Kezdőlap Címkék Jobboldal

Címke: jobboldal

Lehet-e alkotmányellenes módszerekkel helyreállítani az alkotmányos rendet?

ki
-
0
Lehet-e alkotmányellenes módszerekkel helyreállítani az alkotmányos rendet?

Arra a kérdésre kereste a választ Domány András, a lengyel ügyek jeles szakértője a Jászi Oszkár Társaságban, hogy lehet ahol arról számolt be, hogy a választásokat elveszítő jobboldali kormány olyan erős jogi védelmi rendszert épített ki, hogy ennek lebontását csakis nem ortodox módszerekkel lehet elvégezni. Ráadásul Lengyelország elnöke, Duda minden eszközzel akadályozza a változásokat, és ehhez erős jogi háttere is van, mert az elnöki vétó felülírásához 60%-os parlamenti többségre lenne szükség, ezzel pedig Donald Tusk kormánya nem rendelkezik.

Brüsszel erőteljesen bírálta a jogállamiság megsértését amíg a jobboldali kormány uralkodott Varsóban, Tusk kormányának nem épp ortodox lépéseit kevés külföldi bírálat éri Brüsszelben vagy Washingtonban. A brüsszeli bizottság kiutalta Lengyelországnak azokat az eurómilliárdokat, melyeket Magyarország esetében jórészt visszatart.

Magyar-lengyel párhuzamok

Míg Orbán Viktor nemzeti együttműködési rendszere politikailag sikeresebb mint Jaroslaw Kaczynski sokban hasonló rendszere, melyet most Donald Tusk nagy munkával lassacskán épít le, addig gazdaságilag Lengyelország sokkal jobban teljesít mint Magyarország, mellyel kapcsolatban Magyar Péter joggal állapíthatta meg, hogy

“az Európai Unió legszegényebb és legkorruptabb országává váltunk.”

Míg Jaroslaw Kaczynski macskájával él egy lakótelepi lakásban addig Orbán Viktor felújíttatta József nádor birtokát Hatvanpusztán, és Mészáros Lőrinc álnéven az ország leggazdagabb embere, akinek a vagyona egyetlen évben 50%-kal gyarapodott, és majdnem elérte az 1000 milliárd forintot. És akkor még nem beszéltünk törekvő vejéről, Tiborcz Istvánról, aki bekerült a tíz leggazdagabb magyar közé.

Hogy lehetne visszaszedni a lopott milliárdokat? Erről rendezett konferenciát a Pénzügykutató Intézet, ahol Csillag István egykori SZDSZ-es miniszter a nürnbergi törvényszéket idézte, ahol a náci vezetést mint bűnszövetkezetet ítélték el. Bárándy Péter egykori igazságügyi miniszter azt hangsúlyozta, hogy a jogi eszközök már most is megvannak arra, hogy az állami pénzek eltűnését magánzsebekbe kivizsgálják, csak épp a főügyész nem teljesíti kötelességét ezen a téren. Az amerikai nagykövetség Budapesten egyelőre gyűjti az adatokat ahhoz, hogy a Magnyitszkij törvény esetleges alkalmazásához elég jogi alap legyen olyan oligarchák ellen mint Mészáros Lőrinc vagy Tiborcz István.

Trump és Kelet Európa

Mind Orbán Viktor mind pedig a lengyel jobboldal Trump választási győzelméért imádkozik, de egyikük mindenképp csalatkozni fog amint ez Duda lengyel elnök amerikai látogatása során kiderült. Lengyelország jobboldali államfője felkereste Donald Trumpot is – némiképp megsértve ezzel a protokollt – és arra hívta fel az elnökjelölt figyelmét: az USA-ban több mint 10 millió lengyel választó él, akik nem értik Ukrajnával kapcsolatos álláspontját. Ráadásul a lengyelek jelentős része olyan úgynevezett swing államokban él, ahol eldőlhet a választás az Egyesült Államokban. Trump értette a finom célzást, és módosított Ukrajna politikáján: a republikánusok is megszavazták az ukrán segélyt, amely 60 milliárd dollárt jelent.

Orbán Viktor, akinek Ukrajnával kapcsolatos álláspontja homlokegyenest ellenkezik lengyel barátaiéval, hírvivőt menesztett az USA-ba, hogy megtudakolja Trump diplomáciai álláspontját. Kiderült: Trump éppúgy az USA stratégiai ellenfelének tekinti Kínát és Oroszországot mint Biden, és erőteljesen kifogásolja azt, hogy Orbán Viktor Budapesten keblére ölelte Hszi Csin-ping elnököt, Pekingben pedig Putyin elnökkel parolázott az Új Selyemút konferencián.

Ha Trump kitart emellett a vélemény mellett akkor is amikor esetleg bejut a Fehér Házba, akkor könnyen kiderülhet: Orbán Viktor elszámolta magát. Nem enyhül az elszigeteltsége a nyugati világban akkor sem, ha esetleg szövetségese, Donald Trump jutna be újra a Fehér Házba. Lengyelország viszont egyre fontosabb szerepet játszik az Európai Unióban, és mint frontország a NATO-ban is. Donald Tusk miniszterelnök személyesen is utálja Orbán Viktort úgyhogy aligha valószínű, hogy a hagyományos lengyel-magyar barátságra hivatkozva húzhatná ki magát a pácból a magyar miniszterelnök, akinek marad Münchausen báró megoldása, aki a saját hajánál fogva rántotta ki magát a slamasztikából – a mesevilágban.

