Kezdőlap Címkék Kapitalizmus

Címke: kapitalizmus

A kapitalizmus veszélyezteti a demokráciát

A 80-as évek óta az amerikai kapitalizmus alapelvévé vált, hogy a győztes mindent visz. Ennek következtében néhány technológiailag domináns cég monopolizál egész szektorokat. A vesztesek pedig a fogyasztók, a munkavállalók, a gazdasági növekedés. Ezzel a piaci erővel azután együtt jár a politikai befolyás is, ez pedig etikailag ellentétes a demokráciával – írja Mordecai Kurz a Project Syndicate oldalon.

Az Egyesült Államokban az elmúlt évszázadokban azt hirdették, hogy a szabad vállalkozás és a demokrácia kéz a kézben járnak, de a gazdasági tények arra késztetnek, hogy felülvizsgáljuk ezt az állítást.

Csakhogy a technológiai verseny más – állítja a szerző, a Stanford egyetem emeritus közgazdász professzora. A Stanford egyetemről indult az informatikai forradalom, mely átformálta a gazdaságot és a társadalmat mindenütt a világon. Mi jellemzi a technológiai versenyt? – teszi fel a kérdést a nyugdíjas közgazdász professzor, aki könyvet is írt erről.

“A technológiai verseny győztesei különböző stratégiákkal  uralják a piacot: állandóan technológiai újításokat vezetnek be, felvásárolják a vetélytársakat , megakadályozzák, hogy más cégek  új szabadalmakkal bejussanak a piacra. Domináns szerep a technológiában – ez a piaci uralom alapja. Ily módon a domináns cég extraprofitra tesz szert.”

Hogy reagálnak erre a vetélytársak? “Inkább az együttműködést választják, mert látják, hogy a domináns cég mennyire uralkodik a piacon.”

Mi a következmény?

“Nincs verseny a technológiában, és a kreatív rombolás nem állítja helyre a gazdasági egyensúlyt.”

Milyen hatása van ennek a politikai életre?

“A gazdasági és politikai hatalomnak olyan koncentrációja jön létre, mely már a demokráciát fenyegeti.”

A rendszer nem hatékony

“Ha egy monopolhelyzetben levő cég emeli az árait , akkor monopolista profitot zsebel be. Ez a gazdasági tényezők: a munka és a tőke nem hatékony újraelosztásához vezet. Jelentősen csökken a termelés, és mérséklődik a munka és a tőke beáramlása az ágazatba. Ha ennyire kiterjed a piaci uralom, akkor csökkennek a beruházások és a bérek. A végeredmény: kisebb jövedelem, alacsonyabb fogyasztás, a tőke állomány értékének csökkenése.”

Tegyük hozzá, hogy az Apple, a Google, a Microsoft vagy a Facebook növekedése eddig nem ezt bizonyította, de nem tudjuk, hogy milyen lett volna a helyzet, ha ezek a cégek nem monopolizálják nemcsak az amerikai, de a világpiacot is.

Mitől ilyen sikeresek ezek az óriások?

“Korábban a jövedelem két részre oszlott: az egyik részt a tőkebefektetők kapták, a másik részt a munkavállalók. Ezeknél a domináns cégeknél három részre oszlik a profit: munkavállalók, részvényesek és monopolista extra profit. Ki kapja a monopolista extra profitot? Azok, akiknek szabadalmi jogaik vannak a technológiára.”

A Stanford egyetem emeritus professzora így fogalmazza meg a dilemmát: ”a monopolista piac jelentős visszaélésekre ad alkalmat, ahogy ezt sok tény bizonyítja. Például azzal, hogy erős korlátokkal védelmezik a piaci monopóliumot az új vetélytársakkal szemben. Félredobhatnak új technológiákat, rákényszeríthetnek vetélytársakat arra, hogy eladják a cégüket. Az eredmény az, hogy a GDP lassabban növekszik mint ahogy növekedhetne.”

A munkavállalók a vesztesek

“Az amerikaiak döntő többségének a reáljövedelme csökkent vagy épphogy növekedett az elmúlt időszakban. A monopolista profit az újításokhoz kapcsolódik, de hát csak nagyon kevesen foglalkoznak ezzel. Kik húznak hasznot a technológiai újításból? Maga az újító, egy szűk pénzügyi tanácsadói kör, és azok, akik kezdetben megvették a cég részvényeit amikor az még olcsóbb volt.”

Mi ennek a következménye?

A jövedelme különbség növekedése. Az USA-nak ma 756 dollár milliárdosa van. A legtöbb a monopolista profitok révén gazdagodott meg.

