Kezdőlap Címkék Kaposfeszt

Címke: Kaposfeszt

Hangolónap – Kaposfest 6. (péntek)

0

Ma már a legrangosabb intézményeknek dolgozik Magyar Mihály hangoló, aki szakmájának – a kívülállók számára izgalmas – titkaiba avatja be a FüHü olvasóit.

„A zongorának ugyanaz a jó, ami az embernek”

Hallottam, hogy kiválóan zongorázik. Hogyan indult a pályája?

Zongorázni és fuvolázni tanultam a budapesti Szent István Konzervatóriumban, nem voltam tehetségtelen, de végül úgy alakult, hogy nem folytattam tovább a tanulmányaimat a Zeneakadémián. Már 10-11 évesen érdeklődtem a hangszerkészítés és restaurálás iránt, Molnár Imre műhelyében kezdtem el tanulni a szakmát, amelyet később a Liszt Ferenc Hangszeres Iskolában fejlesztettem tovább. Több mester munkájából is építkeztem, nagyon nagy lökést hoztak a pályámon azok a tanfolyamok, amelyeket a nagy zongoraépítő cégeknél végeztem el. És persze folyamatosan, szinte megszállottan kutatok az interneten az új szakmai információk után. Fokozatosan kerültem be a hangoló céhbe, ma már a legrangosabb intézményeknek dolgozom, például a Művészetek Palotájának, a Magyar Állami Operaháznak, a Vigadónak vagy a Budapest Music Centernek. Meg persze a hanglemezkiadóknak és a fesztiváloknak, ezek közül is kiemelkedő helyet foglal el a Kaposfest.

Mi a munkája?

A zongora nagyon érzékeny hangszer, állandó figyelmet és karbantartást igényel. Időnként szét kell szedni, kicserélni egyes alkatrészeit, tisztítani, simogatni. A koncertek előtt be kell állítani a pontos hangzást és az intonációt, a mechanika tökéletes működését, a lehetőségekhez képest figyelembe véve a művészek igényeit, így például a billentés vagy a pedálok használatát. A hangszereket nagyon sokat használják, a Kaposfesten például két zongorát bérelnek. A Müpának legalább 5-6 zongorája van, ezek közül választja ki az előadó a neki legmegfelelőbbet. Nagyon fontos a klíma: a színpadon biztosítani kell a 20-25 fokos hőmérsékletet és az 50 százalékos páratartalmat. Oda kell figyelni a hangszer elhelyezésére is, különös tekintettel a világításra, hiszen a reflektorok gyorsan fel tudják melegíteni a zongorát, ezzel tönkre is megy a munkám, nem beszélve a művész és a közönség csalódottságáról. Kevesen tudják, milyen fontos a szék szerepe: lényeges, hogy ne nyikorogjon, jól állítható legyen, a tömege elbírja az előadó súlyát.

Miért használják a legtöbb helyen ugyannak a gyárnak a termékeit?

Ennek részben történelmi okai vannak. A II. világháború alatt szétrombolták a német és osztrák zongoragyárakat, ez történt a Steinway hamburgi részlegével is, viszont a cég New York-i üzeme folyamatosan működött, ezzel behozhatatlan előnyre tett szert a piacon. Természetesen kiváló minőségű termékről beszélünk, a sikerhez hozzájárult a hatékony marketingstratégia is. Ezért manapság minden, magára adó koncerthelyszínen kell lennie a cég legnagyobb méretű zongorájából, a D modellből.

Milyen eszközökkel dolgoznak a hangolók?

Leginkább a képen is látható tradicionális kulcsokat használjuk, de sokat segíthet az internet is, ennek segítségével például könnyen megállapíthatjuk a zongora ideális húrkiosztását. A húrokat természetesen időnként cserélni szükséges, ebben lehet szerepe az új technológiáknak is.

Becsülik-e a művészek a hangolókat?

Ők szerencsére pontosan tudják, milyen fontos a munkánk, kölcsönös a tisztelet. Néhány művésszel jó emberi viszonyba kerültünk, nagy élmény a produkciójuk mellett egy jó beszélgetés is.