Németh Zsolt: a jobboldal csapdába eshet

Polonius
-
0
Németh Zsolt: a jobboldal csapdába eshet

A baloldali ideológusokat mindig is kísértette az internacionalizmus, ezért most boldogan képviselik “az új gazdaságot” míg a jobboldaliak ideológiailag védelmezik a régi gazdaságot – kőolaj és földgázipar, nehézipar, mert ezek elválaszthatatlanok a hadiipartól – írta esszéjében Németh Zsolt, a parlament külügyi bizottságának elnöke, a The European Conservative folyóiratban. 

“A jobboldal nem győzhet, ha egy alacsony hatékonyságú “régi gazdaság” mellett kötelezi el magát.” A Fidesz atlantista politikusa arra mutat rá, hogy ez csapdává válhat a jobboldal számára. Majd hozzáteszi:

”ha a jobboldal nem tudja kihasználni az “új gazdaság” lehetőségeit, akkor lemarad a fejlődésről”

– hangsúlyozza. Joggal rója fel Trump és Orbán követőinek, hogy a hagyományos iparágak mellett kötelezik el magukat, és így lemaradnak a digitális forradalomról. Ez annál is inkább kínos, mert a hadiipar is egyre inkább digitálissá válik: az ukrajnai háború vagy a gázai konfliktus ezt mutatja meg mindenkinek.

Mi lesz a nemzeti identitással egy digitális világban?

“Meghatározó lehet a világméretű ideológiai vitában, hogy a mesterséges intelligenciát ki miképp használja, és hogy a digitális világban hogy lehet megőrizni a nemzeti identitást” – írta Németh Zsolt.

Felsorolja, hogy a jobboldal súlyos vereséget szenvedett el azóta, hogy “Trump elveszítette a 2020-as választást. Brazíliában a baloldali Lula legyőzte Bolsonarot. Nagy Britanniában megbukott Boris Johnson, és a mostani konzervatív kormányfő, Rishi Sunak igyekszik eltávolodni a politikájától. Izraelben a Hamász elleni háború fenyegeti Netanjahu miniszterelnököt, aki a nemzetközi jobboldal egyik kulcsembere. Közép Európában Lengyelország és Szlovénia elveszítette jobboldali kormányzatát.”

Németh Zsolt nyíltan lelkesedik Erdogan török elnökért és Narendra Modi indiai miniszterelnökért, akiknek az elkötelezettsége a demokrácia iránt enyhén szólva problematikus.

Esszéjéből arra lehet következtetni, hogy szerinte az országok vezetői ideológiai alapon kormányoznak, de a valóságban erről szó sincsen.

Narendra Modi indiai miniszterelnököt több mint tíz éven át nem fogadták Washingtonban mondván, hogy “fasiszta, vallási fanatikus”, aki a muzulmán kisebbséget olykor le is gyilkolja. Aztán az USA szembekerült Kínával, és Narendra Modi egyszer csak a világ legnagyobb demokráciájának vezetője lett, akit szőrös kebelére ölelt Donald Trump éppúgy mint Joe Biden, mert Pekinggel szemben szükségük volt egy ázsiai nagyhatalomra.

Emlékeztetőül: 1972-ben Nixon és Mao elnök sem ideológia alapon csaptak egymás tenyerébe hanem a közös ellenfél, a Szovjetunió ellen szövetkeztek.

“Magyarországnak újra kell gondolnia viszonyát a G7-hez”

Ezt javasolja Németh Zsolt, aki szerint

“Magyarországnak mind Kínától mind a G7 államoktól a legnagyobb értékteremtő ágazatokat kell becsábítania. Ez lenne a value added diplomácia, mely a legnagyobb hozzáadott értéket jelenti.”

Majd így folytatja: ”a sikeres diplomácia előfeltétele az, hogy a partnerek: Kína és a G7 bízzanak bennünk éppúgy mint “az új gazdaság” óriáscégei.”

Németh Zsoltnak is feltűnik, hogy a G7 államok, és mindenekelőtt Washington bizalma nem épp töretlen Orbán Viktor iránt. Sőt az USA nagykövete sok mindent tesz azért, hogy meggyengítse a nemzeti együttműködés rendszerét, amely különben is lejtmenetben döcög lefelé: az Európai Unió szegényházában Bulgáriával vetélkedik az utolsó helyért.

“A siker érdekében szükség van egy G7 és Kína stratégiára” – hangsúlyozza Németh Zsolt, aki nem teszi fel a kérdést, hogy vajon a nemzeti együttműködés rendszerében 14 év alatt miért nem alakult ki ilyen?

Orbán Viktor ad hoc ötletei jelentenék a magyar diplomáciát?

Quo vadis Domine, avagy veszíteni tudni kell

ki
-
0
Quo vadis Domine, avagy veszíteni tudni kell

A jobboldal amíg kormányon volt teljes mértékben uralma alá hajtotta a közszolgálati médiát, melynek vezetőit az új kormány leváltotta.

Jaroslaw Kaczynski, aki Lengyelország erős embere volt amíg a PiS kormányzott Varsóban, tömegtüntetésre buzdítja híveit a közszolgálati média átalakítása ellen. Donald Tuskot, az új liberális miniszterelnököt német ügynöknek titulálja a jobboldali sajtó Lengyelországban sőt Magyarországon is, ahol Rogán Antal propaganda hálózata nem takarékoskodik a bírálattal. Bayer Zsolt, az ötös számú Fidesz párt tagkönyv tulajdonosa egyenesen gazembernek nevezte Donald Tusk miniszterelnököt.

