély kisebbsége beszélt franciául, a többség nyelve a német volt), míg Magyarország igazi soknemzetiségű állam volt, ahol a lakosság fele tartozott nemzetiségekhez. Áder előadása tehát a békeszerződésnek azt az értelmezését visszhangozta, amely már Apponyi beszédében is megjelent, és végigvonult a Horthy-korszakon.
Kövér beszéde   a parlamenti kormánytöbbség által benyújtott politikai nyilatkozattervezetet volt hivatott megindokolni mint a tervezet parlamenti vitájának indítása. Magát a tervezetet ()
néhány napja már elemeztem ezen az oldalon (Viszonylagos nemzeti többség, június 3.), nem kell rá visszatérnem. Előterjesztői beszédében Kövér is azt hangsúlyozta, hogy „a történelmi Magyarország területe kétharmadának elvesztéséhez és a magyar nemzet minden tíz tagjából háromnak – azaz a nemzet harmadának – idegen hatalmak fennhatósága alá szorításához vezettek”.

Az igazságtalanság érzékeltetésekor tehát ő is az Ungváry által helytelenített érvelést alkalmazta, és ő sem ejtett szót arról, hogy a történet szereplői között ott voltak a régi Magyarország több milliós nemzetiségei is.

Kövér beszédének központi üzenete ugyanakkor az volt, hogy sajátos módon, az Orbán-rendszer jelenlegi politikáját alátámasztandó aktualizálta Trianon általa vélt tanulságát:

száz esztendővel ezelőtt csak a magyar nemzet létét vonták kétségbe a korabeli győztesek, napjainkban pedig azok, akik kellően erőseknek és örök győzteseknek képzelik magukat, Európa valamennyi nemzetének a létét kétségbe vonják”.

Akkor a nyugati hatalmak a magyar nemzetet kívánták megsemmisíteni, most a meg nem nevezett nemzetközi, nemzetek feletti erők minden nemzetet,

mert szükségük van Európa erőforrásaira, mert pénzügyileg végzetesen el akarják adósítani, gazdaságilag maguk alá akarják gyűrni, kulturálisan és technológiailag gyarmatosítani, politikailag pedig teljesen uralni akarják Európát, és mindezen törekvésükben az európai nemzetek és az őket védeni hivatott nemzeti államok puszta léte is akadályt jelent számukra”.

Íme, így jutott el Kövér Trianontól az antiglobalizmushoz, unióellenességhez, a Fidesz által képviselt nacionalizmus új dimenziójához. Ebben pedig – és ez az orbáni politika fontos új vonása – szövetséget keresnek a visegrádiakkal kezdve azokkal az európai államokkal, amelyek készek lehetnek a közös szembeszegülésre az Európai Unió fejlődésének föderatív irányával.
Amivel Áder is, Kövér is büszkén hivalkodott (akárcsak Orbán pár nappal későbbi sátoraljaúlyhelyi beszédében), hogy a magyar nemzet megvan, fennmaradt, azzal valójában nincs mit hivalkodni.
Szamárság: a lengyelek azok, akiknek államiságát többször is megszüntették, ezzel szemben a magyar állam – a magyar etnikum kétharmadával a területén – fennmaradt, és ha egy nép önálló állammal rendelkezik és nagyobb része saját államban él, akkor nyelvének, kultúrájának, nemzeti identitásának továbbélése biztosítva van akkor is, ha más állam fennhatósága alá szorult tagjait asszimiláció sújtja.
A valódi kérdés nem a nacionalista retorikában oly sokat emlegetett „megmaradás”, hanem az, hogy miként van meg a magyar nemzet, hogy a megmaradás mikéntjére, a magyarországi magyarok életének alakulására lehetünk-e büszkék, s főleg lehetnek-e arra büszkék azok a politikusai, akik az ország fölötti hatalmat megkaparintották. Erről – az életszínvonal, a társadalmi kohézió, a kulturális felemelkedés, a táradalom egészsége állapotáról – Áder néhány, a Fidesz-kormányzás apológiáját jelentő frázisán túl egyik szónok sem beszélt.