Standupnap – Kaposfest, 5. (szerda)

0

Kijön a színpadra egy bájos férfi és sztorizni kezd. A legfontosabb téma a zene, hiszen egy klasszikus zenei fesztivál különleges eseményén vagyunk jelen, legalább 300-an. Zenei stand up, Bősze Ádám előadásában. A közönség nagy része jól ismeri és rajong érte, ezzel tehát nem lesz probléma. A siker garantált. De mégis: meddig bírja poénnal? Melyik jön be és melyik nem? Hogyan működik a játék az előadó és a publikum között?

Bősze a leghálásabb témával indul: sok éve műsorvezető a Bartók Rádióban és állítása szerint egyike a legtöbbet bakizó rádiósoknak.

Dőlnek belőle a poénok a keverőpult alatt vinnyogva röhögő technikusokról,

a saját és a kedves kollégák nyelvbotlásairól, a rádiózást abbahagyni javasló üzenetekről. Ezt a topikot erősítik az élő és a tévés produkciókban elhangzott bakik, helyenként videós bejátszással.

A következő izgalmas helyszín a zenei antikvárium, amely Bősze néhány ezelőtt alapított a budapesti VII. kerületben. Itt az a főpoén, hogy nem jön vásárló, és ha mégis, akkor sem. Ezen gyorsan túl is lép.

Bősze több évig szerzetes volt.

Ez ütős téma lehetne, de csak néhány, nem túl ízléses sztorira futja neki. Persze, a hálás közönség veszi ezt a lapot is.

A történetek legfőbb origója természetesen a klasszikus zene és az opera. Illetve a komponisták, szövegírók, karmesterek, zenészek és énekesek. Nagyon él az előadó, eddig is tudtuk, hogy nagyon művelt, ezt ügyesen, tehát nem nagyképűen fitogtatja. Szó esik az operák általában debil történeteiről, nagytermészetű zenészekről, bunkó karmesterekről. Bősze egyik biztosan hatásos poénja, hogy egyes idegen nyelvű szövegeket a Google fordítójának segítségével olvas fel.

Később előjön két bevált téma, az alkohol és az öregség, de már fárad a műsor. Ezt persze érzi Bősze is, ezért műfelháborodással közli, igazságtalannak tartja, hogy az klasszikus zenei darabokban és az operákban sokat szerepel a vadászat, a horgászás/halászás meg alig. Ennek ürügyén

megkérdezi a közönséget, melyik állat szerepel a legtöbb operában.

Meg is jön a várt válasz: a hattyú. Innen azután könnyen lehet élcelődni azon, hogy vajon milyen lehet a hattyú húsa és a különböző kultúrákban eszik-e vagy sem.

A főszereplő időnként kiszól a közönségnek, jelezve, hogy tudja, van olyan poén, ami nem vagy csak lassan jön be.

Élő kapcsolat működik az előadó és a publikum között,

talán ez a legfontosabb. Jó hallani, hogy a humorba oltott műveltség elszórakoztat néhány száz embert.

A végén hatalmas taps köszönti a műsorvezetőt, aki egy rövid, tényleg jópofa sztorival fejezi be az estét. A közönség boldog, többen ezért a műsorért utaztak Budapestről Kaposvárra. Nem bánták meg. És Bősze sem, hiszen egyrészt komoly sikert aratott, másrészt jól jön a kb. egy millió forintos bevétel is…

Kaposfest 4. (kedd) Múzeumnap

0

Tisztelt Somogy megyei Közgyűlés!

Tudják-e Önök, hogy milyen kulturális kincs birtokosai? Ha netán nem, akkor sem kell messzire menniük, fáradjanak fel egy emeletet a testületnek otthont adó épületben és nézzék meg a Rippl-Rónai Ödön Gyűjteményt. Igen, ő József öccse, aki mindig hitt a testvére tehetségében és a lehetőségei szerint anyagilag is támogatta őt. Ödön sok évtized alatt, kiváló ízléssel gyűjtötte a XIX. század végi és főleg a XX. századi magyar festők műveit, ez lett később az alapja a Rippl-Rónai Múzeum képzőművészeti gyűjteményének.

Amikor végig jártam a termeket, megdöbbentem, hogy micsoda fantasztikus műveket rejt a kiállítás.

Barcsay Jenő: Munkások.