A tragikomikus az az egészben, hogy a PiS Orbán Viktor média politikáját másolta le. 2010-től kezdve Orbán Viktor maximális médiafölényt szerzett: a közmédiát 2011-ben darálta be a nemzeti együttműködés rendszere. Miért vártak egy évet? Mert Magyarország épp az Európai Unió soros elnöke volt. Amint ennek vége lett 2011 június 30-án, a közmédiát teljesen elfoglalta a kormány, és többszáz újságírót tett az utcára. Aztán jött a Népszabadság megsemmisítése, a TV2 megszerzése, az Origo és az Index “irányváltása.” Még cifrább a Népszava esete: Puch Lászlót, a szocialisták Simicskáját lábon megvette Orbán Viktor Hatvanpusztán, és azóta a Népszava, az ellenzék zászlóshajója úgy táncol, ahogy Rogán Antal fütyül. A 2022-es választások előtt például leközölte Bokros Lajos jóslatát: az ellenzék hogyha hatalomra kerül, akkor megszünteti a rezsicsökkentést és a tizenharmadik havi nyugdíjat. Ennél jobb kormányzati propaganda nem kell az ellenzék szájából.

Média és titkosszolgálat

Az Origo felhívja a figyelmet arra, hogy a média háború varsói irányítója nem más mint a titkosszolgálat egykori ezredese. Bartlomiej Henryk Sienkiewcz történelmi név hordozója: dédunokája a nagy lengyel írónak, akinek Quo vadis című regénye világsikert aratott. Hollywood is sikeres filmet készített belőle. A Sienkiewicz dédunoka 12 éven keresztül dolgozott a titkosszolgálatnak, ezredesi rangot ért el. Korábban Donald Tusk kormányában ő felügyelte a titkosszolgálatokat, majd pedig belügyminiszter lett. Most kulturális miniszter, és ebben a minőségben irányítja a médiaháborút a jobboldallal szemben, amely nem tud veszíteni. A Gazeta Wyborcza liberális főszerkesztője, Adam Michnik a választási időszakban azt hangsúlyozta, hogy amennyiben a PiS megőrzi hatalmát, akkor olyan médiát teremt Lengyelországban mint Putyin Oroszországban vagy Orbán Viktor Magyarországon. A PiS veszített, és Orbán Viktor joggal tarthat attól, hogy Magyarországon is fordulat következhetne be a médiapolitikában amennyiben ő is veszítene. Ezért rendelte a médiát irányító Rogán Antal alá a titkosszolgálatokat is. Valójában azonban Orbán Viktor irányítja mind a kettőt, mert mind a média mind pedig a titkosszolgálatok túlságosan is fontosak ahhoz, hogy a miniszterelnök kiadja őket a kezéből. Orbán Viktor személyesen irányította a közmédia meghódítását 2010-11-ben, személyesen intézte a Népszabadság megsemmisítését, és a Népszava “áramvonalasítását.”

Orbán kezére játszik, hogy Lengyelországgal ellentétben az ellenzék Magyarországon nem rendelkezik vonzó mondanivalóval, képtelen alternatívát mutatni a nemzeti együttműködés rendszerével szemben. Pedig Orbán Viktornak sem a gazdaságpolitikája sem a diplomáciája nem különösképp sikeres. Magyarország az Európai Unió szegényházában rekedt, a diplomáciában pedig teljesen elszigetelődött Nyugaton. Rogán Antal propagandája már régen leszállt arról, hogy “utolérjük Ausztriát”, mert ezen kormánypárti körökben is nevetnek. Ma már az új propaganda irány az, hogy “mi vagyunk a kisebbik rossz”, vagy “ha mi megbukunk, akkor utánunk a káosz jön.” Ha így fest a sikerpropaganda, akkor nyilvánvaló , hogy Orbán Viktor bajban van. Ezért évvégi sajtóértekezletén már úgy fogalmazott:

”ki kell egyezzünk Brüsszellel!”

Tabudöntés Németországban – FRISS: máris bukott

FüHü
-
0
Tabudöntés Németországban – FRISS: máris bukott

A neonáciba hajló AfD támogatásával választottak tartományi miniszterelnököt Thüringiában. Minimális többséggel a liberális FDP jelöltje győzött, akit támogatott az AfD és a CDU nagy része is. Vele szemben az NDK-s utódpárt Die Linke jelöltje állt, amelyet a szociáldemokraták és a zöldek támogattak. Mára elbukott a kísérlet.

Klasszikus jobboldal-baloldal szavazás volt, holott korábban a kereszténydemokraták és a liberálisok tartózkodtak attól, hogy koalíciót kössenek a szélsőjobboldali (sokak szerint egyenesen neonáci) Alternative für Deutschlanddal.

Ezentúl nem lesz tabu az együttműködés az AfD-vel?

Az Alternative für Deutschland jelenleg a legerősebb ellenzéki párt a berlini szövetségi parlamentben, a Reichstagban. Országosan nem kötnek vele koalíciót, de tartományi szinten, úgy látszik, igen, bár ez még nem bizonyos. Az AfD igen erős a volt NDK-ban, ahol a lakosság jelentős része nyitott a neonáci, migránsellenes politikára. Az AfD legutóbbi kongresszusán a mérsékeltek diadalmaskodtak, sikerült kiszorítani a felső vezetésből a kompromittálódott politikusokat.