“Ma már valaki csakis monopolista profit révén gazdagodhat meg ennyire egy életpálya során”

– állítja a Stanford egyetem nyugalmazott professzora. Aki ehhez hozzáteszi: a tőzsde ma már a monopolista profitból él. Már 2019-ben a tőzsdei forgalom 75%-át ez adta, és a tendencia azóta csak erősödött: a nagy informatikai cégek befolyása meghatározóvá vált.

A politikai következmény az amerikai társadalom megosztottsága

“Azok, akik elveszítették a megélhetésüket észreveszik , hogy ez politikai döntés eredménye. Ők fizetik meg annak az árát, hogy mások irdatlanul meggazdagodtak. Ettől gyengült meg az amerikai demokrácia. 2021 január hatodikán amikor Trump hívei megrohamozták a Capitoliumot, a résztvevők többsége olyan munkás volt, aki úgy érezte , hogy őt bizony magára hagyta a rendszer.”

Miért érezhették ezt?

“A piacok növekvő monopolizálása, az automatizálás és a globalizáció. A monopolizált piacon csökkent a munkavállalók jövedelme. Az automatizálás fokozta a jövedelem különbséget a munkások között. Amikor bevezették a futószalagot, akkor az a képzetlen munkások termelékenységének hatékonyságát növelte, és fölöslegessé tett sok szakmunkást. A munkásosztály jórésze felemelkedett a középosztály életszínvonalára. A mostani automatizálás pontosan az ellenkező hatást gyakorolja a munkaerő piacra: sok gyengén képzett munkás fölöslegessé válik míg a szakmunkások és technikusok felértékelődhetnek. Akinek nincs ma valamilyen diplomája, az jórészt rákényszerül arra, hogy a szolgáltató szektorban vállaljon alacsony presztizsű rosszul fizetett munkát.

A harmadik tényező a globalizáció, amely az USA gyári munkát jelentős részben áthelyezte Kínába.

Több tízmillió amerikai élete ment emiatt tönkre. Közben ezzel a politikai döntéshozók nem foglalkoztak. A vesztesek pedig elveszítették a bizalmukat a rendszerben.”

A választásokat az informatikai óriások nagymértékben befolyásolhatják:

”Az X és a Meta – ez a Facebook anya vállalkozása  -, melyeket egy-egy dollármilliárdos birtokol, meghatározó szerepet játszhatnak, ez pedig nem tesz jót a demokráciának.”

Hogy lehet ezen változtatni?

  • “Először megbízható adatok kellenek a monopolista profitról és az egyéni vagyonról.
  • A második az, hogy korlátozzuk a technológiai piaci dominanciát elsősorban a szabadalmi rendszer átalakításával.
  • Harmadrészt pedig olyan gazdaságpolitikára van szükség, amely erősíti a demokráciát. Ez mindenekelőtt trösztellenes törvényt jelentene, adóreformot, melynek következtében a legfelső kategória közel lenne az 50%-hoz. Ezenkívül szabályozni kellene a társas oldalak működését, és jelentős mértékben támogatni a szegényebb néprétegek gyerekeinek iskoláztatását. A változások veszteseinek valamiféle kárpótlást kellene kapnia. Skandináviában már működnek hasonló intézkedések, melyek a demokrácia megerősítését szolgálják”

– írja a Project Syndicate oldalon Mordecai Kurz, a Stanford egyetem emeritus közgazdász professzora.

Terjesszük a kapitalizmust

Magyarországon – betudhatóan a szoros személyi függelmi rendszernek, amely az országot praktikusan az egész történelme folyamán, az egymást váltó politikai és gazdasági rendszerekben is jellemezte – nem alakult a kapitalizmushoz való produktív hozzáállás.

Ehelyett jobbról és balról egyaránt dominánsan kritikai hangvételben viszonyulnak hozzá és csaknem az egész társadalmat átjárja az a mítosz, hogy a kapitalizmus folyamatos korrekcióra szorul, ébernek kell lennünk vele szemben, mert kiforgat a pénzecskénkből.

Holott amiért legföljebb pénzecskét emleget a magyarok többsége (kvázi szegény), az azért lehet, mert még a XXI. század elején is a kapitalizmust akarja korrigálni ahelyett, hogy tanulna a múltból és keresné a kiterjesztésének lehetőségeit az állam, a hangadó értelmiség és saját hibás reflexeinek ellenében. A magyarok többsége nem teremt szoros összefüggést – pedig elég kézenfekvő volna – az osztrák és a holland életforma, szabadság és gazdagság, illetve a kapitalizmus és a polgári-liberális kultúra között.

Az orbánista értelmiség helyesli a kapitalizmushoz szükséges társadalmi kompetenciák szétrombolását, a maffiarendszerű közpénzlopást és az erkölcsi hanyatlást (arról a nem túl magas szintről is, ahol 2010-ben voltunk).