Talán nem sértem meg Önöket, ha felsorolok néhány festőt, akiket megcsodálhatnak, a könnyebbség miatt olyan sorrendben, ahogyan elhelyezték a képeiket: Iványi-Grünwald Béla. Ferenczy Károly. Kunffy Lajos, Csók István. Perlmutter Izsák. Rippl-Rónai József. Martyn Ferenc. Galimberti Sándor. Ziffer Sándor. Czigány Dezső. Perlrott Csaba Vilmos. Márffy Ödön. Gulácsy Lajos. Vaszary János. Kádár Béla. Kernstok Károly. Hollósy Simon. Koszta József. Tornyai János. Rudnay Gyula. Egry József. Kmetty János. Barcsay Jenő. Paizs Goebel Jenő. Bernáth Aurél. Berény Róbert. Fényes Adolf. Mészöly Géza. Mednyánszky László. Székely Bertalan. És még sokan mások, talán kevésbé ismertek, de kitűnő művészek.

Ez a gyűjtemény milliárdos érték, a magyar festészet több évtizedének csodálatos felvonulása.

Kaposvár büszke lehet(ne) rájuk. De van egy kis probléma: az épület nem alkalmas egy ilyen minőségű kollekció elhelyezésére. Ne vegyék kioktatásnak, de nagyon nem mindegy, hogy miként installálnak egy képet: megfelelő hely kell, tökéletes világítás és klimatizálás, katalógus, audioguide, gyermekprogramok és még sok minden. Jelenleg nagy mennyiségű kép van rögzítve, kis felületeken, ez egyszerűen nem teszi lehetővé a művek elmélyült feldolgozását.

Csók István: Bárthory Erzsébet.

Ezért nincs más megoldás, kell egy új múzeumot építeni. Tudom, most újítják fel a színházat, nemrég készült el a Róma villa és mindenhova kell a támogatás. De ha egyszer megértik, hogy a kultúra pénzt hoz, munkahelyeket teremt, összességében nagyobb a bevétele, mint a kiadások, akkor lesz új múzeum Kaposváron.

Tisztelt Képviselők, gondolják végig, miért jönnek a turisták Kaposvárra? Valamikor a színház, mostanában a Kaposfest és Rippl-Rónai miatt. Ez utóbbi kapcsán meg kell dicsérnem Önöket a Római Villa felújításáért, amelyhez jelentős EU-s támogatás is hozzájárult. Miért ne lehetne így az új múzeum esetében? Még egyszer mondom,

a Rippl-Rónai Ödön Gyűjtemény igazi nemzeti kincs és nemzetközileg is jelentősen emelné a város ázsióját.

Jó lenne, ha nemzetközi tervpályázatot írnának ki, egy különleges helyen megvalósuló különleges épület világszenzáció lehetne.

Gulácsy Lajos: Salome

Szerintem Rippl-Rónai József a nemzetközileg legmagasabban jegyzett magyar festő.
Ezt nem azért állítom, hogy növeljem a szimpátiájukat irányomban, hanem azért, mert a tények ezt igazolják. A Magyarországról indult, külföldön befutott művészek közül tudunk olyanokról, akiknek a képeit drágábban adták el, de a rangos külföldi múzeumok állandó gyűjteményében csak ritkán található magyar képzőművész alkotása. A párizsi Orsay Múzeum (az, amelyik korábban pályaudvarként működött) már öt Rippl-Rónai képpel büszkélkedhet. Ezt azért jelzem külön, mert világhírű művészről van szó, akinek a neve akár befektetőket is hozhat Kaposvárra. Külföldön már sok gazdag ember hozott létre saját múzeumot, miért ne lehetne ez így Magyarországon is?

Tisztelt Hölgyem, Uraim (fontos lenne, hogy a következő ciklusban egynél több női képviselő is kapjon helyet a Közgyűlésben, miközben haladásról is beszélhetünk, hiszen a korábbi időszakban egyetlen egy nő sem került be a testületbe…), kérem, fontolják meg javaslatomat. Az utóbbi években, a városban több olyan, a nemzetközi mércét is megütő építészeti eredmény született, mint például a kórház, a vasútállomás vagy az Együd Árpád Kulturális Központ. És természetesen a Szivárvány Kultúrpalota, ahol naponta kétszer olyan csodálatos koncerteken lehet hallani augusztusban, egy hétig.  Ha Kaposvár hosszú távú érdekeit akarják szolgálni –hiszen ez a kötelességük- akkor kezdődjék meg a tervezés, a szó minden értelmében. Az ország, a város megérdemli ezt. A világ is.

Üdvözlettel, RM

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!