Ez is hozzájárulhatott ahhoz, hogy Angela Merkel CDU-ja együtt szavazott az AfD thüringiai tartományi tanácsosaival. Ez azonban azt a helyzetet is eredményezte, hogy a tartományi parlamentbe öt százalékkal éppenhogy csak bejutott FDP adhatja a miniszterelnököt Thomas Kemmerich személyében.

Ez az esetleges kormányalakítás politikailag igen megnehezíti a kancellár gondját, mert együtt kormányoz Berlinben azokkal a szociáldemokratákkal, akik továbbra is ragaszkodnak az AfD teljes kiközösítéséhez Németországban. A CDU vezetésében igen csak kiakadtak az AfD-vel való összeálláson. Az első reakciók alapján nem zárható ki, hogy végül meg se alakul a koalíció és előre hozott választás lesz a vége ennek az együttműködésnek. Már csak azért is, mert a mindössze harmadjára eredményes kormányfőszavazás után a helyi CDU kizárta a koalíciót az AfD-vel.

Thüringia eddig is tabudöntő volt. A korábbi ciklusban az NDK-s utódpárt Die Linke adta a miniszterelnököt, Bodo Ramelowt az SPD-vel és a Zöldekkel alkotott koalícióban. Márpedig a Baloldal országosan éppúgy bojkottlistán van, mint az AfD.

FRISSÍTÉS

Megválasztása után egy nappal bejelentette távozását Thomas Kemmerich. Az azonban nem világos, lesz-e előrehozott választás, mert a helyi CDU szembemegy a pártközponttal.

Kemmerich közölte, hogy az FDP tartományi törvényhozási (Landtag) frakciója

kezdeményezi a testület feloszlatását,

hogy lemossák a miniszterelnöki tisztség intézményéről azt a „szégyenfoltot”, hogy az AfD támogatásával választották meg a pozícióra. Mint mondta, ez a kezdeményezés elkerülhetetlenül azzal jár, hogy távozik a tisztségből, illetve új választást tartanak a tartományban. Szerinte az AfD „aljas trükkel megpróbált kárt tenni a demokráciában”, a liberálisok pedig elhárítják ezt a próbálkozást.

Kemmerich az erfurti Landtagban szerdán tartott miniszterelnök-választás harmadik fordulójában szerezte meg a tisztséget. Az AfD-s képviselők ebben a fordulóban kihátráltak saját jelöltjük mögül, és valamennyien az FDP-s indulóra szavaztak, aki saját pártja, az AfD, valamint a Kereszténydemokrata Unió (CDU) támogatása révén egy vokssal megelőzte a Baloldal (Die Linke) jelöltjét, Bodo Ramelow ügyvezető kormányfőt.

A váratlan fordulat országszerte megdöbbenést okozott és tiltakozást váltott ki, számos nagyvárosban tüntetéseket tartottak. Kemmerich most hangsúlyozta, hogy ugyan mérlegelték a reakciókat, az FDP-frakció nem külső kényszerből, hanem belső meggyőződésből kezdeményezi a Landtag feloszlatását. Az FDP-s politikus leszögezte, hogy

nem működtek és nem működnek együtt az AfD-vel.

A tartományi alkotmány szabályai szerint a Landtag feloszlatásához a testület legkevesebb kétharmadának támogatása szükséges. Ezért az FDP-nek az előrehozott választás gondolatával egyetértő eddigi kormánypártok – a Baloldal, a szociáldemokraták (SPD) és a Zöldek – mellett az AfD-re vagy a CDU-ra is szüksége van. A

CDU tartományi szervezete csütörtökön elutasította az előrehozott választást.

Közleményük szerint nem lehet a választópolgárokat folyton megszavaztatni csak azért, mert az eredmény nem felel meg a politikusoknak. A türingiai CDU ezzel ismét szembehelyezkedett a párt szövetségi vezetésével, amely az előrehozott választást tartja a legjobb megoldásnak.

Türingiában a Baloldal-SPD-Zöldek alkotta koalíció a tavaly októberi Landtag-választáson ötévi kormányzás után elveszítette többségét. A 16 német tartomány között Türingia volt az egyetlen, amelyben az egykori Német Szocialista Egységpárt (NSZEP) utódszervezete és nyugati baloldali csoportok egyesülésével létrejött Baloldal vezetésével működött kormány. A koalíciós pártok hosszú egyeztetés után abban állapodtak meg, hogy az új ciklusban megpróbálják kisebbségben folytatni a kormányzást. Ez a kísérlet fulladt kudarcba a szerdai kormányfőválasztáson.

Jobboldali vagy konzervatív? Vita a disznóólban

Béndek Péter
-
0
Jobboldali vagy konzervatív? Vita a disznóólban

A válaszonline.hu-n zajlott egy – eddig – rövid vita döntően Körösényi András és Karácsony András között, mindketten jeles társadalomtudósok. Stephen Leacock nyomán – aki így kezdte az egyik regényét: „Történetünk kezdetén Skócia északnyugati partjainál vad vihar tombolt. Történetünk szempontjából ennek ugyan csekély jelentõsége van, mert történetünk nem Skócia északnyugati, hanem Anglia délkeleti partjainál játszódik, de azért ott is eléggé rossz idő volt” -, szóval ez a poszt csak súrolja a vitát, mert mindössze a lényegével foglalkozik, a sok felvonultatott egyéb bölcsességével (és tévedésével) nem.