Ekként hangzott a parlamenti díszülésen az a fideszes nacionalizmus, amelynek ünnepi kifejtéséhez ellenzéki képviselőink többsége asszisztált, és talán meg is tapsolt.

Márpedig a nacionalizmus az orbáni politika egyik – nem az egyetlen – olyan oszlopa, amely választóit idestova két és fél évtizede a Fideszhez köti. Az ellenzék ma nagyobb része úgy képzeli, hogy ha maga is kritikátlanul felvállalja az orbáni nacionalizmust, akkor semlegesítheti azt mint a választókat a Fideszhez láncoló kötőanyagot, s elérhetik, hogy a választók a jólét, a társadalmi igazságosság vagy éppen a korrupció alakulása alapján hozzák meg döntéseiket, és szembeforduljanak a fideszes hatalommal.
Tévednek: ezzel csak megerősítik, hogy Orbánnak, Ádernek, Kövérnek igaza van abban, amivel híveiket magukhoz láncolják, s nehezítik azt, hogy bárki megkérdőjelezze a Fidesz politikai hegemóniáját.

LMP: a voksolás tétje a kivándorlás megállítása

Az európai parlamenti (EP-) választás egyik fontos tétje az elmúlt években nagyon felerősödött kivándorlás megállítása Magyarországról – jelentette ki Demeter Márta, az ellenzéki párt társelnöke szerdán Nyíregyházán.

A politikus a sajtótájékoztatón elmondta, ennek kezelésére az LMP hárompontos cselekvési tervet dolgozott ki, amelynek első és legfontosabb eleme az uniós források szinten tartása. Megválasztásuk esetén a párt képviselői azt szeretnék elérni, hogy ne csökkenjenek a Magyarországnak szánt támogatások, és ezek abszolút transzparens módon – a “korrupt kormányzatok” megkerülésével – az emberekhez kerüljenek – mondta.

Az uniós pénzeknek nem a multinacionális cégek vagy a kormányzati körök zsebében van a helyük, az LMP ezeket a forrásokat a helyben munkalehetőségeket teremtő hazai mikro-, kis- és közepes vállalkozásokhoz irányítaná – hangsúlyozta Demeter Márta. Azt szeretnék – folytatta – , hogy a fiatalok helyben tudják megalapítani saját vállalkozásukat, kapjanak támogatást az innovációra, valamint saját gyártású termékekkel jelenjenek meg a magyarországi, illetve a külföldi piacokon.

Az LMP társelnöke felhívta a figyelmet arra is, kezelni kell az országban kialakult bérválságot, erre megoldás lehet a tagállamok nemzetgazdaságainak teljesítőképességével arányos közös európai minimálbér bevezetése. Vélekedése szerint az Orbán-kormány elmulasztotta az egészségügy, az oktatás, az államigazgatás egyes részeinek és a szociális ellátásnak a rendszerváltás óta halogatott reformját, így a kivándorlás és a bérkérdés mellett a nagy ellátórendszerek működési problémáit is meg kell oldani.

Újra kell építeni Magyarországot, ebben pedig az LMP számít az országot kényszerűségből elhagyó szakemberek munkájára – közölte Demeter Márta.

Keresztes László Lóránt, az ellenzéki párt másik társelnöke arról beszélt, hogy a kivándorlás a kormány minden állítása ellenére nem csökken, a statisztikák szerint mára minden hatodik anyaországi magyar gyermek külföldön születik, a visszatérők valóban növekvő számát pedig még mindig sok ezerrel meghaladja az elvándorlóké.

Éves szinten nagyjából 25 ezren mennek el az országból megélhetési okokból, velük szemben elhanyagolható a visszatelepülők létszáma – szögezte le Keresztes László Lóránt. Az LMP társelnöke megjegyezte, Magyarországról kifejezetten a legjobban képzett munkaerő megy el, a magyar diplomások nyolc százaléka él és dolgozik külföldön.

“Látható, hogy egy nemzeti tragédiáról van szó, amelynek felszámolása érdekében óriási szemléletváltozásra van szükség a hazai gazdaság- és társadalompolitikában” – mondta az ellenzéki politikus.