Nyilvánvaló, hogy az erőforrások felélése a kapitalizmus és a versenyképesség halálát is jelenti.

A cizelláltabbja (valójában rafináltan hazugabbja) azzal házal, hogy az orbánista gazdaságpolitika létrehozza a termelékeny nemzeti tőkés osztályt, amely az országot új lehetőségekkel ékíti fel. Ám semmi új nincs ezekben a lehetőségekben: szervezett formában a kommunizmus és a kádárizmus már tartalmazta őket a nemzet generációkra szóló romlását előidézve, a mai anómikus, rabló formájában pedig szerteszéjjel alkalmazzák a világban afrikai haduraktól kezdve korrupt latin-amerikai rezsimekig.

A balos társadalomtudományos, humántudományi értelmiség látja a rombolást, de a kapitalizmust illetően csak annak a szabályozási mintáiban nem ért egyet a jobbosokkal, miközben tipikusan fogalma sincs a prosperáló gazdaságok működéséről – jellemzően posztmarxista, radikális ideológiai alapról támad.

Pedig a kapitalizmus nagyon egyszerű, viszont annál kiirthatatlanabb emberi vágyakon és automatikusan fellépő koordinációs mintákon alapul, amelyek a kapitalizmus előtt (azaz a tőke alapú piacgazdaságot megelőzően, amelyben a munka és az áruk értéke egy részben spontán, részben intézményesített cseremechanizmusban, a pénz közvetítésével dől el) is léteztek, de ebben találták meg az optimális keretrendszerüket.

A kapitalizmus társadalmi evolúció és nem a gonosz tőkés akarat terméke, ezért dőreség a puszta akaratot szembehelyezni vele. Minden kapitalizmuskritikában lehet részigazság (döntően jelenség szinten), de nem volt még olyan kapitalizmuskritika, amely aprópénzre váltva ne okozott volna kisebb-nagyobb szenvedést az áldozatainak.

A kapitalizmus makrorendszerét ugyanaz a csereaktus üzemelteti, mit bárkikét a lengyeltóti piacon. „Ennyiért adom, megveszed?” Makroszinten persze az egész némileg bonyolultabb, mert a személyes versenyképességtől az intézményes biztosítékokon és a manipuláción át a kapitalizmusellenes ágensekig (állam, szoci pártok, világmegváltó értelmiség, cronyzmus és lobbiérdekek stb.) sok minden rontja a hatékonyságát a rendszeren belüli kiküszöbölhetetlen rossz döntéseken túl. Ugyanígy igaz azonban, hogy bizonyos, széles körben utált és visszatérően „leleplezett” jelenségek (pl. a válságok, a hedge fundok) egészséges önkorrekciók, míg vannak megfontolandó, heteronóm (nem piaci) beavatkozások (pl. a jövedelmek esélyegyenlőségi, oktatási, általános egészségbiztosítási, kulturális célú redisztribúciója), amelyeket igazolhat, hogy egyfelől nem minden kooperációt, tudást és értéket kell (vagy szabad) kivinni a piacra, mások hasznát pedig nem lehet azonnali piaci cserealgoritmusok szerint maximalizálni. (Vannak még itt hely hiányában nem említhető, bonyolultabb megfontolások is, amelyek azonban nem módosítják az összképet.)

Mindennek figyelemvételével

nehezen cáfolható, hogy a kapitalizmus eszméjének védelme és gyakorlatának kiterjesztése minden társadalom érdekében áll, noha nem minden társadalom képes rá (pl. a magyar se).

Az általános, blanket kapitalizmusellenesség nemcsak a megértés hiányáról tanúskodik, hanem roppant káros is, főleg ha olyanok vallják, akik a társadalmakat irányítják (közéleti értelmiség, politikusok). Röviden: „Magyarország akkor lesz Ausztria”, ha a kapitalizmusunk legalább olyan stabil és magától értetődő lesz. (Vagyis a belátható időben – 50 éven belül – nem.)

PS. Egy speciális problémát érintenék még: az ember (kvázi a kapitalizmus) szerepét a „klímakatasztrófában”. Tegyük fel — én is hajlok rá –, hogy az emberiség elmarasztalható a bolygónk klímájának alakulásában (de ugyanígy általában a természethez való viszonya miatt). Ennek azonban — a felelősségének — semmi köze nincs a kapitalizmushoz. Lásd, ha pl. pazarló, szennyező, elmaradott „szocialista” gazdaságok (Csernobiltól a környezetért nulla felelősséggel viseltető tipikus szocialista ipari egységekig) dominálnák a bolygót, akkor az vélhetően sokkal közelebb állna ma a pusztuláshoz, miközben a folyamatos háborúkban és a mainál lényegesen súlyosabb nélkülözésben az emberiség egyébként is a folyamatos érték- és életvesztés állapotában lenne. Röviden, az ember „rendszertől függetlenül” vétkes a természeti erőforrások egyensúlyának korlátlan kitolhatóságába vetett hitben, azaz a piaci viselkedésre ebben a tekintetben nem a szűkösség állapota, hanem a potyautas mentalitás egy fajtája (overuse) jellemző.