Mi is a különbség konzervativizmus és jobboldaliság között? (Egyik helyére sem szabad a kormánypropagandát gondolni, mert ez teljesen instrumentális. Ma jobboldalinak látszik, miközben nemzeti szocialista, de ha nem is ez, holnapután már gyökeresen más lehet. Ne legyünk méltatlanok a tárgyalt problémához azzal, hogy Orbán környezetét akárcsak egy lapon említjük vele.)

Nos, meghatározó különbség, hogy a konzervativizmus minden körülmények között a premodern gyökerű erkölcsi rendre apellál akár ennek keresztény, akár a nyugati hagyományban tetten érhető értelmében. Az, hogy mit takar ez az erkölcsi rend pontosan, másodlagos. A lényeg a hierarchikus rend iránti vágy, amely valaminek a revitalizációjában, romantikus vágyában, rekonstrukciójában, konzervációjában ölt testet, tehát személyes gyakorlat, életmód, etika. A jobboldaliság ezzel szemben ízig-vérig modern, sőt (az előbbivel értelemszerűen ellentétben) demokratikus és (megint az előbbivel ellentétben) tömegvezetési (ma értsd, politikai) álláspont.

A további (szekundér) különbségek innen erednek. Az is, ahogy a konzervativizmus a politikában egyre inkább liberálissá vált (oka ennek a demokráciától, a populizmustól és az egalitarizmustól, nota bene a parlagiságtól való viszolygása), és az is, ahogy a jobboldaliság és a nácizmus közötti határ – a tömegvezetés és az identitáspolitika ismételt egymásra találásának „hála” – praktikusan elmosódott mára.

Nem akarok erről többet írni, mert eleve rühellem, ahogy – miközben az ország egyre inkább egy disznóólra emlékeztet akár a rend, akár a beadott táplálék szempontjából – úgy teszünk, mintha ideje volna az emelkedett vitáknak. Pláne azok között – e sorok íróját is beleértve -, akik valaha voltak vagy még most is „orbánisták” (gondolták bár akkor magukat egyszerű szociellenes konzervatív européernek), tehát többé-kevésbé mind felelősek azért, ami itt történik. Mindenki felelős persze, de az uralkodó – javarészt opportunista és kollaboráns – elit tagjait kivált ne ünnepeljük azért, hogy batiszt szalvétával törölgetik a könnycseppet egymás szeméből, mikor az árnyékszéknek kellene nekiállniuk, szóval ez a vita, már megbocsássanak a résztvevők, ótvaros ízléstelenség. A véleményem nem értelmiség- meg szellemellenes hisztéria, hanem éppenségel az értelmiség és a szellem integritásának számonkérése (amennyiben ez nem idegenedhet el teljesen a gyakorlattól, az élettől, és nem oldódhat fel irreleváns szalonhazugságokban).

Hogy világos legyek: a konzervatív úgy él, hogy ne kelljen a jobboldaliságra még csak gondolnia sem. A konzervatív olyan, hogy hazája a magasban van, ha ez mond még valamit.

Még 100 nap

Adorján György
-
0
Még 100 nap

Még 100 nap és eldől. Voltak itt baloldali túlsúlyos évtizedek, összes bűnnel, meg jó cselekedetekkel, és három évtizede egy politikai váltó „gazdálkodás”, a maga látványos fogyatékosságaival és szerény eredményeivel. A jobboldal is hosszú évtizedeket szeretne, kívánna hatalomban lenni, hogy megmutathassa, mennyivel is jobb, mint a bal. Egyik oldal sem tervez egy új történelmi kiegyezést a nemzet érdekében, ami elég nagy baj, sőt mi több, sorscsapás a nemzetre nézve. Kicsinyes, önző pártérdekek vezérelnek mindkét oldalon, ha kell tudományosan is indokolva, hogy miért éppen az övék a mérvadó.

Közéleti celebek és Horváth XXIV Jánosok

Egy bloggernek titulált egyszerű állampolgár hogy is vehetné fel a versenyt azokkal, kiket a média a közismertség színpadjára emelt, közéleti celebbé kinevezve azokat. Mert hiába is mondana százszor okosabbat, értelmesebbet Horváth XXIV János itt a neten, mint bármely, már „nevesített” osztály képviselője, ki figyel oda? Ki lájkol, tetszikél olyanokra, bármit is mondjanak, kiknek neve sincs, vagy alig ismert? Bezzeg az elhíresültek! Azok aztán döfi, még akkor is nagyobb népszerűségnek örvendenek, ha az ismeretlen közlőkkel szemben, mondanivalójuk tartalma, értéke, azokét meg sem közelíti.

Ez egy ilyen világ. Még 100 nap és eldől, hogy mi lesz velünk. Annak, hogy kiegyezés lesz bal és jobboldal között, most semmi esélye, az nem más, mint illúzió. Mai történelmi helyzetünk már lekéste ezt. A nagy történelmi egyházak, élen a katolikusokkal, mint annyiszor hazai történelmünkben, inkább saját fennmaradásuk útjának egyengetésével vannak elfoglalva semmint az ország bajaival. A kisebbekről nem is beszélve. A politikai osztály megosztott, olyan mély gyökerekkel, mely kibékíthetetlen ellentéteket szült mára, a harmadik évezred elején olyan tragikus társadalmi megosztottságot eredményezve, amely példátlan Európában. És Orbán, ennek ellenére, egységről beszélt.