„XXI. századi pártok”: de mik ezek?

Meglehetős ideológiai kuszaság, csak abban értenek egyet igazán, hogy a „régiekből”, pláne a balosokból nem kérnek. Az LMP most leginkább a Jobbikra tesz, de nem látszik, hogyan férne bele például a Momentum.

Hónapok óta – már a választási kampányban is – újra meg újra előkerül a “XXI. századi pártok” (ön-)meghatározás a Momentumtól is, az LMP-től is, most már a Jobbik is ebben utazik. Egyáltalán nem látszik azonban, merre haladna ez a „politikai nemzedékek” által tett elválasztás után létrejövő új erő.

Csak annyi a fix pont, hogy

a jelenleg kormányzókat és a 2010 előtti balközép kormányzókat egyaránt elutasítják.

Legutóbb az LMP bő két hónapja megválasztott társelnöke, Keresztes László Lóránt próbált rendet vágni a felvetődött kérdések között az ATV-ben, pár napja pedig a Jobbik ifjúsági tagozatának fórumán esett szó erről. Megpróbáltuk összeszedni, mit mondanak az érintettek.

Keresztes egyébként már májusban a Szabad Pécs nevű orgánumnak is arról beszélt, hogy az LMP mellett a Jobbik, a Momentum, valamint az LMP-vel a választáson egybeolvadva indult, azóta különútra lépett Új Kezdet és a Kétfarkú Kutya Párt képezi a XXI. századi pártok csoportját. A Jobbikot már akkor mint kiemelt szövetségest emlegette. Holott nem is olyan régen, decemberben az LMP-Új Kezdet választási programja minden volt csak jobbos nem: kifejezetten baloldali célok (nagy béremelések, progresszív adórendszer) igen csak központi elemei voltak az öko-centrista elemek mellett.

Keresztes most megint arról beszél, hogy a Jobbik (megtisztulva a szélsőséges Toroczkai-féle szárnytól, amely még nem párt, de már méri a kormány-közeli közvélemény-kutató) jó irányba halad, és az LMP számára ők a lehetőség, az ellenzékben mást nem lát.

Merthogy a választók 30 százalékot adtak áprilisban a XXI. századi pártoknak.

(Ezt a matekot egyébként néhány napja Z. Kárpát Dániel hozta fel példaképpen.)

Amúgy az LMP ökopárt, nem bal-, vagy jobboldali, az együttműködés alapja pedig például a 2019-es önkormányzati választáson a konkrét kérdésekre összpontosítani,

félretéve az ideológiai ellentéteket

– mondta Keresztes.

Igaz, Keresztes (aki Szél Bernadett „gondolkodási ideje” alatt egyedül „viszi a boltot”) azt is leszögezte:

„a társadalom kettészakadására nincs jobboldali válasz”.

Pár napja a Jobbik ifjúsági tagozata már címében is a XXI. századi pártok a XXI. századi gondolatról hirdetett meg beszélgetést Keszthelyre. Itt Fekete-Győr András Momentum-elnök is azt boncolgatta, hogy eddig nem magyarázták el, pontosan mit jelent a XXI. századi gondolat. Annyira jutott, hogy a megjelent három párt (az övé mellett az LMP és a Jobbik)

„egyszer már biztosan lázadt”.

Keresztes azt fejtegette, hogy értéksemleges összefogás nem hoz eredményt, de az még mindig nem vált világossá, hogy ha sem bal, sem jobb, akkor milyen érték lenne (mint láttuk, „félretéve az ideológiai ellentéteket”) a zsinórmérték.

Z. Kárpát Dániel (Jobbik) ezt megkontrázta azzal, hogy

nincs köztük értékközösség: az egyik párt (Momentum) a Pride-on van, ők pedig az észak-magyarországi integráció problémájával foglalkoznak.

Sőt, másutt az is kiderült, hogy alapproblémának tartja a Jobbik „az olvasatlanul elfogadott” lisszaboni szerződést (az Európai Unió alapszerződése). Az LMP és, főleg a Momentum pedig elkötelezett uniópárti és atlantista (színben tűnt fel).