A kapitalizmus elleni küzdelem butaságáról

Aki próbált már megegyezni valaki mással egy viszonylag komplex gondolat igazságában (vegyük ezt, hogy „jó dolog a vasárnap délutánokat cukrászdában tölteni”, vagy hogy „John Rawls igazságosságelméletének legfontosabb episztemikus forrása Bodin csalódása az arisztoteliánus erénytanban”), az pontosan tudja, hogy miről beszélek, amikor azt mondom, hogy Isten mentsen minket attól, hogy közös erkölcsök és kollektív érzületek határozzák meg egy ember boldogulását a közelebbi és távolabbi közösségeiben. Mert az egyetlen helyes, igazolható és érvényes ilyen tudást egyszerűen nem lehet létrehozni (felépíteni eleve nem, a kierőszakolása viszont nem lesz se helyes, se igazolható, se a kierőszakolt konszenzus érvényes).

Hasonlóképpen, aki tud egy objektív pillantást vetni a saját identitására, az pontosan tudja, hogy ennek n+1 forrása, összetevője és ki nem fejtett konfliktusa akadályozza már magát az önmegismerést is, nemhogy a normatív általánosítás kollektivista projektjét (ahol az tetszőleges szám).

A piac és a pénz leegyszerűsíti a mindennapi életünket

Ha komplex gondolatok – röviden – nem operacionalizálhatók egy modern társadalomban, milyen megkönyebbülés, hogy bármilyen komplex terméket, szolgáltatást és gondolatot két-három szóval pénzre lehet váltani és ki lehet cserélni (meg lehet venni) ugyanitt! Nem értékeljük eléggé, ahogy a piac és a pénz mérhetetlenül leegyszerűsíti a mindennapi életünket és – még meghökkentőbb hatékonysággal – akadályozza meg, hogy minden nap tíz- és százezrek haljanak meg egy magyarországnyi társadalomban is (hamar felszámolva az egészet) csak azért, mert nem tudnak megegyezni a magyar nemzet mibenlétéről, a kereszténység értelméről, a helyes erkölcsökről vagy a szabadság leghatékonyabb intézményi rendjéről.

Egy társadalom addig működik jól, amíg az emberek közötti kapcsolatok legalapvetőbb formái a kölcsönös érdekekre és ezeken belül a pőre anyagi haszonszerzére irányulnak. Ha ezek nem volnának, az emelkedett viták hitről, vallásról, esztétikáról, politikáról, klímaváltozásról, nemi egyenlőségről, csupa nagyszerű értelmiségi témáról már rég az emberiség önfelszámolását eredményezték volna, mert sose jöhet létre ezekről egyetértés, nemhogy általánosan működő intézményi rend. Az anyagi célú tranzakciók viszonylagos zavartalansága az emberi élet fennmarádásának kulcsa; ahol ezek csorbulnak, ott előbb izgalom, de rögtön utána elszegényedés, később polgárháború, a legvégén meg – hogy adjunk a szellemieknek is – egy abszurd tragédia jelenetei várnak a népekre, amelyekben azonban ők a szereplők.

Magyarországon elindultunk a polgárháború felé, miután a szegénység már egy ideje velünk tart.

A kapitalizmus elleni látens küzdelem a tolvajok oldalán, az implicit bírálat a progresszív oldalon és az explicit marhaságok a romantikus kommunista portálokon mind a működő társadalmak modus vivendijét, a kapitalizmust ássák alá, amiben nagy szerencsétlenségünkre mindegyik résztvevő – ami hallatlanul mély értelmet rejthet és örök feladatot jelöl ki számukra – támaszkodhat múlt- és jelenbeli nyugati mintaadókra is. A kimérikus mélységű magyarságtudat, a hazug kereszténység, az ócska nácizmus és a röhejes kommunizmus olyan eszmék, amelyekért egy vasat se adnánk a saját pénzünkből egy szabad piacon, ami pontosan mutatja az emberi élet szempontjából vett értéküket; annál többet költenek rá közpénzből ilyen-olyan gazemberek, hogy a politikai eszmék és erkölcsök kényszergazdaságában lenyomják őket (force feed) a kómába döntött fogyasztók torkán.

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!