Kívül, vagy belül Európán

Még 100 nap és elválik az a bizonyos a májtól. Maradunk Európában magyarok, vagy félázsiaiként pirospontos popsijainkkal, elájulva árvalányhajas, vattacukros nemzeti függetlenségünktől, ismét kívül kerülünk Európán. Ha a jobboldal győz bármilyen arányban Kádár János május 26-i születésnapján, akkor vérszemet kapnak a Bayer Zsoltok és Bencsik Andrások, meg a hozzájuk hasonló „mélymagyarok”. Akkor a minden irányú jogtiprás napi gyakorlattá válik, jogászi értelmezések törvényességre hivatkozó hálójával beterítve. Akkor a kiváltságos csókosok minden szentnek maga felé hajlik a kezének szemlélete fog uralkodóvá válni a közérdekkel szemben és lesajnálva az európai értékeket, a keresztény erkölcsre való álságos hivatkozással, a pogány erőszak szerzési mániája fog nyerni erőteret.

És még egy veszély lebeg a fejünk felett. A radikális jobboldal eszementségének előretörése. Az európai zászlót égetőké, a „zsidókat a Dunába, Gyurcsányt meg utána” visítóké, a cigányozóké, a listázóké. A ma még csak verbálisan erőszakoskodóké, de holnap már ki tudja, hogy milyen fizikai erőszakot is tenni képes csoportosulásoké. 2006 őszén az akkori ellenzéki vezér Orbán Viktor az MTV elnökét, Rudi Zoltánt tette felelőssé az eszeveszettek randalírozásáért. Mert, hogy nem vette át a petíciót a gyülevészektől és nem olvastatta be. Az oxfordi pávatáncos kimutatta foga fehérjét ezzel. Most meg mekkora cirkuszt csináltak-ők és nem az ellenzék – amikor szintén egy petíció beolvasásáról volt szó! Mert nekik balhé kell, amikor nincsenek hatalmon, és békéért ácsingóznak rögtön, meg nemzeti egységért, ha megkaparintották azt. Micsoda jellemek!

Még 100 nap és eldől. Maradunk e jobboldali populizátorok által hipnotizált, illiberális, félázsiai koppány-nemzet, vagy kísérletet teszünk arra, hogy európai értékeket hordozó, az emberi méltóságot mindenek felett hirdető Szent István országa legyünk végre. Isten minket úgy segéljen!

Bréking (fék)nyúz, 2019. március 7. – Tudósítás a másik valóságból

FüHü
-
0
Bréking (fék)nyúz, 2019. március 7. – Tudósítás a másik valóságból

Gulyás Gergelytől megtudhattuk, hogy olyan pártok támadják aek Fideszt az EPP-ben, amelyek a bevándorlási kvótákat is megszavazták. A 888 leleplezi, hogy a Néppárt nem is igazi jobboldal. Az Origo megírta, hogy az európai főügyésznek jelölt Laura Codruta Kövesi is Soros embere.

A Néppártban a bevándorlást támogató pártok támadják a Fideszt

Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter sajtótájékoztatóján közölte: kizárólag olyan pártok támadják a Fideszt az EPP-n belül, amelyek a bevándorlási kvótákat is támogatták és megszavazták az Európai Parlamentben (EP); olyan pártok, amelyekben kormányfői felelősséget senki nem visel. Ugyanakkor ezek a pártok is fontos tagjai az EPP-nek, a pártcsaládnak sok tagja van, sokféle vélemény jelenik meg benne – jegyezte meg.

Gulyás Gergely kiemelte: mindenkinek meghallgatják a véleményét, és arra törekednek, hogy egységes és erős EPP vegyen részt a májusi EP-választáson, és a választási eredmények alapján az EPP legerősebb tagpártja a Fidesz. (MTI: Gulyás: olyan pártok támadják a Fideszt az EPP-ben, amelyek a bevándorlási kvótákat is megszavazták)

A Néppárt nem is igazi jobboldal

A néppárti mainstream pont annyira emlékeztet jobboldaliságra, mint amennyire néhány étel nyomokban mogyorót tartalmazhat. Talán aki allergiás rá, észreveheti, de az is lehet, hogy ő is megússza.

A libsi megmondás trükkje az, hogy azt mondja: Odass! Az Orbán aztán tényleg mindenkivel összeveszik, hiszen a Néppárt jobboldali és konzervatív. Ezt az intézményelvű logikából kívánják levezetni, hogy ti. a jelenlegi európai parlamenti felosztásban épp ott csücsülnek, és talán nem szeretnék megvalósítani a nettó kommunizmust. Marxot és Fidel Castrót azért már siratják, szóval ami késik, az nem múlik.

De aki találkozott már mondjuk skandináv vagy Benelux államokbeli néppártiakkal, az kellemesen kacag a fenti libsi trükkön. Egy virtigli skandináv vagy Belenux államokbeli néppárti ugyanis értetlenkedve fogadja azt, hogy kelet-európai párttársának nem kötelező menetelnie a Pride-on, és nem támogatja a gendersemleges budikat, ahogy a hazatérő dzsihadisták államilag finanszírozott kórházi kezelését sem.