Fekete-Győr inkább a fiatalokra számít, mert körükben irányukba dől a mérleg nyelve. Meg persze helyi eredmények is kellenek a sikerhez, de politikai újításként csak két dolgot tudott említeni a Momentum elnöke: a Magyar Gárdát és a NOlimpiát.

Végül visszatértek oda, hogy a baloldali figurák bukása kell Orbán bukásához.

LMP: A vidéki hálózat erősítése a cél

0

Sajtótájékoztatón mutatkozott be az LMP új (részben azonban régi) vezetése. Az elnökség másfél évre kapott mandátumot.

 

A Székesfehérvárott tartott, szombaton kezdődött tisztújító kongresszus után állt az újságírók elé a két társelnök, Szél Bernadett  és Keresztes László Lóránt, akik beszámoltak arról, hogy a párt legfontosabb feladatának a vidéki jelenlét megerősítését tartják. Keresztes szerint ez a stabilitást szolgálja és azt jelenti, hogy a most megválasztott vezetőség irányítja a pártot az európai parlamenti választásokon, illetve az önkormányzati választásokra is ez az országos elnökség készíti fel az LMP-t.

A társelnöki pozíciójában megerősített Szél Bernadett azt mondta: „teljes erőbevetéssel” fogja szolgálni a pártot és a zöldügyet Magyarországon – idézte az MTI.

A párt titkára Kanász-Nagy Máté, az LMP szóvivője lett, az elnökség további tagjaivá pedig a következőket választották:

  • Józsa László egyetemi tanár, az LMP országos politikai tanácsának korábbi elnökségi tagja,
  • Hajdu Mária alapító tag, XII. kerületi önkormányzati képviselő, korábbi emlékezetpolitikai szakszóvivő,
  • Pálvölgyi Miklós ügyvéd, az LMP igazságügyi kabinetjének vezetője,
  • Kendernay János, a párt külügyi kabinetjének vezetője,
  • Turcsán Szabolcs alapító tag, az Ökopolisz Alapítvány kuratóriumi tagja
  • Angyal Károly Tibor, az LMP korábbi pártigazgatója, jelenleg a Baranya megyei önkormányzat képviselője

Bréking nyúz, május 27. – Tudósítás a másik valóságból

0

Igazi kis vegyestálat sikerült ma összeállítanunk. Van itt minden, mi szem, szájnak ingere: sápítozás az LMP-ben (és persze egy oldalvágással a Jobbikban) kialakult feszült helyzetről; Mellár ócsárlásáról és általában is az emberileg vállalhatatlan ellenzékről; a migránsokat segítő – trükkösen nem civileknek, hanem NGO-knak mondott – szervezetekről; s végül arról, hogy a műanyagszigetek nem is léteznek, csak riogatják velük szegény nyugati embereket.

 

Echo TV – Emberileg vállalhatatlan az ellenzék

A tévé Civil kör műsorának a vendégei véleményezték többek között Bősz Anett kilépését a Párbeszédből, valamint Mellár Tamás belépését a frakcióba, megmentve azt. Pesty László úgy fogalmazott: Mellár Tamás a magát konzekvensen mindig konzervatívnak és függetlennek tartó ember szépen megmentette a Párbeszéd frakcióját. Bősz Anett pár héttel azt mondta, belép ebbe a frakcióba. Ezzel szemben most azt mondta, nem látja annak lehetőségét, sem politikai akaratot, sem eszközt, sem semmit, hogy itt liberális politizálást folytathasson. Miért tette volna, ha nem így van? – tette fel a kérdést Pesty László.De jelen esetben, aminek egyszerűbb az olvasata és egyébként egy disznóság, hogy Mellár, aki saját magát konzervatív gondolkodónak aposztrofálja egyszerűen csak belép ebbe a frakcióba.

Pedig megígérte a választási kampányban, erre építkezett, hogy ő független keresztény-konzervatív, ezzel szemben most elfogadta a baloldal támogatását és pénzét – tette hozzá.