A néppárti mainstream és az európai balliberális tömb már csak nevében, vagy csak intézményileg különíthető el. (888: EPP non coronat)

Laura Codruta Kövesi is Soros embere

A romániai korrupcióellenes ügyészség leváltott vezetőjét ugyanis olyan támogatói voltak mint Frans Timmermans és Guy Verhofstadt, amikor az Európai Parlament választotta hivatalos jelöltjének az európai főügyészi tisztségre. Az Origo szerint vezetése alatt a Nemzeti Korrupcióellenes Ügyészséget a román belpolitikában a politikai ellenfelekkel és a nemzeti kisebbségekkel, különösen a magyarokkal való leszámolás eszközévé vált, hamis korrupciós vádakkal. (Origo: Az Európai Parlament támogatta Soros emberének európai főügyészi jelölését)

A magyar jobboldal (nacionalizmus) veszélyes algoritmusa

FüHü
-
0
A magyar jobboldal (nacionalizmus) veszélyes algoritmusa

Akik nem ismerik a saját történelmüket, kénytelen megismételni azt, mondta állítólag valamelyik okos ember. Hozzátehetjük, azok is ismétlik (más okos emberek szerint), akik ismerik, de most maradjunk az első szentenciánál, éppenséggel a magyar jobboldal történelmére gondolva.

De tovább is megyek ennél: a magyar nacionalizmus (jobboldal) nem érti a saját működési elveit, algoritmusát – talán mert nem tanulmányozza, illetve politikai nyereségvágyból elhazudja a saját történelmét. Pedig ha ismerné ezt az algoritmust és nem hazudná el a történelmét, ez megóvhatná a még elkövetendő hibáitól és kudarcaitól. Két ilyen egymásba metsző algoritmust látok:  egy történeti-genetikusat, ti. ahogy a jobboldal hibái egymásból következtek Magyarországon az utóbbi 150 év történelmében és fokozatosan rombolták a nemzetet, amely pedig elvileg a jobboldal (a nacionalizmus) legfőbb értéke és hivatkozási pontja. A másik algoritmus logikai (pontosabban a matematikából ismert kvázi topologikus konvergencia), miszerint a magyar jobboldal (a nacionalizmus) a legtisztább formája, az etnicizmus felé konvergál és minden távolodást ettől a határértéktől kudarcként él meg, ami kielégítetlenné és instabillá teszi, amit aztán újabb konvergens lépésekkel próbál feloldani.

A történeti algoritmus szerint a nemzetiségi törekvések és az antant mellett a magyar nacionalizmus (jobboldal) – egyfelől a magyarosító törekvésekkel a vele ellentétes nemzetiségi törekvések kivédésére, másfelől egy sor közjogi kérdés napirenden tartásával Bécs ellenében, azaz a Magyar Királyság belső gyengítésével – nélkülözhetetlen, ha nem a legterhesebb tényező volt a Trianonhoz vezető úton. Miután (részben) előidézte Trianont, hasonló rövidlátással, amely már a butaság határát súrolta, Trianon revízióját tette a saját – a magyar nacionalizmus (jobboldal) – fő küldetése a két világháború között, amely küldetés azonban – a többszörösen téves logikai és politikai stratégia miatt – a magyar nacionalizmust (jobboldalt) végleg a nemzet ellen fordította: Hitler szekeréhez kötötte, egyebek mellett a doni katasztrófához és a Holocausthoz vezetett, nem mellesleg pedig érvet adott a bolsevik megszálláshoz, amelyekkel kapcsolatban a magyar nacionalizmus (jobboldal) természetesen mossa kezeit.

Közben minden erejével a Monarchia mai analógiáját, az EU-t bomlasztja, amely – csakúgy, mint annak idején a Monarchia – egyedül lenne képes kellő modernizációs erőt kifejteni a magyar nacionalizmussal (jobboldallal) szemben, hogy közel százötven évnyi súlyosbodó károkozás után végre termékenyebb pályára állítsa, ám a magyar nacionalizmus (jobboldal) megmarad annak, ami mindig is volt: a hülyék ide vonatkozó részének ujjongásától kísért rombolásnak, és mint ilyen megy előre a nemzetvesztésben rendületlenül. Röviden: a magyar nacionalizmus egyetlen történeti kudarcsorozat.

A konvergenciahiba – azaz a történeti logikát keresztbe metsző, a találkozási pontjaikon iszonyú pusztítást előidéző másik algoritmus – a magyar antimodernizációs nacionalizmus természetének köszönhető: hogy a legtisztább megnyilvánulási formája, amelyre mindig tör, az etnicizmus, azaz a tiszta, homogén magyar „fajiság” ideájának leképezése. Ennek köszönhető a xenofóbiája, a tapasztalati tényekkel szembeni averziója, a sérelmi és félelmi politikája, a modernizációs hatásokkal szembeni fellépése. Ugyanez miatt a magyar nacionalizmusban mindig potencialitás marad a pogromokra és a tömeggyilkosságra való hajlam – ti. mert nem része a természetének a belső gát az etnicizmus tiszta állapotának előállítása előtt, illetve minden külső gátat „magyartalannak”, „nemzetietlennek” érez. Az egyetlen eszköz a tiszta etnicizmus mint határérték elérésének megelőzésére a nacionalizmus demokratikus mederben tartása, azaz ha jobboldali kormány is van hatalmon, kutya kötelessége – ha már a máról beszélünk – a demokráciát minimálisan komolyan venni és nem a végletekig manipulálni, amikorra már valóban csak álruha marad az etnicizmus logikáján.

Nem lehet eléggé hangsúlyozni ennek a helyzetnek a tragikus és veszélyes voltát. Ez az etnicizmus az impotens demokratikus-liberális ellenzékiség és az ilyen kultúra hiánya miatt teljesen védtelenül hagyja a társadalmi kisebbségeket egy eseteges politikai válságban.

Béndek Péter

Magyarországon nem a bal- és a jobboldal áll szemben egymással

Sas István
-
2
Magyarországon nem a bal- és a jobboldal áll szemben egymással

Hanem a demokrácia és a fokozatosan kiépülő diktatúra hívei. A Fidesz nem európai értelemben vett jobboldali párt, hiszen széles ívben tesz az európai értékekre és elvekre. Jó lenne, ha ezt előbb-utóbb az Orbán-rendszer szavazói és támogatói is felfognák.

Régebben írtam egy cikket azzal a címmel, hogy „Liberális baloldali konzervatív vagyok”. Ezzel nem viccelni akartam, hanem azt hangsúlyozni, hogy a három nagy, hagyományos európai politikai irányzat – sőt, ma már ide sorolhatjuk a zöldeket is – mind elfogadja a többi irányzat legfontosabb elveit, eszméit, hiszen ezek mára már az európai értékrend szerves részei lettek. Így például az európai konzervatívok is fontosnak tartják a fékek és egyensúlyok rendszerét vagy a jogegyenlőséget, amik ugye eredetileg liberális eszmék és anno a liberális pártok harcolták ki a tiszteletben tartásukat. Ugyanígy az európai konzervatívok is hívei a tárasdalombiztosítás rendszerének, és elfogadják a sztrájkjogot – más a baloldal által képviselt eszmék és jogok mellett.

Továbbá ezek az európai politikai irányzatok versenytársaknak, nem pedig likvidálandó ellenfeleknek tartják egymást. Nem folytatnak például libsiző, hazaárulózó goebbelsi propagandát egymás ellen.

Szabadság, egyenlőség, testvériség! – ez volt a felvilágosodás hármas jelszava, amit úgy is lehet értelmezni, hogy a liberalizmus, a baloldal és a konzervativizmus alapelvei. És ne feledjük, a felvilágosodásnak köszönhetjük a modern európai társadalom és politikai rendszer kialakulását.

Na, akkor most hova soroljuk a felvilágosodást, az európai alapelveket elvető, sorosozó, hazaárulózó, mindenkinek hadat üzenő, ugyanakkor nemzetközileg körözött bűnözőket mentegető Fideszt? A „hanyatló” Nyugattól elszakadó, Putyinnal, Erdogánnal barátkozó Orbán Viktort?

Tisztelt Európai Néppárt, mit keres még nálatok a fékek és egyensúlyok rendszerét, a sajtószabadságot, a bíróságok függetlenségét megnyírbáló, a társadalombiztosítást és a sztrájkjogot leépítő Fidesz?

Korrupt afrikai rezsimek pénzelhették a francia jobboldalt

FüHü
-
0
Korrupt afrikai rezsimek pénzelhették a francia jobboldalt

A vádak szerint Nicolas Sarkozy elnökválasztási kampányára előbb Líbia, majd Kongó és Gabon adott pénzt. Az ügy kulcsfiguráját Londonban tartóztatták le.

Londonban a repülőtéren fogták el a gengszterből lett 58 éves üzletembert, Alexandre Djouhrit, aki állítólag 5 millió eurót vitt Moamer el-Kadhafi líbai diktátortól Nicolas Sarkozynek, aki ezzel nyerte meg az elnökválasztást 2007-ben. Franciaországban körözték, nemzetközi elfogatóparancsot is kiadtak ellene, így fogták el végül Londonban.

Nem maradt sokáig a börtönben: az egymillió fontos óvadék fejében kiengedték, de házi őrizetben, lánya londoni lakásában várja kiadatását. Kérdés persze, hogy

hajlandó lesz-e vallomást tenni

– ennek sok francia politikus nagyon nem örülne.

Sarkozy és Djouhri állítólag Bernard Squarcinin keresztül tartotta a kapcsolatot, aki Sarkozy elnöksége idején a belső elhárítás vezetője volt. 2012-ben, miután az elnök megbukott a választáson, neki is távoznia kellett, de Djouhri a segítségére sietett: elintézte, hogy Kongóban kapjon fontos megbízást az ottani elnöktől. Most egyébként Squarcinit is bíróság elé akarják állítani Franciaországban.

Nicolas Sarkozy
(MTI/EPA/Mohamed Messzara)

Djouhri Kadhafi kabinetfőnökével is jó kapcsolatban volt, valószínűleg ők ketten intézték el, hogy a líbiai diktátor pénzt küldjön a kampányra, amit egyébként Kadhafi egyik fia, Szaif al-Iszlám el is mesélt a líbiai tévében.

Kadhafi bukása után viszont új forrást kellett találni a 2012-es választásra:

a vádak szerint Gabon és Kongó adott pénzt, de Sarkozy így is veszített. Az új baloldali kormány pedig vizsgálatot indított az ügyben: pénzmosással és tiltott pártfinanszírozással vádolták meg Alexandre Djouhrit.

Aki egyébként bízik abban, hogy nem adják majd ki Franciaországnak, hiszen diplomata útlevele van Gabonból, ahol kifejezetten jó a kapcsolata a Bongo-fivérekkel: Ali Bongo Ondimba elnökkel és öccsével, a biztonsági szolgálat vezetőjével.

121. oldal a 2-ból

FRISS HÍREK

Továbbiak

A hír igaz!

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK

Független Hírügynökség Kft.
Kapcsolat: info@fuhu.hu

LEGOLVASOTTABB HÍREK

SZERKESZTŐ VÁLASZTÁSA

© Független Hírügynökség