Ferencz Orsolya úgy vélekedett: ez az elvtelenségnek a magasiskolája és a gusztustalanságnak a folytatása, amit egyébként a kampány során is mutatott a baloldal. Felidézte, hogy egyébként Herényi Károly és Lendvai Ildikó is korábban arról beszélgetett, hogy azok tették jól, akik a Fideszre szavaztak.Hiszen, így a legjobbat tették az országnak, mert emberileg vállalhatatlanok azok, akik ma az ellenzéket képviselik.

Origo – Újabb ellenzéki párt szakad: az LMP kongresszusa fellázadt

A teljes ellenzékhez hasonlóan az LMP-ben is folytatódnak a belharcok, az elnökség ismeretlen tagokkal lett tele  – írja az Origo hivatkozva a PestiSrácokra. A portál szerint ennek a jele, hogy ugyan az LMP két társelnöki posztjáért kihívó nélkül csak ketten indultak, Szél Bernadett és Keresztes László Lóránt, ám az előbbi csak 60, az utóbbi pedig 77 százalékos támogatást kapott.

A küldöttek a vártnál gyengébb választási szereplés mellett az LMP iránytű nélküli, sodródó politizálása miatt is büntették a párt miniszterelnök-jelöltjét.

A portál LMP-s forrásai szerint komoly esély van arra, hogy a párton belüli konfliktusok (amelyeket Sallai R. Benedek és Hadházy Ákos verekedése is jelzett) tovább éleződnek, és – a Jobbikhoz hasonlóan – pártszakadáshoz közeli helyzet állhat elő az LMP-ben is.

 

888.hu – Több mint száz NGO segít a migránsoknak Európába jutni

Két év alatt körülbelül 114 civil szervezet és 7 356 önkéntes vett részt Leszbosz szigetén a migránsokkal kapcsolatos akciókban. Ha kellett mentették őket, de ruhát, élelmet és jogi segítséget is nyújtottak nekik, valamint tanácsokkal látták el őket, hogy könnyebben boldoguljanak útjuk további részén – írja a portál, amely felidézi, hogy Charalampos Athanassiou görög parlamenti képviselő érdeklődött az NGO-k munkájáról, amelyre két minisztertől, a hajózásért és a bevándorlásért felelős miniszterektől érkezett a megdöbbentő válasz.

A válaszaikból kiderült, hogy nem tudják megfelelően ellenőrizni ezen civil szervezetek tevékenységért, amiért a két miniszter egymást kezdte el okolni.

Olaszországban sem jobb a helyzet, ott is aktívak tevékenykednek az NGO-k. Az elmúlt két napban 1500 migráns mentettek a tengerről. Az illegális bevándorlóknak közel a felét a Sea-Watch és a Sea-Eye szervezetek mentették.

Figyelő – A nem létező Csendes-óceáni szemétsziget egy sokkal veszélyesebb dologra mutat rá

A National Geographic legfrissebb címlapjával, ami egy jéghegyre hasonlító óceánban úszó nejlonzacskót ábrázol, újramelegítette az óceánok műanyag szennyezésének témáját. Ezzel még nem lenne probléma, csakhogy ezzel együtt újra szétterjedt a szemétsziget legendája. Erről a szigetről már annyiszor olvashattunk, hallhattunk, viszont – nem véletlenül – nem láttuk soha, írja a Figyelő. Adódik a kérdés. Vajon miért nem készült még légifelvétel erről a lebegő óriásról, amely állítólag még a hatalmas amerikai államnál is kétszer nagyobb.

Egész egyszerűen azért, mert a szó szoros értelmében nincs olyan, hogy szemétsziget.

Ez természetesen nem azt jelenti, hogy az óceánok nem szennyezettek műanyaggal. Csakhogy amit szemétszigetnek neveznek, az inkább egy szemétfolt, ami szabad szemmel nem is igazán látható.

A téma drámai tálalása egyértelműen arra szolgál, hogy a világ bűntudatra leghajlamosabb embertípusát, a nyugati embert sokkolja.

 

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK